Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Egy csokor vágparti újdonság, meglepetés A kíváncsiság a galántai járásban ez alkalommal Tor­nácra (Trnovec nad Váhom) vezetett, mert amikor leg­utóbb itt jártam az volt az érzésem, hogy a helyi EFSZ működésének célszerű irányításában sok a haladó, sok az előre mutató, ami a szokásosnál gyorsabb fejlődés ígéretét rejtette magában. Be kell vallanom, ez az érzés nem csalt. Az EFSZ elnökétől Angyal Jánostól a szo­ciális gondoskodás terén érvényesített intézkedések fe­lől érdeklődtem, amely gondoskodás foka egyben hű tükörképe a földmfivesszövetkezet gazdasági helyzeté­nek. — Ez év elejétől érvényes az új házirendünk — mondotta az EFSZ elnöke —, amely szerint teljes mér­tékben átvettük az ipari üzemekben is alkalmazott szabadságolási rend­szert. 0 Ezt az állattenyésztési dol­gozók vonatkozásában még ki is egé­szítettük, mégpedig olymódon, hogy az állatgondozóknak és az etetőknek évi szabadságuk idején külön is meg­fizetjük a vasárnapokat és ünnepna­pokat, mivel ők egész éven át dol­goznak. 0 Azon kívül mindenkinek fizetjük az állami ünnepeket, és aki ilyen napon például az állattenyész­tésben dolgozik, az tulajdonképpen kétszeres bérért tevékenykedik. 0 Továbbá azoknak, akik mint az EFSZ tagjai a környékről hozzánk járnak dolgozni, megtérítjük utazási költsé­geiket. 0 Ezen felül minden szövet­kezeti tagunk egy családtagjával fél­áron üdülésre utazhat egész Európa területén. Ilyen esetben például, ha az egy személyre eső költség tízezer korona, és mondjuk szövetkezeti ta­gunk a feleségével utazik, akkor a húszezer koronából kiindulva, kétszer ötezer korona térítést kap. )|r Miként gondoskodnak a nyugdí­jasokról és mi a helyzet a háztáji terület használatával kapcsolatban? — öregeinkről olyan formában gondoskodunk, hogy akinek legalább tíz éve van ledolgozva a szövetkezet­ben, az minden elismert év után 20 korona nyugdíjpótlékot kap havonta. Ha például valaki kerek tíz évet dol­gozott le, akkor havonta kétszáz ko­ronát kap. Az évet akkor ismerjük el, ha az illető ledolgozta a kérdéses év­ben az alapszabályok szerint megkí­vánt munkaegység-mennyiséget. Ré­gebben, 1964-ig, nálunk évi kétszáz­ötven munkaegység ledolgozása volt előírva, az azt követő években pedig évi kétszáztíz nap ledolgozása. Aki ezt a feltételt kimutathatóan teljesí­tette, természetesen beleértve azokat a napokat is, amikor az illető igazol­tan beteg volt, jogosult az év elisme­résére. Vannak olyan tagjaink, akik tizennyolc évet dolgoztak le EFSZ- ünkben. Ezek havonta háromszázhat­van korona nyugdíjkiegészítést élvez­nek, tekintet nélkül arra, hogy meny­nyi állami nyugdíjat kapnak. 0 A hatszáztizenegy hektárnyi mezőgazda­­sági területből- már nyolcvanöt hek­tárnyit tesz ki a háztáji, — ugyanis szabályaink értelmében családonként ötven árnyi háztáji területre jogosul­tak tagjaink, beleszámítva a nyugdí­jasokat is. Mivel ez a háztáji terület kissé sok, s mivel állami szerveink erre vonatkozóan rendelkezéseket nem adtak ki, úgy próbáljuk megóvni kö­zösségünk érdekeit, hogy aki a kér­déses háztáji területen termesztett kukoricáját hivatalos áron átadta szövetkezetünknek, az ugyancsak hi­vatalos felvásárlási áron vásárolha­tott nálunk sertést, baromfit, esetleg tojást. Igen érdekes, milyen ennek az intézkedésnek az eredménye. Körül­belül százhetven százalékát tudjuk kitermelni annak a termékmennyiség­nek, mint amennyit a tagnak adunk el. 0 Idén közös érdekeink védelmét módosítottuk, mégpedig olymódon, hogy az a tag, aki lemond az ötven árnyi háztájiról, az kétezernyolcszáz korona évi kártérítést kap, amely összeget szövetkezetünkben levásárol­hatja. Ha például az illető vesz ná­lunk egy százhatvan kilós sertést, az ezerhatszáznyolcvan korona érté­ket jelent, ehhez ötven kilogramm baromfit vásárol élősúlyban az év fo­lyamán, ami hétszáz koronát tesz ki, vásárol továbbá harminc kilogramm tojást, ami felvásárlási áron négy­százhúsz koronát jelent. Másik példa szerint vásárolhat két sertést száz­harminchárom kilós darabonkénti súlyban, így is kijön a kétezernyolc­száz korona. A szövetkezet számítá­saink szerint a kérdéses ötven árnyi terület termékeiből hatszázötven ki­logramm sertéshúst tud előállítani. Ez a közös részére azt jelenti, hogy egy hektárnyi területen, azon a meny­­nylségen kívül, amit a tagnak ela­dunk, még hétszázhatvannyolc ki­­lónyi sertéshúst tudunk kitermelni a közellátás részére. Ez a módszer az egyén és a közös részére is előnyös. Ilyen alapon idős tagjaink csaknem kivétel nélkül lemondtak a nekik járó háztájiról. Példaképpen az elsők között hatan mondtunk le a háztáji területről, s ezt követően most már harminc hektárnyi területet takarí­tottunk meg a közös gazdálkodás szá­mára. Ez lehetővé tette, hogy az álla­mi felvásárló vállalattal kötött hús­eladási szerződésben idén kétszázhar­minc mázsával több sertéshús eladá­sét vállalhattuk, mint az elmúlt év­ben. A háztáji használata persze annyira beidegződött, hogy az újdon­ság hallatára egyesek először meg­torpantak. Ez az új rendszer külö­nösen az idős tagok esetében előnyös, akik rendszerint másoknak szokták felesben kiadni háztáji részüket és bizony nem mindig jártak jól. Az új rendszer egyik tagunk, Acs Menyhért részére például azt jelenti, hogy ti­zenhét ledolgozott éve után havonta háromszáznegyven korona nyugdíj­kiegészítő pótlékot kap, s további kétezernyolcszáz koronához jut a ház­táji ellenében. Az illető testvérével él együtt, így közösen vehetnek egy százhatvan kilós sertést, két mázsa gabonát hivatalos áron, hogy a ház körül esetleg baromfit neveljenek, viszont ha több baromfira van szük­ségük, azt is megvehetik a közösben. A fiatalok esetében azért előnyös ez a rendszer, mert ngm érzik magukat házhoz kötve. Év közben bejelenthe­tik a zootechnikusnak, hogy például december húszadikán akarnak venni egy száznyolcvan kilós sertést. A kér­déses napon elszállítják az állatot és régi szokás szerint háznál disznó­ölést végezhetnek. De az aprójószág miatt sem kell például lemondani a vasárnapi kirándulásról, mert ha ba­romfira vagy tojásra van szükség, akkor csak kimennek a telepre és megveszik azt. 0 Tagjainkon olyan módon is segítünk, hogy szükség ese­tén kölcsönt folyósítunk számukra. A jelenlegi szabály az, hogy a veze­tőség megbízása alapján évi ötezer korona erejéig, évi visszatérítéssel a kölcsönt én írhatom alá, ha viszont nagyobb összegről van sző, akkor ezt a vezetőség hagyja jóvá. 0 Lakás­építéssel is segítjük arra rászoruló tagjainkat. Jelenleg négy család ré­szére építünk egy lakótömböt, ami­lyenből többet is építünk majd. A be­nyújtott kérvények alapján a vezető­ség dönti el, ki kerül sorra. A mun­kákat egyébként saját építőcsopor­tunk végzi. Kísérletképpen egy olyan lakóegységet is felépítettünk, amelyet a nálunk előállított préselt LIGNA panelokból építettünk. Ezek saját üzemünkben préselt kukoricacsutka törmelékből készülnek. Ez az épület a tél folyamán nagyon melegnek bi­zonyult. Az ilyen lehetőségek kihasz­nálásával és megfelelő tervek elké­szítésével szakembereink foglalkoz­nak majd. ф Már eddig is számos újdonság­ról hallottunk, milyen további meg­lepetést tartogat még számunkra el­nök elvtárs? — Az eddigi szabályok szerint ha egy családból nálunk dolgozott az apa, az anya, valamint leányuk és fiuk, akkor együttvéve az egész csa­lád csak ötven árnyi háztáji terület­re volt jogosult. Ezt nem tartjuk igaz­ságosnak, mert ha ez a négy személy külön családból lenne, akkor mind­egyikük megkapná az őt megillető háztáji területet, vagy annak évi el­lenértékét. További igen helytelen szabály volt az, hogy a nők mind­össze huszonöt árnyi háztáji területre voltak jogosultak. Ez annak idején indokolt volt, mivel a nők csak idény­munkát végeztek, ma azonban mellék­üzem! termeléssel is foglalkozunk és a nőknek egész éven át munkalehe­tőséget tudunk nyújtani. Ennek alap­ján jutottunk el odáig, hogy ma már a nők is, tehát minden szövetkezeti tagunk jogosult az ötven árnyi terü­letre, vagy annak ellenértékére. A nők esetében ezt a járandóságot pénzben egyenlítjük ki. 0 Mondha­tom, hogy hozzánk szinte özönlik a fiatalság, ezért bevezettük és az új házirendbe iktattuk, azt a szabályt, hogy új tagok felvétele esetén három hónapos próbaidő kötelező. Erre az időre íjint alkalmazottal kötünk szerződést, s az illetőnek mint üzemi alkalmazottnak van meg minden joga. A negyedévi próbaidő után értékel­jük a kérdéses személy eddig ná­lunk kifejtett tevékenységét és hatá­rozunk afelől, hogy javasoljuk-e tag­felvételét szövetkezetünkbe. Ha az illetőt tagságra érdemesnek tartjuk és a próbaidő után nálunk kíván ma­radni, úgy a próbaidő kezdetétől szá­mítjuk szövetkezeti tagságát, az ez­zel járó jogokkal együtt. Nálunk egyébként a dolgozó tagok átlagos életkora harmincöt év, amit a két­száznegyvenöt tagból állandó dolgo­zóként szereplő százkilencvenöt sze­mély életkorából számítottunk ki, a nyugdíjasokat kivéve. >jc A szabad szombatok bevezetésé­nek gondolatával is foglalkoztak? — Ennek bevezetésével a jövőben számolunk, azonban úgy, hogy a ter­melés ne csökkenjen. Pillanatnyilag a gépesítés még nincs azon a fo­kon, hogy ezt máris megengedhes­sük magunknak, örvendetes azonban, hogy a munkaerkölcs magas fokon áll, s ha arra szükség van, tagjaink a 'nyolcórás munkaidő ledolgozása után is hajlandók a közösben tevé­kenykedni, akár még további négy órát is. Ez egyes személyek esetében azért is lehetséges, mert nem vár rájuk odahaza a háztáji föld meg­munkálása, hanem felmaradó idejüket már igazán csak a kultúrának, szak­mai továbbfejlődésnek, szórakozásnak szentelhetik. A vezetőség elve, hogy mindenkit egy mércével mérjünk, de szigorúan. Másik irányelvünk, hogy a jót jutalmazzuk, a rosszat büntet­jük. >jc Mennyire szigorúan büntetik az esetleges hanyagságot? — Az utóbbi négy évben bár nem, de ezidén megtörtént, hogy egyik gépkocsivezetőnk ittas állapotban ve­zette a teherautót. Ezért az első ne­gyedévben nem kapta meg a prémiu­mot, ami hatszáz korona mínuszt je­lentett számára. A kérdéses napon nem végezte el munkáját, ezért ki­számláztuk neki a hozzávetőleg két­százötven koronás kártérítést. Más­nap nem lépett munkába, s mivel a kulcsok nála voltak, nem tudtuk hasz­nálni a, teherkocsit, ezért a rendes fuvardíjból leszámítottuk a benzin árát és a meg nem kapott munka­díját, a többit pedig meg kellett neki fizetnie, úgyhogy az egész eset körül­belül ezer koronájába került. Bünte­tésből áttettük őt teherautóról trak­torra. Negyedéves prémiumokról tett említést, milyen módozatot alkalmaz­nak ennek kifizetésénél? — A várt évi prémium tíz száza­lékát az első negyedév végén, további tizenöt és tizenöt százalékot a máso­dik és harmadik negyedév elteltével, huszonöt százalékot pedig év végén fizetünk ki a tagoknak. Évvégi juta­lékot nálunk aránylag csak kis ösz­­szegben fizetünk, ami az elmúlt év­re vonatkozóan a fizetés négy szá­zalékát jelentette. A prémiumot az egyes munkaszakaszok vezetői osztják szét érdem szerint. Van, aki huszonöt százalékos prémiumot kap, van, akt semmit. Milyen a helyzet az anyákról és a gyerekekről való gondoskodás te­rén? a gyakorlati orvos, üzemi orvos sze­repében. Ezzel levennénk a községi orvos válláról is a gond egy részét és tagjaink gyors orvosi kezelésben részesülhetnének. sjc A munkahelyen való átöltözés, tisztálkodás milyen mértékben van lehetővé téve? — Ez nálunk jelenleg, sajnos, még kezdetleges állapotban van, éppen ezért dolgoztuk ki a szociális épület tervét, de felépülésének idejéig is a telep főbejárata melletti portásfülke szomszédságában négy öltözőt állí­tunk fel. Be akarjuk vezetni az ipari üzemekben is használatos bélyegzóóra használatát, amely segítségével a szö­vetkezeti tag munkakártyájára pecsé­teli érkezésének és távozásának idő­pontját. A munkaidő jelenleg reggel hat órától délután negyed háromig, szombaton negyed egyig tart, a ki­egészítő időt pedig kedden és szerdán dolgozzuk le. jjc A munkabiztonság kérdésében milyen a helyzet? — Nemrégiben kaptunk a járási mezőgazdasági társulástól egy átira­tot, amelyben javasolják, hogy a mun­kabiztonsági kérdésekkel foglalkozó emberek a szövetkezetben bizonyos díjazást kapjanak. Mi ebben a kér­désben egy lépéssel előbbre vagyunk, mert nálunk már fél éve működik a munkabiztonsági előadó, aki a tűz­biztonsági és egyéb biztonsági kérdé­sekkel is foglalkozik. Gondjaira bfz­­tuk továbbá a kulturális ügyek ren­dezését, a katonai nyilvántartást és a civil lakosság védelmének kérdé­seit. Ilyen munkakör bevezetését más szövetkezeteknek is ajánlanám, Gondolnak arra, hogy közszol­gáltatás szempontjából segítik vala­milyen módon a szövetkezetben dol­gozó nőket? — Terv szerint a másfélmilliós költ­ségre tervezett szociális épületben, amely építőcsoportunk jóvoltából re­mélhetőleg csak nyolcszázezer koro­nába fog kerülni, lesz egy nagyobb csarnok, ahol a nők reggel vásárló táskájukat egy rekeszbe helyeznék egy vásárlólistával ellátva. Napköz­ben a különféle üzletekben egy mun­kaerő elvégezné a vásárlást és mun­kaidő végén mindenkinek átadná a tele táskát. Három évvel ezelőtt pró­báltuk megszervezni a tej és a pék­sütemény reggeli házhozszállítását, de ez iránt akkor nem mutatkozott kellő érdeklődés. Említette, hogy az üdülési költ­ségek felét a szövetkezet fizeti. Vo­natkozik ez a gyógykezelésre is? — Igen, mert részünkre mindegy, hogy valaki üdülni megy, vagy fürdő­ben gyógykezelteti magát. Mivel a szövetkezetben sok a fiatal, Vyhne környékén kinéztem egy olyan helyet, ahol a fürdési lehetőségen kívül a téli időszakban jó síterep is áll ren­delkezésre, s ezen a helyen a nálunk készülő LIGRA panelokból összeállí­tott víkendházakból üdülőtelepet ala­kítanánk. A nyári szünidőben a gye­rekek is itt üdülhetnének a részünkre érdekes erdős hegyvidéken. Ez a la­kósejtekből álló telep csaknem egész éven át kihasználható lehetne, mert ide hétvégi kirándulásokat is lehetne rendezni. Ezt a következő évben szeretnénk megvalósítani. Persze ehhez természetesen pénzre van szükség, mert saját autóbuszt kell üzembe állítanunk. Egyébként tag­jaink nagy érdeklődéssel vettek részt a bécsi jégrevü bratislavai előadá­sán. Üdülésre idén már aránylag so­kan jelentkeztek. Harmincnégyen Ausztriában, néhányan Bulgáriában, néhányan pedig Magyarországon üdülnek majd. Szlovákia területén idén egy négynapos kirándulást ren­dezünk. Csak az a baj, hogy tagjaink általában nem használják ki az üdü­lési lehetőségeket. Mi öt évvel ezelőtt vezettük be a rendes évi szabadságot, és akkoriban majdnem mindenki pénzben akarta kifizettetni annak ellenértékét, nem pedig kivenni azt. A mi embereink a szabadság ideje alatt többet dolgoznak mint máskor, ahelyett, hogy pihennének. Ez évben az egyes munkaszakaszok vezetőit utasította a vezetőség, hogy a tagság legalább a kijáró szabadság felét ve­gye ki. Persze ez nehéz feladat, mert legtöbben a pénzhez ragaszkodnak ma is, a testi felüdülést pedig mellé­kesnek tartják. Úttörőtáborba idén huszonöt gyermek megy az oraval völgyzárógát által kialakított szép tó mellé. Befejezésül szeretném megkér­dezni, hogy mi tette lehetővé ezt az igazán magas színvonalú szociális gondoskodást? — Olyan munkaerőket igyekeztünk 1966-tól a szövetkezetbe bevonni, akik értik szakmájukat, tudnak bánni az emberekkel és így nagy értéket pro­dukálnak. A szövetkezet összbevétele 1965-ben valamivel négy és fél millió korona fölött állt, 1969-ben több mint ötmillió koronát fizettünk ki, na­gyobb összeget, mint amilyen 1965- ben az EFSZ bevétele volt. Áz egy hektárra számított termelésünk igen jelentékeny, hiszen 1970-ben négy­százhetven kiló húst adunk el egy hektárról. Az eddigi eredmények el­érésének előfeltétele a szakmai hoz­záértésen kívül a szilárd munka­­fegyelem volt, amivel nálunk 1968- ban sem volt baj. Annak idején tag­gyűlésen is ki mertem jelenteni, hogy nálunk demokrácia csak a taggyűlé­sen lesz, de nem a munkahelyen. Aki beosztásában nem végzi el a pa­rancsokat és kívánt minőségben a munkát, annak csináltatunk egy ne­gyedik kaput, amelyiken azonnal ki­mehet. Szövetkezetünknek persze to­vábbra is három kapuja maradt, de ezt az epizódot egy kabarén viccesen ellenem fordították, amiért azonban nem haragszom. KÜCSERA SZILARD Ú| egészségügyi létesítményt «ЁЁ Sókszelöcén (Selice) amikor éppen arra jártunk egy érdekes esemény zajlott le. E felöl érdeklődtem az EFSZ elnökétől Tamaskovics Ká­­rolytól, aki közéleti tisztségében a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségé­nek is tagja. — Bölcsőde egyelőre nincs, de van óvodája a HNB-nek és az állami gaz­daságnak. Mi jövőre egy nagy szociá­lis épület létrehozását tervezzük, amely fürdővel, medencével lesz el­látva. A kisgyerekek részére napközi otthont létesítünk, ahol napközben szakmunkaerő foglalkozik majd ve­lük. A szövetkezeti étkezde is itt kap helyet, ahol az iskolába járó gyere­kek is ebédelhetnek. jjc A szövetkezeti tagokról való egészségügyi gondoskodás terén mit tesznek? — Az imént említett szociális épü­letben két helyiséget betegszobának rendezünk be, ahol a megbetegedett családnélküli szövetkezeti tagokról történik gondoskodás. Már ebben az évben is megkezdtük tagjaink évi rendszeres orvosi vizsgálatát, bele­értve a fogorvosi-, a tüdővizsgálato­kat, valamint az általános orvosi vizs­gálatokat is. A járási egészségügyi intézet vezetőivel tárgyalásokat foly­tatunk afelől, hogy pénzbeli hozzá­járulásunk alapján minden nap reg­gel egyóra hosszat nálunk rendelne — A mai napon egy községi egész­ségügyi rendelőt és orvosi lakot avat­tunk — mondotta — amelyre már régen várt Szelőce lakossága. Az egészségügyi otthon létrehozásának kérdése már régóta vajúdott. Rendel­kezésre állt egy konfiskált épület, amely ezidáig nem talált gazdára. Most itt egy orvosi rendelőt rende­zünk be és a körzeti orvosnak lakást adunk rendelkezésére, tehát még nem állíthatjuk, hogy egészségügyi központot rendezünk be, viszont cé­lunkhoz ezzel is közelebb jutottunk. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy az ilyen feladatot azelőtt betöltő épü­letben fogorvosi és gyermekorvosi rendelőt létesítsünk. Ez nagy előnyt jelent majd az EFSZ tagjai részére, mivel ezután nem kell kilenc kilomé­ternyi távolságra hordani az anyák­nak beteg gyerekeiket, a rendszerint zsúfolt autóbuszban. Az eddigi hely­zet természetesen számos jogos pa­naszra adott okot a szövetkezeti dol­gozók részéről. Tudjuk, hogy a mai avatással még nem oldódott meg tel­jesen a kérdés, de az illetékes szer­vek képviselői megígérték, hogy rövi­desen ide helyeznek egy gyerekor­vost, ugyanis fogorvosunk ezidáig is volt. Szeretném ha ilyen nagy köz­ségben mint Szelőce, amelynek há­romezernyolcszáz lakosa van megol­dódnának az egészségügyi problémák. Az összlakosságból nyolcszáz a ci­gány lakosok száma községünkben. — Mivel segítette az EFSZ az em­lített egészségügyi létesítmény ren­delkezésre bocsátását? — A HNB tulajdonát képező léte­sítményhez EFSZ-ünk munkával já­rult hozzá. Ugyanis nem akadt válla­lat, amely rendbe hozta volna az épületet. Ezt a munkát építőcsopor­tunk végezte el, pedig ez évben több mint hétmillió korona értékű saját építkezést kell elvégezniük. A mun­kát terven felül vállaltuk, mert tuda­tában voltunk annak, hogy a létesít­mény a lakosság és a tagság segítsé­gére lesz. Reméljük, hogy a jövőben sikerül az EFSZ tagjai részére külön rendelőórákat jóváhagyatnunk. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1970. június 8.

Next

/
Thumbnails
Contents