Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-25 / 17. szám

KERTÉSZET

Ä z őszibarack az egyik legkedveltebb gyümölcsünk.

” Akár frissen, fogyasztva, akár tartósítva előkelő helyet foglal el a gyümölcsfogyasztásban.

Beltartalmilag értékes gyümölcs, 14 % szárazanyagot, 11 % szénhidrátot, átlagosan 7 % invertcukorra átszámított cukrot, 0,2 % zsírt, 1,8 % fehérjét, 0,6 % citromsavra számított szerves savat tartalmaz. 100 gramm ehető anyagiában 52 kalória, 0,6 mg vas, 10 mg mész, 20 mg foszfor, 0,6 mg A-vitamin, 30 y Bi, 50 у Вг, 0,9 mg PP és 10 milligramm C vitamin található.

Termelése és fogyasztása az egész világon növekedik. Míg az őszibarack össztermelése a világon az 1948— 1949-es évben csak 2 millió 400 ezer tonna volt, 1960-ra már elérte a 3 millió 790 ezer tonnát, amiből Európában 1 millió 400 ezer tonna, az Északamerikai Egyesült Államokban 1 millió 619 ezer tonna termett. Csehszlovákiában az 1963-as évi statisztikai adatok szerint az akkor meglevő 661 ezer darab őszibarackra 3069 tonna termést adott, ami ugyan évről-évre emelkedik, azonban egy lakosra számítva még ma sem éri el a termelés az 1 kilogrammot.

Az utolsó években az őszibaracktermelés Iránt főleg Dél-Szlovákiában mind a szocialista nagyüzemek, mind a kistermelő részéről is fokozottabb érdeklődés mutatkozik. Ahhoz, hogy a kiültetett őszibarackfa kellő mennyiségű és minőségű termést adjon, sok minden szükséges. A megfelelő helymegválasztás, helyes kiültetés, koronaalakítás, tápanyagellátás, növényvédelem, telajművelés stb. mind igen fontos tényező. Nem kisebb jelentőségű a fajtamegválasztás sem. Ez döntő hatással van a termés minőségére, mennyiségére, idejére, hasznosságára, Ezért a fajtamegválasztás mindig nagy gond, már azért is, mert az őszibaracknak ma több ezer fajtája ismert, más és más eltérő tulajdonságokkal, előnyökkel, hátrányokkal.

Többen a gyümölcs tulajdonságai alapján kísérelték

tetszetős, élénkpiros csíkozottsággal. Húsa világos aranysárga, kemény és kissé rostos, bőlevű, gyengén-duránci, íze kellemesen édes-savas, igen ízletes. Jól szállítható. Nálunk, a köbölkúti EFSZ gyümölcsfaiskolájában beszerezhető, a továbbiakban felsorolt többi új fajtával együtt.

2. Bársonypír. Ugyancsak magyarországi nemesítés az Arp Beauty, Mayflower és a J. H. Halé fajták keresztezéséből nyert hibrid. Július második felében érik és követi az Aranycsillag fajtát. Rendszeresen és bőven terem, Jól termékenyül. Gyümölcse középnagy vagy nagy, eléri a 60 mm-t. A fa koronája közepes növésű, a betegségekkel szemben eléggé ellenálló, bár a levélfodrosodás előfordul rajta. A levéltetű nem kedveli. A fagyot és szárazságot jól tűri.

Gyümölcsének alakja majdnem szabályos gömb, héjának alapszíne sárga, élénk kárminpiros bemosottsággal. Húsa is sárga, a mag körül kissé1 pirosas, némileg rostos, kemény és lédús, félig magvaváló. íze közepesen édes-savas, illatos, zamatos. Igen jól szállítható.

3. Dixired. Az USA-ból származik, ott 1939-ben hozták forgalomba, a Halehaven fajtából nyerték. Július végén érik. Nagyon termékeny, hatéves fákon Dordogne-ban faként 120 kg-ot termett. Gyümölcse nagy, átlagsúlya 180 gr. A fa koronája erőteljes növekedésű,, levélfodrosodásra hajlamos. Nagyon ellenálló a fagyokkal szemben, az 1954. évi fegysűjtotta kertekben normális termést adott.

Gyümölcse szép, majdnem háromnegyed részén élénkpiros és sárga narancsszínű, Húsa sárga, kemény, de omlós, íze jő, illata nincsen. Félig maghozkötött. Befőzésre kevésbé ajánlható, azonban nagyon jól szállítható, piaci célokra megfelelő. A magyarország-szegedi országos őszibarack-kiállításon 1967-ben ez a fajta az első díjat nyerte.

4. Starking-Delicius. Az USA-ból származik, 1949-ben

AZ

meg rendszerbe foglalásukat, mások a fa és virág tulajdonságait is figyelembe vették. A gyümölcsfajták rendszerbe foglalása sok esetben jelentéktelen morfológiai és biológiai eltérések alapján történt, amely bélyegek a rendszerezés helyétől eltérő ökológiai viszonyok között kisebb mértékben megváltozhatnak. Ez, és az őszibarackfajták nagy száma nehezíti a rendszerező munkát.

A leggyakrabban használt osztályozási rendszer alapján megkülönböztetünk:

A. Fehér húsú őszibarackot — Prunus persica var. vulgaris.

B. Sárga húsú őszibarackot — Prunus persica var. xanthosarca.

Ezen a két fő változaton belül ismerünk:

1. Molyhos héjúakat — magvawálót (nectarin)

— magva tartót (brugnon)

2. Kopasz héjúakat — magvalálót (nectarin)

— magvatartót (brugnon)

Az őszibarack őshazája Kína, Európába azonban Perzsián keresztül került kb. 2000 évvel ezelőtt. így kapta latinul a Persica megnevezést.

A nálunk termesztett nemes őszibarackot származásilag két csoportra: északkínai, valamint perzsiai csoportra osztjuk.

Az északkínai csoportba tartoznak a fehérhúsú gyümölcsfajták. Ezeknek nagy, világos rózsaszínű viráguk van, a bibék és a porzók a virág teljes kinyílásáig nagy sziromlevelekkel teljesen takartak. Az ide tartozó fajták téli nyugalmi időszaka hosszabb, így fagyellenállőbbak.

A perzsiai csoportba tartozik az összes sárgahúsú őszibarackfajta. Jellemző rájuk az apró, téglavörös vagy sötétrózsaszínű, barengalakú virág. A bibék és porzók már a virág kinyílása előtt kinyúlnak a sziromlevelek alól.

Az általánosságban ismert, nálunk termesztett északkínai és perzsiai sárgahúsú fajtákból választjuk ki számunkra telepítésre a legjobban megfelelőt.

A két csoport termelési feltételeire és gazdasági értékére a következő tulajdonságok jellemzők:

a) A fehérhúsú, zöldhéjú fajták általában' jobb ízűek, aromásabbak a sárgahúsúaknál, fagytűrők. Viszont az őszíbarack-levéltetű és betegségek jobban támadják őket.

b) A sárgahúsú, piroshéjú fajták jobban tűrik a szállítást, nyomásra nem feketedik meg héjuk, tetszetősebbek, mutatósabbak, a levéltetű kevésbé bántalmazza őket, sőt teljesen immunisak is fertőzése ellen.

Világviszonylatban az utóbbi években a sárgahúsű, piroshéjú fajták kerülnek előtérbe, egyre jobban keresettek, míg a fehérhúsú őszibarack hova tovább háttérbe szorul, nehezen értékesíthető. Ezt a fejlődést nálunk is feltétlenül figyelembe kell venni a telepítendő őszibarackfajta kiválasztásánál. Az utolsó évtizedek nemesítése arra törekedett, hogy a sárgahúsú csoporton belül olyan új fajtákat állítson elő, amely ízben is, koraiságban is vetekedik a legjobb fehérhúsú őszibarackkal, ami jelentős eredménnyel járt. így ma már van olyan szortiment, amely az összes kívánalmakat kielégíti, magába foglalja mindkét csoport jő tulajdonságait. Jó ízű, igen szép gyümölcsű, különféle beérési idővel, július elejétől egészen októberig.

Ezeknek az új őszibarackfejtáknek a jelentős része a gyakorlatban, főleg a kistermelők között még kevéssé ismert, azonban nem árt felfigyelni rájuk. Előreláthatólag az elkövetkező évtized divatos fajtái lesznek és teljesen indokoltan. Közülük jelenleg a legjobbak, amelyekkel a folyamatos ellátás biztosítható, a következőit:

1. Aranycsillag. Új magyarországi őszibarackfajta, 1965-től szaporítják a Szeged Délalföldi Mezőgazdasági Kutatóintézetben. Az Arp Beauty és a Mayflower keresztezésével nyert hibrid. A legkorábbi sárgahúsú fajta, érési idejével eddig versenytárs nélkül áll. Közepesen, de rendszeresen terem, jól termékenyül. Július közepén beérik. Gyümölcse középnagy vagy nagy, zöme 50 miinél nagyobb. Koronája nagy, szélesen terebélyesedő. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, fagytűrése rendkívül jó.

Gyümölcsének alakja csaknem szabályos gömb, alapszíne narancssárga, felületének nagy részén rendkívül

Az átültetés előnyei. Lakásunkat díszítő növényeinket — bizonyos Időközönként — új, tápanyagban bővelkedő földbe ültetjük. Ezt azért tesszük, mert a növény fejlődése folyamán elhasználja a cserép, láda földjében levő tápanyagot. Ezáltal a föld struktúrája leromlik, de sok esetben a növekedés is megköveteli, hogy növényünknek nagyobb cserepet biztosítsunk.

A talaj tápanyagainak felfrissítésére legkedvezőbb időszak a tavasz. Az átültetést nem alkalmazzuk minden évben valamennyi dísznövényünknél. A lassúbb növekedésűeket elég két-négy évenként átültetni. Ezeknél azonban minden tavasszal az átültetés helyett a földjük felső rétegét pótoljuk frissel, kedvező földkeverékkel. Az átültetésre kerülő növények cserepei az előzőtől ne legyenek csak 1—2 centiméterrel nagyobb átmérőjűek. Ha

A virágok tavaszi átültetése és a tápanyag pótlása

került a termelésbe a July Elberta rügy variációja. Július végén, augusztus elején érik. Gyümölcse nagy, gömbölyű, héja szép sárga színű, a napos oldalán élénkpiros folttal. Nagyon jó ízű, félig magvaváló, éretten teljesen magvaváló, aromatikus. Fája erőteljes növésű, nagyon termékeny.

A téli és tavaszi fagyokra érzékeny. A Növénytermelési Kutatóintézet szeszélyesi telepének többéves megfigyelése alapján az egyik legkitűnőbb fajta, jól bírja a szállítást, értékes, konzerválási szempontból is figyelemre méltó.

5. Fertília-Morettini. Olaszországból származik, augusztus első felében érik. Fája nagyon erőteljes növekedésű, igen termékeny. Gyümölcse nagy, gömbölyű, a J. H. Hale-hoz hasonló. Húsa narancssárga, élénk ciklámenszínű csíkozottsággal, aromás, jó ízű, teljesen magvaválő. Hideg helyiségben tárolva jól eltartható. Jó téli fagy tűrőképességgel rendelkezik, A , valticei Növénynemesítő Állomáson megfigyelés alatt levő mintegy 600 őszibarackfajtk' közül a legjobbnak tartják.

6. Fairhaven. 1946-ban nemesítették South-Haveban, az USA-ban. Augusztus második felében érik. Fája nagyon életerős, kiválóan termékeny. Gyümölcsét ritkítani kell, Roussilonban 3 éves oltvány korában 25 kg-ot termett fákként. Kiválóan alkalmas ipari feldolgozásra, a konzervipar által a legkeresettebb fajta. Fogyasztásra is megfelelő.

Gyümölcsé (közepes nagys-ágú, átlagosan 125 gramm, túlnyomóan gömbölyű, esetleg ovális. Héja szívós, kétharmadán élénkpiros és narancssárga színű, mutatós. Húsa sárga, elég kemény, igen jó ízű, bőlevű, nagyon édes. Jól szállítható, a levegőn nem barnul, éretten teljesen magvaváló. Fagyálló fajta, levélfodrosodásra fogékony.

7. Stark Early Elberta. Az USA-ból származik, szeptember elején érik. Az összes Elberták közül a legjobb. A világ legnagyobb piacos őszibarackja. Bámulatosan bőségesen terem. Gyümölcse szép aranysárga, hója erős. A legfinomabb étkezési és igen jó magvaváló befőzési barack is. Leve világos, aranyszínű, befőzéskor nem vörösödik meg a magjánál. A régi Elbertánál korábban érik, ennél sokkal nagyobb, színe élénkebb, minősége jobb, magja kisebb. Teljesen kiszínesedik a fán még a megpuhulás előtt, így nagy távolságra ideálisan szólítható. Távolra szállítás terén á világrekordot tartja, — 11 500 mértföldet bír ki károsodás, hűtés nélkül. A Stark Early Elbertát gondos kísérletezés után közel 4 millió egyed közül a törzsből választották ki, mint a legjobbat.

Virágai észak-kínai típusúak, edzettek. Fája életerős, betegségeknek ellenálló, jól nő, igen fiatalon és bőven terem. A téli fagyot a szilvánál is jobban tűri.

8. Halberta-Gigant. Az őszibarack-sorozat utolsó, kései érésű fajtája. Szeptember második felében, sőt október elején érik be. Fája középerős növekedésű, virágai perzsa típusúak.

Gyümölcse a jelenleg ismert sárgahúsű fajták közül a legnagyobb, hatalmas, 35 dekát meghaladó átlagsúlylyal. Héja sötétsárga, piros mosottsággal a napos oldalán. Húsa szintén sárga, szilárd, de lédús, kiváló ízű, magvaváló. A téli fagynak jól ellenáll, virágzásban azonban fagykárt szenvedhet. Termőrügyeit a hajtások alsó részén hozza.

9. Peento. (Kínai lapos.) Dél-Kínából származik. Jáva szigetéről került Európába. Csak a gyümölcs rendkívüli alakja miatt érdemes termeszteni, amely eléri a 6—8 cm szélességet Is, de mindössze 3 cm magas. Sajátos, teljesen összelapított kerekded, pogácsa alakú, mély barázdával két félre osztva. Magva nagyon kicsiny, húsa erősen maghoz kötött, finom, fűszeres, igen édes. Augusztus második felében érik. Érdekes alakjánál fogva figyelmet érdemel a különlegességeket kedvelők számára. Csakis házikertekbe és jó fekvésben való, itt rendszeres és közepes termést ad. Termését az időjárás és a monília csökkenti.

A felsorolt, nálunk új, nagyrészt ismeretlen őszibarackfajlák felhasználásával jelentősen fokozható mind a nagyüzemi őszibarackültetvények, mind a házikertek gyümölcstermelése, tulajdonosuk örömére, megelégedésére. Az ~ ismertetett sorozattal júliustól késő őszig biztosítható a folyamatos őszibarack ellátás. Próbálja ki ön is! Kovács Ferenc, mezőgazd. mérnök

túlságosan nagy edényt választunk, a fejlődő gyökerek nem szövik át az egész földlabdát az év folyamán, pedig a hajszálgyökerek váladéka olyan savakat tartalmaz, amelyek a behálózott részben meggátolják a különféle talajsavanyító véglények és algák elterjedését. A savanyú talaj összetétele leromlik és a tápanyagfelvétel nehezebbé válik a hajszálgyökereken keresztül.

A .cserepek elkészítése. A növények átültetéséhez cserép, láda és jó talaj szükséges. Erre a célra legjobb az új, még nem használt cserép, de a régi is megfelel kellő előkészítés után. Az utóbbiból távolítsuk el a növények gyökérmaradványait, majd homokkal vagy kefével aprólékosan mossuk meg a cserép falait. Ilyen úton eltávolítjuk az edény pórusaiban megtepadt agyagos földet, valamint a moszatokat, amelyek a nap hatására a nyirkos cserépben képződnek.

Milyen földet alkalmazunk? Dísznövényeink nagy része kinemesítésük folyamán nagyon sok színárnyalatot, gazdag alakváltozatot nyert, de ezzel párhuzamosan vérzékenyebbé vált a környezet követelményeire, igényesebb lett a talaj összetételére is. A zömének átültetéséhez legjobb keverékföld készítése, amely komposztból, lombföldből, gyepszínföldből, homokból és tőzegből tevődik össze.

Növények átültetéséhez a legáltalánosabban használt keverék az egy rész komposzt, lombföld és homok, amihez pozsgások esetében tőzeget is juttatunk.

Az átültetés folyamata. A növényeket átültetésük előtt 4—5 órával beöntözzük, hogy a földlabda szárazsága miatt ne hulljon szét. Utána kezünkbe vesszük a cserepes virágot lefelé fordítva. Másik kezünkkel a cserép aljára ütéseket mérünk. Hatására meglazul a földlabda. Ha így sem tudjuk kiszabadítani, szorosan a cserépnél késsel vágjuk körül a földlabdát. Vigyázzunk, ne feszítsük a kést, a cserép könnyen szétpattanthat. Ha a kiszabadított növény gyökérlkoszorúja a földlabda felületén túlságosan buja, átültetés előtt kissé ritkítsuk meg.

Csak olyan cserepet alkalmazunk átültetésre, amelynek aljában nyílás található. Erre nagy szükség van, hiszen ezen távozik az öntözés következtében feleslegessé vált víz. Ellenkező esetben a víz alul összegyűlik, a földet elsárosítja, fellép a növény gyökérrothadása. A lyukra beültetés előtt homorú cserépdarabot helyezünk. A cserép aljára még vékony réteg kavicsot is helyezhetünk a felesleges víz felszívására, elvezetésére. Ültetés előtt a földlabdát meglazítjuk és felső rétegét eltávolítjuk a gyökérzóna felett, utána a növény új cserépbe kerül. A növény földlabdája és a cserép közötti üreget friss földkeverékkel feltöltjük, pálcikával vagy ujjunkkal kissé megtömjük. Arra azonban ügyeljünk, hogy a növény ne kerüljön mélyebbre az előző ültetésénél. Ne használjunk nagyon száraz földet, de nedveset sem. Az átültetett növényeket enyhén öntözzük meg és naptól védett helyre tesszük pár napra.

A tápanyag pótlása. A növények, bár tápdűs talajba kerültek az átültetéssel — lassan mégis felelik a legszükségesebb ásványi sókat. Ezt a hiányt később rendszeresen pótolnunk kell. A tápanyagpótlást a későbbiek folyamán vagy át nem ültetett növények esetében kétféleképpen végezhetjük. Gyakorlatban bevált módszer a föld. felső rétegének eltávolítása, majd helyére baromfi- vagy istállótrágyát tartalmazó komposztot, lombföldet helyezünk. Más eljárással a szükséges nitrogén, foszfor és kálium sóit, a nélkülözhetetlen nyomelemeket az üzemileg előállított növénytrágyákkal pótoljuk. Ezeket a készítményeket (Sfinx, Cererit stb.) virágüzletekben vagy drogériákban beszerezhetjük. Ezekből az eíőírt mennyiséget vízben feloldjuk öntözéssel juttatjuk a növény talajába. Előnyük a gazdasági műtrágyákkal szemben, hogy valamennyi szükséges tápanyag megtalálható bennük.

Az átültetéssel járó fáradalmakat, az öntözéssel és tápanyag pótlásával járó munkákat, a virágok üde színükkel, pompázó virágaikkal meghálálják. Juhász Árpád

Jó ha tudjuk

Számos termesztő tanácstalan, ha csonthéjas gyümölcsfái mézgásodni kezdenek. Ez azért van, mert a háztáji termelők közül nagyon kevesen ismerik a mézgásodás okát. Pedig alig akad kert, ahol ne volna néhány mézgás fa, különös tekintettel az őszibarack- és kajszibarackfákra. Igaz, e jelenség körül a szakirodalomban is viták folynak, s ezidáig nincsenek kiforrott nézetek a mézgásodást előidéző tényezők megállapításában.

A mézgásodás fellépését sok tényező okozhatja. Elsősorban a hideg, nedves talaj, magas talajvíz, friss istállótrágya, bőséges nitrogén, valamint a trágyalével történő öntözés. Gyakori ok lehet továbbá a fa túlzott metszése, a többszöri ismétlődő sérülések, mely származhat jégverésből, helytelen metszésből stb.

Az utóbbi években végzett kísérletek azt igazolják, hogy a mézgásodást előidéző okok között igen nagy szerepe van a gombabetegségeknek és a baktériumoknak. A gombák közül akad olyan gombafaj, amely levélfertőzést okoz, minek következtében a beteg levelek lehullanak és a fa táplálkozásának megzavarása a mézgásodás előidézője lehet. A betegség fellépésekor a leveleken apró, vörös, majd barnás foltok keletkeznek, ezek elhalnak, s a levél kilyukad. Ez átterjed a gyümölcsre is, mely összetöpörödik és mézgafolyásos lesz.

Nagyon ajánlatos a mézgásodás megelőzése. Ennek érdekében a csontárokat olyan talajba ültessük, mely elegendő meszet tartalmaz. Ha kevés a mész, évről-évre pótolni kell. A termőfákat a termés mennyiségétől függően lássuk el szervetlen trágyákkal. Ezek közül főképpen a foszfort részesítsük előnyben, melyet két-három ízben egyrészt ősszel, tavasszal, illetve nyáron kapálással juttatunk a talajba. Természetes, hogy a foszfort kellő mennyiségű kálium- és nitrogén trágyákkal is ki kell egészítenünk. A fák alá ne adjunk friss istállótrágyát, hanem apró, érett trágyát. Legjobb szolgálatot tesz a komposzt. Csontárokat ne ültessünk talajvizes területekre, mert a közelben levő víz a hajszálgyökereket elpusztítja, s ez a mézgásodás előidézője lehet. A fa koronájának kialakítását, majd további metszését akkor végezzük, amikor a levágandó ágak még nem vastagodtak el, hogy a fán minél kisebb sebet ejtsünk. Ha mégis erősebb ágat kell levágnunk, azt augusztusban távolítsuk el, mert ilyenkor a csontárok nedvkeringése lassúbb, s emellett в seb őszig beheged.

Ha gyümölcstermesztőink betartják a fent leírt alapvető követelménveket, többé-kevésbé megelőzhető a gyümölcsfák mézgásodása, sőt a fák élettartama is meghosszabbíható. (—)