Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-09 / 19. szám

KÖZGAZDASÁG A felvásárló szemüvegén keresztül BESZÉLGETÉS JOZEF SLOVAK ELVTÄRSSAL, AZ ÉRSEKÜJVARI JÄRÄS MEZÖGAZDASÄGI TERMÉNYFELVÄSÄRLÔ ÉS ELLÄTÖ VÄLLALATÄNAK IGAZGATÓHELYETTESÉVEL Az elmúlt években sok bíráló megjegyzés hangzott el a fel­vásárló szervek címére. A legtöbb esetben a mezőgazdasági üzemek kritikája helyénvaló volt. Bizony gyakran előfordult, hogy nem tudta a bal kéz, mit csinál a jobb. ф Ezért megkérdeztük Slo­vák elvtársat, a Felvásrló és Ellátó Vállalat igazgatóhelyet­tesét, hogy javul-e a helyzet az idén — A feltett kérdésre őszintén meg kell mondanom, hogy a helyzet javu­lása nemcsak rajtunk, felvásárlókon múlik. Ha valami nem megy úgy, ahogy kellene, a termelők általában bennünk keresik a hibát. Gyakran olyan dolgokért is minket tesznek felelőssé, amelyek befolyásolására alig van valami lehetőségünk. Ml mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy a termelők meg legyenek velünk elégedve és hogy súrlódások nélkül, népgazdaságunk igényeit ma­radéktalanul kielégítve végezhessük munkánkat. • Az idén a szövetkezetek­ben nem ment olyan simán a termelési terv kidolgozása, mint azt az utóbbi években már megszoktuk. A cukorrépa termesztése körül még mindig huza-vona van, csakúgy, mint a húsbeadás és általában az állattenyésztési termékek fel­vásárlása terén is. Hogy tükrö­ződik ez a felvásárló üzem tervfeladataiban? — Ogy a növénytermesztési, mint az állattenyésztési termékek felvásár­lására szerződést kötöttünk a mező­­gazdasági üzemekkel. Természetesen a szerződések megkötésekor a ter­melőkkel megvitattuk problémáinkat és lehetőségeinket, s véleményem szerint ez jó módszer, mert közös megegyezés alapján értük el felvásár­lási feladataink bebiztosítását, örven­detes az a tény, hogy a mezőgazda­sági üzemek teljes egészében kielégí­tik terveikben a velük szemben tá­masztott igényeket, sőt a tervezett mennyiséget néhány terméknél még túl is szárnyalják. így van ez például az állattenyésztési termékek, ponto­sabban a hús esetében, ahol a terv­mutatókat mintegy 100 vagonnal túl­lépik. A növénytermesztési szakaszon is sikerült a szükséges mennyiséget lekötnünk, néhány termék kivételé­vel. Ilyenek a bab, a borsó, a lencse, vagyis a hüvelyesek, amelyek ter­mesztésére ma már a szövetkezetek nem nagyon vállalkoznak. Több ok­ból. Elsősorban azért, mert ezeknél a növényeknél a betakarítás kérdése még megoldatlan, másodszor eléggé munkaigényes növények és éppen ezért termesztésük nem nagyon kifi­zetődő. Előreláthatólag ezekből hiány lesz, legalábbis járásunkban. De mint említettem gabonaféleségekből, állat­­tenyésztési termékekből terven felül is kötöttünk szerződést, amit nagy mértékben köszönhetünk a mezőgaz­dasági üzemek olyan felajánlásainak és kötelezettségváílalásainak, amelye­ket hazánk felszabadítása 25. évfor­dulója alkalmából tettek. # A tavasz beköszönttével előtérbe kerültek a mezőgaz­dasági üzemek gondjai-bajai is. Talán nincs olyan tavasz, ami­kor ne merülnének fel vető­mag-problémák. Mert a jó vető­magon nagyon sok múlik. En­nek bebiztosítása pedig a fel­vásárló üzem hatáskörébe tar­tozik, ugye? — Igen. S az is kétségtelen, hogy ebben az időszakban az elegendő és jóminőségű vetőmag a legkelendőbb portéka. Hogy a mezőgazdasági üze­mek teljesíthessék feladataikat, ide­jében gondoskodtunk számukra Jó minőségű vetőmagról, amit még az év elején, Januárban, februárban szét­­küldtünk a termelőknek. A szüksé­ges feltételeket ilyen szempontból teljes mértékben biztosítottuk és eh­hez még hozzá kell tennem azt is, hogy az idén ezen a téren nem volt semmiféle fennakadás. % Tudomásom szerint viszont fennakadások mutatkoztak az év elején keveréktakarmányok­ban. Több panasz is elhangzott ezzel kapcsolatban. Ki idézte elő a hiányos ellátást és mi­lyen kilátások vannak a prob­lémák megszüntetésére? — Valóban az év elején volt némi fennakadás a szövetkezeteknek keve­réktakarmánnyal való ellátásban, a­­mit az újvári keverőállomás műszaki zavara Idézett elő. De nemcsak az. A teljesebb informálás érdekében el kell, hogy mondjam, Járásunkban igen rossz volt a helyzet a keverék­takarmányok előállítása terén. Éspe­dig azért, mert a takarmányelőállí­tást kopott, elavult, régi malmokban végeztük, s ez azt hiszem magyará­zat arra is, hogy miért voltak hiá­nyosságok a takarmányokban rögtön az év elején. Egyszerűen képtelenek voltunk ezekkel az ősdl berendezé­sekkel annyi takarmányt előállítani, hogy kielégíthessük az igényeket. Örömmel mondhatom, hogy ebben az évben már megoldódik ez a kérdés is. Udvardon már működik egy re­konstruált és eléggé Jól felszerelt keverőállomás. Ez önmagában termé­szetesen még nem old meg mindent, de átmenetileg sokat segít a szűkös helyzeten. Ennek a keverőállomásnak köszönhetjük, hogy márciusban már nem voltak szembetűnő problémák. A helyzet lényegesen jobb lesz, ha majd megkezdi munkáját a Köbölkú­­ton épülő korszerű keverőállomás is. • Ogy gondolom, ■ termelő­ket érdekli az új keverőüzem átadásának ideje is? — Eredeitleg április elején kellett volna az új keverőállomásnak meg­kezdenie a próbaüzemeltetést, sajnos az építészek is késtek a munkával, a technológiai berendezéseket szállí­tó és szerelő vállalat sem tartotta be a tervezett határidőt, így előrelátha­tólag május elején, legkésőbb május közepén kerül átadásra. • Milyen termelési kapaci­tással működik majd az új üzem? — Mintegy 12,5 vagon takarmány előállítására lesz képes egy műszak alatt. Valószínű, hogy szükség lesz két műszakos üzemeltetésre, ebben az esetben megkétszereződik a ter­melés. A köbölkúti üzem hozzávető­legesen képes lesz megfelelően ellát­ni keveréktakarmányokkal a volt párkányi járás szövetkezeteit. • Tehát a keveráktakar­­mány-problémák hamarosan megszűnnek az újvári járásban. Viszont azt hiszem, még mindig marad éppen elég gondja a fel­vásárló üzemnek. A vetéssel nem voltak problémák, de az aratáskor, a gabonatárolással kapcsolatban felmerülhetnek az idén is? — Ezeknek a problémáknak a meg­oldása már nem kizárólag rajtunk múlik. Mi is szeretnénk, ha az idei aratás gazdagon fizetne a földműve­seknek, annak ellenére, hogy a gabo­na tárolásával nagy gondjaink lesz­nek az idén is. Mi nem tehetünk ar­ról, hogy műszaki adottságaink még nagyon hiányosak. Nincsenek meg­felelő kapacitású tárolóink, szárító­­berendezéseknek is híján vagyunk, éppen ezért leőreláthatólag idén is ez okozza majd számunkra a legna­gyobb gondot. SZABÓ TIBOR TAVASZI AJÁNLAT BETONGYÄRTMÄNYOKRA, KÜTGYÜRÜKRE, BETONOSZLOPOKRA A SZÖLŐKERTEKBE ÉS TELEKKERÍTÉSEKRE KÜTGYÜRÜK SZŐLŐKARÓK: SORKARŐK SZÖGLETKARÖK TÄMASZ-OSZLOPOK VÄLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, EGYÉNEK használják ki az alkalmatl Ha az általunk ajánlott áru a STAVIVA (építkezési anyagok) és a JEDNOTA (szövetkezeti központok) boltjaiban nem lenne raktá­ron, úgy a megrendeléseket készségesen elintézik alábbi üzemeink: STAVOHMOTY, Bratislava (építőanyagok), Stará Vajnorská cesta 1528, tel. 692-51, 607-11, mellék­állomás 444 Levice — Vajanského 3140, tel. 3590, 3243, 3268, teleprint: 073158 Kereskedelmi képviseletek: Košice — Nové Mesto — Ojváros, ul. Slobody 4, tel. 386-01 Žilina — Gottwaldova ul. 40, tel. 303-28 VÄLLALATI IGAZGATÖSÄG Závody inžinierskej a priemyslovej prefabrikácie, Bratislava, Stará Vajnorská cesta 1528 KÉT ÜJ ÜZEM Aki Bratislava felől érkezik Komá­romba, az út jobb oldalán egy új üze­met pillant meg. Hydrostav — olvas­hatjuk az üzem bejárata felett elhe­lyezett táblán. Kár haszonnal jár — mondja a közmondás. Ha 1965-ben nem lett volna árviz, nem épült volna fel ez az üzem. melynek dolgozói na­gyobbrészt gátépftési munkálatokkal foglalkoznak. Az út baloldalán — kissé beljebb — szintén új gyár kör­vonalai rajzolódnak ki. Itt épül Ko­márom nagykapacitású új kenyér­gyára. Kíváncsian várják a komáro­miak, készítenek-e majd az új üzem­ben olyan ropogós, finom kenyeret, mint a jelenleg működő péküzemek­ben, melyeknek termékeit a városban és a járásban mindenütt dicsérik. GYÖGYFORRÄS KOMÁROMBAN Pöstyén, Bártfa, Stósz és a többi ismert fürdőhely „családjába“ tarto­zik most Komárom is. 1967-ben 54,5 Celzius fok meleg forrásra bukkantak a Lenin-park mögötti térségben és a szakemberek a víz vegyelemzéséből megállapították, hogy gyógyhatású. A városi nemzeti bizottság nem nézte tétlenül a föld mélyéből feHörő for­rást, hanem egy 30X18 méteres me­dencével ellátott ülőfürdőt, egy 50 X 22 méteres uszodát és a gyermekek részére egy 6X6 méteres fürdőme­dencét építtetett. A fürdőt a tervek szerint az elkövetkezendő években Jelentős mértékben kibővítik. VILLANY HELYETT MELEGVÍZ A nagymúltú villanytelep Komá­romban ezekben a napokban ugyan még termel villamasúramot, de már nem sokáig. Az üzem berendezéseit ezután a Slovenská utcán épült lakó­telep távfűtésére használják fel. Az eddig elkészült lakóházakat is már a villanytelep fűti, és az emberek elégedettek. A hőmérő higanyszála a lakásokban 23 fok körül mozog. Útkeresés Dr. L. Strougal, a CSSZSZK miniszterelnöke legutóbbi tv-beszélgetése során részletes magyarázatot fűzött az 1969 októberében közzétett kor­mányprogramhoz. Hangsúlyozta, hogy az érdem szerinti, Jobb és szebb élet elvileg Jóváhagyott feltételeit tettekkel, eredményekkel kell alátá­masztanunk, s elsősorban ez legyen minden törekvésünk célkitűzése. A kormány politikája a legközelebbi hónapokban főképpen az elvi és a gyakorlati igényesség lehetőleg teljes azonosulását szorgalmazza. Ez pedig arra kötelezi a gazdaságirányítás minden fokon illetékes szerveit, hogy a Jelenleg rendelkezésre álló eszközöket legcélszerűbben felhasz­nálva s a Jövőben kínálkozó alkalmakat megragadva siettessék népgazda­ságunk hatékonyságának lendületes növelését. A legutóbbi két évben sok helyütt szinte szállóigeként hangoztatták azt az elvet, hogy most „igénytelen gazdasági légkörben“ kell élnünk. De milyen volt valóban ez a légkör? Olyan, hogy visszájára fordulhattak benne a nyereség kieszközlésének, az állam iránti kötelességek teljesí­tésének, a teljesítmények és a munkadíjak viszonylagosságának sarkalatos feltételei, s a korábbi összefüggések teljesen szétzilálódtak. Kényelmesen éltünk s a mindenütt elterebélyesedett a demagógiát néhány vezető poli­tikusnak s a szakszervezetek akkori vezetőségének egyetértése, sőt támo­gatása mind jobban elmélyítette. Közgazdászaink közül sokan utaltak azokra az elkápráztató teljesítmé­nyekre, amelyekre az élvonalbeli tőkésállamok iparának „menedzselni tudó kapitányai“ képesek. Azt azonban bölcsen elhallgatták, hogy mily nagy fokú munkaintenzitással, milyen technológiai pontossággal s mily következetes munkafegyelemmel lehet az agyondicsért eredményeket elér­niük. Az előbb említett közgazdászok „házi használatra“ elegendőnek tartották a beosztottak s a vezeeők pajtáskodását, a tetszés szerint módo­sítható munkaidőt és még sok társadalmi „vívmány" minden ellenszolgál­tatás nélküli igénybevételét. Ezt még a legravaszabbul álcázott ellenség sem csinálhatta jobban, ügyesebben, még 6 sem aknázhatta alá létérde­keinket. Legfőbb ideje, hogy ezt a „légkört“ eloszlassuk, ami persze nem megy máról holnapra. Az átnevelésnek, valamint a minden ténvkedési területen, tehát a rendkívül bonyolult gazdasági mechanizmus működtetésében is mellőzhetetlen szakszerű irányítás kiegyensúlyozódásának, tökéletese­désének hosszan tartó folyamatára kell számítanunk. És arra is, hogy nem lehet az egymást kölcsönösen átható politikát és közgazdaságot különválasztanunk. Csakis Így értelmezhetjük L. Strougal miniszterelnök­nek a televízióban nemrég elhangzott szavait. Hiszen amikor a munka­­fegyelemről beszélt, egyetlen szóval sem hivatkozott az egyéni „öntudatos­ságra“, hanem a társadalmi felelősség tudatosítására, amely nélkül soha­sem változhat meg az emberek magatartása és szó sem lehet céltudatos kezdeményezőkészségük kibontakoztatásáról. A közelmúlt néhány hónapja alatt ismét bebizonyosodott, hogy a fel­halmozódott problémák garmadájának rendezése, majd végérvényes meg­oldása a „fentiek“ és a „lentiek“ egyaránt tevőleges hbzzájárulásától függ. Eszerint olyan folyamatról van szó, amelyben a vezetők igényessége s egész társadalmunk tudatos politikai magatartása, mindnyájunk új jel­legű kölcsönös kapcsolatainak fokozatos térhódítása szorosan összefügg, és egymásra hatva sietteti a népgazdaságunkat éltető, kedvező légkör kialakulását. Az igényesség azonban nem elegendő, ha nem célirányos. Célunkat pe­dig akkor érhetjük el leggyorsabban, ha a legegyenesebb úton haladva nem tévesztjük szem elől az útjelzőket: tapasztalatainknak 25 évre vissza­mutató elemzését, a többi szocialista ország tapasztalatait, a dolgozók tömegeinek ismereteit, kezdeményezőkészségét és élettapasztalatait. Jelen­leg a rendezetlen problémák olyan tömegéről van szó, hogy megoldásuk sohasem válhatna lehetővé a hozzáértő emberek sok mindenre kiterjedő segítsége nélkül. Tudjuk, hogy mennyire fontos a szakszerű, kiegyensúlyozott irányítás és tervezés, nyilvánvaló tehát, hogy állandó tökéletesítésére kell töreked­nünk. E törekvéseinkben gyakran adódik alkalmunk a vállalatok s a dol­gozók anyagi érdekeltségével kapcsolatos szovjet tapasztalatok gyümöl­­csöztetésére. Erre viszont csak akkor számíthatunk, ha nálunk is bevezet­jük a munkamenetek, az elért eredmények s a hatékonyság pontos, min­den felületességtől mentes, lelkiismeretes mérését. Követésre méltó példamutatás lehet az NDK-ban már régen szokásossá vált gyakorlat is. Ott ugyanis rendszeresen figyelemmel kísérik az élő­munkára s a tárgyi alakot öltött munkára fordított kiadásokat. Minden gazdasági műveletet pontosan nyilvántartanak, éspedig egyrészt az adott végtermékre vonatkozó kalkuláció adatait feltüntető lapokon, másrészt az érdekelt üzemegység folyószámláján, hogy a dolgozók jutalmazása valóban érdem szerinti, tehát igazságos lehessen. Az irányítás és az igazgatás apparátusának 80 százalékát termelőüze­meinkben tartják fenn. Legfőbb ideje, hogy az illetékesek felülvizsgálják, indokolt-e az ilyen, minden bizonnyal túlméretezett apparátus további fenntartása. A múltban ugyanis megfontolatlanul felszámolták ennek az apparátusnak a gazdasági folyamatok nyilvántartására és elbírálására hivatott részét és helyette számos — nem mellőzhetetlen — kisegítő, illetve kiegészítő alakulatot létesítettek. Most már egyszer s mindenkorra dönteni kell további létjogosultságukról. A dolgozók millióit foglalkoztató termelés sarkalatos problémája a mun­katermelékenység növelése, ami csak a magas műszaki színvonalon fenn­tartott állóalapokkal kellőképpen összehangolt, legkorszerűbb gépesítés siettethet. Erre való tekintettel okvetlenül felül kell vizsgálni, s alapos megfontolás tárgyává kell tenni egyrészt a termelési és a termelésen kívüli szféra egymáshoz viszonyulását, másrészt a két szféra belső struk­túráját is. Az 1970. február 1-én lezárt statisztikai kimutatás szerint a legutóbbi két évben 36 ezer fővel csökkent Csehszlovákia mezőgazdasági dolgozói­nak létszáma, amelynek kor szerinti rétegeződése is igen hátrányosan alakult. A mezőgazdasági termelés egyebek között ezért is állandó támo­gatásra szorul. A rendszeresen megismétlődő támogatásnak ahhoz kell igazodnia, hogy a földkerekségen egyre goyrsabb s mind nagyobb mére­teket öltő népszaporulat következtében milyen ütemben s mértékben emel­kednek a következő húsz évben az élelmiszerek világpiaci árai. Polgártársainknak mintegy 50 százaléka végignézi a televízió esti mű­sorát, feltételezhetjük tehát, hogy sokan látták a Betegágyak betegek nélkül című, tanulságos tv-filmet is. A nézők bizonyára elgondolkodtak azon, hogy mi lesz nálunk a közutakkal, a háztetőkkel, a kéményekkel, ha nem lesznek útburkoló munkások, tetőfedők és kéményseprők? Tagad­hatatlan, hogy manapság nem könnyű a kiút keresése, és még Jócskán elhúzódik a múltban helytelenül értelmezett beruházási politika, nem­különben a gyors népszaporulat következtében felhalmozódott problémák megoldása. Mindezt tudatosítva ne feledkezzünk meg a Csehszlovák' Szocialista Köztársaság kormányelnökének mindnyájunkhoz intézett felhívásáról, és együttes felelősségünk tudatában, egyesült erővel lássunk hozzá közös problémáink minél előbbi megoldásához. ко

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents