Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-25 / 17. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA Évezredes gondja a mezőgazda“ Ságnak a zöld takarmány betakarítása és lehetőleg veszteségmentes tárolása. Ez egyszerűen abból következik, hogy a zöldtakermány a betakarítás időpontjában még rengeteg vizet tartalmaz, és Iha ettől nem szabadítják meg, könnyen tönkremegy, elrothad, vagyis alkalmatlanná válik. A zöldetetés módozatainak fejlődése Ahhoz, hogy megfelelően felmérhessük a fejlődés várható irányát, tulajdoniképpen két részre kell bontani a kérdést. Mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk a mérsékelt égöv viszonyai között, hogy nyáron milyen eljárásokkal lehet a zöldtakarmányt az állathoz folyamatosan, legolcsóbban és a lehető legnagyobb tápértékkel eljuttatni. Ismeretes, hogy ennek ősi, természetes módja a legeltetés. Igen ám, de a legeltetéssel sok takarmány pocsékolódik el. Elkerülhetetlen a gyepállomány típrása. Emellett a legtöbb állat a növények Jelentékeny részét érintetlenül hagyja, keresve a számára ízletesebbet, tehát válogat a legelőn. Eltér az egyes fajok legelőkészsége Is. Könnyen megfigyelhető, hogy a különböző állatfajok más és más módon legelnek. A szarvasmarha a nyelvével kanyarítva tépi le a füvet, ezért csak olyan legelőn lakik Jól, ahol legalább 15, de inkább 20 cm magas a gyepállomány. A ló már könnyebben legel, mert mozgékony ajkaival szorítja meg és tépi le a takarmányt. A „legalaposabban“ a juh legel, amely szinte „leborotválja“ a legelőt. Mindazonáltal a legeltetés számos más előnnyel Jár. Vitathatatlan, hogy a friss, zsenge, vegyes zöldnövényzet biológiailag sokkal előnyösebb, mintha fonnyasztva kerülne a jászolba. A másik nagy előnye a legelőnek szintén közismert: a takarmányt nem kell betakarítani, (hiszen az állat maga megy utána. Annyi azonban bizonyos, hogy a ma még általános külterjes legeltetést a Jövő évszázadban már csak gazdaságtörténeti forrásmunkák fogják említeni. A területhasznosítás Javítása, a területegységről származó termelési érték és tápanyag növelése feltétlenül megköveteli, hogy sokkal korszerűbb legeltetési eljárásokat dolgozzanak ki. Ezeknek az eljárásoknak egy része ma sem ismeretlen. Világszerte alkalmazzák az űn. villanypásztort, helyesebben: villanykaiámot. Ez az okszerű legelőhasználatnak úgyszólván első modern technikai berendezése. Persze, ez a módszer is tökéletesedik. Közismert pl. az ún. sávos legeltetés is, amikor egy-egy legelősáv lelegelése után engedik tovább a gulyát. Még tökéletesebbnek ígérkezik az ún. adagolt legeltetés, ahol azt is meghatározzák, hogy hány mznyi területet kell az adott legelőn az állat rendelkezésére bocsátani aih- Ihoz, hogy Jóllakjon. — egységes oldatot hoznak létre, amelyet csőhálózat Juttat ki, előre meghatározott rend szerint, a lelegelt legelőszakaszokra. Ilyen módon a fű sarjadzási ideje erősen lerövidíthető: egyes kísérletek szerint jó időjárás esetén 2—3 ihét alatt a növedék újra legeltethetővé válik. Automatizált „fűgyár" Mint mondottuk, a legelőn kapja az állat a legtermészetszerűbb takarmányt, mégpedig könnyen emészthető formában. Javára írjuk azt is, hpgy legeltetés közben az állat a szabad levegőn, napfényben tartózkodik, mozog, ami feltétlenül egészséges. Forradalom a takarmánytermesztésben és tartósításban? Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a jövőben nemcsak a legelőhasználat, hanem a legeltetés, illetve a zöldtakarmány-termesztés egész rendszere más lesz, mint ma. A legelő a Jövő mezőgazdaságában az istálló körül terül majd el. Ez nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy viszonylag kevesebb Járással, kevesebb energia felhasználásával tudja az állat megközelíteni, hanem azzal is, hogy a fű növekedésének ütemét a mainál sokkal biztosabban lehet majd szabályozni. A jól gépesített istállókból a trágyát már nem a ma megszokott formában hordják ki, hanem az állásokról vízzel öblítik le, és ciszternákba gyűjtik. A ciszternákban az ürüléket különféle ásványi anyagok hozzáadásával kiegészítik, úgy, hogy az teljes értékű tápanyagpótlást adjon a legelőnek, gyorsítsa a fű növését, növelje a fű tápanyagtartalmát. Ebből a trágyából keverőberendezéssel Ugyanekkor közismert, hogy a legeltetés bizonyos hátrányokkal is jár. Egyrészt azzal, hogy a ki- és behajtás, a legelőn végzett Járás-kelés energiát vesz igénybe. Másrészt még a legkorszerűbb legeltetési eljárásokkal sem tökéletes a legelő kihasználása. Nemcsak a tiprás, a válogatás miatt! A legelőn ugyanis a jószág csak a növény zöld részét képes elfogyasztani. Nyilvánvaló, hogy a magvak kárbavesznek, nem is beszélve a gyökérzetről. Amellett a legtökéletesebb legelő is csak az év bizonyos szakaszában járatható. Ezek a hátrányok késztették az állattartás korszerűsítésének távlatait kutató szakembereket arra, hogy igyekezzenek új módszereket találni. Sokan úgy vélik, hogy célszerű a zöldtakarmány termesztését összevonni, összpontosítani, így a legelővel egyenértékű vagy annál több tápanyagot nyerni a területegységről. Ha viszont már ilyen anyagi áldozatokat vállal az üzem — hiszen ehhez megfelelő berendezések, szerkezetek szükségesek —, a feladatot úgy kell megoldani, hogy ne csak a növény levele-szára, hanem a termés, a mag, illetve a gyökértömeg is hasznosuljon. Ilyen jelleggel számos kísérleti rendszer alakult ki a világban. Az egyik az NSZK-ban működtetett Futtermatik. Hasonló elveken alapszik egy amerikai találmány, az Ever Spring, azaz örök tavasz elnevezésű berendezés. Lényegében mindkettő zárt szerkezet, amelyben megfelelő nagyságú tálcákra, tápenyagoldatba teszik a vetőmagot. A tápanyagoldat összeállításakor nagyon vigyáznak arra, hogy semmi olyan anyagot ne tartalmazzon, amely az állat szervezetébe jutva káros hatású volna. A tálcasor egy körben forgó végtelenített szalagon halad, amelyre megfelelő erősségű mesterséges fény árad. Tulajdonképpen ez pótolja a napfényt. Az egész rendszerrel — lényegében — a természetet utánozzák. A tálcákon, a tápanyagoldatban tulajdonképpen mesterséges legelő képződik — azzal az előnnyel, hogy ennek a legelőnek a tápenyegösszetétele nagyjából szabályozható. Szabályozható mindenekelőtt a vetömagkeverék összeállításával, a kívánt termelési szintnek és az állatok tápanyagigényének megfelelően. Másrészt pedig annyi ideig engedik növekedni, hogy a növényben a kívánt összetételű tápanyag kialakuljon. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a keverékben felhasznált növények mikor érik el az optimális aminosev-garnitúrát, mikor gyarapszik a fehérje mennyisége és mikor válik a leghatékonyabbá. Ezt természetesen kísérletekkel kell megállapítani. Egy ilyen zárt szerkezetben a növény fejlődésének üteme, egyszersmind az aminosav-garnitúra kialakítása tudományos eszközökkel igen erősen befolyásolható. Mód nyílik ugyanis olyan tápanyagoldat őszszeállítására, amelyben nemcsak a növény számára megkívánt ásványi sók szerepelnek optimális arányban a szükséges nyomelemekkel együtt, hanem minden olyan fontos anyag, amely a növények fejlődését elősegíti. (Itt elsősorban a termeléstechnikában még alig alkalmazott serkentőkre, stimulátorokra gondolunk.) E szerkezetek kialakításakor tehát az első lépés annak megállapítása, hogy mi módon lehet az előnyös szárazanyag összetételt már a növényben kialakítani. Tehát egyrészt azt kell kipuhatolni, hogy milyen növényeket termesszenek. A kísérleti üzeihek eredményei azt mutatják, hogy az optimális aminosevgarnitürát főleg a 8. és 10. nap között lehet elérni. Ezután már nem marod más hátra, mint -annyi tenyésztálcát elhelyezni a szerkezetben, hogy mindennap szükség szerinti mennyiségben, folyamatosan rendelkezésre álljon a zöldtakarmány. Ez mennyiségi kérdés: a tálca méretének megválasztásával szabályozható. Amennyiben olyan nagy tálcákra lenne szükség, hogy mozgatásuk már nehézkessé válnék, akkor lényegesen egyszerűbb, ha több kisebb tálcasort helyeznek egymás mellé. Lényegében arról van tehát szó, hogy létrehozzanak egy készüléket, amelyben a magkeverék viszonylag egyenletes, homogén elosztásban helyezkedik el. Előre elkészítik a tápoldatot. Gondoskodnak róla, hogy a megvilágítás és hőmérséklet is kedvező legyen. Ezután mindennap megfelelő mennyiségű magot és megfelelő mennyiségű tápanyagóldatot adagolnak, természetesen automatikus lyukkártya vezérléssel a tálcákba, melyek mozgatását biológiailag és műszakilag összehangolják. (Ha túl lassan mozog a tálca, akkor a kiürítési ponthoz már „elöregedett“ anyag érkezik, ha pedig túl gyorsan, akkor fejletlen.) Az automatikus rendszer az állatok elé juttatja a nagy fehérjeértékű, optimális összetételű, optimális emlnosav-gamitúrájú — talán érdemes megjegyezni, — a termeléshez mért beltartalmú takarmányt, amelyben ráadásul valamennyi vitamin megtalálható. (Több vitamin, mint amennyi a legelőn van, hiszen a vitaminok egy része, pl. a В-vitamin, a \mag csírázásakor alakul ki.) Ez a „zöldtakarmány-gyártó“ készülék ma már kísérletileg megoldott, sőt a prototípus folyamatosan üzemel. Szakemberek véleménye szerint az ilyen készülékek gyors elterjedése várható. Előnyük, hogy a zöldtakar« mánytermesztés, egyúttal az állattartás nagyobb terület nélkül megoldható. Ez pedig szinte felmérhetetlen lehetőségeket tár fel. Különösen fontos lehet pl. az, hogy a jövőben — az emberiség igényeinek megfelelően nem növelhető — termőföld jő része másként lesz hasznosítható. Másrészt ilyen módon pl. a tejtermelés gyakorlatilag nemcsak a város közelében, hanem esetleg magában a városban helyezhető el. (A harmadik évezred küszöbén.)' Dr. Sárkány Pál Következik: Forradalom a takarmánytermesztésben és a tartósításban (I. rész) Szudánifű fajtakísérlet 1969. évi eredményei és a termesztés legfontosabb feltételei A világ létszámában és igényében növekvő lakossága egyre több élelmiszert, tőként állati eredetű fehérjét vár a mezőgazdaságtól. Az utóbbi kívánság azonban csak akkor válhat valósággá, ha a fejlődéshez szükséges takarmányról gondos-j kódunk. Ez azonban adottságaink között nem mindig sikerül, mert mind a dél-szlovákiai, mind a magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy nálunk a gyakori aszály miatt a takarmányellátás nem zökkenőmentes. Éppen ezért keressük azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak a kérdés orvoslására, megoldására. Az utóbbiakra ]ó példa a napjainkban már nélkülözhetetlen lucerna, de nagy segítséget jelent a csillagfürt, a somkőrő, a szöszös- és pannonbükköny, stb. meghonosítása Is. Századunk első felében pedig tovább gazdagodott a világ egy új növénnyel, a szudánifüvel. Az afrikai Szudánból származó növény nagy szárazságtűrésével. jó termőképességével, takermányértékével magára vonta a figyelmet. Gyorsan el ts terjedt, amit mutat a nagy vetésterület (pl. USA 1,2—1,6 .millió hektár, Szovjetunió 2,5—2,7 millió hektár). E két államon kívül azonban megtalálható a dél-amerikai országokban, Ausztráliában, az európai országok közül pedig Bulgáriában, Csehszlovákiában, Olaszországban, Spanyolországban és Romániában foglalkoznak velő. Magyarországra Surányi János hozatta be az USA-ból 1925- ben. Kezdetben a közönséges szudánifüvet termesztették, később, 1948 után az édes változatot, napjainkban pedig már egyre nő a hibrid szudánifüvekből a választék. Mivel magyarázható a gyors elterjedés? A gyors elterjedés okai igen kedvező tudajdonságaiban találhatók meg. Ezek közül első helyen említhetjük meg nagy szárazságtűrését, ió termőképességét, a termésbtztonságot és a kedvező fehérjetartalmát Szárazságtűrése, újítóképessége közismert. Termőképességét pedig Jól szemléltetik az 1. táblázatban látható adatok. A kísérletben a Solary-ban működő Növénynémesítő Állomás dolgozóinak (Bartos M., Rákóczi L.) Su-Hy 2-es Jelzésű hibridjét a Jelenleg legjobb amerikai hibrid szudánifüveket képviselő Sudax sx 11-et és a Trudant-, valamint a magyarországiak közül a Hybar My 301-es hibridet, a Hsz 436, a Hsz 486-os hibrid fajtajelöltet és kontrollként az édes szudánifüvet termesztettük. A szudánifüveket a táblázatban látható trágyaadagokkal és azok nélkül vizsgáltuk. Az eredmények szerint műtrágya nélkül az első helyet a Su-Hy 2-es szlovákiai hibrid foglalja el. Ez kiváló alkalmazkodóképességére vall. A többi fajta ugyanis csak műtrágyával mutatott Jó eredményeket. A mártonvásár! Hybar Mv 301-es hibrid műtrágyával kezelt parcellákon első helyen áll ugyan a termésben, de az előbbi és az e hibrid közt! terméskülönbség oly kicsi, hogy az nem meggyőző. A táblázat adatai egyúttal arra is rámutatnak, hogy milyen rendkívül Jó trágyareakciójú növények a szudánifüvek. Termését ugyanis a felhasznált műtrágyával 33—125 %-kal növelni tudtuk a saját kontrolihoz viszonyítva. Korábbi vizsgálatainkból azonban arról is tájékozódtunk, hogy az NPK műtrágya a szudánifű fehérjetartalmát is növeli. Ismereteink szerint nagy előny még az is, hogy rajta kívül, az egynyári szálas, tömegtakarmányaink között nincs még egy olyan növény, amellyel egységnyi területen annyi fehérjét lehetne termelni, mint vele. A kísérletek eredményei szerint^alaptakarmányként önállóan is etethető és 40—45 kg zöld szudánifű elegendő az életfenntartáson kívül 10 liter tej termeléséhez is. Értékét növeli Jó sarjadzóképessége is, amely lehetővé teszi — különösen (kedvező időjárásban — jó sarjútermések elérését. A fentebb említett kedvező tulajdonságok világos magyarázatot adnak gyors elterjedésük okaira. 1. táblázat Terméseredmények a szudánifű fajtaösszehasonlító kísérletben műtrágya nélkül. Mártonvásár 1969. Fajta: Zöldtermés q/ha % kontrolihoz viszonyítva Sorrend K. Édes szudánifű 467,70 100,— 4 Sudax SX 11 (USA 447,65 95,71 5 Truden (USA) 420,94 90,— 0 Hybar MV 301 (MNK) 507,79 108,57 3 H. SZ. 436 (MNK) 347,44 74,29 7 H SZ. 486 (MNK 514,48 110,— 2 SU — HY 2 (CSSR) 614,69 131,43 1 2. táblázat Terméseredmények a szudánifű fajtaösszehasonlító kísérletben ____________műtrágyázással. Mártonvásár 1969.____________ Zöldtermés % kontroll- Sor- Termés-Fajta: q/ha hoz viszonyítva rend növekedés műtrágyázás hatásáfa % K. Édes szudánifű 681,51 100,— 7 45,71 Sudax SX 11 (USA) 755,02 110,79 4 68,66 Trudan (USA) 721,60 105,88 6 71,42 Hybar MV 301 (MNK) 835,19 122,55 1 64,47 H SZ 436 (MNK) 781,73 114,71 3 144,99 H SZ 486 (MNK) 741,65 108,82 5 44,15 SU — HY 2 (ČSSR) 815,15 119,61 2 32,61 Mütrágyaadagok: 174,— kg/ha N 100,— kg/ha P2 O5 174,— kg/ha K2 O ф Melyek a sikeres termesztés feltételei? A szudánifüvek jó tulajdonságai a gyakorlatban csak akkor realizálódhatnak, ha termesztéstechnikájuk kifogástalan. A tapasztalatok szerint azonban e téren sok hibát követünk el. Ezért szükséges összefoglalni a legfontosabb termesztéstechnikai feltételeket. ф Elővetemény Különösebb elővetemény-igényük nincs ugyan, de a gondosan ápolt, gyommentesen tartott kapások után nagy biztonsággal termeszthetők. ф Trágyázás A nagy termésekhez adjunk 100—120 kg/ha nitrogén-, 100 Ikg/ha foszfor és 70—80 kg/ha kálium hatóanyagot. ф Talajelőkészítés Aprőmagnak megfelelően előkészített, kertszerűen elmunkált, teljesen gyommentes talajt kívánnak. • Vetés Vethetők fő- és másodnövénynek. Főnövényként április végétől május közepéig, másodnövényként a főtermény letakarítása után kb. július 20-ig. Bár jól tűrik a szárazságot, ennek ellenére az öntözést különösen másodvetésben nagyon meghálálják. ф Sortávolság Vethetők gabona, kettős gabona, vagy hármas gabona sortávolságra, 24 és 36 cm-re, de Ikersorosan, szalagosán. A vetésmódtól függően ugyanis nincs 5—8 %-nál nagyobb különbség a termésben. A ritkább vetések táplálóanyagokban szegényebb, rosszabb vízgazdálkodású talajokon választhatók, de ebben az esetben a szár durvulására, a fokozott gyomosodásra számítani (kell. Nincs lényeges terméskülönbség a vetőmagmennyiségtől függően sem, hacsak nem túlzottan kevés vagy sok csíroszámot használunk. Tapasztalataink szerint 30 csíra elegendő 1 folyóméterre. Vetése után azonnal magtakarózni és hengerezni kell. ф Növényápolás Gyomtalan talajon nem szorul ápolásra. Ez a legjobb eset! Ha a vetés gyomosodlk, akkor viszont 10—12 cm-es növénymagasságnál használjunk vegyszeres gyomlrtészert. Jelenleg a 2,4 ü alkalmas erre. Belőle 1,70 kg szükséges hektáronként. Más időpontban tilos a permetezés, mert kárt okoz! ф betakarítás Etetésüket kb. 10—15 nappal a bugahányás előtt kezdjük meg és amikor virágzik, fejezzük be. Az elvénült szudánifüvet nem kedvelik az állatok és a késői kaszálás miatt a sarjadzás rossz, a takarmányérték pedig csökken. Előnyös a kaszálást kb. 70 cm-es magasságnál megkezdeni, és folyamatosan végezni, mert ily módon a sarjúvágás idejét és a szakaszosságot előnyösen befolyásolhatjuk. Dél-Szlovákiában kb. 500 hektárra elegendő Su-Hy 2-es vetőmag máris rendelkezésre áll a termelőknek. A jövőben ez a mennyiség értesüléseink szerint jelentősen növekedői fog. Ezáltal elérik, hogy a nagy tömegű, jő fehérjetartalmú, biztonságai termeszthető tömegtakermánynövény segítségével csökkenteni tudják Szlovákiában is a nyári takarmányhiányt, Illetve takarmányozási nehézségeket. A további előny pedig az lesz, hogy Szlovákia nem szorul szudánifű vetőmag-importra. A kutató munka szép eredménye lehetővé teszi az eddiginél több állati fehérje előállítását. Dr. Kükedi Endre, Megy. Tud. Akad. Mezőgazdasági Kút. Intézete, Mártonvásár
