Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-18 / 16. szám

Amikor a nemzetközi kapcsolatok terén a legmaga­sabb szfnvonalú reprezentációra kerül sor, ezt általá­ban az érdekelt államok között már megszilárdult |6 viszony bizonyítékaként szokták értékelni. Az államfői látogatások majdnem kizárólag a közös vagy közelálló elvi alapon álló országok vezetői közt zajlanak le. Köztársasági elnökünk útvonala is először két olyan baráti országot érintett, amelyekkel hazánkat a közös ideológia és társadalmi rendszer, az egyenlő külpoliti­kai érdekek és célok kötik össze. A Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság a marxizmus-Ieninizmus elvi alapjain épftik szocialista társadalmi rendszerüket és a különböző rendszerű államok békés együttélésének kül­politikáját folytatják. Ёрреп ezért a két ország meglá­togatása a közös célok és érdekek kifejezése és barátsá­gunk további megszilárdításának dokumentuma. A harmadik ország azonban, amelyet köztársasági el­nökünk felkeresett, a Japán Császárság, a kapitalista államok sorába tartozik, ezért ezt a látogatást más szempontokból kell értékelni. A két állam, Csehszlová­kia és Japán közti viszony nem alakulhatott ki a politi­kai és társadalmi rendszerek közös alapelvein. Másrészt azonban a békés együttélés politikájának megvalósítása megköveteli a másik tábor államaival való viszonyok rendezését, azok állandó javítását és a sokoldalú kap­csolatok fenntartását. Ezt a célt követte a köztársasági elnök japáni látogatása. A sajtó és a többi hírközlő eszközök bőven foglalkoz­tak Ludvík Svoboda távol-keleti útjának eseményeivel, az elnök és a kíséretében lévő külügyminiszter tárgyalá­saival, főleg a szívélyes fogadtatással mind a Szovjet­unióban, mind pedig Mongóliában. A mongol nép is lelkesen fogadta elnökünket, akiben egy baráti és mindig segítségre kész szocialista ország nagyrabecsült államfőjét és a fasizmus elleni harc egyik legkiválóbb katonáját ünnepelte. Talán a legemlékeze­tesebb maradt a szumhuui földművesszövetkezetben tett látogatása, ahol miután nagy figyelemmel hallgatta meg a szövetkezeti elnök ismertetését a gazdaság tevékeny­ségéről, kérdéseket tett fel, amelyek a földművelésben való jártasságáról tanúskodtak. Es éppen ez lepte meg legkellemesebben a szövetkezet vezetőit és tagjait. Csak akkor ocsúdtak fel meglepetésükből, amikor megtudták, hogy az elnök agronömusi képesítést szerzett és hosszú ideig dolgozott falujának szövetkezetében. A beszélgetés után lefolyt nyilvános taggyűlés lelkes ünnepléssel és hosszantartó ovációval fejeződött be. Majd Svoboda elv­társ megtekintette a hagyományos mongol birkózóver­senyt és a győztest aranyórával ajándékozta meg. A lá­togatás nagyszerű látványos jelenettel ért véget. Az el­nök autóját szélvészként vágtató lovasok csoportja kí­sérte el a körzet határáig. A mongol párt- és államvezetőkkel folytatott beszél­getések közvetlen baráti légkörben folytak le, újból tanúsították a két állam politikájának egységét. Elnökünk japáni látogatása tulajdonképpen az oszakai világkiállításnak szólt, amelyen az elnök megnyitotta a kiállítás csehszlovák napját. De jelentős volt a láto­gatás az államközi kapcsolatok terén is. Az elnök és az őt kísérő Ján Marko külügyminiszter hasznos tárgyalá­sokat folytatott a két állam közti kapcsolatok kiterjesz­téséről. Japánt ugyan külpolitikai irányvonala az USA- hoz kapcsolja, de gazdasági téren igyekszik megőrizni saját arculatát és hasznos egyezményeket kötni a szo­cialista államokkal. A vállalkozói körök, amelyek az ál­landóan fejlődő japán ipar termékeinek új piacot ke­resnek, nem hagyják ki számításaikból a szocialista országokat sem, és igyekeznek hatni az ország külpoli­tikájára is, hogy kapcsolataikat elmélyíthessék a szocia­lista országokkal. Külügyminiszterünk nyilatkozata sze­rint a tárgyalások reménytkeltőek voltak és mindkét fél számára hasznosaknak bizonyultak. A tárgyalások kedvező légkörének megteremtéséhez nagy mértékben járult hozzá a kiállítás csehszlovák pavilonjának sikere. A csehszlovák kiállítás eszmei része osztatlan tetszést, a tárgyi része pedig őszinte elismerést váltott ki. A köztársasági elnök útja, látogatása a Szovjetunióban és Mongóliában, valamint Japánban, hozzájárult békére törekvő külpolitikánk megismeréséhez.-ep— BÍZTATÓ A HELYZET A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN ф A JÖ SZERVEZÉS MEGHOZTA A VÄRT EREDMÉNYT ф ÁRPA HELYETT KUKORICÁT ф VEGYSZERREL, KAPA NÉLKÜL ф KÉSZEN A CUKORRÉPA VETÉSÉRE ф HIÁNYOS VETÖ­­MAGELLÄTÄS ф NINCS ELEGENDŐ TRAKTOR ф Idén nagyon sokat foglalkozunk az időjárással, pontosabban következmé­nyeivel. Ez nem csoda, hiszen sza­bad ég alatt a kenyérnekvaló, s a tavasziak vetése is az időjárás függ­vénye. Földműveseink szinte tűkön állva lesik az alkalmas órákat, hogy mielőbb földbe kerüljön az árpa, a tavaszi keverékek és a cukorrépa. Lopni kell most a munkát, máskülön­ben zsákban marad a vetőmag. A mostoha időjárás viszontagságait jó szervezőmunkával lehet a legmesz­­szebbmenően ellensúlyozni. Ennek szép példáját tapasztalhat­juk a dunaszerdahelyi járásban. Szin­te megleptek Szutter Pál, a járási társulás agronómusának szavai, ami­kor a tavaszi munkák állásáról be­szélgettünk. Tény, hogy a járás alsóbb részein gazdálkodó mezőgazdasági üzemek április első hetében befejezték az árpa vetését. Ez annak köszönhető, hogy a március végén beköszöntött derűsebb napokon teljes erővel neki­rugaszkodtak a munkának. A felsőbb részeken sajnos a későbbi hóolvadás miatt nem mehettek a földre. Követ­kezményeként a tervezett nyolc és félezer hektár mintegy 85 százalékát vetették be árpával. A szakemberek között olyan dön­tés született, hogy április tizediké után nem vetnek árpát, s ezt rövid te­nyészidejű kukoricával helyettesítik. Igaz ugyan, akad agronómus, aki a későbbi vetéstől sem riadt vissza, ám nem biztos, hogy jó lapra tett. Ugyan­is megtörténhet, hogy a későn vetett árpa hektáronként nem ad többet 30 mázsánál, ugyanakkor a járásban ta­valy 52,40 mázsás (morzsolt állapot­ban) átlagtermést értek el kukoricá­ból. A takarmányalap szempontjából tehát nem mindegy, hogy 30, avagy 50 mázsa termést takarítunk be hek­táronként. Egyébként elegendő 130 napos CE 270-es hazai hibridkukorica vetőmag áll a termelők rendelkezésé­re, így nincs akadálya annak, hogy az árpát kukoricával helyettesítsék. Ha már a (kukoricánál tartunk, meg kell mondanunk, hogy vetésére ala­posan felkészültek a járás szövetke­zetei. Igaz ugyan, hogy a vetőmag körül nincs minden rendben. Ugyanis nem kapták kézhez a megrendelt külföldi hibrideket. Helyette hazai nemesítésű vetőmag érkezett, amely — bár eléggé bő termőnek mondható — mégsem veheti fel a versenyt a jugoszláv, román és francia hibridek­kel. Sajnos, a hibridek túlnyomó több­ségben hosszú tenyészidejűek, me­lyeknek beérése bizonytalan. Például az OPH 98-as 185 napos tenyészidejű hibrid tavaly 150 mázsát adott hek­táronként (morzsoltan), vetőmagja után mégsincs érdeklődés. A kukorica magas hektárhozamai­nak további előfeltétele az előírt fő­szám meghagyása. Mivel ennek be­tartása több helyütt nem sikerült, a szakemberek javaslata, hogy idén gyomirtó vegyszerekkel, kapa nélkül termeljék a kukoricát. Köztudott, hogy a földművesek többsége a régi szokásokhoz híven „kis“ lépésekre ritkítják a növényeket, mondván, nőj­jenek nagyra a csövek. A helyzet pedig az, hogy nem a cső nagysága, de száma dönti el a termés mennyi­ségét. Ajánlatbs tehát, hogy hektá­ronként 60—65 ezer tőszám legyen. Ez esetben 70 cm sorsávolság mel­lett 20—25 cm-re lesz egyik tő a má­siktól. A pontos vetés és vegyszerek használata mellett tehát semmi szük­ség egyelésre, illetve arra, hogy ka­pásokat engedjünk a kukoricásba. A dunaszerdahelyi járásban 3500 hektár föld várja a cukorrépa magját. Időben történő vetésének nincs aka­dálya, ha ehhez az Időjárás is hozzá­járul. Vetőmagja körül azonban akad­tak szépséghibák. Amikor megérke­zett a Poliploid egycsírás vetőmag, a Gellei Gépállomás laboratóriumában próbacsíráztatásnak vetették alá. Saj­nos csupán 15 százaléka bizonyult egycsírásnek, a többi két, sőt három csírát bontott. Erre a tényre nyomban figyelmeztették a mezőgazdasági üze­meket. E kérdéstől komolyabb gond a sza­porításra alkalmas lucernamag hiá­nya. A tavasz folyamán 970 hektáron akartak szaporítás céljából lucernát telepíteni, de erre nem kaptak vető­magot. A felsőbb szervek azzal indo­kolták kérésüket, hogy a járás lássa el önmagát vetőmaggal. Szutter agro­nómus szavai szerint ebből nincs is hiány, ám, az összes magjuk annyira kevert, hogy szaporítóanyagként nem jöhet számításba. Természetes, hogy a tiszta fajtaállományú vetőmag híján sajátjukból vetnek, ám ennek hátrá­nya az alacsonyabb hektárhozamban jut majd kifejezésre. Ugyancsak nem kaptak szaporításra alkalmas borsót és tavaszi bükkönyt. Ezen fogyatékosságok ellenére arra a következtetésre jutunk, hogy a sze­szélyes tél és tavasz ellenére a mező­­gazdasági munkák helyzete bíztató a dunaszerdahelyi járásban. Sándor Gábor Szikrából lett a láng A „népek tavaszát“ ünnepeljük és egy géniusz jubileumi évfor­dulójáról emlékezünk meg eben az évben. Száz éve született Vlagyi­mir Iljics Lenin, Marx és Engels művének folytatója, az oroszországi munkásosztály és a világ proletariátusának vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja és az első munkás-paraszt államhatalom meg­alapítója. Lenin már egész fiatal korában résztvett a diákmozgalomban, ame­lyért később száműzték. Hamarosan megismerkedett a marxizmus­sal is és a nemzetközi munkásmozgalom vezéregyénisége lett. Há­nyatott életútján szakadatlanul dolgozott, és az új történelmi viszo­nyokra alkalmazva tovább fejlesztette, gyarapította a marxizmus elméleti hagyatékait. Lenin legnagyobb érdemei közé tartozik az imperializmus korsza­kának tudományos elemzése. Az Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című művében folytatta és tovább fejlesztette a szocialista forradalom marxista elméletét. Bebizonyította, hogy a ka­pitalizmust monopolista szakaszában az egyenlőtlen fejlődés törvé­nye Jellemzi. Arra a következtetésre jutott, hogy a különböző orszá­gok nem egyidejűleg jutnak el a szocializmusba, és az imperializ­mus frontját nem feltétlenül a legfejlettebb országban lehet áttörni. Vagyis az új történelmi feltételek között lehetőség van a szocializ­mus győzelmére először egy vagy egynéhány országban, ahol legéle­sebbek az ellentétek az uralkodó osztály és a dolgozók között. A leninizmus, mint a proletár forradalmak marxizmusa, a szocia­lista forradalom ügyének sikeres szempontjából elkerülhetetlenül fontosnak tartotta a munkásosztály forradalmi pártjának a létreho­zását. Ezért megalakították a kommunista (bolsevik) pártot, a pro­letariátus egységes alapokra helyezett élcsapatét. A Lenin által ve­zetett eszmei egységben megszilárdult párt alkalmas időben mozgó­sította a tömegeket az orosz kapitalizmus ellen és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötték a klzsákmányolók hatalmát, s megalakult a világ első szocialista állama. A lenini eszmék történelem formáló jelentőségét igazolja, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Az elmúlt évtizedek során bebi­zonyosodott, hogy a jövő a szocializmusé és a kommunizmusé. A leninizmus nemzetközi érvényességét teljes mértékben igazolták a CSKP tapasztalatai és hazánk fejlődése. Két évvel ezelőtt az is megmutatkozott, hová vezet, ha a párt eltér a lenini útról. Leninnek az volt a véleménye, hogy egy marxista párt sikeres tevékenységé­nek elengedhetetlen feltétele a kétfrontos harc: harc az opportuniz­mus és a revizionizmus jobboldali és balos válfaja ellen. Lenin kér­lelhetetlen harcot hirdetett a személyi kultusz ellen Is. Erre egy rövid példát is megemlítek. Közismert, hogy Lenin az ellene elkövetett merénylet után sokáig nem dolgozott. Amikor felépült, átolvasta az újságokat, s látva a róla írott sok dicsérő cikket, türelmetlenül felkiáltott: „Rendkívül károsnak tartom a személyiség ilyenfajta kidomborítását. Ellentmond a marxista felfogásomnak! Ez teljesen megengedhetetlen!“ Hazánkban mind az első, mind a második lenini éleslátást meg­szegték. A pártban helyet kaptak a revizionista, nacionalista néze­tek, a karrierista kispolgári elemek, a szocialista rendszer fejlődésé­nek kerékkötői. A személyi kultusz virágzott. A párt vezető szemé­lyei közül egyesek megszédültek a dicshimnusz-áradattól. S ez óriási károkat okozott a pártnak, és az egész dolgozó népünknek. Sokan kiforgatták a lenini eszméket és a békés egymás mellett élést osz­tálybékeként propagálták. Pedig a leninizmus úgy értelmezi az ellen­tétes társadalmi rendszerek békés egymás mellett élését, mint az osztályharc folytatását békés eszközökkel, vagyis, hogy a háborút nem tekinthetjük a vitás kérdések egyetlen megoldási lehetőségének. A csehszlovák és más szocialista országok példája igazolja, hogy csakis a leninizmus ragyogó fénye világítja meg helyesen az előre­vezető utat. Az elmúlt évtizedek valójában bizonyították, hogy a lenini szikrá­ból láng lett és a szocialista világrendszer döntő jelentőségű ténye­zővé vált a világ fejlődésében. Az emberiség történelmi távlatai, az emberiség sorsa elszakíthatatlanul összeforr a szocializmus ügyévé'. Az első szocialista állam megalakulása óta eltelt több mint fél év­század. a gyakorlatban bizonyította, hogy a kapitalista rendszer el­keseredett erőfeszítései, világ hegemóniájának helyreállítására irá­nyuló törekvései, az agresszív kisebb-nagyobb háborúk ellenére, a nemzetközi erőviszonyok a szocializmus javára tolódtak el. És ez a lényeg. Aki ezt felismeri, az nem tévedhet el a dolgok és esemé­nyek sokaságában, a sokszor ellentmondásos jelenségek sűrűiében. A leninizmus elültetett fája hatalmasra nőtt és egyre terebélyese­dik. Nemes volt a földbe tett mag, egy zseniálisan gondolkodó em­ber műve, akit nemcsak a szocialista államokban ünnepelnek e na­pokban, hanem az egész haladó emberiség. Megemlékeznek az em­berről, tudósról, politikusról, akit a neve, művei halhatatlanná tet­tek. A nagy gondolkodó, forradalmár emlékét úgy tisztelhetjük legmél­tóbban, ha tanulunk műveiből és szüntelenül szilárdítjuk barátsá­gunkat, kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal. Bratislava, 1970. április 18,_________________________Ara t,— Kčs XXI. évfolyam, 16. szám. Köztársasági elnökünk útja

Next

/
Thumbnails
Contents