Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-25 / 17. szám
Bratislava, 1970. április 25. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 17. szám. A harcban nem szabad megállni Május elseje a tavasz ébresztő és megújító hatásiát hozza megával, új élet kezdetét Jelenti, új munkáihoz lát a természet, és a természet szülöttje, a társadalom. Ez az évszázadokon és évezredeken át megismétlődő újjáéledés elválaszthatatlanul egybeforrt az emberrel, új kedvet és új lendületet ad az embernek, új akarások és új célok megvalósításához. Nem véletlen tehát az sem, hogy május elseje a történelem folyamán egybeforrt a munkásmozgalommal is, mint a társadalmi megújhődás legerősebb és legmélyebbre ható megnyilvánulásával. A természet és társadalom egységének, a fejlődés dialektikájának fényes bizonyítékai a vöröszászlős forradalmi május elsejék. Május elsejét írtak akkor Is, amikor 1886-ban a chicagói utca kövezetét tüntető munkások kiömlő vére festette pirosra. Nem ők voltak a munkásmozgalom első halottal, és nem is az utolsók, de ezek a tavasz ünnepén kioltott életek vészesen figyelmeztető jelként hatottak a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának elmélyülésére. Az 1889-ee párizsi nemzetközi munkáskongresszus ezért határozta el, hogy május elsejét a munka ünnepévé, a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ünnepévé nyilvánítja. Méltóbb tartalmat a tavasz ünnepe nem is kaphatott volna. Május elseje azóta a legszebb emberi törekvések hordozójává vált, az emberek közötti egyenlőség, a kölcsönös megbecsülés, a seglteniekarás, az igazi emberi kapcsolatok jelképévé. Május elseje a munkáskezek megbecsülését és a munka szeretőiét hirdeti, de hirdeti az önző, embertelen kizsákmányolás elleni kérlelhetetlen harcot is. Számos keserű tapasztalatba került, amíg a munkásosztály megtanulta, hogy az igazságos társadalmi rendet csupán kéréssel és követeléssel nem lehet megvalósítani. A kapitalista magántulajdon lélekromboló és humánumfosztó erejét csak erős elhatározással, és ha kell, megalkuvás nélküli erőszakkal lehet megtörni. így is történt. Az eltelt 20—25 év alatt sok mindent megvalósítottunk a forradalmi májusok tüntetőinek elképzeléseiből. Negyed évszázad elég volt ahhoz, hogy a társadalom szerkezetében alapvető változásokat hozzunk létre, megszüntessük a termelőeszközök magántulajdonát, a kizsákmányolást, megteremtsük a szocialista életmód alapfeltételeit. Kevés volt viszont ahhoz, hogy az emberekben is kialakuljanak a szocialista életmódhoz szükséges adottságok. Május elseje tehát napjainkban sem veszít eredeti jelentőségéből és küldetéséből. Május elsejének ma is van mondanivalója, sőt, a mai kettéosztott világban hatványozottan szükségünk van a május elsejék elvet éltető erejére. A világ kettéosztottsága, s nem utolsó sorban a haditechnika színvonala a mi generációnk életében különleges helyzetet teremtett. Hívei vagyunk a két rendszer közötti gazdasági együttműködésnek, mert ez mindkét tábor számára előnyös lehet, de számtalanszor kijelentettük már, hogy az ideológiában nincsen, és nem is lehet együttműködés. A szocializmus számára a legnagyobb veszélyt ugyanis éppen a nyugati életfelfogás beáramlása jelenti, mert az teljes ellentétben áll a szocializmus gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel. A nyugati életfelfogásnak azonban átmeneti táptalajt nyújthat az a kispolgári gondolkozás, amit még az első közztársaság idejéből örököltünk, és ami a hatvanas évek folyamán — január előtt és után — ugyancsak megerősödött. A kispolgári gondolkozás légkörében, a burzsoá nacionalizmus és az egyéni, kis önzések útvesztőiben a szocializmus gondolata elveszíti reális alapjait. Az egyének mértéket nem ismerő exisztenciális versengése szükségszerűen a korrupció elburjánzásához vezet, illuzórikussá teszi a szocialista módon való élés jelszavát, szélesre tárja a munkával ki nem érdemelt jövedelmi források kapuját, lerontja a munka társadalmi értékét és a munkaerkölcsöt, végső fokon pedig áthidalhatatlan ellentéteket szül társadalmi fejlődésünk anyagi és eszmei vonatkozásaiban. Politikai krízisünk forrását is elsősorban itt kell keresnünk. Hogy hová vezet az államilag is támogatott kispolgáriasodás, azt legjobban az elmúlt két év eseményeiben tapasztalhattuk, amikor a kispolgárt gondolkozás még a számára kedvezőtlen alapot is megpróbálta átformálni a saját képe szerint, ami pedig nem más, mint a kapitalizmus fokozatos restaurációja. Tovább kell tehát folytatni a harcot a forradalmi május elsejék szellemében a szocializmus teljes eszmei győzelméért. Igényes, és nehéz lesz ez a harc, mert ebben a harcban nem elég már csak a fegyvert szorítani, hiszen az nem a tőkések konkrét hatalma ellen folyik, hanem a meglevő tőkés világ eszmei befolyása, és a volt honi kapitalizmus eszmei maradványai ellen. Ideológia ellen ideológiával kell felvenni a harcot. Az értelem síkján kell a győzelmet kivívni, személyes példamutatással alátámasztva. Bátrak lehetünk e harcban, mert nekünlk kedvez a szocialista társadalmi rend történelmi szükségszerűsége, mint objektív tényező. Ügy kell azonban rendezni sorainkat, hogy helyt állhassunk az eszmei harcban, hogy mellénk állhasson a szocializmus gondolatának minden támogatója, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség, össztársadalmi összefogásra van szükség, hogy a szocialista fáradalmat a proletár internacionalizmus eszmei alapján az őt megillető szintre emeljük. Le kell számolni a képmutatókkal, a megalkuvók minden válfajával, meg kell szüntetni a szavak és a tettek közötti ellentmondásokat. Csak így tarthatjuk magasra kezünkben a zászlót, csak így válhatunk forradalmi elődeink méltó utódaivá. Erre kötelez minket május elsejék öröksége. JOHANNES R. BECHER: Május elsején Mily könnyen lengtem át e napba én! Sugárzó ének lengett, gyűlt körém — Almomban lágyan messzi dallam zengett, S fölébredtem, hogy zengve együttlengjek. Zászlók suhogtak át az ablakon, S az ajtók nyílni vágytak szabadon, Minthogyha sok barátra vártak volna Ott lenn az úton mentek ők dalolva. A vén asztal a fény felé vonult A falra sugárkévék dísze hullt, S a szürke tárgyakon boldog derengés. 0 együttzengés, zengő együttlengés! t* .c. „v.....,,, A M E Z ŐGAZDASÁG I DO LG О ZÓ К H ÉTI LA P I A ■ ' Köszöntjük Május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepét!
