Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Sok kicsi sokra megy Negyed századdal ezelőtt szabadult fel hazánk. Ha visszapillantunk a múltba és felmérjük a napjainkig megtett utat, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mezőgazdaság hatalmas fejlődésen ment keresztül. A szocia­lista nagyüzemi termelés olyan fel­tételeket teremtett falvaínkon, ame­lyek megváltoztatták és megkönnyí­tették a földművesek életét. Joggal állíthatjuk, hogy 25 év alatt nagyon megváltozott falvaink arculata és je­lentősen emelkedett az életszínvonal. Hazánk felszabadításának negyed százados évfordulója alkalmából or­szágos viszonylatban jelentős ver­senymozgalom indult a termelés to­vábbi fokozása érdekében. A mező­­gazdasági dolgozók, akik a társada­lom fontos és mindenkor stabil réte­gét alkotják, a lehetőségekhez mér­ten becsületes munkával, példás helytállással járulnak hozzá a terv­feladatok sikeres teljesítéséhez. A közelmúltban ünnepelt nagy év­fordulók tiszteletére értékesebbnél értékesebb kötelezettségvállalások láttak napvilágot. Ezek a termelés fokozását, ezáltal pedig az élelmi­szerellátás további javítását segítik elő. Lapunk hasábjain már jónéhány járás, illetve mezőgazdasági üzem kötelezettségvállalásával foglalkoz­tunk. Ezúttal a luíeneci (losonci) járás néhány szövetkezetéről, azok eredményeiről, problémáiról, a terv­feladatok sikeres teljesítése érdeké­ben kifejtett törekvéseikről adunk számot. A CSKP Központi Bizottságának ta­valy őszén közzétett felhívása alap­ján a losonci járásban a poltári szö­vetkezetek voltak a kezdeményezők. Versenyfelhívásuk a mezőgazdasági termelés fokozását szorgalmazta, á­­mely elősegíti az élelmiszerellátás további javítását és egyben a nép­gazdaság konszolidálását. Amikor a kötelezettségvállalások­ról tájékoztatjuk olvasóinkat, talán kissé formálisnak tűnnek a felsorolt számadatok. A valóság azonban más. A számok mögött emberek vannak, akik azon fáradoznak, hogy évről évre növekedjen a termelés. A szi­lárd tervek és a felajánlások teljesí­tése nem kis feladat elő állítja a me­zőgazdasági dolgozókat. Ezért nagyra kell értékelni minden vállalást és versengést, amely a helyi adottsá­goknak megfelelően egy-egy mező­­gazdasági üzemen belül a termelés további fokozásának előmozdítója. Az egészséges versenymozgalom ki­bontakozása csak elősegítheti a fel­adatok sikeres teljesítését. A Losonci járási Termelési Igazga­tóságon Kochmanová elvtársnő tájé­koztatott a kötelezettségvállalásokról. — A tavalyi felhívás után már ke­vés idő volt a szocialista munkaver­­seiiy sokrétű kibontakozásához, — mondotta bevezetőül Kochmanová elvtársnő, majd így folytatta. — A poltári versenyfelhívásra számos me­zőgazdasági üzem válaszolt. Külön említést érdemel, hogy a poltáriak az idén is terven felül több mint 427 000 korona értékben növelik a piaci árutermelést. Az év első negye­dében a tervezettnél 16 mázsa ser­tés-, 5 mázsa marhahússal, 1700 liter tejjel adtak többet a közellátásnak. Gabonából 1000, cukorrépából pedig 200 mázsa a felajánlás. A sertés- és a szarvasmarhaállományt 10—10 da­rabbal gyarapítják. Jó munkaszerve­zéssel az anyagköltségeket 30 ezer koronával akarják csökkenteni. Ezen­kívül nagy gondot fordítanak a kör­nyezet és a munkakultúra megjavítá­sára is. Erre a célra 98 ezer koronát terveznek felhasználni. A beszélgetés további részében még Jónéhány szövetkezet vállalásáról szereztem áttekintést. Abelován 33 mázsa marhahúst, 200 mázsa gabonát értékesítenek terven felül és az anyagköltségeket 100 ezer koronával fogják csökkenteni. Buzitkán 80 má­zsa marhahússal, 10 ezer liter tejjel, és 20 ezer darab tojással értékesíte­nek többet, a Veiké Dravce-i (Nagy­­daróc] szövetkezet pedig a tervezett­nél 30—30 mázsa sertés- és marha­hússal juttat többet a közellátásnak. A rátkai szövetkezetesek felajánlása: mintegy 140 ezer koronával növelni a piaci árutermelést (30 mázsa mar­hahús, 500 mázsa gabona, 100 mázsa cukorrépa és 200 mázsa burgonya). A bénái szövetkezetesek a nagy év­fordulók tiszteletére 20 mázsa mar­hahússal, 100 mázsa gabonával akar­ják túlteljesíteni a tervet. A felsorolt néhány adat azt bizo­nyítja, hogy a losonci járás mező­­gazdasági dolgozói sem feledkeztek meg hazánk felszabadításának ne­gyed százados, és V. I. Lenin születé­sének 100. évfordulójáról. A helyi adottságok és viszonyok között szü­letett szerény felajánlások is elősegí­tik közös ügyünket, a népgazdaság konszolidálását, az élelmiszerellátás javítását és egyúttal az életszínvonal további emelkedését, mert hiszen, amint a közmondás is tartja, sok ki­csi sokra megy. Jzeh ü ttek Fócos Jenő agronómus és Nyeste Kálmán szövetkezeti elnök megérkezett a határszemléről. i#éső délután zárt ajtókra leltem ** az ipolynyitrai (Nitra nad Iplom) szövetkezet irodájában. Rö­vid várakozás után azonban autózú­gásra lettem figyelmes, amely az ud­varon állt meg. A terepjáró autóból Nyeste Kálmán, a szövetkezet elnöke és Pőcos Jenő agronómus lépett ki. Határszemlén voltak. Néhány perc elteltével már a szövetkezet irodájá­ban beszélgettem az egész napi mun­kában elfáradt, gondterhelt vezetők­kel. Ebben a 360 hektáron gazdálkodó kis ipolymenti szövetkezetben is akad probléma bőven. A tavasz itt is sok gondot okozott az agronómusnak, a szövetkezet elnökét pedig az bosz­­szantja, hogy nem kapnak különbö­zeti árpőtlékot. Annak ellenére, hogy a járás legjobb tíz szövetkezete kö­zött vagyunk, jól jönne a támogatás — mondja az elnök. — Nem tartom a legszerencsésebb­nek, — jegyzi meg Nyeste elvtárs — a különbözeti árpótlék elosztásának jelenlegi módját. A jó minőségű, ala­csony fekvésű földek, amitől az ár­pótlék nagysága függ, a talajvíz miatt gyakran sok gondot okoznak a szövetkezetek vezetőinek. A problémák ellenére eredménye­sen gazdálkodnak az ipolynyitrai szö­vetkezetesek. Az 1969-es évet 900 ezer korona tiszta jövedelemmel zár­ták. Ebből 360 ezer koronát a tagság kapott meg, a többit pedig az alapok feltöltésére használták fel. A növénytermesztés szakaszán bú­zából 36,7, cukorrépából 345, szemes­kukoricából pedig 52 mázsás hektár­hozamot értek el. Egy jugoszláv hib­ridkukoricából 10 hektáron átlagosan 80 mázsás volt a hektárhozam. Az állattenyésztésre sem lehet pa­nasz, hiszen marhahúsból a tervezett 400 mázsa helyett 450 mázsát értéke­sítettek. Sertéshúsból a tervet (350 q) 18 q-val lépték túl. A tejtermelésben tehenenként 2650 literes tejhozamot értek el. A hústermelésben az idén is jó eredményekkel dicsekedhetnek. Az első negyedben már 150 mázsa vágó­marha és közel 200 mázsa sertéshús­sal járultak hozzá az élelmiszerellá­táshoz. — Csak az időjárás kedvezzen — szól közbe az agronómus — akkor nem lehet baj. A tavasz majdnem egy hónapot késett, így csak április kö­zepén kezdhettük meg az árpa veté­sét. Jelenleg Dvoran, Jantár és Dia­mant fajtákat termesztünk, de jövőre már csak azt, amelyik a legjobban meghonosodik. Az árpánál egyébként tiszta tápanyagban 192 kg műtrágyát adagoltunk. A műtrágya-ellátásra nem nagyon panaszkodott az agronómus, de ott­­jártunkkor még 200 mázsa szuper­foszfát hiányuk volt. A beszélgetés közben felidéztük a múltat, a szövetkezet kezdeti éveit is. Tizennyolc évvel ezelőtt rakták le az alapokat. A kezdet bizony nehéz volt. Nyeste Kálmán jól ismeri a gaz­daság fejlődésének útját, hiszen 1954 óta tevékenykedik a szövetkezetben. Három éven keresztül agronómus, 1957—62 között könyvelő, azóta pe­dig az elnöki tisztséget tölti be. Az elnök tehát jól ismeri a kezdet ne­hézségeit és a szövetkezet fejlődését. A kezdeti években, egészen 1962-ig évente 1,5 millió korona bevételt ér­tek el. Akadt olyan időszak is, ami­kor két-három hónapig nem tudott fizetni a szövetkezet. Bizony sok hiá­nyosság akadt akkor a szövetkezet­ben, főleg a szervezés terén. A megfelelő irányítás következté­ben közös összefogással évről évre javultak az eredmények. Tavaly már 4,6 millió korona bevételt könyveltek el, 1970-re pedig 5,6 millió korona bevételt terveztek. Amíg a kezdeti években 3—400 koronáért dolgozott a tagság, addig 1969-ben egy állandó dolgozó keresete már elérte az 1580 koronát. A számadatok meggyőzően bizo­nyítják a szövetkezet fejlődését. A jövőbeni terveikről csupán annyit, hogy tovább szeretnék fokozni a tej­termelést, így a tehenek számát 70- ről 100-ra növelik. A kocák számát 35-ről 50-re, a hízómarhaállományt pedig 50 darabbal gyarapítják. A nö­vénytermesztés fokozását részben gá­tolja az a tény, hogy legalább 150 hektár földön sürgősen el kellene végezni az alagcsövezést. A munkakörnyezet megjavítása ér­dekében is történtek lépések. Hat család részére épül majd lakóház. Nemrégiben fejezték be a garázsok, műhelyek és az új irodahelyiségek építését, amely 800 ezer koronába került. Az utóbbi évek egyre javuló gazda­sági eredményei alapján az ipoly­nyitrai szövetkezet az élvonalba ke­rült. A gondterhelt elnök Gyönyörű, napsütéses időben ér­keztem a galsai (Holiša) szö­vetkezet gazdasági telepére. A közös irodájában azonban kissé szomorkás hangulatban üldögélt az elnök, Ma­­kosínyi Béla. Érkezésem észrevehe­tően jót tett neki, mert elmondhatta gondjait, bajait. Ez szinte megköny­­nyebbülést jelentett számára. A ha­tárba igyekezett, de azért számomra is szakított időt, hogy elbeszélges­sünk az időszerű problémákról. — Az Idei tavasz nagyon megtré­fált bennünket — mondja kissé bosz­­szúsan az elnök. Hetekig tétlenke­désre voltunk kényszerítve. A talaj­víz miatt bizony sok helyen csak ké­sőbb tudtunk valamit cselekedni. A tavaszi árpa vetésének agrotechnikai határideje már lejárt, amikor mint­egy 50 hektáron nem tudtuk elkészí­teni a talajt. A tervek szerint 80 hektáron szerettünk volna árpát ter­meszteni. Még szerencse, hogy ősszel 20 hektárral növeltük a búza vetés­­területét — sóhajt fel kissé meg­könnyebbülten az elnök. — Bár még több búzát vetettünk volnál De hi­szen ha az ember előre tudná, no meg az alávetések miatt az árpára Is gondolni kellett. Nemcsak az időjárás bosszantotta az elnököt, hanem az is, hogy az aránylag alacsony fekvésű földek miatt nem kapnak különbözeti ár­­pótlékot. Pedig az idén rosszabb helyzetben voltak, mint a magasabb fekvésű, dombos földekkel rendelke­ző és állami támogatást élvező szö­vetkezetek. Sajnos, ezen a téren or­szágos méretben elég sok hiányosság észlelhető. Nehéz mindenki kérelmét ki elégíteni, de nagyon is célszerű volna a különbözeti árpótlék Jutta­tásánál legalább megközelíteni az igazságot. Így van ez a galsai eset­£ SZABAD FÖLDMŰVES 1970. június 6. Makovínyi Béla, a szövetkezet elnöke. ben Is. Az alacsony fekvésű földek tavasszal nagyon nedvesek, helyen­ként víz áll rajtuk. Ez nagyon késlel­teti a talajelőkészítést. — Az állomás melletti parcellán — veszi át a beszélgetés fonalát a szö­vetkezet elnöke — már három éven keresztül a talajvíz miatt kukoricát termesztettünk. Az idén árpát akar­tunk vetni, de az időjárás közbeszólt. Többéves tapasztalataink alapján ná­lunk legkésőbb április 15-ig földbe kell kerülnie az árpának. A későbbi vetés már nagy kockázattal jár. Ta­valy például az agrotechnikai határ­időn belül elvetett árpa 35,6 mázsát adott hektáronként, de a kései ve­tésből alig 8—10 mázsás hektárhoza­mot értünk el. Sok probléma bosszantja a szövet­kezet irányítóját. A már említetteken kívül gondot okoz, hogy az Ipoly szabályozása következtében több, mint 19 hektár szántóföld már két éve hasznavehetetlen. A kerületi ar­bitrázs döntése értelmében a földért 50 ezer korona kártérítést kaptak. Ez bizony vajmi kevés, mert ha hasz­nálhatnák, lényegesen nagyobb jö­vedelemhez jutna a szövetkezet. Nagy szükség van minden hektár szántóra, hiszen az EFSZ csak 392 hektár szán­tófölddel rendelkezik. A gondok és problémák elhangzása után a szövetkezet eredményeire is kíváncsi voltam. Az elnök gondter­helt arcán egy röpke mosoly is meg­jelent, amikor a terméseredmények­ről beszélt. Cukorrépából az elmúlt évben 15 hektáron 488 mázsás hektárhozamot értek el. Makovínyi elvtárs szeré­nyen azt is hozzátette, hogy ezzel az eredménnyel a legjobbak voltak a losonci járásban. A siker alapja: a tápanyagban gazdag föld, szakszerű talajelőkészltés, a jó növényápolás, egyszóval a helyes agrotechnika. Az állattenyésztésben szintén akad­nak említésre méltó eredmények. Ta­valy 661 mázsa marhahúst értékesí­tettek, tejből pedig a tervezett 250 ezer litert 10 ezerrel túlteljesítették. Fehér Imre, a szövetkezet fiatal zoo­­technikusa árulta el, hogy az idén 4 vagon sertés- és 6 vagon marha­húst adnak a közellátásnak. Ebből az év első negyedében már 140 mázsa sertés, illetve 153,8 mázsa marhahúst adtak el. Az említett időszakban a hí­­zőmarháknál 0,71 kg-os, a sertések­nél pedig 0,47 kg-os napi súlygyara­podást értek el. A jövőbeni terveikről is váltottunk néhány szót. Megtudtam, hogy az idén hat család részére felépül egy lakóház. Jövőre 700 ezer korona ér­tékben szövetkezeti székházat építe­nek, ahol a fiatalok részére klubhe­lyiséget rendeznek be. Azon fáradoznak a szövetkezet ve­zetői, hogy a lehetőségekhez mérten tovább fokozzák a termelést, a tag­ságnak pedig egyre jobb munkafel­tételeket teremtsenek. Munkaerőhiá­nyuk nincs. Ahhoz, hogy ilyen prob­lémájuk ne legyen, ügyes, körülte­kintő szervezés szükséges, mert, hogy a szövetkezeti elnök szavaival éljek, az embereknek muszáj munkát adni. Ezért, főleg télen, néhányan a mel­léküzemágban tevékenykednek. A do­hányszárítóban építőelemeket készí­tenek, amit saját célra használnak fel. Ezidáig már kisebb szociális he­lyiséget, garázsokat, műhelyeket épí­tettek belőle, a többit pedig a szö­vetkezeti székház építésénél használ­ják fel. Az elmúlt év őszétől beton­oszlopok készítésével is foglalkoznak. Ezt hárman végzik, de szükség ese­tén a mezőgazdasági termelésben te­vékenykednek az említett dolgozók. Az utóbbi időben elég sok vita tár­gyát képezi a melléktermelés. Szám­talan esetben erre nagy szükség van, mert munkalehetőséget biztosít a tagságnak. Senki számára sem lehet közömböss, hogy a mezőgazdaságban dolgozók magas életkora az elkövet­kező években csak növelni fogja a problémákat. Ezért az egészséges kezdeményezést, a melléktermelést támogatni kell, ha az nem megy az illető szövetkezetben a mezőgazdasá­gi termelés rovására. A felvetett problémával valóban óvatosan kell bánni. Mindannyian jól tudjuk, hogy a téli időszakban a szövetkezetekben minimálisak a munkalehetőségek. A tagságnak azonban munkát, megélhe­tést kell biztosítani. A galsai szövet­kezet elnöke is sokat töprengett ezen. Néhány szövetkezeti tag a téli időszakban Füleken dolgozott, akik tavasszal már nem akartak vissza­jönni. Ezért részben a mellőkterme­­léssel igyekeznek állandó munkale­hetőséget biztosítani a tagságnak. Makovínyi elvtárssal a gazdaság udvarán még hosszasan elbeszélget­tünk a szövetkezet nehézségeiről és a távlati tervekről. Reméljük, hogy a jövőben a szövetkezet eredményei alapján a gondterhelt elnök arcán egyre több mosoly jelenik meg. Az oldalt írta és fényképezte: KAJTOR PÄL Épül a korszerű szövetkezeti lakás.

Next

/
Thumbnails
Contents