Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 18. szám
_________________________________KÖZGAZDASÁG___________________ Alaposabb bérrendszer Az 1969/174 sz. rendelet módosította a munka díjazásának szabályait és elveit Tagadhatatlan, hogy a nálunk mintegy két éve lábrakapott bérviszonyok nincsenek összhangban a kormány gazdasági irányelveivel és célkitűzéseivel. A munkatermelékenység hovatovább lassuló növelése úgyszólván csak kullog a sebesen emelkedő bérszínvonal mögött, minek következtében egyre kevesebb áru Juthat a hazai piacra s a szolgáltatások sem tarthatnak lépést a lakosság igényeivel. A gazdasági helyzet tavalyi felmérésének alapjául szolgáló nem végérvényes adatok szerint népgazdaságunk szocialista szektorában a legutóbbi két évben mintegy 22 milliárd koronával többet fizettek munkabérekért, mint azelőtt, és a névleges bérek átlag 16 százalékkal emelkedtek. Az ipari dolgozók átlagos bére emelésének üteme kb. 50 százalékkal haladta meg a munkatermelékenység növelésének ütemét. Nyilvánvaló tehát, hogy már ez idén számítanunk kell az általános béremelés mindeddig gyorsuló ütemének fokozatos lassításával, ami egyrészt gyökeres fordulatot hozhat bérrendszerünkbe, másrészt gazdasági helyzetünk óhajtott szilárdulását sietteti. Természetesen senkinek sem kell a bérek befagyasztásától tartania, de mindenkinek s minden mnukahelyen szem előtt kell tartani, hogy a kifizetett béröszeg s az elért munkaeredmény közötti összhang helyreállítása olyan feladat, amelynek teljesítése nem tűr további elodázást. Ez pedig megköveteli a munka díjazására engedélyezett pénzeszközök felhasználásának szigorú ellenőrzését és minden dolgozó bérének tárgyilagos megállapítását. A Szövetségi Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium a két nemzeti Munkaügyi és Népjóléti Minisztériummal, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsával s a Csehszlovák Állami Bank igazgatóságával megegyezve érvénybe léptette a bérviszonyok szabályozására vonatkozó, s a munka díjazásának új elveiről szóló Tt 174/1969 sz. rendeletet, amely hatálytalanítja a volt Állami Pénzügyi, Ar- és Bérszabályozó Bizottság Tt 101/1966 számú rendeletét. Míg az előbb érvényes rendelet a tervszerű gazdaságirányítás annak idején érvényesített új rendszeréhez igazodva tűzte ki a munka díjazásának elveit, az új rendelet lerögzíti: ф a bérviszonyok rendezésének és a bérezés ellenőrzésének szabályait; ® a dolgozók díjazásának munkajogi elveit. Az új rendelet érvényesítésének célja: § a tervnek, mint a közvetlen bérszabályozás eszközének s általános érvényű rendeltetésének szilárd megalapozása : Q a közvzetlen szabályozással párhuzamosan a jövedelmezőség elvének érvényesítése, ami annyit jelent, hogy a bérösszeget kizárólag az adott közűiét tevékenységéből eredő pénzforrásból merítsék és mindenkor vegyék figyelembe a gazdasági eszközök szabályozó hatását (társadalombiztosítási illetékek, béradó, egyéb adók, hitel- és árpolitika); ф a gazdaságirányítás szervei (főleg a szakágazati igazgatóságok és az illetékes minisztériumok) Jogkörének kibővítése. Ez azért szükséges, hogy jogaikat minden vonatkozásban egyaránt gyakorolhassák, tehát nemcsak a munka díjazására felhasználható pénzeszközök terjedelmének szabályozása esetében, hanem e pénzeszközök juttatásának, tehát a prémiumok, a pénzjutalmak és a haszonrészesedés összegének megállapításakor is; О a bérek ellenőrzésének megszigorítása az irányítás minden fokán, az állami bank ellenőrzési kötelességének hangsúlyozása s a rendeletet megszegő közületeknek, valamint felelős dolgozóinak felelősségre vonása és kárpótlásra kötelezése. Szabályozás és ellenőrzés Ez idén a költségeknek a népgazdaság végrehajtási tervében feltüntetett megmásíthatatlan végső határa lesz a bérszabályozás leghatásosabb eszköze. Más szóval ezentúl bizonyos kötelező korlátozások befolyásolják a bérezésre felhasználható pénzeszközök terjedelmének, vagyis a kifizetésre kerülő bérösszegek, a haszonrészesedés címén Javasolt összeg, az elmaradt munkabérek megtérítésére fordított összegek és egyéb személyi költségek terjedelmének szabályozását. A bérezésre fordítható pénzeszközök limitálása kétféle lehet. Azokban a 'gazdasági közületekben, ahol a gazdaságirányítás jóváhagyott eszközeit alkalmazzák, a bérezésre fordítható pénzeszközök terjedelmének a teljesítményekkel elért hozam bizonyos részéhez kell igazodnia. Más gazdasági közületek, valamint az állami költségvetés alapján fenntartott szervezetek pedig csak a számukra előre s végérvényesen meghatározott összeget fordíthatják bérezésre. Az ilyen szabályozás minden érdekelt közületben alkalmat ad arra, hogy az élőmunka mennyiségének csökkentése, a munka gazdaságosságát célzó ésszerűsítés elvének érvényesítése, stb. alapján s a munkatermelékenység növelésével, azaz a dolgozók létszámának abszolút vagy relatív csökkentésével kellő összhangban emeljék a dolgozók átlagos bérét. A bérszabályozás nem igényel különösebb adminisztrálást. Teljesen elegendő, ha a gazdaságirányítás és az Állami Bank illetékes szervei negyedévenként ellenőrzik a bérviszonyok alakulásiát. A gazdaságirányítás illetékes szervei azonban arra kötelesek, hogy azokban a közületekben, ahol túllépik a béralap engedélyezett keretét, fenyítő intézkedésként havonta ellenőrizzék a béreket és fizetéseket. A béralap terjedelme Tekintettel a negyedévi ellenőrzésre, minden közületben negyedévi részekre kell a béralapot felbontani. Magától értetődő, hogy a negyedévek szerinti részletezésnek teljes összhangban kell lennie mind a bérezés, mind a teljesítmények egész évre kötelező kerettervével. Mivel a béröszszeg felhasználása s a teljesítmények terjedelme évközben megváltozhat (visszatükröződik az a befolyás, amelyet a dolgozók szabadsága, az új gyártási műveletek bevezetése, az idénymunka, az ésszerűsítő intézkedések foganatosítása stb. gyakorol a termelésre), a negyedévi részletezés ennek megfelelően differenciált lehet. Abban az esetben, ha a felettes szerv fenyítő (megtorló) intézkedésként elrendeli a havonta megismétlődő ellenőrzést, úgy az adott közületben el kell készíteni az év minden hónapjára vonatkozó részletes kimutatást. A közület vezetősége ezenkívül arra is köteles, hogy a kész kimutatásról s esetleges módosításairól idejében tájékoztassa azt a pénzintézetet, amely a gazdaságirányítás illetékes szervén kívül utasítást kapott a közület számára kötelező bérezési határ ellenőrzésére. Mivel a bérviszonyok alakulása és módosulása mélyreható ellenőrzést igényel, minden közület számára előírják az ún. átszámítási koefficienseket (az átszámítás állandó szorzószámait). E koefficiensek rendszeres alkalmazása ugyanis a tervezett teljesítményeket meghaladó teljesítmények elérésével párhuzamosan lelassítja a bérezésre eredetileg engedélyezett pénzeszközök felhasználását, más szóval meggátolja a közület számára kötelező értékhatár túllépését. Ezeket a koefficienseket úgy állapítják meg, hogy az elért teljesítményektől függően, de lehetőleg minél kisebb mértékben tegyék lehetővé a munkabérek emelését. Ugyanakkor meg kell gátolniuk az ún. rezsibérek azonos ütemű emelését, mivel a tervezettnél nagyobb teljesítmények elérése nem befolyásolja, tehát nem változtathatja meg e bérek színvonalát. A szankciók rendszere Minden közület vezetőségének kötelessége, hogy rendszeresen, éspedig havonta ellenőrizze a bérszínvonal emelkedését, illetve süllyedését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell a megelőző intézkedések fontosságát. A közület vezetőségének haladéktalanul intézkednie kell, ha úgy látja, hogy fennforog a bérezésre vagy más célra (a dolgozók alapja, illetve a jutalmazási alap céljaira) meghatározott összeg végső határa túllépésének veszélye. Ebben az esetben idejekorán és úgy kell intézkednie, hogy elháríthassa a feltételezett szabálysértés veszélyét. Egyébként a felettes szervek is helyrehozó intézkedésekre kötelezhetik az adott közület vezetőségét. Ilyen utasítást különösen akkor kell adniuk, ha nem tartiák eléggé hathatósnak a kérdéses vezetőség intézkedéseit. Ha az adott közületben az engedélyezett összegnél többet fordítanak bérezésre, úgy a felettes szervnek az a kötelessége, hogy a közületet és igazgatóját felelősségre vonia s egyben bizonyos kárpótlásra kötelezze. Magától értetődő, hogy az ilyen intézkedés nem lehet formális. A felettes szervnek figyelembe kell vennie a szabályellenesen felhasznált összeget, továbbá a szabálysértés okát és időtartamát, tehát azt is, hogy állandó, vagy csupán átmeneti visszásságról van-e szó. A felettes szerv a szabálysértés első megtorlásaként elrendeli a bérezés havonta kötelező ellenőrzését és megegyezik az illetékes pénzintézettel, hogy szigorítsa meg a hitelezési feltételeket. A felettes szerv bizonyos esetekben hatálytalaníthatja azt az engedélyt, mely szerint a közület a teljesítmények arányában bonthatja fel a számára kötelező béralapot. Ezt követve előírhatja, hogy a közület az adott időben mennyit fordítson bérezésre. Ez az összeg ebben az esetben pontosan megszabott, tehát nem lehet viszonylagos. Az anyagi hátránnyal járó fenyítő intézkedések közül az a legszigorúbb, ha a szabálysértő közület a felettes szerv utasítására csak korlátozottan rendelkezhet a bankban vagy más pénzintézetben nyitott folyószámláján jóváírt összegekkel. Ez az intézkedés akkor helyénvaló, ha a felettes szerv előző intézkedései nem jártak kellő eredménnyel, tehát indokoltan feltételezhető, hogy a közület tovább is és tetemesen túllépi a költségek végső határát. A felettes szerv erre az eshetőségre számítva úgy korlátozza a közület rendelkezési jogát, hogy utasítást ad a banknak (pénzintézetnek) a nyereségrészesedés címén egyébként kifizethető összeg törlésére vagy bizonyos, rendszerint tetemes részének levonására. Ha ez a szigorú intézkedés is eredménytelen, úgy bizonyos levonást rendelhet el abból az összegből, amelyből a pénzintézet a közületben dolgozók egyéni munakeredményeiért járó s így elszámolt bérek összegét folyósítja. E folyószámla egyenlegösszege azonban az elrendelt levonás után sem lehet kisebb a dolgozók rendes munkabérének, tehát a számukra szavatolt béreknek, illetve az esetleg elmaradt béreknek kifizetésére szükséges öszszegnél. A rendelkezési jog előbb ismertetett korlátozásának az a célja, hogy meggátolja a szabálysértést elkövető közületet a számára kőtelező végső bérhatár további túllépésében. Az illetékes bank vagy más pénzintézet ezért csak az adott közület felettes szervének utasítására és csak az általa engedélyezett összeget utalhatja át a közület folyószámlájából. Teljesen automatikusan érvényesülő megtorló intézkedésre akkor kerül sor. ha a közület egész éven át túllépi a számára kötelező keretet. Ebben az esetben a bérezésre eredetileg engedélyezett összegen felül kifizetett összegnek háromszorosát kell utólag az állami költségvetés folyószámlájára átutalnia. Az utólagos befizetés összegét a gazdasági eredmény (haszon beimén elkönyvelt összegből kell levonnia s átutalnia. Merítenie kell tehát abból a pénzforrásból, amelyből feltölthetné a dolgozók alapját (a jutalmazási alapot! és más alapokat is. Az utólagos befizetés következtében azonban jóval kevesebbet juttathat az említett alapokba. Ezzel különösen a dolgozók alapját károsítja, mivel a sző szoros értelmében megnyirbálja az említett alapnak év végi — a következő év eleién átkönyvelhető — egyenlegösszegét. A bérek ellenőrzése természetesen nem szorítkozhat csupán arra, hogy az illetékesek rendszeresen figyelemmel kísérik a bérviszonyok alakulását. A közületek felelős dolgozóinak s a felettes szerveknek ügyelniük kell a bérezési előírások betartására, és ellenőrizniük kell a munka díjazásának gazdasági hatékonyságát, valamint a bérszabályozó eszközökkel elért eredményeket. Végül még anynyit, hogy a bérviszonyok, stb. ellenőrzése nem hárul csupán az előbb említett szervekre, hanem felsőbb szinten a két nemzeti köztársasági Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának hatáskörébe tartozik. Ami szemet szúr - a melléküzemi termelés Már rengeteget írtak eddig ts az egységes földművesszövetkezetek melléküzemi termeléséről. Mi pedig, az olyan szövetkezetek tagjai, ahol melléküzemi termeléssel is foglalkoznak, feltesszük a kérdést: „Társadalmunkban az ilyen termelés kinek van útjában?“ Kétségtelenül mi sem helyeseljük az olyan melléküzem! termelést, ahol a munkaerővel üzérkednek, viszont támogatunk minden becsületes elgondolást, amely a lakosságunknak nyújtott szolgáltatások kibővítését szorgalmazza. Melléküzemi termelésünk járási méretben csupán segítséget nyújt a szolgáltatásoknak azokban az ágazataiban, amelyet más üzem vagy szervezet képtelen maradéktalanul ellátni. Szeretnék rámutatni arra is, hogy földművesszövetkezeteinknek szükségük van a melléküzemi termelésre azért is, mert már jelenleg sok géppel rendelkeznek és a tenyésznyugalom idején is kell tagjaiknak valamilyen munkát biztosítaniuk. S ebben a melléküzem kellő segítséget nyújthat. Viszont, ha a betakarításkor sürgős munkákat kell elvégezni, egy időre leállítjuk melléküzemünket, és minden erőt az idénymunkák, a betakarítás elvégzésére összpontosítunk. Minket, földműveseket bírál csaknem mindenki, de nem mérlegelik azt, hogy mi, földművesek is a szocializmust építjük, s elmondhatom, hogy pártunk és kormányunk határozatait megjegyzések, kommentárok nélkül teljesítjük. Feltehetem a kérdést: „Ki áldozott többet a szocializmusért, mint a földműves?“ Mindenét, amije csak volt, önmagát, családját odaadta. Nincs zöld péntekje, szabad szombatja, félünnep-hétfője. Földműveseink a közelmúltnak még azokban a kritikus időszakaiban sem sztrájkoltak, amikor sztrájkra hívták fel őket. A föld népe vasárnap is dolgozik, ha erre szükség van, ha az idő megköveteli. Szocialista társadalmunk jólétéért dolgozunk, s ezért visszautasítjuk az olyan rágalmazásnak is beillő szavakat, különösen azoktól, akik feladataikat egyáltalán nem, vagy csak részben teljesítik. Minket nem kell meggyőzni a tervteljesítés fontosságáról. A párt utasítása és határozata számunkra megszegődet len törvény. Az általunk előállított termékek ára szilárd, a kormány szabta meg. Csupán egy hiba van még, hogy azok az ipari üzemek, amelyek a számunkra szükséges cikkeket gyártják, olyan árakat számítanak, amilyet akarnak. Amíg egy traktor 25 ezer koronába került, a tejet 2.20 koronáért adtuk el. A tejet ugyan még ma is 2,20 koronáért adjuk, de a traktor ára 90 ezer korona. Ugyanez a helyzet a műtrágyák, gépalkatrészek (amelyek legtöbbnyire nem is kaphatók) és más, számunkra szükséges árucikk esetében, amelyeknek az ára a legutóbbi három év alatt 300 százalékkal is emelkedett. Egyes szervezetek, ipari vállalatok különféle intézkedéseket találnak ki számunkra. S mindebből kitűnik, hogy egyszerűen csak félnek melléküzemi termelésünktől. Ámulj világ! Az oroszlán fél, hogy megeszi őt az egérke. Győzzetek le minket munkátokkal! Termeljetek nálunknál olcsóbban! Termeljetek többet és jobbat! De amíg a velünk való versenyre képtelenek, legalább ne sértegessenek. A vállalatoknál és az üzemeknél igyanak kevesebb kávét, hogy több munkát adhassanak szocialista államunknak. Minket, földműveseket a melléküzemi termelésért köszönet illetne meg. Hiszen ez a szövetkezet funkcionáriusai, vezetői számára többletmunkát, nagyobb megterhelést jelent. S nem nyolc órát dolgozunk, hanem jóval többet, néha ennek dupláját, de örömmel dolgozunk, mert tudjuk azt, hogy ezáltal hazánkat szolgáljuk. Štefan Mráz, a busái EFSZ elnöke SZABAD FÖLDMŰVES 9 1970. május 2. Emil Moravec mérnök KÉP A JŰVÖBÖL — Megfelelne, de túl olcsó. (Vasvári Anna rajza)
