Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-16 / 20. szám

SZÖVETSÉG? SZEMU3 Az életkörülmény javulásának a termelés az alapja__ A rimaszombati járásban (Rimavská Sobota) VITÄRIUS Lajossal, a mezőgazdasági társulás igazgatójával, a fej­lődést feltételező alapvető kérdésekről, az emberek mun­kához való hozzáállásáról, s az életkörülmények javulá­sának feltételeiről beszélgettünk. A tárgykörön belül külön kellett választanunk a szö­vetkezetekben dolgozó emberek két csoportját: azokat, akik irányítanak, és akik a vezetők által megszabott munkákat elvégzik. válik, hogy a nemzeti bizottságok lakásépítési programjában szociális szempontból számoljanak a mezőgaz­dasági dolgozók megnövekedett lakás­szükségleteivel. Legalábbis a központi falvakban és a mezővárosokban. A társulás eddig hatékonyan hoz­zájárult a mezőgazdasági dolgozók stabilizálásához. A rendelkezésére álló alapokból a katonai szolgálatról ha­zatérőknek esetenként 2200, az új házasulóknak 7000—8000 korona tá­mogatást adott, ha legalább öt évre leszerződtek valamelyik gazdaságban. Ugyanígy hozzájárult a lakásépítéshez is. A múlt évben például 181 esetben adott lakásépítési hozzájárulást közel 7,5 millió korona összegben. Bary Jenő elvtárs, aki a társulás­nál ezeket az ügyeket intézi, elmond­ta, hogy a múlt esztendőben 82 hu­szonöt éven aluli szövetkezeti trak­torosnak is nyújtottak lakásépítési segélyt. További követelmény lenne a szol­gáltatások hálózatának kiépítése is. A járás falvaiban szolgáltatásként említhetnénk a többé-kevésbé elfo­gadható üzlethálózatot. Tehát a Jed­nota képviseli a szolgáltatást, meg aztán a központosított egészségügyi hálózat, semmi több. Pedig a HNB- nek feladatuk lenne a helyi szolgál­tató hálózat megszervezése. Vélemé­nyem szerint több község összefogá­sával ezt is meg lehetne oldani. Jelenleg még sok minden nehezen megy. Éppen ezért gazdaságonként munkaerőtartalékot kellene létesíte­ni, hogy szükség esetén legyen kire támaszkodni. Ez azért is szükséges lenne, mert egyrészt az idősebbek nyugdíjba mennek, másrészt nehéz magasabb funkcióba tenni valakit, ha nincs kéznél olyan ember, akivel az illetőt helyettesíthetnék. A vezetőknek tehát nemcsak az a feladatuk, hogy irányítsanak, hanem az is, hogy új kádereket neveljenek, s azokat meg is tartsák. A társulás a járásba érkező fiatal szakembereket oly módon igyekszik megtartani, hogy szerződésileg gya­korló munkahelyet biztosít számukra, így végeredményben hármas szerző­dés jön létre, melyben a társulás kö­telezi magát a gyakorlattal össze­függő költségek fedezésére, a gazda­ság pedig arra, hogy a fiatal mező­­gazdasági szakembert a gyakorlati idő után megtartja. A harmadik szer­ződés a társulás és azon egyén közt jön létre, aki felelős a szakmai gya­korlat levezetéséért. Tán mondanom sem kell, hogy ha a gyakorlat irányí­tója és a beosztott fiatal szakember komolyan veszik a dolgot, akkor a gyakorlati idő után olyan sokoldalú tapasztalattal rendelkező fiatalember állhat rendelkezésünkre, akit nagyon komoly feladatok végzésével is meg­bízhatunk. Ez persze nem csupán bizalom kérdése, hanem egyben a jobb megélhetés biztosítéka is, ami az életnek induló, sok esetben csa­ládépítés előtt álló fiatalember szem­pontjából egyáltalán nem közömbös. Hoksza István A járásban ugyanis különleges helyzet alakult ki. Olyan, ame­lyet nem mérhetünk össze a nyugat­­szlovákial járások problematikájával. Tehát az emberek szociális helyze­tének alakulását is specifikusan, e járás szemszögéből kell néznünk. TUDOMÁSUL KELL VENNI például, hogy társadalmunk szempontjából lé­nyegbevágó, a mezőgazdaság fejlesz­tését szolgáló újdonságokat itt az emberek később fogadják el, mint mondjuk a nyugat-szlovákiai járások­ban. A félreértés elkerülése végett ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy ez nem a járási irányító szerv, hanem a szövetkezetekben dolgozó egyszerű emberek magatartásából ered. Vitárius elvtárs elmondta, hogy egyes gazdaságokban még nem is oly régen eléggé nagy nehézségekbe üt­között a szilárd munkadíjazás beve­zetése. A törekvés természetesen nem is a szilárd munkadíjazás minden­áron való bevezetésére, hanem arra irányult, hogy a gazdaságokat maga­sabb kategóriába sorolják. Persze nem minden indok nélkül. Ezt szá­mos gazdaság megalapozottsága sür­gette. Sokan mégis vonakodtak át­térni a haladóbb munkadíjazási for­mára. Figyelmen kívül hagyták, hogy a konzervatív álláspont következtében a nyugdíjba menő emberek károsod­nak. Aztán az is lényegbevágó, hogy a szilárd munkadíjazást bevezetett szö­vetkezetekben a járási irányítószerv is jobban rajta tartja a szemét. Ezek­ben valósítja meg az állami szubven­ciót igénylő, a népgazdaság érdekeit szolgáló beruházásokat, s ez érthető, Természetes, hogy ebből csakúgy haszna származik a szóbanforgó szö­vetkezetek tagságának, mint a nép­gazdaságnak. Alapjában véve ezt bizonyította Lackó Pál elvtárs, a társulás illeté­kes részlegének dolgozója is, aki megjegyezte, hogy míg a szövetkeze­tekben járási átlagban 1961-ben csak 11,84, tavaly már 28,75 koronát fizet­tek munkaegységenként. Végered­ményben ez abból eredt, hogy a kor­szerű munkamódszerek alkalmazása mellett több gazdaságban fokozatosan áttértek a korszerűbb díjazási for­mára. Így az emberek látták, hogy nagyobb értelme van a jó munkának. AHOGYAN MONDANI SZOKÄS, min­denki a saját szerencséjének kovácsa. A mondás persze nemcsak egyesekre, hanem szövetkezeti társadalmunk minden egyes tagjára vonatkozik. Je­lentőségével ebben a járásban is tu­datában vannak. Nem kevesebb, mint 87 szövetkezetben tértek át a szilárd munkadíjazásra, s azóta a nyugdíjba menő emberek is nagyobb járadékot kapnak az államtól, mint az előbb nyugdíjaztatottak. Persze az elmondottakon kívül egész sor más előny is származik a szilárd munkadíjazásból, ezért a hát­ralevő szövetkezetek is igyekeznek bevezetni. Ez nem formai, hanem elsősorban szakmai kérdés, ami nem­csak abból áll, hogy hozunk-e hatá rozatot vagy sem a magasabb szinti gazdálkodásra. A dolog nem ilyer egyszerű. Tény, hogy szükséges aí elhatározás, de azon túl tenni is kei: érdekében egyet-mást. 'A vezetőknek hozzáértéssel kell írá nyítaniuk beosztottjaikat, máskülön ben nem érnék el a kielégítő jőve delmezőséget. A járásban sok a prob léma. A szövetkezetek vezetői java részének csupán alapfokú szakkép zettsége van, ami nem elegendő i társadalom által kitűzött igényesebi feladatok teljesítésére, még akko sem, ha ezek közül az emberek kö zül többen eddig jól helytálltak. Te hát módot kell nyújtani számukra hogy magasabb fokú szakképzettsé get szerezzenek, s az irányítást tudó mányos megalapozottsággal végezhes sék. Lényegében ez a járás mezőga2 dasági termelés továbbfejlesztésé nek alapvető követelménye._______ 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 16. Jfiu mezőgazdászok fóruma Nem féltik tőlük a funkciót Gál István csoportvezető és alelnök * Gál István és Pál László fia­tal mezőgazdasági szakembe­reket a šimonovcei (simonyi) szövetkezetben ismertem meg. Az előbbi csoportvezetője, az utóbbi pedig zootechnikusa a gazdaságnak. Többek számára ismeretes, hogy a szövetkezet elnöke egyben képviselő és na­gyon elfoglalt ember. Sokszor utazik Prahába, Bratislavába, hogy részt vegyen a népünk jobb életét formáló intézkedé­sek megvalósításában. Helyet­tese — a fiatal Gál — ilyenkor körültekintően vezeti a gazda­ságot, s a maga feladatait is példás módon teljesíti. A mező­­gazdasági műszaki középisko­la befejezése után hamarosan bekerült az élet forgatagába. Ahogyan mondani szokás, kez­dettől fogva megállt a saját lá­bán. Természetesen mindenkor figyelembe vette az idősebbek jótanácsait. így a fiatal vezető és az idősebb tagok közt szívé­lyes légkör alakult ki. Kedvelik őt és senki nem félti tőle funk­cióját. Hiszen az idősebbek jól tudják, hogy egyszer úgyis át kell adni a vezetést, ezt nem szabad a véletlenre bízni, mert nem mindegy, hogy a jövőben ki veszi kézbe a közös ügyét. Pistát benevelik és ez a he­lyes, mert mondjuk meg őszin­tén, hogy mindig sok függ attól, ki van az élen, s hogyan fogadják őt az emberek. Gál Pista még nem alapított családot. Azt a nézetet vallja, először lakása legyen az ember­nek, hogy odavihesse majd az asszonyt. A ház elkészült. Sok munkába került, de megérte a fáradságot. Már az asszony­nak valót is kiszemelte. Hogy mikor tartják a lakodalmat, er­ről nem faggattam őt, mert ez kizárólagosan kettőjük dolga. Pál László a katonai szolgá­latról való hazatérés után lett a gazdaság zootechnikusa. Kez­dettől fogva az volt a vágya, hogy megfelelő színvonalra emelje az állattenyésztést. Eh­hez persze a termelés célirá­nyos szakosítását tartotta a leg­­hozzáférhetőbbnek. Tej- és baromfihús termelé­sére szakosították a gazdaság állattenyésztését. Tavaly a G— 65-ös broiler hibrideket válasz­tották baromfihús termelésére, s az eredmény 2,4 százalékos elhullás mellett nagyon jó lett. A hízóbaromfi darabja 56 na­pos korban 2,83 kg abrakkeve­rék fogyasztása mellett elérte az 1,38 kg-os átlagsúlyt. S mind­ezt hagyományos módon, két­kezi munkával, korszerű tech­nológia igénybevétele nélkül érték el. A végeredmény 733 mázsa baromfihús és 1 millió 197 800 korona volt. A tervet mennyiségben, pénzben túlszár­nyalták. Ezért a fiatal szakem­ber lelkes közreműködésével továbbfejlesztik ezt a termelési ágat. -hai­z ivanicai (iványi) „Aranykalász“ egyesített szövetkezet a jól meg­alapozottak között emlegetik, mert az egyesítés óta sok fontos problémát megoldottak. Ennélfogva több fiatal otthon, a szövetkezetben maradt. Már régebben tervezték, hogy idén födél alá hoznak egy szociális épületet öl­tözőkkel, zuhanyozókkal, klubhelyi­séggel, de anyaghiány végett a követ­kező esztendőre kellett halasztani el­készítését. így a helyi nemzeti bi­zottság sietett a fiatalok segítségére. Klubot létesített számukra, a szövet­kezet pedig 3500 koronát adott tele­víziós készülék vásárlására. ürömmel vettem tudomásul, hogy a szövetkezet szakkádereit, néhány kivételével, fiatalokból válogatták össze, akik feladataikat jól elvégzik. Irányításukkal egyre előbbre jut a gazdaság s ez a tagság életkörülmé­nyeinek javulását is eredményezi. A szövetkezetben eddig nem volt szükség az idős nyugdíjasok külön megsegítésére, mert most is szívesen járnak munkába, hiszen az átlagos életkor ebben a szövetkezetben 55 év, de ha egyesek támogatásra szorul­nának, a szövetkezet akkor sem mon­dana ellent. Egy-egy nyugdíjasra 10 ár háztáji termését adják. Tehát ott, ahol két családtag (férj és feleség) van 20 ár háztáji termését. A szövetkezet saját költségén műveli a háztáji földeket. Rendszerint gabonaféléket termeszte­nek, s hasonló módon történik a be­takarítás is. A szövetkezet az idős ta­goknak házhoz szállítja a termést. Evenként megszervezik a tagok cso­portos üdültetését, s ebben az akció­ban a fiatalok és az idős szövetkezeti tagok is arányosan résztvesznek. Csomós Elemér főkönyvelő büsz­ke rá, hogy szövetkezetükben jó ide­je balesetmentesen dolgoznak az em-Csomős Kati, a szövetkezet könyvelőnője berek. Ebhez talán az is hozzájárul, hogy a faluban nincs italbolt. Fejesné Body Ida könyvelőnő az asszonyok nagy szerencséjének tartja ezt. Na­ponta Batkából utazik munkahelyére, s lakása az italbolt közelében van. Férjével együtt akaratlanul is látják, mi minden előfordul ott. В о 1 y o Eva és Csomós Katalin, akik a tornaijai technikumban végez­tek, a könyvelésben dolgoznak. Éva beutazó, de Kati falubeli, ezért gyak­ran résztvesz a helyi klub rendezvé­nyein. Azt állítja, hogy Nagy Árpád, a CSEMADOK helyi szerevetézen el­nöke nagyon sokat segít a klub pro­filjának kialakításában. így alapjában véve neki köszönhető, hogy van moz­gás és kulturális tevékenység a falu­ban. A jelenlevőknek az a véleményük, hogy ha Ivanicán vagy Cakóban óvoda lenne, akkor a csúcsmunkák idején az asszonyok jobban bekapcsolódhat­nának a munkába. A szomszédos köz­ségben, vagyis Cakóban a szövetkezet otthont biztosítana az óvodának, de nem lenne elég gyerek, s így az iva­nicai gyerekeket is ide kellene hor­dani, a kerülő úton viszont nagyon messze van. Ha végre elkészülne az összekötő út, akkor a távolság alig 1500—2000 méterre korlátozódna, csakhát az út­építés egyre késik. Pedig a két szö­vetkezet egyesítése alkalmával min­dent megígértek a két falunak, az út sürgős elkészítését is. Az egyesítés jól sikerült, ez rendjén lenne, de az ígéretet is teljesíteni kellene. Annál is inkább, mert az összeházasított szövetkezetnek nagy segítségére len­ne az összekötő út elkészítése. H. I. I» r Ezt az igényt a járás irányítói már felismerték, s alapelveket dolgoztak ki a vezetők különböző fokú szak­iskoláztatására. Tehát — nagyon he­lyesen — továbbra is számolnak azok­kal, akik ma még csak alapfokú ké­pességgel rendelkeznek, s a múltban a szövetkezetekben hasznos munkát végeztek. Lehetővé teszik számukra, hogy intézményes és különféle rövid- és hosszúlejáratú iskoláztatásokon magasabb szaktudást szerezzenek. Ezzel egyidejűleg módot keresnek arra is, hogy a mezőgazdasági mű­szaki középiskolát végzett személyek a járás területén levő mezőgazdasági középiskolákon szerezzenek magasabb (felépítményi) képzettséget. Tudják, hogy hatékony intézkedés tétele £s a megszokottság leküzdése nélkül nem lehet jelentős az előrehaladás sem a termelésben, sem pedig a dol­gozók szociális helyzete javulásában. A járási irányító szerv szükséges­nek tartja a mezőgazdasági üzemek vezetőinek érdekeltté tételét a fiatal szakemberek megnyerésében is. A társulás igazgatósága azoknak a szö­vetkezeti vezetőknek, akik más járás­ból mezőgazdasági érettségivel és gyakorlattal rendelkező fiatalokat megnyernek, személyenként 300 ko­rona, gyakorlattal rendelkező fiatal mérnökök megszerzése esetén pedig személyenként 500 korona jutalmat ad, ha az illetőkkel legalább öt évre szóló munkaszerződést kötöttek. A MEZOGAZDASÄGI ÜZEMEKBEN a közeljövőben kidolgozzák a szak­­káder-szükséglet távlati tervét, hogy a járási irányító szerv felülbírálhassa minden egyes szövetkezet ilyen irá­nyú önértékelését. A társulás vezetői fontosnak tartják továbbá a mező­­gazdasági műszaki középiskolákkal, valamint az alapiskolákkal való kap­csolatok megszilárdítását. Tervezik, hogy az alapiskolákon való beszél­getésekre olyan fiatal mezőgazdasági szakembereket Is meghívnak, akik éveken át értékes tapasztalatot sze­reztek a termelési gyakorlatban. A beszélgetés célja, hogy a legilletéke­sebbek tájékoztassák az alapiskolák végzős diákjait a szövetkezeti munka sokoldalúságáról, szépségéről, hogy a fiúk közül a jobb tanulók mezőgazda­­sági műszaki középiskolákra jelent­kezzenek. A mezőgazdasági üzemek az ilyen fiatalokkal előre szerződést kötnek, figyelemmel kísérik előme­netelüket, s az iskola befejezése után meghatározott munkára osztják őket. A termelés hatékonyságának szün­telen növekedése és a társadalmi élet, vagyis a kölcsönös jó kapcsolatok kialakítása céljából a járás vezetői helyesnek és hasznosnak tartanák, ha a fiatal mezőgazdasági szakembe­rek évente találkoznának és hasznos eszmecserével hozzájárulnának a so­ron levő feladatok teljesítéséhez. Köztudomású, hogy alapos össze­fogás, becsületes hozzáállás nélkül nem számíthatnánk a termelés kielé­gítő növekedésével, s ezen túl a tár­sadalmi és a szociális helyzet érez­hető javulásával. Mint az igazgató elvtárs megje­gyezte, a fejlődés ebben a járásban is megköveteli a termelés bizonyos irányú szakosítását s ezt a jelenlegi apró szövetkezetekkel lehetetlen si­keresen megoldani. A jövőben szükséges lesz több gaz­■ daság céltudatos egyesítése, hogy va- 1 lóra válthassák a járás termelési, • társadalmi és szociális programját. ■ Ez azonban nem kizárólagosan a me­­' zőgazdasági irányítószerv és a szövet- 1 kezetek, valamint az állami gazdesá- 1 gok, hanem egyben a JNB, a HNB-k- és VNB-k feladata is. ’ A GAZDASAGOK EGYESÍTÉSE ese­tén több jól képzett szakember és ezzel együtt kellő mennyiségű lakás . kell, ami nem oldható meg üzemi . vagy szövetkezeti lakásépítéssel, mert- az összpontosítás azt is magával hoz­­. za, hogy az irányítószerv részéről a termelés strukturális kialakításához- nagy pénzbeli támogatásra lesz szük­ség, s a szövetkezetek pénztartalékát- egy ideig ugyanerre a célra használ­ják majd fel. Ezért követelménnyé Többre becsülnék a pénzt? A társuláson történt beszélgetés közben arra is kitértünk, hogy a nyugdíjasok szempontjából sokszorta előnyösebb lenne, ha például a mező­­gazdasági üzemek idős tagjainak ki­zárólagosan pénzbeli juttatást adná­nak. Mellőznék a háztáji vagy a ter­mészetbeni támogatást. Sokat gondolkodtam ezen, míg rá­jöttem, hogy valóban igaz, a nyugdí­jasok legtöbbje nem képes a számára kimért háztáji földet megművelni. A háztáji ugyanis nem az idős tagok, hanem legtöbbször közeli hozzátarto­zóik életszínvonala emelésénél játszik közre. Szinte hihetetlen, de valő, hogy találkoztam olyan esettel, amikor e szövetkezet idős tagjának kimért ház tájit, a fiatalok kisajátították anél kül, hogy az illető tudott volna róla Ezért valóban helyesebb lenne a tel jes pénzbeli szociális támogatás. Hi szén így megszűnhetne az idős sző vetkezeti tagok helyzetével való visz­­szaélés. Természetesen ilyen esetben hasz nos lenne, ha a helyi szervek figye ■ lemmel kísérnék az idős emberei életkörülményeinek alakulását, meri : számtalan esetben tapasztalhattuk hogy nem a legrózsásabb helyzetber élnek. —hai-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents