Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-09 / 19. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA A műtrágyázásról szólva sokan ** úgy vélik: ml újat hozhat még a Jövő? Hiszen Jóformán már mindent tudunk, amit a műtrágyázás terén egyáltalán tudni lehet. Ismerjük a fejlődés lehetőségeit, és csupán arról van szó, hogy több és többféle műtrágyát használjunk-e a Jövőben. Nem vitás: a műtrágyázással kapcsolatban az emberiség tudása ma már igen széleskörű. Említettem, hogy másfél évszázad óta többékevésbé tisztázódtak az ismeretek a növényi táplálkozásról. Az ásványi tápanyagokkal kapcsolatos felismerések valóban forradalmiak voltak. Lehetővé tették, hogy terméketlen vagy csak mérsékelt termékenységű talajon jó, esetleg igen Jó terméseket érjenek el. Tulajdonképpen ezek nyomán jutott el az ember a műtrágyázás gondolatához, amit úgy is kifejezhetnénk, hogy a bányákban, ipari üzemekben szinte korlátlan volumenű termés feltételeit állíthatjuk elő. Az első műtrágyák nem az ipar területéről származnak. Ismeretes, hogy az első nitrogén „műtrágya“ a guano volt, a Dél-Amerika csendesóceáni partvidékének sziklaszigetein évszázadok óta felhalmozódott madártrágya. Mivel a hatása rendkívülinek bizonyult, új nitrogénforrások után kutattak. Rövidesen felfedezték a chilei salétrom-lelőhelyeket. Azután úgy látszott, hogy a világ nitrogénforrásai kimerültek. Ekkor kezdtek töprengeni rajta, vajon nem lehetne-e a levegő nitrogénjét iparilag vegyületekbe kötni. A problémát Haber, a Karlsruhe-i műegyetem tanára egy gyakorlati feltalálóval, Bosch-sal együttműködve oldotta meg. Eljárásuk segítségével — megfelelő energia felhasználásával — korlátlan mennyiségű nltrogén-vegyület állítható elő. Ez a felfedezés a mezőgazdaság történetében új korszakot nyitott. Ilyenformán ugyanis — képletesen szólva — lehetővé válik, hogy szénből, ásványolajból, földgázból, vízienergiából kenyeret készítsünk. És milyen jó hatásfokkal! A számítások szerint — és ehhez nem is szükséges a legmodernebb technika — öt tonna kőszénből nyert energiával kb. 1 tonna „tiszta“ nitrogént lehet előállítani. A nitrogén a levegőben szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll. Egy tonna tiszta nitrogénnel viszont átlagos körülmények között — Baade számítása szerint — 20 tonna gabonának megfelelő termésnövekedés is elérhető. Elgondolkoztató, hogy az 5 tonna kőszén — a legkedvezőtlenebb európai viszonyok között — egy bányász 3 napi munkájával kitermelhető, kedvezőbb feltételek mellett pedig pár óra alatt. Viszont az annak transzformációja révén előállítható 20 tonna gabona 80 embernek teljes évi kalóriaszükségletét fedezi. Ilyenformán egyetlen bányász egy havi munkája — a nitrogéntrágya közbejöttével — kb. 1000 ember kalóriaszükségletét fedezheti. Jellemző, hogy a világ műtrágyafogyasztása 1938-tól 1952-ig mintegy 75 %-kal növekedett. Sokféle becslés látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy a Jövő század elején milyen mennyiségű műtrágya-hatóanyag használata válhat kifizetődővé. Ha az energia olcsóbbodik, a nitrogénműtrágya gyártása is jóval gazdaságosabb lesz — márpedig végeredményben a felhasználás mértékét a technikai és gazdasági körülmények határozzák meg. Az 1960-as évek elején Fritz Baade professzor a világmezőgazdaság hektáronkénti műtrágya normáját a 2000. évre 40 kg tiszta nitrogénben, 40 kg foszforsavban és 40 kg káliumban jelölte meg. Ilyen számítási alapból kiindulva a világ műtrágyaszükséglete a század-, egyúttal az ezredforduló tájékán 60 millió tonna nitroösszefüggő feltételeket vizsgáljuk. Ügy vélem, hogy elsősorban a műtrágyahatóanyag mennyiségét az eddiginél jóval pontosabban kell majd meghatároznunk. Sőt elősegítené és lényegesen megkönnyítené a nagyadagú műtrágyázást, ha mielőbb rátérnénk a kevert műtrágyák, a több hatóanyagú műtrágyák alkalmazására. A jövő mezőgazdaságában a műtrágyázás egyik jellemzője, lesz, hogy talán külön nitrogén-, kálium-, foszforműtrágya már nem is kerül forgalomba. A gyárak vagy összekeverik a műtrágyát, vagy eleve összetett vegyületeket állítanak elő. Ezek a vegyületek a szükséges alapvető tápanyaből következik az a feltevés, hogy a növények igénye a fő tápanyagokból mindenképpen kielégül. Ebben az esetben már a mikroelemek, nyomelemek hiánya sokkal feltűnőbb lesz, mint ahogy ez a nagy műtrágyaadagokat használó országokban már mutatkozik is. A másik tényező, amely a nyomelemek jelentőségét aláhúzza, hogy a jövő évszázadban — éppen a magasabb mezőgazdasági színvonal miatt — lényegesen igényesebb, nagyobb hozamra nemesített növényfajtákkal kell dolgozni. Ezek pedig igényt támasztanak még a minimális mennyiségben fontos nyomelemre is. A harmadik ok, amely már könnyítéssel is szolgál: a kémiai elemzés technikája, műszerezettsége és általában a talajvizsgálat módszere is lényegesen magasabb színvonalú lesz. A műszaki fejlődés folytán olcsóbban — és viszonylag gyorsan — el lehet készíteni a talajtérképeket, nemcsak olyan mértékben, mint eddig, hanem az ún. geobiokémiai talajtérképek elkészítése is lehetővé válik. Ezek segítségével a talajok — természetesen dinamikusan, vagyis a A műtrágyázás távlatai gén, kereken 60 millió tonna foszfor- gokat a lehető legnagyobb mennyisav és ugyanennyi kálium. Jelenleg ségben, kedvező arányban tartalmazaz emberiség az eredményesen hasz- zák, a talajváltozatok és a növények nálható műtrágya mennyiségének igényei szerint, alig 10 %-át veszi igénybe. Ehhez tegyük hozzá, hogy viszont a világ számos, fejlett mezőgazdasággal rendelkező államában már ma is lényegesen több műtrágya fogy, mint az előbbi normákban megjelölt adagok. Világos, hogy a jövő évszázadban a mezőgazdaság árutermelő, élelmiszerkitermelő kapacitásának egyik fő meghatározója a felhasznált műtrágya mennyisége lesz. A fejlődés tehát elsősorban mennyiségi vonatkozású. Azért hangsúlyozzuk, hogy elsősorban, mert bizonyos, hogy a műtrágyaadagok növekedésével a jövő évszázad elején olyan új minőségi problémák vetődnek fel, amelyek a mai műtrágyafogyasztási szinten még egyáltalán nem jelentkeznek. Nézzük, melyek ezek a problémák. Az első a gazdasági probléma. Bár.mennyire is kifizetődő ui. bizonyos termésszinten a műtrágya használata; bármilyen olcsóvá tehető a kiszórás, mégiscsak nyomatékos költségtényező. Az tehát, hogy a bevételt-kiadást latolgató mezőgazda végeredményben mennyi műtrágyát fog felhasználni, elsősorban — különösen üzemen belül szemlélve — a jövedelmezőségen múlik. Melyek azok a feltételek, amelyek a műtrágya hatékonyságát növelik? Tekintve a tekintendőket: említsük meg, hogy a műtrágya a termés növekedésének csupán egyetlen tényezője. Tehát ahhoz, hogy bő termés legyen, igen jó talajmunka, megfelelő fajtájú növény, víz stb. szükséges. Ezeket most nem vesszük sorra, mert feltételezhető, hogy a jövő modern mezőgazdasági üzemeiben ezek már külön-külön és együtt rendelkezésre állnak. Csupán a műtrágyával MIT JELEZNEK A GEOBIOKÉMIAI TALAJTÉRKÉPEK? A fejlődés másik problémája a parányi hányadban igényelt, ún. nyomelemek használata. Ezzel is érdemes kicsit bővebben foglalkoznunk. Ma már nyilvánvaló, hogy az ismert 103 elem közül nemcsak 8—10, hanem az újabb vizsgálatok szerint 40-nél is több szinte nélkülözhetetlen a növény szempontjából. Mai ismereteink alapján még nem lehet pontosan képet alkotni arról, hogy ezek az elemek milyen mértékben és milyen mennyiségben szükségesek. Általában tudjuk, hogy a nagy arányban szükséges, ún. makroelemek mennyisége a növényben (egyenként) meghaladja a 0,1 %-ot. Ilyenek: az oxigén, hidrogén, szén, foszfor, kálium, kalcium, nitrogén, kén, magnézium és vas. Ismeretesek emellett mikroelemek vagy nyomelemek, amelyek mennyisége a növényben 0,001— 0,00001 % közé esik. Ilyenek a mangán, a bór, a réz, a molibdén, a cink, a kobalt, és sorolhatnánk még tovább. Ismeretesek még emellett az ún. ultramikroelemek, amelyek menynyisége a növényben kisebb, mint 0,00001 °/o. Ilyen az arzén, a jód, higany, arany, ezüst, rádium stb. Egyes elemek szerepe, bár a növényben jelentős mennyiségben vannak jelen, még sem tisztázódott. Ilyen a szilícium, a klór, a nátrium és az alumínium. Általános a vélemény, hogy a jövő mezőgazdaságának egyik jellemzője lesz a műtrágyahasználat gyors ütemű és nagymértékű növekedése. Ebbennük folyó élet szem előtt tartásával — gyorsan lesznek elemezhetők. Leolvasható lesz a térképről, hogy a nyomelemek milyen mennyiségben vannak jelen az adott területen. Ennek megfelelően bővül a műtrágyaválaszték. A szokványoson kívül készíteni kell olyan műtrágyát is, amely a hiányzó nyomelemeket pótolja. A mai technológia ezt a gyártást lényegesen megdrágítaná. Kísérleti célokra már ma is nyomelemes műtrágyákat érdemes gyártani. Ezekkel széleskörű kísérleteket kell folytatni, hogy mire elérkezik a nyomelemes műtrágyák — ha szabad így mondani — „nagy pillanata“, addigra összefüggő, határozott és megbízható ismereteink legyenek a tárgyról. A HATÖANYAGTARTALOM Egy másik, ugyancsak jelentős kérdés ma még Csak csírájában mutatkozik. De a jövő mezőgazdaságában, ahol igen nagy mennyiségű műtrágya kerül felhasználásra, a műtrágyázás hatékonysága szempontjából döntővé válhat. Ez pedig a műtrágyák hatóanyagtartalma, vagyis a koncentráltsága. Általában ma olyan műtrágyákat használunk, amelyek hatóanyagtartalma 20—30 % között Ingadozik. Ezt a szintet gyakorlatilag, a tömegesen elterjedt műtrágyák közül csak a kálisó és a karbamid nitrogéntartalma haladja meg. Külföldön a nagyobb adagokkal együtt gyorsan elterjedt a töményebb műtrágya, amelynek hatóanyagtartalma, csupán az alapvetően fontos három elemet (N, P, K) tekintve 40—50%. Ezt ügy érik el, hogy összetett műtrágyát készítenek az említett háromféle hatóanyaggal. Miért térnek át a jövőben világszerte, így nálunk is a töményebb, konceltráltabb műtrágyák alkalmazására? A válasz egyszerű: mert olcsóbb. Ha ui. a műtrágyaadag hatóanyagban kifejezve — tételezzük fel, hogy — 50 kg, akkor ez 20 %-os töménységű műtrágyából, 2,5 q-t tesz ki, a 25 %-osból csak 2 q-t. Tehát 0,5 q anyagmozgatás máris megtakarítható. Jelenleg a műtrágyahasználat egyik gondja az, hogy az ömlesztve szállított műtrágya miképpen tárolható a károsodás veszélye nélkül. Különböző vizsgálatok azt mutatták az utóbbi évtizedben, hogy a szabadban tárolt műtrágya hatóanyagtartalmának tetemes része, mintegy 5—20 százalékra tönkremegy. Emellett a műtrágya összetapad, megcsomósodik ; ilyenkor a szétverése vagy átőrlése újabb nehézséget okoz. Ezérť a műtrágyagyártás fejlesztésével egyidőben fel kell készülni a műtrágyafelhasználás egyszerű technikai megoldásaira is. Ezek megvalósítását máris számos elhatározás, sőt intéz' kedés célozza. Ilyan pl., hogy a mű' trágya jő része műanyagzsákban ke' rül forgalomba. A légmentesen lezárt’ műanyagzsákok könnyen kezelhetők, bennük a vásárlás és a kiszórás közötti időpontban a műtrágya nem' szenved károsodást. A költség ugyan nő, hiszen bármennyire is fejlődik a jövőben a műanyaggyártás, a műanyagzsák nem tartozik a legolcsóbb csomagolóanyagok közé. Az ömlesztett szállítás ismét feí' veti a régóta vajúdó — bár több mű' trágyaféleségnél már sikeresen meg' oldott — kérdést, a műtrágya szemesőzését, granulálását. A granulálód a hatékonyságot lényegesen fokozza, másrészt egyszerűsíti a kezelést, a tárolást stb. Az azonban ma még meglehetősen nehéz vegyipari probléma, hogy olyan szemcséket hozzunk létre, amelyek — egyenleted elosztás mellett — az Időjárás viszontagságainak is a szükséges mértékben ellenállának. Végül, de nem utolsósorban említést teszek a műtrágyák különböző újabb, eddig szokatlan formáiról. Ä ma! gyakorlati gazdák számára még szokatlan a folyékony műtrágyák használata. Vannak államok, ahol az összes nitrogénműtrágyának már csaknem 40 %át cseppfolyósán hozzák forgalomba. A folyékony műtrágya vagy 80%, vagy 20—40% nitrogén hatóanyagot tartalmaz, attól függően, hogy ammóniáról vagy ammóniákról, az ammónia vizes oldatáról van-e szó. Alkalmazását ma még számos technikai nehézség gátolja. Sok vita folyik arról, hogy a gáz halmazállapotú műtrágyák alkalmazására milyen módon kerülhetne sor. A technika fejlődésével könnyen elképzelhető, hogy a gáz alakú, elsősorban nitrogén műtrágya — tehát a nem cseppfolyósított ammónia-gáz — használata elterjed. Ez esetben a területre a nitrogén tápanyagot előre elkészített gázvezetékeken lehetne kivinni. Külön problémát Jelent, hogy gáz halmazállapotban miként lehet a tápanyagot a talajba juttatni anélkül, hogy hatékonysága csökkenne. Tehát, hogy a talajba a bevitt gáz alakú műtrágya ne illanjon el, hanem kötődjék a talajszemcsékhez. A megoldások egész sora az anyag-, kiváltképpen a műanyagellátáson múlik. (A harmadik évezred küszöbén) Dr. Sárkány Pál E gyre többen fordulnak hozzám c azzal a kérdéssel, milyen kihatással lesz a késve érkezett tavasz a termésre. Ugyanis az árpa vetése megkésett, tenyészideje lerövidült, így kérdéses vajon kifejlődik-e aratás idejéig. Ugyanez vonatkozik a kapásokra is természetes, ha ezek vetése is az agrotechnikai határidő után történik. Ha elgondoljuk, hogy tavaszi kalászosaink, így az árpa a hüvelyes keverékek tenyészideje kb. 120 nap s ez mintegy 35—40 nappal lerövidült, úgy jogos az aggodalmunk. Évtizedek hosszú során módom nyílott az időjárás különféle szélsőségeit átélni s ennek befolyásait a hektárhozamokra megfigyelni. Gazdálkodásom folyamán vetettem február közepén, de áprilisban is s az eredmények igen eltérőek voltak. A termésezt szeszélyes, egyszer ad, egyszer elvesz. Ritkán fordult elő olyan eset, hogy az elkésett vetésnek katasztrofális következményei lettek volna a termésre. Megfigyelésem szerint ugyanis a tavasz kitolódásával a többi évszakok is késnek, így a tenyészidő lerövidülése arányosan alkalmazkodik az évszakok eltolódásához. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kalászosok tenyészideje behozza a 120 napot, de a lecsökkent napok száma nem kell, hogy 35—40 napnak megfelelő rövidebb időszakot jelentsen az érésnél. Itt hasonló az eset, mint az őszi gabonáknál, melyeknek tenyészideje a vetés idejétől függően (szeptembernovember) szintén 30—60 napig lerövidülésben jelentkezik s ez a különbség, aratásig mindössze néhány napra zsugorodik. Igaz ugyan, hogy az őszi gabonáknál sokkal hosszabb tenyészidő áll rendelkezésre az esetleges kedvezőtlen időszak hátrányának behozására, de a természet sok mindenre képes. A tavasziak termése akkor lenne veszélyben, ha az évszakokban az említett eltolódás nem jelentkezne, vagyis ha június végére beköszöntenének a szokásos forró nyári napok, melyek hatására besülnének a tejes érésben lévő kalászosok. További veszélyt jelenthet a rendkívüli időjárás (szárazság, hirtelen beállt forróság), mely hozzájárulna az amúgy is erősen lerövidült tenyészidő további csökkenéséhez. Nem kívánatos tehát a nagyon meleg tavasz, mert ezzel a bokrosodási szakasz igen lerövilül s ezáltal a növény ritka állománnyal jutna a szárbamenő szakaszba. Ez ellen rendszerint sűrűbb vetéssel szoktunk védekezni. Ajánlatos a NPK műtrágyákkal történő trágyázás, ám ha nitrogén adagolására kerül sor ügyeljünk, nehogy nitrogén túlsúly lépjen fel, mert az szintén kitolja az érés Idejét. Sajnos, a takarmánykeverékek, amelyeket zöldtakarmányozás céljából vetettünk, kisebb hektárhozammal reagálnak a késői vetésre. Ennek tudatában ajánlatos, hogy készüljünk fel a másodvetésekre, nehogy a nyár folyamán takarmányhiányban szenvedjen a gazdaság. A vetési munkák torlódása a növényápolási teendőket is minden bizonnyal késleltetni fogják. Ez pedig maga után vonja a gyorsabb munkát, amely a minőség rovására mehet. Ennek elkerülése végett az előbbi tervekkel szemben bizonyára nagyobb területeken alkalmazzuk a gyomirtó vegyszereket. Azonban a vegyi anyagok sem állnak mindig kellő mennyiségben rendelkezésre és alkalmazásuk gyakran az időjárás, a kellő meleg és a növények fejlődési szakaszának függvénye. Ha mindezek nem állnak rendelkezésre, úgy a vegyszer hatása csökken, vagy teljesen megszűnik. Ugyanakkor a vegyi anyagok ára sem lehet közömbös számunkra. Számos helyről szerzett értesüléseim bizonyítják, hogy a gépi növényápolás sok esetben olcsóbb, mint a vegyszeres gyomirtás, nem beszélve azokról az előnyökről, amelyek a mechanikai ápolás révén jelentkeznek. A kései vetés, illetve az agronómusok türelmetlensége folytán könnyen előállhat a talajtipratás, amely a talajszerkezet romlását idézi elő. Ezt szintén meg kell előznünk, mert komoly következményei lehetnek. A vetőmagvak vetési mélységéről is eltérően kell gondolkodnunk. A nedves talaj gyengébb levegőtartalma a sekélyebb vetési mélységet indokolja s a vetés utáni hengerezések óvatós megítélését. A kikelő növények talajának első porhanyítása borona vagy saraboló segítségével történjen. Nem várhatunk ezzel a munkával különösen a hengerezett talajoknál, mert a könynyen beálló kéregképződés veszélyezteti a növények fejlődését. Ugyancsak gondos mérlegelést kíván az állati kártevők elleni küzdelem kérdése is, mert a későn kelt zsenge növényeket a rovarok gyorsabban és nagyobb mennyiségben károsíthatják, mint az idősebb, úgymond „a bogár foga alól kinőtt“ növényeket. A későbbi vetésből eredő gyengébb termés veszélye nemcsak a gabonákat, de a hüveselyeseket, kapásokat és az ipari növényeket is érinti. Ha az egyes évszakokban nem áll be a várt eltolódás, és forró, száraz lesz a nyár, úgy a kapásnövények sokat szenvednek majd a szárazságtól, a szedés idejére nem érnek be kellőképpen. Jól emlékszünk még az 1967-es esztendőre, amikor a korán szedett (szeptember) cukorrépa gyors rothadásnak indult. Ez tetemes károkat okozott népgazdaságunknak. Mivel ennek megismétlése nem tanácsos, úgy a répa szedési ideje kitolódik a későbbi hónapokra, amikor már több csapadékkal kell számolnunk. Ezek után a répa betakarítása nagyobb költséget igényel, ugyanakkor a talaj szerkezetében kár eshet. Emellett megkéshetünk az őszi mélyszántással, mely a jövő év magas hektárhozamainak záloga. Szóval itt kezdődik az elkésett tavasz károsodása és hibát hibára halmozva áthúződhatik az elkövetkezendő gazdasági évbe is. Indokolt tehát a mezőgazdászok idegessége, nyugtalansága. Nincs más hátra, hogy jobb munkaszervezéssel a növényápolási munkák komplex gépesítésével iparkodjunk behozni a késve érkezett tavasz által előidézett lemaradást. Dr. Frideczký Ákos mérnök, egyetemi tanár Tavasz a határban
