Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-18 / 16. szám

MÁRIA ALEXANDROVNA OTTHONÁBAN Hófehér párna- és paplanhuzatok, fehér vaságy, kis szekrény, sublót, dobozok, csipketerttővel letakart asztal, kézi faragású szék, két könyves­polc és egy kályha. Az asztalon szétnyitott könyv, Puskintól: A kapitány lánya. Mellette üveglap alatt megsárgult tanítói oklevél. Az egyik doboz­ban családi iratok, levelek, a másikban kis tűpárnák, cérna, fonal és horgoláshoz, kötéshez szükséges eszközök. Olyan a hangulata a háló­szobának, mintha reggel távozott volna a lakója, hogy este visszatérjen megpihenni. Pedig, idestova félszázeda bogy meglhalt a fehér szoba la­kója, Lenin édesanyja. A szobát és házat, illetve múzeumot a család leg­idősebb gyermeke, Anna irányításával rendezték be 1929-ben. Az ő akara­tából kerültek régi helyükre a bútorok, huzatok, függönyök, szőnyegek, virágok és minden, ami egykor az Ufjanov család tulajdona volt. Anna tudta ezt a legjobban, hiszen ő élte át otthon a Szimbirszkben eltöltött tizennyolc év összes örömeit és tragédiáit. Kik voltak Ufjanovék? Haladó gondolkodású orosz család, Ilja Nyikola­­jevícs IHjenov 1863-ban, az egyetem elvégzése után, feleségül vette a fiatal tanítónőt, a falusi nagynénjénél nevelkedett ánvalányt, Mária Alekszandrovnát. Házasságukból született 1864-ben Anna, 66-ban Sándor, 70-ben Vologya (Lenin), 71-ben Olga, 74-ben Dimitríj, 78-ban Mária. Szimbirszkbe 1869-ben költöztek (ma a várost őróluk Uljanovszknak ne­vezik) és ott éltek 1876-ig. A VÄROS Az idén április végén érkeztem a Volga-parti városba, Uljanovszkba. A széles Volga uljanovszki szakaszán a jégzajlás sem indult meg. Azt mondják, ha nagy a tél, még májusban is úsznak a jégtáblák a vizen. Az elmúlt tél is ilyen volt. A hőmérő higanya sosem szállt mínusz 35 fok fölé. Az ottaniak nem sokat törődtek a folyóba szorult téllel. Kint a parton ásták a kerteket, metszették a fákat. A külváros egyik szögletében az évszázados faházakat páncélozott orrú traktorokkal döntögették, s mö­göttük egymást érték a törmeléket elszállító dömperek. Már egész város­részeket átépítettek, öt-hatemeletes háztömböket, üzletsorokat, tágas parkokat, játszótereket alakítottak ki. Egyedül a Lenin utca marad meg a régi formájában. Ezzel is adózik a város az Uljanov-család emlékének. Hadd őrizzék a régi idők hangulatát az öles vastagságú útmenti nyár­fák, a díszes faragású ablakok, kapuk, tornácok. Ilyen volt akkor is az utca, amikor az Uljanctv-család az 58-as számú házban lakott. A HÄZ A ház egyemeletes. Homlokzatán az emeletet és a földszintet díszes fa­ragású párkány választja szét. Ablakai tágasak, bőven juttatnak fényt a belső helyiségekbe. Lent a bal sarokban a bejárati kapu zárt folyosóba nyílik, rajta keresztül lát a látogató az előszobába, udvarba, kertbe. A bal szárnyon volt a konyha és a kamra. Mária Alekszandrovna idejének jó részét itt töltötte. Kettejük, s a hat gyerek étkeztetése sok munkát adott. Segítsége csak néha akadt, a főzést maga végezte. Amíg kicsik voltak a gyerekek, hajnalban kelt és dolgozott a kertben. A félholdnyi terület megtermetté a háztartáshoz szükséges zöldség- és gyümölcsféléket. Amíg dolgozott, a gyerekek körülötte játszottak. Ma is áll még az a nyárfa, amelynek egyik oldalról kinyúló ágán a hinta lógott, körülötte füvesített részt hagytak a gyerekeknek. A veteményes ágyások között tilos volt a játék, a legkisebbeknek is tudniuk kellett a rendet. Anna írja vissza-UEfisv' T" - -' ^ъжакмтшияяяшшшшшяшяшшшшштшмашт — Az út szélén zöld fü­­ivecske — mekegte egy kis gi­­da. — S hogy lehet kint fut­­kározni! ... — S napozni — így a cica. — Kifekszem a kapu elé: a nap éppen odasüt, s kiadósat szundikálok... — Úgysem hagylak egyebütt — loholt oda Vakkancs kutya. — Szépen összejöttetek. Szedte­­vette rusnya népség, szétütök most közietek I A cicának több se kellett, egyszeribe elfutott, kotlósma­­ma is továbbállt, rucánk is elbattyogott, a gida meg kapta magát, átugrott a sövényen, s a malacka lógó orral odább somfordáit szépen. — Hej, ha egyszer nyitva hagyná valaki azt a kaput! — ábrándozott kis barátunk. — Befutnám a fél falut... Min­den zabszemet megennék, le­legelném a füvet, a tócsákban hemperegnék... Ajjajl Sajnos, nem lehet!... Ámde ekkor Jancsi gyerek viharzott be a kapun: s sarkig tárva-nyitva hagyta. — Ni csak! Nyitva a kapum! — rikkantott fel a malacka és nekiiramodott. — Meghemper­­gem a tócsában, mind felfalom a zabot! Az ám, de a pajkos szellő azt se mondta: fapapucs! s a kis­malac orra előtt becsapta jajj! a kaput Enyedy György Az alvégen? A felvégen? Va­lahol a faluszélen élt egy tar­ka kis malacka — orra tömpe, farka ujjnyi — s szerette a földet túrni, szerette ám, de nagyon túrta is, s egy szép riapon mi nem jutott az eszébe: — Adjon isten, Kotlós néne, — köszönt rá a kotlőstyúkra. — Oldalam már régen fúrja a kí­váncsiság, hogy ott — s a kapura mutatott — a mögött a hogyishívják ... figyelje csak, épp most nyitják!... nagy deszka mögött mi van? ^ j^fWhcsi тшс — A kapu mögött, fiam? — Ügy, úgy bizony — bólo­gatott nagy buzgón a csöpp malac. — Mi volna? Az utca van ott. — Az utca? ... Ugyan mi — Hát... két sor ház ... a kocsiút... — gondolkodott tyúkanyó —, s az úton ... ha... itt-ott zabszem... no meg bú­za, csuda jó! — Sok gödör, meg hepehupa — tettyegett oda egy ruca —, és ha esik az eső, megtelik mind esővízzel, s kell ennél jobb feredő? CSALÁDI KÖR emlékezéseiben: „Anyánk fegyelmet tudott tartani, bár sohasem fékezett bennünket.“ Másutt azt írja: „Itt — a kertben — mindent anya rendez­getett, nagy kedve telt a kertészkedésben.“ Eredeti állapotában helyezték vissza a kert közepére az egykoron épített, fedett nyári pihenőt is. Nyá­ron ott zajlott a család élete, ott tanultak, játszottak, ott készítették elő a téli eltennivalókat. A család minden tagja szívesen emlékezik vissza az évenként ismétlődő befőzésekre: együtt hámozták az almát, válogatták és magtalanították a meggyet. Ilyen alkalommal történt, hogy Mária Alekszandrovna hiába figyelmez­tette Vologyát, nem szabad a levágott almehéjat megenni, ő nem hall­gatott rá, és ahogy édesanyja elfordult, megette az almehéjat. Büntetés­ből a feketeszékbe (bőrrel bevont szék volt ez, ma is megtalálható az ebédlőben) kellett ülnie. Örák múlva jutott eszébe az édesanyának, hogy Vologyát megbüntette, bement, hogy megnézze, megvigasztalja: ne kese­regjen, de — mélyen aludt. A lakószobák is Mária Alekszandrovna keze munkája nyomán váltak otthonossá. A kertből az előszobán át a vendégszobába, az ebédlőbe és a felvezető keskeny falépcsőről az emeleten egy előtérbe jutunk, belőle nyílnak az ajtók a kis hálószobákba. Annának, Sándornak, Vologyának külön-külön, Olgának, Dimitrijnek és Máriának közös szobájuk volt. A be­rendezés egyszerűsége, célszerűsége megkapó. A fehér vaságyak, a tanu­láshoz, olvasáshoz szükséges asztalok, szekrények, díszítés nélküliek. Ez a szerénység, egyszerűség Ufjanovéknál a nevelés eszköze lehetett. Anyi­­gilag többre tellett volna, hiszen ebben az időben az apa a šžimbirszki iskola igazgatója volt. Ám a gyerekek nevelését nagyon céltudatosan irá­nyították. Erre vallanak a napi munkarendről megmaradt írásos és tárgyi emlékek: az ebédlőben a fali térkép, a szekrény tetején a házilag készí­tett fizikai és kémiai kísérleti eszközök, a különböző biológiai gyűjtemé­nyek, az íráshoz, rajzoláshoz készletek, Anna feljegyzései az időbeosztá­sukról. MÄRIA — MINT NEVELŐ Mária Alekszandrovna német, francia és angol nyelvre tanította a gye­rekeit. Ű tanította az éneket és zenét is. Ma is ott áll a vendégszobában kedvenc hangszere, a német márkájú fekete zongora. Anna írta vissza­emlékezéseiben: „Hímezni, varrni is tanultunk anyánktól.“ Hogy a céltuda­tos nevelőmunka milyen eredményes volt, arról leghívebben a falakon keretezve függő egykori bizonyítványok vallanak: Sándor, Vologya, Olga kitűnő eredménnyel, aranyéremmel végezte el középiskolai tanulmányait. A csalód boldog korszakát valóságos tragédia-sorozat szakította meg: 1886-ban, ötvenöt éves korában elhunyt a családapa, egy évvel később, a cár elleni merénylet gyanúja miatt kivégezték Sándort, a 21 éves egye­temistát. A 19 éves Olga tífusznak esett áldozatul. Utána Vologya (Lenin) üldözése, száműzetése, börtönbüntetése következett. A halk szavú anyá­nak, Mária Alekszandrovnának, a sok aggódás, gyász és rettegés után hazatérő fia, Vologya, adhatott volna nyugalmat, kései örömöt. Ezt azon­ban nem érhette meg. Egy évvel előbb halt meg, mielőtt Lenin nevével, 1917-ben harcba indult a nép. Amikor Lenin 1917-ben visszatért Oroszországba, első útja az édesanyja sírjához vezetett. Onnan a szállására ment. Kísérőjének feljegyzése szerint így szólt: „Nagy útjaim közül ez volt a legrövidebbedé a legnehezebb.“ Uj játék szavakkal-m . -яг.-ШМ. -ÖRÖM. — Régen játszottunk szavakkal — mondta Teri. — Tegnap eszembe jutott valami, gondoltam, ti is örülni fogtok neki. — Hogyne, hogyne — lelkesedtek a gyerekek. Mit találtál ki megint? — Rájöttem, hogy ren­geteg olyan magyar szó van, amelynek csak a kezdőbetűje más, a többi ugyanaz. És ez az egy huncut kezdőbetű teljesen más értelmet ad a szó­nak. Itt van mindjárt egy: ÉL. Annyit jelent, hogy valaki létezik, mozog, beszél, azaz él. Ha ez elé odateszek egy betűt, mondjuk a В-t, már BÉL lesz belőle. Ha a C-t veszem, CÉL, aztán DÉL, FÉL, SZÉL, TÉL, VÉL. Ez az én új játékom. Leírok nektek gyorsan három, mondjuk inkább négy furfangos szót — így ni —, s ti máris kezdhetitek a versenyt. Aki a leg­több helyes szót alakítja ki belőlük a legrövidebb idő alatt, az nyert. Mi is leírtuk nektek a négy szót, hogy könnyítsünk egy kicsit a dolgo­tokon, megsúgunk egy titkot. Egyetlen szó sem marad ki, ha a kezdő­betűket ábácé sorrendben próbáljátok a tőszavak elé illeszteni. Ha meg­figyeltétek, Teri is így sorolta fel a példaszó kezdőbetűit. Anyu gyűrűje A kis Zoli keze a szokásosnál is piszkosabb. Nagymamája ször­­nyűlködve kérdi: — Mit csinálsz, te gyerek? Csak úgy ragad a kezed a piszoktól! — Jaj, nagymami, kerestem az anyu elveszett gyűrűjét. — És hol kerested? — Hát... a lekváros üvegben. SZOBANÖVÉNYEK ÁTÜLTETÉSE Nem minden cserepes virágot kell évente átültetni, csak a nagyon gyor­san fejlődőket, például: vízipálma, filodendron, sansaveria, asparagus stb. A lassabban növekvőket elegen­dő két-három esztendőként. A kezdő szobanövény-nevelők azzal szokták el­rontani az átültetést, hogy túl jól akarják csinálni és a megelőzőnél sokkal nagyobb cserepet szereznek be. Ez azért káros, mert megerőlteti a növényt. Nem képes gyökereivel behálózni az új táptalajt és ennek kö­vetkeztében a virágföld elsavanyodik, s a növény elsatnyul. Tehát legcélra­vezetőbb, ha csak két-három centi­méterrel nagyobb átmérőjű az új cse­rép. Szép tiszta, előzőleg jól beáztatott cserepet használunk az átültetéshez. Az aljára vékony réteg vízelvezető, aprószemű kavicsot szórunk. — Vi­rágföldet — ha nincs kertünk, vagy nem járunk lombos erdőben — leg­célszerűbb a piacon vásárolni. Ott­hon még egy kis kávézaccal és kevés fahamuval feljavíthatjuk. A régi cserépben levő növényt könnyedén, de óvatosan, fejjel lefelé fordítjuk és kiemeljük a földlabdá­val együtt. Mielőtt behelyeznénk az új cserépbe, sodorjuk le róla a régi vízlevezető kavicsokat és ha túl nagy­nak találjuk az alján kifejlődött gyö­kérkoszorút, csípjük le. Azután bele­helyezzük a földlabdát s a növényt -az új cserépbe, és a hiányzó helye­ken kitöltjük a friss virágfölddel. Ne púpozzuk túl magasra a földet, mert akkor locsolásnál szétfolyik a víz. Amíg az átültetett növény gyökerei megerősödnek — három-négy hét —, csak mérsékelten locsoljuk a virágo­kat. (r. e-l SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK Remény jeligére. Panaszaik orvoslása szakorvos beavatkozását igényli. Mivel lakóhelyükön nincs szándékuk az orvost felkeresni, az alábbi módon akarunk a segítségükre lenni. Keressék fel Pozsunyban szer­da vagy pénteki napon délelőtt dr. Kováéovát, Bratislava, nám. SNP 9. szám alatti címen, aki a segítségük­re lesz. Hivatkozzanak szerkesztősé­günkre és a fenti jeligére. Vörösorr. Kevés ember jár kö­zöttünk, aki elégedett lenne a külse­jével. Megértjük, hogy a vörös orr kel­lemetlen gondolatokat ébreszt magá­ban — édesanyja hasonló orra ezt még sokszorozza. Tanácsaink a kö­vetkezők: Csináltasson gyomorszon­dát a gyomnrsava mennyisége meg­állapítására, ha ez kevés lenne, rend­szeresen szedjen Acipepsolt, azonkí­vül Riboflavint. Helyileg kezelje az orrát éjszakára az alább 1 kenőccsel: pityoli, ung. hydrocortisoni aa 5,0. Az étkezésből hagyja ki a fűszeres étele­ket, és ne fogyasszon alkoholt. V. I. LENIN VÍZSZINTES: 1. Jelmondatunk első része, folytatva a függőleges 5. sor­ban. 6. Haza. 7. Fedd. 9. Kevert terv. 11. Kisebb katonai alakulat. 13. Skandináv váltópénz (ŐRE). 14. Be­cézett női név. 16. Kuckó. 19. Kötő­szó. 21. ízletes gyümölcs. 23. Egy né­metül (é. h.). 25. Birka közepe. 26. Tőgó fővárosa. 27. Csecsemőhang. FÜGGŐLEGES: 2. Teherben van! 3. Az első bárkás. 4. Amit a diák nem szeret. 8. 24 van belőle egy napban. 10. Szaglószerv (ford.). 12. Száz szlo­vákul. 15. Lírai költemény. 17. Be­cézett női név (ÜLI). 18. Gyalogos katona. 20. Folyó a Dunántúlon. 22. Mór betűi felcserélve. 24. Néma egyik típusú betűi SZABAD FÖLDMŰVES 11 1970, április 18,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents