Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-11 / 15. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA Környezeti feltételek javítása a növénytermesztésben (1) AGROTECHNIKA ÉS NÖVÉNYVÉDELEM A növényvédelem ú) lehetőségeinek megismerésével az ember sokszor azt hitte, hogy a kémia segítségével mindent megoldhat. Emiatt azután az agrotechnikai növényvédelem lehetőségeit gyakran lebecsülték. Nyilvánvaló, hogy növényeink egészsége, a kártevők és betegségek elleni védekezőképessége mindenekelőtt ettől függ, hogy a fejlődésükhöz milyen feltételeket teremtünk meg. Érdekes, hogy a termesztés során éppen ezt a lehetőséget többé-kevésbé elhanyagoltuk. Pedig előnyben kellene részesítenünk már ma Is — és a jövőben sokkal Inkább — mindazokat a hagyományos talajművelési, növényápolás!, általában agrotechnikai eljárásokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül védekezést jelenthetnek a növények kártevői ellen. Van azonban valami megfontolandó abban, hogy a növényvédelem elismert szakértői egyre gyakrabban emlegetik az agrotechnikai védekezés lehetőségeit. Egyes gyakorlati szakemberek ugyanis — abban a hitben, hogy az agrotechnikai védekezés nem elég korszerű (talán nem elég előkelő) — úgy gondolták, hogy nem is érdemes vele külön foglalkozni. A korszerűtlenség védekezése nyilván abból ered, hogy nem olyan régen még a kártevők ellen csaknem kizárólag az agrotechnikával lehetett védekezni. Persze ez nem jelenti, hogy az agrotechnikai növényvédelem előnyeiről le kell mondanunk I TANULIUNK AZ ÜREGEKTŐL! A legjobb szakemberek hívják fel ma már a figyelmet arra, hogy az integrális növényvédelem magában foglalja mindazokat az agrotechnikai eljárásokat, amelyek segítséget nyújthatnak a növényvédelemhez. A növényvédelem „reneszánszának“ tehát, úgy vélem, egyik első lépése, hogy tanuljunk az „öregektől“. Vegyük használatba mindazokat az eljárásokat, amelyek régen mint egyedüli eljárások szerepeltek, ma pedig, mint az integrális növényvédelem tényezői, jelentős segítséget nyújthatnak a növényvédelem fejlesztésében. A szóban forgó agrotechnikai eljárások három fő csoportra bonthatók. Az első csoportba sorolhatók mindazok az eljárások, amelyek a növény környezetét úgy változtatják meg, hogy a környezet kedvezőtlenné válik a kártevők fejlődésére, serkenti a kártevők természetes ellenségeinek szaporodását. A második csoportba tartoznak azok az agrotechnikai eljárások, amelyek a növények fejlődését mozdítják elő. ezáltal elérik, hogy a növények eleve ellenállóbbakká válnak a betegségekkel szemben. Végül — és ez a harmadik csoport — Ismeretesek olyan agrotechnikai eljárások, amelyek segítségével a kártevőket ki lehet irtani, vagy legalábbis számukat annyira lehet csökkenteni, hogy nem okozhatnak jelentősebb kárt. Ügy vélem azonban, nincs meszsze az az idő, amikor az ember elég modern lesz ahhoz, hogy nem kell vigyázni arra, hogy modemnek lássák. Ekkor a magasabb szintű védekező eljárásokkal együtt külön jelentőséget kapnak az agrotechnikai növényvédelmi módszerek is. A JÖ TALAJMÜVELÉS Ma már számos intézetben tekintélyes szakemberek tanulmányozzák, hogv milyen módszereket követtek a múltban a növényvédelem érdekében. Megfigyelve ezeket a módszereket, a Jó talajmflvelés fontosságát kell kiemelni. A talaj az „átmentője“ és közvetítője a növényeket károsító rovaroknak, gyomoknak és növényi betegségeknek Egvhen forrása e betegségek évről évre tapasztalt elterjedésének. Régóta ismeretes, hogy a káposztagolyva gombáié akár 5 évig, a burgonyarák kórokozóla több mint 10 évig. a répa tónál féreg 5—6 évig is megmarad a talajban Ugyanilyen „kitartók“ az el nem korhadt növényi részeken áttelelő virusbetegségeik. Gyakori tapasztalatok és elméleti megfontolások egyaránt Igazolják, hogy a burgonya vfnusbetegségei főleg az el nem korhadt, leszántott burgonyatöveken élnek és fertőznek tovább. A helyes talajmfiveléssel a gyomok nagymértékben irthatók. A gyom nemcsak az egyik közvetett lkárosító, hanem rengeteg közvetlen kártevő és betegség köztes gazdája. A rendszeres gyomirtás révén igen jó eredmények érhetők el a gombák, a répafonalféreg, a drótféreg, a vetési és a tavaszi bagolypillék, a csócsároló és a cserebogarak ellen. Ezt már a múltban is megfigyelték, ezért a régi gazdák súlyt helyeztek arra, hogy a fertőzött növényi részeket azonnal megsemmisítsék. Meg kell jegyezni, hogy minden talajelőkészítési művelet a növények kedvező fejlődési lehetőségeit mozdítja elő, egyúttal a kórokozók, a betegségek elleni védelmet is szolgálja. Ha a vetőmag megfelelő körülmények közé kerül, erélyesen csírázik, gyorsan fejlődik. Ha pedig az agrotechnikával életfeltételeit javítjuk, akkor egészségesebben, gyorsabban ér el addig a pontig, amikor a kártevők már nem árthatnak az állománynak, legalábbis nem számottevően. A talajművelési eljárások már régóta figyelembe vették a növényvédelem agrotechnikai lehetőségeit. A tarlóhántás megóvja a talaj vízkészletét; ezzel tartalékolja a nedvességet az őszi vetésű növények csírázásához. Egyúttal a legbiztosabb — és talán egyik legolcsóbb — eljárás a gyomok, közvetve pedig az állati kártevők irtására is. A tarlóhántás után a mélyebb, nyirkosabb rétegekbe került gyommagvak kicsiráznak, tehát a következő műveléssel elpusztithatók. Egy sereg kártevő pedig a napfény hatására pusztul el, ha a tárcsa kiforgatja a felszínre. Az őszi mélyszántás szintén elősegíti a talaj gyomtalanítását. Az őszi mélyszántással a tömeges rovarkártételek fellépésének igen sok esetben elejét lehet venni. Egy csomó rovarálcát és rágcsálót a barázdában a madaraik pusztítanak el. Az ősszel mélyen szántott talajon kevesebb a gombabetegség is. A helyes talajművelés korunkban már csak azért Is előtérbe jut, mert mind a szükséges technikai eszközök, mind pedig a tudományosan kidolgozott módszerek Jobban rendelkezésre állnak. Egyre inkább megismerjük talajaink fizikai és kémiai tulajdonságait, a talajban lejátszódó biológiai folyamatokat. Egyre inkább megértjük, hogy ezek nem közömbösek a növényekre és a bennük kárt okozó élőlényekre. Így mind nagyobb hatékonysággal műveljük és ápoljuk a talajt növényvédelmi szempontból is. KORSZER0 TRÁGYÁZÁS Külön kell szólni azokról a növényvédelmi lehetőségekről, amelyeket a korszerű trágyázás tár fel. A jól trágyázott talajban a növények energikusan fejlődnek, ritkábban betegednek meg, sőt még a gomba- és rovarkártételeket Is könnyebben vészelik át. Persze a helytelen istállótrágyázás a növényi betegségek és kártevők szaporitőja is lehet. Ha ugyanis a beteg növényi maradványokat, a kórokozóktól fertőzött növényi részeket a trágyatelepre hordják, akkor jelentős mértékben terjednek a betegségek kórokozói. Így pl. a bőséges istállótrágyázás nyomán a burgonyarák, az üszög és a dohányvész kártétele gyakran növekszik. Az istállótrágyában elfekvő, az állatok által meg nem emésztett gyommagvak ugyancsak gyomosító hatást fejthetnek ki. Ha azonban a felsorolt gondatlanságokat megakadályozzuk, akkor az Istállótrágya sokkal inkább pozitív, mint negatív hatású. A műtrágyázás pedig lehetőségeket nyújt arra, hogy olyankor gyorsítsuk meg a növények fejlődését, amikor a legnagyobb kártétel veszélye fenyeget. Régi tapasztalat, hogy egyes kártevők (pl. a földi bolha) ellen igen jól lehet védekezni oly módon, hogy megfelelő adagú fejtrágyázással meggyorsítjuk a növény növekedését. Ez esetben az állomány „kinő a kártevők foga alól“. Nagy lehetőségek rejlenek abban is, 'hogy a műtrágyázással egyidejűleg adagoljuk azokat a nyomelemeket, amelyek hiánya nemcsak a fejlődést akadályozza, hanem betegségeket is előidézhet. A trágyázás! technika továbbfejlődése azonban a jövőben, tehát a növényvédelem fejlődésének korábban már említett első szakaszában, az elmondottaknál nagyobb lehetőségeket is rejt magában. Ha alaposabban megismerjük a növények anyagcseréjét, a növények biokémiáját, akkor pontosabban megérthetjük azt is, hogy a jól trágyázott növények miért károsodnak kevésbé a betegségektől. NÖVÉNYÁPOLÁS Jelentős növényvédelmi lehetőségek vannak a növényápolásban. Ma már a gyomok elleni küzdelmet teljes egészében a növényvédelemhez soroljuk. A gyomok kiirtásával ugyanis egyrészt közvetlenül segítjük a növényt, amely ilyen módon több nedvességhez, tápanyaghoz, napfényhez jut. Másrészt egy sor olyan kártevő ellen is védekezhetünk, amelyek életük egy részét a gyomokon töltik, tehát amelyeknek a gyomok a köztes gazdái. A növényápolás körébe sorolhatjuk mindazokat az eljárásokat, amelyek során mechanikai eszközökkel vagy más módszerekkel Irtjuk a kártevőket. Ma már mindenki előtt természetes, hogy a gyümölcsfák téli ápolása, a fa tisztogatása, a koronaápolás, a téli permetezés tulajdonképpen számos kártétel előzetes megakadályozására Irányul. Ugyanilyen eredményt hozhat a beteg gyümölcsök eltávolítása a fák alól. VETÉSFORGÓ Az agrotechnikai növényvédelmi ellátások közé tartozik a vetésforgó is. A vetésforgó számos más előnye mellett növényvédelmi feladatok megoldására is alkalmas. Régóta ismeretes a mezőgazdasági gyakorlatban az ún. veszélyes szomszédság. Mit jelent ez? Ha egymás mellé vetünk olyan növényeket, amelyek azonosan károsodnak, vagy amelyek kártevői egymáson telelnek át, szaporodnak, akkor a kártétel igen gyorsan növekedik. Így pl. a gabonafélék egymás utáni vetése a torsgomba, a különböző rovarkártevők — csócsároló, drótféreg stb. — elterjedését segíti elő. Ennek ismeretében a vetésforgóval, tehát a helyes növényi sorrend kialakításával küzdhetünk a kártételek ellen. Az agrotechnikai növényvédelem számos területen sokat fejlődött. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a talajmflvelést és növényápolást könynvebb korszerű gépekkel szakszerűen elvégezni, viszont a vetésforgót illetően nem ilyen egyértelműek a vélemények. Sok szakember úgy vélekedik, hogv a technikai színvonal emelkedése óhatatlanul a s\>ecla!izál6dás felé vezet. Sokan — főleg a külföldi adatok, tapasztalatok alapián — inkább a monokultúra előnyeit hirdetik. Nos, a hazai üzemi gyakorlat számos példát hoz arra, hogy a mi gazdasági és éghailett viszonyaink nem kedveznek a növénytermesztés egyoldalú szakosításának. Még a legjobb műszaki ellátottságé állami gazdaságaink sem tudták a vetésforgó egyik érdemét: a jó előveteményhatást technikai-kémiai eszközökkel pótolni. Nem valószínű, hogy a speclaüzácló európai körülmények között olyan ökonómiai előnyökkel járjon, mint amilyenekkel pl. az USA mezőgazdaságában. Éppen ezért feltételezhető, hogy — a korszerű követelményekhez szabott — vetésforgó a közeljövőben sem merülhet nálunk feledésbe. Sőt, a vetésforgó ezután is betöltheti növényvédelmi hivatását. (A harmadik évezred küszöbén) Dr. Sárkány Pál Következik: a II. rész. Néhány tanács a mezőgazdászoknak A tél nagyon megtréfált bennünket. Amikor már-már azt hittük, itt a tavasz, olyan hótömegekkel lepte el földjeinket, ami ritkaságszámba sorolható. A februárvégi havazás mindig a vetési idő kitolódását jelenti, hát még a március elejei. A bajt még tetézte az a körülmény is, hogy kevés volt a napsütés. A hóréteg alatt levő őszi gabonák nem tudtak kellőképpen asszimilálni, ezáltal lebomlottak a növényeket az utófagyok ellen védő anyagok — a szénhidrátok. A földek talajfelszínig erősen átnedvesedtek, igy az éjjeli fagyok és a nappali felmelegedés komoly veszélyt jelenthet. A télvégi hengerezés is nagymértékben kockázatossá ivált, sőt, lehetősége igen szűk korlátok közé szorult. Az elkésett vetés nemcsak az agrotechnikai határidők kitolódását jelenti, de munkacsúcsokat eredményez. A hajrá pedig mindig a minőségi munka rovására megy. Különösen sok veszélyt rejtenek magukban a hóolvadás után keletkező pangó vizek, melyek az őszi vetéseket vízréteggel zárják el a külvilágtól. Az ilyen j>angó tócsákat minél gyorsabban le kell vezetni, mert ha a víz felmelegszik, az alatta levő vetés kirohad. Általában arra kell számítani, hogy a sok téli csapadék miatt tavasszal a talaj vízkészlete nagyobb lesz, ezáltal megbomlik a levegő és a viz egyensúlya. Ezért javasoljuk, hogy a talajok átszellőztetésére nagy gondot fordítsunk ott is, ahol egyébként csak fogasboronákkal készítjük a vetőágyat. Tanácsos, hogy mélyebben járó kultiivátorokat is alkalmazzunk. Nagy veszélyt rejt magában az a tény is, hogy a hajrá munkában hamarabb rámegyünk a földre, mint szabadna. Ez sokat ront a talaj szerkezetén különösen ott, ahol gépcsoportokkal történik a talajelőkészítés. A nehéz vontatók kerekei nagyon agyontapossák a földet. Ennek káros hatását nemcsak a termelés évében, de a következő évben is megérzi a termelő. Tekintettel a megkésett tavasznyílásra és a tenyészidő kitolódásra, javasoljuk, hogy a szokottnál nagyobi? mennyiségű vetőmagot Juttassunk a földbe. Elsősorban a tavaszi kalászosoknál és takarmánynövényeinknél fontos, hogy több vetőmagot használjunk. Ezt indokolja az a tény, hogy a melegebb idő gyorsabb beállta miatt a tavasziak bokrosodási szakasza lerövidül, a növények gyorsabban, tehát ritkább állományban szöknek szárba. Ez pedig csakis a vetőmag mennyiségének növelésével pótolható. Idén a vetés mélysége is csökkent ,hogy a nöivény gyorsabban keljen és fejlődjön. Ugyanis a nagy víztartalom miatt a talaj hidegebb. Az állati kártevőkről szólva feltételezhető, hogy a hosszú tél és a csaknem összefüggő tartós hótakaró védelmet nyújtott a petéknek, álcáknak és lárváknak. Ezért ajánlatos a megelőző intézkedés. Komolyan kell számolni a fokozottabb gyommegjelenéssel is. E téren a tavaszi magról kelő gyomokra hívjuk fel a figyelmet, melynek már a növényzetben kelnek ki, s ez megnehezíti pusztításukat. Felhívom termelőink figyelmét arra, nehogy bizonyos szólamok hatására, avagy helytelenül értelmezett ökonómiai elgondolásból elhagyjanak olyan agrotechnikai műveleteket, amelyek a talajművelés élettani tényezőjének Ismeretében nélkülözhetetlenek. E téren ma is sok téves hit és nézet uralkodik a földművesek körében. Minden agrotechnikai műveletnél tartsuk szem előtt, hogy a talaj, a növény él, s az összhangot a mindenkor uralkodó klimatikus behatásnak megfelelően nekünk kell megteremtenünk. Így nem szabad sablonos, évente alkalmazott ugyanazon eljárással gazdálkodnunk. Nemcsak az elővetemény, de a Jelenlegi éghajlati viszonyok módosulása is eltérően határozza meg a munkát és az egyes műveletek idejét, sorrendjét, módját és az alkalmazott talajművelő eszközök fajtáját. A fenntebb ismertetett agrotechnikai műveletek kell, hogy szoros kapcsolatban legyenek a növény életével, fejlődésének ritmusával. Továbbá azzal a ténnyel, hogy a lerövidült tenyészidő alatt az egyes fejlődési és növekedési szakaszok rövidebb idő alatt mennek végbe. Az elkésett agrotechnikai munkák megzavarják a harmonikus összhangot és ez nem kedvező a növény számára. Viszont elhagyásuk szintén káros lehet. Például a fel nem lazított kötött talaj légszomja miatt a mikroszervezetek működése vontatottá válik. Az ásványosítási folyamat helyett a humifikálás lesz a domináló, melynek következtében a felvehető növényi tápanyag feltáródása elmarad, a folyamatos tápenyegellátásban zavar keletkezik, miután a növények fejlődése lelassul, s ez a hozamok csökkentését vonja maga után. Ezeket az összefüggéseket látnunk, ismernünk kell, ha nem akarunk a kedvezőtlen időjárás folytán előállott rendellenesség részesévé válni. Ha az elmondottakkal tisztában vagyunk, nem kell félnünk a későbbi vetéstől és az áttelelő vetéseink tavaszi ápolásától s°m. Dr. FRIDECZKY ÁKOS mérnök, egyetemi tanár Endrédi értékelés Szövetkezeteink már lassan befejezik az elmúlt év értékelését, s új tapasztalatokkal gazdagodva vágnak neki a mindannyiunk számára oly fontos jelentőségű 1970-es évnek. Juhász József mérnök, az endrédi szövetkezet ökonómusa, nagy munkában volt, amikor meglátogattam, de azért szakított egy kis időt, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Most készítik az 1970-es év terveit, s ilyenkor bizony nagy az elfoglaltság. — Az agrotechnikai alapintézkedésekkel kezdeném értékelésemet, — kezdte az ökonómus. — A talajművelést, vetéselőkészületet, magát a vetést, majd a begyűjtési munkákat pozitívan értékelhetjük. A munkákat időben végeztük el, de a minőséggel esetenként nem lehetünk elégedettek. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a trágyázásnak, főleg a műtrágya került előtérbe, mivel ebben az évben csökkent az istállótrágya mennyisége. Különböző táblásatok között lajwzgatva rengeteg adat birtokába jutottam. Megtudtam például, hogy a termelékenység jó volt a múlt év folyamán és a tervet nemcsak hogy teljesítették, hanem jelentősen túl is szárnyalták, főleg az állattenyésztésben elért eredmények alapján, ahol a termelékenységet 27 százalékkal lépték túl. A növénytermesztésben elsősorban a burgonya hátráltatta a jobb eredmények elérését. A mezőgazdasági termékekből eredő bevétel még így is 112,6 százalék. Az 1969-es évben lehetetlen volt az állatállományt a tervezettel összehasonlítani, mivel erre az évre a tervet nem dolgoztuk ki. Az ok a mykotoxikózis. Az év elején az utolsó beteg állatokat is likvidáltuk. A marhaállomány kiselejtezése nehéz feladatok elé állított bennünket. Meg kell említenem az EFSZ építkezéseit is. A múlt évben eltervezték, hogy befejezik az út építését, valamint egy hidroglóbusz üzembehelyezését. Az út el is készült még az első negyedévben, de a hidroglóbusz még várat magára A „Vodné stavby“ brnôi részlege módosította a szerződést, amely szerint a befejezésre 1970 első negyedévének végén kerül sor. Az 1970-es évben az endrédiek is kiváló eredmények elérésére törekednek, hogy ezzel is hozzájáruljanak a jubileumi év méltó megünnepléséhez. Abel Gábor, Zselíz
