Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-18 / 16. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség fóruma Az Egységes Pa resztszövetség já- Jásl bizottságainak képviselői szlovákiai értekezleten vitatták meg az eddigi eredményeket és a jövőbeni munkaformákat, valamint a legköze­lebbi feladatok teljesítésének lehető­ségeit. Résztvett V. Cislák mérnök, az SZLKP KB mezőgazdasági titkára, Ing. A. Grom, a párt Központi Bizott­sága mezőgazdasági osztályának ve­zetője, valamint Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­kial méretben megjutalmazva, mint­egy 600 ezer koronával, ezen felül több kollektíva és egyén kap elismerő oklevelet. Most a járási bizottságok feladata, hogy rendszeresen értékel­jék a versenyt, és idő közben is ser­kentsék az alapszervezeteket a ver­seny egyre nagyobb méretű kibonta­koztatására, ami a földművesek leg­szebb ajándéka lesz felszabadulásunk 25. évfordulója évében. A járási bizottságok ünnepi ülése­gondolja, hogy a jövőben sor kerül az apparátusok függetlenítésére, illet­ve önállósítására, hogy így a szövet­ség jobban kifejthesse társadalmi érdekvédelmi tevékenységét. A. Grom mérnök, az SZLKP mező­­gazdasági osztályának vezetője fel­szólalásában megemlítette, hogy a párt felsőbb szervei foglalkoznak a Parasztszövetség jövőbeni tevékeny­ségével, de hangsúlyozta, hogy né­zete szerint a jövőben a szövetség kizárólag társadalmi érdekvédelmi tevékenységet fejt ki a szövetkezeti tagok és egyéni gazdálkodók között. V. Cislák mérnök, az SZLKP mező­­gazdasági titkára megemlítette, hogy az Egységes Parasztszövetség további létezése indokolt és nincs arról szó, hogy talán fölösleges lenne, csak arról folyik vita, hogy a járási bi­A PARASZTSZÖVETSÉG iárAsi bizottságainak szlovákiai értekezlete Komolyan a szövetség feladatairól niszter. A gyűlés főbeszámolőját Pa­vel Jonáš mérnök, az Egységes Pa­rasztszövetség elnöke tartotta. Az értekezleten élénk vita bonta­kozott ki a szövetség társadalmi hely­zetéről, küldetéséről, és a munkamód­szereikről. Pavel Jonáš mérnök, az EPSZ elnöke méltatta, hogy az Egy­séges Parasztszövetség járási bizott­ságai és alapszervezetei magukévá tették a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium, valamint az Egy­séges Parasztszövetség felhívását, amelyet hazánk felszabadulása 25. évfordulója jegyében hirdettek meg. A versenyt 1970. végén értékelik majd az Egységes Parasztszövetség járási bizottságai. A verseny célja elsősor­ban a több árutermelésre való ser­kentés, de több pontja a szövetkezeti tagok jobb életfeltételeit is sürgeti. Olyan verseny ez tehát, amely egy­részt a meglevő tartalékok feltárá­sával és a lehetőségek figyelembe­vételével lényegesen emeli majd a szövetkezetek árutermelését és ezzel egyidejűleg arra serkenti az alap­szervezeteket, hogy jobb munkafelté­teleket teremtsenek a szövetkezetek számára, fokozzák a munka kultúrá­ját és szociális téren is egyre na­gyobb mértékben gondoskodnak a rászoruló szövetkezeti tagokról. A legjobb eredményekért 63 szövetke­zeti kollektíva és egyén lesz szlová­két tartanak a felszabadulás évfordu­lójának tiszteletére és ezeket egybe kell kötni az alapszervezetek aktivi­zálásával és a szövetségi munka min­den téren való kibontakoztatásával. Sok vita folyik arról, hogyan dolgoz­zanak a járási bizottságok. A Paraszt­­szövetség Központi Bizottságába olyan levelek is érkeznek, hogy tartsanak-e a bizottságok járási konferenciákat. Egyelőre erre még nincs szükség, és ezeket bizonyos mértékben helyette­síthetik az ünnepi ülések, amelyeknek munkaprogramjai is lesznek. A jelen­legi időszakban azonban a bizottságok mellett kisebb bizottságok is tevé­kenykedhetnének. Vannak olyan el­képzelések, hogy minden járási bi­zottság mellett legalább két társadal­mi-szociális és ökonómiai bizottság működhetne. Ezek komolyan hozzá­járulhatnának az alapszervezetek aktivizálásához. Az ülésen felszólalt Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter is, aki kifejtette néze­tét az Egységes Parasztszövetséggel kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy a szövetség a január utáni politika egyik pozitív szülöttje. Más lapra tar­tozik, hogy társadalmi helyzetéről és munkaprogramjáról még viták foly­nak. A szövetség apparátusainak a járási társulásokhoz való tartozását átmeneti jellegűnek tartja, és úgy zottságok hogyan dolgozzanak majd a jövőben. Felhívta a járási bizott­ságok dolgozóinak figyelmét, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a szövetkezetek termelési terveiket teljesítsék és túlteljesítsék. A vitában még többen felszólaltak. Bírálták, hogy rossz az alkatrészellá­tás, bár műtrágya lenne elég, de a szállítás rossz szervezése miatt sok esetben késve kapják meg a mező­gazdasági üzemek. Napirendre került a szövetkezeti tagok üdültetésének kérdése is. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági dolgozók még mindig előnytelen helyzetben vannak az ipari dolgozókkal szemben, évről év­re több szövetkezeti tag jut rekreá­cióra vagy gyógyfürdőbe. Amíg pél­dául üdülésre és gyógykezelésre 1955- ben a szövetkezeti tagoknak csak 2713 beutalást adtak, a múlt évben már 13 088-at. Tehát ezen a téren is javul a helyzet. Bár még sok a be­­hoznivaló. Az össz-szlovákiai értekezlet nyílt, alapos vitája lényegesen hozzájárul a szövetségi munka aktivizálásához, igazán komolyan folyik a vita a szö­vetség feladatairól és remélhető, hogy a jövőben a járási bizottságok sokkal aktívabb munkát fejtenek ki és az alapszervezetek munkája is aktivizá­lódik. (balia) Aktívabban a feladatok teljesítéséért A Rimaszombati Járási Mezőgazda­­sági Társulás ülésén a szövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg gaz­dálkodó parasztok megvitatták az eddigi eredményeket és az újabb fel­adatokat. Asztalos mérnök, a JMT el­nöke, beszámolót tartott a társulás eddigi tevékenységéről és boncolgat­ta a földművesekre váró munkát és foglalkozott a továbbfejlődés tervével is, méltatta a parasztság nagyszerű politikai helytállását az elmúlt idő­szakban. A beszámolók után élénk vita kö­vetkezett. Hegedűs elvtárs például bí­rálta, hogy a mezőgazdasági gépek­hez nincs elég alkatrész és emiatt sok gép üzemképtelen. Vitárius Lajos mérnök, a JMT új igazgatója, tartal­mas felszólalásában hangsúlyozta, hogy az idei tervfeladatok teljesítése minden földműves első osztályú kö­telessége. mert ha a feladatokat si­kerül teljesíteni, akkor a rimaszom­bati járás is lényegesen hozzájárul­hat a közellátás áruellátásának meg­javításához. A tavaszi rajttal kapcso­latban megemlítette, hogy minél több gépet kell hosszabbított, vagy két műszakban üzemeltetni, hogy a meg­késett tavaszi munkákat a lehető leg­rövidebb időn belül elvégezzék. Sür­gette a nem befejezett építkezések átadását, és újabb építkezések meg­kezdését. Beszéde befejező részében felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét, hogy kötelezettségvállalá­saikat példásan teljesítsék, hogy így méltóképpen hozzájáruljanak hazánk felszabadítása 25. évfordulója meg­ünnepléséhez. Caban elvtárs, az abafalai EFSZ el­nöke helyeselte a társulás tervét, amely szerint az egyre növekedő gyümölcstermés tárolására társulási alapon nagy raktárt építenének. A társulás, valamint az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága közös határozatot hozott a további munkával kapcsolatban. —h. a— Mezőgazdasági termelőszövetkezetek Romániában <*•) Az alábbiakban néhány jelentős intézkedésről szándékozunk beszámolni olvasóinknak, amelyek a romániai szövetkezeti életben lényeges változást jelentenek az eddigi gyakorlattal szemben. A TERMELÉS EREDMÉNYÉNEK SZÉTOSZTÁSA, A PÉNZ ÉS ANYAGI ESZKÖZÖK KIHASZNÄLÄSA A szövetkezeti tulajdon növekedése az állattenyésztés és a növényter­melés állandó emelésének és a szövetkezeti tagok keresetének forrása. Ezt úgy valósítják meg, hogy évről-évre feltöltik a termelés emelését biztosító alapokat. A felhalmozás és a fogyasztási alap közti arányt, a termelés anyagi költségeinek fedezése és a kötelező állami beszolgáltatás teljesí­tése után az alapszabályok értelmében a taggyűlés állapítja meg. Az év folyamán elért nyerstermelés a következő módon osztódik szét: a) anyagi termelési költségekre (vetőmag, takarmány, a gépállomás szolgálatainak kiegyenlítése, trágyák és védőszerek); b) a felhalmozási és fogyasztási alapra a nyersjövedelemből (ebből 18—25 °/o kerül a felhalmozásra az invesztíciók megvalósítása céljából és 75—82 % a fogyasztási alapra (munkaegységek, nyugdíjjáradék, valamint a szociális és a kulturális alap feltöltése). A SZÖVETKEZET VEZETŐ ÉS ELLENŐRZŐ SZERVEI A szövetkezet legfelsőbb vezető szerve a taggyűlés, amely egyedül hozhat határozatot a szövetkezet gazdasági, pénzügyi és szervezési tevé­kenységének kérdéseiről. A taggyűlésen minden tag résztvehet és azt leg­alább negyedévenként kell összehívni. A taggyűlés kétharmados többséggel hoz döntést, pl. a határozatokról, a vezetőség megválasztásáról. Jóváhagyja az évi pénzügyi-, termelési tervet és dönt abban, hogy a szövetkezet be­lépjen, vagy kilépjen a Szövetkezetek Szövetségéből. A taggyűlés megtartása tekintetében az a változás, hogy ha a taggyűlést valamilyen okból (helyiség hiánya stb.) nem lehet megtartani, akkor vá­lasztott küldöttek képviselhetik a tagságot egy küldöttgyűlésen. A válasz­tási arányt a taggyűlés állapítja meg. Az alapelv az, hogy legfeljebb 10 tag választhat egy küldöttet. A küldöttek gyűlése a taggyűlés feladatainak teljes körével foglalkozhat és ugyanolyan jogkörrel bír, mint a rendes tag­gyűlés. Az irányító bizottság, mint a taggyűlés végrehajtó szerve, a két taggyű­lés közti időszakban irányítja a szövetkezet tevékenységét; 13—21 tagja van, akiket nyílt szavazással két évi időszakra választanak meg. E szervbe egy mérnök és a könyvelő is beválasztható. A bizottságot az elnök leg­alább kéthavonta egyszer hívja össze. Ez a testület biztosítja, hogy az alap­szabályok rendelkezései be legyenek tartva, felelős a taggyűlés összehívá­sáért, továbbá a szövetkezet törvényben előírt kötelességeinek, szerződé­seinek és más alapvető követelményeknek teljesítéséért. Az irányító bizottság a kollektív munka elvei alapján végzi tevékenysé­gét. A határozatokat és az intézkedéseket a szövetkezet bizottságainak mér­legelése és javaslatai alapján kell végrehajtania. A taggyűlés visszahív­hatja a bizottságoknak azon tagjait, akik nem teljesítik felelősen köteles­ségüket a két választás közti időszakban. Az elnökség biztosítja a szövetkezet zavartalan működését, a taggyűlés és az irányító bizottság határozatainak teljesítését. A feladatok napi teljesítését a szövetkezet elnöke szervezi és ellenőrzi. Az ellenőrző bizottság a szövetkezet felügyeleti és ellenőrző szerve, 5—7 tagja van, amelyeket a taggyűlés nyílt szavazással két évi időszakra vá­laszt. Munkáját kollektív módon végzi. Az ellenőrző bizottság egyedül a taggyűlésnek tartozik felelősséggel. Ellenőrzi az irányító bizottság munkáját, gazdasági és pénzügyi tevékeny­ségét és azt is, hogy ez a szerv, hogyan intézi el a tagok kérvényeit, javas­latait és panaszait. EGYÉB RENDELKEZÉSEK A mezőgazdasági termelő szövetkezet jogi személy. A szövetkezet részt vehet közös akciókban, vagy kapcsolatba léphet más mezőgazdasági üze­mekkel és állami szervezetekkel közös feladatok elvégzése érdekében, mint pl.: öntözés, gátépítés, talajjavítás, a munka villamosítása, melegház, takarmánygyártó üzem létesítése, mezőgazdasági termékek közös feldol­gozása, raktározása stb. A legjobb működési és termelési feltételek biztosítása érdekében a szö­vetkezetek szövetségekbe tömörülhetnek. Ebben az esetben kötelesek tel­jesíteni a járási mezőgazdasági szövetség, kerületi szövetség vagy az or­szágos szövetség határozatait, továbbá letárgyalni javaslataikat és betar­tani alapszabályaikat. Amint a fentiekből látjuk, a szövetkezeteknek a Román Népköztársaság­ban is van érdekszervezetük, éppen úgy mint Magyarországon. Érdekszer­vezetük feladata: kialakítani a legkedvezőbb feltételeket szövetkezeteik számára, hogy feladataikat a lehető legjobban teljesíthessék; védeni érdekeiket, valamint tagjaik érdekeit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Román Népköztársa­ságban a termelést a szövetségek irányítják, mivel ezt a feladatot az állam tartja fenn magának és végzi a Román Kommunista Párt irányvonala sze­rint. Ennek az irányvonalnak a közlésére — mivel az számunkra is tanul­ságos — alkalomadtán még visszatérünk. JUDr. Michal Öurdiak A háztáji gazdaságok is bizo­­nyos fejlődésen mentek át az utóbbi években. Sok szövetke­zetben megmaradt a régi klasszi­kus jelleg, amely bizonyos földte­rületet szab meg, egyrészt a szö­vetkezeti tag, másrészt családja számára. A 49/59 számú szövetke­zeti törvény meghatározta, hogy a háztáji földterületen mennyi tech­nikai növényt és állatállományt tarthat a szövetkezeti család. Ez tehát a háztáji gazdaság klasszi­kus formája, amely később formát változtatott. Például a földet kö­zösen művelték vagy pedig a meg­határozott földterület szerint ter­ményt kapott a tag, de voltak olyan szövetkezetek is, amelyek már háztáji gazdaságok nélkül gazdálkodtak. Természetesen a gazdálkodás szintje határozta meg a háztáji gazdaságok formáját. A szövetkezetek évről évre gaz­dagodtak és a gyorsan emelkedő bevételek egyre több lehetőséget adtak a tagok kereseti lehetőségé­nek fokozására, valamint a külön­böző alapok, köztük a jutalmazási alap feltöltésére. Mivel jónéhány szövetkezetben a kereset már el­érte vagy túlhaladta az iparban dolgozók ikeresetének szintjét, egyre kevesebb olyan tag volt, aki különleges háztáji földet akart volna. Ilyen haladó nézeteket valla­nak ma is főleg a fiatal szövetke­zeti tagok, akik inkább a pénzt becsülik többre, mint a háztáji földet. Azonban mostanában igen sok vita van a háztáji gazdaságok kö­rül és ezért néhány gondolatban foglalkoznunk kell a készülő tör­vénnyel, amely majd világosabban meghatározza, hogy kinek jár vagy kinek nem jár háztáji föld. Elsősorban figyelembe kell ven­ni azt is, hogy országunkban nin­csenek egyenlő feltételek a ház­táji gazdaságok egyenlő megsza­bására. Ugyanakkor gondolni kell azokra is, akik megalakították a szövetkezeteket és lassan már nyugdíjba vonulnak és az a nézet kap egyre több támogatást, hogy ezeknek a háztáji földje lényegé­ben kiegészítse az alacsonyabb nyugdíjakat is, és ezek a nyugdí­jasok lehetőleg olyan nyugdíjat élvezzenek, mint a nemzetgazda­ság más szakaszának nyugdíjasai. A szövetkezeti gazdálkodásról szóló új törvénybe az Egységes Parasztszövetség jogi bizottsága is beleszól, és más bizottságokkal együtt úgy igyekeznek formálni a törvénynek ezt a részét, hogy az előre mutasson. Egyrészt, Hogy megszüntesse a háztáji gazdaságok körüli bizonytalanságot, másrészt, hogy a háztáji gazdaságok a jövő­ben megfeleljenek az új, a fiatal tagok életkörülményeinek. Az első forma szerint, hogyha a szövetkezet nem határozza el, hogy háztáji föld nélkül fog gaz­dálkodni, a szövetkezeti tagnak annyi háztáji földet kell adni, amit a szövetkezet taggyűlése meghatároz (10—25 árat a helyi viszonyoknak megfelelően). A ha­tározathoz szükséges a tagok két­harmadának beleegyezése. A második forma kimondja, hogy a szövetkezeti tagnak az EFSZ-szel szemben joga van 25 ár mezőgazdasági földterületre a he­gyi és hegyaljai körzetekben fél hektárra, abban az esetben, ha a szövetkezeti tagság nem határozta el, hogy háztáji föld nélkül fognak gazdálkodni. Az ilyen határozat­hoz is a tagság kétharmadánál? beleegyezése szükséges. Ha egy családban legkevesebb egy évig több szövetkezeti tag él, a háztáji földterület akkor is csak fél hektár lehet, hegyaljai és hegyi körzetben pedig egy hektár. A háztáji földön a szövetkezet technikai növényt legfeljebb 10 áron termeszthet. A sok bizonytalanság megszün­tetése végett a javaslatban benne van, hogy a háztáji földterületbe bele kell számítani azokat a csa­ládi ház körüli kerteket is, ame­lyeknek a területe több mint 12 ér. A javaslat, illetve a készülő tör­vény nem feledkezik meg a nyug­díjasokról sem. Olyan tétele is van, amely hangsúlyozza, hogy a nyugdíjasnak, ha kérelmezi, a ház­táji föld helyett megfelelő meny­­nyiségű természetbenit is lehet adni. Emellett leszögezi, hogy a szövetkezeti tagtól nem lehet el­venni a háztájit, ha nyugdíjba megy, és nem szabad túlságosan csökkenteni sem a háztáji terüle­tet. A szövetkezet házirendjében megszabhatja, hogy a földterület helyett bizonyos mennyiségű ter­mészetbenit ad a tagnak. A szövetkezet házirendjében meg lehet szabni azt is, hogy a tag mennyi állatot tarthat a háztájin, kivéve a tehenet és a hízósertést. Alapjában véve a szövetkezeti tag a háztáji gazdaságon egy tehenet tarthat, azonban a hegyaljai kör­zetekben esetleg kettőt is. Az új törvényjavaslat tehát vi­lágosan meghatározza, hogy mi­lyen esetekben van Joga a tagnak háztáji földre és milyen lehet a háztáji föld területe, azonban a törvény olyan lehetőséget is ad, hogy a taggyűlés a már említett kétharmados többséggel indokolt esetekben a gazdálkodás szintjé­nek magasságától függően elhatá­rozhatja, hogy háztáji föld nélkül fog gazdálkodni. Az új törvény meghatározza a szövetkezeti tagok által kiültetett fák használati jogát is. Természetesen a háztáji gazda­ságokról szóló törvényrész nem­csak a tagok jogát tisztázza, ha­nem leszögezi azt is, hogy a ta­goknak munkakötelezettségei van­nak az EFSZ-szel szemben. Előfor­dulhat például olyan eset, hogy a szövetkezeti tag nem teljesíti kö­telezettségét a szövetkezettel szemben, ilyen esetben nem kap­hat háztáji földet. M. Ď. Törvényjavaslat a háztáji gazdaságokról

Next

/
Thumbnails
Contents