Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-18 / 16. szám

A tudás fénye világítson be

minden hajlékba

SZÖVETSÉGI SZEMLE

öröm hallani, hogy a szakképzett emberek szí ma az utóbbi másfél évtizei során megtízszereződött mezőgazdasági üzemeinkben. Ennek rendkívüli jelentőségéről lépten-nyomon megbizonyosodhatunk. Hiszen a közös gazdaságok fejlődési ütemének meggyorsulása is jórészt ennek tudható be. No meg aztán a gazdasági eredmények is meghatványozódtak. Sok helyütt a hektárhozgmok a kétszeresére, háromszorosára emelkedtek, a hús, tej, tojás termelése megsokszorozódott. Számottevően növekedett mind a közös, mind a tagok jövedelme, ami a jómódúságot hozta létre.

Már kézzelfogható, a szakképzettség igen is jelentős gazdasági tényező. S ezen túlmenően a tagok erkölcsi profiliának is formálója. Mert h'szen a szakmailag kéozett, műveltebb ember nem reked meg a mában. Összefüggéseiben szemléli a dolgokat, megfontoltabb, tárgyilagosában ítél és sokkal magabiztosabb.

LEGTANULÉKONYABB AZ IFJÜSÄG

Nemrégiben a losonci Járásba látogattunk el, hogy a szövetkezetek tagjainak szaktudása gyarapításáról némi áttekintést nyerjünk.

Mellesleg említjük, azért néztünk be elsőként a Losonci Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság szakoktatási és művelődési osztályára, mert a Perasztszövetség járási bizottsága még nem működik úgy, ahogy a helyzet azt megkívánná. Tegyenek róla minél előbb, hogy ez a fontos társadalmi-érdekvédelmi szerv kiépüljön, s betölthesse igazi küldetését.

Lacko Pavel, az ügyosztály káderese betekintést nyújtott egybe-másba. Megtudtuk, a közel ötezer szövetkezeti tagból a legkisebb létszámot a húsz éven aluliak csoportja képviseli. Mindössze 113, viszont a legtöbb az ötvenöt-hatvan év közötti. Ezek száma 638, de nem sokkal kevesebb az olyan tag, aki még dolgozik ugyan, de már nyugdíjas. Fennáll a gyors elöregedés veszélye, s tenni kéne valamit, amíg nem késő.

Az egészhez még annyit: az ifjúság a legtanulékonyabb. Jó munkabíró, egészségi állapotát nem nyirbálta ínség, hátgörnyesztő robot. Családi gondok sem emésztik. Mentes az előítéletektől. Ha jól bánnak vele, tud lelkesedni, kezdeményezni.

Mégis, mit lelhetne tenni? Elsősorban a munkakörülményeken kellene sürgősen javítani. Fontos lenne jobb kereseti lehetőség biztosítása. Gazdagabb, színvonalasabb kulturális élet kibontakoztatásához a szórakozási lehetőségek megteremtésére is több figyelmet kellene fordítani. S szülői ráhatással is némileg javítani lehetne a helyzeten.

MEGTARTANI, NEM ELRIASZTANI

Ami még igen lényeges: sokkal több jő példát lásson az életbe kikerült szakképzett fiatal. Mert mi a helyzet? Számos mezőgazdasági üzemben — tisztelet a kivételnek! — a képzett fiatal hosszú Ideig nem jut szóhoz. Ha kezdeményez, elgáncsolják, lehurrogják: „Mit akarsz, te?, Hiszen a tojáshéj még az orrodon ...“

Ilyen és hasonló megjegyzések csöppet sem lelkesítőén hatnak. Hosszabb időre kedvét szegik. Szárnyszegetten vergődik egyik napról a másikra. Végül úgy érzi, semmi keresnivalója ebben a közösségben, s egy szép napon hátat fordít. Azt sem mondja: fapapucs.

Efféle gondolatok motoszkáltak a fejemben, mielőtt megkérdeztem a káderest, miként halad a szakképzés, az önművelés.

— Tavaly heten fejezték be főiskolai tanulmányaikat Nyitrán. Ezek a mezőgazdaságban dolgoznak, különféle posztokon. Harmincnyolc mezőgazdasági technikus és hatvankét szaktanintézeti növendék is végzett, akik hét lány kivételével a mezőgazdasági termelésbe kerültek vissza. Az 1969/1970-es tanévben összesen 140 fiatalt köt tanoneviszony, illetve szerződés.

KÜLÖNFÉLE TANFOLYAMOK

A továbbiakban Lackó elvtárs még elmondotta, hogy múlt év decemberében a járás valamennyi szövetkezeti elnöke, zootechnikusa, agronómusa, ökonómusa, gépesítő le egyhetes tanfolyamon vett részt a festői szépségű Magas-Tátrában. A legújabb termelési módszerekkel, a leghaladóbb termelést technológiával és a legfontosabb tudnivalókkal ismerkedtek meg.

Az idén ugyancsak több speciális tanfolyam szervezésével számolnak. Máris működik egy szőlészeti tanfolyam. Továbbá sor kerül elegendő jelentkező esetén egy héthetes villanyszerelői, öthetes kombájnkezelői, valamint hegesztő tanfolyamokra. Eddig a kombájnos tanfolyam iránt mutatkozik a legcsekélyebb érdeklődés.

— Van-e túltengés az egyes szakmákban?

— Fölösleg van gépjavítókból. Tavaly az előirányzott 15 helyett 28-an végezték a gépfevítási szakon, így gondot okoz az elhelyezésük. Baj az is. hogy nem igen akarnak a gépre ülni, a gépjavításhoz ragaszkodnak.

Ez nem éppen a leghelyesebb álláspont. Hiszen a szövetkezeteknek nem áll mód lukban egész éven át a gépjavítás területén foglalkoztatni őket. Sokszor előfordul, hogy a gépre kellene ülni. E két szalkma társítása nagyon is kívánatos. Kérdés, miért ez a nagyfokú idegenkedés a gépreü’éstői?... Ha az illető mezőgazdasági gépjavító traktorvezetői tognsítvánnyal is rendelkezik, akkor ezt valamiképpen meg kellene fizetni. Ha másként nem. hát pótlék formájában. Hasonlóan, mint azok a sofőrök, akik autójavítók is egyszemélyben.

AMI A LEGKEVÉSBÉ VONZ, DE MIÉRT?

A növénytermelési-állattenyésztési szakágazat az, amelyre még egyetlen évben sem sikerült a toborzási tervet az illetékes osztálynak teljesítenie.

— Mi ennek az oka?

— Valószínű a korszerűsítés hiánya, különösen ami az állattenyésztést illeti — válaszolt Lackó káderes.

Feién találta a szöget. Ez több. mint valószínű. A mai fiatal általában gépkedvelő. A kapa, villa úgymond nem áll a kezéhez. A mezőgazdaságot csak nyolc órai munkaidővel, szabad szombattal vasár- és ünnepnappal tudja elképzelni. S ez nem is csodál

A múlt keserű viszontagságait csupán szülei szavain keresztül ismeri... ha egyáltalán ismeri. Mert az ilyen „lelki fröccsöket“ túlontúl unalmasnak, mesének tartja a fiatalok legtöbbje. Pedig a múlt nem hasonlított Andersen örökszép meséihez. Könyörtelen valóság volt a kakastollasok bilincselése, kardlapozás, börtön. És olyan eset is előfordult, hogy a vörös zászlót rejtegetőt tüzes kályha ölelgetésével akarták „jobb belátásra“ bírni. A végrehajtó napi vendég volt a falvakon, s nem egy földművest fosztott ki vagyonából. A hajdani bárók, grófok, nagybirtokosok és csendőrkopóik világát azt hiszem ma senki sem sírja vissza. Azaz. egynéhányen azért mégis ... Ezek megmutatták foguk fehérét a hatvannyolcashatvankilences eseményeik idején.

De mi sem kívánhatjuk, hogy a hányavetett, jogfosztott élet viszonyaihoz alkalmazkodott emberek kisebb igényeihez mérjük a jelen fiataljai által természetesnek vélt igényeket. Nem ők a na.gytgényűek, a sokat is kevésnek nézők. Mi. a múlt egynéhány évtizedét átélők vagyunk jóval szerényebbek.

Szép jellemvonás a szerénység, az egyszerűség. De vajon hány fiatal vallia magáénak, igazodik ehhez?... Ezt nem is kívánhatjuk tőlük.

KELLEMESET A HASZNOSSAL...

Általában az a szokás, hogy a szövetkezetekben a szociális és kulturális alap anyagi eszközeinek számottevő részét társas-kirándulásokra költik. Ezt senki sem vetheti a szemükre. Kell a pihenés, a kikapcsólódás. az erőfelfrissítés. Ezt a szövetkezet tagjai serény munkájukkal kiérdemlik. Továbbra is éljenek a közös gazdálkodás nyújtotta lehetőségekkel, a szociális vívmányokkal, előnyökkel. De a kellemeset nagyon jól összeköthetnék a hasznossal. Valahogy úgy, hogy haszon is származzék belőle a közösnek.

A szóban forgó termelési igazgatóság illetékes ügyosztálya például a múlt évben bel- és külföldi tanulmányutakat szervezett. Az állattenyésztés harminchárom képviselője látogatott el Kelet-Szlováklába, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a higiénia és a tejtermelés nagyüzemi formáit illetően. Hatvannyolc növénytermesztő pedig az Olomouci FLORA virág- és díszcserje-kiállítást. a mechanízátorok a bmói ipari vásárt és kiállítást, a nyitrai Állandó Mezőgazdasági Kiállítás egyes gépesített farmjait, valamint a buzitkai járási szántóverseny gépkiállítását szemlélhették meg.

Az idén hasonlóan értékes tanulmányutak szervezését latolgatják, tervezik, amelyek kellemesek, meg hasznosak is.

TÖRINCSI VÉLEMÉNY

Lássuk, miként vélekedik múlt évi Szovjetunió-beli tanulmányútja hasznosságáról Simon szövetkezeti elnök.

— Repülőgéppel, majd vonattal tettük meg a nagy utat. Krasznodar mellett egv óriási sertéshizlaló kombinátot tekintettünk meg, ahol a hústermelés technológiáját tanulmányoztuk. Igen gazdaságos a takarmányozási technikájuk. Nem fogyasztanak sek abraktakarmányt hizlalásra, csupán két kilót naponta, darabonként. Ezt a mennyiséget azután másfél kiló szecskázott, párolt zöldlucernával ízesítik. Az átlagos napi súlygyarapodás (több ezer sertésről lévén szó) sertésenként 0.60 kilogramm.

A tőrincsi elnöknek többedmagával módjában állt bizonyos összehasonlításokat tenni, s meglepetéssel tapasztalta, micsoda rend uralkodik a kolhozokban, mily nagyfokú a gépesítés, mennyire színvona'as a munkaszervezés.

— Igen nagy becsben tartják ott a gépeket — újságolta. — Itt. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben is ez kellene. Mindjárt meghosszabbodna a drága gépek életkora, s kevesebb pótalkatrészre lenne szükség.

Egy Moszkva melletti kolhozban (csupán 160 km-nvire volt ez a nagy gazdaság!! a tejtermelés módozatait tanulmányozhatták részletesen. Arra is kiterjedt a figyelme, hogy a Szovjetunióban jóval korábban elvetik a negyhozamú búzafajtákat, mint nálunk.

— Ott. amikor learatnak (harminchat gabonakomájn áll a rendelkezésükre) azonnal hozzáfognak a vetéshez. Szeptember 10-én már zöldellő vetésekben gyönyörködhettünk ... Annyit mondhatok, az a szövetkezeti vezető, vagy szakember, aki idehaza begubőzik, nem néz körül a nagyvilágban, annak nagyon szűk a látóköre. S ne csodálkozzék, ha a közös érdekében kifettett fáradozását eredmény nem koronázza.

Tőrincsen tavaly két *anonc végzett, s jelenie? Mntnezka Árpád a növénytermesztési-állattenyésztési szakirányú poltári mectoriekoián tanul. Ottmár Pál pedig a héthetes villanyszerelői tanfolyamra készül, amely Zsolnán nyílik.

Teszik ezt annak ellenére is. hogy a falu sorsa meg van pecsételve. Víztároló éo'tését tervezik ide, amelynek felénítés© már 1960-től húzódik. Az Ipoly most sem fér a medrébe, a környező szántókat, réteket is elárasztotta.

Bíztató jelenség: öt fiatal visszajött a szövetkezetbe. Ezeket gépkezeléssel bízták meg, s gondoskodnak erről, hogy meg Is maradjanak a közösben, mert bizony nagy szükség van rájuk.

KALONDAI NEHÉZSÉGEK

Itt a szövetkezeti tagok életkonátlaga 45 év, ami nem éppen a legrosszabb. Viszont Bölcső István mérnöknek, a szövetkezet elnökének ettől fügetlenül lesújtó a véleménye.

— Kevés a fiatal. Nincs utánpótlás, pedig 12 ezer korona anyagi ösztönző is a rendelkezésre áll. Nálunk még a nyolcvan éves emberek Is dolgoznak a közösben. Az ok kézenfekvő. Közel a város, közel az ipari üzemek. Csalogató a több kereset, a szabad szombat, a nyolcórás munkaidő, a fizetett szabadság. Hiába, mi az iparral versenyt futni nem tudunk sem fizetés dolgában, sem pedig szociális gondoskodás tekintetében.

Csupán egy lány jár Ipolyságra a mezőgazdasági középiskolába, azt sem köti semmi szál a szövetkezethez. Egyetlen fiatal sincs tanoneviszonyban, ami elgondolkozattó. Fő Is a feje a 'közös elnökének. Hiszen a termelés szakosításának gondja-baja jórészt az ő vállaira nehezedik... Ez akkor volna eredményes, ha önellátók lehetnének takarmányból. De ha majd drága pénzen kell a takarmányt vásárolniuk, dugába dől minden hasznos elképzelés.

A HŰTLEN RAPPI HÄRMAS

Ez a szövetkezet is városközeli, néhány kilométerre van Losonc. Szakképzett embereikről gondoskodnak. Iskoláztatják a tagokat a közös költségén. Két fiatalt tanoneviszony köt, egy lány a Voderadyban működő baromfitenyésztési mesteriskolában tanul, a másik pedig a hrachovói hároméves kertészeti szaktanintézet növendéke. Hogy ezek mennyire maradnak hűek a közös gazdasághoz, az még a jövő titka.

A hűtlenek — Petik Pál, Ocsovay Gyula és Keszi István — már hamarabb faképnél hagyták a szövetkezetét. Ez nem szép dolog! Még akkor sem, ha az iskola elvégzése után néhány évet vagy öt-hat hónapot funkcióban töltöttek.

Erre az esetre azt is mondhatnánk: se pénz, se posztó! Mert a befektetett pénz kamatostól odaveszett. Meg szakképzett emberei sincsenek a szövetkezetnek, pedig erre oly nagy szükség van, mint az embernek, állatnak vízre, levegőre.

VILKEI VÄLTOZÄS

Egérrágta, málló aktakötegekről készítettem fényképfelvételt egy múlt évi ottlétem alkalmával a vilkei szövetkezetben. Akkor azt ígérték, rendet teremtenek a fontos ügyiratokkal, csak a fényképet ne közöljük. Nem közöltük.

Most, amikor legutóbb ottjértam, kettős meglepetésben volt részem: rend honolt az ügyiratok körül, s egy magyarul is jól beszélő fiatal, 26 éves mérnököt találtam a régi elnök helyén. Šťastný Andrej a neve. Nem ismerem őt. Annyit azonban mondhatok, igen nehéz feladatot vállalt megára. S ha sikerül amúgy istenigazában rendet teremtenie a közös házatáján, bizony kalapot emelek előtte ...

Sok Itt a tennivaló. Komoly felkészültségű, a gazdaság talpraállításáért szenvedélyesen küzdeni tudó, tetőtől talpig embert kíván. Ezt a kemény munkát csakis a vezetőség és a tagok jó egyetértésével, alapos szervező munkával lehet megvalósítani.

„Szerencsés“ András, sok-sok szerencsét, szívós kitartást!

PINC SEM KIVÉTEL

A város vonzóereje, bűvös hatása alól a pinciek sem térhetnek ki. Greman József azzal kezdte a beszélgetést:

— Fogynak a fiatalok. Pedig a szövet kezeiben mintegy harmadával többet keresnek, mint az tjrari üzemekben.

Hohó! A kereseti lehetőség sem számít? Ilyenformán nem. Az ökonómus egyhamar be is bizonyítja igazát.

— ötvenhárom óta. amióta a szövetkezet működik, itt minden évben volt év végén is osztalék. A fiatalokat olyan helyekre osztjuk be, ahol többet keresnek az átlagnál. Itt van például Kelemen Zoltán. Huszonnégy-huszonöt évesnél nem több. Mesterség nélküli. Tavaly például 26 ezer 580 koronát kapott, ezenkívül 80 kg búza vagy árpa jár a megkeresett ezer koronánként, levonva ebből az összegből az 5316 korona osztalék-pénzt, amire nem jár természetbeni. Mégis a város felé kacsingat a fiatalok egy része.

Itt úgy-ahogy a kulturális igények kielégítésével Is törődnek. Negyvenötén voltak a Gombaszögi Országos Dal- és Táncfesztiválon, a közös kulturális alapiénak terhére. Kétszer résztvettek tavaly a komáromi MATESZ előadásain Losoncon, elég szép számban. Évente kétszer is vásárolnak mezőgazdasági szakkönyveket, kisebb mértékben szépirodalmi műveket.

A mezőgazdasági szakiskolát végzettek közül még nem ment el a szövetkezetből senki. Most is három tanoncuk, s három mezőgazdasági középiskolásuk tanul Kassán, Poltáron, Bnzitán és Tornaiján. Mindannyian szövetkezeti tagok gyermeket.

EGY EPIZÖD ÉS TANULSÄGA

Nyolc-tíz évvel ezelőtt történt. Egy szövetkezetben jóhiszeműen eldicsekedték: „Nálunk aztán nincs kivétel! Az elnök, a zooteohnikus, az agronómus éppúgy egyeli a cukorrépát, ha eljön az ideje, mint a tagok bármelyike..

A szó szoros értelmében felszisszentek, amikor ezt helytelenítettem. Nos. az idő Igazolta, mennyire káros volt a szövetkezetieknek ez a ferde szemlélete. Ma már a szövetkezetek tagjainak túlnyomó többsége elítélné az ilyen .munkaszervezést. Talán éppen azok a tagok tiltakoznának a leghevesebben, mondván — a vezetők csak végezzék a saját dolgukat! —, akik akkor kórusban követelték azt, ami nem előre, hanem hátramozdított. A közösnek ebből sokkal több kára, mint haszna származott.

Dehát tudatlanul vagy tudatosan a fejlődés kerekét csak ideig-őráig lehet fékezni, megállítani azonban soha. Ma már a legmakacsabhak is feladják elavult nézeteiket, rádöbbennek: a tudás fénye eloszlatja a sötétséget.

N. KOVÁCS ISTVÁN