Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-16 / 20. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Takarmánynövények e kisállatoknak A ház körüli kisállattartás lehetőségét a házikert teremti meg. Ez szolgáltatja azokat a takarmányfőléket, amelyek a ház körül tartott kisállatok fenntartásához szükségesek. Ahol lehet, a gyümölcs, a zöldségfélék és egyebek termőterületen kívül a takarmánytermesztésnek is helyet kell szorítani. Hogy ez milyen terjedelmű legyen, az az állatok faján és létszámán, a termesztendő zöldség, gyümölcs és egyebek területigényén is múlik. Természetesen a házikert talajának termőképességét, minőségét is figyelembe kell venni. A zöldség-vetemények sora önmagában nem elégíti ki a ház körüli kisállattartás takarmányigényeit. Érdemes termeszteni tehát olyan szántóföldi takarmánynövényeket is, amelyek megfelelnek mind a házikert talajának, mind a tartott kisállatok igényének. ZÔLDSÉGTAKARMÄNYOK A házikertekben a zöldségnövényeken kívül elsősorban a nedvdús tömegtakarmányok termesztése jöhet számításba. A zöldtakarmánynak és a belőle készített szénának, szilázsnak jut fő szerep a kisállatok takarmányozásában. Sok vizet, vitamint és könnyen emészthető fehérjéket tartalmaznak, ásványi anyagokban bővelkednek. Elöregedve azonban nagy a nyersrosttartalmuk, s ez rontja a táplálóanyagok értékesítését. Nitrogénben gazdag talajokon bőséges termést adnak. A zöldtakarmányozás nemcsak az állatok normális fejlődését, növekedését és termelését biztosítja, hanem ezeken túlmenően az ivari életet, a szaporodást is jó irányban befolyásolja. Nagyon szeretik a baromfifélék a répalevelet. Ide sorolhatjuk a hagyma szárat, a káposztafélék és a saláta leveleit is. Igen sok, a kisállatok részére fogyasztható, zöld hulladékot ad a bimbóskel. A spenótot is korlátlan mennyiségben etethetjük. Ha igen erőteljes a bélsár-lágyító hatása, akkor adagoljunk faszénport. Kelkáposztát, karalábélevelet ne etessünk, mert ez káros a nemi életre. Különösen a libát és pulykát lássuk el elegendő zöldtakarmánnyal. A tojássárgájának szép színezete érdekében a tyúkoknak is rendszeresen juttassunk zöldtakarmányt, vagy zöldtakarmányból készített lisztet, szilázst. Ahol a juhok és a kecskék nem járhatnak közös legelőre, a ház közelében minden zöld területet igyekezzünk velük legeltetni. A gyümölcsfák közti füvet (ahol van ilyen és jó szénát ad) használjuk, de kecskét a fák közé ne engedjünk. Ha pedig nincs mód a juh vagy a kecske legeltetésére, kizárólag istállóban történő etetésre kell szorítkozni, s mivel a kecske a változatos takarmányozást szereti, a kert gyomnövényeiből, zöldségfélék hulladékaiból, esetleg termesztett zöldtakarmányfélékből és lombtakarmányokból állítsuk össze napi adagját. A kecske kedvelt takarmánya a csicsóka zöldje és gumója is. Ez utóbbi a sertésnek is csemege, a kert egyik sarkában adhatunk neki helyet A fiatal pillangós egymagában etetve azonban — a juhra és kecskére egyaránt, veszedelmes, könnyen felfúvódnak tőle. Mindazok a fűfélék és pillangósok, amelyek zölden juhhal, kecskével, házinyúllal etethetők, értékes szénát adnak. Fontos, hogy a szénának szánt zöldtakarmányokat közvetlenül virágzás előtt kaszáljuk. Ekkor tartalmazzák a legtöbb táplálóanyagot és étrendi hatásuk is a legkedvezőbb. GYÖK-GUMÖS NÖVÉNYEK ÉS EGYÉB KERTI TERMÉNYEK Ha csipkedik egymást a kislibák... Napi fejadag a különféle tömegtakarmányokból Zöld-Napi takarmányadag , dkg Allatféleség takarSzéna Szilázs Gyökgumós mány Tyúkféle kifejlődött 4—5 — 1—2 3 növendék 2—3 — 1 2 Pulyka kifejlődött 10 2 5 növendék 4—6 4 csibe 1—2 Gyöngyös kifejlődött 4—5 4 növendék 2—3 Kacsa kifejlődött 6—8 2 6—8 növendék 4—6 kiskacsa 3—4 Lúd kifejlődött 10—12 2—3 8—10 növendék 4—8 hízó 50—60 kisliba 1—4 Házinyűi kifejlődött 50—100 15—25 50—80 6—8 vemh. szopt. 70—130 15—25 60—100 5-10 növendék 20—40 5—10 20—40 3-5 Juh kifejlődött 400—500 100—120 200—300 200—300 növendék 200—400 50—100 50—100 50—100 Kecske kifejlődött 400—500 100—120 200—300 ' 200—300 növendék 200—400 50—100 50—100 50—100 Sertés tény. koca 500—800 50—100 300—400 500—700 tény. süldő 300—500 30-40 100—200 300—500 hízósüldő 150-200 Egy másik csoportba tartozó értékes takarmányok a gyök-gumósok. Nagy víztartalmuk folytán kicsi a táplálóértékük, de étrendi, élettani hatásuk nagyon kedvező. A legkitűnőbb gyökértakarmány kisállatainknak a karotinban gazdag murok- vagy sárgarépa. Nagyon jó a takarmányrépa, a cukorrépa, sőt a cékla is. Ezeknél is táplálóbb a burgonya. Az előbbieket szeletelve vagy pépesítve, a burgonyát főzve, párolva etessük. Ide sorolhatjuk a csicsókát, a tököt, a dinnyét és a hullott, de nem romlott gyümölcsöket is. Az egyes állatfajok és a különböző fejlettségű kisállatok napi fejadagját a különféle terimés (nagy mennyiségben szükséges, igen fontos, de aránylag kis tápértékét tartalmazó) takarmányokból a táblázatban állítottam össze. Szorgos munkával és kellő leleményességgel a házikert jól kihasználható a kisállatok tartásához szükséges felsorolt tömegíakarmányok termesztésére. A kertes házak lakói éljenek is a lehetőséggel. Dr. Mentler László A baromfitartók időnként kétségbeesetten tapasztalják, hogy kitört náluk a kannibalizmus: a tyúkok csípik, üldözik, sőt valósággal ki is belezik egymást. A jelenség veszedelmes méreteket képes ölteni. Hogy a kannibalizmust pontosan mi váltja ki, s az egyes idegrendszerre ható tényezőkből mennyi szükséges ahhoz, hogy valóságos kannibalizmus törjön ki — nem lehet meghatározni, sem kimutatni. Vannak azonban jelenségek, amelyek egy-egy állomány közérzetére, idegességének kialakulására biztosan hatnak s ezek elkerülése fontos tennivaló. A kannibalizmust megelőző csipkedés általában úgy alakul ki, hogy világos helyen, kevés és rosszformájú tojófészket helyeznek el. A tojőfészkek helye az ól legsötétebb része, hiszen a baromfi ezt szereti. Fontos, hogy elegendő legyen a fészek, minden tojni akaró tyúk találjon magának üresét. Általában 4—6 tyúkra kell egy fészket számítani. A fészek ne legyen túlságosan kicsi. Előfordul, hogy a fészek túlzottan kis mérete miatt a benne ülő tyúk farka kilátszik s a fészek előtt álló másik tyúk valósággal lesi a tojás pillanatát, hogy a fészekben ülő kloakáját alkalmas pillanatban csipkedhesse. Nem jó az a tojófészek sem, amelynek nincs eleje. A bebújónyílás a tyúk nagyságához méretezett legyen, vagy fekete függöny takarja el a tyúkot. Idegességet, csipkedést okoz, h£ kevés etető- és itatóhelyük van as állatoknak. Akár önetetőből, akár vá lyúból történik a takarmányozás, any nyi hely legyen körülötte, illetve mel lette, hogy tülekedés nélkül ehesse nek a tyúkok. Etetőhelyből 10, itató ból 8 cm-t biztosítsunk egy tyúk szá mára. Az is helytelen, ha több csirkét 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 16. tyúkot akarunk tartani bizonyos ólban, mint amennyi oda való. Ha almozott ólban és kifutó nélkül tartjuk állatainkat, akkor vágnivalő csirkéből 15—18 kiló végsúlyút, növendék jércéből 22 hetes korig 7—8-at, attól kezdve a tojni kezdésig 5—8-ot tarthatunk az ól minden hasznos négyzetméterén. Két kilón felüli tyúkból csak 5 számítható minden négyzetméterre. Kialakulhat a csipkedés a nem megfelelő ablak miatt is. Mindenféle baromfira káros, ha az ablak átlátszó üveg, s az alomra fényfoltok vetődnek. A napfényt kedvelő csirke, tyúk a napsütötte részekre tömörül s az erősebbek csipkedéssel akarják elűzni onnan a gyengébbeket. A szomjas baromfi is csípi egymást, s feltöri a tojást is. Víz tehát mindig legyen az állatok előtt. Övni kell az állatokat a hirtelen zajtól, a kutyaugatástól, ismeretlen személyek látogatásától. Egy-egy érzékenyebb idegrendszerű tojőhibridállomány már az ólba lépő személy szokatlan színű ruhájától, hangjától is megijed. A párás, oxigénszegény levegő, г poros környezet, a bőrviszketést előidéző száraz levegő szintén káros as idegrendszerre. A selejtezést, a fejlődésben vissza maradt vagy beteggyanús egyedeke is mielőbb ki kell venni a többiek az egészségesek, jólfejlettek közül mert az erősek gyakran üldözik, esi pik a gyengébbeket A tyúkok kannibalizmusának meg akadályozására való a csőrkurtítás azonban nem akkor kell elvégezni amikor már termel egy tyúkállomány hanem 14—16 hetes korban. Ojabban gyógyszert is készítene! a kannibalizmus kártételének csők kentésére. A kannibalizmus megszün tetésének azonban nincs tökélete gyógymódszere. A megelőzés, az álla 1 tok nyugodtságának, jó közérzeténei biztosítása sokkal célravezetőbb. Mindenki tudja, miképpen jelentkezik ez a betegség, a legtöbbször mégis új állat vásárlásával hurcoljuk be, annak ellenére, hogy az állatot elkülönítve tartottuk. A betegség csak abban az esetben észlelhető azonnal, ha az állat már az előző helyén Is mutatott tüneteket. Ilyen állat eladása lelkiismeret kérdése. Van azonban olyan is, hogy az állat egészségesnek látszott, esetleg az is volt, csak a szállítással járó stressz-hatás váltja ki a betegséget. 1967 tavaszán vásároltam egy anyanyulat, s postán küldték el címemre. Pár nap múlva észrevettem, hogy az állat olykor-olykor tüsszent. A tüszszentés után sem váladék, sem orrfolyás nem volt tapasztalható. Az állat élénk és láztalan volt. Három hét után a többiek mellé helyeztem, noha a tüsszentés nem múlott el. Az állat vemhesült és utóda sem tüsszentett. Ketreceim a szabadban vannak, ezért télen az ajtókra üveget helyeztem. A nagy hidegben a ketrecek bepárásodtak és a mennyezetről a víz cseppek formájában lehullott. Elkerülhetetlen volt, hogy a nyulak ne legyenek — az időjárás változása szerint — nedvesek. Ennek az lett a következménye, hogy az igen ritkán tüsszentő anya mind gyakrabban tüsszentett, és orrából nyálkás váladék ürült. Pár nap múlva a váladék gennyessé vált. Megkíséreltem a gyógyszeres kezelést, de eredménytelenül. Orrcseppként eukalyptus olajat, valamint penicillint adtam. Injekció formájában neomycint, streptomycint és superszeptylt használtam, eredménytelenül. Erre elhatároztam, hogy valamennyi nyulamat, számszerint még 7 anyát és 3 bakot fertőzöm és superszeptyllel beoltom. A superszeptylt olajos injekció formájában adtam (25 % superszeptylt és 75 % étolajat). Egy anya és egy újzélandi fehér bak kivételével valamennyi állat megbetegedett. Az első beteg anya elhullott. Boncoláskor súlyos, gennyes tüdő- és mellhártyagyulladást találtam. A felső légutakon nyúlós, genynyes váladék volt. Ezt az elhullást még egy másik is követte. Egy 5,6 kg-os, nagyon szép, vemhes újzélandi vörös anyanyulam pusztult el. Sajnos minden gyógyszeres kezelés eredménytelen maradt. A nyulak rosszindulatú ragadós náthája Bonclelete az előbbiével megegyezett, csak szívburokgyulladás is társult a bajhoz, és ez okozta az állat szívbetegségre utaló hirtelen elhullását, de megmenteni enélkül sem lehetett volna. A betegség tünetét nem mutató két egészséges állatnál változás nem történt. A többi beteg orrából vastag, sűrű, gennyes váladék ürült. Az állatok étvágya ennek ellenére jó volt és lázuk sem volt. A legsúlyosabb tüneteket két német nagyezüst anya mutatta. Ezek közül az egyik étvágya a betegség jelentkezése után rövidesen megszűnt, és az állat nagyon tüszszögött. Elesett volt, szemei beestek. Szőre borzolt és ráncbaszedve nehezen simult el. Ekkor ellett hetet. Valamennyi hulla volt. Ivóvíz helyett erős teát kapott, öt nap múlva mozgása élénkült. Szemeinek eredeti fénye visszatért, és a szőre is fénylővé vált. A tüsszögés alábbhagyott, de nem szűnt meg. Az egészséges magyar vadas anyát újra fertőztem egy másik orrából vett váladékkal. Ennek ellenére komoly tünetek nem jelentkeztek. Pár napig tartó tüsszentés és gyenge nyálkás orrfolyás volt a következménye. A fehér bak egészséges maradt. Most már arra voltam kíváncsi, hogy az elpusztult vörös anya testvére megbetegszik-e, illetve ha igen, életben marad-e? Későbbi alomból származó édestestvérét másik kettővel megvettem és külön ketrecben helyeztem. Így elkülönítve tartottam őket a napos idők (1968 tavasza) beálltáig. Arra voltam kíváncsi, hogy a Nap hatása kedvezően befolyásolja-e a betegséget. Mindhármat befedeztettem és vemhesen fertőztem. Gyógyszeres kezelést egyik sem kapott. Valamennyi megbetegedett. Az elhullott anya testvére volt a legsűlyosabb, és az ellés után 8. napra elhullott. Kicsinyeit dajkeságba adtam, de egy sem maradt meg. Az anya bonclelete megegyezett nővérével, csak valamivel enyhébb volt. A másik kettő tüsszögött, orrfolyása volt, de életben maradt. Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor a Nap a ketrecek ajtajára sütött, valamennyi nyúl az ajtóban feküdt és napozott. Ettől kezdve a tüsszögés csak elvétve volt hallható, és az orrfolyás is csökkent, de teljesen egyiké sem szűnt meg. Valamennyi anya vemhesült, és le is ellett. Ezek kicsinyei sem szopós, sem választott korban nem mutattak a betegségre vagy fertőzésre utaló tünetet. Orruk száraz volt és egyet sem tüsszentettek. Mostani állományomban orrhurut nincs. Mindebből a következők vonhatók le: 1. A rosszindulatú nátha ellen nincs hathatós gyógyszer. Komplikáció elkerülésére adható antibiotikum, de hatása nem nagy. 2. Van egyedi ellenállóképesség. Erre bizonyíték a két betegség tüneteit nem mutató állat. Ezeu egyike drasztikus fertőzésre Is csuk Igen gyengén reagált. 3. Van családi érzékenység, -esetleg örökletes hajlamosító alapon! Érdemes volna nagyobb arányú vizsgálatot végezni. 4. Kiváltó okként (csak tüsszögéssel reagáló állatok esetében) szerepelhet a párás ketrec. Enyhe orrhurut rosszindulatúvá válhat bármikor, ha a kiváltó ok létezik. 5. A ’betegség lefolyását kedvezően befolyásolja a napfény. 6. Az utódok fertőző anya esetében is egészségesek maradhatnak, ha a beteg anya tejével ellenanyagot adagolunk. □r. Simor Lajos A hűvös idő miatt zártan tartott kislibák gyakran csipkedik egymás hátáról a tollat. Olykor már nemcsak a tollat, hanem a bőrt is, s vérző sebeket ejtenek egymáson, — pedig enni és innivalójuk van. A csipkedést leggyakrabban a nevelőhelyiség levegőjének szárazsága okozza. A páraszegény levegőben kiszárad, viszket az állatok bőre, ezért tűrik, sőt igénylik társaik csípését. Ha az ól túlzottan száraz levegőjű — fűtött helyiségben ez gyakori — akkor víz szétpermetezésével, vizes zsákok vagy ruhák szétteregetésével segíthetünk. Más a helyzet, ha a páratartalom normális, s mégis csipkednek a libák. Ez esetben az unalomra és a liba természetére terelődhet a gyanú. A liba ugyanis fűevő állat, a csipkedés öröklött tulajdonsága. Ilyen esetben hasznos, ha már az egy-két napos libák nevelőóljába gyeptéglákat helyezünk el. Nem azért, hogy a liba fűhöz jusson, bár az sem mellékes, hanem hogy csipkedhessék, az időt tötthesse vele. Ha nincs a közelben gyeptégla kivágására alkalmas terület, megfelel a tavalyi kukoricaszár és csuhéj is, de csak akkor, ha penésztől mentes. Nem kell tőle félni, hogy a kisliba megeszi, netán megfullad tőle, mert a csuhéj és a kukoricaszár is nehezen szakítható, a libák inkább csak hasogatják, mint elfogyasztják. Füvet, zsenge lucernát a zártan tartott libának is lehet adni. Ha még nem legelt a liba, szívesen elfogyasztja a levágott, sőt fonnyadt zöldtakarmányt is, amit madzaggal csomőbakötve és felfüggesztve, vagy etetőjá- i szolból célszerű etetni, nem pedig az . alomra szórni. Ott gyorsan szennye; ződik, az állatok letapossák. Zöldet i természetesen csakis olyan helyről ; szedhetünk, ahol permetezés, porozás ■ nem volt, mert a vegyszerek súlyos i mérgezéseket okozhatnak. -g-Előzzük meg a kannibalizmust
