Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-11 / 15. szám

SZÖVETSÉGI SZEMES

LEHETŐSÉGEK VANNAK, DE...

Rég! emberi tulajdonság, hogy mindig ezután vágyódunk, ez kell, ami éppen nincs. Sajnos, a gyakorlat azt bizonyltja, hogy műhelyt azt a valamit, ami után annyira áhítozunk sikerült megszereznünk, nem tartjuk sokáig becsben. Hamar megszokottá vélik és Ismét valami más, valami újabb, Jobb kellene.

A kivétel erősíti a szabályt. A ml esetünkben, pontosabban az lzsal fiatalok esetében, azonban nem beszélhetünk kivételről. Arról van ugyanis sző, hogy mikor annak Idején országszerte felélénkült az Ifjúsági mozgalom, és a falvak, városok fiataljai klubokban tömörültek, 6k Is Ifjúsági klubról álmodtak. Voltak és talán ma Is vannak községek, ahol néhány konzervatív vezető, esetleg valami más objektív nehézség (terem, pénzhiány stb.) miatt nem tömörülhettek, nem tevékenykedhettek a fiatalok elképzeléseik szerint.

Az lzsal ifjúság nem Ismerte az Ilyenfajta nehézségeket. ök kaptak egy kifestett termet, magnetofont és egy teljes zenefelszerelést. A szövetkezet mellett működő klub tagjainak tehát nem kellett a „semmiből“ kezdeni. A klubnak volt erős pártfogója, mely nem tagadta meg a kért segítséget. A fiatalok azonban nemcsak, hogy nem használták ki kellőképpen az adott lehetőségeket, de nem Is nagyon becsülték meg. Az öszszejövetelek a kezdeti biztató tevékenység után fokozatosan elfajultak, úgy hogy nem egy esetben maguk a szülők Is Jobbnak látták otthontartani fiukat vagy lányukat. Megalakulása után alig két évre felbomlott az Ifjúsági klub. A drága hangszereket azóta Is por lepi.

Minderről a szövetkezet Irodájában értesültem, ahol Mengyan Mátyás könyvelő tájékoztatott a szövetkezet nevelőmunkájáről, a szakmai kirándulásokról, a falu sportéletéről stb.

— Ami tehát Ifjúsági klubunkat illeti, fejezte be ezt a témakört Mengyan elvtárs, — az megszűnt, ez azonban nem Jelenti azt, hogy ha Ifjúságunk meggondolja és ezúttal már komolyan akar dolgozni, nem kapják meg a termet. Ha majd akad valaki, aki Irányítani fogja a klubot, a helyiséget Ismét a fiatalok rendelkezésére bocsátjuk.

— A szövetkezet kultúréletét Illetően sem nagyon dicsekedhetünk. önálló akciókat, színdarabokat, esztrádműsorobat, Irodalmi esteket stb. nem rendezünk. Táncvágy énekcsoportunk sincs. Sajnos, nem tudunk olyan embert találni, aki nemcsak hogy értene a dolgokhoz, de lelkesedne Is az ügyért, pedig úgy gondolom, egy tánccsoportot nem lenne nehéz nálunk összehozni.

— A falu tehát Import kultúrára szorul. Jár hozzánk a MATESZ, néha pedig a budapesti vagy pozsonyi művészeket is meghívjuk. Régebben elég gyakran tartottunk a faluban filmvetítést. Jó kapcsolatunk volt a kölcsönzővel, úgy hogy volt lehetőségünk válogatni. Az érdeklődés ennek ellenére sem volt a kívánt szinten, így lassanként a filmvetítések Is el-elmaradtak.

— A község kultúréletének fellendítése érdekében az

Osvetának évi hétezer koronát fizetünk, és a CSEMADOK rendezvényeket Is támogatjuk anyagilag, ezen kívül minden tagunknak házhoz szállítjuk az újságokat. Ez évente mintegy 15—10 ezer korona.

— A fiatal házasokat Is Jelentősen segítjük. Az esküvő után egy hetes nászútjukat a szövetkezet fizeti. A múlt évben még hétezer korona értékű sikeres főzőtanfolyamot is rendeztünk, melyen 60 asszony vett részt.

Kulturális alapunkat az említett akciók, Illetve pénzösszegek nem merítik ki. Évi 200 ezer koronából rendszeres tanulmányi kirándulásokat Is rendezünk, ütvén tagunk Bábolnán tanulmányozhatta a csikónevelést. Zootedhnlkusalnk Svédországban és Dániában Jártak tanulmányúton. Az agronőmusok Magyarországon és Jugoszláviában gyűjtöttek tapasztalatokat. Az állattenyésztők Prágába látogattak el. Az idei külföldi utak pontos terve még Ismeretlen, csak annyit tudok hogy a Szovjetunióba készülünk. Természetesen a tanulmányutakon kívül gyakran rendezünk szórakoztató Jellegű hazai kirándulásokat Is. A múlt évben például Pozsonyban a bécsi Jégrevű műsorát néztük meg.

Ml a helyzet az utánpótlás, a szakmai nevelés terén, kérdeztem a szövetkezet könyvelőjétől?

— Az az Igyekezetünk, miszerint saját nevelésű szakembereik legyenek, részben sikerrel Jár. Évente háromnégy tanonc végez a szövetkezetben. A gazdasági eredmények egyre Jobbak, a kereseti lehetőségek Is évrőlévre Javulnak, tehát nem mondhatjuk azt, hogy kevés a fiatal, hiszen mintegy 35 huszonötév körüli dolgozik nálunk. Legtöbbjük szakmailag Is képzett. A közösben két mérnök Is dolgozik.

Mit tesz a szövetkezet a község sportéletének fellendítése érdekében, adtam fel a következő kérdést.

— Még mielőtt konkrét választ adnék, megemlítem, hogy ami a sportot Illeti falunkban csak labdarúgásról beszélhetünk, pedig mág három esztendővel ezelőtt kerületi viszonylatban is kitűnő sakkcsapattal rendelkeztünk, ezen kívül volt egy ütőképes röplabda-gárdánk is. Sőt, ping-pong asztalt is vettünk, hogy ezt a sportágat is népszerűsítsük. Mindez azonban mór a múlté.

— Labdarúgóinkat, akik a második osztályban Játszanak és Jelenleg a második helyen állnak, évi 15 ezer koronával támogatjuk. Természetes, hogy a kinti mérkőzésekre kedvezményes áron rendelkezésükre bocsátjuk a szövetkezet autóbuszát. Ezen kívül Jelenleg egy korszerű öltözőt is építünk, melybe már eddig 200 ezer koronát ruháztunk be. Az épület a tervek szerint azonban még 100 ezer koronát emészt majd fel.

Ennyi lenne dióhéjban Izsóról, arról a községről, ahol aránylag jók a lehetőségek, ahol megvannak az előfeltételek a kulturális élet kibontakozásához, de hiányzik egy olyan ember, aki csak ezzel törődne, ez lenne a fő feladata. Nem hiszem, hogy erre a célra ne akadna pénz, és egy olyan dolgozó, aki szívesen vállalná ezt

a munkát.

O. V.

Előtérben a szakmai kirándulások

A múlt rendszerben a földművesnek csak nagyon ritkán adódott meg, hogy utazzon, világot lásson. Sok volt az olyan parasztember, aki szülőfaluján és néhány szomszédos községen kívül máshol nem is Járt. Ma viszont nagyítóval kell keresni az olyan szövetkezeti tagot, aki nemhogy nem Járta be az országot, de nem volt még külföldön. Szövetkezeteink ugyanis évről évre érdekes és tanulságos hazai és külföldi utakat szerveznek, melyeken általában a kellemeset összekötik a hasznossal. A tagok pihennek, szórakoznak, de mindamellett tapasztalatokat szereznek, tanulnak.

A gútai szövetkezetben, ahol csaknem ezer ember dolgozik, Is sokat utaznak. Kulturális alapúk nagy részét tanulmányi kirándulásokra fordítják. Ahogy Rajtár elvtórs, a szövetkezet elnöke tájékoztatott, 250 000 korona áll rendelkezésükre, de szükség esetén ezt az összeget még fokozni tudják.

— Milyen utakon vettek részt a múltban és hová készülnek az Idén? — kérdeztem az elnököt.

— Először a hazai utakat említem. A múlt évben néhány tagunk résztvett a brünnl vásáron. Harmincötén Szlovákia legkorszerűb gépállomásaira látogattak el. Mondanom sem kell, hogy rengeteg értékes tapasztalattal tértek haza. Egy másik csoport hatnapos szlovákiai körúton vett részt. A külföldi utak közül elsősorban gyümölcsészeink tanulmányi útját kell megemlíteni, akik Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Jugoszláviában fokozhatták tudásukat. Ezenkívül 30 dolgozónk 19 napot töltött Bulgáriában.

— Az idei tervek közül legfigyelemreméltóbb egy kéthetes egyiptomi út, melyen az alelnök és az agronómus vett részt. Ütjük fő célja: a talajtermékenyítés és az öntözés tanulmányozása.

— Szeptemberben néhányan Franciaországba látogatnak, ahol a libák

májra való hizlalását fogják tanulmányozni. A két említett úton kívül néhány dolgozónk a Német Demokratikus Köztársaságba készül, ahol többek között néhány mezőgazdasági üzem látogatása is műsoron lesz. A múlt évhez hasonlóan az Idén is tervezünk egy, csak szórakoztató és pihenő Jellegű utat. Harminc tagunk 14 napig a Fekete- vagy az Adriaitenger partján töltheti majd megérdemelt szabadságát.

A szakmai kirándulások egyre Jobban előtérbe kerülnek, egyre népszerűbbek. A tagoknak egy-egy Ilyen érdekes út után bővül a látóköre, rengeteg tapasztalatot szereznek, melyeket otthon a gyakorlatban használhatnak föl. Ü] tájakkal, emberekkel ismerkednek, s mindamellett kissé kikapcsolódnak a hétköznapi munkából. O. y.

Ifjúságfalva a múlt esztendőben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A nagyszabású Jubileumi ünnepségről lapunk hasábjain annak idején ml Is beszámoltunk. Megemlékeztünk a fiatalok első években végzett szizifuszl munkájáról és arrról is, hogy évek múltán hogy Javultak fokozatosan az eredmények.

Hogy ma a volt ingovány helyén egy virágzó szövetkezet áll, az természetesen nemcsak néhány volt vezető érdeme, hanem elsősorban számtalan „névtelen“ dolgozó is, akik egy percig sem haboztak, tudták, hogy itt a helyük, hittek abban, amihez hozzáfogtak. Persze akadtak olyanok Is, akik megfutamodtak, a kezdeti nehézségek után értelmetlennek látták ezt a munkát. Szerencsére ezek elenyésző számban voltak.

őri György nem tartozott a kishitűek közé. Az első napoktól kivette részét a munkából. Mindig szerette az állatokat, az állattenyésztés sokkal

Az első lépésektől jelen volt

Jobban vonzotta, mint a növénytermesztés. Kezdetleges beosztása a fe- Jés és a tehénőrzés volt. Munkáját — akármit is bíztak rá, — mindig szívesen, lelkiismeretesen végezte. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy alig egy esztendő múlva a szövetkezet négyhetes tanfolyamra küldte, amelynek elvégzése után már vezetőnek választották az állattenyésztésbe, örl György érezte, hogy kellő szakképzettség nélkül nem dolgozhatna olyan eredményesen, ahogy szeretne, ezért tévúton Jelentkezett a lóval technikumba, melyet két év alatt sikeresen elvégzett. A tanulás annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, a mérnöki diplomát is megszerzi. Nyltrán, a zootechnlkusl fakultáson végzett.

— Ha visszagondolok az első esztendőkre, az akkori lehetőségekre, munkafeltételeikre és összehasonlítom napjainkkal, már szinte hinni sem akarom, hogy annak idején Jóformán a semmiből kezdtünk.

— Nemcsak az első évek voltak verejtékesek. Nagyon sokáig tartott, amíg munkánk eredménye kezdett megmutatkozni. De ezután is nem egyszer, mikor már úgy tűnt, hogy minden rendjén van, jöttek a nem várt nehézségek. Hol az árvíz pusztított, hol a tbc tizedelte meg állatállományunkat. 1958-ban például összes tehenünk tbc-s volt, tgy ezen kellett segítenünk. Ez rendkívül Igényes munkának bizonyult, mert a gazdasági épületek nagyon közel állnak egymáshoz, s nem tudtuk az állatokat kellőképpen izolálni.

— A legutóbbi árvíz után rendkívül nehéz volt a helyzetünk, mert takarmányunk nagy része tönkrement.

A szövetkezet évi átlagos tejhozama így is 2400—2700 liter volt. A múlt évben azonban már 2900 literes átlagot értünk el tehenenként. Ez Jelenlegi feltételeinkhez viszonyítva nem rossz eredmény. Persze, mi nem elégszünk meg ennyivel. Megvannak az előfeltételeink a 3500—3600 literes átlagra is, sőt két-három év múlva 250 tehénnél 4000 literes átlagot szeretnénk elérni.

— Hogy mi Jogosít fel minderre? Elsősorban az, hogy gondosan kiválasztjuk a tenyészállatokat, így kiváló utódokat nyerünk. Ezen kívül üzembe helyeztünk egy francia szárítógépet, lucernánk zömét ezzel szárítjuk és így biztosítani tudjuk a takarmány gazdagabb fehérjetartalmát.

— Az elmúlt esztendőben 1100 hektár mezőgazdasági területről 52 vagon húst adtunk el. Ebből a számból a legnagyobb tételt a 30 vagon sertéshús jelentette. Ezen kívül tenyészállatokat is adtunk el. Növendékállataink súlygyarapodása is növekedett. Míg ezelőtt 60—65, most már 75 deka a napi súlygyarapodás. Ezen a téren tehát nincs (hiba, viszont, hogy a negatívumokról is szóljak, elárulom, leggyengébb pontunkat is, ez pedig a hízóbikák tenyésztése.

— Egy másik dolog, mely talán csalk apróságnak tűnik, de igen boszszantó, az ellátás körüli nehézség. Gyakran nem kapunk klórmeszet, alkatrészeket a fejőgépekhez stb., s ez nem egyszer hátráltat a munkában.

— Ami a munkafegyelmet illeti, nem lehet kifogásom. Részben ennek is köszönhető, hogy a fejőnők fizetése az idén 15 °/o-kal növekedett. A munkafelételek is évről-évre Javulnak. Dolgozóinknak lehetőségük van munka előtt, illetve után átöltözni, zuhanyozni. Érdekes, hogy ezt még kevesen, a dolgozóknak alig egyharmada használjak ki.

— Befejezésül már csak azt szeretném megemlíteni, hogy az idén végre teljesül régi vágyam: szövetkezetünkben hamarosan nemcsak ketten leszünk zootechnikusok, hanem hárman. Ez a segítség nagyon kellett, mert kettőnkre túl sok feladat hárult.

(—Ordódy—)

A mezőgazdasági termelést a technika Jelenlegi fejlettsége mellett nem lehet teljesen automatizálni. Éppen ezért ma és holnap is sok szorgos kézre van szükség a népgazdaságnak e fontos ágában.

A szövetkezetben dolgozók átlagéletkora sok helyütt nem kielégítő. Vannak Járások, ahol 50—60 között mozog az átlag életkor és a ■ fiatal dolgozók arányszáma nem haladja meg a 20—25 százalékot. Ezt az áldatlan állapotot az illetékesek már évek őta figyelik és a megjavításának céljából olyan anyagi eszközöket bocsátottak a társulások (termelési igazgatóságok) rendelkezésére, amely Jelentősen segíti a fiatalok szociális helyzetének megjavítását és így lehetőség van az eddiginél többet megnyerni belőlük.

A komáromi Járásban 1967- ben kezdtek intézményesen foglalkozni a fiatalok megnyerésével, Illetve stabilizálásával.

Miben Jutott ez kifejezésre? Elsősorban is 6000 koronát fizettek a házasulandó párnak, ha mind a ketten az EFSZ-ben dolgoztak. (Ha csak a férfi volt tag, négyezret, s ha csak a nő, háromezret kaptak kézhez a fiatal házasok.) Természetesen ellenértékként 5 éves szerződést írtak alá. A katonaságtól

visszatért fiatalok, ha aláírtak három évet — 2000 koronát kapnak.

Régebben különös gondot okozott a mezőgazdasági technikumot végzett fiatalok elhelyezése. (Igaz, a hiba talán abban kereshető, hogy akkoriban nagyon sok volt a leánytanuló.) A fiatal középkádereknek közel a fele más munkahelyeken keresett boldogulást.

A komáromi társulásnak eblenére örvendetes tény, hogy az utóbbi években elhelyezett technikumot végzett fiatalok többsége egyéves gyakorlati idő lejárta után Is a szövetkezetben marad. A „próbaidő“ alatt a fiatal szakemberek fizetésének döntő részét a Járási társulás adja, és éppen ez az iskolából kikerült szakkáderek szociális helyzetének megoldása Jelentette a minőségi Javulást.

шас

ben az évben 19 fiút és 13 leányt kell elhelyeznie (a lányok közül csak hármat a termelésben, mivel a többiek ökonómiát végeztek Tornaiján). A középkáderek döntő többsége növénytermesztési és állattenyésztési szakaszon végez. Jelentős a lemaradás a gépesítők terén. A Szepsi Műszaki Középiskolában mindössze ketten végeznek az 1969/70-es iskolaévben. A gyttmölcsészetben, szőlészetben szintén elkelne néhány technikus (sajnos ilyen irányú magyar nyelvű technikum egyelőre még nincs).

A felsorolt hiányosságok el-A tavalyi évben 1 788 187 koronát fizetett ki a társulás a káderek stabilizálásának céljából. Ebből a legnagyobb öszszeget (882 250 korona) a szakérettségi után gyakorlati időre elhelyezett fiatalok kapták. A második nagyobb tételt (455 000 koronát) a házasságot kötő fiataloknak fizették ki. A leszerelt katonáknak 116 000 koronát Juttattak.

Vajon hozott-e valamit a „házhoz“ az évente kifizetett jelentős összeg?

Közismert, hogy szövetkezeti tagságunk öreg, és évente sokan mennek nyugdíjba. Ennek

ellenére a komáromi Járásban emelkedő tendenciájú a fiatalok százalékaránya. 1967-ben 39

százalék volt 35 éves korig a közösben dolgozók aránya. Most több mint 40 százalék, s ez nagyon egészséges Jelenség.

Bogotán például a dolgozók 50 százaléka fiatal. Alsópéteren 45, Búcson 42 és sorolhatnám tovább, ahol a szövetkezetben tevékenykedőknek közel a fele fiatalabb korosztályba tartozik. A fiatal produktív, gépekhez értő munkaerők jó hatása az átlagkeresetnél is megmutatkozik. Amíg egy szövetkezeti dolgozó átlagkeresete 1967-ben 17 771 korona volt,

tavaly már 19 664 koronára emelkedett. Gadőcon például 30 978 korona volt az egy dolgozóra eső átlagkereset. Tanyon szintén megközelítette a 30 ezret. Ezekben és sok más szövetkezetben az egy állandó dolgozóra eső termelés mindenütt meghaladta a 70 ezer koronát, sőt egyes gazdaságokban a 80 ezret is elérték.

Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a komáromi Járásban célszerűen használták fel a stabilizációs alapot és ez a termelés fokozásában, valamint a szövetkezeti tagság keresetében is megmutatkozott.

—tt—