Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-11 / 15. szám

-------------------------------------------------------------KÖZGAZDASÁG______________________________________ Fegyelmet * segédüzemi termelésben Mindmáig számoe megoldatlan probléme árnyaljé e szövet­kezeteknek, a társadalmi szervezeteknek s a nemzeti bizott­ságok kisüzemeinek stb. vállalkozói tevékenységét. E tevé­kenység részben pozitív Jellege vitathatatlan és nem von­hatjuk kétségbe azt sem, hogy általában nagyon előnyösen Il­leszkedik népgazdaságunkba. A segédüzemi termelés ugyanis főleg akkor biztosit az efsz-ek tagjainak megfelelő munka­­lehetőséget, amikor a növénytermesztés szünetel. Ezenkívül nagyon sok csökkent munkaképességű dolgozót, háztartásbeli nőt, nyugdíjast, diákot stb. foglalkoztat. Mindez kétségkívül előnyös. Hátrányos azonban — és ez mindeddig előfordul —, hogy sok helyütt nem vezetnek kellő áttekintést nyújtó nyil­vántartást az efsz-ek segédüzemi termeléséről, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok által Irányított kisüze­mek tevékenységéről stb., minek következtében gyakran az sem világos, hogy ki s miként szabályozza az említett közüle­­tek és gazdasági intézmények vállalkozói tevékenységét. Legújabban gyakran hallhatunk és olvashatunk a segéd­üzemi termelés fellendítéséről, de az erről alkotott vélemé­nyek nagyon eltérők. Ugyanis mindeddig kérdéses, hogy tu­lajdonképpen ml lenne helyénvaló, illetve melyik előnyös a két feltételezett lehetőség közül. Az egyik az említett terme­lési ág erőteljes fellendítése, a másik pedig csak bizonyos korlátozó feltételekhez kötött fejlesztése lenne, hogy a Jövő­ben se csökkenjenek az Iparnak, a mezőgazdaságnak s az építőiparnak az állami terv alapján megszabott termelési fel­adatai. Tagadhatatlan, hogy nehéziparunknak az 1950—1965. években minden rendelkezésre álló eszközzel szorgalmazott fellendítése háttérbe szorította a kisipari ős szolgáltatóüzemek arányos fejlesztését. A szocialista szektor kisüzemei ennek ■következtében nem fejlődhettek, s az ezzel Járó pangás na­gyon sok szakképzett Iparost késztetett arra, hogy nemzeti vállalatokban keresse a megélhetés kedvezőbb lehetőségét. Az előbb említett évek során a műszaki és gazdasági alap fokozatos „befagyasztása“ s az ezt követő gyors visszafejlő­dés volt Jellemző a segédüzemi termelésre. Ha csupán a szolgáltatóüzemek ekkori lehetőségeire gon­dolunk, minden bizonnyal eszünkbe Jut, hogy a lakosság által Igényelt kisebb szolgáltatásokra Is alig voltak képesek, a nem­zeti vállalatoknak pedig úgyszólván semmit sem nyújthattak. Kedvezőbb fordulatra pedig csak később, az 1985—1968. évek­ben került sor, amikor a kistermeléssel foglalkozó s a szol­gáltatásokat nyújtó üzemek már kevésbé korlátozottan, majd egyre lendületesebben fejthették ki tevékenységüket. Ez az országszerte óhajtott és általában kedvező vlsszahangot keltő felvirágoztatás azonban szintén nem volt mentes a kirívó visszásságoktól. A kormány ezért először arról tárgyalt, hogy a nemzeti bizottságok milyen elvek alapján engedélyezzék a lakosságnak bizonyos szolgáltatásokat nyújtó kisüzemek, illet­ve Javítóműhelyek létesítését, majd 1968-ban megvitatta a szocialista kisipari vállalkozás fejlesztésének elveit és a helyi gazdálkodás terén különös küldetésű kisüzemek tevékenysé­gére vonatkozó Intézkedéseket Is. Ezeknek az Intézkedések­nek Jogalapja a következő: • az egységes földmfivesszövetkezetek segédüzemi terme­lésére az efsz-ekről szóló törvény, valamint a társadalmi szö­vetkezeti vállalatok s az efsz-ek segédüzemi termelését sza­bályozó Tt 1968/47 sz. rendelet vonatkozik; • a mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó termelő­­szövetkezetek gazdasági tevékenysége azonos törvényerejű szabályokhoz igazodik, mint a társadalmi szervezetek [test­­nevelési egyesületek, a Hadsereggel Együttműködők Szövet­sége, ifjúsági és diákszervezetek stb.) gazdasági tevékenysége; • a nemzeti bizottságok létesítményeinek gazdasági tevé­kenysége ugyancsak törvényerejű Jogszabályokon alapszik. A gazdasági tevékenységgel összefüggő kérdések tisztázásá­val elvileg megoldódtak a munkajogi, a bérezési, az árszabási és szabályozási kérdések Is. Illetékes helyen Jelenleg már csak az eddiginél pontosabb bérrendszer kidolgozására és arra tesz­nek előkészületeket, hogy a Jövőben egységes szabályokhoz igazodjék a Járási nemzeti bizottságok által engedélyezett vál­lalatok beiktatása a cégjegyzésbe, nemkülönben tevékenysé­gük hivatalos engedélyezése, illetve az engedélyt bizonyító Jogosítványok kiadása. Mindennek alapján arra a következ­tetésre Juthatunk, hogy most már elvileg semmi sem gátol­hatja a segédüzemi vagy hasonló termelés valóban sikeres fel­lendítését. ami Összeegyeztethetetlen a kormány CÉLKITŰZÉSEIVEL Az Illetékes ellenőrző szervek már a múlt év elején Jelen­tették a kormánynak, hogy a vállalkozói tevékenység szabá­lyozása fogyatékos és ma már több okból nem lehet megfe­lelő. Közölték továbbá, hogy a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kis­üzemek vállalkozói tevékenysége terén ugyancsak zavaros a helyzet. Ezért egyrészt a már megállapított visszásságok mélyreható elemzését, másrészt a helyrehozást célzó Intéz­kedések minél előbbi előkészítését Javasolták. A CSSZSZK kormánya (a szövetségi kormány) e Jelentések alapján már tavaly is két ízben tárgyalt a nehezményezett állapotokról [lásd az 1969. Június 6-1 keltezésű 69/127. sz. kormányhatá­rozatot). Határozatai rámutattak arra, hogy a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Hadsereggel Együttműködők Szövet­sége s az egységes földművesszövetkezetek a legutóbbi két évben aránytalanul sok közületet létesítettek, amelyek sok esetben visszaélnek a munkaerő-gazdálkodás egyensúly­hiánya következtében kialakult helyzettel. Az állami és tár­sadalmi érdekeket figyelmen kívül hagyva felajánlják szol­gálatukat különböző ipari nemzeti vállalatoknak, amelyek a Jelenlegi munkaerőhiány miatt sok helyütt bizonyos nehéz­ségekkel küzdenek. Más szóval, megfordult a kocka! Míg az 1950 utáni években a nehézipar fejlesztésének csaknem kizá­rólagos szorgalmazása valóban sokat ártott a kisipari terme­lésnek s a szolgáltatóüzemeknek, most a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek stb. úgyszólván korlátlan vállalkozói tevékenysége árt az iparnak. Egyre több ipari, közlekedési s építőipari dolgozó hagyja el munkahelyét, hogy efsz-ek és társadalmi szervezetek segédüzemi termelésében elhelyezked­ve és a számukra rendkívül előnyös feltételeket kihasználva, az előzőnél sokkal nagyob bérért dolgozzanak. Ez pedig annyit Jelent, hogy az eredetileg feltételezettnél úgyszólván ellenkező irányba terelődött mindaz, amire a szövetségi kor­mány a legutóbbi két évben a vállalkozói tevékenység cél­szerű szabályozása érdekében törekedett. KALMARKODAS a MUNKAERŐKKEL Az említett negatív lelenségek közül különösen kirívó a munkaerők áruba bocsátása, amit az érdekelt felek általában úgy „legalizálnak“, hogy munkaerőkkel való kisegítésről köt­nek szerződést, vagy más módon egyeznek meg egymással. En­nek alapján számos nemzeti ipari s építőipari vállalat foglal­koztatott — és ez valószínűleg Jelenleg is gyakran előfor­dul — különböző földmüvesszövetkezetek által rendelkezésre bocsátott dolgozókat. Mint már említettük, az Ilyen „üzlet­kötésre“ hajlandó felek — tehát az adott vállalat és föld­művesszövetkezet — Írásba foglalt megegyezés [szerződés) alapján megállapodnak abban, hogy a „szállító“ mikor, milyen Időre és hány kőművest, ácsot, bádogost vagy más dolgozót „köteles“ a „megredelő“ rendelkezésére bocsátani. A szerző­dő felek kölcsönös megegyezés alapján megállapítják az em­lített dolgozók órabérét, amely 20, 25, 32, 40 korona, sőt néha több is lehet. A munkaerőket „szállító“ szövetkezet vezetősége (de néha csak a csoportvezető) az Ily módon biztosított „bér­alapból“ fizeti a szerződésileg rendelkezésre bocsátott dolgo­zók munkadíját. Nem ritkaság, hogy az adott szövetkezet ve­zetősége nem Ismeri személyesen az így bérezett, állítólagos alkalmazottait, akiknek keresete többszörösen meghaladja a munkások bérkatégórlái alapján elérhetőt. Magától értetődő, hogy a kormány az Ilyen sáfárkodással nem érthet egyet, és ezért több határozatot hozott a szocia­lista vállalkozás elveivel összeegyeztethetetlen megegyezések és szerződések hatálytalanítására. Az illetékes központi szervek pedig meghatározott, Illetve tipikus esetekre vonatkoztatva ér­vényesítették az említett kormányhatározatokat, és utasítást adtak, hogy a munkaerő-gazdálkodás említett módjához fo­lyamodó vállalatok mellőzzék a kisegítésre „szerződött“ mun­kaerők alkalmazását. Egyidejűleg oly értelemben döntöttek, hogy az ún. kisegítésről kötött egyezmények stb. alapján ideiglenesen munkába állított dolgozókat szabályszerűen, te­hát a rendes munkaviszonyra vonatkozó előírások értelmé­ben vegyék fel. A munkáltatók győződjenek meg arról Is, hogy fennáll-e még vagy már megszűnt a kérdéses dolgozók előző munkaviszonya. Ha pedig nincs lehetőség a vitás mun­kaviszony ily értelmű rendezésére, úgy az erre Jogosult mun­káltató beleegyezésével, legalább a mellékfoglalkozásról szóló előírások (lásd a Munka Törvénykönyve 70 §-ának 3. bekez­dését és 237/3 § -át) értelmében vegyék fel a szóban forgó kisegítést megegyezések alapján foglalkoztatott dolgozókat. Végül pedig azt Is meghagyták, hogy az adott üzemek stb. vezetősége tárgyaljon minél előbb az ún. kisegítő munkaerők rendelkezésre bocsátásáról, Illetve alkalmazásáról szóló meg­egyezések vagy szerződések végérvényes hatálytalanításáról. Egyébként csak néhány felülvizsgált egyezmény Is meglepően sok szabálysértésre, többek között arra hívta fel az ellen­őrök figyelmét, hogy az egységes földművesszövetkezetek mlntaalapszabályai ér­telmében az adott efsz-ek kizárólag a tenyésznyugalom Idején nyújthatnak segítséget munkaerők rendelkezésre bocsátásával; az adott efsz nem Jogosult a segédüzemi ter­melésre; a Jóváhagyott mlntaalapszabályok csak növény­termesztést és állattenyésztési termelést engedélyeznek, viszont tiltják a segédüzemi termelést. Több esetben meg­állapították, hogy a segédüzem nem szerepel a cégjegy­zékben, vagy másutt meggyőződtek arról, hogy az efsz csak bizonyos körzetben, Illetve Járásban élhet a segédüzemi termelés adta lehetőségekkel, nem pedig a CSSZSZK egész területén, még kevésbé külföldön, stb. Előfordulhat, hogy a szerződő felek, egyike nem hajlandó a munkaerőkkel való kisegítésről szóló szerződés hatálytalan nltására. Ebben az esetben az állami döntőbíróság vagy an­nak Illetékes szerve elő kell a szerződést terjeszteni, hogy a Gazdasági Törvénykönyv 1964/109. sz. 24. §-a értelmében ellenőrizhesse a szerződés érvényességét és szükség esetén elrendelhesse annak hatálytalanítását. Az említett törvény ugyanis eleve kizárja a szocialista küzületek olyan Jogügyle­teinek érvényességét, amelyek ellentmondanak az érvényes Jogszabályoknak, illetve elferdítik értelmüket (kijátsszák a törvényt), vagy összeegyeztethetetlenek a Csehszlovák 'Szocia­lista Köztársaság gazdaságpolitikájának elveivel. AMIT MÉG TUDNI KELL Az eddig elmondottakban általános tapasztalatok alapján Ismertetett megegyezések (egyezmények, szerződések) két csoportba sororhatók. • Az első csoportba azok az egyezmények stb. tartoznak, amelyeket munkaerőkkel való kisegítés, jobban mondva bizo­nyos munkaerők „adás-vétele“ céljából kötöttek. A szerződő felek közül az egyik (az efsz) arra kötelezi magát, hogy a másiknak (a megrendelő vállalatnak) órabéres dolgozókat „szállít!. • A másik csoportba sorolható egyezmények szerint az adott efsz bizonyos összegért bizonyos munka elvégzésére (tevékenységre) vállal kötelességet. A kölcsönös megegyezés alapján Jóváhagyott összeg rendszerint összhangban van az árszabásra vonatkozó előírásokkal, de a hozzászámított felár elért az alapárnak 50, 100, 200, sőt 250 százalékát. (Az ellen­őrzött közületekben senki sem tudta az utólagos vizsgálat során kellőképpen, tehát elfogadhatóan megindokolni az ilyen tetemes felárak hozzászámltását. Azt ugyanis sehol sem lehe­tett tárgyilagosan megállapítani, hogy az általános Jellegű költségeket, a rendelkezésre bocsátott dolgozók társadalom­biztosítási Illetékét, esetleges táppénzét, családi és különélést pótlékát, útiköltségét, élelmezési költségét, a munkaruha és lábbeli árát, stb. beszámltották-e a megegyezés szerinti „alap­árakba“, vagy pedig az említett költségek fedezése céljából kellett a „felárakat“ hozzászámítani.) Ha a gazdasági döntőbíróság megállapítja a kérdéses árak szabályszerűségét és csak a felárak hozzászámítása kétes, úgy rendszerint fontolóra veszi, elegendő-e a Gazdasági Tör­vénykönyv 1964/109. sz. törvény 123. §-ának alkalmazása, vagy pedig az említett törvény 24. §-át is alkalmaznia kell, s ennek alapján el kell-e rendelnie a felárak elmén elszámolt összeg átutalását az állami költségvetés folyószámlájára. A döntőbíró­ság azonban mindenkor elismeri a munkáltatók és a munka­­vállalók olyan megegyezését (szerződését), amely minden kétséget kizárva, tehát teljes összhangban van a Gazdasági Törvénykönyvben tartalmazott előírásokkal s a szerződő közületekre vonatkozó más jogszabályokkal Is. Az Iparügyi Minisztérium s a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium nemrég elrendelte az efsz-ek mellékfoglal­kozásaként folytatott segédüzemi termelés körülményeinek felülvizsgálását. A két minisztérium egyidejűleg arra adott utasítást, hogy ahol az említett tevékenység nem teljesen sza­bályszerű, ott utólag Intézkedni kell, hogy megfeleljen a tör­vényadta lehetőségeknek, ha pedig törvényellenes, akkor meg kell tiltani és hatálytalanítani kell az esetleges szerződéseket is. (Ahol erre még nem került sor, ott az 1970.1.16-1 kormány­­határozat értelmében az illetékes járási nemzeti bizottságok kötelesek az említett utasítás végrehajtására.) Egyébként az Építésügyi Minisztérium is utasítást adott a vállalatok, a társadalmi szervezetek, valamint az egységes földműves­szövetkezetek között bizonyos munka megrendelése, liléivé elvégzése céljából megkötött és teljesített szerződések okozta rendellenességek korlátozására. A Pénzügyminisztérium néhány újabb rendelete a forgalmi adóra s a munkabéredére vonatkozó intézkedések kapcsán célozza az említett állapotok rendezését. Az Arhivatal el­rendelte, hogy az építkezéseken s az építőiparban kisegítő dolgozók munkájáért számlázható árakat a legmagasabb árak kategóriájába sorolják. A Munkaügyi és Népjóléti Miniszté­rium Jelenleg előkészíti a társadalmi szervezetek vállalatai­ban és egyéb gazdasági létesítményeiben, valamint a nemzeti bizottságok kisüzemeiben dolgozók díjazását szabályozó ren­deletet. Egyidejűleg folyamatban van a társadalmi szervezetek gazdasági létesítményei és az egységes földművesszövetkeze­tek vállalkozói tevékenységének engedélyezését megalapozó törvényerejű Intézkedés, nemkülönben más, főképpen a cég­jegyzékkel kapcsolatban szükséges intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslat előkészítése is. Ezeknek a visszás állapotoknak hátterét lsmenve s okait tu­datosítva minden felügyelő és ellenőrző szervnek szem előtt kellene tartania: • hogy a szóban forgó érdekszférában kifejtett tevékeny­ség mindenkor az arra vonatkozó előírásokhoz és Jogszabá­lyokhoz Igazodjék; • hogy a kisipari vállalkozás terén — különösen ami az árképzést, a bérrendszert, valamint a megrendelésre szállí­tott árucikkek és a szolgáltatósok árának szabályozását ,stb. illeti — minél következetesebben érvényesítsék azt az elvet, miszerint elsősorban az állam hivatott az irányításra és ellen­őrzésre; • hogy minél előbb ki kell küszöbölni az említett tevé­kenységi területen elburjánzott visszásságokat és véget kell vetni minden társadalomellenes magatartás elnézésének Is (ezért okvetlenül hatálytalanítani kell mindazokat az egyez­ményeket, szerződéseket, stb., amelyeknek alapján az egyik fél ún. kisegítő munkaerőket bocsátott a másik fél rendel­kezésére); • hogy amennyiben később Is sor kerülne az Ilyen szerző­déskötésekre (ha ezt a felügyelők vagy ellenőrök bárhol Is megállapítják), úgy a vétségekről szóló Tt 1989/150. sz. tör­vény 8/d §-a értelmében felelősségre kell vonni a szerződő feleket. Reméljük, hogy belátható Időn belül rendeződik a helyzet közgazdaságunknak ezen a szakaszán is, és a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok által irá­nyított kisüzemek vállalkozói tevékenysége már a közeljövő­ben nem különbözhet elvileg s még kevésbé jogilag attól a tevékenységtől, amelyet más vállalkozók — mind a termelés, mind a kereskedelem terén — jelenleg kifejtenek. DJM Gyűgy fürdő ilyen mutatós, szép presszót kapott. Szívesen tölti itt az idejét mind a bel-, mind a kül­földi turista. Balia felv. i........Jm ■ВЯШ щштцдш

Next

/
Thumbnails
Contents