Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-11 / 15. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE EMELKEDETT AZ ÉLETSZÍNVONAL AZ ÖREGEKNEK IS TÖBB KELLENE VÄLASZT KELL ADNOM ARRA, HOGY A DUNASZERDAHEbYI JÄRÄSBAN HOL TARTANAK A SZÖVETKEZETI TAGOK ÉLETSZlNVONALÄNAK EMEL­KEDÉSÉVEL, SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL. SZÍVESEN TESZEM MERT OLVASÓINK KÖZÜL SOKAN FIGYELEMMEL KÍSÉRIK ENNEK A 1A­­RÄSNAK MINDEN TÖREKVÉSÉT. tagok rendelkezésére. Az emberek átöltözhetnek és tiszta ruhában tér­hetnek haza. Beszélt továbbá arról is, hogy a járás szövetkezeti telepein jelenleg több mint 20 kilométer szurkozott, vagy betonút teszi kényelmesebbé a dolgozók életét, s jövőre minden egyes gazdaságban befejezik a por­mentes úthálózat építését. Három szövetkezetben van üzemi konyha. Közülük a felbárt szövetkezet konyháján naponta főz­nek, a többiben csak esetenként. De számos községben — főképpen u na­gyobbakban — a Jednota vendéglői­ben rendszeresen kapható főtt étel. S mondjuk meg őszintén, hogy a du­­naszerdahelyl járásban a Jednota na­gyon figyelemreméltó szolgáltatást nyújt a vidéki lakosságnak. A falvakban Jelenleg 59 óvodát tar­tanak számon. Ebből 20-ban étkezte­tés is van. Egy sajnálatos jelenség a járási szerveknek mégis feltűnt, még­pedig az, bogy a kulturáltabb mun­kalehetőségek és a biztos jó kereset ellenére éppen a legjobb szövetkeze­tek állattenyésztéséből azért ment el néhány fiatal, mert a szövetkezetek­ben nincs szabad szombat s vasár­nap is gondozni kell az állatokat. A járásban természetesen munkaerő­felesleg van, s tán örülnek is, ha va­laki fogja magát és elmegy. De nem egy példa volt már arra, hogy a tá­vozók rövidesen ívisszakivánkoztak, de hát a szövetkezet mégsem „átjáró­ház“. Végeredményben mindenkinek meg kell találnia a helyét az életben vagy a szövetkezetben vagy másutt. _____A múlt esztendőben több mint 450 balesetet jegyeztek fel a szövetkezetekben. Kisebb balesetek­ről lévén szó, és egy halálos kimene­telű eset történt. A balesetek követ­keztében a le nem dolgozott munka­napok száma (14 350) azt mutatja, hogy a gazdaságokban a munkabiz­tonsági előírások betartását a házi­rendben kellene rögzíteni, mint He­gyétén tették. Erre azért is szükség lenne, mert az előbbi esztendőhöz viszonyítva a járás szövetkezeteiben több baleset történt. Hoksza István Dr. CSÉFALVAY GÄBOR mérnökkel, a mezőgazdasági társulás közgazda­­sági osztályának vezetőjével folyta­tott beszélgetés után természetesen mind a fő-, mind pedig a részletkér­désekre kimerítő magyarázatot kap­tam. Megegyeztünk abban, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala emelkedésének és szociális helyzete szüntelen jaivulásának legfőbb ténye­zője a jól szervezett termelés. Nem kis dolog,_______ hogy míg tíz esztendővel ezelőtt Já­rási méretben csupán 11 ezer 732, tavaly pedig már 24 ezer 435 korona volt egy állandó szövetkezeti dolgozó évi pénzjövedelme. S nagyobb szá­mokban kifejezve 1960-ban 110 millió, 1989-ben pedig 221 millió koronát fizettek a munkadljakra. Tehát többet mint dupláját. S végeredményben ml másnak nevezhetnénk ezt a konkrét valóságot, mint a járás szövetkezeti dolgozói szociális helyzetének kézzel­fogható javulásának. Mert alapjában véve ez a leglényegesebb, a többi csupán részletkérdés, melyeknek meg­oldása nem ütközik nehézségekbe. Ugyanis a járás szövetkezeteit már régebben besorolták az ökonómiai szempontból megalapozottak közé, s ez azzal az előnnyel Jár, hogy a szö­vetkezeti tagok sokkal jobb feltéte­lek mellett kerülnek nyugdíjba, mint az előbbiek. Természetesen ezzel pár­huzamosan megoldást kell majd ke­resni arra Is, miként lehetne kielé­gíteni a kezdetben nyugdíjaztatok ta­gok járadékát. A mezőgazdasági társulás és a Parasztszövetség járási elnök­sége adta meg a iválaszt. Szükséges­nek tartják a probléma megoldását, mert a korábban nyugdíjaztatok — a szövetkezeteket megalapító — ta­gok ekkoriban csak 5—10 vagy 15 ko­ronás munkaegység járandósággal járás kerültek „nyugalomba“. Rosszabb, hogy ezek a szövetkezeti tagok már elérték a 71—75 életévet, s erő hiá­nyában nem képesek a kis Járadék­hoz hozzákeresni. Egyes szövetkezetekben saját pénz­eszközökből támogatják az öregeket. Havonta megadják nekik a 100—100 koronát. Ez is valami, de mégiscsak könyöradománynak tűnik. A társulás és a szövetség elnöksége éppen ezt vette figyelembe, amikor javaslatot tett, hogy az idős szövetkezeti ta­goknak az eddigi „adomány“ helyett, részesedés formájában törvényesíteni kellene a Juttatást. A járási szerv helyesnek tartaná, ha a szövetkeze­tekben a jutalékot százalék arányá­ban számítanák ki, s ez rendszeres­sé válna. Tehát a szóbanforgó Idős szövetkezeti tag habonként ugyanúgy kapná a pénzrészét, mint aki dolgo­zik. Hiszen a nyugdíjaztatott egyé­neknek azzal, hogy megöregedtek, szövetkezeti tagságuk nem szűnt meg. Jól meghányták vetették a járási szerv vezetőségének tagjai. Tehát az akarat megvan, a gyors or­voslásra, mert ugyebár a 75-esztendős embernek már minden hátralevő nap számít, ezzel szemben a fitalok mel­lett évek suhannak el anélkül, hogy figyelembe vennék azokat. Nem szeretnék tanácsolgatnt, de ezt a meztelen valóságot mégiscsak figyelembe kellene venni. Higgyük el, hogy az Idős emberek számára elég­gé kínos érzés még annak a látszata is, hogy terhére vannak valakinek. Persze, a 100-koronás összeg átvétele is kínos, ezért egészen más érzés lenne számukra, ha mondjuk a házi­rendben meghatározott részesedést kapnának a tiszta haszonból. ANTAL LAJOS, a társulás munka­biztonsági felelőse a szociális léte­sítmények széthelyezéséről és állapo­táról tájékoztatott. Elmondta, hogy a szövetkezeti telepein jelenleg törték az utat az utánuk következők­nek. Súlyos hiba volt, hogy öreg nap­jaikra megkülönböztető járadékkal egészségügyi követelményeknek meg­felelő szociális létesítmény, fürdő, öltöző, zuhanyozó áll a szövetkezeti A szövetkezet takaros székházában PUHA DÉNES könyvelővel a tagság szociális helyzetének szüntelen javu­lásáról beszélgettünk. Elmondta, hogy ebben az épületben van a konyha, az ebédlő, és a szövetkezet könyvelő­­sége. A konyha egyelőre nem üzemel. Tervezik, hogy jövőre főzni fognak, s az öregeket és az óvodásokat na­ponta főtt étellel látják el. A gellei szövetkezetnek saját óvo­dája is van. A két alkalmazott közül az egyik bérét a szövetkezet, a mási­két az állam téríti. A többi költségek teljes mértékben a szövetkezetre tar­toznak. A gazdaságban aránylag sok nő dolgozik. Többen a 40 hektáros zöld­ségkertészetben, mások a 14 hektáros dohányban és a 90 hektáros cukor­répában. összesen 70-en dolgoznak a munkaidényben, tehát szükség van az óvodára. A könyvelő azt is elmondta, hogy a szövetkezetben az átlagos havi ke­reset 2000 korona volt. A 285 dolgozó közt mintegy 6 millió koronát osztot­tak ki a múlt esztendőben. Ezenkívül 1 milliót számolhatunk a természet­beni javadalomra. Ebből is látható, hogy a gellei szövetkezetben van fej­lődés. A nyugdíjasokkal nincs külö­nösebb baj. Közülük csak ketten szo­rulnak a szövetkezet külön segítsé­gére. Az egyik 100 korona, a másik pedig kiskorú gyermekeire való te­kintettel 350 korona külön támoga­tást kap havonta. A szövetkezet a szociális létesítmé­nyek építéséről sem feledkezik meg. A két gazdasági részlegen az igé­nyeknek megfelelő zuhanyozók és öl­tözők állnak a dolgozók rendelkezé­sére. A közeljövőben gépesítési rész­leget építenek, ahol 300 ezer koro­nás beruházási költséggel korszerű fürdőt és szekrényekkel felszerelt öl­tözőt is felépítenek. 140—150 ezer ko­ronát használnak évente szociális cé­lokra. Érdemes szólni arról is, hogy a szövetkezet tagjai részére pékséget tart fenn. Ebben a pékségben két sütőmes'er készíti a kenyeret. A szö­vetkezeti tagok beviszik a lisztet és ellenértékként frisc, ropogós kenye­ret kapnak. A gazdaságnak ebből semmi haszna sincs. A szövetkezet tagjai tavaly szociá­lis juttatás címén az állami alapból 743 428 s ebből táppénz címén 247 358 koronát kaptak. Anyasági szabadság címén 34 071, szülési segélyként 15 ezer, családi pótlékra 443 340, a csa­ládtagok ápolásáért pedig 3600 koro­nát fizetett ki a szövetkezet. Fizetett szabadságra 300 ezer ko­rona jutott a tagoknak. Azok jogosul­tak a fizetett szabadságra, akik az előző esztendőben a növénytermesz­tésben 160, az állattenyésztésben 240 napot ledolgoztak. Kivételt képeznek azok az anyák, akiknek hat éven aluli gyermekük van, nekik 100 na­pot kellett ledolgozniuk, hogy igé­nyük legyen fizetett szabadságra. Nagy a fejlődés A vajkal gazdaságot három kisebb egységből kovácsolták össze. PÉNZES JÓZSEF ökonómussal és NAGY VIK­TOR könyvelővel az emberek életkö­rülményeit javító intézkedésekről be­szélgettünk. Megemlítették, hogy ná­luk a tagság életszínvonala igen ma­gas. A múlt esztendei havi kereset meghaladta a 2000 koronás átlagot. Sokat adnak a munkakultúrára. A gépesítő részlegen 171 ezer, a dobor­­gazin pedig 121 ezer koronás költ­séggel építettek szociális létesít­ményt. Vajkán idén hasonlót építe­nek, mint a doborgazi, Keszőcén pe­dig jövőre készül el a fürdő. Az Idős tagoknak háztájit és ga­bonát ad a szövetkezet. A múlt évben például 80 mázsa gabonát osztottak ki a nyugdíjasoknak. —a— A társadalom is. TÖTH LÄSZLÖ elvtárs, a dunaszer­­dahelyl JNB szociális ügyosztályának vezetője, tájékoztatott, hogy míg 1962- ben a szövetkezeti tagoknak nyújtott szociális juttatásokra 6 millió 191 ezer, addig 1969-ben már 26 millió 500 ezer koronát fizettek. Ez egyrészt azért van így, mert a múlt időszakban sokan nyugdíjba mentek, s a járadékokat is emelték. Így például átlagban számolva 1960- ban a járásban egy-egy szövetkezeti járadékos havonta 261,53, tavaly pe­dig már 695 korona nyugdíjat kapott. Tehát a személyenkénti emelkedés igen jelentékeny. Persze, a kezdet­ben nyugdíjaztatott személyek szociá­lis helyzete még kívánnivalót hagy maga után. A járásban a nyugdíjasok száma a múlt évben 3532 volt. S ha így el­nézem, az átlagos járadékok eléggé kintélyes összeget képviselnek, öreg­ségi járadék címén személyenként 792, a rokkantaknak 866, a részliges rokkantaknak 522, és az özvegyeknek 472 koronát fizetnek havonta. A fürdői beutalók mennyiségében alig van változás. Azt azonban még­is érdemes megemlíteni, hogy ne­gyedévenként előre, sürgetés nélkül megkapják a beutalókat. Az e'ső és a második negyedévre 155 személy részére máris megkapták a fürdői be­utalókat. A múltban hasonló idő­szakra legfeljebb 25-töt kaptak. Te­hát megszűntek a problémák, leg­alábbis így bizonyította DANIS VIN­CE, aki ezen a munkaszakaszon dol­gozik. —in— Ifjú mezőgazdászok fóruma A közömbösség nem megoldás BELUCZ JÄNOS mérnököt, a nyárasdi szövetkezet gyümölcsészeti részlegének vezetőjét Dunaszerdahelyen, a fiatal mezőgazdászok értekezletén hallottam felszó­lalni. Tetszett érvelő, merész kiállása. Egyrészt ezért, másrészt pedig azért kerestem fel őt, mert tagja az AGROKLUB járási vezetőségének. Vezetőségi tagja volt a szlovákiai választmánynak is, de valahogy árván érezte ott magát, mert a járás me­zőgazdász fiataljai nem vették komolyan a saját érde­kükben létesített szervezetet. A hiba ott kezdődött, hogy a járásból legalább három-négy küldöttnek kellett vol­na részt vennie a modraí alakuló gyűlésen, de János csupán egyedül ment oda. A többiek közömbösek ma­radtak. Két esztendő után újra választották a szlovákiai vezetőséget. Kívüle még két küldöttnek kellett volna képviselnie — ezen a konferencián — a dune­­szerdahelyl járás fiatal mezőgazdászait, de csak Cajlík József mérnök, az AGROKLUB járási vezetőségének elnöke ment el vele. Ott ismételten mód nyílt rá, hogy János bekerüljön a szlovákiai választ­mányba — hiszen tagja volt a választó bizottságnek —, de azért tartotta magát távol a benevezéstől, mert a szervezeti élet szempontjából nem Igen lehet számítani a dunaszerdahelyl járás fiatal mezőgazdászaira. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor az AGROKLUB járási választmánya taggyűlést hívott, ahol 50 személy érkezésével számoltak, a meghívottak közül csupán 17-en jelentek meg. A következő taggyűlésre hasonló taglét­számot hívtak, de csak 19-en vettek részt. A hiba abban van, hogy nem azok mentek, akik az előbbi gyűlésen is részt vettek. Ebből kitűnik, hogy az AGROKLUB-nak a dunaszerdahelyl Járásban gyakorlatilag nincs állandó gárdája. Ha így elnézem a klub munkatervét, azt kell mondanom, hogy a fiata­loknak valóban érdemes lenne eljárniuk az összejövetelekre. A tervben pél­dául számolnak az idősebb párttagokkal való eszmecserével, akik elmond­hatnák a fiataloknak, hogyan éltek a múltban. Aztán a szakelőadások egész sora következnék stb. Jó lenne olyan előadókat hívni, akik tudnának újat mondani, de nincs biztosíték arra, hogy a klub tagjai az összejövetelen teljes létszámban megjelennek. Ugyanis az eddig! tapasztalat az ellenkező­jét bizonyítja. Az AGROKLUB Járási vezetősége a programban nemes célok megvalósí­tását tűzte maga elé. Az első helyen jelölte meg például a fiatal mező­gazdászok továbbképzését. Persze, nemcsak Intézményes alapon, hanem önműveléssel Is, vagyis a szakismeret bővítése útján. Mert semmi esetre sem helyénvaló, ha egy zootechnlkus nincs tisztában azzal, milyen új dol­gok történnek az agrotechnikában, s ez fordítva is igaz. Az önművelés azért szükséges, hogy például egy zootechnlkusból bizonyos belüzemi vál­tozás következtében agronómus, vagy esetleg üzemvezető ökonómus Is lehessen, ezért kell, hogy ismerje a dolgokat, s megbízatása esetén ne tapogatózzon a „sötétben“. Ennélfogva az AGROKLUB tájékoztató jellegű előadásokat is szervez. Az is igaz, hogy falvainkon csak nagyritkán akadnak hasonló végzett­ségű fiatal szakemberek, ezért kell, hogy időnként járási és országos szin­ten megbeszéljék problémáikat és tanácsokkal segítsék egymást. Fontos továbbá az is, hogy Járási és országos méretben időnként találkozzanak a partnervállalatok szakembereivel, megvitassák az alapvető problémákat, és tájékozódjanak mindazokról az Intézkedésekről, amelyeket partnereik bevezetnek. Belucz János mérnök otthonra talált a nyárasdi szövetkezetben. 1965-től számos munkahelyen megfordult. Volt már ökonómus, gyümölcsész, agro­nómus, zöldségkertész és most ismét gyümölcsész. Ezt a munkakört érzi legjobban magáénak. Persze, a munka lázában kiütköző kisebb-nagyobb problémák ellenére túljutott a nehezén. Van gépkocsija, s most családi házat épít Nagymegyeren. Nem készül el Nyáresdról. Eddig úgy volt, hogy felesége — aki Megyeren az egészségügynél dolgozik — naponta utazott Nyárasdról munkába, most pedig fordítva lesz. Jánosnak gépkocsival köny­­nyebb a napi beutazás, meg aztán a feleség és a gyermekek kényelmét is figyelembe kell vennie. A gyümölcsészetben való munka pedig módot nyújt a beutazásra. Sorsával és jövedelmével elégedett. —h— Mi az oka? CSICSAI IMRE, a csilizradványl szövetkezet főkönyvelője számot adott róla, hogy a központi szociális létesítmény teljes felszereléssel 400 ezer koronába került a gazdaságnak. Van benne két 500 literes villanyUzemelésű vízmelegítő, külön zuhanyozó és öltöző a nők és a férfiak számára. Az építmény rég készen áll, de eddig senki nem használta a zuhanyozókat. Mi lehet az oka? A főkönyvelő megjegyezte, hogy a víz minőségével van baj. Ugyanis hálózatukat rákapcsolták a központi vízvezetékre, s most a csapokból rozsdától vörös víz csörgedezik. így fürdés esetén nem tisztító, hanem szennyező hatása lenne a víznek. Az állatgondozók természetesen az istállók végében elhelyezett mosdók­ban tisztálkodnak és váltanak ruhát. A központi szociális létesítmény en­nélfogva bizonyos mértékben fölöslegesnek tűnik. A radványi gazdaságban aránylag sok a nyugdíjas — 90-et tartanak szá­mon — ezeknek harmad része ma is dolgozik. Eddig 20, idén pedig már 30 ár háztájit kapnak a szövetkezettől. A múlt évben azonban szociális célokra csupán 15 ezer koronát fizetett a szövetkezet. Ez olyan kis összeg, hogy nem is érdemes említeni. Az összegből igen keveset kaphatnak a rá­szoruló öregek. Ha a szövetkezet havonta mondjuk 50 koronával egészítené ki az öregek nyugdíját, úgy majdnem 50 ezer, ha pedig 100 koronával járulna hozzá, úgy évente 100 ezer koronára lenne szüksége. Minden esetre ha mód nyílna rá, érdemes lenne elgondolkodni ezeken a dolgokon. Már ennélfogva is, hogy a ma fiataljai is megöregszenek, s nekik is jól jön majd, ha az utánuk következők megemlékeznek róluk. —ha— Munkabiztonságból jeles Tájékoztattak, hogy a hegyétel a legmunkabiztonságosabb szö­vetkezet. Ezért elbeszélgettem NAGY ÄRPÄD elvtárssal, a közös elnökével. Szerényen úgy jellemezte a helyzetet, hogy véletlen műve az egész. Én azonban nem elégedtem meg ennyivel. Kér­dezősködtem, ő pedig válaszolgatott. A leglényegesebb az, hogy a munkabiztonsági rendszabályok következetes betartásáról a házirend is megemlékezik. Megfo­galmazták az alapgondolatokat, s ügyelnek arra, hogy az embe­rek az előírásokat betartsák. A bírság egy munkaegység levo­nással kezdődik, ha valaki a rábízott gép burkolatát nem helyezi vissza. S ha a traktorosok közül munka közben egyik-másik sze­szes italt fogyasztana — és a vezetők erre rájönnének —, első ízben két munkaegységgel bírságolnák, a második esetben pedig megvonnák az illetőtől a hajtási engedélyt. Ilyesmire azonban az utóbbi években nem kerül sor. Az Idősebb szövetkezeti tagok visszaemlékezése alapján körül­belül 14—15 évvel ezelőtt történt gazdaságukban munkabaleset. Azóta ismeretlen, mert a gépekre józan, komoly embereket ültet­nek, akik meggondolják, hogy a havonkénti 3000—4000 koronás munkadíj fejében mit tehetnek. —i— SEGÍTENEK MÉSZÁROS GYULATOL, a nagylégi szövetke­zet szociális ügyeinek intézőjétől tudtam meg, hogy az egyedül élő öregek nyugdíját 550, a házastársakét, ha a férj még dolgozhat 800, ha nem dolgozhat 900 koronára egészítik ki a szö­vetkezetben. Így a nagylégi gazdaságban 85 idős szövetkezeti dolgozó részesül külön támo­gatásban. A nyugdíjak kiegészítésére évente 80 000—90 000 koronát használnak fel a szo­ciális alapból. Ez azonban még nem minden. A fiatalok megnyerésére is törekednek. Egyrészt a mun­kanapok számának rövidítésével (a fiatalok havonta 15 napot dolgoznak), másrészt a mun­kaegységekre kifizetett 2 korona többlettel. Évente erre a célra 80 ezer koronát használ fel a gazdaság. Egyik részlegen hatvan személy részére szo­ciális létesítményt építenek, mely több mint fél milliós beruházási költséggel készül. — H— \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents