Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-06 / 23. szám
T akarmánymérgezés különös esete sertéseknél A takarmánymérgezések általában gyomor- és bélgyulladásban nyilvánulnak meg. Az alább leírt eset azért különös, mert olyan takarmánymérgezésről lesz szó, amelynél elsősorban a tüdőben jelentkeztek kóros elváltozások s Így a diagnózis megállapítása a szakembereknek is gondot okozott. Az egyik nagyüzemi gazdaságban egyszerre több száz hízósertés megbetegedett. Az állatok étvágytalanok voltak. Egyeseknél nehéz légzési tüneteket észleltek, de kifejezett láz nem jelentkezett egynél sem. Csupán a nehezen lélegzők között voltak olyanok, amelyeknek a belső hőmérséklete pár tized fokkal 40 fölött volt. Az első hullánál csak tüdővizenyőt állapíthattunk meg. A kényszervágott állatoknak már a tüdővizenyőn kívül enyhe gyomor- és bélgyulladást Is megállapíthattunk. Kifejezett gyomor- és bélgyulladás csak a betegség jelentkezése utáni harmadik napon elhullott állatoknál mutatkozott. így a megtévesztő tünetek miatt csak három napi késéssel lehetett a helyes diagnózist megállapítani és hatékony intézkedést hozni. A további veszteségeket sikerült megakadályozni egy-két napos koplaltatással, kamilla tea, illetve szénafőzet itatásával és diétás takarmányozással. A diéta frissen főzött burgonyamoslékból állt, amelybe here- és árpadarát kevertünk az állatcsoportok nagyságának, súlyának és egészségi állapotának megfelelő adagban. Természetesen egyúttal intézkedés történt az ólak higiéniai állapotának javítása érdekében is. Ugyanakkor a leírt esethez hasonlóan egy másik gazdaságban is megbetegedtek a hízósertések. Mindkét gazdaságban a takarmánymérgezés azon különös esetéről volt szó, amikor a kóros elváltozások először a tüdőben jelentkeztek. Mindkét helyen ugyanabból a takarmánykeverőből származó és egyazon időben készített takarmányt etettek. A takarmányban érzékszerveinkkel érzékelhető hibát nem lehetett megállapítani sem a gazdaságokban, sem pedig a keverőben. A vizsgálat kiterjedt külön-külön az egyes összetevőkre is, amelyekből a kérdéses takarmányt keverték. Itt sem lehetett megállapítani semmiféle rendellenességet, még a tárolás terén sem. Viszont a kórtani tünetek és a kórbonctani leletek takarmánymérgezésre utaltak. Az a tény is, hogy két egymástól független s mintegy 40 km távolságban levő gazdaság sertései betegedtek meg az ugyanazon keverőbői származó takarmány etetése után, arra engedtek következtetni, hogy a takarmányban kell lenni valaminek, ami károsan hat az állatok szervezetére. Ezt a feltevést támasztotta alá az a megfigyelés is, hogy az egyik gazdaságban a kérdéses takarmányból, ami az 50 kg-on felüli sertések részére készült, adtak a malacoknak, amit azok nem fogyasztottak el s így nem betegedtek meg. Amint az kiderült, a malacok ezt a takarmányt a szaga miatt nem fogyasztották el, s ez a mustárra emlékeztető szag vezetett nyomra a takarmányban levő hiba megállapításánál. Az 50 kg-on felüli hízósertések részére a takarmányba 4 °/o-os arányban repcemagpogácsa-darát is kevertek. Magával a repcemagpogácsadarával nem is volt semmi baj, hanem a keverési technikában volt a hiba. Ugyanis a kisebb mennyiséget kitevő komponenseket (repcemagpogácsa-dara, takarmánymész stb.) egy ember lapáttal adagolta a futószalagra. így a repcemagpogácsa-darából egyes állatcsoportoknak a megengedhető adagnak a többszöröse is juthatott. Márpedig a repcemag olyan illóolajat tartalmaz, amely a sertéseknél megbetegedést, sőt még elhullást is okozhat. A repcemagban levő illóolaj izgatja a nyálkahártyát s ezáltal gyulladást idéz elő nemcsak a gyomorban és a bélben, hanem mivel gyorsan felszívódik a vérbe, tüdővizenyőt okoz, aminek a tünetei előbb jelentkeznek, vagy legalább is hamarább megállapíthatók, mint a gyomor- és bélgyulladás tünetei. Az elhullási veszteségek és a megbetegedések által előidézett károk elkerülése végett gondosan ügyelni kell arra, hogy ha a takarmányba olajgyári mellékterméket (repce-, mustármagpogácsa-dara, stb.) is adagolunk, akkor azt egyenletesen keverjük, s a megengedett mennyiséget túl ne lépjük. Or. Patus Sándor Hazai gyorsszárító műszakvezetők tanfolyama Magyarországon A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban még 1961-ben elkezdték a nagy teljesítményű forgódobos lucernalisztkészítő berendezések gyártását. Ezeket a berendezéseket Magyarországon kívül a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Jugoszláviában, sőt még Görögországban is ismerik. A baráti Csehszlovákiába az 1969-es év végéig 32 db LKB típusú, 36 db MGF típusú és 38 db TGSZ—0,6 típusú gyorsszárító berendezést szállított le a vállalat és helyezett üzembe. A forgódobos gyorsszárító berendezések alkalmazásával a gazdaságok elérik, hogy a hereféléknél — lucerna, vöröshere — a hagyományos szárítási és tárolási módoknál jelentkező nagymértékű beltartalmi veszteségek (karotin, fehérjék) a minimálisra csökkenthetők. A szántóföldi betakarítási módszerek fejlesztése mellett nagyot lépett előre a növényi fehérjék veszteségmentes tartósítást jelentő forrólevegős gyorsszárítási eljárás. Ma már Magyarországon is egyre-másra jelentkeznek a mezőgazdasági üzemek vezetői Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasági Gépgyárban és Jelentik be igényeiket a gyorsszárító berendezések valamelyikére. Hazánkban 1969. év végéig 30 db LKB, 16 MGF és 42 db TGSZ—0,6 típusú forrólevegős lucernalisztkészítő üzem működött. Ezeknek a nagy értékeket képviselő berendezéseknek szakszerű vezetésére és üzemeltetésére háromhetes szakmai tanfolyamot szervezett Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasági Gépgyár, A tanfolyam hallgatói részére az elméleti képzést a központi gyáregység gyártmányszerkesztési főosztályának mérnökei és technikusai biztosították. így többek között megismerkedhettek a tanfolyam hallgatói a szárítás elméleti kérdéseitől kezdve a szárítóberendezések valamennyi szerkezeti részével is. A veszélymentes üzemeltetés érdekében pedig tűzés balesetelhárítási oktatásban is részesültek. A délelőtti oktatást délután gyakorlati foglalkozás követte, amelyre részben a gépgyárban, részben pedig a Lajta-Hanságl Állami Gazdaságban került sor, ahol a helyszínen tanulmányozhatták a hallgatók az MGF és az LKB típusú berendezéseket. Lehetőség nyílott a markotabögödei tsz-ben a TGSZ—0,6 típusú berendezés üzembeni megismerésére is. Ez a gyárnak a legújabb terméke és eziránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés is. A nemesócsai (Zem. Olőa) EFSZ is vásárolt egy nagy teljesítményű MGF—U típusú mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó berendezést. Ezért a szövetkezet vezetősége lehetővé tette, hogy a berendezés műszaki vezetői és szerelői háromhetes szakmai képzésben részesüljenek Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasági Gépgyárban. így került Magyarországra Valentin Pál villanyszerelő, Martincsek Márton raktáros, Sméja Dezső és Szkulálek Zsigmond EFSZ-tagok, akik a tanfolyam befejeztével sikeres záróvizsgát tettek és oklevél tanúsítja a szakmai tudás megszerzését. A gyorsszárító műszakvezetői tanfolyamnak elsősorban az volt a célja, hogy jól képzett szakemberek álljanak rendelkezésre, ezáltal két műszakban is zavartalanul lehessen a berendezést üzemeltetni. Már az elmúlt nyár során beigazolódott, hogy azoknál a gyorsszárító berendezéseknél, ahol a műszakvezetők elvégezték a szakmai továbbképző tanfolyamot, sokkal nagyobb volt a berendezés teljesítménye, gazdaságosabb volt az üzemeltetése, mint ahonnan még nem vettek részt továbbképzőn. Érdemes gazdaságosan üzemeltetni ezeket a berendezéseket, hiszen a forrólevegős gyorsszárító üzemekben előállított lucernalisztre és egyéb szárított szemesterményre nagy szüksége van az állattenyésztésüket fejlesztő mezőgazdasági üzemeinknek. Dr. László László Cukorrépa egyelés nélkül KLÍM ASZ AB ALY OZÁS A GOMBATERMESZTÉSBEN Ismeretes, hogy a tenyészidőben a 15—17 C°-os hőmérséklet a megfelelő. Ha magasabb, pl. 18—20 °C hőmérséklet van, akkor gyorsabb ugyan a gomba fejlődése, de magasabb a C02-szint is. Minden hőfokemelkedés mintegy 20 %-os C02-termelödéssel jár, ez pedig gátlólag hat a micélium-növekedésre. A hűtés feltétlenül gazdaságos. Megoldható a legtöbb esetben erősebb szellőztetéssel és egyidejű vízpermetezés, öntözés, porlasztás segítségével. Legcélszerűbb éjjel cserélni a helyiségek levegőjét. SZÖLÖSZÜRETELÖ GÉP A traktor mögött két keréken gördül a négy munkahelyes szőlőkombájn. Munkahelyenként a szedők hajlékony csövek tölcséreibe gyűjtik a csövek mellett elhelyezett forgótárcsákkal levágott fürtöket. A csövekből légsűrítők juttatják a szőlőt a központi gyűjtőtartályba, ahonnan egy szállítószalag viszi a szedőgép mögé akasztott pótkocsiba. (Terra Sole.) Az NSZK-ban a cukorrépavetéshez kiadott gomoly 90 %-a technikailag monogerm. Ezáltal a cukorrépa-termesztés munkaerőigénye csökkent. Az egyelésnél azonban további munkaerő-megtakarítás a cél. A többcsíréjú répagomoly elvetése után az egyelés munkaerőszükséglete ha-onként 55—110 óra volt. A technikai úton monogermmé lett kalibrált répagomoly, amelynél 77 °/o-os csírázóképességet és 78 %-os egycsírájúságot tudtak biztosítani, a kézimunkaerő-felhasználás 40—45 6ra/hara csökkent. A drazsírozott vetőmag csírázóképessége hasonló a kalibrált vetőmagéhoz, de az egycsírájú gomolyok aránya 85 °/o, ami ezenkívül még a jobb vetéstechnikai tulajdonsággal is párosul. Emiatt a tötávolság a sorokban 1—2 cm-rel növelhető, így a kézimunkaerő-felhasználás tovább csökken, ha-onként 35—40 órára. További előnye még a drazsírozott vetőmagnak, hogy a burkolóanyagba bedolgozott, pontosan adagolt fungicidek és inszekticidek sokkal hatásosabban védik a kártevők ellen, mintha csak a gomoly közé juttatják a növényvédőszereket. Az egyelés nélküli cukorrépa-termesztésen azt a módszert értik, amikor a vetőmagot olyan tőtávolságra helyezik el a sorban, hogy a szükséges tenyészterület egyelés nélkül is meglegyen. Néhány éve az ilyen eljárás még utópisztikusnak látszott. Ma azonban az eljárás már túl van a kísérleti stádiumon és kezd a gyakorlatban elterjedni. Ez a termesztési eljárás csak a genetikailag monogerm vetőmag kinemesítésével vált bevezethetővé. A genetikailag monogerm vetőmag egycsírájúsága igen nagy, 90—95 % között van. A gyakorlatban az egyelés nélküli módszer akkor alkalmazható, ha a termelő elgalább 50—55 %-os kelést képes elérni. Mivel a vetés és a növényvédelem jó minősége főként drazsírozott vetőmaggal biztosítható, ezért a genetikailag egycsírájú vetőmag csak drazsírozott formában kerül forgalomba. így vetéstechnikailag is lehetővé válik a kiváló egycsírájúság kihasználása. Kelés után az állományt alaposan ellenőrizni kell, hogy az esetleg fellépő kártevők ellen időben és hatásosan lehessen védekezni. Az egyelés nélküli cukorrépa-termesztési módszerrel jelentős munkaerő-megtakarítás csak akkor érhető el, ha a sorok kapálás nélkül gyommentesen tarthatók. (Bornschauer, E) Kép nóta dallamára Meghívtak a debrődi szövetkezetbe. Mi célból? Nézzek körül, menynyit fejlődött gazdaságuk az utóbbi három év alatt. Számlálgatom az éveket: öt, tíz, tizen... Igen! Tizenhat esztendővel ezelőtt küldött ki a szerkesztőség Debrődre, hogy hárítsak el egy nézeteltérést, amely levelezőnk és a lap munkaközössége között támadt. PANASZLEVÉL „Első levelemben megírtam — kezdte a levélíró —, hogyan jött létre a szövetkezet. Mennyit vesződött, fáradozott a vezetőség. De a levél közlésére nem került sor. Hát így kell bánni...? / A kérges parasztkéz írta kusza betűk bizonyítottak. Milyen nagy kincse volt akkor a lapnak a levelező. Irány a színhely. Az ország egyik végéből a másikba zakatolt velem a vonat. Majd öt kilométert az „apostolok lován“ tettem meg a kanyargós úton. A levélíró szívesen fogadott. Még kedvesebben a lánya. Mert ő buzdította apját, írjon... > Másodszor már nem állt kötélnek. — Te megírhatod rólunk, hogy Jó eredményeket értünk el. De én nem! — megvakarta tarkóját és gondterhelt arca mosolyra derült. Máris a cikk címe járt az eszemben: „Jó szövetkezet az Isten háta mögött“, Kinevetett a cím miatt. — Pénz kell ide, pénz... nagyon gok pénz — és a Jövőbe rővedt tekintete. — No meg olyan emberek, akik nem régi mődon gondolkoznak. HÁZASSÁG és telekkönyv Húsvét harmadnapja volt. Beszélgetősre való Idő. Hogy mi minden jött szóba? Többek között az is, az idő tájt mennyire ragaszkodtak a földhöz. Szép lányok álma foszlott széjjel, ha nem volt vagyon. Nőta is született erről: „Rózsám, hiába vagy a világ szépe, drága neved nincs a telekkönyvben.“ Ilyen nótával csapta arcul a módos legény a megalázott szegényleányt. A fiatalok nyakukba vették a világot, hogy nevük bekerüljön a telekkönyvbe. Napszámosok, favágók, ácsok, kőművesek mentek a pénz után, hátha annyit összegyűjtenek, hogy öreg napjaikra pár holdacska a nevükre íródik. Egy jó házasság azonban többet hozott, mint az egész életen át tartó robot. Azon a bizonyos tagsági gyűlésen is emlegették a házasságot, meg a telekkönyvet. — Jó házasság... ma már legényálom. Oj ház, autó, diploma. Mérnöki vagy orvosi diploma szükséges ahhoz, hogy a szép menyasszony ne hagyja cserben vőlegényét. Fiatalok, középkorúak hagyták el megint a falut, a gyenge ezövetkezetet. Nem bánták már a telekkönyvet. Csináljon rá adósságot, aki akar. Jobb jövőt ígért az ipar. Otthon a muňka až asszonyokra meg a nyugdíjasokra maradt. Dolgoztak körömszakadtáig, mégsem boldogultak. Jászőn még rosszabb volt a helyzet. De ha a kettő együtt lenne...? Megpróbálták, összeházasodtak. Am alig múltak el a mézeshetek, felbomlott a frigy. A jászói szövetkezetből állami gazdaság lett, a debrődi maradt. Külön mindkettő fejlődésnek indult. KIHAL DEBRŰD — VAGY VISSZATÉR AZ ÉLET? Bizony már sokan húzták a vészharangot. Az új vezetőség kezébe vette a gyeplőt. — Ahhoz, hogy jó eredmények szülessenek, ki kell küszöbölni a hibákat és meg kell erősíteni a munkafegyelmet. Mert, legyen akármilyen jó vezetőség, ha a tagság nincs odaadással a közös gazdaság iránt, egymagában tehetetlen — e szavakkal indította útjára a közöst a mostmár másodszor is megválasztott elnök, Somod! Jenő. Az új vezetőségnek nagy segítséget nyújtott Szalai István, a növény, védő állomás felügyelője. Három év alatt olyan helyzetet teremtettek, amilyenre az elődök tizenhárom éven át képtelenek voltak. Helyes agrotechnikával, a műtrágyák, komposzt és istállőtrágya okszerű felhasználásával már az első évben (1966) több mint másfél millió koronát hozott a növénytermesztés. Tavaly pedig már kétmilliót. A gabonafélék hozama megkétszereződött (búza 30,2 q/ha, árpa 30,9 q/ha). Ez a kassai járásban már nagyon szép eredmény! Akik pedig ismerték a debrődi sovány, köves földeket, azt mondták: csoda. Az itteniek mosolyognak rajta. Mert minden „csoda“ csak három napig tart. Ez pedig hároméves eredmény. Molnár Ferenc agronómus, valamint a Dunajszky Ferencné vezette munkacsoport fáradozása nem volt hiábavaló. ... Az asszonyok már visszatértek a földhöz az erdészetből. A fiatalok még tétováznak. De sokan felfigyeltek ifjú Pápai Pál visszatérésére. Három éve hagyta ott Kassát, s letelepedett családjával a faluban. Telepíti a szőlőt. A múlt évben 15 hektárnyit, a már termő 8 hektárhoz. Terv szerint pár év múlva 50 hektár lesz. PARK ÉS NEONFÉNY A gazdasági udvarban parkot létesítettek, este neonfény világít. Kövezik az utat, aszfaltozott járda lesz. Már Jut rá pénz, mert a növénytermesztés nyomán az állattenyésztés is jövedelmezővé vált. Felhagytak a tejtermeléssel, mert nem fizetődött ki. Szarvasmarhahizlalással foglalkoznak. A prímet pedig a Juhtenyésztés viszi. A nagy terjedelmű, de gyér füvű legelőket így hasznosítják. Kár, hogy szarvasmarha hizlalás helyett nem növendékállatokat nevelnek. Azoknak is jutna legelő bőven. Akad még rejtett tartalék itt is. Tavaly 1190 000 koronát fordítottak beruházásra, ebből legtöbbet szőlőtelepítésre. Közben a beruházási hitelt 450 ezer koronával csökkentették. Napról napra gazdagodnak. És gazdagodik a tagság is. Azelőtt 7 koronát ért egy munkaegység, most a háromszorosa a teljesítménynorma értéke. Ezenkívül prémiumot és fizetett szabadságot is kapnak a tagok. A tagsági gyűléseken nem fukarkodnak a dicsérő szóval. Azt tartják, aki jól dolgozik, meg is érdemli. És hogy még jobban dolgozzanak, a hibák bírálatáról sem feledkeznek meg. A mulatós juhászt például így figyelmeztették: „Oltó helyett borral locsolgatja, azért olyan jóízű a sajtja.“ A nyugdíjasokra Flakbart elvtárs hívta fel a figyelmet: — Átadták helyüket az utánuk következő nemzedéknek. Az ő érdemük, hogy a megmaradt tagságot összetartották. Ez már a ma zenéje. Szövegét Debrődön írják a szorgalom írónjával — sok-sok sikertelen év után. CSURILLA JÖZSEF