Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-16 / 20. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Nevelési újdonságok a bratislavai járásban: A bratislavai járás mezőgazdasági problémáival általában keveset foglalkozunk, pedig sok olyan újdonság v*n Itt, а О figyelemreméltó, és olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyek más járásokban is hasznosak lehetnek. Többek között annakidején itt alakult meg az első zöldség értékesítő szövetkezet, van a járásban speciális zöldségtermelő szövetkezet is, más járások előtt messze elöljárnak a szakosításban, egyszóval a járás földművesei haladnak az Idővel §s gyorsan megvalósítják azokat az 3lgondolásokat, amelyek hozzájárulnak a termelés növeléséhez. Amikor meglátogattuk Ján Mosný uérnököt, a járási mezőgazdasági ársulás főmérnökét, valamint Ján <rškát, a nevelési osztály vezetőjét, negtudtuk, hogy a járás eredményei őleg annak köszönhetők, hogy nagy ?ondot fordítanak a káderek és áltaában a földművelésben dolgozók ne/elésére. Gyakornoki idő a közép- vagy főiskolát végzett káderek számára A járás szövetkezeteiben 102 Tóiscolát végzett szakember dolgozik, ezenkívül további 39 az 'állami gazlaságokban és a meliorációs üzemien. Évente tíz főiskolást kapnak, de Mosný elvtárs szerint, aki jelentkezik főiskolai végzettséggel, az elhelyezést kap a járás valamelyik mezőgazdasági üzemében. Sajnos, úgy néz ki a helyzet, hogy amennyi új főiskolás jön, annyi el is megy a központi hivatalokba. Ezért a fiatal szakkádereket messzemenően segítik. A múlt évben is 25 fiatal főiskolás kapott stabilizációs kölcsönt, 20 pedig szövetkezeti lakást. Beszélgetés közben azt is megtudtuk Krska elvtárstól, hogy a technikai káderek mintegy 80 százaléka nem mezőgazdasági iskolát végzett. Viszont a mérnökökre, a középkáderekre nagy szüksége van a járás mezőgazdasági üzemeinek, ezért úgy áegítenek a dolgon, hogy az iskolákból kikerült fiatal kádereket, beleértve azokat Is, akik mezőgazdasági iskolát végeztek, gyakornoki idő alatt készítik elő a munkára, az életre. Ilyen gyakorlati tapasztalatot nyújtó központ van a Seneci (szenei) Állami Gazdaságon, az Alžbetin Dvory-1 és vlkyi EFSZ-ben. A főmérnök elmondotta, hogy ezekben a központokban a fiatalok nemcsak az elméleti tudást hangolják össze a gyakorlati tudással, hanem egy kis pedagógiai előképzést is kapnak, megtanulják, hogyan kell bánni az emberekkel, tehát előkészítőt kapnak az életre. A gyakornoki idő általában fél év, de indokolt esetben egy évre is meghosszabbítják. A szakemberek előkészítéséből kiveszi részét a járási mezőgazdasági társulás is, ahol egy-két évig szereznek tapasztalatokat a főiskolás vagy technikai káderek, és aztán kihelyezik őket a szövetkezetekbe. Kevés középiskolás tanul tovább Évente 35 középiskolás jön a járás szövetkezeteibe, akik szintén előzőleg gyakornokoskodnak valamelyik mezőgazdasági üzemben, és csak azután helyezik őket komolyabb funkcióba. Számuk egyre növekedik és lassan eléri már a félezret, de az a baj, hogy nem képezik magukat tovább. A múlt évben például mindössze öt középiskolás bővítette szaktudását esti tagozaton. Ezen a helyzeten változtatni kellene, mert a középiskolai képesítés nem minden. A napi követelmények megkívánják, hogy minden szakember tovább képezze magát. Mosný elvtárs például azt javasolja, hogy a főiskolát végzett mezőgazdasági szakembereknek is három-négyévenként vizsgát kellene tenni a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányaiból. Szakosított forma a tagok képzésére A funkcionáriusok képzése több formában történik. Nagyon beváltak a tanulmányutak és az utána következő szakszemináriumok. A tagok képzése azonban komoly probléma elé állította a járási mezőgazdasági társulást. A vezető funkcionáriusok és a tagok tudása között egyre mélyül a szakadék, és ez megnehezíti a termelést is. A társulás vezetői szerint a taggyűléseken való felszólalások tükörképei annak, hogy ki milyen szakismeretekkel rendelkezik. A tagok iskolázására tehát több gondot kell fordítani a jövőben. A szocialista akadémián keresztül 23 szövetkezetben tartották meg az általános szövetkezeti munkaiskolát, de nem találják ezt a legjobb formának és a szakosításnak megfelelően csoportok szerint iskolázzák a jövőben a tagokat. Eddig még csak 11 csoport iskolázása történt ily módon; de a jövőben tovább fejlesztik ezt a formát, mert érzik, hogy az újabb sikerek alapja az, hogy a tagság is állandóan lépést tartson a mezőgazdasági tudomány fejlődésével és legalább megismerje a legújabb szakújdonságokat. Kevesen lapozzák a szakkönyveket A szakképzés egyik formája, hogy ha a tagok vagy a funkcionáriusok olvasgatják a szakkönyveket. Sajnos, a járásban néhány kivételtől eltekintve, kevesen használják fel a szövetkezetek mezőgazdasági könyvtárait. Még nagyobb hiba, hogy nem olvassák kellően a szaksajtót, ami a legújabb szakújdonságokról számol be. A helyzet ugyanis az, hogy sokan a szakkönyveket azért nem olvassák, mert időközben elavultak és nem nyújtanak elég segítséget a mai termelési gyakorlathoz, vagyis úgy néz ki a helyzet, hogy a gyakorlat messze elhagyta a mezőgazdasági szakköny-A mezőgazdaság gyorsütemű fejlőése szükségessé teszi a dolgozók zakmai ismereteinek bővítését, a óbb terméshozam és az állatnevelési redmények elérése érdekében. Manapság az egyes embernek nayobb földterületet kell megművelnie я nagyobb hozamot kell elérni, mint múltban. Megnő a munkában felasználható gépek, vegyszerek, ipari redetű anyagok aránya, a felelősség, s mindenekfelett a szaktudásnak, ozzáértésnek a jelentősége. A mezőazdasági munkák mindinkább speiális szakmákká válnak, különböző ímeretekkel és tudnivalókkal. Mindgyiket tanulni és gyakorolni kell, ónt ahogy régóta tanulják és gyaorolják az ipari szakmát. A mezőgazdaságban a szakképattség fokozásának több bevált forláját ismerjük. Az elsőrangú és legmtosabb a különböző iskolákon aló tanulás. De komoly jelentősége an a mezőgazdasági üzemeken belül tervezett továbbképzésnek is. Az többi években valamilyen módon ik szövetkezeti dolgozó fejlesztette méretét. A tanulás elmélyedése aból az egyszerű tényből ered, hogy tagság egyre jobban magáénak rezte a közöst és a jobb termelési ódszerek, a mélyebb szakmai isméitek elsajátításában látták a magaibb hozamok elérésének lehetőséit, amely egyre nagyobb jövedelmet lentett valamennyiük számára. A szakmai ismeret szélesítését szolílták a különféle külföldi utak, és ! élenjáró mezőgazdasági üzemek eglátogatása. Sok szövetkezetben agyon helyesen igyekeztek összekapJOBB KÉSŐN, MINT SOHA csolni a kellemest a hasznossal és úgy ütemezték be a kirándulásokat, hogy szakmailag is gyarapodjon a tagság, a látottakból mindenki hozzon valamit a tarsolyában. A minap a Nová Ves pri Dunaji-i (Dunaújfalu) szövetkezetben beszélgettünk a szakmai továbbképzés jelentőségéről. Egy aránylag jól gazdálkodó EFSZ-ről van szó. Igaz, az eléggé magas munkaegységhez hozzájárul az is, hogy jelentős a melléktermelés. Az elnök, Kiss Jenő már a veteránok közé tartozik, jóval túl a hatvanon. Ahogy kivettem a szavaiból, nem nagy jelentőséget tulajdonít a szövetkezeti dolgozók szakmai továbbképzésének. Szerinte a tagság átlagéletkora magas, és azokat már nem nagyon érdeklik a különböző újdonságok. Igaz, a fiatalabbak, a traktorosok számára szoktak rövidebb-hosszabb tartamú tanfolyamot szervezni. Az elmúlt télen is 40 órás továbbképzést szerveztek be, de mivel a közlekedési szakosztály nem küldött előadót, az sem valósult meg. — Majd ha megírják, hogy mikor jönnek, megtartjuk — jelentette ki Varga elvtárs, mechanizátor. A szövetkezetben különben már ötödik éve nem volt semmilyen iskolázás. — Régebben háromszor is ugyanazt tanultuk, és a hallottak már a könyökünkön jöttek ki elnök. mondja az A szövetkezetben nincsenek fiatal szakemberek sem. Technikus sincs és jelenleg sem jár senki mezőgazdasági középiskolába. Hárman .végzik a mezőgazdasági szaktanintézetet, s ez minden. Persze, nem lehet állítani, hogy nincsenek a szövetkezetben olyanok, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak a szakmai továbbképzésnek. Takács Géza, a szövetkezet zootechnikusa és Brezina János ökonőmus 40 éves fejjel szánták rá magukat a továbbtanulásra, és sikeresen el is végezték Dunaszerdahelyen a mezőgazdasági institútot. — Tizennyolc éve vagyok vezető dolgozó a szövetkezetben — vallja Brezina elvtárs. — Már nagyon rámfért a továbbképzés. A röpke három év alatt valóban sok ragadt ránk, és sokkal tisztábban látjuk a tennivalónkat. Manapság oly sok az újdonság á mezőgazdaságban, hogy azzal lépést tartani nem éppen könnyű feladat. — Öreg a tagság, nem fogékonyak az új iránt, — állítja az elnök. Van ebben valami igazság. Az idősebb embernek szűkűl az érdeklődési köre. De azért vannak köztük is olyanok, akiket minden új érdekel és szívesen hallgatnak értékes szakmai előadásokat, s néznek meg élenjáró módszereket, ha valaki szervezi, lehetővé teszi azt. Ezt talán egy kis példával bizonyítani is tudnám. A dunaújfalusi látogatásommal egyidőben tartották Bratislavában a mezőgazdaságban dolgozó nők országos értekezletét. A tanácskozás előtt a galántai járásból lévő asszonyokkal beszélgettem. Takács Erzsébet (Deáki) már hosszú évek óta gondoz anyakocákat. Tavaly 18 malacot választott el kocánként. A malacok átlagsúlya 18 kg volt nyolchetes korban. Zsitnyák Piroska 17 éve fejőnő Salán. Huszonkét tehenet fej (géppel, kézzel) s tavaly napi kilenc literes átlagot ért el. Az idén az első negyedévben 5000 literrel fejt többet 22 darabtól, mint tavaly ugyanabban az időszakban. Az említett két asszony rendszeresen résztvett a nők téli továbbképzésén és a nemrégiben befejezett hároméves szocialista iskolázáson. Szerintük nagyon sokat jelentett az elért eredményeknél, hogy a munkájukkal szakmailag alaposabban megismerkedhettek, s ezáltal nagyobb hozzáértéssel végezték a napi tennivalót. De a kötelezettségvállalások is serkentették őket, s mindent megtettek a jobb eredményekért. Az említett két asszonynak sem tegnap kötötték be a fejét, mégis érdekli őket az új, mert elősegíti a jobb eredmények elérését. Éppen ezeknek a véleményeknek az veket. Tehát, akik lépést akarnak' tartani a mezőgazdasági tudomány fejlődésével, kell hogy minél gyakrabban lapozgassák a legfrissebb szaksajtót. Sportverseny a JMT igazgatójának poharáért A járásban élénk sporttevékenység pezseg. A szövetkezetek messzemenően segítik a falusi sportegyesületeket. Szereplésükhöz pénzt adnak, sportfelszereléseket vásárolnak nekik, szállítóeszközöket biztosítanak számukra. Érdekes kezdeményezés az a járási futballverseny, amit évente a járási mezőgazdasági társulás poharáért tartanak. A szövetkezetek agronómusai, zootechnikusai, mechanizátórai, ökonómusai futballcsapatot állítanak össze és megindul a küzdelem a pohárért. Tavaly előtt az ökonómusok szerezték meg nagy küzdelem után a poharat, a múlt évben pedig a zootechnikusoknak kedvezett a szerencse. A nagy érdeklődéssel kísért sportversenyt mindig a járási aratási ünnepély keretében tartják meg. Tehát az aratóünnepélyt ez a sportverseny is színesebbé teszi. A bratislavai járásban tehát elég jó nevelőmunka folyik, bár, amint a cikkből kitűnik, vannak problémáik, de ötletes, megfelelő módon igyekszenek az összes mezőgazdasági dolgozót nevelni, hogy még szebb eredményeket érjenek el a termelésben. Balia József alapján nem érthetünk egyet a zonctoronyi elnöknővel sem,' aki szintén azt állítja, hogy az ottani asszonyokat az iskolázás nem érdekli. S ha szerveznék is azt, aligha járna el a tagság. Tény, hogy a főváros közelében lévő szövetkezetekben nehéz a fiatalok megnyerése, mivel sok a munkaalkalom. De az is valóság, hogy a falvakon a fiatalok kulturális igényeinek a kielégítésével vajmi keveset törődnek a Bratislava-vidéki járásban. Kevés a szövetkezeti klub, sőt a már említett Dunaújfaluban még a CSEMADOK szervezet sem tevékenykedik és annak a megszervezését nem igen tartják szívügyüknek. A dunaújfalusi szövetkezet valóban sokat fejlődött az utóbbi években. Ez részben annak tudható be, hogy a tagság viszonya megváltozott a közöshöz. Ezelőtt hat évvel még azt mondták a tagok a vezetőknek: „Szép a búzátok!“ Manapság már a „mi“ búzánkról beszélnek. Ez azt jelenti, hogy alapjában megváltozott a tagság véleménye. Éppen ezért a jövő fejlődésének a záloga a szakmai továbbképzés, vagyis, hogy a különböző szakaszon dolgozók tudják mit miért csinálnak így vagy amúgy. Azt hiszem a továbbképzésre Dunaújfalun is megvannak az előfeltételek. Felépült a szövetkezet korszerű székháza, ahol kényelmes körülmények között ismerkedhet majd a tagság az őket érdeklő szakmai kérdésekkel. Mindenütt el kel! ismerni, hogy a ma és holnap azokat igazolja, akik tanulnak és megbecsülik a szaktudást. Tóth Dezső Hétszáz hektáros ez a közös gazisás Néhány hónap múlva, pontoibbárt a nyár derekán jubilál. Húsz íztendös lesz. Ez a két évtized bőjlkedett nehézségekben, buktatókul. Különösen az 1962 év ősze, 1963 vasza volt nagyon válságos. A szöstksset léte forgott veszélyben. At ;arták adni társtulajdonosai az álmi gazdaságnak ... Aztán mégis a 2нп ész győzött. Igaz, ma sincs még minden rendin a Bratislava-vidéki járáshoz tarzó malinovói (Eberhard) szövetkézben. Am évről évre szilárdabb a izös gazdaság alapja. Azóta már kizették adósságaikat: a tagok is megipták a közösbe adott leltári vágyóik értékét. Elég ehhez annyi: a talk havi átlagkeresete meghaladja az '00 koronát. Azt mondják erre több ;övetkezetben „hát még ez is valai? Nálunk ... ennyi, meg ennyi...“ Éberhardon is több lehetne munkajységenként kát-három koronával, 3... csak akkor, ha jobban védenék izös vagyonukat: ha elejét tudnák inni a kapzsiságnak. Ez pedig csak ?y lehetséges, ha a tagság egésze iszetart, s szigorúan elítéli a fegyelezetlenséget, az egyéni akciókat, nelyek a vezetőség tudta, beleegye!se nélkül történnek. Miből adódik mindez? Abból, hogy fegyelemsértök éppen a közös korányosaínak gyöngéit kihasználva JOBBAN HASZNOSÍTHATÓ KÜLFÖLDI TANULMANYUTAKAT! Rend a lelke... „halászgatnak a zavarosban“. Példa erre az aznapi eset is, amikor ottjártam (a malac-história! Két malacot tettek föl egy zöld teherautóra, s vittek el. De a tagok, akiknek ugyancsak szükségük lenne háztáji gazdaságukban ilyen négylábú sivalkodóra, nem jutnak hozzá). A taggyűlés kérje számon a közös kárára cselekvők üzérkedéseit. ... Nagy hiba: igen magas a tagok életkor-átlaga, túl jár a hatvanon. A tagok egyharmada nyugdíjas, viszont hiányzik a fiatalság. Igen nagy szükség lenne fiatalokra! Utánpótlás nincs. Iskolázás? A traktorosok, gépkezelők részesülnek negyven órás téli iskoláztatásban (szombat délelőttönként, két hónapon át). Ez az egész. Mentségül hozhatnánk föl: közel a főváros, elszippantja a fiatalokat. EZ némileg igaz. De másutt a baj. Mégpedig ott, hogy a szövetkezet tagjainak gyermekei az alapfokú iskola elvégzése után csak addig tartanak ki, amíg teljesen munkaképessé nem válnak. Ha elérik a tizenhat évet, máris „kereket oldanak“, mennek a városba, ipari üzemekbe. Így tehát nincs más hátra, mint várni a sült galambot ... Volt egy fiatal mérnök-agronómusuk, fővárosi. Bors István elnök szavai szerint hétkor kezdte a munkáját, s félháromkor távozott, még a legnagyobb dologidőben is. Hol dolgozik most? A járáson (Mezőgazdasági Társulás). Mi ebből a tanulság? Ha a közös gazdaság tagjainak gyermekei még csak véletlenül sem választják a mezőgazdasági iskolát, ne csodálkozzanak az ilyesmin. Kész szakemberekben nincs bőség, s hovatovább egyre nagyobb lesz a kereslet. Alighanem ennek a tudatára ébredtek: 6 háromszobás szövetkezeti lakás alapjait már kiásták, s szeretnék még az idén tető alá hozni. így mentesítenék a leendő mezőgazdasági szakembereket az utazgatásaktól, s hamarabb „gyökeret verhetnének“ a faluban. A bevonuló katona itt 300 koronát kap a szövetkezettől, ha leszerelés után visszatér akkor pedig 500 korona várja. Ha nősül, vagy férjhezmegy a fiatal — és a szövetkezetbén marad?! — fejenként 700 korona üti a markát. Tavaly négyen kaptak stabilizációs kölcsönt, lakásépítés céljára. Remélhető, hogy a helyzet tovább javul — főleg a szakkáderellátás szakaszán ... Ami a művelődési, szórakozási lehetőséget illeti, ezen a téren már tettek egyetmást. Saját anyagi eszközökből építettek egy székházat, közel másfél millió korona beruházási költséggel. Százharminc férőhelyes terme nemcsak taggyűlések, de kulturális rendezvények megtartására is alkalmas. A könyvet, újságot kedvelők részére külön olvasóterem áll rendelkezésre. — A székház építésével a művelődés legfontosabb előfeltételeit is megteremtettük — újságolta Völgyfy Vladimír, a szövetkezet ökonómusa. — Jó lenne, ha most már a tagoK többet törődnének önművelődésükkel, s kevesebbet az italozással. Ami a színházlátogatást illeti, évente kétszer 100—120 ember részére teszi lehetővé a szövetkezet. Egyszer a MATESZ, másszor a Hviezdoslav Színház előadására mennek Bratislavába, autóbusszal. A költségeket a kulturális-szociális alapból fedezik. Emellett a CSEMADOK rendezvényeire is eljárnak. A tanulmányutakhoz annyit, hogy az idén a mechanizátor megy a Német Demokratikus Köztársaságba. Bizonyára jól hasznosítja majd a közös javára az ott látottakat, hallottakat. Legalább úgy, mint az ökonómus teszi. Nyugat-Németországban járt, s egy mezőgazdasági üzem gazdasági udvarának bejáratánál látta az állatbetegségek behurcolásának megelőzésére szolgáló elmés megoldást. Hét méter hosszú, öt méter széles és sekély beton-árok az úttesten. Ebbe fertőtlenítő oldatot engednek, s csak ezen keresztülhaladva juthat be ember, állat, jármű, gép a gazdasági udvarba. Ha üzemenkívüli állapotba akarják helyezni, az oldatot egy közeli zsumpába folyatják, s a betonárok fölé vasrácsot tesznek. Így a forgalom ismét akadálymentessé válik. Ezt akarják a közeli hetekben náluk is megvalósítani. Lám, így is lehet külföldet járni — haszonnal. Igen sok múlik azon tehát, kit küldenek a szövetkezetek. Az ügyes ember nyitott szemmel, füllel jár odakint, s olyasmin időz el a tekintete, ami tanulságos, hasznos. nki SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 16. <
