Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-04 / 14. szám

KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA

Ha a Jövő század mezőgazdaságának alakulását kutatjuk, azt is kell vizsgálnunk, milyen eszközökkel dolgozik a Jövő mezőgazdasági szakembere. Annyi világosan látható, hogy a művelésre alkalmas területek termelésbe vonása csak egyik része a problémának. Ezzel párhuzamosan számos olyan eszközt Is Igénybe kell majd vennie, amely lényegesen javítja a talaj termőképességét.

De van-e a termőképesség fokozásának ilyen lehetősége? Meggyőződésem, hogy rengeteg. Egész sort Ismerünk már ma Is. lyen pl. a belvizek levezetése, a talajnedvesség szabályozása, a lejtők okszerű művelése, az erózió meggátlása, a homokos és szikes területek Javítása és Így tovább. Persze mindezekben a kérdésekben a tudomány igen sok újat ad még, és a Jövő agronómusa e feladatokat sokkal egyszerűbben oldhatja meg. Ezért úgy vélem, hogy a Jövő század mezőgazdaságára vonatkozó elképzeléseinkben — mondhatni becsléseinkben — külön helyet kell fenntartani ezeknek az eljárásoknak.

A HOMOK JA VlTÄS ÜJ LEHETŐSÉGE

.... ....... ■' .................

Aki valaha Is foglalkozott a Föld kialakulásának történetével, az tudja, hogy a mai sivatagok helyén nem volt mindig sivatag. A puszta kopárosok jó részén valamikor hatalmas dzsungelek, szálerdők, buja bozótok tenyésztek. Így aztán magától vetődik fel a kérdés: nem lelhetne-e ezt a folyamatot visszafordítani, és a sivatagok helyére — valamilyen módon — dúsan termő oázisokat varázsolni? De hogyan? Ismeretes-e olyan technika, amely lehetővé teszi, hogy a mai homoktenger, ahol a forróságban ember és állat csak kínlódik, valaha is a hasznos mezőgazdasági termelés helyévé váljék? Nos, már számos tudományos felmérés csaknem teljes bizonyossággal feleli erre a kérdésre az igent. De vizsgáljuk meg, mi minden kellene hozzá.

Mindenekelőtt a Jelenleginél több és jobb eloszlású víz, éspedig a víz olyan kijuttatása a földre, hogy megfelelő féjlödési szakaszban találja a növényeket. Azt mondhatná valaki, hogy mi sem egyszerűbb ennél, hiszen a legtöbb sivatag közvetlen közelében ott a rengeteg víz: a tenger. Ismert dolog azonban, hogy a tenger sós vizét öntözésre sem lehet felhasználni.

Leihet-e a tengervízből édesvíz?

Ma már nemcsak elméletileg igazolt, hogy lehet, hanem erre megfelelő eljárásokat is dolgoztaik ki. Sőt a világ egyik-másik államában, pl. a közelkeleti Kuwaitban már a tengerből párolt ivóvízzel látják el a lakosságot. Igaz, hogy az így előállított édesvíz ma még meglehetősen drága. Különösen drága volna öntözésre, hiszen a folyamat rendkívül energiaigényes. és energiahordozókban ma még nem állunk valami nagyon jól.

Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy

az atomenergia békés célú felhasználása milyen hatalmas lehetőségeket tár fel. Többek között módot nyújt a Jövő évszázadban arra, hogy a tenger vizéből Jelentékeny mennyiséget sótalanítsanak, s azzal öntözzék a tengerparton fekvő sivatagokat.

A víz azonban még nem minden. Ahhoz, hogy a sivatagon növényeket lehessen termeszteni, még más is szükséges.

mOanyagfOliAs eljárás

Az öntözés már „szelídíti“ a homokot. Legjobb, ha a homok megszelídítése a humusz felszaporításával esik egybe. Ilyen módon a homok eredeti tulajdonságai — elsősorban a vízgazdálkodást és a tápoldatok áramlását illetően — lényegesen javulnak. Ennek elősegítésére újabban egyes kísérleteikben a talajfelszín alá műanyagfóliákat helyeznek el. így a homokos felszín csak a tápanyagok áramoltatására és a növény megtartására hivatott, akárcsak a földnélküli hidrokultúrás (tdpoldatos) növényházakban a kavicsos közeg.

A műanyagfólia lefektetésével ugyanis tulajdonképpen egy vizet elzáró, „tepsiszerű“ burkot hoznak létre. A további elképzelés az, hogy olyan szerkezeteket konstruálnak, amelyek ezen a szinte tiszta homokból állő rétegen áramoltatnák keresztül a tápanyag-oldatokat.

Ez az eljárás természetesen előbbutóbb ugyancsak a hum;"<z gyarapodásához vezetne. A gyökerek nem tudják a müartyagfóliát áttörni, tehát fölötte elhalnának, elbomlenának. Így azután egy bizonyos idő után annyi humusz halmozódnék fel, hogy egy mélyen szántó ekével leforgatva most már műanyag takaró, Illetve „fóllatepsi“ nélkül is lehetne gazdálkodni.

MESTERSÉGES ESŐ

A mesterséges eső gondolata régóta foglalkoztatja a meteorológusokat, mezőgazdákat egyaránt. (Sőt a tokiói olimpiát megelőzően a zavartalan városi vízellátást is mesterséges esővel igyekeztek megoldani. Az már a sors iróniája volt, hogy szinte az egész olimpia idején szakadt a „természetes“ eső.) Különösen nagy gond az esőhiány a sivatagokban. A Szahara fölött rendszeresen húznak át esőfelhők, amelyek a kedvezőtlen meteorológiai tényezők miatt áldásos terhüket egészen a trópusokig cipelik. Csak a berendezést kellene megtalálni, amelynek hatására ezek az esőfelhők a kívánt területek fölött hullatnák le terhüket.

A mesterséges eső létesítésének egyébként három mozzanata van. Először is esőfelhőket kell létrehozni, ezt követően ezeket a kívánt terület fölé kell irányítani, majd meg kell indítani magát az esőt.

Henry Dessen francia meteorológus, a Buy-de-Dome-i csillagvizsgáló igazgatója nevéhez fűződik az első valóban működő „esőfelhőgyár“. Megvalósításához — amint erről Botond-Bolics György beszámol — a második világháborús bombázások adták az alapgondolatot. Berlin számtalan szőnyegbombézást élt át: előbb gyújtóbombákkal megszórták és felgyújtották a várost, majd amikor már minden lángokban állt, Jöttek a hatalmas négymotoros bombázók, és a lángtengerbe szórták bombaterhüket. A tűzoltók a lángtengerrel és pusztító bombázással szemben úgyszólván tehetetlenek voltak. Amilyen menetrend szerint jöttek azonban a bombázások, ugyanolyan pontosan és megbízhatóan működésbe lépett a természet. Röviddel a tűzvész után hatalmas zápor keletkezett, amely szinte minden esetben eloltotta a tüzet. Ellenkező esetben a háború végére már csak hamu maradt volna a bombázott város helyén.

Ugyanezek a természeti törvényszerűségek érvényesülnek a pusztító erővel tomboló erdő- vagy szavanna- és préritüzek nyomában. A Jelenség lényege azzal magyarázható, hogy a hirtelen felhevült levegő elemi erővel tódul felfelé és áttöri a hideg levegő alkotta „mennyezetet“. A hideg és meleg levegő összecsapása folytán gomolyfelhők Jelennek meg, amelyek később súlyos esőfelhőkké tömörülnek.

Dessenc és az általa szerkesztett meteorotron-nek nevezett készülék csőrendszerében percenként 1 tonna

gázolajat égetett el. Ennek hatására a felhevült meleg levegő ugyanazt az utat járta meg, mint bombázáskor vagy erdőtűz esetében. A földi gép — amely néhány száz porlasztóval ellátott, mintegy 700 méter hosszú csővezetékből és egy szivattyúból áll, működésbe hozza a természet hatalmos motorját, az atmoszférát: megindul a felhőképződés.

A további feladat, hogy a felhőből kicsapják az esőt. Ezt úgy oldják meg, hogy repülőgépről .ezüstjodidoldatot vagy csak egyszerűen vizet permeteznek ki.

Dessens meteorotronja a helyi „esőcsináláson“ túl alkalmas nagyobb területek rendszeres öntözésére is. Szinte felmérhetetlen Jelentőségű lehet az üzemi alkalmazása a terméketlen vagy aszályos vidékek termelési biztonságának megjavításában.

jegelhArJtú rakétaütegek

Hosszú múltra tekint vissza az ember erőfeszítése és próbálkozása a jégeső okozta károk elhárítására, megelőzésére. Sajnos, erői nem tudtak megbirkózni a légkör erőivel. Nagyapáink viharágyúi és jégágyúi jószerivel Játékszerek voltak, hiszen

a mennydörgést túlharsogő ágyúlövések — a lélektani hatáson túl — semmlnenmű gyakorlati eredményt nem hoztak. Ez érthető. Az ágyúlövés okozta légnyomás csak az ágyú közvetlen közelében érvényesült. A Jégfelhők pedig néha több száz méter magasból hullatták pusztító terhüket a vetésekre. Az apró pukkanások nem tudták „saétkergetnl“ a fellegeket. Ennek ellenére — főleg szőlővidékeken — még századunk elején is szorgalmasan dörögtek az öreg tarackok.

0] fordulatot kapott a Jégverés elleni küzdelem a rakétatechnika fejlődésével. A meteorológusok most már a rakéta segítségével a felhőbe tudják irányítani a lövedéket, amely ott robban, ahol hatását Jól kifejtheti. Részben a robbanás okozta léglökés, részben pedig a töltetben elhelyezett vegyi anyagok szétszórják a felhők veszedelmes centrumát, káros terhét pedig kicsapják. Így a szó szoros értelmében szétbombázzák a jégfelhőket. A jégelhárító rakéta alkalmazása a Szovjetunióban túljutott a kísérleti szakaszon, és egyes vidékeken ma már rendszeresen használják, jó eredménnyel. Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelnem a jégkár elhárításiának gazdasági kihatásait. Különösen a Jövőre nézve, amikor a rakéták előállításának költségei is mérsékelhetők lesznek-.

A TUDOMÁNY és technika MINT TERMELŐERŐ

Az élelmiszertermelés fejlesztésének másik tényezője a területegységről nyerhető hasznos élelmiszerek mennyisége, és itt alá kell húznunk a hasznos szót.

Tulajdonképpen nem annyi a hasznos mezőgazdasági termék, a hasznos forrás ma bolygónkon, mint amennyit a föld és a növények termőképesség© együttesen létrehoz, hanem ennél" lényegesen kevesebb. A termésnek ul. jelentékeny részét a kártevők, betegségek, gyomok tönkreteszik. A Jövő mezőgazdaságában természetesen a növényvédelmet, tehát a károk elhárítását is egészen új eszközökkel fogják megoldani. Ugyanakkor —• és ez is a Jövő mezőgazdaságának problémái közé tartozik — a növényvédelem, elsősorban a vegyi növényvédelem hatalmas előretörése egyre nagyobb pánikot okoz az emberiség között. Hovatovább úgy tűnik, hogy miközben az ember növényvédelmi eljárások révén igyekszik megszüntetni az éhséget, megmérgezi az emberiséget. Persze ez Így, sző szerint értelmezve túlzás, de hogy ez a kérdés napjainkban foglalkoztatja a világ közvéleményét, az kétségtelen. Éppen ezért a Jövő mezőgazdaságának erre Is új utakat kell kitaposnia.

De nemcsak a kártételek miatt van Jelenleg terméskiesésünk. Jelentős mennyiségű termés azért nem használható az ember számára, mert tönkremegy, mielőtt az ember asztalára kerülne. Gondoljunk csak a betakarításkor előforduló veszteségekre. Talán még ennél is lényegesebb a termények tárolása és tartósítása során bekövetkező veszteség, pl. a zöldségfélék vagy a gyümölcsök meglehetősen nagymértékű romlása. A Jövő mezőgazdasági szakembereinek mindezeket ki kell küszöbölniük, vagy elenyésző mértékre korlátoznlok.

Eddig csak arról beszéltünk, hogy megnöveljük a földterületet, a termelés égy részét függetlenítjük a földterülettől, és megakadályozzuk azokat a veszteségeket, amelyek fogyasztás előtt érhetik el az élelmiszereket.

Ezzel azonban még nincs vége a mezőgazdasági termelés fejlesztési lehetőségeinek. Arra persze távolról sem vállalkozom, hogy a Jövő mezőgazdaságának fejlesztési koncepcióját — még csak megközelítőleg is — vázoljam. A fejlesztés lehetőségeiből is csupán néhányat kívánok — Inkább csak felvillantani, mint ismertetni. A tendenciákat felismerve azonban a körvonalak egyre világosabban kibontakoznak. Igen valószínű például, hogy azokból a termékekből, amelyeket ma mezőgazdasági alapanyagból nyerünk, a jövőben jó néhányat az ipar szolgáltat.

A burgonyából, kukoricából, cukorrépából készített szesz bizonyos hányadát szintetikus alkohollal, a mezőgazdasági eredetű rostanyagok (kender, len vagy gyapjú) legtöbbjét műszállal igyekeznek helyettesíteni. Az így felszabaduló termőföld újabb élelmiszert adhat.

(A harmadik évezred küszöbén) Dr. Sárkány Pál

Következik:

A környezeti feltételek Javítása

a növénytermesztésben.

A föld

i

termőképességének fokozása a jövő században

Beváltja a hozzáfűzött reményeket

Mostanában újra sokat beszélünk a kukoricáról, erről az utolérhetetlen értékes takarmánynövényről. Hat hét évvel ezelőtt több gazdaságban becsületét vesztette, minimumra csökkentették vetésterületét. Vele szemben előnybe részesítették a búzát, mégpedig elsősorban az alacsonyabb termelési költségek, másodsorban pedig mert a kukorica jóval munkaigényesebb növény. Napjainkban lassacskán megváltozik ez a helyzet. A mezőgazdasági üzemek egyik évről a másikra rehabilitálják a kukoricát. Nem csoda, hiszen számos szövetkezet, állami gazdaság 50—70 mázsás termést takarított be tavaly hektáronként májusi morzsoltra számítva. Ez a nagyhozamú külföldi és hazai hibridek, valamint a tudományos alapokra fektetett agrotechnika alkalmazásának köszön hetó

Mezőgazdasági üzemeink évek so rán keresték és megtalálták a terme lés i csóttbá té'e'ének médiait A cél az volt, hogy a kukorica termesztése

kg Zeazint+1 kg Prometrynt adagol- földeken is vegyszer segítségével nak hektáronként. gyomtalanítja a talajt. •

Felmerült a kérdés, hogy a mono- Bárhogy nézünk is a kukorica vegykultúrában termesztett növény meg- szeres kezelésére, a gyors fejlődés adja-e a várt hektárhozamot. Radimák révén előbb-utóbb nem térhetünk ki elvtárs erre határozott igennel vála- alkalmazása elől. Ezt termesztésének szolt. Eredményeiket méltán példáz- komplex gépesítése, vetésterületének za, hogy tavaly a tervezett 45 mázsás növekedése is megköveteli. Következhozam ellenében 75 mázsát (morzsol- tében az eddigiektől is Jobban beválttan számítva) értek el hektáronként, ja majd a hozzáfűzött reményeket a Sőt, akadt olyan tábla, amely 85 má- kukorica. fsándor)

zsájával fizetett. Természetes, hogy a magas hektárhozam a helyes agrotechnika, a kívánt mennyiségű tápanyag és a jól megválasztott vetőmag következménye.

A kukorica monokultúrás termesztése azért is előnyös, mert az adott évek során megtisztul a föld a gyomoktól. Ugyanis nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a tervszerű gyomirtás szükségszerűségét, elsősorban is a kapásoknál, mert ennek elhanyagolása sűlvos következményekkel Járhat.

Köztudomású, hogy a kapásokban elburjánzott gyomok magot kötnek, és nemcsak a termelés helyét, de a szomszéd' földterületeket Is megfertőzhetik. Azok a területek például, amelyekre sertéstrágyát juttattak a vásárvámosiak — valószínű, hogy a felvásárlási üzemben előállított keverékek takarmányozása révén — olyannyira elgyomosodtak, hogy a többszöri kapálás sem járt volna ered-Radimák János, a vásárvámosi szövetkezet mezőgazdásza

ugyanolyan komplex gépesítéssel történjék, akárcsak a búzáé Az utóbbi években azután addig addig erőltettük a dolgot, mígnem megszülettek a kezdeti sikerek. Igaz ugyan, hogy a gépesítéshez szükséges eszközök még nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre, de e téren is érdemleges javulás várható. Ezt bizonyítja az ősz folyamán Lakszakállason tartott gépesítési bemutató, majd számos rendezvény, ahol a mezőgazdászok be számoltak elért sikereikről, tapasztalataikról.

A komplex gépesítés egyik előfeltétele a gyomirtó vegyszerek haszná lata. Sajnos erre vonatkozóan még nincsenek kiforrott, egységes nézetek. Nem titok, hogy kellő szakérte lem híján jónéhány mezőgazdasági üzemben tetemes károk keletkeztek. A kiszórt vegyszer nemcsak a kuko rica gyomnövényeit pusztította el, de i következő tavasszal vetett utónö vényt is tönkretette Ez némileg el is riasztotta a mezőgazdászokat az adott

vegyi anyagok használatától. Más esetben későn, a tavaszi talajnedvesség elpárolgása után került sor a vegyszerek kiszórására, amikor vízhiányában nem oldódott fel, így természetes, hogy nem is teljesíthette küldetését.

Radimák Jánosnak, a vásárvámosi szövetkezet agronómusának tapasztalatai szerint a gyomirtó vegyszereket a lehető legkorábban, amint a földre rámehetünk, azonnal el kell szórnunk. Szerinte nem áll helyt egyik-másik szakember véleménye, hogy az anyag kiszórása után a talaj nem mozgatható. Az időben alkalmazott és adagolt gyomirtó hatása vitathatatlan. A hibát sosem a vegyszerben keressük, hanem a helytelen agrotechnikában.

Vásárvámoson monokultúrában tér mesztik a kukoricát. Csupán négy öt évenként változtatják helvét. Ily esetben az első évben 8—Я kg vegyszert adnak hektáronként. A következő években ezt a mennyiséget csak kipótolják. Az utolsó évben például két

ménnvei. Ezek után a szövetkezet vezetősége e’hatá-nzta, hogy a közös érdekében idén a háztáji kukorica-