Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 3. szám

FALVAINK Eredményes esztendő Jánosiban Még karácsony előtt jártam a Rimaszombattól alig öt kilométer­nyire fekvő Jánosiban. Mikor a földművesszövetkezet irodája iránt érdeklődtem, az üzletbe siető asz­­szonyok egy szép, új, emeletes épületre mutattak. Megcsodáltam az új székházat és elindultam, hogy belülről is megtekintsem. A földszinti irodában barátságos meleg és az EFSZ elnöke, Samu Zoltán fogadott. — Gazdag lehet az a szövetke­zet, amelyik Ilyen palotában szé­kel, — kezdtem a beszélgetést. — Bizony, ma már elmondhat­juk, hogy a Jánosi EFSZ kicsi ugyan, de erős, — szólt az elnök. — Ezt az új székházét is 700 ezer korona beruházással saját erőnk­ből építettük, s az idén fejeztük be. Van benne két irodahelyiség, egy kétszobás lakás, egy garzon­­lakás, egy nagyterem 350 férőhely­­lyel és színpaddal, meg két öltö­zővel. Az év vége közeledtével egyre gyakoribb beszédtéma a zárszám­adás. Bár az egész évi mérleg még nem készült el, az elnök bizalom­mal tekint az évzáró elé. Mikor a részletek iránt érdeklődtem, el­sősorban az állattenyésztési sza­kasz eredményeit emelte ki. — Mióta Borbás Károly zootech­­nikus irányítja az álattenyésztést, szinte ugrásszerűen javulnak az eredmények. Míg 1964-ben az átla­gos fejéshozam alig haladta meg az 1200 litert, 1969-ben mér több mint 2600 litert fejtünk egy-egy tehéntől. A tejeladás évi tervét októberben teljesítettük, s az év végéig a tervezett 420 ezer liter helyett legalább 500 ezer litert adunk el a felvásárló vállalatnak. — Miben látja a hozamok ilyen gyors emelkedésének titkát? — Elsősorban a jobb munka­­szervezésben, az állatgondozók jutalmazásának ésszerű rendezé­sében, no meg a korszerű takar­mányozás bevezetésében. Felhasz­náljuk a rimaszombati cukorgyár és sörgyár melléktermékeit, na­ponta mintegy 80—100 mázsa ré­paszeletet és 18—20 mázsa malá­tát etetünk a tehenekkel. A Jánosi EFSZ termelése nincs különösebben szakosítva. Így az aránylag nagyszámú tehénállo­mány mellett hízómarhákat és hí­zósertéseket is tartanak. Az Inten­zív állattenyésztéshez szükséges feltételeket összesen 560 darab szarvasmarha és 480 darab sertés befogadására alkalmas korszerű istállók biztosítják. A sertéshiz­laldában 0,65, a hízómarháknál pedig közel 1 kg volt a darabon­kénti napi súlygyarapodás. Bár Samu Zoltán elnök az ered­mények felsorolásakor az állatte­nyésztést helyezte előtérbe, lépést tart ezzel az ágazattal a növény­­termesztés is. Hisz a múlt év mostoha feltételei melett jó ered­ményként könyvelhetjük el a ga­­bonaneműek 30 mászás átlagos hektárhozamát. Szálastakarmá­nyokból is elegendőt biztosított a növénytermesztési szakasz. A szántóföldi takarmányokból átlag 70 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Évzáróra készülnek a Jánosi EFSZ dolgozói. Gazdag évet zár­nak, a jó termelési eredmények a tervezett 4 mllliő koronán felül az előzetes becslések szerint leg­alább fél millió korona többletbe­vételt biztosítottak a közös kasz­­szának. A munkanorma tervezett értéke 20 korona, de az elnök bízik ben­ne, hogy a 14 korona előleghez és a tervezett 6 korona évvégi oszta­lékhoz még külön nyereségrésze sedést is tudnak majd fizetni. Pedig a tartalékalapot is feltöl­­tötték ötszázezer koronával, to­vábbi 150 ezer koronát pedig a szövetkezetbe behozott állatállo mányért fizetnek ki a tagoknak. A lendületes, gyors fejlődés út ján halad a Jánosi EFSZ. Az 1969-es esztendő jelentős állomást, a termelési és gazdasági eredmé­nyek pedig még lendületesebb fej­lődést bíztató ugródeszkát jelen­tenek. K- Z. A GALÁNTAI JÁRÁS NŰBIZOTTSAGAI Eredményekben gazdag évet zártak Falvaink asszonyainak, lányainak termelési, társadalmi tevékenységéről általában kevés szó esik a sajtó ha­sábjain. Pedig sok esetben nagyon is megérdemelnék, hiszen sokoldalúan s bőségesen rászolgálnak. Végtelen türelmükkel, határtalan munkabírá­sukkal, szorgalmukkal, lelkiismere­tességükkel és leleményességükkel követésre méltó példát mutatnak. Módot kerestünk hát arra, hogy írjunk róluk. Galántán, a Nőszövetség járási tit­kárságán bizony várni kellett. Vanek Anna, ez a megnyerő külsejű, örök­mozgó titkárnő nagysokára megérke­zett. Rendkívüli elfoglaltsága elle­nére Is szakított időt, hogy tájékozód­hassak a járási nőszövetség közérde­kű tevékenységéről. Beszélgetés közben hamarosan ki­tűnt, hogy a titkárság széleskörűen együttműködik a JNB szakosztályai­val, a szakszervezet, valamint a többi tőmegszervezet járási szerveivel, a je­lentősebb termelő üzemekkel, stb. Ezért csakis dicséret illeti. No meg azért is, hogy a helyi nemzeti bizott­ságok hatáskörében működő nőbizott­ságok nem tespednek. — Miben mutatkozik meg a tevé­kenységük? — Igen sokrétű ez a munka. Talán ott kezdeném, hogy járásunkban a nők dicséretre méltóan kiveszik ré­szüket a falu- és városszépítési mun­kából. Törődnek azzal, hogy a közsé­gekben parkok, gyermekjátszóterek létesüljenek. Gondoskodnak az óvo­dák, bölcsődék környékének rend­­bentartásáről. Díszcserjéket, bokro­kat ültetnek. Például a tallósiak, vág­­farkasdiak, kajaliak és a réteiek je­leskednek ezen a téren: több száz óra társadalmi munkát végeztek falvan­­ként. Igen jó az együttműködés az ifjú­sági szervezettel és a Vöröskereszttel is. Például a kereskedelmi tanuló­­képzés jó úton halad. Az előirányzott negyven helyett kétszázhatvan lépett tanoncvlszonyba, amelyből csupán húsz a fiú, a többi leány. Ezeket a Népi Fogyasztási Szövetkezet (Jed­nota) iskoláztatja, hogy az utánpót­lás az elkövetkező években ne okoz­zon gondot. Vanekné titkárnőt szólította a kö­telesség. Így hát Sindler Ilona elnök­nő vette át a szót: — Az. ingyenes véradószolgálat szervezését is elősegítik a falvak nő­bizottságai. Például Kajaion 32, Sin­­taván 40, Felsőszeliben 7, Rétén pe­dig 30 ilyen véradót tartanak nyilván, hogy csak néhány községet említsek. Külön említésre méltó a falu ma­­gárahagyott öreg,“'r,°k felkarolását Sindler Ilona, a Nőszövetség járási elnöke segítő mozgalom. A gondozó-szolgálat két hivatásos alkalmazottal működik, a többi önkéntes. ^ — Akad-e dolguk? — Bizony akad. A járás területén 28 községben 49 magára maradott öregről gondoskodnak ily módon. De a szociális gondoskodás nem merül ki ennyiben. A nőbizottság kosúti szervezete védnökséget vállalt a helyi aggotthon fölött. Védnök-tevékenysé­gükből annyit: időnként meglátogat­ják az otthon lakóit, műsorral, aján-Kacsafarm épül A kacsatenyésztésről különbözők a vélemények. Van, ahol nagyon is gaz­daságosnak tartják, másutt viszont „nem érdemes“ jelző alapján meg­szüntetik a farmot. Az eltérő véle­mények ellenére sokhelyütt nagyon fontosnak tartják a keltetést és a hizlalást. Több mezőgazdasági üzem­ben — nagyon helyesen — abból az alapelvből indulnak ki, hogy a tag­ságnak és a falu lakosságának az igényét ki tudják elégíteni. Csábon már hét éve foglalkoznak kacsatenyésztéssel. Kicsiben kezdték, s aztán fokozatosan emelték a tojók számát. Tavaly már 30 ezret keltettek, és 10 ezer darab hízót is eladtak, amely 25 mázsa húst jelentett a nem­zetgazdaságnak A kiskacsák iránt dákokkal, emberséges, meleg szóval kedveskednek, hogy érezzék, nincse­nek egyedül. A gondviselés ilyen for­mája sokszor többet ér mindennél. E téren szép példát mutat még a nőbizottság kajali, taksonyi, negyedi szervezete. Név szerint különösen Jakoda elvtársnőt említhetném. E fontos társadalmi munka lánco­lata nem szakad meg. A járási tit­kárság említett tisztségviselői a JNB gyermekvédelmi osztályával is példás kapcsolatot tartanak. Ilyképpen átte­kintésük van arról, hogy a szétzül­­lött családok gyermekei milyen ellá­tásban részesülnek. Ügyelnek a csa­ládi pótlék folyósítására, nehogy a felelőtlen apák megvonják tőlük, már­mint a gyermekektől. Ha mégis ilyen eset előfordul, akkor a helyi nőbi­zottság közbelép. S ha nem használ a szép szó, az intelem, akkor a törvény eszközeihez nyúlnak. Ilyen téren jó példaként említhetők a nőbizottság pusztafödémesi, kosúti és a vágfar­­kasdi szervezetei. Ha már az utóbbit említettük, ide kívánkozik egy nemes cselekedetük, amiért csak dícsérhetők. Tudniillik a farkasdi nőbizottság az elhagyott gyermekek szeredi bölcsődéjének védnöke. A bölcsőde kicsi lakóit el­látják vitamindús zöldséggel — díj­mentesen. És nagyobb ünnepekre el­viszik a csöppségeket, hogy e pár napos egyéni gondozás keretében olyasmit nyújtsanak az emberpalán­táknak, amitől szüleik megfosztották őket: a család melegét, szeretetét. A házasélet útvesztői, buktatői elő­re nem láthatók. De sokszor az ide­jében nyújtott jó tanács aranyat ér, elősegítheti a buktatók kikerülését, a balsikerű házasságok megelőzését. Éppen ezért üdvös dolog a házassági tanácsadó, amelyről az elnöknő szólt. Járási szinten erre már több példa van. Itt csupán a dunaszeidahelyit említeném, amely kéthetenként egy­szer tart fogadónapot. Működését még korai lenne értékelni, hiszen nemrég alakult. Ha az érdeklődő fiatalok fel­tárják problémáikat a tanácsadó hi­vatott, hozzáértő szakemberei előtt, életreszóló útbaigazítást kaphatnak. Később majd hálásan gondolnak azok­ra, akik gazdag tapasztalataik, szak­tudásuk tárházából juttattak egy csi­petnyit ... — Se fiatalok segítése más téren is megmutatkozik? — érdeklődöm. — Azt hiszem, a fiatalok legna­gyobb problémája az egybekelés után a családi fészek, Nos, a sokszor csak­nem tanácstalan fiatal házaspárokat megmentjük a hivatalok kilincselésé­től, amikor az illetékes helyen a la­kóházépítési engedélyek kiadását siet­tetjük, sőt — ha erre rászorulnak — építési kölcsön ügyében is Intézke­dünk, segítünk a magunk módján. — A szövetkezeteken kívül milye­nek a nők munkalehetőségei a gá­lán taP járásban? — Kérdése a legfájóbb pontot érin­ti. Gyökeres változást kell elérnünk minél hamarább. Igyekszünk minden kis lehetőséget megragadni. Nyáron, a fürdési idényben a Vág-part eléggé népes. A galántai nőbizottság szor­galmazására gondoskodás történik majd a fürdőzők rendszeres ellátásá­ról, ami a frissítőket illeti. Ugyan­akkor Farkasdon a nőbizottság segít­ségével szeretnének egy házikenyér­­süt&dét tető alá hozni, különféle sü­teményeket, édességeket készíteni, hogy a háziasszonyoknak ne kelljen ezzel pepecselni. Vágán fodrászüzlet nyitását latolgatják. De ez mind ke­vés. A többi között javaslattal fordul­tunk a JNB illetékes szakosztályá­hoz és a járási pártbizottsághoz, hogy a TESLA üzemrészleget létesítsen járásunkban. Ez az ügy még nem ju­tott dűlőre... Szeretnénk, ha az illetékes Járási szerveink komolyan vennék ezt a kérdést, s az eddigitől sokkal többet tennének a nők foglalkoztatásának megoldása érdekében. Végezetül annyit: a Nőszövetség járási titkársága és a helyi nőbizott­ságok tevékenysége rendkívül sok­rétű. Ez az írás távolról sem öleli fel azt a sok-sok eredményt, amelyet a nők szorgalma, igyekezete és áldo­zatkészsége hozott létre. N. Kovács István főleg tavasszal nagy az érdeklődés, s nem is tudják a rendeléseket kielé­gíteni. Pajer József ökonémus sze­rint nagyon is rentábilis a kacsate­nyésztés. Mivel ezt a jövőben bőví­teni akarják, lázas ütemben épül az új kacsafarm, ahol négy medencében lubickolhatnak majd a hápogó szár­nyasok. Ha az új farm üzemel, a 812 hektáros szövetkezetben a jövedelem több mint 10 százalékát teszi ki a ka­csatenyésztés. De az sem mellékes, hogy a korszerű üzemben hat állan­dó jól kereső tag dolgozik majd. Elő­reláthatólag tehát jó befektetés lesz az új farm létesítése, és a jövőben a környék lakosságának az igényeit is kielégítik. —tt— TELVÍZ ;£АВАЦ ECL2ML) VES 1970. januál 17. ■ММ— 1 Az épüld kacsafarm így télidében jobbára szünetel a munka falvainkon. Csak a gépközpontok, állattenyésztő telepek népesek. Ilyenkor a nők még inkább háttérbe szo­rulnak, ami a foglalkoztatást illeti. Nem tudnak nekik munkát adni a szövetkezetek, az üvegházakkal, melegágyakkal rendelkezőket kivéve. Am a leleményességen, hasznos kezdeményezésen és akaraton sok múlik. Hajdanában számos községben dívott a háziipar. Az asszonyokat, lányo­kat bizony foglalkoztatták: remek kézitáskákat, szőtteseket, lábtörlőket, szőnyegeket stb. készítettek a szorgos, ügyes női kezek. Felhasználták a kukoricacsuhét, textilhulladékot, gyékényt és egyéb, pénzbe nem kerülő nyersanyagot. Manapság az idegenforgalom fellendülésének korét éljük. Nem ártana, ha az új lehetőségeket az eddigiektől sokkal jobban kihasználnák falvain­kon, főleg télen, amikor kevesebb a munka. Az előbb felsorolt nyersanyag széles skáláját gazdagítják a műanyagok is, amelyekből egy kis ügyesség­gel sok szépet, hasznosat varázsolhatnának falvaink nődolgozói. Mű­virágok, játékszerek, miniatűr érdekességek keresett cikkek. Hát még akkor, ha a táj sajátosságát, szokásait, népviseletét is tükrözik! A hazán­kat látogató külföldiek úgymond nagyítóval keresik az ilyen csecsebecsé­ket, főleg, ha azok ízlésesek, tetszetősek, s aránylag nem drágák. A háziipari szövetkezetek nagyon jól működnek Magyarországon. Nem­csak belföldi szükségletre termelnek, de számos ország megrendeléseit is kielégítik. Ezek közé tartoznak a Szeged közvetlen közelében élő tápéi gyékényszövők is. A gyékényt mint nyersanyagot felvásárolják — az ország bármely részén teremjen is az —, s feldolgozzák. Ilyen lehetőségeket kí­nálnak nálunk is a vizenyős területekben bővelkedő vidékek, például a Duna-mente is. A dús gyékénytermés évente, illetve telente sok asszony­nak, lánynak adna kezébe munkát, kereseti lehetőséget. E néhány gondolatot hadd egészítsük ki Tóth János, érsekújvári levele­zőnk soraival, aki a besenyői asszonyok hagyományos téli tevékenységéről számol be. Arról, hogy s mint használják ki saját otthonukban a téli na­pokat. — A besenyői asszonyok — írja levelezőnk — művészi kivitelezésű szatyrokkal, női táskákkal, angol terítékekkel, pohár- és üvegburkolatokkal stb. gazdagítják a piacot, s nem túlzunk, ha azt állítjuk, a világpiacot is, mert a felsorolt készítményeik több országban, világvárosban öregbítik a község asszonyainak jó hírnevét. Itt 1949-ben kezdték a kukoricacsuhé feldolgozását. A falu papja hozott mutatóba külföldről — több mint valószínű, hogy Magyarországról — néhány mintapéldányt, s az asszonyok figyelmébe ajánlotta. Az ötlet tgy nyert gyakorlati megvalósítást. Az asszonyok munkához láttak. Első bizony­talan lépéseiket siker koronázta. Jelentkezett a piac, s az igények kielégítése már szervezett munkát kö­vetelt. Közvetítővé vált a Szlovák Népművészeti Termelési Központ. Elkép­zeléseit az asszonyok teljes mértékben respektálták. így jó kapcsolat ala­kult ki termelő és közvetítő között. A kukoricacsuhé mesterei összpontosítás nélkül, saját otthonaikban dol­goznak. Van időszak, amikor 250 serénykedik, főleg az őszi-téli időszak­ban. Természetesen, az év más hónapjaiban a szövetkezetben szorgoskod­nak. Jelenleg mintegy szá2lhúszen írják láthatatlanul is névjegyüket a kül­földre exportált szatyrokra, használati és dísztárgyakra. Az igényeket előterjesztő és közvetítő vállalat időnként börzefélét tart, kiválogatja a termékeket és megvásárolja. A legügyesebb és legtevéke­nyebb kivitelezőkneik Kolár Mária, Lencsés Veronika, Gugh Margit, Bukas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents