Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

T akarmánymérgezés különös esete sertéseknél A takarmánymérgezések általában gyomor- és bélgyulladásban nyilvá­nulnak meg. Az alább leírt eset azért különös, mert olyan takarmánymérgezésről lesz szó, amelynél elsősorban a tüdő­ben jelentkeztek kóros elváltozások s Így a diagnózis megállapítása a szakembereknek is gondot okozott. Az egyik nagyüzemi gazdaságban egyszerre több száz hízósertés meg­betegedett. Az állatok étvágytalanok voltak. Egyeseknél nehéz légzési tü­neteket észleltek, de kifejezett láz nem jelentkezett egynél sem. Csupán a nehezen lélegzők között voltak olyanok, amelyeknek a belső hőmér­séklete pár tized fokkal 40 fölött volt. Az első hullánál csak tüdővize­nyőt állapíthattunk meg. A kényszer­vágott állatoknak már a tüdővize­nyőn kívül enyhe gyomor- és bél­gyulladást Is megállapíthattunk. Ki­fejezett gyomor- és bélgyulladás csak a betegség jelentkezése utáni harma­dik napon elhullott állatoknál mutat­kozott. így a megtévesztő tünetek miatt csak három napi késéssel lehe­tett a helyes diagnózist megállapítani és hatékony intézkedést hozni. A to­vábbi veszteségeket sikerült megaka­dályozni egy-két napos koplaltatás­­sal, kamilla tea, illetve szénafőzet itatásával és diétás takarmányozás­sal. A diéta frissen főzött burgonya­moslékból állt, amelybe here- és ár­padarát kevertünk az állatcsoportok nagyságának, súlyának és egészségi állapotának megfelelő adagban. Természetesen egyúttal intézkedés történt az ólak higiéniai állapotának javítása érdekében is. Ugyanakkor a leírt esethez hason­lóan egy másik gazdaságban is meg­betegedtek a hízósertések. Mindkét gazdaságban a takarmány­mérgezés azon különös esetéről volt szó, amikor a kóros elváltozások elő­ször a tüdőben jelentkeztek. Mindkét helyen ugyanabból a ta­karmánykeverőből származó és egy­azon időben készített takarmányt etettek. A takarmányban érzékszerveinkkel érzékelhető hibát nem lehetett meg­állapítani sem a gazdaságokban, sem pedig a keverőben. A vizsgálat kiter­jedt külön-külön az egyes összete­vőkre is, amelyekből a kérdéses ta­karmányt keverték. Itt sem lehetett megállapítani semmiféle rendellenes­séget, még a tárolás terén sem. Viszont a kórtani tünetek és a kór­bonctani leletek takarmánymérgezés­re utaltak. Az a tény is, hogy két egymástól független s mintegy 40 km távolságban levő gazdaság sertései betegedtek meg az ugyanazon keve­rőbői származó takarmány etetése után, arra engedtek következtetni, hogy a takarmányban kell lenni va­laminek, ami károsan hat az állatok szervezetére. Ezt a feltevést támasztotta alá az a megfigyelés is, hogy az egyik gaz­daságban a kérdéses takarmányból, ami az 50 kg-on felüli sertések ré­szére készült, adtak a malacoknak, amit azok nem fogyasztottak el s így nem betegedtek meg. Amint az kiderült, a malacok ezt a takarmányt a szaga miatt nem fo­gyasztották el, s ez a mustárra em­lékeztető szag vezetett nyomra a ta­karmányban levő hiba megállapításá­nál. Az 50 kg-on felüli hízósertések ré­szére a takarmányba 4 °/o-os arány­ban repcemagpogácsa-darát is ke­vertek. Magával a repcemagpogácsa­­darával nem is volt semmi baj, ha­nem a keverési technikában volt a hiba. Ugyanis a kisebb mennyiséget kite­vő komponenseket (repcemagpogá­­csa-dara, takarmánymész stb.) egy ember lapáttal adagolta a futósza­lagra. így a repcemagpogácsa-dará­­ból egyes állatcsoportoknak a meg­engedhető adagnak a többszöröse is juthatott. Márpedig a repcemag olyan illóolajat tartalmaz, amely a sertéseknél megbetegedést, sőt még elhullást is okozhat. A repcemagban levő illóolaj izgatja a nyálkahártyát s ezáltal gyulladást idéz elő nemcsak a gyomorban és a bélben, hanem mivel gyorsan felszí­vódik a vérbe, tüdővizenyőt okoz, aminek a tünetei előbb jelentkeznek, vagy legalább is hamarább megálla­píthatók, mint a gyomor- és bélgyul­ladás tünetei. Az elhullási veszteségek és a meg­betegedések által előidézett károk elkerülése végett gondosan ügyelni kell arra, hogy ha a takarmányba olajgyári mellékterméket (repce-, mustármagpogácsa-dara, stb.) is ada­golunk, akkor azt egyenletesen ke­verjük, s a megengedett mennyiséget túl ne lépjük. Or. Patus Sándor Hazai gyorsszárító műszakvezetők tanfolyama Magyarországon A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyárban még 1961-ben elkezd­ték a nagy teljesítményű forgódobos lucernalisztkészítő berendezések gyártását. Ezeket a berendezéseket Magyarországon kívül a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában, a Német De­mokratikus Köztársaságban, Jugoszlá­viában, sőt még Görögországban is ismerik. A baráti Csehszlovákiába az 1969-es év végéig 32 db LKB típusú, 36 db MGF típusú és 38 db TGSZ—0,6 típusú gyorsszárító berendezést szál­lított le a vállalat és helyezett üzem­be. A forgódobos gyorsszárító beren­dezések alkalmazásával a gazdaságok elérik, hogy a hereféléknél — lucer­na, vöröshere — a hagyományos szá­rítási és tárolási módoknál jelentkező nagymértékű beltartalmi veszteségek (karotin, fehérjék) a minimálisra csökkenthetők. A szántóföldi betaka­rítási módszerek fejlesztése mellett nagyot lépett előre a növényi fehér­jék veszteségmentes tartósítást jelen­tő forrólevegős gyorsszárítási eljá­rás. Ma már Magyarországon is egy­­re-másra jelentkeznek a mezőgazda­­sági üzemek vezetői Mosonmagyar­­óvárott a Mezőgazdasági Gépgyárban és Jelentik be igényeiket a gyorsszá­rító berendezések valamelyikére. Ha­zánkban 1969. év végéig 30 db LKB, 16 MGF és 42 db TGSZ—0,6 típusú forrólevegős lucernalisztkészítő üzem működött. Ezeknek a nagy értékeket képviselő berendezéseknek szakszerű vezetésére és üzemeltetésére három­hetes szakmai tanfolyamot szervezett Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasá­gi Gépgyár, A tanfolyam hallgatói részére az elméleti képzést a központi gyáregy­ség gyártmányszerkesztési főosztá­lyának mérnökei és technikusai biz­tosították. így többek között megis­merkedhettek a tanfolyam hallgatói a szárítás elméleti kérdéseitől kezd­ve a szárítóberendezések valamennyi szerkezeti részével is. A veszélymen­tes üzemeltetés érdekében pedig tűz­és balesetelhárítási oktatásban is ré­szesültek. A délelőtti oktatást dél­után gyakorlati foglalkozás követte, amelyre részben a gépgyárban, rész­ben pedig a Lajta-Hanságl Állami Gazdaságban került sor, ahol a hely­színen tanulmányozhatták a hallga­tók az MGF és az LKB típusú beren­dezéseket. Lehetőség nyílott a mar­­kotabögödei tsz-ben a TGSZ—0,6 tí­pusú berendezés üzembeni megisme­résére is. Ez a gyárnak a legújabb terméke és eziránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés is. A nemes­­ócsai (Zem. Olőa) EFSZ is vásárolt egy nagy teljesítményű MGF—U típu­sú mezőgazdasági gyorsszárító és fel­dolgozó berendezést. Ezért a szövet­kezet vezetősége lehetővé tette, hogy a berendezés műszaki vezetői és sze­relői háromhetes szakmai képzésben részesüljenek Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasági Gépgyárban. így ke­rült Magyarországra Valentin Pál vil­lanyszerelő, Martincsek Márton rak­táros, Sméja Dezső és Szkulálek Zsig­­mond EFSZ-tagok, akik a tanfolyam befejeztével sikeres záróvizsgát tet­tek és oklevél tanúsítja a szakmai tudás megszerzését. A gyorsszárító műszakvezetői tan­folyamnak elsősorban az volt a cél­ja, hogy jól képzett szakemberek áll­janak rendelkezésre, ezáltal két mű­szakban is zavartalanul lehessen a berendezést üzemeltetni. Már az el­múlt nyár során beigazolódott, hogy azoknál a gyorsszárító berendezések­nél, ahol a műszakvezetők elvégez­ték a szakmai továbbképző tanfolya­mot, sokkal nagyobb volt a berende­zés teljesítménye, gazdaságosabb volt az üzemeltetése, mint ahonnan még nem vettek részt továbbképzőn. Érde­mes gazdaságosan üzemeltetni ezeket a berendezéseket, hiszen a forróleve­gős gyorsszárító üzemekben előállí­tott lucernalisztre és egyéb szárított szemesterményre nagy szüksége van az állattenyésztésüket fejlesztő me­zőgazdasági üzemeinknek. Dr. László László Cukorrépa egyelés nélkül KLÍM ASZ AB ALY OZÁS A GOMBATERMESZTÉSBEN Ismeretes, hogy a tenyészidőben a 15—17 C°-os hőmérséklet a meg­felelő. Ha magasabb, pl. 18—20 °C hőmérséklet van, akkor gyorsabb ugyan a gomba fejlődése, de ma­gasabb a C02-szint is. Minden hő­fokemelkedés mintegy 20 %-os C02-termelödéssel jár, ez pedig gátlólag hat a micélium-növeke­­désre. A hűtés feltétlenül gazda­ságos. Megoldható a legtöbb eset­ben erősebb szellőztetéssel és egyidejű vízpermetezés, öntözés, porlasztás segítségével. Legcél­szerűbb éjjel cserélni a helyisé­gek levegőjét. SZÖLÖSZÜRETELÖ GÉP A traktor mögött két keréken gördül a négy munkahelyes szőlő­kombájn. Munkahelyenként a sze­dők hajlékony csövek tölcséreibe gyűjtik a csövek mellett elhelye­zett forgótárcsákkal levágott für­töket. A csövekből légsűrítők jut­tatják a szőlőt a központi gyűjtő­­tartályba, ahonnan egy szállító­­szalag viszi a szedőgép mögé akasztott pótkocsiba. (Terra Sole.) Az NSZK-ban a cukorrépavetéshez kiadott gomoly 90 %-a technikailag monogerm. Ezáltal a cukorrépa-ter­mesztés munkaerőigénye csökkent. Az egyelésnél azonban további mun­kaerő-megtakarítás a cél. A többcsíréjú répagomoly elvetése után az egyelés munkaerőszükséglete ha-onként 55—110 óra volt. A tech­nikai úton monogermmé lett kalib­rált répagomoly, amelynél 77 °/o-os csírázóképességet és 78 %-os egycsí­­rájúságot tudtak biztosítani, a kézi­­munkaerő-felhasználás 40—45 6ra/ha­­ra csökkent. A drazsírozott vetőmag csírázóképessége hasonló a kalibrált vetőmagéhoz, de az egycsírájú gomo­lyok aránya 85 °/o, ami ezenkívül még a jobb vetéstechnikai tulajdonsággal is párosul. Emiatt a tötávolság a so­rokban 1—2 cm-rel növelhető, így a kézimunkaerő-felhasználás tovább csökken, ha-onként 35—40 órára. To­vábbi előnye még a drazsírozott ve­tőmagnak, hogy a burkolóanyagba bedolgozott, pontosan adagolt fungi­­cidek és inszekticidek sokkal hatá­sosabban védik a kártevők ellen, mintha csak a gomoly közé juttatják a növényvédőszereket. Az egyelés nélküli cukorrépa-ter­mesztésen azt a módszert értik, ami­kor a vetőmagot olyan tőtávolságra helyezik el a sorban, hogy a szük­séges tenyészterület egyelés nélkül is meglegyen. Néhány éve az ilyen eljárás még utópisztikusnak látszott. Ma azonban az eljárás már túl van a kísérleti stádiumon és kezd a gya­korlatban elterjedni. Ez a termesztési eljárás csak a genetikailag mono­germ vetőmag kinemesítésével vált bevezethetővé. A genetikailag mono­germ vetőmag egycsírájúsága igen nagy, 90—95 % között van. A gyakorlatban az egyelés nélküli módszer akkor alkalmazható, ha a termelő elgalább 50—55 %-os kelést képes elérni. Mivel a vetés és a nö­vényvédelem jó minősége főként dra­zsírozott vetőmaggal biztosítható, ezért a genetikailag egycsírájú vető­mag csak drazsírozott formában ke­rül forgalomba. így vetéstechnikai­­lag is lehetővé válik a kiváló egycsí­­rájúság kihasználása. Kelés után az állományt alaposan ellenőrizni kell, hogy az esetleg fellépő kártevők el­len időben és hatásosan lehessen védekezni. Az egyelés nélküli cukorrépa-ter­mesztési módszerrel jelentős munka­erő-megtakarítás csak akkor érhető el, ha a sorok kapálás nélkül gyom­mentesen tarthatók. (Bornschauer, E) Kép nóta dallamára Meghívtak a debrődi szövetkezetbe. Mi célból? Nézzek körül, meny­nyit fejlődött gazdaságuk az utóbbi három év alatt. Számlálgatom az éveket: öt, tíz, tizen... Igen! Tizenhat esztendővel ezelőtt küldött ki a szerkesztőség Debrődre, hogy hárítsak el egy né­zeteltérést, amely levelezőnk és a lap munkaközössége között támadt. PANASZLEVÉL „Első levelemben megírtam — kezdte a levélíró —, hogyan jött létre a szövetkezet. Mennyit vesződött, fáradozott a vezetőség. De a levél közlésére nem került sor. Hát így kell bánni...? / A kérges parasztkéz írta kusza betűk bizonyítottak. Milyen nagy kin­cse volt akkor a lapnak a levelező. Irány a színhely. Az ország egyik végéből a másikba zakatolt velem a vonat. Majd öt kilométert az „apostolok lován“ tettem meg a kanyar­gós úton. A levélíró szívesen fogadott. Még kedvesebben a lánya. Mert ő buz­dította apját, írjon... > Másodszor már nem állt kötélnek. — Te megírhatod rólunk, hogy Jó eredményeket értünk el. De én nem! — megvakarta tarkóját és gondterhelt arca mosolyra derült. Máris a cikk címe járt az eszemben: „Jó szövetkezet az Isten háta mögött“, Kinevetett a cím miatt. — Pénz kell ide, pénz... nagyon gok pénz — és a Jövőbe rővedt tekintete. — No meg olyan emberek, akik nem régi mődon gondolkoz­nak. HÁZASSÁG és telekkönyv Húsvét harmadnapja volt. Beszélgetősre való Idő. Hogy mi minden jött szóba? Többek között az is, az idő tájt mennyire ragaszkodtak a földhöz. Szép lányok álma foszlott széjjel, ha nem volt vagyon. Nőta is született erről: „Rózsám, hiába vagy a világ szépe, drága neved nincs a telekkönyvben.“ Ilyen nótával csapta arcul a módos legény a megalázott szegényleányt. A fiatalok nyakukba vették a világot, hogy nevük bekerüljön a telekkönyvbe. Napszámosok, favágók, ácsok, kő­művesek mentek a pénz után, hátha annyit összegyűjtenek, hogy öreg napjaikra pár holdacska a nevükre íródik. Egy jó házasság azonban többet hozott, mint az egész életen át tartó robot. Azon a bizonyos tag­sági gyűlésen is emlegették a házasságot, meg a telekkönyvet. — Jó házasság... ma már legényálom. Oj ház, autó, diploma. Mér­nöki vagy orvosi diploma szükséges ahhoz, hogy a szép menyasszony ne hagyja cserben vőlegényét. Fiatalok, középkorúak hagyták el megint a falut, a gyenge ezövet­­kezetet. Nem bánták már a telekkönyvet. Csináljon rá adósságot, aki akar. Jobb jövőt ígért az ipar. Otthon a muňka až asszonyokra meg a nyugdíjasokra maradt. Dolgoztak körömszakadtáig, mégsem boldogul­tak. Jászőn még rosszabb volt a helyzet. De ha a kettő együtt lenne...? Megpróbálták, összeházasodtak. Am alig múltak el a mézeshetek, fel­bomlott a frigy. A jászói szövetkezetből állami gazdaság lett, a debrődi maradt. Külön mindkettő fejlődésnek indult. KIHAL DEBRŰD — VAGY VISSZATÉR AZ ÉLET? Bizony már sokan húzták a vészharangot. Az új vezetőség kezébe vette a gyeplőt. — Ahhoz, hogy jó eredmények szülessenek, ki kell küszöbölni a hi­bákat és meg kell erősíteni a munkafegyelmet. Mert, legyen akármilyen jó vezetőség, ha a tagság nincs odaadással a közös gazdaság iránt, egymagában tehetetlen — e szavakkal indította útjára a közöst a most­­már másodszor is megválasztott elnök, Somod! Jenő. Az új vezetőségnek nagy segítséget nyújtott Szalai István, a növény, védő állomás felügyelője. Három év alatt olyan helyzetet teremtettek, amilyenre az elődök tizenhárom éven át képtelenek voltak. Helyes agrotechnikával, a műtrágyák, komposzt és istállőtrágya okszerű fel­­használásával már az első évben (1966) több mint másfél millió koro­nát hozott a növénytermesztés. Tavaly pedig már kétmilliót. A gabona­félék hozama megkétszereződött (búza 30,2 q/ha, árpa 30,9 q/ha). Ez a kassai járásban már nagyon szép eredmény! Akik pedig ismerték a debrődi sovány, köves földeket, azt mondták: csoda. Az itteniek moso­lyognak rajta. Mert minden „csoda“ csak három napig tart. Ez pedig hároméves eredmény. Molnár Ferenc agronómus, valamint a Dunajszky Ferencné vezette munkacsoport fáradozása nem volt hiábavaló. ... Az asszonyok már visszatértek a földhöz az erdészetből. A fiata­lok még tétováznak. De sokan felfigyeltek ifjú Pápai Pál visszatérésére. Három éve hagyta ott Kassát, s letelepedett családjával a faluban. Te­lepíti a szőlőt. A múlt évben 15 hektárnyit, a már termő 8 hektárhoz. Terv szerint pár év múlva 50 hektár lesz. PARK ÉS NEONFÉNY A gazdasági udvarban parkot létesítettek, este neonfény világít. Kö­vezik az utat, aszfaltozott járda lesz. Már Jut rá pénz, mert a növény­­termesztés nyomán az állattenyésztés is jövedelmezővé vált. Felhagy­tak a tejtermeléssel, mert nem fizetődött ki. Szarvasmarhahizlalással foglalkoznak. A prímet pedig a Juhtenyésztés viszi. A nagy terjedelmű, de gyér füvű legelőket így hasznosítják. Kár, hogy szarvasmarha hiz­lalás helyett nem növendékállatokat nevelnek. Azoknak is jutna legelő bőven. Akad még rejtett tartalék itt is. Tavaly 1190 000 koronát fordítottak beruházásra, ebből legtöbbet szőlőtelepítésre. Közben a beruházási hitelt 450 ezer koronával csök­kentették. Napról napra gazdagodnak. És gazdagodik a tagság is. Az­előtt 7 koronát ért egy munkaegység, most a háromszorosa a teljesít­ménynorma értéke. Ezenkívül prémiumot és fizetett szabadságot is kapnak a tagok. A tagsági gyűléseken nem fukarkodnak a dicsérő szóval. Azt tartják, aki jól dolgozik, meg is érdemli. És hogy még jobban dolgozzanak, a hibák bírálatáról sem feledkeznek meg. A mulatós juhászt például így figyelmeztették: „Oltó helyett borral locsolgatja, azért olyan jóízű a sajtja.“ A nyugdíjasokra Flakbart elvtárs hívta fel a figyelmet: — Átadták helyüket az utánuk következő nemzedéknek. Az ő érde­mük, hogy a megmaradt tagságot összetartották. Ez már a ma zenéje. Szövegét Debrődön írják a szorgalom írónjával — sok-sok sikertelen év után. CSURILLA JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents