Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-25 / 17. szám
BELPOLITIKA Sikerrel végződött a népdalénekesek II. országos versenye Nagy érdeklődés mellett került sor a bratislaval Kultúra .és Pihenés Parkja esztrádtermében április 18-án, szombaton este a csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek II. országos versenyének döntőjére. A döntőbe áz ipolynyékt és az érsekűjvárl elődöntőkből 14 versenyző, Illetve csoport került, közöttük a színpompás népviseletben fellépő martos! és lédeci női kórus, a tornagörgői férfiak énekkara, az egyéni versenyzőik pedig Dél-Szlovákia csaknem valamennyi területét képviselték. A műsort Dobos László miniszter nyitotta meg, méltatva a népdal-örökség ápolásának társadalmi jelentőségét. A konferáló szerepe Dráfi Mátyásnak, a Matesz Igazgatójának jutott. A műsorban a versenyzőkön kívül fellépett még a peredt és a perbetel citerazenekar, a Kovács-citeraduó Terbegecről, a dudáló Seres Imre bácsi Nagytúrről, valamint a Repülj páva felszabadulási népdalverseny két díjnyertes résztvevője. A versenyt Ág Tibor, a zsűri elnöke értékelte, a díjakat pedig Gyurcsó István osztotta ki. A verseny résztvevőit és a közönséget. Vess I^ajos karnagy is köszöntötte a Repülj páva népdalverseny résztvevőinek nevében. A népdalverseny döntőjének bezáró aktusaként sor került a közös éneklésre is, amibe úgy a színpadon felsorakozott versenyzők, mint á közönség aktívan bekapcsolódott. A CSEMADOK Központi Bizottságának Nagydíját ezúttal a martosi női kórus nyerte el, a Közönség díját pedig Varga Katalin, a nyárasdi EFSZ traktoristája, a dunaszerdahelyi járásból. A II. országos népdalverseny többek között azt is bizonyította, hogy a valódi népművészet tolmácsolásában a népdalkultúra területén is jelentős eredményeket értünk el az utóbbi időben. Sajnos, a népdaléneklés vizuális hátterét képező népviselet-kultúrában — eltekintve a martosiektól és a lédeciektől — úgyszólván még gyermekcipőben járunk. A nők jelentős szerepet játszanak a Az elmúlt héten a mezőgazdaságban élenjáró dolgozó nőket, járási funkcionáriusokat országos értekezletre hívta meg a Szlovákiai Nőszövetség. A tanácskozás első napján a szövetség titkárnője, Darena Černova számolt be a mezőgazdaságban dolgozó nők iskoláztatása során elért eredményekről. A nők téli iskolázása nyolc éven keresztül folyt és jelentősen elősegítette a hús-, tojás- és tejtermelés fokozását, s a növénytermesztésben is sokat jelentett — állapította meg a titkári beszámoló. A nyolc év alatt 58 kollektíva versenyzett a Szocialista Munkabrigád címért és 11 csoport el is nyerte azt. A tejhozam fokozásáért indított mozgalomba 3378 fejőnő és 594 kollektíva kapcsolódott be és a vállalásokat 113,9 százalékra teljesítették, vagyis több mint 16 millió liter tejjel adtak többet a közellátásnak. A téli iskolázás során sokat fejlődtek szakmailag a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok és ez megnyilatkozott a termelési eredményekben is. Ezerkilencszázihatvanhétben minőségi változás állott be az iskolázásban. Megszervezték a nők hároméves szocialista iskoláját. Az iskolázás keretében 2000 kollektív és több mint tízezer egyéni kötelezettségvállalás történt. A hús-, tej- és tojástermelés mellett jelentős volt azoknak a vállalásoknak a száma, mely a nők szociális helyzetének a javításával volt kapcsolatos. Három év alatt a vállalások 114 óvoda létesítését segítették elő és serkentették a vezetőséget, hogy szociális helyiséget építsenek, rendezzék a gazdasági udvarokat. De nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is jelentős eredményeket értek el aszszonyeink a vállalások során. A somorjal szövetkezetben például 79 ezer korona értékű árut termeltek hektáronként a szorgos kezű lányok, asszonyok. Az újvári járásban a varrási-főzési tanfolyamok szervezésében is kitűntek a szocialista iskola résztvevői. Az elért kiváló eredményekért a szövetkezetek és állami gazdaságok női dolgozói közül járási és országos értekezleten 2500 személyt tüntettek ki. Az értekezlet második napján felszólalt Ján Jenovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezési miniszter is. Be-Két olvasó-levelező találkozó Szerkesztőségünk lapunk megjelenése 20. évfordulójának jegyében két olvasó-levelező konferenciát tartott, az egyiket április 16-án Dunaszerda- Ihelyen, a másikat április 18-án a kéméndi Akácfa csárdában. Dunaszerdehelyen a Kulacs étteremben Pathó Károly főszerkesztő méltatta az 1950. március 15-én megjelent Szabad Földműves útját. Többek között hangsúlyozta, hogy akkoriban bizony nagy szükség volt az írott szóra, hogy a földművesek megértsék a párt mezőgazdasági politikáját. A lap fáradhatatlanul népszerűsítette a nagyüzemi gazdálkodás eredményeit és a zavaros időszakban is megállta helyét, szembe helyezkedett a jobboldali szocialistaellenes erőkkel, azokkal akik meg akarták bontani a szövetkezeti parasztság egységét és ezért a lap ma élvezi a párt bizalmát. A konferencián nagyon értékes felszólalások hangzottak el és általában megegyeztek a vélemények abban, hogy a Szabad Földműves kollektívája becsülettel szolgálta a földművesek ügyét és napjainkban sem kell egyetlen cikkét sem visszavonni. Dömény János, a járási mezőgazdasági társulás elnöke és a nyárasdi szövetkezet elnöke, a helytállást azzal magyarázta, hogy a Szabad Földművest volt földművesek, EFSZ-tagok írják és úgy gondolkoznak, mint a szövetkezeti parasztság, vagyis naponta együtt élnek a kialakuló szövetkezeti osztály problémáival, és fáradságot nem Ismerve küzdenek a parasztság érdekeiért. A konferencián a szerkesztőség' nagyon sok köszönetét, üdvözletét kapott. Sárkány József, az alsószeli EFSZ elnöke például azt emelte ki, hogy a Szabad Földműves akkor segített, amikor még nem volt elég szakkáder, és ha a lap továbbra is hasonlóan dolgozik, elégedettek lesznek vele az olvasók. Dömény János elvtárs, a dunaszerdahelyi járás parasztsága nevében köszönte meg a.Szabad Földműves segítségét, és méltatta, hogy a lap nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már világméretben is csúcseredménynek számító eredményeket érnek el. Tojónként például 286 tojást termeltek és 500 tehéntől 4100 literes tejhozamot értek el. A brutto termelés a járásban a Szabad Földműves 10. évfordulója óta kis híján megkétszereződött és ma már a tagok átlagos évi keresete 23 500 korona. A konferencia színvonalát emelte a nyárasdi EFSZ almakóstolója, amelyen Belucz János mérnök gyümölcskertész a nagyszámú zsüri-tag előtt szakszerűen ismertette az egyes almafajták tulajdonságait. A kéméndi konferencia, sokrétű volt, és főszerkesztőnknek, valamint dr Michal Ďurdiaknak, az Egységes Parasztszövetség dolgozójának beszámolója után, igen élénk vita kerekedett. A felszólalók általában méltatták a szerkesztőség helytállását, hangsúlyozták a szerkesztőség előrelátását és mind olvasók, levelezők, elégedetten állapították meg, hogy a Szabad Földműves egyedüli lap volt, amely 1968-ban ingadozás nélkül helytállt. Ezt a nézetét fejtegette Pásztor Lajos elvtárs, a CSEMADOK lévai titkárságának dolgozója, Banzi Boldizsár, Petrik József nyugdíjas szövetkezeti elnök Retkes Lajos, a búcsi EFSZ elnöke, Kajtár Ernő mérnök, a kissáről EFSZ elnöke. Csontos Vilmos költő, Kocsis Imre, a kéméndi ellenőrző bizottság elnöke, végül Bartal Lajo', aszázdi EFSZ elnöke úgy sommázta az erre vonatkozó felszólalásokat, hogy a Szabad földműves gárdája azért állt helyt, mert a parasztság soraiból került ki. A lap jövőbeni felépítésével kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Helyeselték a szakmelléklet megjelenését, egy szekmagezln kiadását, azonban kérték, hogy a lap továbbra is alaposan foglalkozzon a falusi lakosságot érintő szociális problémákkal, a kulturális élettel, a sporttal, az ifjúsággal és hozzon szórakozó jellegű írásokat is. (balia) Bemutatkozott az „Ifjú Szivek" énekkara Az Ifjú Szívek, a Szlovák Szocialista Köztársaság „Kiváló Munkáért“ érdemrendjével kitüntetett magyar dal- és táncegyüttes énekkara április 17-én mutatkozott be a bratislavai közönségnek, jubileumi énekkari hangversenyével. A bemutatkozásra a csehszlovák rádió koncerttermében került sor. A műsort a vegyeskar Kodály Zoltán Cohors Generosa című feldolgozásával kezdte, a műsoron Suchoň, Gastoldi, Mendelsohn, Gardini, Bartók, Szvesnyikov, Járdányi és Bárdos művek szerepeltek, továbbá Karaba Gyula, Németh—Šamorínsky István és Schneider-Trnavský Mikuláš népdalfeldolgozásai. A vegyeskar, a női és a férfi énekkar műsorát nagyszerűen egészítették ki az együttes szólistái, Goda Mária, Szálkái Gábor, Kovács Lajos és Tóth András. A bemutató az énekkar jó felkészültségét bizonyította, reméljük, hogy további fellépéseik során sem marad el a siker. Kíváncsian várjuk az együttes tánckarának bemutatkozó fellépését, melyre május hó 18-án kerül sor. mezógazdaságban szedőben hangsúlyozta, hogy a mezői gazdaságban dolgozók fele nő, az állattenyésztésben nagyon sok helyütt kulcsfontosságú szerepet töltenek be, s gyakorlatilag tőlük függ, magas lesz-e a tejhozam, milyen a tojásellátás, vagyis egyáltalán az élelmiszerellátás. Ezért meg kell becsülni minden olyan tettet, törekvést, amely elősegíti a falusi asszonyok nevelését, művelődését, jobb munkakörülményük kulturális és szociális feltételeinek kialakítását. A tanácskozás tapasztalatcsere jellegű volt. Az ország minden tájáról érkezett asszonyok elmondták, hogyan szervezték az iskolázást, miképpen értek el kiváló eredményeket, hogyan segítették elő a mezőgazdasági üzemekben dolgozó nők szociális helyzetének javítását. Emellett feltárták nehézségeiket, amely akadályozza, hogy még eredményesebb munkát végezzenek. Az országos értekezleten kitüntették a legjobb kollektíváikat, egyéneket és a mezőgazdaságban dolgozó nők szocialista iskolájának szervezőit. A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium 70 személynek ajánlott fel társasutazást a Szovjetunióba. A Szlovák Nők Szövetsége és a Nő című lapunk szerkesztősége tárgyi jutalmakat adott a termelésben és a szervezésben kitűnt asszonyoknak. —tt— Nagy veszteség érte a magyar irodalmat ELHÚNYT VERES PÉTER Megrendülve vettük tudomásul a hírt, hogy csütörtökön — április 16-án — 74 éves korában rllninyt évszázadunk magyar prózairodalmának egyik kimagasló egyénisége, Veres Péter Kossúth-díjas Író. Veres Péter uradalmi cselédcsaládból származott. Az elemi iskola elvégzése után maga is cselédként dolgozott különböző uradalmakban és parasztgazdáknál. Alig tizenhat éves és már pályamunkásként dolgozik a hortobágyi vasútállomáson. Aktívan bekapcsolódott az agrár-szocialista mozgalomba ős tagja volt a helyi szociáldemokrata földmunkás szervezetnek. Az első világháborút az olasz fronton sínylődte végig, mint közkatona. 1919. március 21-én a munkástanács, majd a községi direktórium tagja lett, s ezért a proletárdiktatúra bukása után őt is internálták. A fehér terror idején többször is bebörtönözték, mert a baloldaiiság hirdetője volt. Első cikkei a Népszavá-ban jelentek meg, de a Föld és Szabadság is előszeretettel közölte írásait. Első könyve 1936-ban jelent meg az „Alföld parasztsága“ címmel és ugyanebben az évben számos felvilágosító és vitairata, szociográfiai és politikai műve látott napvilágot. A háború éveiben megjelenő írásaiban és szóban is a szocialista társadalmi rendszer eljövetelének szükségességét hirdette. A felszabadulás után bekapcsolódott a politikai eletbe, és számos magas tisztséget töltött be. Legjelentősebb müve a „Három nemzedék“ című regénytrilógia (Szabadság, Szegények szerelme, János és julcsa). Ebben a mesteri alkotásában a magyar parasztság helyzetének alakulását mutatja be a századforduló kezdetétől egészen a felszabadulás örömteli pillanatáig. Számos szépirodalmi alkotása mellett nagy jelentőséggel bírnak a publicisztikai jellegű Írásai is. Veres Péter gyakran megfordult hazánkban és figyelemmel kísérte a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését. Halálának híre mély részvétet és gyászt váltott ki bennünk is, hiszen a magyar prózairodalom jelentős képviselője nem titkolt, meleg baráti érzést táplált szívében irántunk, csehszlovákiai magyarok iránt is. Maradandó emlékét kegyelettel és igaz elvtársi megbecsüléssel őrizzük! Meghalt Váci Mihály * Hanoiból érkezett a tragikus hír, április 16-án elhúnyt Váci Mihály, Kossuth-díjas költő, aki a magyar kulturális delegáció tagjaként tartózkodott Vietnamban. Negyvenhat éves volt, országgyűlési képviselő, az Cj trás szerkesztője. Váci Mihályt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a művelődésügyi minisztérium és a Magyar trók Szövetsége saját halottjának tekinti. A magyar irodalom kiváló személyiségétől Hanoiban vettek búcsút gyászszertartáson a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kulturális kapcsolatok bizottsága és a hanoi magyar nagykövetség vezetői és munkatársai. Intézkedés történt a költő holttestének hazaszállitásáról. Váci Mihály sokat betegeskedett, sokszor nézett szembe az elmúlás lehetőségével. Ggy nézett vele szembe, hogy mindvégig hitt az élet szép értelmében és azt vallotta: haláláig embernek kell lenni az emberekért. Régi komáromi május elsejék Az idei május elseje alkalmából érdemes visszaemlékezni az első köztársaság idején lezajlott harcias, forradalmi május elsejei ünnepségekre. Ezekre az ünnepségekre már hetekkel előre folyt a készülődés. Mindenki megkapta a feladatát, kijelölték a zászlóvivőket, a munkásmozgalom nagyjainak képeit és a (követeléseket tartalmazó transzparensek vivőit. Amikor aztán elérkezett a nagy nap, alaposan felkészülve és felszerelve elindult a menet a királypüspök utcai Munkásotthontól, végig a városon. Az elinduláskor még nem is voltak olyan sokan, de ahogy a városon végighaladt a tüntető menet, soraik szaporodtak munkásokkal, kisparasztokkal, kisiparosokkal, kishivatalnokokkal, mert ebben az Időben a pártnak Igen nagy volt a tekintélye, hiszen a párt minden kisember jogaiért harcolt, úgy a parlamentben, mint a sajtón keresztül, kihasznált minden alkalmat és lehetőséget a dolgozók érdekeinek védelmében. Éppen ezért, ha a párt megmozdult, hittek is neki és támogatták igyekezetét. így volt ez a május elsejei üennepségeken Is, és mire a menet a Kossúth térre érkezett, óriási tömeggé fejlődött. Itt az emelvényen Mező István szenátor, Major István, vagy Steiner Gábor képviselők mondtak ünnepi beszédet. Beszéltek a május elsejék jelentőségéről, a dolgozók követeléseiről, és állást foglaltak az akkori nemzetközi eseményekhez. Elítélték az olasz fasiszták aljas és kegyetlen támadásait az abesszln nép ellen, a spanyolországi fasizmus rémtetteit, ahol a német és az olasz fasiszták bombazáporokot zúdítottak a spanyol nőkre, családokra és gyermekekre. Ekkor állapították meg a párt szónokai, hogy a spanyol népet támogatni kell a fasizmus elleni harcban, mert ha a fasizmust nem állítjuk meg Madridnál, akkor az később Prágát Is lerohanja. Sajnos, akkor még sokan nem hittek ennek az intelemnek, főleg a polgári rétegekben. A történelem pedig a kommunista párt vezetőit igazolta, mert a fasizmus lerohanta egész Európát, rengeteg kárt és fájdalmat okozva az emberiségnek. A május elsejei ünnepségek politikai része a délelőtti órákban lezajlott, délután pedig népmulatságokra került sor a régi sportpályán, a ráckertben, vagy pedig az akkor még igazán szigetnek számító Apályt szigeten. Sportbemutatókra, szavalőkór u sok na és énekkari fellépésekre került itt sor, melyeket késő esti órákig tartó népünnepély követett. 1938 után a horthysta rendszer a május elsejei ünnepségeket szigorúan betiltotta. Ebben az időben a pártsejtek egyes házaknál emlékeztek meg a május elsejékről, vagy kint a határban, kirándulás keretében, ahol megbízható őrök tartották távol a hivatlenokat. Az Illegális május elsejei ünnepségek keretében került sor a temetőben fekvő 102 forradalmi harcos sírjának megkoszorúzására is. Akárhogyan is vigyáztak a kakastollas csendőrök, a komáromi- munkások minden május elsején elhelyezték a vörösszalagos koszorúkat az 1919-ben elesett vöröskatonák sírjaira. A rendőrség, a csendőrség és besúgók a temető bejáratánál őrködtek, nem gondoltak arra, hogy a munkások a temető hátsó kerítésén át hozzák el kegyeletük jelét. A legszebb május elseje azonban mégis az 1945-1 május elseje volt, amikor a dolgozók nagy ünnepét szabadon meg lehetett ünnepelni. Nem kellett az embereket összehívni, jöttek azok maguktól Is, a városból, a falvakról és a tanyákról. Jöttek öregek és fiatalok, férfiak és nők egyaránt. A vén Kossúth tér nem is bírta már ezt a tömeget befogadni, tele voltak a környékbeli utcák Is, volt ott legalább ötvenezer ember. Ekkora tömeget nem látott soha azelőtt ez az öreg tér, amelyiket azóta neveztek el Május 1. térnek. Az egybegyűlt hatalmas tömegnek a szónokok akkor még beszéltek oroszul, magyarul, szlovákul, csehül, de még ukránul is, és senkinek nem jutott eszébe neheztelni ezért. Amíg Itt volt a szovjet hadsereg, nem volt nálunk nemzetiségi probléma, mindenki úgy beszélt, ahogy tudott. Az ember értékmérője az általa elvégzett munka volt, és ha ezt elvégezte, meg is volt a becsülete. Volt ennek a májusi ünnepségnek egy igen kedves megnyilvánulása is. A tér szélén, ahol már gyülekeztek az első ünneplő csoportok, szovjet katonai alakulatok vonultak el, akik, amikor látták, hogy a téren vörös zászlók alatt hatalmas tömeg gyülekezik, nagy éljenzésben törtek ki. Hosszú ideig zengett a téren a Privjet és a Hurráh kiáltás, amit a gyűlésezők is átvettek. Utána felharsant az internacionálé, rengeteg torokból, sokféle nyelven, fenséges összhangba vegyült a magyarul, szlovákul és oroszul éneklők tábora. Akkor éreztük át igazán, milyen erőt jelent, ha a dolgozó nép nemzetiségre való tekintet nélkül összefog. Sajnos, ezt az öszszefogást sokan már akkor sem nézték jó szemmel, és 1968-ban meg is mutatták Igazi arcukat. De ekkor már a szovjet hadsereg sem nézhette tovább a dolgok veszedelmes folyását egy olyan országban, amelyet a szovjet nép fiat szabadítottak fel, és újból visszajött, hogy felelőtlen szélhámosok ne herdálhassák el a munkásosztály hatalmát. Hnlczer László I
