Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-16 / 20. szám

iштт A családnak, mint a társada­lom alapvető láncszemének fel­adata gondoskodni a gyerme­kek sokoldalú testi és lelki fejlődéséről úgy, hogy ezáltal a család és a társadalom érde­keinek egysége is megszilárdul­­jék. A társadalmi és a gazdasági fejlődésben bekövetkezett vál­tozások minőségileg visszatük­röződtek a család összetételé­ben — a kölcsönös kapcsolatok fejlődésében és a házastársak­nak a családi funkciókban be­töltött szerepében is. A funk­ciók közül alapvető jelensége van a gyermekek nevelésének és következetes felkészítésé­nek, hogy erejük, tehetségük és tudásuk alapján teljes mér­tékben érvényesülhessenek a társadalom életében. A gyors élet- és munkaütem túlterheli Vannak ugyan törvényeink, kormányrendeleteink és egyéb jogszabályaink a kiskorú gyer­mekek védelmére, azonban a tapasztalat arról győzött meg bennünket, hogy nem elég ha­tékonyak és gyakorlatban nem érvényesülnek. Néha évek múl­nak el, amíg sikerül felkutatni és elítélni az apát, aki nem tesz eleget eltártási kötelezettsé­gének. Azonban az apa elítélé­se sem jelent lényeges segítsé­get a magányos anyának, főleg akkor, ha több gyermeke van, mert az elítélt a javító-nevelő létesítményben olyan keveset keres, hogy az gyakran még a szabadságvesztéssel összefüggő költségek fedezésére sem elég, nem is szólva az eltartási köte­lezettségről. Zilált környezetben nemcsak beteges, sovány, hanem szere­tettől megfosztott gyermekek nőnek fel, akik nem ismerik az anya és az apa iránti érzel­mi kapcsolatot sem. A nemzeti bizottságoknak segítségére ki­adták a 117/66-os sz. törvényt, guktól nem akarok sem tejet, sem kenyeret. Gyermekeim csak húshoz és péksüteményhez van­nak szokva. Ezt a levelet saját kezemmel írtam. Rozália Slei­­singerová.“ A Kendicei Helyi Nemzeti Bizottság okmányain Rozália három kereszttel van aláírva. Sehol sem dolgozik, pe­dig fiatal és egészséges. Egy további kormányrende­let, az 59/64-es számú 8. para­grafusa kimondja: „A helyi nemzeti bizottságok sürgős ese­tekben azonnali segítséget nyúj­tanak a gyermekeknek.“ A pre­šovi gyermekgondozási osztály nem tudja kinek nyújtson előbb segítséget. A segítségre szoruló gyermekek száma magas és az eszköz kevés. S meg kell mon­dani, hogy ezek az eszközök közös kasszánkból származnak, míg az apa kerüli a munkát. Köztársaságszerte több ezer ilyen „mintaapa“ nyüzsög. S az igazat megmondva, legális úton menekülnek a felelősség elöl. Néhány ledolgozott óra mente­síti őket a munkakerülő jelző-A tartásdíj elhanyagolásának következményei a családokat, amelyek időhiány miatt nem tudják kielégíteni a gyermekek érzelmi szükségle­teit. A családi környezetet gyakran gyengíti a szülők hir­telen és gyakran indokolatlan reakciói a gyerekkel szemben. A gyermekek nélkülözik a gon­doskodást és a szeretetet, s el­vesztik biztonságérzetüket. Nem kívánatos szokásokat sajátíta­nak el, a szülőkhöz hasonlóan reagálnak és végezetül a szo­cialista adaptáció zavaraira ke­rül sor. A lakosság nagyfokú szóró­dása, amikor mindenekelőtt az apák elmentek munka után — gyakran egész hétre — és az anyát lefoglalta a munka ott­hon és munkahelyén, úgyszin­tén gyengítette a nevelői gon­doskodást a családban. Az em­berek kis része, amely a bűnö­zés szempontjából társadalmi­lag azonban nagyon jelentős, csak azokat a jogokat és elő­nyöket tudatosítja, amelyeket a társadalom nyújt neki, kevés­bé törődik a szocialista társa­dalommal szembeni kötelessé­geivel. Ezek közé az elemek közé tartoznak a vándormada­rak, a munkakerülők és az üzérkedők. Az említett emberek zöme nem viszonyul felelősség­­teljesen a gyermekek nevelésé­hez, a családi pótlékok és a gyermekeknek nyújtott támoga­tások terhére élősködnek. Ennek főként az a körülmény az oka, hogy társadalmunk még nem hozott létre megfelelő er­kölcsi-pszichikai, valamint szo­ciális-gazdasági gátakat az em­berek közötti kapcsolatok egyes negatív jelenségeinek létrejötte és megismétlődése ellen. A to­vábbiakban az alacsony etikai fejlettség, s egyes felelőtlen polgárok általános társadalmi színvonala a családhoz és saját gyermekeihez való viszonyuk­ban konkrét környezetben el­lensúlyozza a hatékony erköl­csi-társadalmi befolyást és az időben történő megelőző be­avatkozást. melynek alapján beszüntethetik a családi pótlék folyósítását azoknak e szülőknek, akik nem tesznek eleget gyermekükkel szembeni alapvető kötelessé­güknek. Nemzeti bizottsági dolgozók, tegyék a kezüket a szívükre! Hány családban csináltak ren­det? Ez nagyon nehéz dolog. Nemcsak nagy felelősséget vál­lalnak magukra, hanem még számos támadás célpontjává is válnak. S önök közül hányat késztetett viszakozás, a félsz, s a még mindig használt mon­dás: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“, amely ezekre az ese­tekre is vonatkozik. A családi pótlék kifizetésé­nek leállítása semmiképpen sem népszerű dolog. Erről meggyő­ződhetünk a Kendicei Helyi Nemzeti Bizottságon, s a pre­šovi JNB gyermekgondozási osztályán. A harmincötéves Ro­zália Sleisingerovának, három feketeszemű iskolaköteles gyer­mek anyjának — 1954, 1956 és 1959 — visszatartottak 730 ko­rona családi pótlékot, amelyet az apa küldött, aki élettársávat Csehországban él (tőle további hat gyermek van és egy Nali­­govcén a prešovi járásban), mert nem gondoskodott a gyer­mekekről. A tizenhároméves ikreknek — fiú és lány — ta­valy az első osztályba kellett volna járníok — ki tudja há­nyadszor már? — a bizonyít­ványra azonban osztályzatok helyett keresztben a következő­ket írták: Nem osztályozták! , A gyermekgondozási osztály női dolgozói javasolták a családi pótlék befagyasztását s a gyer­mekek intézeti nevelésbe véte­lét. Husovská elvtársnő, az osz­tály vezetőjének fejére villá­mok csapkodtak. Még levelet is kapott: „Gyermekeim nincse­nek hozzászokva a tejhez és a kenyérhez, mert az nem étel, és köszönöm szépen, hogy tő­lem, szegény asszonytól elvet­ték a 730 koronát. Én csak a saját pénzemet követelem. Má­tól. Végre-valahára olyan intéz­kedéseket kellene hozni, hogy ne fizessünk rá mindnyájan ezekre a munkaundorban szen­vedőkre. Sokatmondó a következő pél­da is: Vojtech Bendik, 1947. február 22-én született, köteles lenne Jarovnicén élő két gyer­mekért havonként és szemé­lyenként 350 koronát fizetni. Ez ideig 3600 korona a tartás­díj hátraléka. Csekélység, mond­hatná valaki, néhány hónap alatt megfizeti. Azonban ő ja­vító-nevelő intézetben ül. Hogy miért, az a jelen esetben nem érdekes számunkra. Ennél sok­kal fontosabb e létesítmény fő­nökének levele. Idézem: „Kö­zöljük önökkel — a Prešovi JNB gyermekgondozási osztá­lyával —, hogy Vojtech Bénái­két fegyelmezetlen viselkedés és a munka megtagadása miatt áthelyezték az itteni intézetbe. A bíróság a másodikból a har­madik fokozatú javító-nevelő létesítménybe minősítette át. Az itteni intézetben rögtön megér­kezése után_ munkába állították őt, úgy hogy kereshetett, és teljesíthette volna gyermekei iránti eltartási kötelezettségét. Továbbra is megtagadja a mun­kát. Keresete is nagyon cse­kély.“ A JNB javaslatot tett a jiőíni járásbíróságnak bírósági felelősségvonásra, s magánzár­kába való helyezésére. Hasonló a harmincötéves Ján Kmec esete. Két gyermekére mintegy 17 ezer koronával tar­tozik. Ült a „hűvösön“, vissza­tért, sehol sem dolgozik s gyer­mekeit ismét mi mindnyájan tartjuk el. Október elején vet­ték őrizetbe Július Giňát. Hat törvényes gyermekének ezer, egy törvénytelen gyermekének további kétszáz koronát fizet a JNB. Az anya beteg, nem dol­gozhat, a gyermekek élelmezé­sének gondja az államra hárul. Ez azonban a végtelenségig nem mehet így. Mikuláš Ragan A dunaszerdahelyi járás szövetkezetek közötti vállalata pályázatot hirdet a következő munkahelyek betöltésére: 3 termelésirányító agrármérnöki végzettséggel, kertészeti vagy gyümölcsészeti szakon, 1 főmérnöki munkahely betöltésére agrármérnöki végzettséggel, üzemszervezési szakon, 2 kémiai főiskolai végzettséggel konzervipari szakon, 3 kereskedelmi gyakorlattal rendelkező dolgozót gyümölcs- és zöldségkereskede­lemben középiskolai végzettséggel. Fizetési feltételek a megegyezés szerint. Cím: AGROFRIGOR Dunajská Streda Portré a šafarikovói ankétről Jubilált a Szabad Földműves. Húsz éve tanítja és szórakoztatja Dél-Szlo­­vákia magyar földművelőit. Nemrég a szerkesztőség találkozóra hívta meg levelezőit, olvasóit. A tornaijai (Šafá­rikovo) kultúrházban mintegy ötve­­nen gyűltek össze, hogy szemtől szembe véleményt mondjanak a Sza­bad Földműves kiküldött munkatár­sainak, akiket Pathó Károly főszer­kesztővel az élen szívélyesen üdvö­zöltek a Luöenec (Losonc), Rím. So­bota (Rimaszombat), Rožňava (Rozs­nyó) és Šafárikovo (Tornaija) kör­nyéki olvasók. A jelenlevők zöme EFSZ-dolgoző, mezőgazdasági diák és tanár volt. A vitaindító beszámoló után a felszóla­lók valamennyien szeretettel köszön­tötték a húszéves Szabad Földművest, majd konkrét bírálatokat, javaslato­kat intéztek a szerkesztőség tagjai­hoz. Minden felszólaló szavából kiér­ződött az őszinte érdeklődés és a se­­gíteniakarás. Mintegy előzetesként máris kimondhatjuk, hogy az olvasók nagy többsége helyesli a heti kétszeri megjelenést, mert így sokkal idősze­rűbbek lesznek a cikkek, hírek. A felszólalók között volt Pál János is, a sajógömöri (Gemer) EFSZ dol­gozója. Szálas termete, napbarnított arca, és nyílt tekintete elárulta, hogy a föld gyermeke. Szavai őszintén csengtek, amikor közös gondjainkról beszélt. Pál János nemcsak jó és megbíz­ható tagja, munkása a sajógömöri EFSZ-nek, hanem emellett kiveszi részét a kultúrmunkából is. Gyakran szerepelt a színjátszó csoportban, ahol mindig sikerrel helytállt. Leg­utóbb e tavaszon lépett színpadra, a Czinka Panna emlékesten kuruc da­lokat énekelt. Ezen az ankéton sok, Pál Jánoshoz hasonló, őszinte lelkű emberrel is­merkedett meg a Szabad Földműves szerkesztősége. Kovács István v M m m m VAN-E IGÉNYE KÁRTÉRÍTÉSRE? I SZMOLKA PÉTER ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) olvasónk ír ja, hogy 17 éves fiúk, aki kb. másfél éve az EFSZ-ben dolgozott, súlyos betegség után meghalt. Kérdi, van-e igénye va­lakivel szemben valamilyen juttatás­ra vagy járadékra? Mivel olvasónk fia nem üzemi bal­eset, illetve üzemi balesetnek számító foglalkozási betegség miatt halt meg, a hátramaradottaknak nincs igényük sem a volt munkaadóval szemben, sem a Társadalombiztosítóval szem­ben valamiféle térítésre, illetve Jut­tatásra. Természetesen fiúk után is igényük van a temetkezési segélyre (1000 korona) az EFSZ-szel szemben. FÖLDKÉRDÉS? Egy komáromi olvasónk kérdi, igaz-e, hogy az állam kifizeti az EFSZ-ben levő földeket? Egyelőre erre vonatkozóan semmi­féle rendelkezés nincs. A földtulajdon kérdését előbb vagy utóbb az ún. föld-kódex fogja szabályozni. Lehet­séges, hogy az új törvény olyan in­MI A TEENDŐ A KÖZLEKEDÉSI BALESETEKNÉL eleget tenni a kérésnek, ős kórházba szállítani a sérültet. Ha velünk történik közlekedési bal­eset, és sebesültek is vannak, az anyagi kár is nagyobb, akkor a ká­rosultnak joga van arra, hogy felírja a szemtanúk nevét és címét. A tanúk kötelesek ezeket az adatokat bedik­tálni. Ha mi idéztük elő a balesetet, kötelesek vagyunk bediktálni ada-> tainkat a károsultnak, hogy ez ké­sőbb érvényesíthesse jogait a bizto­sítónál. Azok, akik valamilyen formában szerepet játszottak a balesetnél, kö­telesek megvárni a helyszínelő bizott­ságot. A járművezető köteles gondos­kodni arról, hogy megrongálódott járműve ne veszélyeztesse a forgal­mat. Megfelelő módon, háromszög­gel, fáklyával, lámpával az előírt tá­volságban jelezni kell a járműveze­tőknek, ha a baleset színhelye felé közelednek. Az illetékes hatósági szerv, közle­kedési rendőr, helyszínelő bizottság köteles kiszállni a baleset helyére, ha sebesültek, halottak vannak, vagy nagyobb anyagi kár keletkezett. A tél végén, amikor a hó eltakaro­dik az utakról, ugrásszerűen megnö­vekedik a forgalom. Azok is kihoz­zák a garázsból a kocsijukat, hogy megjárassák, akik a tél elején kon­zerválták. Nyilvánvaló, hogy a több hónapos szünet után bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy pótoljuk mindazt, amit a téli hónapokban elfelejtettünk, hogy beilleszkedjünk a forgalomba. Gyak­ran történnek ilyenkor kisebb-na­­gyobb balesetek, mint nyáron, a leg­nagyobb szezonban. Mi a teendője a járművezetőnek, ha közlekedési baleset színhelyére érke­zik? A közlekedési törvény szerint min­den járművezető és minden utas kö­teles elsősegélyben részesíteni az úton talált sebesülteket. Élen kell járniuk ebben azoknak, akik valami­lyen elsősegély-tanfolyamot végeztek. A járművezető kötelessége, hogy a sebesültet orvoshoz vagy kórházba szállítsa. Ha azonban valószínű, hogy a mentők gyorsan megérkeznek, vagy fennáll a veszély, hogy a szállítás csak ronthat a sebesült állapotán, akkor jobb, ha bevárjuk a mentőket vagy az orvost. Ha közlekedési rendőr érkezik a helyszínre és betegszállí­tásra kér fel valaki, az illető köteles APRÓHIRDETÉS Egy gramm nempőt 25 dkg mézzel vegyítve jótállás mellett utánvéttel szállít Kovács Már­ton, Brutv 124. okr. N. Zárakv. tézkedést tartalmaz majd, mely sze­rint az EFSZ a társított és az általa használt földeket tulajdonba is meg­szerezheti. Az EFSZ-ben társított föl­dek után az EFSZ nem köteles ha­szonbért fizetni. Ezzel szemben az EFSZ-ek szociális alapjukból lehető­ségeik szerint segítik az elöregedett nyugdíjas tagjaikat. Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents