Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-04 / 14. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Szervezés - szépséghibával A Parasztszövetség Járási bizottságaira nagyon komoly feladatok elvégzése hárul. Ahhoz, hogy hivatásukat jól betöltsék, alaposan ismerniük kell a Járás szövetkezeteinek helyzetét, sajátosságait, problémáit. Enélkül a munkát eredményesen végezni elképzelhetetlen. A tájékozatlanság a legnagyobb hátramozdítö, rendszertelenséget szül, ami semmiképpen sem lehet a cél. Erre a következtetésre Jutottunk Érsekújváron. Ugyanis a Parasztszövetség egyik íö célkitűzése: az emberekről való sokoldalú gondoskodás kérdésének előtérbe helyezése, állandó napirendentartása. Így többek között a szövetkezeti tagok szociális helyzetének figyelemmel kisérése Is. Járási méretben ezzel a kérdéssel a Parasztszövetség Járási bizottsága, illetve Háztáji pótlék hol, Két évtized leforgása alatt számtalanszor felvetődött szövetkezeteinkben a kérdés: vajon minket, családtagokat miért rövidítenek meg? Hiszen ml is éppen olyan szorgalmasan dolgozunk a közösben, mint apáink? ... Ügy érezzük, nekünk is Járna valamiféle Juttatás, ha föld nem, hát akkor pénz, vagy természetbeni. Egyértelmű volt a válasz: tiltja az alapszabályzat. Nem engedi, hogy a családtag akár csak öt, vagy tíz ér (háztáji földet Is kapjon. No és mit vont ez maga után? Bizony, emiatt nagyon sokan otthagyták a szövetkezetét. Oda mentek, ahol jobb kereseti lehetőség kínálkozott. Mi tagadás, nagyon érzékeny ponton érintette ez a tény a szövetkezeteseket. Hiszen többnyire fiatal, Jó munkabírású emberektől kellett Ilyenformán megválniuk. E nyitott kérdés megoldását az élet kényszerltette ki, a helyi körülményeknek megfelelően. Tekintve, hogy ez Is szociális probléma, nem árt néhány szót ejteni róla. Mégpedig gyakorlati formában, hol s milyen megoldást találtak. Szőlőoltványt készítő kürti lányok. Fülük a modern zenét áhltja, de kezük annál ügyesebben forgatja az oltókést, metszi a szőlővesszőt. Például a középső lány, Uzsák Irénke — aki nemsokára férjhezmegy — naponta 1200 oltványt is elkészít. az ő hibája, hogy megbízatásáról mit sem tud. Azé, aki kiszemelte erre a posztra, s nem közölte vele, milyen munka vár rá. Ez a felületes szervezés netovábbja! Szembekötősdi. A felsőbb szervek félrevezetése. Tévedés lenne azt hinni, hogy az őt kiszemelő rosszul választott. Érről szó sincs! Nagy Miklós igenis megfelelő erre a tisztségre. Szociális ügyek Intézésében jártas, ügyszeretete Is erre vall. De a kiszemelő annyit azért megtehetne, hogy megkérdezze ezt a talpig becsületes embert, vállalja-e ezt a felelősséggel járó többletmunkát. S ha igen, akkor ismerteti a reá háruló feladatokat. Hibának mindenképpen hiba ez. Äm gondosabb, felelősségteljesebb szervezéssel el lehetett volna kerülni. Remélhető, a Jövőben ilyesmi nem fordul elő, s a csorbát minél előbb kiköszörülik. milyen formában ? KAMOCSA Tavalyelőtt munkaegységenként három koronát fizettek a fiataloknak, a családtagoknak — háztáji pótlék elmén. A múlt évben már tíz ár háztáji földet kaptak azok,"akik 120 munkanapot dolgoztak a közösben. S az idén sem lesz ez másként. KÜRT Itt másként cselekedtek. Természetbenit adtak a nem családfőknek. Mégpedig egy kiló kukoricát munkaegységenként. Ezáltal nemcsak rögzítették a munkaerőket, de érdekeltté tették abban is, hogy dolgozzék. Serénykedésük nem volt hiábavaló, akadt Jónéhány fiatal, aki 10—12 mázsa kukoricát kapott. Érdemes még megemlíteni, ebben a szövetkezetben a fiatalok, akik katonaidejüket töltik, erre az időre fél hektár háztáji földet mérnek ki részükre. Karácsonykor pedig értékes könyvet ajándékoznak nekik. ÜDVARD Lám ötletből az udvardi szövetkezetben sincs hiány. Itt megint más formát kerestek — s találtak. Azok a fiatalok és családtagok, akik a legnagyobb dologidőben segítik a közös gazdaságot, s ha elérik a hétezer korona összeget munkájuk Jutalmaként, ezer korona háztáji pótlékot kapnak. Viszont, ha kevesebb a meghatározott összeg, a pótlék is annak arányában csökken. Van is bőven ifjú munkaerő ebben a szövetkezetben. KÉMÉND Ami a kéméndieket illeti, tavaly hat mázsa kukoricát Juttattak a nem családfőknek háztáji pótlék fejében. Most ezt a megoldást módosítják. Mégpedig olyképpen, hogy tíz árnyi kukoricát mérnek ki, amit az illető ápol és takarít be. Négy szövetkezet, négyféle megoldás. Ebből Is kitűnik, a háztáji pótlék juttatását szükségesnek és kifizetődőnek tartják. Nem ragaszkodnak görcsösen a már elavult alapszabályzathoz. A házirendbe foglalva törvényesítik. S ez a magukcslnálta törvény szent és serthetét len. Segíti a közös gazdaság fejlődését. Veszély nem fenyeget, hogy hovatovább elöregszik a tagság, s nincs gond, kit is küldjenek iskolába, kit ültessenek a gépekre. annak szociális ügyekkel foglalkozó albizottsága kell, hogy törődjön. Nos, mit mutat a valóság? Az említett járási bizottság keretében papíron létezik is szociális albizottság. Csakhogy a legnagyobb hiba az ... De ne vágjunk a dolgok elébe. Felkerestük Nagy Miklóst, az albizottság egyik tagját, aki egyben az udvardi szövetkezet agronómusa. — Mint a Járás szövetkezetei szociális ügyein'ek ismerője arra kérnénk, egyet-mást elmondhatna, valójában mi is a helyzet? A kérdezett nem tudta mire vélni a dolgot, nagyon meglepődött. — Bizonyára tévedés történhetett — kezdett felocsúdni Nagy agronómus —, nincs tudomásom arról, hogy valaki is ilyen tisztséggel bízott volna meg. Ez lehetetlen... — vonta kétségbe' állításomat. Jogos az ilyen megrökönyödés. Nem ÜDÜLNI, VILÁGOT JÁRNI JO Húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt az üdülés, a természet csodás szépségeiben való gyönyörködés, a világjárás merő álomnak tűnt, elérhetetlen volt a falusi emberek számára. Ha mondjuk egy nyolc-tíz hektáros földműves akkoriban csupa becsvágyból azt mondja falubeli társainak: „Megyek két hétre a Fekete-tengerhez, legalább megnézem, milyen is a tenger..." A körülötte levők bizonyára rábámulnak, s egészen halkan ezt mondják a bajszuk alatt: „De hiszen ez az ember meghibbant.“ .. .És ma? Elmondhatjuk örömmel, világlátott emberek a szövetkezetek tagjai. Évente szétröppennek a világ négy égtája felé, nyugatra éppúgy, mint keletre. Megcsodálják Itália kulturális és történelmi nevezetességeit, Velencét — a vízi várost, az utcákon méltóságteljesen úszó gondolákat. Párizs fényűző városnegyedeit és nyomortanyáit. Elidőznek a világhírű Tretyakov Képtár, valamint a Drezdai Galéria páratlanul gazdag választékú, csodálatosan szép festményei előtt. Igazi jót fürdenek a kékvizű Balatonban, vagy a Fekete tenger sós vizében stb Például a kürti szövetkezet tavaly a felnőttek és gyermekeik üdültetésére nem kevesebb, mint huszonhatezer koronát fordított Tizenhatan jutottak el híres hazai és külföldi üdülőhelyekre, az idén sem lesznek kevesebben. Hogyne mennének?! Hiszen élményekben gazdagon, felfrissülve, jó erőben térnek vissza. Felüdülve még lelkesebben, odaadóbban végzik teendőiket a közösben. Az Ifjúsági és úttörőtáborok lakói viszont sikeresebben tanulnak, hogy a szocialista haza, a társadalom művelt, hasznos tagjaivá váljanak. A Parasztszövetség eltökélt szándéka, hogy saját utazási irodája, az AGROTURIST ezt a nemes küldetését az eddigieknél is Jobban betöltse. Még nem megy minden a maga rendjén, az utazási iroda újkeletű, kevés tapasztalattal rendelkeznek az alkalmazottai, de lassan rendeződnek a dolgok. A nehézségeket leküzdve működése mind tökéletesebbé válik, hogy „szó ne érje a ház elejét“ ... Pihenő a Praded hegy tetején Egy nyugdíjas — munka közben Ujjong az ember szive, ha azt hallja, valamelyik szövetkezetben 1000— 1100 korona nyugdíj-járadékot kapnak a kiöregedett, a közösben munkálkodott tagok. Hiszen jócskán rászolgáltak, kiérdemelték. De sajnos, ez nem általános jelenség. Azok részesülnek ilyen megbecsülésben, akik mostanában vonulnak nyugdíjba... Hát vajon a már hamarabb kiöregedett, nyugdíjas korhatárt néhány évvel ezelőtt elérők nem épp olyan állampolgárai köztársaságunknak, mint az előbb említettek? Miért kell a keserű „pirulát“ éppen azoknak nyeldesni, akik a legnehezebb években, a kezdet kezdetén is hősiesen helytálltak? Hol itt az igazság ...?! Lehet-e ekkora aránytalanság: a régebben nyugdíjba menők jóformán a fele összeget se kapják. Ez a helyzet Udvardon, s úgy hiszem másutt is, mivel a nyugdíj-törvény ennyire kegyetlen... Jó lenne ezen mihamarabb módosítást eszközölni. A szövetkezetekben — hála az emberi szolidaritásnak — vannak megértő vezetők, tisztségviselők, tagok, s a helyi körülményekhez mérten enyhítik az igazságtalanság ütötte seb fájdalmát. A szociális alap anyagi és természetbeni eszközeiből juttat-Öregek sorsa nak fél — egy — másfél mázsa kenyérgabonát ingyenesen, vagy hivatalos áron. Ha még dolgozni tudnak valamelyest, kijár nekik a fél hektárnyi háztáji föld. Munkaképtelenség esetén ennek a felét, vagyis negyed hektár földet kapnak. Például Tardoskedden tervbe vették az alacsony nyugdijat élvezők járadékának kiegészítését. Ez igazán szép, humánus, követésre méltó cselekedet. De mit tehetnek ott, ahol gazdaságilag gyönge lábakon áll a szövetkezet? Munkalehetőséget biztosítanak becsületben megőszült, még dolgozgatni tudó nyugdíjasaiknak. Például Kürtön ott láthattuk a jókedvű fiatalok és életük delén járók karéjában FAZEKAS István, STEFÄNKA Lukács, VÉGH János nyugdíjasokat. Ahogy mondani szokás „megették már a kenyerük javát", de még a szőlőoltványkészftésben most is jeleskednek: naponta 900—1100 oltvány kerül ki a kezük alól. Kamocsán valamivel tfirhetőbb a helyzet. A nyugdíj-átlag 700—B00 korona. Ha ketten dolgoznak — férj, feleség —, fél hektár a háztáji földjük. A szövetkezet ingyenesen végzi a szántás-vetést, a termés házhoz szállítását. Ha netán vetőmag-hiány mutatkozik, azzal is segíti az öregeket. Évi száz munkanap ledolgozása esetén szabadságra jogosult a nyugdíjas tag is. Az öregeknek nyújtott erkölcsi segítség sem hanyagolható el. Olyan légkört teremthetnek a számukra, amelyben lépten-nyomon érzik, nem hasznavehetetlen, de értékes, megbecsült tagjai a közösségnek. Például igen jólesik nekik, ha kikérik véleményüket, tanácsukat. Csak helyeselhető lenne az a kezdeményezés, ha megalakítanák az öregek tanácsát a szövetkezetekben. E tanács tagjai azután tolmácsolnák a többi nyugdíjas társaik óhaját, kívánságát, panaszát azoknak, akikre annak intézése, meghallgatása tartozik. Mert ne feledjük, más a fiatalok gondolkodásmódja, világa, s megint más az öregeké. • Ösztöndíj havonta Kevés olyan szövetkezet akad az érsekújvári Járásban, mint az udvardi, ahol ösztöndíjat kapnak a főiskolai tanulók. Ez az összeg havonta mintegy nyolcszáz korona. Nagy Miklós, a közös gazdaság szociális ügyekkel foglalkozó felelőse elújságolta, már Jőnéhányan elvégezték a főiskolát, mérnöki képesítést szereztek. A szövetkezet ösztöndíjasai az esetek többségében visszatérnek a közösbe, s szekavatottságukkal és hozzáértésük révén a közös Javára kamatoztatják tudásukat. Jelenleg is van egy ösztöndíjasuk, Ján Goldschmidt, aki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán folytatja tanulmányait. Igaz ugyan, hogy a szövetkezet időnként érdeklődhetne az ösztöndíjasa tanulmányi előmenetele, gondja, baja iránt. Érről éppen e.gy volt ösztöndíjasuk panaszkodott. Jó lenne, Irány a vári ha a szövetkezet vezetőinek figyelme kiterjedne az említettekre, s szorosabb lenne a kapcsolat a közös gazdaság és az ösztöndíjas között a főiskolába lépéstől egészen a mérnöki diploma kézhezvételéig. Ezt a feladatot magára vállalhatná s Jól teljesíthetné a Parasztszövetség helyi szervezete, vagyis annak szociális, illetve tanulmányi referense. Mert az anyagi segítség nem minden. Sokszor az erkölcsi támogatást többre becsülik. Az ösztöndíjas érzi, a közös nem (hagyja magára, törődik azzal is, miként tanul, milyen nehézségekkel küzd. Maga mögött tudja a nagy családot, s még serényebben ostromolja a tudás várát... S a mérnöki diploma megszerzése után úgy érzi, visszatért övéihez, — nagyobb lendülettel veti magát a munkába, gyümölcsözteti szaktudását. Kedvezményes fuvardíj a tagoknak A szövetkezetek tagjai — kevés kivételtől eltekintve — rászorulnak szállítóeszközre. Mégpedig a közös gazdaságéra. Nagy általánosságban véve ezt a kérdést már megoldották a szövetkezetekben, csakhogy különféleképpen, a gazdaság anyagi helyzetének megfelelően. De tagadhatatlan, hogy közrejátszik a segíteni akarás, vagy nemakarás is ... Ezt mutatja a gyakorlat, a mindennapi élet. Például Kéménden megszabták, hogy egy-egy szövetkezeti tag 15 órára veheti igénybe a közös gazdaság szállítóeszközét, óránként tíz korona fuvarköltség ellenében, ami kedvezménynek számít. Ha a meghatározott fuvarozási időt kimeríti s további szállítóeszközt igényel, úgy a teljes szállítási költséget fizeti. Viszont a tardoskeddi szövetkezet tagjai harminc százalékos fuvarköltség-kedvezményben részesülnek. Hasonló a helyzet a többi között Kamocsán is, ahol 20—30 százalékos a kedvezmény. S Kürtön ugyanennyi. Ez utóbbi helyen azonban van egy lényeges különbség: a családi házat építő szövetkezeti tag csupán az üzemanyagfogyasztási és karbantartási költséget fizeti. Csupán néhány példát hoztunk fel. Mindegyikből kiviláglik a Jó szándék, a segítőkészség, a közös gazdaságok anyagi viszonvaihoz mérten. Lehetséges, ha felülről, rendelet formájában szabnák meg a fuvar-tarifát, ez nem találna kellő megértésre. Az „egy kaptafára húzott“ dolog visszásságra, esetleg zúgolódásra adna okot.
