Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 18. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Mit kell tudnia és tennie a kezdő nyúltartónak? Az első és legfőbb követelmény, hogy kellő méretű és előírásos ketrecekben tartsuk a nyulakat. Tehát először a ketrecet szerezzük be, és csak azután a tenyészállatot. A tenyészanyag vásárlásakor óvatosak legyünk (szavatosság, egészségi állapot). Ha teljesen tájékozatlan a leendő tenyésztő, mindig kérjen meg egy gyakorlattal és tudással rendelkező tenyésztőtársat és vele, az 6 tanácsát megfogadva válassza ki a nyulat. Először is döntsék el, hogy milyen fajtát éhajt tenyészteni, aztán nézzék a küllemét. Nagyon tüzetesen vizsgálják meg a füleket kívül, belül, az orrot, hogy nem náthás-e, nem tüsszög-e, a nemi nyílást és a végbélnyílás környékét, és a talpakat, hogy nem varasak-e? Ismerni kell a gyakrabban előforduló nyúlbetegségeket: a felfúvódást, kokcldiőzist, fülvarasodást. Senki se kezdjen egyszerre sok nyállal, mert sokat kell tanulni, tudni. Tanulni pedig gyakorlattal bírő tenyésztőtársaktől és jő szakkönyvekből lehet. Hetenként, vagy legalább havonta egyszer nézzük meg minden nyúlunk fülét, hogy nem varas-e? Ha az volna a gyanúnk, hogy egyik egyed kezd felfúvódni, adjunk mielőbb alulról, felülről beöntést (szappanos vízzel, vagy ricinusolajjal) és ha lehet, tegyünk ki a nyulat a szabadba, hogy mozoghasson. Ha idejében észrevesszük, lehet, hogy meggyógyul, de ha már kifejlődött a baj, legjobb leölni, mert később szagos lesz a húsa. A keverék- és lágyeleségbe mindenkor tegyünk kevés faszénport, kénport és kávézaccot. Ezt dr. Simor Lajos szakállatorvostól tanultam. A granulált tápot is kissé nedvesítve adjuk, de a maradékot, amit meghagynak, ne tegyük el másnapra, mert esetleg felfúvódást okoz. A fedeztetés utáni 7-ik vagy 8-ik napon tegyük újra be a bakhoz az anyanyulat, de sohase a bakot a nőstényhez. Ha eredménytelen volt az előző fedeztetés, akor fölveszi a bakot, ha pedig eredményes, akkor síró hangot ad az anyanyúl. Ha így teszünk, elkerüljük az álvemhességet. Ha így sem sikerült a fedeztetés, 7 naponként újra, meg újra kíséreljük meg, mert a nyúl 7 naponként üzekedik. Ha így sem sikerül, akkor ki kell selejtezni az illétő anyát, mert meddő lett. A nyúl a 30-ik napra ellik. A hasas anyákat jobban kell táplálni. Az ellés előtt három nappal, tehát a 27-ik napon, tegyük be a tisztára mosott, fertőtlenített és jól kiszárított elletőládát. Egy kevés száraz szénát tehetünk bele, abba fogja elkészíteni a fészket. Az ellés napját is írjuk föl. Az ellés utáni második napon nézzük meg a fészket, és ha esetleg döglött fiókát találunk, dobjuk ki, mert hamar romlásnak indul. Számoljuk meg, hogy hányat ellett, ha sokat, akkor a 3-ik, vagy 4-ik napon dobjuk el a feleslegeket. Ha esetleg vézna, elmaradt kicsiket találunk, azokat dobjuk el. Ha csak hibátlan, szépek vannak, akkor ha lehet, dajkaságba adjuk a fölöslegeket. Ha szép tenyésznyulat akarunk nevelni, akkor csak hat, legfeljebb nyolc kisnyulat hagyjunk az anya alatt, mert a nyúlnak rendszerint csak nyolc csecsbimbója van. Az ellés előtti napon gondoskodjunk arról, hogy tiszta ivóvíz legyen a ketrec itatóedényben. Ugyanis könynyen megtörténik, hogy lázas állapotban megeszi a magzatot, és ha ezt többször megteszi, kifejlődik a kannibalizmus. Az ilyen anyát ki kell selejtezni. A tiszta etető-, itatóedényre, s hogy iható víz legyen egész éven át, nagy gondunk legyen, de főképpen a nyári időben, a fagymentes tavaszi napoktól az őszi fagymentes napokig legyen előttük. Bátran etethetünk zöldtakarmányt is, mert ha hozzászoktak, nem lesz semmi baj, csak arra vigyázzunk, hogy ne legyen romlott, fülledt a zöldeleség, és lóherét, lucernát, vagyis pillangósokat csak erősen fonnyasztott állapotban etessünk, és fokozatosan szoktassuk rá őket. Nagyon szeretik a nyulak az akácgallyat. A fiatal hajtásokat teljesen megeszik, az idősebbeket — különösen télen, amikor már nem kaphatnak zöldet — lehéjazzák, vitamint találnak benne, koptatják metszőfogaikat, s nem rágják a ketreceket. Megfizethetetlen a takarmánykáposzta és a takarmánymályva. Óvatosan és fokozatossan térjünk át a száraztakarmányokról a zöldre, és ősszel a zöldről a száraztakarmányra. Nagyon szeretik a nyulak a sárgarépát, de vigyázzunk, hogy rothadt ne legyen közte. Jól etethető a hullott alma is, de szintén ne legyen rohadt közte. Nyáron forró, napos időben aszalhatunk almát, és télen orvosságként etethetjük. Nagyon jó hatású a bélműködésre. Ha többfélét etetünk, a szemestakarmányt ne keverten adjuk, hanem külön-külön, mert amit jobban szeretnek, kiválasztják és a többit kikaparják, kárbavész. Minden ketrecre erősítsünk egy kis táblácskát, ahová a nyúl adatait olvashatóan és láthatóan felírjuk: fülszám, fedeztetve, ellés, választás stb. Mindig ugyanabban az időpontban etessünk. Az öreg állatok körmeire is gondoljunk. Ha a hátsó lábak körmei nagyon megnőttek, hosszúak, fogóval csípjük le a hegyüket, csak arra vigyázzunk, hogy ki ne vérezzük. A nyulakkal szeretettel, kíméletesen bánjunk. Ha csak lehet, simogassuk meg a hátukat. Ezt megszokják, szinte elvárják. Némelyik mérges természetű, néha harap és karmol. Ne adjunk erre alkalmat, ne üssük meg. Ezzel semmit sem érünk el, csak még dühösebbé tesszük. Hogyan lehet könnyen, szaladgálás és mérgelődés nélkül megfogni az udvarra kiengedett, vagy kiszökött nyulat? Egyszerűen kiengedünk hozzá egy baknyulat, ha a szabadon szaladgáló nőstény, vagy nőstényt, ha bak van szabadon. Akkor rögtön megfoghatjuk mind a kettőt és a helyükre tehetjük. Persze ez a fogás csak nyulak esetében alkalmazható sikerrel. Stolmár Viktor A borsószéna — kiváló nyúltakarmány Nyáron és ősszel nagyobb a lehetőség a takarmányok megszerzésére, de a téli hónapokban sokszor igen egyhangú nyulaink „étlapja“. A kiskertekben általában a család zöldség-, esetleg gyümölcsigényét szeretnék kielégíteni, ezért takarmány termesztésére kevesen gondolnak. A borsó viszont már május elején lekerül onnan, tehát a zöldségfélék ültetésével még nem késtünk el, s ugyanarról a területről kétszeres hasznot nyerhetünk. A borsó alacsony hőigényű növény, rövid idő alatt jelentős zöldtömeget ad. A legtöbb talajon sikerrel termeszthetjük. Fontos a fajta helyes megválasztása. A legjobban fejlődő fajtákat részesítjük előnyben. Sűrűn kell vetnünk, mert ebben az esetben nem a megnyerés a fontos, hanem a széna mennyisége. Az optimális sortávolság 15—20, a tőtávolság 3—5 g SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 2. cm. A kelés utáni talajporhanyítás elősegíti a gyorsabb fejlődést. Nagyon lényeges a kaszálás időpontjának helyes megválasztása. A borsőszéna a virágzás kezdetén kaszálva 16,7 % fehérjét tartalmaz, a teljes virágzás idején már csak 9 % körülit, tehát a virágzás kezdetén lekaszált borsó a legértékesebb. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy a közepes minőségű lucernaszéna fehérjetartalma körülbelül 10—12 %. A zöldtömeg szárítását legjobb árnyékban végezni, így kevesebb a fehér jeveszteség, mint a tűző napon való szárítás esetében. A vetés időpontjától a kaszálásig 45—55 nap telik el, tehát rövid idő alatt kiváló minőségű, fehérjedús téli takarmányt állíthatunk elő. A borsó a gyökerén nitrogént köt meg, tehát gazdagítja a talajt és a legtöbb zöldségfélének kedvező előveteménye. Nyulainkat pedig egy kis munkatöbblettel és kertünk jobb kihasználásával értékes takarmányhoz juttatjuk. Kájel Endre 8 db lemez egymáshoz viszonyítva 45 °-os szögben a gyűrűkre hegesztve, magassága 100 mm, szélessége legalább a henger és tányér közötti különbség legyen. e 5 mm-es köracél gyűrű, a külső 0-je a tányérban fekszik. 0 5 mm-es köracél gyűrű a belső 0-je az önetető hengerére ráhúzható legyen. Abrak-önetető A lemezeket ledamboljuk, elvégezzük a hajlítást és gömbölyítést. A két oldalt kifúrjuk 4 mm átmérőjű fúróval úgy, hogy a furat közepe a felső és első éltől 8 mm-re legyen. Az egyik oldalra ráhegesztjük a hátlapot, a tölcsér nincs-e 15 mm-nél közelebb a hátlaphoz és a kifolyőnyílás, valamint az etetőnyílás közötti szintkülönbség nem több, vagy kevesebb 25 mmnél. Utána belehegesztjük a peremet és ráhegesztjük a másik oldalt is. Beleillesztjük a válaszfalat. A 30 mm-es huzalokat középen derékszögben meghajlítjuk, és a megfelelő helyére hegeszt]ük. A nyitható tetőre ráhegesztjük a két körgyűrűt és a 8-as tételszámú huzallal az önetetőhöz rögzítjük úgy, hogy a huzal két végét elhajlítjuk. Az önetető hullámfonatból és fából készült ketrecbe is fölszerelhető. Akkor legkisebb az abrakveszteség, ha az etetőnyílás alsó széle a nyúl hátgerincével egymagasságban van. A faketrecre ezért úgy kell felszerelni, hogy az etetőnyílás alsó szintje 12—14 cm-ig a padozat szintjétől emelhető legyen. Ezt úgy oldjuk meg, hogy a kivágott nyílás két oldalára egymástól 3 cm-re „U“ szeget szegezünk, összesen 20 darabot. Az etető alatti és fölötti hézagot 0 4-es huzalból készült „ácskapcsokkal“ pótoljuk úgy, hogy a nyulak ne tudják kiemelni. így az etető kéthetenkénti állítását 1 perc alatt el tudjuk végezni. Hullámfonatű ketrec esetében a vízszintes irányú fonatba akasztjuk az önetető kampóit. A megmaradó hézagot olyan hosszú tartalék fonattal fűzzük be, amelyik mindkét oldalon 2 függőleges fonatba kapaszkodik. Az önetetőt akkor kell utántölteni, amikor még van benne abrak. Ellenkező esetben a nyulak több abrakot vesznek a szájukba, mint amit megrágnak, és a padozatra szórják. A rajzon 6-os tételszámmal feltüntetett félköracél akadályozza meg, hogy a nyulak az állukon levő szőrzettel kirángassák az abrakot az etetőből. Az ábrán berajzolt félköracél azt mutatja, hogy a most készülő önetetőt fogom így módosítani. Ezzel azt szeretném elérni, hogy ami 1—2 szem abrak átcsúszik a félkör acélon, ne a padozatra, hanem vissza az etetőbe hulljon. Bízom abban, hogy hamarosan megközelítjük, vagy el is érjük a „0“ °/o-os abrakveszteséget. Az önetetőkről még annyit, hogy nemrégiben láttuk a TV-híradóban a tarjáni tenyésztelepet. Az ott látott csoportos önetetők tányérjaiba léptek a nyulak, sőt azon keresztül bújtak át egyik ketrecből a másikba. így bele is piszkolnak abba. Az a véleményem, hogy egy ventillátor lapátszerű lemez-sorral ezt is nagymértékben ki lehetne küszöbölni. Az önetető anyagszükséglete: 1 db 387 X 160 X 2 mm-es lemez, 2 db 280 X 100 X 2 mm-es lemez, 1 db 145 X 160 X 2 mm-es lemez, 1 db 170 X 160 X 2 mm-es lemez, 1 db 158 X 110 X 2 mm-es lemez, 1 db 160 X 0 4 mm-es huzal, 4 db 30 X 0 3 mm-es huzal, 1 db 200 X 0 3 mm-es huzal, 2 db 4—10-ig átmérőjű, 2-es vastagságú körgyűrű, 1 db 90 X 75 X 2 mm-es válaszfal lemez. Össz lemezterület 0,2 m2. Űrtartalma 3 liter. Rácz István A faszén, rézgálfc. tea és a többiek Egyes baromfitartóknak csalhatatlannak vélt módszereik vannak az eredményes csibenevelésre vonatkozóan. Van, aki azt állítja, azért nőnek fel hiánytalanul a csibéi, mert mindig előttük állt a faszén-por, a másik a vízbe dobott rézgálicnak tulajdonítja az érdemet, megint mások a különböző teákat tekintik csodaszernek. Érdemes ezekről a csodaszerekről néhány szót szólni. A faszenet régóta használják az ember és állatgyógyászatban hasmenés ellen. Amikor már megvan a baj, A faszén azonban nemcsak a bélrendszer káros anyagait, hanem például a vitaminokat is magába szívja, megköti, ily módon teljes vitaminhiányt képes előidézni. A baromfi előtt tartani tehát — tekintet nélkül arra, hogy egészséges-e, vagy beteg-e az állomány — teljesen hibás módszer. A vízbe dobott rézgálicnak semmiféle szerepe nincs a baromfi gyors növekedésében, egészségének megóvásában. A takarmányok ugyanis mindig tartalmaznak annyi rezet, amennyire a baromfinak szüksége van. A „találomra“ adott többlet, amihez az állatok a rézpénz vagy a rézgálic áztatása következtében jutnak, jelentős károk, mérgezések okozói lehetnek. Ha a baromfitartó különböző teafőzeteket készít állatainak, legfeljebb annyiban tette hasznosan, hogy felforralta, tehát fertőtlenítette a vizet, valamint bizonyára kedvezőbb hőmérsékleten itatta, mint ahogyan a vizet szokta. A kamillatea itatása jól bevált bélgyulladás, hasmenés ellen. Azonban nincs értelme egészséges állatokkal itatni. Ha az egészséges, kamillateával itatott csirke szépen felnő, ennek nem a tea-itatásnak, hanem a szakszerű nevelésnek tulajdonítható. Az itatással kapcsolatban gyakran követnek el hibát a baromfitartók, sok a tévhiedelem. Az ilyenek közül való, hogy a csirkének nem szabad innia egy hetes kora előtt, a víztől ugyanis hasmenést kap. Ez tévedés. A kiscsirke nem azért kap hasmenést, mert vizet ivott, hanem mert vagy nem fűtötték rendesen a nevelőhelyét, vagy pedig túlzottan hideg vizet adtak neki. Esetleg ritkán mossák az itatóedényt, emiatt a belehullott alom, takarmány megromlott benne. A csibe, amikor a nevelőhelyre kerül, általában idősebb 24 órásnál. Hogy teljes kiszáradását megelőzzük, az első tennivaló az itatás. A víznek azonban nem szabad hidegnek, csupán szobahőmérsékletűnek lennie. A szomjas csirke, ha hideg vízhez jut, csakugyan könnyen megfázik, betegszik. -g-1швшвшяшвявавввкеи9еав1Егяя Ä ketreces broilernevelésé a jövő? Számos amerikai szakember múlt év októberében a delaware-i Georgetownban tartott broilernevelési konferencián ama nézetének adott kifejezést, hogy várhatóan a következő 3—5 évben megjelenik az első nagyüzemi, ketrecben nevelt broilercsirke, és 10 éven belül az Egyesült Államokban a broilercsirkét csaknem kizárólag ketrecben nevelik. A Big Dutchman cég képviselőjének véleménye szerint a jövő broiler-ketrece műanyagból készül. Nevelés végeztével a csirkéket ketrecestől szállítják a vágóhídra. Ezzel csaknem teljesen kizárják a kézi munkát, ami a csirkék szállításával kapcsolatban eddig elkerülhetetlen. A Big Dutchman cég máris erőfeszítéseket tesz, hogy a következő két év alatt elkészíthesse az első broilerketrecet. A cég szakembereinek véleménye szerint ketrecben az eddigi férőhelyigénnyel szemben mintegy 2,5—3-szor annyi állat nevelhető fel azonos helyen, és sokkal kevesebb idő kell majd a nevelőhely újratelepítéséhez. A cég egyelőre csak kísérletezik a broiler-ketrecekkel, tojóketreceket viszont évek. óta készít, és újabban sikerrel használja a nevelő ketreceket tojótípusú állatok nevelésére. A broiler-ketrec problémája azonban sokkal nehezebb, és alaposan ki kell majd próbálni azt a típust, amellyel egyáltalán meg „szabad“ jelenni a piacon. Azt már megállapították, hogy a 34 in. (1,9 cm) lyukbőségű rostaszöveten a naposcsirkék tudnak járkálni, a nagyobbak trágyája pedig ezen már átesik. A legnagyobb problémát mégis a trágyának a hálón való halmozódása okozza, ami a broiler értékét csökkenti. Harry C. Whelden, a Maine-i Egyetem baromfispecialistája már 1966 óta folytat kísérleteket ketreces broilertartással. 12—36 csirkét tartott egyegy ketrecben és kilenc különböző padlóanyagot próbált ki. Két kísérletsorozatban az állatok elért súlyát illetően nem talált lényeges különbséget. A legtöbb bajt a fémszálas háló és a fémléces padozat okozta. Kísérletezett gumizott és papíranyaggal puhított fémgörgős aljzattal. Ezeket félcólos távolságban helyezte el egymástól, műanyagpadozattal, műanyagbevonatos és habszivacsbevonatos ráccsal. Mindezek — a habszivacsos megoldás kivételével — öntisztítóknak bizonyultak, vagyis a trágya lepergett róluk. A görgők közé könnyen beszorult az állatok lába. Más szakemberek azt hangoztatják, hogy a ketreces nevelés nagy előnye a gyógyszer-megtakarítás. Az eddig felhasznált gyógyszer mennyiségének jó része fölösleges, ha az állatokat sikerül trágyájuktól távoltartani. Egyesek úgy gondolják, hogy a ketreces tartás okozta lábdeformálódásokat megfelelő takarmányozással és tenyésztéssel sikerül majd ellensúlyozni. (Feedstuffs) Kezdjünk hozzá magunk Kertkedvelőknek, kertészkedőknek, főképpen a műkedvelőknek arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy érdemes önálló „vállalkozásba“ kezdeni. Nem nagy dologra gondolok, pénzbe nem kerül, csak egy kis fáradságba, mégis nagyon sok örömet és gyönyörűséget okoz. és később, ha jól csináljuk, hasznot is hozhat. A kankalin például nagyon kedves, de nálunk még alig ismert tavaszi virág. Foglalkozzunk például ezzel a sok arcú növénnyel kissé részletesebben. Mindenekelőtt magot szerezzünk be. Ez nem egyszerű dolog, — boltban nem igen kapni, de a környéken, a kertekben sok helyen nő, és a jó kertbarátok szívesen adnak belőle. Ha nem éppen mintaszép virágról szedték, akkor is lehet a változataiban kiváló minőségű növény. A magot lehetőleg érés után minél előbb vessük el, ha lehetséges, televényes földdel töltött, alacsnnv neremű ládákba. Ha ez nem valósítható meg, szabadba is vethetjük, féiárnyé kos helyre, ahol nyugodtan gondozhatjuk. gyomlálhatjuk, öntözhetjük. Ahol csirke vagy a veréb veszélyezteti, jobb diribdarab üvegcserepekkel betakarni. Tavasszal azután figyeljük nagy gonddal: hogyan feszítik szét a kelő magok a tápláló földet. Ha a palántáknak már legalább 4—6 levelük van, ki kell őket tűzdelni, — szintén televényes földbe. Amikor azután az első bimbók megjelennek, elkezdődik a termesztő sok izgalma és öröme. Ahol nagyobb gondot fordítanak a dísznövényre, ott legalább 29—39 féle kankalint (Primuláit nevelne'- melyek színváltnzata sok száz is 'ebet. Mi egyelőre elégedjünk meg kevesebbfélével, de aki belekezd, bizonyosra veszem, hogy előbb-utóbh kedvet kap a többi faj és fajta telepítésére is. * <
