Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-09 / 19. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE A becsületes munka meghozza gyümölcsét Fáradságos munka után embernek, gépnek egyaránt jólesik egy kis pihenő. Tettekkel bizonyítanak A szilasi egységes földműves­szövetkezet a komáromi járás élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozik már évek őta. Igaz, mindössze 700 hektáron gazdál­kodnak, de a 242 állandó dolgozó kitesz magáért. Ezt bizonyítják a járási méretben elért szép ered­mények is. Hogy ne menjünk messzire a bizonyítékokért, vegyük például az idei első negyedévet. Az állattenyésztési részleg 109 százalékra teljesítette tervfelada­tait. A súlygyarapodásoknál a kö­vetkező eredményeket mutatták ki a negyedévi kiértékelés alapján. A hízómarháknál terveztek 0,80 kg-os napi súlygyarapodást, és a valóságban 0,96 kg-ot értek el. A sertéseknél a tervezett 45—47 dkg helyett 53 deka volt az átlagos napi súlyszaporulat. — Ha már az állattenyésztésnél tartunk, hadd említsem meg, hogy ezek az eredmények lehetnének jobbak is, de sajnos, bizonyos ne­hézségek áthúzták a számításain­kat — magyarázta a szövetkezet új elnöke, Kurucz Márton. — Szö­vetkezetünk állattenyésztési rész­lege a hizlalásra specializálta ma­gát. Na már most, mi van akkor, ha nincs mit hizlalni? A hízóserté­seknél, helyesebben mondva, a szo­pósok nevelésénél és az elválasz­tásnál ezt a hiányosságot részben az egyéni felelőtlenséggel is meg lehet magyarázni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az egy anyára eső elválasztott malacok száma az egyes munkacsoportok szerint 10 — 12 között mozog. Ezen a nem kívánatos helyzeten az anyagi ér­dekeltség megszilárdításával igyek­szünk vlátoztatni, s az első ered­mények azt bizonyítják, hogy jó módszert választottunk. A másik nehézség pedig abban rejlik, hogy nem tudunk beszerezni elegendő növendékbikát, s így a hízóbikák számának emelése majdnem lehe­tetlen, sőt még az eladásra ke­rülő vágóállatok utánpótlása is nehézségekbe ütközik. Gyakran csak a távoli járásokból tudunk beszerezni néhány növendékálla­tot. így aztán eléggé nehézkes dolog terveket szőni, de még ne­hezebb azokat teljesíteni. Amikor a tavaszi munkákra te­relődött a szó, az elnök arcán át­futott egy röpke mosoly, aztán komolyan mondta: — Mi már megtettük a magun­két, most már az időjáráson a sor, s nem utolsósorban a földbe ke­rült vetőmagon, összesen száz hektár tavaszi árpát vetettünk el, s már a kukoricával is rövidesen végzünk. — Mi is kivesszük részünket a meghirdetett szocialista munka­versenyből — veszi' át a beszéd fonalát az üzemgazdász, Pavlusik Kamii. — Kötelezettséget vállal­tunk, hogy 232 ezer koronával túl­teljesítjük az eredetileg tervezett piaci termelést, vagyis 151 mázsá­val több sertéshúst és 2000 mázsá­val több cukorrépát adunk a köz­ellátásnak, mint ahogy azt az évi tervekben előirányoztuk. Továbbá tervezzük az alap állatállomány létszámának emelését is, de az elnök elvtárs által említett nehéz­ségek nagyban megnehezítik ezek­nek a terveknek a megvalósítását. Ennek ellenére bízunk benne, hogy elérjük számításainkat, és nyugodt szívvel és lélekkel foghatunk hoz­zá az évvégi zárszámadáshoz. Mint ahogy az elején is említet­tem, eléggé kicsi a szövetkezet gazdasági területe, de annál na­gyobb az akarat és a lelkesedés, amellyel azon dolgoznak a szövet­­kezetesek. Senki sem igyekszik henyélni, hiszen tudják, hogy miért dolgoznak: a 2000 korona körüli átlagos havi kereset nem megve­tendő. És az a sokoldalú gondos­kodás, támogatás, sem „kutya“, amellyel a dolgozók helyzetének javítására törekszik a szövetkezet vezetősége. A dolgozók értékelik ezt a támogatást, és igyekeznek becsületes munkával bebizonyíta­ni, hogy nem érdemtelenül élvezik a számukra biztosított javakat. SZABAD FÖLDMŰVES Eredmények és nehézségek Űrsújfalun Váratlanul toppantam be a Komá­romi Állami Gazdasághoz tartozó őrs­­újfalusi termelési részleg portájára, s így nem is csoda, hogy a tavaszi csúcsmunkák idején nem találtam senkit az irodában. Á gazdaság fia­tal könyvelőnője — Kovács Júlia — azonban nem esett kétségbe, hanem készségesen rendelkezésemre bocsá­totta a szükséges adatokat. Magáról csupán annyit árult el, hogy egy év­vel ezelőtt még az Ipolysági Mező­­gazdasági Műszaki Középiskola diákja volt. Most mint bérelszámoló dolgo­zik a gazdaságban, és állítólag elé­gedett munkahelyével és beosztásával is. „Érdemes volt tanulni“ — mondja mosolyogva, miközben elém teszi az első negyedév kimutatásait. — így gazdálkodtunk — jegyzi meg, aztán egy másik lapot tesz az asztalra. — Ezek pedig a kötelezett­ségvállalások, azt hiszem, ez is érde­kelni fogja. Sikeres negyedév Már április elején végeztek a ta­vaszi árpa vetésével, amit 169 hek­táron fognak termeszteni. Földbe ke­rültek a korai takarmánykeverékek és elvégezték az ősziek ápolását is. Rövidesen befejeződik a cukorrépa vetése is. Szép eredményeket értek el az első negyedévben, de sajnos, nem lehet megállapítani, vajon teljesítették-e tervüket vagy sem. Hogy miért? Egy­szerűen azért, mert egy újabb határo-A nemrég megtartott jubileumi ün­nepségen a szövetkezet dolgozói meg­emlékeztek azokról a volt tagokról, akik ma már a békés öregség nap­jait élvezik. Felvételünkön a szövet­kezet elnöke — Takács József mér­nök — látható, aki átnyújtotta a már nyugdíjba vonult volt szövetkezeti elnöknek, Kelemen elvtársnak az el­ismerő oklevelet. Bogyó János és Kolurik Ilona moso­lyogva beszél az első negyedévi zárás eredményeiről. Nem is csoda, hisz pénzügyi tervüket maradéktalanul teljesítették. zat értelmében a már kész terveket át kell dolgozniuk úgy, hogy az ezévi tervek irányszámai ne a múlt évhez, hanem az utolsó három év átlagához viszonyuljanak. Az évfordulók tiszteletére Lássuk csak, hogyan reagáltak a dolgozók a versenyfelhívásra? Köte­lezettséget vállaltak, hogy a kettős évforduló tiszteletére 108 mázsa bú­zát, 1200 mázsa cukorrépát és 80 má­zsa árpát adnak terven felül a köz­ellátásnak. Elhatározták továbbá, hogy a szopósborjúknál az átlagos napi súlygyarapodást 0,75 kg-ról 0,85- re emelik, a hízómarháknál viszont 5 dekával emelik a napi súlyszapo­rulatot. A növénytermesztési részlegen a munkatermelékenység fokozására és a hektárhozamok növelésére tettek ígéretet. Természetesen nem feled­keztek meg a munkabiztonság és a munkafegyelem megszilárdításáról, valamint a gépek jobb kihasználásá­ról sem. Hogyan oldják meg a munkaerőhiányt? Indulőfélben voltam, amikor befu­tott a határszemléről a gazdasági részleg vezetője, Harján József inté­ző. Amikor elmondtam jövetelem cél­ját és röviden ismertettem a kapott adatokat, elmosolyodott: — Ügyes kislány a Jucika, minden Két évtizeddel ezelőtt alakult meg a komáromi EFSZ. A kezdeti nehéz­ségek ellenére sikerült felverekednie magát az átlagosan jó eredményeket elérő szövetkezetek közé. Ma 681 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak a szövetkezet szorgos­kezű dolgozói. Annak ellenére, hogy minden egyes hektárt 5229 korona adósság terhel, az eredmények nem süllyednek a járási átlag alá. A dol­gozók elégedettek, bár tudják, hogy vannak sokkal jobb gazdaságok is a járás területén. A jobb eredmények eléréséhez azonban kedvezőbb felté­telekre volna szükség. — Munkaerőhiánnyal küzdünk, mint általában minden városi, vagy a városhoz közel eső mezőgazdasági üzem — mondja a szövetkezet fiatal üzemgazdásza, Bogyó János mérnök. — Az ipari üzemek, mint a hajógyár, a villanytelep és más nagyobb válla­latok valósággal elszippantják tőlünk a munkásokat. Van akit az ötnapos munkahét csábít, de nem ritka a fi­zetéskülönbségre alapozott érv sem. Sajnos, még mindig nem tartunk ott, hogy ezeknek az üzemeknek egyen­rangú partnerei lehessünk. Igen, ez sajnos így van. De az ilyen és hasonló nehézségek ellenére is eléggé biztatóak a szövetkezet által elért eredmények. A múlt évben pél­dául 35,6 mázsás bektárhozamot ér­tek el búzából, 29,6 mázsát tavaszi árpából és 43,5 mázsát kukoricából, természetesen ez utóbbit morzsoltan számítva. Járási méretben is kiváló eredményt mutattak fel a lucernamag termesztésében, amiből 3,9 mázsát ta­karítottak be átlagosan egy hektár­ról, s így elnyerték a felsőbb szervek dicsérő oklevelét is. Az oldalt Irta és összeállította: érdekli őt, és lassan jobban fogja tudni a gazdaság ügyes-bajos dolgát, mint én. — Azért még egy fontos dolgot hozzáfűznék az egészhez — folytatta Harján elvtárs. — Kevés a munkás! Nemcsak most, már évek óta. Tudja, az ipari üzemek itt vannak a szom­szédban. Mi azonban részben meg­találtuk az orvosságot erre is. A cu­korrépát és a kukoricát kiosztjuk az igénylők között, akár a hajógyárban dolgozó munkásoknak is. Ha fél hek­tár cukorrépát kér, akkor kap hozzá ugyanannyi kukoricaföldet, amin az­tán „negyedes“ alapon gazdálkodhat. Persze, ha elhanyagolja a kiadott, be­vetett területet és átlagon aluli ter­mést ér el rajta, akkor máskor hiába jön, akár térdenállva is földet kérni. Mi csak a szorgalmas, becsületes em­berekre támaszkodhatunk. Egyébként nagy segítséget jelent a környező iskolák és üzemek brigádosai által elvégzett munka is, akikre a jövőben is számítunk. Hiába, úgy oldjuk meg a munkaerőhiányt, ahogy lehet. Ha­sonló a helyzet az állattenyésztésben is. Régóta keresünk megfelelő állat­­gondozókat és nem akarja vállalni senki, pedig jő kereseti lehetőséget tudnánk nekik biztosítani, sőt családi házat is kapnának. Ilyen körülmények között dolgoz­nak, és mégsem csüggednek el. Tuda­tában vannak annak, hogy. csak be­csületes munkával alapozhatják meg az annyira óhajtott szebb és boldo­gabb életet. Ebben az évben 355 hektáron ter­vezték a búza termesztését, de a ked­vezőtlen időjárás miatt rosszul telelt át a vetés, és így mintegy 50 hektárt kénytelenek kiszárítani. Továbbá öt hektár őszi keverékre is hasonló sors vár. A tavaszi munkákat befejezték, s most már csak a kukorica, a tava­szi keverékek és a takarmánynövé­nyek várnak elvetésre. Aztán a többi már ismét az időjárás gondjaira lesz bízva. Nem, a szocialista munkaversenyt sem hagyták figyelmen kívül. Elhatá­rozták, hogy 770 mázsával több gabo­nát, 30 mázsával több baromfihúst és 10 mázsával több marhahúst adnak a közellátásnak, mint ahogy azt erede­tileg tervezték. Az állattenyésztési részleg dolgozói azonkívül kötelezett­séget vállaltak, hogy terven felül 300 darab elválasztott malacot nevelnek fel, vagyis a minimumra csökkentik az elhullási százalékot. Továbbá sor kerül egy öltözőhelyiség felépítésére is, aminek 10 ezer korona lesz az értéke, befejezik a lecsapolásra szol­gáló kanális hátralevő részét, ami 4600 folyómétert tesz ki. Sor kerül 900 darab nyárfacsemete kiültetésére is, amivel a gazdasági udvar szépíté­sét akarják elősegíteni. A szövetkezet dolgozói nemcsak a közeljövőre gondolnak, hanem a táv­lati tervekkel is egyre többet foglal­koznak. így született meg a gondolat, hogy több üzem közreműködésével egy nagykapacitású szárítót és egy szintén nagy befogadóképességű ser­téshizlaldát építenek fel, hogy ezzel is biztosítsák az eljövendő évek jó gazdasági eredményeit. Kádek Gábor Becsületes munkával a szebb holnapért • MEGALAPOZTÁK AZ ÜJ „KE­NYERET“ ф A KÖTELEZETTSÉG­VÁLLALÁSOK ÖSSZÉRTÉKE 2 MIL­LIÓ 578 EZER KORONA ф NEM KÍVÁNKOZNAK EL A FIATALOK • JÖL MŰKÖDIK A SZÖVETKEZETI KLUB ф Eléggé fiatal volt még a reggel, amikor bekopogtam a hetényi szö­vetkezet elnökének ajtaján, de az elnöknek már így is hűlt helyét találtam. Kora reggeltől a határt járta, hogy ellenőrizhesse a vető­gépek munkáját. Amikor visszaérkezett a határ­szemléről, régi ismerősként foga­dott és miután megtudta, mi járat­ban vagyok, szokásához híven nem sokáig kerülgette a „forró kását“, hanem beszélni kezdett. — Idejekorán felkészültünk a tavaszi munkákra, s ahogy az idő­járás engedte, azonnal munkához láttunk. Nem hagytunk ki egy per­cet sem, s így ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy 200 hektáron elvégeztük a tavaszi árpa, vetését, azonkívül földbe került 50 hektár tavaszi keverék, 20 hektár cukor­répa és 15 hektár marharépa is. Most már csak a kukorica vár el­vetésre, amit 350 hektáron fogunk termeszteni. A kertészet 80 hektá­ron gazdálkodik, s rövidesen meg­kezdik a paradicsompalánták ki­ültetését — mondta többek között a szövetkezet elnöke, Lámy Miklós. Az első negyedévet sikeresen zárta a szövetkezet. Összesen 276 mázsa sertéshúst, уб 453 liter te­jet adtak a közellátásnak. Azonkí­vül 79 mázsát tett ki az a pár ki­selejtezett fejőstehén, amely szin­tén a vágóhídon fejezte be pálya­futását. Igaz, hogy a tejnél némi lemaradás tapasztalható, de ezt az első negyedévre beütemezett sorozatos ellések idézték elő, és a következő hónapokban ezt a le­maradást rövidesen behozzák. A múlt évben egy tehéntől 2800 liter tejet fejtek ki átlagosan, s ha nem jön közbe valami váratlan nehéz­ség, akkor ezt a mennyiséget az idén még túl is szárnyalják. Takarmányféleségekből a szövet­kezet önellátó, s ez már magában arra enged következtetni, hogy az adott lehetőségek helyes kihaszná­lása esetén nem lehet baj a terv­teljesítéssel sem. A szocialista versenyfelhívásra élénken reagáltak a szövetkezet dolgozói. Hazánk felszabadulásá­nak 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére 1 millió 607 ezer korona értékű kötelezett­ségvállalást tettek. A munkaver­senybe a szövetkezet minden dol­gozója — 330 személy — bekap­csolódott. A múlt évi és áz idei kötelezettségvállalásaik összértéke 2 millió 578 ezer korona, ami egy 2200 hektáron gazdálkodó, közepes eredményeket elérő szövetkezet részéről szép felajánlás. Mindez arról tanúskodik, hogy Hetényen jó úton halad a szövet­kezet. Emellett szól az a tény is, hogy a fiatalok sem kívánkoznak el a faluból. Odahaza is megtalál­ják számításaikat, hiszen az 1300— 1400 korona havi fizetés nem el­­vetnivaló. Azonkívül a kulturális és sportélet iránti igényeiket is ki tudják elégíteni. Jól működik a szövetkezeti klub is, melynek élén Varga Irén áll, aki egyben a köz­ség mindennemű kulturális tevé­kenységének szervezője, vezetője és aktív résztvevője is, egy sze­mélyben. Hogy a sokoldalú tevé­kenységből csak egy példát említ­sünk: a CSEMADOK helyi szerve­zete egy népművészeti kiállítás megrendezésére készül. Ezen a ki­állításon szeretnék bemutatni a régi falusi kultúrát, népviseletét, horgolásokat, hímzéseket s egyéb, ma már részben ismeretlen kézi­munkákat, edényeket, faragásokat, és festményeket. Azt hiszem, hogy ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a szövetkezet szilárd „lábakon“ áll, és évről évre jobbnál jobb ered­ményeket ér el. Ahol a dolgozók tudják, hogy miért dolgoznak, ott az eredmények sem maradnak el, mert a jó munka mindig meghoz­za gyümölcsét. 1970. május 9,

Next

/
Thumbnails
Contents