Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-06 / 23. szám
KERTÉSZET ■MÉM* Paradicsomtermesztés klimatizációs sejtekben A paradicsom az évről-évre egyre közkedveltebb termésthozó zöldségfélékhez tartozik. Ennek ellenére a közvetlen fogyasztást szolgáló paradicsomból hazai termésből úgyszólván soha sincs elég, különösen abban az időszakban, amikor a piacon a legkeresettebb. A külföldről behozott ős a hazai fűtött üvegházakban termesztett friss paradicsom a téli—tavaszi időszakban csak ritkán és igen magas áron kerül a piacra, nagyobb mennyiségű paradicsom Bulgáriából és Romániából június második felében kerül hozzánk, de még ennek az ára is eléri eleinte a 12 koronát. Pedig ebben az időszakban Dél-Szlovákiában, viszonylag egyszerű műanyagfóliás termesztési eljárással, ún. klimatizációs sejtekben, már elegendő mennyiségű paradicsomot állíthatnánk elő. A klimatizációs sejtben ugyanis megfelelő és könnyen szabályozható mikroklímát alakíthatunk ki az április közepe táján kiültetett paradicsom számára, a kiültetésre tehát körülbelül egy hónappal korábban kerülhet sor, mint egyszerű szabadföldi termesztés esetén. Klimatizációs sejtek alkalmazása esetén úgy járunk el, hogy először négyzetes kötésben novodur csöveket szúrunk a talajba egymástól 50 centiméteres távolságban. Ezek közé a csövek közé 4 paradicsom palántát ültetünk 30 centiméteres távolságban egymástól. Ezután a csövekre 2 méter kerületű főliacső-szelvényt húzunk és a növényeket körülzárjuk. Ezután elhelyezzük a tartó csövekre a fedő részt, amivel az egész sejtet lezárjuk. A fedő rész tulajdonképpen egy négyszögletes, lapos edény, melynek minden sarka négyszögletes csöves kiágazásban végződik. Ezek a csöves kiágazások a fedélnek tartó csövekben való rögzítését — egyúttal a tartó csövek merevítését — szolgálják. A fedélre hulló természetes és mesterséges csapadék a fedő csöves kíágazásain és a tartó novodur csöveken keresztül a növények gyökereihez jut. Hűvösebb időben, amilyen április végén és május elején lenni szokott, a növények a mintegy üvegházat képző zárt klimatizációs sejtekben vannak (1. számú kép). Melegebb napos idő esetén a fólia felső szélét szükség szerint legöngyölíthetjük, hogy az átforrósodott levegő távozhasson. Aráikor a növények elérték már a sejt fedelét, tenyészcsűcsaikat kivezetjük a legöngyölített fólia és a tető közötti nyílásokon. A fedél sarkaiban levő csöves kiágazásokba botokat helyezünk, ezeket a felső végüknél összekötjük. A paradicsomot a botok mellett vezetjük a vegetáció egész ideje alatt. A paradicsom ugyanis a klimatizációs sejtből kinőve elegendő levegőhöz jut, és gazdag terméssel fizet a megelőző gondoskodásért egészen a téli fagyok beálltáig. A klimatizációs sejtek alkalmazását a paradicsom-termesztésben a mi intézetünkben fejlesztettük ki, és a kísérletek során nagyon jól bevált a dél-morva kerület egyes üzemeiben. A szlovákiai zöldségtermesztők kiránduló csoportjai júniusban Morvaország számos mezőgazdasági üzemében láthatnak majd klimatizációs sejtek alkalmazása következtében beérett paradicsomot. "Ugyanakkor Dél-Szlovákia termesztési feltételei még alkalmasabbak lehetnének a korai paradicsomtermesztés számára, és az itteni üzemek már június közepére jól megfizetett kész árut állíthatnának elő. Emellett az itthon termesztett paradicsom jobb minőségű, nem úgy, mint a külföldről importált, amit éretlenül szednek le, hogy a szállítást jobban bírja, és klszíneződésére már csak a szedés után kerül sor. A klimatizációs sejteket egyelőre a Kroméríži PLASTIKA termelő szövetkezet állítja elő, előkészületben van azonban a szükséges kellékek szlovákiai gyártása is, mihelyt ez a haladó és gazdaságilag is előnyös termelési mód elterjed a gyakorlatban. A klimatizációs sejtek segítségével nemcsak korábbi termést, de lényeges termésnövekedést is elérünk. Jó agrotechnika mellett az itteni viszonyok között egy klimatizációs sejtről, vagyis 4 növényről átlagban 35 kg termést értünk el, ami 4400 sejtből egy hektáron 1500 mázsás hektárhozamot jelent. Ez az új termelési módszer, amit a Dél-Morva Kerület viszonyai között immár sikeresen fejlesztünk tovább, a dél-szlovákiai termesztők számára is új lehetőségeket rejt magában ennek a közkedvelt zöldségfélének magasan intenzív és gazdaságilag előnyös termesztése terén. Dr. Karel Polák, CSc., Agrártudományi Főiskola, Brno A szőlő hajtásválogatása E művelet a felesleges hajtások teljes eltávolítását jelenti. Zöldválogatásnak, helyenként gyomlálásnak, választásnak, válogatásnak, fattyázásnak is nevezik. Nagyüzemben, kézimunkaerő-igénye miatt nem alkalmazható, viszont házikertben feltétlenül érdemes elvégezni. A hajtásválogatás a kiskertekben a metszés fontos kiegészítő művelete. A tőke alakjánek és szellősségének megtartásával együtt növeli a megmaradt hajtások fejlődését, a rügy és tőketerhelés optimális lesz, s így sokkal szebben színeződött és nagyobb fürtöket kapunk. MIÉRT SZÜKSÉGES? A szőlőtőkéken felesleges hajtások, és a rejtett rügyekből fattyúhajtások fakadhatnak. Ezek egymás növekedését akadályozzák, zsúfolttá teszik a tőkét, kevesebb fürtkezdemény képződik rajtuk, és a növényvédelem hatékonysága is kisebb. Az ültetvény egy m2 területére jutó hatjások száma kis tőkeformák (fej- és bakmüvelés) esetén közepes és jó fejlődésű ültetvényben 8—18 lehet. Ennyi hajtás 1—2 m2-es levélfelület kialakítását teszi lehetővé, s ez egy kg körüli termés nevelésére elegendő. A nagy tőkeformájú szőlők ennél nagyobb hozamot adnak. A hajtásválogatás hatására a termésmennyiség növekedése a 10—15 °/o-ot is elérheti, a minőség pedig jelentősen javul. Vigyázzunk, mert a túlzott hajtásválogatás kedvezőtlen hatású lehet. Vannak esetek, amikor a hajtásválogatás kifejezetten szükségessé válik és nagyon előnyös — például téli, késő tavaszi fagykár, korai jégverés, elnagyolt metszés után, legyengült ültetvény rendbehozásakor, döntés előtt, idősebb szőlőben gyengébb növekedésű sok hajtást, fattyúhajtást nevelő ún. „sűrűfájú“ bokrosodó, seprűsödő fajták (Olasz rizling, Chasselas, Ottonel muskotály, Mathiász Jánosné muskotály stb.) tőkéin vízben és tápanyagban szegény homoktalajon. A KÜLÖNBÖZŐ TŐKEFORMÁK ESETÉBEN A termőszőlőben a hajtásválogatást akkor végezzük, amikor a termő és a meddő hajtások jól elkülöníthetők a bimbós fürtök alapján. Ebben az időben a hajtások 20—40 cm hosszúak. Az alakítás éveiben a felesleges hajtásokat korábban eltávolíthatjuk. A korábbi hajtásválogatás gyorsabban, könnyebben halad, a kisebb sebek jobban beforrnak, kisebb az energiaveszteség, amit az eltávolított hajtásokra fordított. A fejművelésfl tőkékről a tőkenyakból, a tőkefej közepéről előtört hajtásokat, az ikerhajtásokat — a következő évi metszéshez és a lombfelület nagyságának kialakításához szükséges hajtások kivételével — a meddőket távolítsuk el. A munkát úgy végezzük, hogy a tőke gondos átvizsgálásakor a felesleges hajtásokat tövi részüknél megfogva kis csavaró mozdulattal távolítjuk el, a fiatalabb, rövidebb hajtásokat kilökjük vagy ledörzsöljük. A karós támaszú és gyalogművelésű szőlőben a tőkefejen körkörösen (huzalos támaszú szőlőben lehetőleg a sor síkjában) egyenletesen elosztva hagyjuk meg a hajtásokat. A bakművelésű tőkéken ritkán kerül sor hajtásválogatásra, ha szükséges a tőkenyakról, a tőke közepéről, a bakokról távolítsuk el a fattyúhajtásokat, a termőcsapokról a meddőket. A felmagasodott bak leváltására a fattyúhajtások közül a kedvező helyzetű maradjon meg. Az ugarcsapokon 2—2, a biztosítócsapokon 1—1 hajtást hagyjunk. A nagy tőkeformák, a különböző kordon- és lugasművelésű tőkék nevelése, alakítása során a hajtásválogatás nélkülözhetetlen munka, s nem hagyható el. Itt különösen jelentős a korai válogatás. Nem kell megvárni a hajtások 20—25 cm-es hosszúságát; egy-két tartalék hajtás kivételével a duzzadó rügyeket vagy a néhány centiméteres hajtásokat dörzsöljük le, törjük le. A karokon a túl sűrűn elhelyezkedő hajtásokat 10—20 cm távolságra ritkítsuk ki. Az ikerhajtások közül csak egyet hagyjunk meg, a feleslegeseket 8—10 cm-es hajtáshosszúságnál könnyen eltávolíthatjuk. A törzsek tövénél, ha szükséges, biztosítócsapnak, illetve biztosítóvesszőnek 1—2, esetleg 3 hajtás maradjon. A törzsekről a későbbi években előtört hajtásokat ismételten távolítsuk el. Minden tőkeművelésmódra vonatkozik, hogy az alakítás éveiben és ha szükséges a kialakított tőkéken is, a túlzott terhelés elkerülése érdekében a tőkét gyengítő fürtös hajtásokat távolítsuk el, illetve ha a hajtásra alakítás, metszés céljából szükség van, akkor fürtválogatást, fürtritkítást végezzünk. Sz. Nagy László b'ejmüvelesu в eves nanáti rizling tőkén fagykor után 22 hajtás fakadt. Ugyanaz a tőke 8 hajtásra ritkítva. II. VlRUSBETEGSÉGEK. A vírusok nagyon apró, a baktériumoknál kisebb szervezetek, amelyek a növényvilág keretén belül a szőlőn is károsodást okoznak. Az eddig kivizsgált szőlővírusok mind gömb alakúak, kémiailag mikleoproteídekből és fehérjékből állnak. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy csak az élő sejtben képesek szaporodni, mivel nem rendelkeznek enzim rendszerekkel, amelyek a bioszintézishez nélkülözhetetlenek. A vírusok sérüléseken (metszési sebeken) keresztül jutnak a szőlő szervezetébe. A gazdasejtet a saját, illetve többi vírus felépítéséhez szükséges anyagok szint'zisére kényszeríti. A fertőzés terjed a szomszédos sejtekre, majd a szállító szövetrendszeren keresztül az egész növényre. A mi szőlőseinkben eddig nyolc vírusbetegséget figyeltünk meg. Ezek a következők: Mélníki mozaik, Bratislava! mozaik, levélsodró vírus, fertőző leromlás, szőlő nekrózis, érmenti szalagosodás, sárga erezettség és faszöveti barázdaság. MÉLNÍKI MOZAIK. Eddig csak a cseh szőlővidékeken fedezték fel egyes nemes fajtákon. (Oporto, Rajnai rizling és Fehér burgundi.) Tünetei nagyon szembetűnőek. A leveleken kontrasztos sárga foltok jelennek meg, főleg az erezet mentén, (1. kép.) 1 szőlő betegségei es kártevői máskor szétszóródva a levélmezőn, szabálytalanul, néha pontozottan. Nagyon agresszív hatású a tőkére, amely a fertőzés után 3—4 évre elpusztul. Erős fertőzöttség jele, amikor a tőke tavasszal sárga leveleket hajt és a hajtások csupán 30—40 cmre növekednek az egész termőidő alatt. A Mélníki mozaik tünetei könnyen összetéveszthetők az egyes, más eredetű levélsárgulással. Például a vashiánnyal, magnéziumhiánnyal. A különbség abban található, hogy a vírus által fertőzött tőkék tünete a levelek mozaikus sárgulása a tenyészidő kezdeti szakaszában, míg az élettani elszíneződések az érközi mezőre vonatkoznak, a vírusbetegségeknél az érközi mező többnyire zöld marad és az ezeret színeződik sárgára. Továbbá hasonló a gyökér-gyomirtószerek hatása, amely azonban többnyire a tenyészidő közepe felé jelentkezik, míg a mozaik az elején, majd veszti a tüneteket. Terjedése metszésen, ojtáson kívül a természetben is megvan, valószínűleg fonálférgek (xiphinema sp.) által. (Védekezés — lásd a vírusbetegségek leírása után.) BRATISLAVAI MOZAIK. Hazánk összes szőlőtermő vidékén előfordul. Tünetei a tőkéken egyenként fordulnak elő, amiből megállapíthatjuk, hogy nincsen természetes vektorja — hordozója. Tünetei hasonlóak a Mélníki mozaik betegséghez, azzal a különbséggel, hogy a tőkék nem pusztulnak és a teljesen megsárgult levelek is ritkábbak. Leggyakoribb és jellegzetesebb tünetek a zöld levélen található sárga foltosság, amely foltok apró pettyes mozaikból állanak. A foltok rendszertelenül vannak a levélen (2. kép). A tőkén többnyire csak néhány levélen jelennek meg a tünetek a tenyészidő első felében, majd nagy részük eltűnik, megzöldül. Károsít a hozamok csökkentésével. Gyakran a fürtök madárkásságát is előidézi. LEVÉLSODRÖDÁS. Ezen vírusbetegség főleg a nemes fajtákon terjed el. Különösen érzékeny fajták a Zöld veltelini, Csaszla, burgundi fajták, Tramini, Zöldszilváni, Müller Thurgau stb. Elterjedése az összes szőlőterületeken nagyon veszélyes. Tünetei július folyamán szembetűnően jelentkeznek, amikor a hajtások alsó, idősebb levelei fonákuk felé besodródnak (3. kép), majd ez a tünet átterjed a fiatalabb, a hajtáson feljebb levő levelekre is. A fehér fajták besodrődott leveleinek érközi mezői sárgára, a vörös fajtáké vörösre színeződnek, de az erezet és az erezet mentén a levőlszövet zöld marad. Ez a színeződés az őszi levélszíneződést megelőzve korábban fordul elő a tőkéken. (Jó diagnosztikai tünet.) A tenyészidő vége felé a besodrott levelek durvábbá válnak és törékenyek lesznek. Kevesebb a fürtök száma és a bogyók is kisebbek. A cukorképzés kisebb és jelentős a termésveszteség. Átlagban a 40 %-ot is meghaladja, de egyes esetekben a totális termésvesztés Is előállhat. Terjedése főleg a vegetatív szaporítási módokkal történik. (Folytatjuk) Vanek Gáspár mérnök
