Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 3. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A szövetkezetek jogi problémái nemzetközi fórumon A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Jogászszövetség és a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa múlt év december 2—5 között Budapesten nemzetközi konferenciát tartott a mezőgazdasági szövetkezetek Jogi kérdéseiről. A konferencián nagyszámú küldöttségekkel vettek részt az összes szocialista országok, és kifejtették nézeteiket a napirendre került kérdésekről és ismertették a részvevőket a felvetett problémák megoldásáról országaik sajátos feltételei között. Nagy jelentőségű volt a konferencia a nagyüzemi termelés további fejlődése szempontjából. Az élelmiszertermelés és elosztás mai helyzete az egész világon bizonyosan meggyőz mindenkit, hogy a lakosság ellátásának feltételeit elsősorban felülről kell biztosítani. Minden termelési rendszernek, így a mi szocialista rendszerünknek is, megvannak a maga szabályai és Jogi normái, amelyek keretében ez a rendszer érvényesül. Viszont nem érvényesül, ha ezeket a normákat nem tartják be, vagyis megsértik. A mezőgazdaságnak és új irányítási rendszerének is megvannak a maga törvényei. Az egész mezőgazdasági nyilvánosság, főleg szövetkezeti dolgozóink, most készülnek fel a mezőgazdasági szövetkezeti törvény megalkotására. Megvitatják az alapelveket, Javaslatokat tesznek ezek kidolgozására úgy, Ihogy majd a gyakorlatban Jól szolgálják a fejlődést, a termelés és gazdálkodás magasabb színvonalát, kielégítsék a lakosság szükségleteit, és az új törvény megteremtse a mezőgazdasági dolgozók egyenjogúságát. Ezek a kérdések húzzák alá a budapesti konferencia jelentőségét. » • • A konferencia első napján a szövetkezeti Jog Időszerű kérdéseiről Dr. Nagy László, egyetemi tanár tartott beszámolót. Elemezte az irányítás eddigi fejlődését és kifejtette, hogy a felszabadulástól napjainkig ezt a fejlődést három szakaszra lehet osztani. Ezek: a) az 1945-től 1948-ig tartó szakasz, amikor túlsúlyban fogyasztási szövetkezetek működtek és a fő feladat ezek demokratizálása volt. Ennek az időszaknak a végén kiadott 1947. évi XI. sz. törvény csak a fogyasztási szövetkezetekkel foglalkozik és nem oldotta meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Jogainak rendezését. Ezért is volt ez a törvény rövid életű; bl a második időszakban megindult a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom és rohamosan tömeges jellegűvé vált. Ugyanakkor megerősödtek a kisipari szövetkezetek is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogi rendezésére vonatkozóan már kezdettől fogva jellegzetes ezek sajátos formája, amely külön törvényekben fejeződött ki, míg a többi szövetkezetek Jogi helyzetét a polgári törvénykönyv fektette le. Ennek a párhuzamos fejlődésnek megvoltak az előnyei. A termelőszövetkezetek fejlődési feltételeinek sokrétűsége magával hozta az irányítás széleskörű lehetőségeit és lényegében lehetővé tette, hogy a magyar jogrendszernek egy önálló ága, a mezőgazdasági szövetkezeti jog alakuljon ki. Ezzel szemben azonban elmaradt a máscélú szövetkezetek Jogi helyzetének rendezése, amely aztán akadályozta az egész szövetkezeti mozgalom közös problémáinak megoldására vonatkozó irányelvek kitűzését; c] a harmadik időszak az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kezdődött. Kikristályosodott az egész szövetkezeti mozgalom feladatköre. Világossá váltak gazdaság-politikai és társadalom-politikai céljai. A törvényalkotás szakaszán megkezdődött a törvények előkészítése az egyes szövetkezeti formák jogi helyzetének rendezésére. Először az 1967. évi mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény lépett életbe, majd a fogyasztási és másféle termelőszövetkezetekről szóló törvények Jelentek meg. Végül pedig megalkotják az általános szövetkezeti törvényt, amelyben rendezik és jogilag rögzítik az összes szövetkezeteket érintő közös és alapvető Jogi kérdéseket. Ebben a harmadik időszakban újból meg lehet majd vitatni ezeket a minden szövetkezetét érintő kérdéseket. Ezzel tudományos szempontból megtörténtek az első lépések ahhoz, hogy kifejlődjék a Jogrendszernek és a jogtudománynak egy új ágazata — az egységes szövetkezeti jog. « • • „A szövetkezeti tulajdon, különös tekintettel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonára“ című napirendi pont tárgyalását Dr. Seres Imre egyetemi tanár előadása vezette be. Az előadó kijelölte a szövetkezeti tulajdon helyét a tulajdonjog rendszerében. Az egész tulajdonjogi rendszer alapja adva van a szocialista társadalmi tulajdon általános és rendeltetési jellege által. A szocialista tulajdonnak három formája van: a) az állami társadalmi tulajdon, b) az általános társadalmi csoporttulajdon, c) és a szövetkezeti társadalmi csoporttulajdon. A szövetkezeti tulajdon társadalmi jellege két tényezőből adódik: 1. minden szövetkezeti tulajdon a szocializmus gazdasági és társadalmi feltételei között — szocialista rendszerben létezik, 2. a szövetkezetek működése szocialista alapokon nyugszik. A szövetkezeti tulajdon társadalmi jellege az új gazdasági mechanizmus feltételei között előtérbe állította a társadalmi tulajdon összes formáinak egyenjogúságát, különösen a szövetkezeti tulajdont illetőleg. Ezt a kérdést két oldalról kell megvizsgálni: egyrészt a szövetkezeti tulajdon és az állami társadalmi tulajdon közti viszonyban, másrészt a szövetkezeti tulajdon egyes formáinak egymás közti viszonyában. A társadalmi tulajdon egyes formái egyenjogúságuk mellett sem azonosak a feladatot illetően, amit a gazdasági és a társadalmi életben teljesítenek. Ebben az értelemben az ország életében a legnagyobb szerepet az állami társadalmi tulajdon játsza. A szövetkezetek és más vállalatok közti kapcsolatokban, valamint a szövetkezetek egymás közti viszonyában az új gazdasági mechanizmus feltételei között az egyenjogúság érvényesülése kikerülhetetlen. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonjogára a legnagyobb hatást az új földtörvény fogja gyakorolni. Ennek hatásaként — még ha ez hosszabb időt is vesz igénybe — belátható időn belül lehetővé válik, hogy minden föld, amelyen a szövetkezet gazdálkodik, a szövetkezet tulajdonába kerüljön. így megvalósul a tulajdonjog és a használat egysége. A törvény előírja a követendő eljárást és a feltételeket, de érvényre juttatása bizonyosan új problémákat vet majd fel. amelyeket meg kell oldani. Például az állami tulajdonban levő földek átadása a földet használó szövetkezetnek. E kérdés rendezése nálunk is problémát Jelent. Déli szomszédunk tapasztalatai értékesek lehetnek számunkra és segíthetnek, ha azokat helyesen alkalmazzuk saját viszonyainkra. * # * A magyarországi mezőgazdasági termelőszövetkezetek vállalkozási tevékenységéről Dr. Molnár Imre, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság alelnöke számolt be. Hangsúlyozta, hogy ennek a tevékenységnek is megvan az indokolt fejlődést folyamata. Az utóbbi évek általános fejlődésével összhangban, kialakult a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Jellegének megítélése, amely szerint ez gazdasági és társadalmi tevékenységükből adódik. Tekintettel erre a jellegre, kialakult irányításuk rendszere, tevékenységük, vezetésük, gazdálkodásuk és kapcsolataik módja. Az első, aránylag hosszan tartó időszakban tevékenységüknek társadalmi oldala került előtérbe, amely összhangban volt az akkori politikai és gazdasági nézetekkel. Ahhoz, hogy gazdasági tevékenységük is kialakuljon. el kellett ismerni szocialista jellegüket, a társadalmi tulajdon kétféle formáját, mint a népgazdaság szerves tényezőjét, és egyenlő feltételeket kialakítani a szövetkezetek és az állami vállalatok számára. A gazdaság irányításának reformja lényegében megoldotta ezt a kérdést és az 1967. évi III. számú törvény már kimondhatta, hogy a szövetkezet szocialista nagyüzem, szövetkezeti alapion gazdálkodik és végzi vállalati tevékenységét A szövetkezet vállalati jellegéről lefolyt széleskörű vita eredményeként le lehetett szögezni: a vállalati tevékenység azt jelenti, hogy az állami vállalat és a szövetkezet a népgazdaság önálló gazdasági egysége, mindkét formájú vállalat vagyonnal és eszközökkel rendelkezik, amelyek tulajdonában vannak, vagy amelyekkel gazdálkodik, ha ez utóbbiak tevékenységéhez szükségesek. Állami irányításuk azonos elvek szerint történik, gazdasági szabályozóik és ösztönzőik (adó, szubvenció, hitel) egyenlő szerepet játszanak, és hasonlóképpen kell alkalmazni mindkét formára a vállalati hatáskör gazdasági kategóriáit (a tervezést, a saját költségeket, a nyereséget stb.j. Csak az ilyen szemlélet alapján lehet biztosítani a népgazdaság egységes és arányos fejlődését, az állami szektor, valamint a szövetkezeti forma tényleges előnyeit és kialakítani a vállalatok egyenjogúságát, amely nélkülözhetetlen követelmény. * # * Dr. Némethi László, a Szövetkezetek Országos Tanácsának dolgozója a szövetkezetek képviseleti rendszeréről tartott beszámolót. Kiemelte, hogy a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok érdekeinek védelme a mozgalom egyik legfontosabb kérdése. Nem véletlen, hogy az erre szükséges előfeltételeket éppen a szocialista társadalom alakította ki. A régi rendszer Magyarországon nem biztosította a vállalatok önállóságát és a gazdasági eszközök nem segítették elő gazdálkodásuk fejlődését. Az új gazdasági reform alapján ki lehetett alakítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vállalati tevékenységének feltételeit és biztosítani demokratikus irányú fejlődésüket. A vállalati egyenjogúság következtében növekedett felelősségük is. A piaci kapcsolatok kiterjesztése magával hozta a szövetkezetek és a tagok érdekképviseleti rendszerének kialakulásét. Ilyen körülmények közt alakult ki az országos tanács és a területi szövetségek rendszere. Mindkét szerv élénk tevékenységet fejt ki a szövetkezetek társadalmi érdekeinek védelmére, jogi védelmet nyújt, fejleszti a munkaversenyt, iskoláztatja az önkormányzati szervek dolgozóit stb. A termelés további növelése érdekében szükséges lesz ezt az érdekképviseletet gazdasági térre is kiterjeszteni. Jelentős mértékben fejlődik az érdekvédelem a szolgáltatások szakaszán. Ilyenek például a laboratóriumi földvizsgálat, a revíziós szolgálat, az eladott cikkek minőségi ellenőrzése stb. , A szövetkezetek és a szövetség kapcsolataira Jellemző, hogy: 1. a szövetségek finanszírozzák a szövetkezeteket; 2. a szövetségek nem töltenek be hatalmi hatáskört; 3. a szövetségekben való részvétel nem kötelező; 4. a szövetkezetek és a szövetségek viszonya a demokratikus centralizmuson alapszik. A magyarországi szövetkezeti törvény olyan előírásokat tartalmaz, amelyek megteremtik a feltételeket az állami szervek és a szövetségek szoros együttműködésére az új törvények, rendeletek megalkotásának szempontjából. A napirend fő kérdéseihez hozzászóltak a szocialista országok, köztük hazánk képviselői is. Ismertették a kongresszus résztvevőit országaik problémáinak megoldásáról, sajátos viszonyaik között. A konferencia segítséget nyújtott a résztvevőknek további munkájukhoz, és főleg igazolta a magyar elvtársak elgondolásának és tevékenységének helyességét. Hasznos volna számunkra is, hogy e font06 jogi normák lerögzítésénél kihasználnánk a Jogász-szakemberek ismeretéit és e kérdésekről hasonló konferenciát rendeznénk. Dr. Michal Durdiak A mikor az 1970-es naptár első oldalára tekintünk, akaratlanul is vissza kell pillantanunk az elmúlt évre és röviden értékelni kell eseményeit, eredményeit. Hogyha értékeljük a mezőgazdaságot és eredményeit, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az 1969-es évben folytatódott a termelés dinamikus fejlődése, a szövetkezetek jelentős ökonómiai eredményeket értek el, szilárdult gazdasági és pénzügyi helyzetük. A mezőgazdaság eredményeivel kapcsolatban csak néhány Jellemző mutatót említünk meg. A búza hektárhozama például elérte a 31,6 mázsát, az árpáé a 29,3 mázsát, a cukorrépáé a 385 7 mázsát, az állattenyésztésben pedig közel 2500 literes átlagos tejhozamot értünk el tehenenként, és a tojótyúkok tojáshozama 150 darab volt. Még további néhány mutató azt igazolja, hogy igazán eredményes évet hagyott maga után a mezőgazdaság. A földművesek teljesítették kötelezettségüket a társadalommal szemben. A szerződéses eladások tervét, a gabona, a hús, a tej és más termékekben teljesítették a mezőgazdasági üzemek dolgozói, a burgonyaeladáson kivül. Az 1969-es év politikai eseményei kihatottak az egész társadalomra, természetesen a szövetkezeti parasztságra is. valamint az állami gazdaságok dolgozóira, ennek ellenére megmutatkozott a szövetkezeti parasztság helyes állásfoglalása a párt konszolidációs törekvéseinek támogatásában és jórészt hozzájárultak a népgazdaság ökonómiájának helyrebillentéséhez és államunk szocialista továbbfejlődéséhez. A mezőgazdasági termelés növekedése és intenzitása a múlt évben konkrét anyagi segítség, gyarapodás volt népgazdaságunknak, és lényegesen hozzájárult a szocialista társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. A múlt évben ünnepelték a szövetkezetek alapítói az első EFSZ-ek megalakulásának 20. évfordulóját. Az alapítók és a szövetkezetek további építői az EFSZ-ek létezése második évtizedének végén a büszkeség érzésével emlékezhet tek a szövetkezeti mozgalom kezdeti éveire, a nehéz időszakokra, amikor a mezőgazdasági kistermelést nagyüzemi termelésre szervezték át. A büszkeség érzésére azok az óriási eredmények jogosítottak fel őket, amelyek épp a jubileumi év utolsó szakaszaiban érlelték gazdaggá gyümölcsüket. A szövetkezeti mozgalom igen szép, gazdag gyümölcsöt érlelt. Ezt mutatják a mai termelési eredmények, valamint az EFSZ-ek ökonómiai szilárdsága, amelyek már megközelítik vagy elérik a nyugati országok legfejlettebb mezőgazdaságának színvonalát. A húsz év alatt kialakult a szövetkezeti parasztság osztálya, a földműveseknek olyan fejlett osztálya van, amely szilárd támasza a kommunista pártnak és aktívan valósítja meg a falu szociális átépítését. Bizakodással az új évbe! A szövetkezetekben ezer meg ezer kvalifikált, Jó szervező káder nőtt fel, amelyeknek túlnyomó többsége már megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Az EFSZ-eknek ma olyan szaktudással és politikai-szervező képességgel rendelkező káderei vannak, akik az irányítás mesterei és a fejlődésnek megfelelően fejlesztik tovább a szövetkezeteket. Ezeknek a kádereknek teljes joguk van szövetkezetük irányítására, ugyanakkor a társadalom Jogos elismerésére. Ha így értékeljük az 1969-es évet, amely a mezőgazdaságban dolgozó, a szocializmus építésének áldozatos dolgozóinak eredményét dicséri, bizakodással és reménységgel mondhatjuk, hogy a mezőgazdaságot ma olyan káderek vezetik, akik biztosítékai annak, hogy a mezőgazdaság a Jövőben is a népgazdaság egyik legeredményesebben és leggyorsabban fejlődő ágazata lesz. Emellett tudatosítanunk kell, hogy a szocialista mezőgazdaság egyenrangú partnere lett a népgazdaság más ágazatainak, és ezért emelkedett tekintélye, súlya, és függetlensége. A mezőgazdasági termelés fejlődése természetesen a produktivitástól függ. Mint más anyagi termelés, a mezőgazdasági termelés is elképzelhetetlen alap termelőeszközök nélkül. Mint például a trágyafélék, takarmányok, vetőmagok és gépek nélkül. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a mezőgazdaság nem mindig kap elég műtrágyát és gépet a népgazdaság más ágaitól. Az eredmények és nehézségek elemzése után, valamint néhány megoldásra váró probléma taglalása után, az 1970-es évet optimizmussal szeretnénk kezdeni. Reméljük, hogy az új év jó eredményeket hoz, és hogy az egész társadalom aránylag nyugalmas folyamatban halad majd a szocialista fejlődés útján. A szövetkezeti parasztság és a többi földművesek is, úgy mint a múlt évben, szintén aktív támogatást nyújtanak majd ehhez a fejlődéshez. Az új év elején, e nagy alkalomkor szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a mezőgazdaság sikeres fejlesztéséhez, akik nap mint nap szorgalmas munkával biztosítják a lakosság élelmiszer szükségletét és hozzájárulnak a társadalom minden dolgozója életszínvonalának emelkedéséhez. Az 1970-es évben mindannyiuknak kívánjuk, hogy a mezőgazdaság bőséges élelmiszermennyiséget adjon a nép asztalára. Ehhez kívánunk sok egészséget, nyugodt életet, hogy a jól végzett munka eredménye megmutatkozzon a földművesek anyagi és szociális helyzetének javulásában, és az 1970-es év további Javulást hozzon a mezőgazdaság ökonómiai elismerésének. Pavel Jonáš mérnök, az Egységes Parasztszövetség elnöke, Viktor Mráz mérnök, főtitkár.
