Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Siheder koromnak egy epizódja jutott eszembe, mielőtt íráshoz kezdtem volna.

Az idő tájt, mint afféle gyerek, odakíváncsiskodtam a csempéző mesterhez. Tágranyílt szemmel figyeltem kezét, amint boszorkányos ügyességgel illesztgette egyik tejfehér csempét a másik mellé. De örömöm nem sokáig tartott. A behemőt ember kegyetlenül rámrivallt:

— Mit keresel itt? Takarodj innét, amíg jól van dolgod ., .1

Nem teketóriáztam, kedvszegetten eloldalogtam. Csak Jóval később, néhány év múltával mértem fel ésszel, miért is kergetett el a csempéző. Azért, nehogy eltanuljam a mesterségét.

Köztudott: a kapitalizmusban ember embernek farkasa volt. Az ä szólás-mondás dívott: csak én éljek Jól, te pedig dögölj meg...!

Manapság egészen más a helyzet. Például a mezőgazdaságban is igen számottevő a képzett szakember. Ezek közül többen jó hírnévnek örvendenek. Egy bizonyos: egyik sem rejti tudását véka alá. Ellenkezőleg, arra törekszik, hogy azt másoknak is átadja. Mert a tudás értéke csak így hatványozódik igazán.

S ez így helyes!

Gál Sándor mérnököt, a kulcsodi szövetkezet elnökét efféle embernek

ismertem meg. Főiskolai tanulmányait négy esztendővel ezelőtt fejezte be. Csupa fiatalság, csupa cselekvés. Nem véletlen, hogy ennek a csallóközi szövetkezetnek a kormányosa. Éleseszű, szerény ember. Nem tudálékos, egyszerűen, közérthetően beszél:

— ökonómiai jellegű volt a tagság téli iskoláztatása. Napirendre tűztük a jövedelemfelosztás kérdését. Ezt boncolgattuk. Nagy pénzösszegekről van szó..'. A tagságnak is tudnia kell, mit lehet és mit nem lehet felosztani a közös gazdaság jövedelméből.

Mindennapi életünk megfigyelései, tapasztalati azt mutatják: ez nem csupán kulcsodi probléma. Igen helyénvaló lenne ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni más szövetkezetekben is. Ezáltal elejét vehetnék a sok szóbeszédnek, a kapzsiságnak.

Kulcsodon nincs szakemberhiány. Hosszabb-rövidebb speciális szaktanfolyamokra azonban szívesen küldenek embereket. Ennek van jövője, mert a szövetkezet káderigényeihez igazodik. Am egy dolgot azonban rosszalóan megjegyez:

— A hosszú tél nem adott időt az iskoláztatásra? Amint a vegetációs idő kezdetét vette, a Mezőgazdasági Társulás illetékes osztálya is hozzáfogott az iskoláztatások szervezéséhez. Ez így nincsen jóll A nagy dologidőben már nehéz elmozdítani embereket a helyükről. Szükség van a sok szorgos kézre...

A külföldi, tanulmányutak kérdése is szóba kerül.

— A szocialista államokon kívül nyugati országokban is jártunk. Például Hollandiában, Dániában, Nyugat-Németországban, Jugoszláviában, még Görögországban is. Ez utóbbi azonban kirándulás volt csupán. Mit tapasztaltunk? Sokmindent! Azt is, hogy a kisüzemi gazdálkodásnak Nyugaton sincs jövője. Felvásárolják a földet, aztán a 4—5 hektáros gazdasági egységek helyett 20—25 hektáros egységeket alakítanak ki, hogy a gépeket maximálisan ki tudják használni. A szakemberképzés szintje jóval magasabb, mint nálunk.

Olyasmit is mondott Gál mérnök, hogy ezekben az országokban nagyon becsületesen meg kell dolgozni a pénzért. Jómagam is ezt tapasztaltam a múlt évben egy ausztriai tanulmányútunk alkalmával. Ott sem megy babra a játék.

Majd a szövetkezet könyvtára felől érdeklődöm.

— Jelenleg rendezés alatt van a mintegy kétszázötven kötetes könyvtárunk. De nincs úgy kihasználva, ahogy kellene. Pedig sok az olvasó ember ebben a faluban. Könyvtárosunk nincs, a könyvelő szokta kiadni a könyveket olvasásra az érdeklődőknek.

Az előbbiekben sző esett a speciális tanfolyamokról. Ahhoz, hogy. a szövetkezet kulturális tevékenysége, az emberek művelődése — általános értelemben — elmozduljon a holtpontról, nem ártana művelődési felelősöket képezni a szövetkezetek számára. Ebben a kérdésben kezdeményezően léphetne fel a CSEMADOK helyi szervezete, valamint a Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság, illetve Mezőgazdasági Társulás illetékes osztálya. Intézményesen kellene előbbre jutni ezen a téren, s a kérdést valamilyen módon megoldani.

Ott, ahol szövetkezeti klub működik, a helyzet egészen más. A művelődés ügye többnyire felkarolt, s jobban törődnek ezzel a kérdéssel.

Fiatalok szövetkezete

AHOL A GÉPEKÉ A DÖNTŰ SZŰ

Némi szorongással nyitottam be a dunaszerdahelyi szövetkezet irodájába. Hiszen örökké azt halljuk, az ipar „elszívja“ a fiatalokat. Márpedig az iparosodó járási székhely, Csallóköz szíve az említett város.

— Tagjaink kétharmada harminc éven aluli — jelenti ki magabiztosan Németh János, a szövetkezet elnöke. S hozzá teszi: — Elég sok az olyan fiatal házasember, aki tagnak jelentkezik. Sajnos, az a helyzet, nem tudjuk a tagok sorába fogadni őket. Munkaerő — a csúcsmunkákat kivéve — elegendő.

Az elnök észreveszi csodálkozásomat. S arra a kérdésre, miként lehetséges ez, így válaszol:

— Dunaszerdahely végre leveti évszázados gúnyáját. Átépül, korszerű várossá fejlődik a közeljövőben. Már eddig is sok fiatal házaspár költözött be a környező falvakból. Ezek többnyire a földhöz vágyódnak vissza.

Százkilencvenkét tagot tartanak nyilván. Ebből mintegy félszáz húsz éven aluli.

— Traktorosaink száma huszonnyolc-harminc. Ezek mind fiatalok. Amennyire csak a helyzet megengedi, sokat adunk a fiatalok szakmai felkészítésére, öt fiatal már végzett a Somorjai Mezőgazdasági Szaktanintézetben. Nyolccal pedig tanoncszerződést kötöttünk. Ezek ősszel kezdik a tanulást. Jelenleg hatan tanulnak Komáromban a kiegészítő gépészeti szakiskolán, negyvenet kitesz azoknak a műszaki kádereknek a száma, akik gépekkel dolgoznak.

Itt a cukorrépa egyelésén kívül mindent gépekkel végeznek. A kukoricájuk kapát nem lát, vegyszerrel gyommentesítik a növényzetet. Ez a módszer nagyon jól bevált.

A többéves takarmányok betakarítását ugyancsak teljesen gépesítették. Ez sok fizikai munkától, emberi energia kifejtésétől mentesíti őket. A munkaerőket az állattenyésztésben foglalkoztathatják. Ügyelnek arra, hogy a lucerna vitamindús levélzete a betakarítás közben le ne peregjen. A munkát úgy szervezték meg, hogy a károsodást elkerüljék. Reggel hattól tíz óráig dolgoznak, s délután 16 órától 20 óráig.

Korszerű szénapajtákba kerül a szálastakarmány. Itt nagy kapacitású ventillátorok hideg levegő segítségével szárítják, tartósítják.

— És a vadvédelem? — Csnnga Ernő ökonómus felfigyel a kérdésre.

— Már jónéhány nappal a lucernakaszálás előtt felszólítottuk a traktorosokat, gépkezelőket, hogy óvják a vadállományt. Valamiféle riasztó berendezés kellene a kaszálógépekre ... De nincs tapasztalatunk. Jó lenne, ha a Szabad Földműves közölne ilyen irányú cikket, illetve rajzot.

Majd elmondja, hogy az utóbbi három évben egyre több a vadállomány kímélőinek, védelmezőinek száma. önkéntesen, semmi ellenszolgáltatás nélkül etetik télidőben a vadakat. Ezek közé tartozik Cseh László, Gönczöl László, Ivice József, Boráros Géza és még mások.

Az anyagi érdekeltséget hozom szóba: itt van például a cukorrépa egyelése; milyen a jutalom?

— A megszokott. Ha a tagok valamelyike hanyag munkát végez, nem igazodik a megszabott növényegyedszámhoz, az munkaegység levonásban részesül. No meg ha kevesebb répát termeszt, cukrot is kevesebbet kap. Tehát érdeke, hogy jól dolgozzék. Azt mondhatom — folytatja az elnök —, általánosságban nincs panasz a tagokra. Nem vonakodnak -a közös munkától, lelkiismeretesen, odaadóan végzik azt. Szombaton és vasárnap éppúgy, mint más napokon.

A földhöz ragaszkodó, hűséges szövetkezeti tag nem is tesz másképp. Hiszen társtulajdonosa a közös gazdaságnak, ezt jól tudja. No meg azzal is tisztában van: ha nem vet, nem is arathat!

Kulturális és szociális célokra:

százezer korona

Közel hétszáz hektáros ez a csilizközi szövetkezet. Tehát csallóközi viszonylatban a kicsik közé tartozik. Mégis százezer koronát fordít évente szociális és kulturális célokra.

A szövetkezet ökonómusa, Both Béla mérnök szavai szerint egyszeri szociális juttatásban részesítették az idősebb, valamint nyugdíjas tagokat, ami 300—400 koronát jelent személyenként

Közel félmillió korona költségráfordítással ápfilt a művelődésnek ez a nyáradi hajléka

— Ha megbetegszik a tag s hosszabb időre munkaképtelenné válik — újságolja —, úgy a szociális helyzetének megfelelően háromszáz, négyszáz korona juttatásban részesül.

Időnként segíti anyagilag a szövetkezet a sportélet kibontakozását is. A sportolók tavaly labdarúgópályát létesítettek. Felszerelési tárgyakra négyezer koronát kaptak a közös gazdaságtól. Nagyon kellene nekik további anyagi segítség, hogy öltözőt építhessenek. No meg, ha kimozdulnak a faluból, mérkőzésekre mennek, az autóbusz-költség is sokra rúg.

A sportcsapat tagjainak mintegy nyolcvan százaléka szövetkezeti tag. Ügy viszonozzák ezt az anyagi támogatást, hogy nagyon tevékenyen kiveszik részüket a közös munkából.

Ami a kulturális lehetőségeiket illeti, húsvétkor avatták az új művelődési házat. Ez nem kizárólag a szövetkezeté. Tízezer koronát adtak pénzben építéséhez, szállítóeszközöket bocsátottak rendelkezésre az építőanyagmozgatáshoz és egyéb munkálatokat végeztek a szövetkezet tagjai.

A múlt vasárnap a Csallóközi Színház tagjai vendégszerepeitek Nyáradon, számottevő sikerrel. Ugyancsak mintegy ötvenen vettek részt a csilizradványi operett műsoron, amelynek költségeit a kulturális alapból fedezték.

Szerződésük van a komáromi Magyar Területi Színházzal. Az évi hét-nyolc színházi előadásra nem kevesebb, mint 4500—5000 koronát fordítanak.

Jó, ha színvonalas kulturális műsorokra, színházi előadásokra járnak. De a kultúra hajléka — az új művelődési ház — csak akkor tölti be küldetését, ha süket csönd helyütt az ének, a zene, a tánc és szfnelőadás talál benne méltó otthonra.

CSAK ÍGY TOVÁBB...

A város és a falu közötti színvonalkülönbség eltüntetése napirenden szerepel. Községeink viszonylatában ennek a nagy horderejű feladatnak a kezdeményezői többnyire a helyi nemzeti bizottságok. Megvalósítása sokmindentől függ: a kezdeményezés egymagában nem elég, szükséges a lakosság tevékeny részvétele, s nem kevésbé az anyagi eszközök, amelyek nélkül lehetetlen az előrehaladás.

Legutóbb Vásárvámoson voltam. Meglepett e község rendezettsége. Hiába, ott, ahol a szövetkezet jómódú, tagjai is többet áldoznak otthonuk, környezetük szépítésére, művelődési lehetőségeik kihasználására.

No meg az is szinte magától érthető, hogy az ilyen község lakossága igényesebb. így hát a helyi közigazgatási szerveket Is arra sarkallja, hogy a közszolgáltatási hálózatot fejlessze.

Vásárvámoson 42 állandó alkalmazottja van a községgazdálkodási üzemnek. De a nyári időszakban így is kevés a munkaerő. Földes Lajos üzemvezető elmondotta, hogy ez idő tájt fiatalok és nyugdíjasok is segítenek, nehogy a tervteljesítésben lemaradjanak.

— Ha harminc kőművesünk volna, akkor se tudnánk a lakosság igényeit kielégíteni — vetette közbe Szajkó Jenő, a HNB-titkár. — Teljesen új utcasort nyitottunk a közelmúltban. Tizenöt háztelkét kimértünk és további hét kimérésre vár. Ezek mind egyszerre akarnak építkezni.

S ehhez hozzátehetjük: van miből. Az építkezés egyik legfontosabb kellékét, a téglát helyileg gyártják. A téglagyártás legjövedelmezőbb ágazata a községgazdálkodási üzemnek. Évente közel egymillió téglát égetnek. Ez nemcsak fedezi a helyi szükségletet, hanem jut más falvak igénylőinek is belőle.

Fejlett a javító-szolgálatuk. A lakatosok által készített szépmívű, tetszetős vaskapuk, vaskerítések is nagyon kelendők. Akad munkájuk a fűrésztelepnél dolgozóknál is.

— Hogy a nehézségeinkről is szóljak — hangoztatta az üzemvezető, a lakatos-részleg munkáját nemegyszer anyaghiány késlelteti.

— S mennyi az üzem pénzforgalma? — érdeklődtem. Szajkó elvtárs nem titkolódzó«.

— Míg tavaly 1 millió 700 ezer korona volt a bevétel, idén szeretnénk elérni a 2 millió koronát.

Üzleteik, valamint a vendéglő, cukrászda kielégítik az igényeket. Az egészségügyi gondoskodás is kitűnő. Dr. Koncz Lajos körorvos rendkívül tevékeny. Közszeretetnek és tiszteletnek örvend. Meg is érdemli! Ilyen orvosok kellenek, akik a társadalmi munkából, a falu ügyének előremozdításából is jelentősen kiveszik a részüket.

— Egy vidám-parkot szeretnénk létesíteni — rukkolt ki dédelgetett tervükkel a körorvos, — mégpedig a Kecskényszögben, a Tőkési-víz által határolt szigeten. Itt halászcsárda nyílna, no meg kajak-kölcsönző. A táncparketten ütemes népi zenére rophatná a táncot az ifjúság, szép, romantikus környezetben.

Fellendült a község kulturális élete. Gajdosík István tanító irányítja ezt a munkát. Nagy segítséget nyújt neki Szabó Károly, valamint Czibula elvtárs. Betanították Szenes Iván: Isten veled édes Piroskám c. háromfelvonásos vígjátékát, amelyet nagy sikerrel mutattak be helyben, s a környező falvakban.

De nemcsak a színjátszás terén figyeltetnek fel magukra. A Nemzetközi Nőnapon, a község felszabadulásának 25. évfordulóján, s május elseje előestéjén is gazdag kulturális műsorral szórakoztatták a lakosságot.

Két jóhírű népi zenekar is működik a községben. Ifjú Vontszemű János zenekarvezető és zenekara kísértp például az országos magyar népdal-fesztivál bratislavai döntőjét.

Végül annyit: csak így tovább, vásárvámosiak!

Az oldal szerzője és szerkesztője: N. KOVÁCS ISTVÁN

*

A közszolgáltatásit üzem épülete

Mire is jó a vaskerítés ...?!