Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 18. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA Eljutottunk addig, hogy először Igyekszünk a legelőhasználatot korszerűsíteni, majd egyenletessé tenni a zöldtakarmányellátóst gépi berendezések segítségével oly mődon, hogy télen-nyáron azonos takarmány álljon rendelkezésre. De még a belátható jövőben sem válik feleslegessé a hagyományos módszerekkel termesztett zöldtakarmányok tartósítása. A szénakészítés jövője Évszázadok teltek el, amíg az ember felfedezte a szénakészítés hagyományos, de egyre kevésbé követhető módszerét. Lényege az volt, hogy az ember valamilyen módon — először sarlóval, ezután kaszával — levágta a zöldnövények föld feletti részét. A szétterített növények a meleg hatására megszáradtak. Mindinkább kiderült azonban, hogy ha a szárítást a napra bízzák, fakó színű, ízét-zamatát vesztett, viszonylag kevés tápanyagtartalmú szénáihoz jutnak. Ezért a lekaszált füvet rendre húzták, majd a rendet megforgatva szárították. így a napsugár csak a rend tetejét, illetőleg forgatás után az alját sütötte. A szárítás egyébként a légáramlatra, a szélre, a meleg levegőre hárult. megy tönkre. Az egyik életfontosságú anyag, az A-vltamin provitaminja, a karotín túlnyomó része megóvható. Hozzá kell azonban tenni, hogy még ez az eljárás sem tökéletes. A nyersrost úi. benne marad a megszáritott őrleményben, így az a nem összetett gyomrú állatokkal (tehát sertéssel, baromfival] csak korlátozott mértékkel etethető. Az eljárás tökéletesítése mindenekelőtt a nyersrosttartalom csökkentésére irányul. Ennek az útjai Igen különbözőek. Egyrészt a kaszálás idejét előrehozzák, tehát zsengébb állapotban vágják le a növényeket, így valóban nyersrostban szegényebb, fehérjében gazdagabb, az aminosavgarnitúrát illetően tökéletesebb anyaghoz jutnak, azonban lényegesen kisebb mennyiségben. Figyelemre méltóak azért az ún. frakcionált betakarítási eljárások, amelyeket ma még sokan megmosolyognak. Ezek az eljárások olyan megfontoláson alapulnak, hogy a növény felső, levelesebb és zsengébb részében lényegesen kevesebb a rost, viszont több a tápanyaga. Ezért kettős kaszaszerlkezetet alkalmaznak, és a növényzetet szétválasztva, lépcsőzetesen takarítják be. A növénynek kb. a felső harmadát szerekkel. Ahhoz azonban, hogy eljárása tökéletes, Illetve tökéletesebb legyen, szükséges volt egy olyan módosítás, hogy a zöld préslében levő fehérjét hőhatással kicsapja (koagulálja). Ilyen módon azután nagy tápértéikű fehérjekoncentrátumokat hozott létre, amelyeket minden más anyagtól megtisztít, elsősorban a zsiradékokat oldotta ki. Eljárását tökéletesítette és egy liofilizáló készüléket állított fel. Ebben szárította és tette fogyasztásra alkalmassá az általa elkészített fehérjét. A kísérletek nyomán ételrecepteket is készített, amelyekben az ételek elkészítését ajánlja. Gyártott önálló tablettákat is. Kevés lisztet kevert a levélfehérjéhez, hogy a tabletta összeálljon, ezenkívül fűszerrel, csokoládéval, vagy más anyagokkal ízesítette. Ilyen tablettákat néhol tényleg fogyasztanak. Automata silótornyok és etetőberendezések A silótorony a takarmánykonzerválás egyik legkorszerűbb eszköze. Elsősorban a szarvasmarhatartást szolgálja, alkalmas a nagy termésű, emelForradalom a takarmánytermesztésben és a tartósításban ? Bár jelenleg a szálastakarmánybetakarítási és tartósítási eljárások egyre tökéletesednek, a tápanyagok jelentős hányada még mindig tönkremegy. Tehát: tovább kell folytatni a kutatást még hatékonyabb módszerek után. Takarmánypogácsák A szálastakarmánynak nemcsak szárítása, hanem szállítása is nehezen szervezhető. Ha zölden szállítják, nagy súlyt, szárítva pedig nagy laza tömeget kell fuvarozni. Ez pedig drága és nehézkes művelet, mert a rakodás körülményes, továbbá, mert a szállítóeszköz rakfelületét nem lehet jól kihasználni. Az új betakarítási, illetve tartósítást eljárások elsősorban ez utóbbi hátrány leküzdésére irányulnak. így alakult ki a takarmány. pogácsázása, más szóval brikettezése. Ügy megy végbe, hogy a levágott rendet az előírt víztartalom elérésekor egy gépi szerkezettel felaprítjálk és kemény pogácsákká nyomják össze. A pogácsákból kiszorul a levegő, tehát a takarmány hosszú ideig elállhat. Az eljárást össze lehet kötni a nyersfehérje-tartalom dúsításával is. Szoktak pl. pogácsázás közben megfelelő töménységű kerbamidoldatot az anyagra fecskendezni, amivel a kérődzőknek szánt takarmány táparánya lényegesen kedvezőbbé tehető. Zöldliszt Napjainkban a legkorszerűbbnek tekinthető és nyilván még hosszú ideig a betakarítás egyik legjobb módszere lesz a forrőlevegős szárítás. Ennek során a levágott, elfonnyasztott, majd pár cm hosszúságra szecskázott (többnyire pillangós) zöldtakarmányt 900 °C körüli hőmérsékletnek teszik ki. Persze csak olyan rövid Időre, hogy kiszárad ugyan, de közben nem melegszik fel 60—70, esetleg 80 °C-nál magasabb hőfokra tgv az életfontosságú anyagok — elsősorban a vitaminok — nem károsodnak. A megszárított, tehát már vizet nem tartalmazó szecskát megőrlik, majd zsákolják. Az így tárolt anyag ma már világpiaci cikk, zöldliszt (greenmeal) néven kerül forgalomba, és viszonylag jő áron értékesíthető. A lucernából vagy vörösheréből forrőlevegős szárítással készített takarmányliszt értékét elsősorban nem a benne levő fehérje adja, sokkal inkább a xantofil és karotín, tehát a növény zöld részeiben foglalt hatóanyagok. Velük a takarmányozás természetszerűségét fokozhatjuk. A zöldliszt etetése nyomán pl. a tyúkok tojássárgája narancsvörös lesz, ami a tetszetősségét, értékét, exportképességét növeli. Az eljárással a szálastakarmányok fehérjetartalmának csak kis hányada a forrólevegős szárítóra viszik. így azután ezt a viszonylag drága — elsősorban szintén energiaigényessége folytán drága — módszert hatékonyabbá teszik, a költségarányok kedvezőbbé válnak. Az állomány jóval rostosabb, ugyanakkor tápanyagban szegényebb alsó kétharmada olcsóbb tartósításra (Silózás, pogácsázás stb.) kerül. Ezzel az eljárással kétféle terméket nyernek. Az egyik nyersrostban szegény, könnyen emészthető, tápanyagban gazdag, tehát az egyszerű gyomrú állatok tápjaiba is nagyobb arányban keverhető. A másik jellegzetesen a kérődzők takarmánya. Az összetett gyomrú állatok ugyanis — bélflórájuk segítségével — a nyersrostot is hasznos tápanyagokká tudják átalakítani. A tablettás táplálkozás utópiájától a modern nagyüzemig Még a legjobb takarmányliszt is — sajnos — meglehetősen sok nyersrostot tartalmaz. Ezért is törekedtek a kutatók arra, hogy a zöld növényekből rostmentes levélfehérjét állítsanak elő. A folytatott kísérletek — főleg az emberi táplálkozás szempontjából — igen régiek. Már ezelőtt 200 évvel Is kicsiben, laboratóriumi méretekben kipréselték a növényeket és a kisajtolt levelet megfelelő eljárással beszárltva, igyekeztek nagy értékű tápanyagot kapni. Ojabban a kísérletek több irányban ágaztak el. Megállapították pl., hogy ha a kelkáposzta rostanyagát eltávolítják, akkor a finom levélrészek fehérjének amlnosav-garnitúrája jóval értékesebb, mint a húsé, sőt az öszszes tápanyagtartalmuk megközelítően azonos. A kísérletek alapján a merész képzeletűek messzemenő következtetésekhez jutottak. Erre a tudományos tényre alapozták a tablettás táplálkozás fantasztikus mesékben oly sokat emlegetett utópiáját is. Az első világháború utáni években, amikor Európa-szerte élelmezési nehézségekkel küzdöttek, a magyar Ereky Károly dolgozta ki elsőnek a levélfehérje, ahogyan ő nevezte, levélplazma előállításának a lényegét. Találmányát zöld malom (Green Mill) eljárás néven szabadalmaztatta. Szabadalma azonban nem jelent meg Magyarországon, és külföldön sem került megvalósításra. Bizonyos mértékig Ereky kísérleteit folytatta Angliában Pirié professzor, a Rothamsted kísérleti állomás biokémikusa. Eljárásának a lényege, hogy különböző növényekből tömött zöldtömeget hozott létre. Ezt megőrölte, majd vízzel dúsította, végül a vizet eltávolította belőle. Az így kapott, viszonylag sűrű présmaradványt állattenyésztési célokra használta fel. A sűrítést elsősorban napfényenergiával végezte, meglehetősen kisüzemi módlett fehérjében gazdag, értékes — elsősorban szálastakarmány — veszteségmentes tárolására. (ÜJebbanmér sok egyebet, többek között csöves kukoricát Is tárolnak benne.) Nagy előnye, hogy az etetés szinte minden munkafolyamatát gépesíteni lehet. A silőrendszer nagy előnye, hogy nemcsak a takarmányok "téli tárolását teszi lehetővé, hanem — mivel a tornyok többször is tölthetők — az egyenletes etetést is. Módot nyújt arra a toronysiló, hogy télen-nyáron azonos takarmányon éljenek az állatok. A toronyba elvileg mindenféle szálastakarmány bekerülhet. Valószínű azonban, hogy még a Jövő században sem tudunk minden takarmányt ilyen tornyokban elhelyezni. A tornyok elég drágák. A várható ipari fejlődés nyomán is aligha válnak annyira olcsóvá, hogy minden takarmány tartósítását megoldják. Az olcsó, nagy tömegben termeszthető takarmányokat előreláthatóan sohasem lesz célszerű silótornyokban tárolni. A toronysilók előnye, hogy a tartósítási veszteségek 10—30 százalékkal kisebbek, mint a hagyományos szénatakarítás vagy silózás alkalmával. Az ismertetett siló torony-rend szer voltaképpen nem „önállónak“ szánt szerkezet. Sokkal Inkább úgy tekinthető, mint a gépesített szarvasmarhatartást rendszer egy részlege. Ha ugyanis csupán a sllótornyokat állítanák fel és nem gondoskodnának arról, hogy a többi munka Is gépesíthető legyen, nem sokra mennének vele. Külön megtakarításként legföljebb csak azt említhetjük, hogy a toronyban tárolt takarmány erjedési vesztesége kevesebb, az állati termelés területigénye csökken. Vagyis: kisebb területről lehet azonos termelésű állatlétszámot eltartani. A silőtornyokra alapozott szarvasmarhatartásban az állatok rendszerint nincsenek lekötve, szabadon mozognak az Istállóban. A kitrágyázás, az állatápolás és a fejés, valamint a tejkezelés és feldolgozás gépesítése ugyancsak hozzátartozik я tartási rendszerhez. Eképpen a toronysilók alkalmazása további lépést jelent az állatgondozók munkakörülményeinek könnyítése terén. A takarmányozás — mint szó volt róla — szinte automatizálható. A megfelelő géprendszerrel kiegészített toronysilók kezelésére nem Is kell a dolgozónak a helyszínre fáradnia. Lakásából — akár televíziónézés közben — egy gombnyomással megindíthatja és lebonyolíthatja az etetést, így a technika biztosítja az üzemnek a munka elvégzését, a dolgozó embernek pedig a kényelmet. (A harmadik évezred küszöbén.) Dr. Sárkány Pál Következik: A műtrágyáé távlatai Aki a virágot szereti... Ez a jólismert közmondás jutott eszembe, amikor meglátogattam a Bratislava 70. II. Szlovákiai Virág-, Díszkertészeti és Gépesítési Kiállítást. Szinte hihetetlen, hogy a kapunyitás perceitől kezdve ezer és ezer ember özönlik a Téli Stadion bejáratán a kiállítóhelyiségekbe, majd a 15 ezer négyzetméteren felsorakoztatott gépekhez. Amíg a vidékről érkezett autóbuszok a parkoló helyeken pihennek, a rajtuk érkezettek hosszú sorokban várakoznak míg csigalépésekkel a helyszínre jutnak. A látogatóknak van mit nézniük a kiállításon. Sok ezer virág, vágott és gyökeres szegfűk, rózsák, orchideák, hortenziák, tulipánok és ki tudja még felsorolni hányféle színpompás exponát remekel a bemutatón. Külön említést érdemel a kaktusz-részleg. Itt a forró égöv reprezentatív növényeinek egyedülálló gyűjteménye fogadja a látogatót. A hazai virágokhoz szokott ember csodálatát váltja ki a számtalan formában növekvő szebbnél-szebb kaktuszegyed. Egyik-másikat a természet oly széppé formálta, hogy művész keze sem alkot különbet. Hazánkból majdnem az összes kertészeti üzem részt vesz a kiállításon. A legnagyobb kiállító az Olomouci és a Bratislevei Kertészeti és Rekreációs Központ. örvendetes, hogy e kedves bemutatón a külföldi vlrágtermesztők is szép számmal képviseltetik magukat. Ez adja meg nemzetközi jellegét, színvonalát a bemutatónak. Az egyes pavilonok megtekintése után az udvar Is meglepetést tartogat számunkra. Díszcserjék számos fajtája tárul szemünk elé gondos, szakavatott elhelyezésben. Ugyanis Itt nemcsak az egyes növények Ismertetése a cél, de a kisebb terek, középületek és lakóházak udvarainak, szakszerű parkosításának mintáit is bemutatják. A kiállítás másik fő érdekessége a gépbemutató. A kertészkedőle olyan modern gépi eszközökkel Ismerkedhetnek meg, amelyek a munkakultúra színvonalát lényegesen emelik az elkövetkezendő Időszakban. Emellett az agronómusok néhány olyan gépet, talajmunkálő eszközt láthatnak, amelyeket bizonyára örömest elfogadnának. A látogatók többsége nemcsak gazdag tapasztalattal tér haza, hanem különféle vlrágmagvakat, gumókat is vásárolhat. Az elárúsító bódék előtt embersorok kígyóznak, ahol a virágkülönlegességek garmadájában válogathatnak. Egy sző mint száz, a kiállítás beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Buzdítást nyújtott a további magesszintű nemzetközi bemutatók rendezésére. Remélhető, hogy mind külföldi vendégeink, mind a hazai látogatók megtalálták számításukat ezen az értékes és tanulságos kiállításon. (sándor) Fogadás a Minisztériumban A bratislavai nemzetközi virágkiállításon résztvevő NDK-bell és magyar kereskedelmi küldöttséget fogadta az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, ]án jannvic mérnök is. Üdvözlő beszédében nagyra értékelte azt a jó kapcsolatot, ami hazánk és a két szocialista ország népei között kibontakozott, s melynek egyik bizonyítéka a virágtermesztésben és értékesítésben tapasztalható jő együttműködésünk is. Dr. Tibor Bohdanovský miniszterhelyettes is üdvözölte a vendégeket, és annak a reményének adott kifejezést, hogy az 1872-ben rendezendő virágkiállításunkon, a szocialista nagyüiami virágtermesztést reprezentálja majd a többi szocialista ország virágújdonsága is. Az üdvözlő beszédek után Werner Randig, az NDK kereskedelmi küldöttségének vezetője, majd azt követően Kovács Alajos, a Budapesti Rozmaring TSZ elnöke, mint a magyar HUNGARQFLOR kereskedelmi küldöttség vezetője mondott köszönetét a baráti vendéglátásért. Kovács Alajos, a magyar kereskedelmi küldöttség vezetője arról is tájékoztatta a fogadás résztvevőit, hogy a csehszlovákiai virágtermesztő és értékesítő vállalatokkal már régebb keletű kapcsolataik vannak. Majd a bratislavai nemzetközi vlr«®MéHftást — amelyen már második alkalommal vesznek részt — úgy jellemezte, hogy ezáltal a kiállítás által nyflt meg lényegében a magyar virágkereskedelem előtt Európa kapuja. Ugyanis ezen a kiállításon módjukban állt ismeretséget kötni nemcsak a csehszlovákiai virágtermesztőkkel és értéeksítőkkel, hanem nagyon sok európai ország hasonló területen dolgoső szakembereivel is. Kovács elvtárs véleménye szerint ezt a jől induló virágkiállítást hálás lenne tovább fejleszteni. Vagyis időszerű és nagyon szép jelenség lenne, ha a következő alkalommal képviselve lenne a szocialista tábor minden országának virágtermesztése. S gazdagítani kellene a kiállítás programját azáltal, hogy a külföldi küldöttségek részvétele mellett ézakeloadásokat rendeznének, majd a virágtermesztés és értékesítés területén dolgozó szakemberek ismertetnék az évek folyamán szerzett gazdag tapasztalataikat. — Azt, hogy mennyire nagy jelentőséget tulajdonítunk a bratislavai virágkiállításnak — hangsúlyozta Kovács elvtárs —, az is bizonyítja, lemondtak a hollandiai Gentben tartandó virágkiállításon valő részvételünket azért, hogy a bratislavai kiállításon részt vehessünk. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tartott fogadás és baráti eszmecsere minden bizonnyal elősegítette nemcsak a három szociálist ország virágtermesztői és értékesítői együttműködésének, hanem népeink baráti kapcsolatainak elmélyülését is.
