Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-04 / 14. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Termelékeny munkát AZ Új ARCÚ MAGYARORSZÁG (Folytatás ez 1. oldalról.) már több mint 350 ezer hektáron folyik öntözéses .növénytermesztés). A műtrágya felhasználás hektáronként a 3 mázsát Is meghaladja. Nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy a felszabadulás előtt szinte nem használtak Magyarországon a növénytermesztésben műtrágyát. A falu kulturális fejlődése is gyors Iramú: könyvtárak, művelődési házak szolgálják a művelődést. A rádió-előfizetők száma, a televízió-antennák erdeje is mutatja a változást. S ami a legnagyobb dolog: a falusi fiatalok a nyolc általános Iskola elvégzése után tovább tanulhatnak. A Szabad Földműves olvasói közül azok, akik nézik a magyar tv-adásalt, tapasztalhatták, láthatták, hogy az egész ország milyen nagy érdeklődéssel kísérte a „Röpülj páva“ című népdalversenyt, és milyen felszabadult szívvel-lélekkel énekelt együtt a közönség a dalosokkal. Erre csak egy felszabadult, magára talált náp képes. 'Az anyagi és kulturális változás magával hozta a gondolkozás formálódását, változását is. Parasztságunk megtanult közösségben élni, dolgozni. A kormányzat Is segíti őket. A betegbiztosítás, a nyugdíjak kiterjesztése meghozta a falvak nyugalmát. Talán még a járadékos, magányos öregek helyzetét nem sikerült teljesen, megnyugtató módon megoldani, de a tsz-ek nagyon sok helyen igyekeznek az öregek gondjain is segíteni. A legutóbbi parlamenti ülés után, a képviselők kérésére, a kormányzat határozatot hozott a nyugdíjak, a járadékok felemelésére. Az összkép bíztató: kialakulóban van az egységes, termelőszövetkezeti parasztság, amely az elmúlt huszonöt esztendő alatt öntudatos részévé vált a magyar nemzetnek. Ä múlthoz képest az is nagy fejlődés, hogy nem vagyunk egyedül, barátaink vannak, szerte a világon. Elsősorban a Szovjetunióhoz fűződik szoros baráti kapcsolat: a Szovjetunió volt az első nagyhatalom, amely a háború után, 1948-ban barátsági, együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást szerződést kötött Magyarországgal. Tagja vagyunk a Varsói Szerződés Szervezetének, amely ez év májusában ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. - Hazánk együttműködik a KGST keretében a szocialista országok gazdasági integrációjának kialakításában. Baráti szálak fűznek bennünket a szomszédos országokhoz, a testvéri Csehszlovákiához is. Mindvégig figyelemmel kísértük a szomszédunk életét: osztoztunk gondjaiban, s együtt örültünk és örülünk minden sikerének és eredményeinek. Jók a kapcsolataink a fejlődő világgal, Ázsia, Afrika, Latln-Amerika nemrég felszabadult fiatal országaival. Kapcsolataink a békés egymás mellett élés szellemében alakul. Nyolcvanöt állammal van diplomáciai kapcsolatunk. Két évig az ENSZ Biztonsági Tanács tagjaként szolgálta hazánk a világbéke ügyét, s Jelenleg a huszonöt.hatalmi leszerelési bizottság tagjaként munkálkodik a leszerelésen. Huszonöt esztendő alatt tehát évszázados politikai, gazdasági, társadalmi elmaradottságot küzdött le hazánk és magabiztosan építjük a szqcializmust. A föderációs kormány 1970. március 19-én elhatározta, hogy április 4-e, május 16-a, október 25-e és november 14-e kötelező munkanap lesz. Mondjuk meg őszintén, Ilyen intézkedésnek nem nagyon örülünk. Azonban nem árt, hogyha közelebbről megvizsgáljuk, mi késztette a., kormányt erre az intézkedésre? Emlékezzünk rá, hogy amikor bevezettük a szabad szombatokat, a kormány az intézkedés függvényeként kérte a vállalatokat, üzemeket, intézményeket, egyszóval az öszszes munkahelyeket, hogy az ötnapos munkaihetet csak olyan esetekben vezessék be, ha előzőleg olyan feltételeket teremtenek, amelyek garantálják a munkaidő jobb kihasználását, a munka termelékenységének lényeges emelését. Röviden arról volt szó, kevesebb munkanapon ugyanannyit vagy többet termeljünk, a meglévő, a rejtett tartalékok feltárásával és a jobban szervezett mainkávaL Sajnos, nem ez történt. Mindannyian örültünk a szabad szombat bevezetésének, ez természetes is, hisz ki ne örülne a fáradságos heti munka után a több pihenő órának. A függvényről azonban megfeledkeztünk. A munkaszervezés továbbra sem javult és a munkaerkölcs is rosszabbodott, annyira, hogy egyes munkahelyeken már hetenként csak négy napot dolgoztak. Hétfőn délbe fogtak a munkához és pénteken délben már otthagyták munkahelyüket, de voltak olyan munkahelyek is, ahol már csütörtökön befejezték a hetet. így a „szabadszombatosok“ helyett, már „szabadpéntekesek“ is voltak. Emellett az évi munkaszüneti napok száma 76 napról 125 napra emelkedett. Ez pedig egy részt azért történt így, mert akkor is megtartottuk a szabad szombatokat, ha hétközben valamilyen ünnep miatt munkaszüneti napunk volt. Az ötnapos munkahétre való áttérésre a mintát a Német Demokratikus Köztársaságból vettük, azonban nem vettük figyelembe, hogy ők a hétközi ünnepnapok helyett a szabad szombatokat munkanappá nyilvánították, és azt sem, hogy olyan jól megszervezték a munkát, hogy a munka termelékenysége a legmagasabb fokon áll a szocialista országok között. Tehát mi megfogtuk a dolog könnyebbik részét. Ünnepeltünk, viszont a munka termelékenysége nem emelkedett, sőt csökkent az árútermelés és egy részt emiatt van sok hiánycikk most a piacon. A szabad szombatok nagyon sok kellemetlenséget okoztak a lakosságnak az élelmiszervásárlásnál, a közlekedésben, a postai kézbesítésben, de sokkal súlyosabb volt az, hogy nem használtuk ki eléggé és gazdaságosan az ötnapos munkahetet és emiatt fokozódott a pénzügyi inflációs Jelenség. Ugyanis a munkahelyeken többnyire így vélekedtek a dolgozók „minek dolgozol anynýít, egy a fizetés, a hónap végén te sem kapsz több pénzt, minek töröd magad“. Jó néhány munkahelyen valósággal üldözték azokat, akik igyekeztek munkanormájuket teljesíteni vagy túlteljesíteni, tehát ledolgozták a munkabér megfelelő ellenértékét. Az említett vélekedések különösen rosszul hatottak a fiatalságra. A fiatalok jelentős része inkább tört, rombolt, mint építő munkát végzett. Magam is szemtanúja Voltam, amikor ezres értékeket diadalittasan tettek tönkre és úgy néztek körül, mintha hőstettet végeztek volna. Egy prágai főiskolás ragyogó arccal mutatta a gyorsvonatban a fényképeket arról, hogy Prágában hogy törték-zúzták össze a kirakatokat és örömmámora csak akkor csillapodott le, amikor megkérdeztem tőle, hogy hány korona értéket adott már a társadalomnak. Erre azt felelte, hogy mióta él, még egy fillér értékű munkát sem végzett. A válasz után mindannyian felháborodtunk a vonat fülkéjében és alaposan megmondtuk neki, hogy aki nem termel a társadalomnak, az legalább ne romboljon. Ezzel szemben nagyon jól esett, hogy a múlt szombaton a bratislavai ifjúság és más városok, falvak fiatalsága is ingyen műszakot dolgozott le. Elnéztem ezeket a szorgalmas fiatalokat és sziaite hihetetlennek tűnt, hogy milyen szakértelemmel, alapossággal dolgoznak. íme olyan az ifjúság, amilyenné neveljük. Olyanok az emberek, ahogy irányítjuk őket, amilyen feltételeket nyújtunk nekik munkahelyeinken. Napjainkban előtérbe kerül a munkára való nevelés, minden munkahelyen körül kell néznünk, hogy milyen hibák vannak a munka szervezésében és a lógósokat pedig példásan meg kell büntetni vagy pedig felelősségre kell vonni őket. Nem engedhetjük meg, hogy egyes felelőtlen munkát végző vagy munkába csak néha járó dolgozók miatt veszélybe kerüljenek szabad szombatjaink. Ha már egyszer kivívtuk az ötnapos munkahetet, dolgozzunk becsülettel, hogy annál nagyobb örömmel a jól végzett munka érzésével pihenhessünk. (balia) Köszöntjük őket Ma ünnepelünk. S egy pillanatra visszatekintünk a múltra, emlékezünk a felszabadulásra, a felszabadító szovjet csapatokra. Egyben új erőt gyűjtünk a munkához, amely ránk vár, hiszen a dolgozó ember mindig előre, a holnapra tekint. S amikor szétnézünk országunkban, a költővel — Benjámin Lászlóval — együtt valljuk, s vallhatjuk: „A szabad ország erejét éreztem s jelnéztem a napra. Hazám a föld? Hazám a nép, csak ő emelhet Ily magasra.’ ' Hazánk felszabadulásának negyed évszázados évfordulója alkalmából sokan kapnak állami kitüntetést, akik az ország, egyes járások, városok, falvak szabadságáért, megerősödéséért, vagyis a szocializmusért vívott küzdelemben érdemeket szereztek. A közelmúltban a dunaszerdahelyi járásban a szocializmus építésében szerzett érdemekért elnevezésű kitüntetést adományozták több evtársnak. FODOR SÁNDOR, VÖRÖS ISTVÁN, DULÄK JÓZSEF, VERÉB ISTVÁN, KUBIK BÉLA — és mások, akikkel találkoztam — munkásságukkal valóban kiérdemelték az elismerést. Kubik Béla a Nyárasdi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke például már a felszabadulás óta odaadóan tevékenykedik a nemzeti bizottság szakaszán. A bátor kiállású funkcionáriusnak nagy érdeme van abban, hogy Nyárasdot szocialista falunak nevezhetjük. A község szövetkezete országos hírű, és a középületek, valamint a magánlakások építése terén is élenjáró. Szerkesztőségi kollektívánk szívből gratulál a kitüntetetteknek. —tt— Egy kormányrendelet margójára Az elmúlt héten két nagyon fontos kormányrendelet látott napvilágot. Az egyik, amely felemeli az évi munkanapok .számát, vagyis négy új munkanapot iktat be a termelésbe (erről külön Írásban számolunk be), a másik pedig a külföldi utak terén elrendelt korlátozásokról szól. Legyünk őszinték önmagunkhoz és mondjuk meg, hogy egyik intézkedés sem valami népszerű, de ha még őszintébbek vagyunk, azt is be kell látnunk, hogy mindkettőre halaszthatatlan szükség volt. Lapunk múlt évi 50. számában a népgazdaság örvendetesnek nem mondható jelenségeivel foglalkozva, az alanti egyszerű példával igyekeztünk a helyzetet szemléltetni, és próbáltunk kiutat keresni. „Ha a családnak anyagi nehézségei vannak, egyetlen célravezető megoldás kínálkozik. Magyarán mondva egy-két lyukkal beljebb kell húzni a nadrágszíjat. Lehet ugyan kölcsönt is felvenni — ha akad hitelező —, de az ilyen gyorssegély Is csak szigorú takarékossági rendszabályok mellett segíthet, mert ha továbbra is a régi tempóban költekeznek, akkor végül a kölcsönvett pénz is elfogy, de megmarad az adósság és még súlyosabbá válik az anyagi helyzet. Lényegében tgy van ez az államgazdálkodásban is. Népgazdaságunk az utóbbi tíz év alatt, az ismert okok következtében nehézségek közé került, a termelésben stagnáció állt be, több ágazatban csökkent a munka termelékenysége, anank ellenére, hogy a gépesítés előrehaladt, kaotikus helyzet állott elő a beruházások terén, nagy késéssel adtak át új ipari és más komplexoimokat. Csökkent a fogyasztási cikkeik minősége, ami iesújtólag hatott a vásárlóra, nem beszélve azokról a tetemes károkról, amelyeket a minőség romlása a külkereskedelmi kapcsolatok terén okozott. Eddig a diagnózis. Természetesen még a látszatát sem akarjuk kelteni annak, hogy mindentudók vagyaink, és jól tudjuk, hogy minden higgadt gondolkodású ember lényegében így látta a hibákat és kutatta-kereste a kiutat. Pártunk vezetői és a kormány bizonyosan még mélyebben láttak bele a helyzet bonyolultságába, és a takarékosságban látták az egyik módszert, amely már kezdetben is némileg enyhítheti a válság élességét. Erről a párthatározatokban és az illetékes szakemberek nyilatkozataiban nemegyszer történt említés. Természetesen a gazdasági konszolidáció legfőbb arcvonala továbbra is a termelés szakasza. Az út, amelyen haladva kikerülhetünk a kátyúból, a tartalékok aktivizálása, tehát a munkaerő célszerű kihasználása, a munkaidő szigorú betartása a termelés és az adminisztráció minden szakaszán és a termelőeszközök optimális bevetésében keresendő. A takarékosság azonban minden háztartásban, így az államháztartásban is hatékonyan Járul hozzá az anyagi értékek megóvásához. A (külföldi utazások korlátozása bizonyosan sok polgártársunkat érzékenyen érint, de be kell látnunk, hogy országunk nem rendelkezik olyan devizatartalékokkal, amely elegendő lenne minden utazási igény kielégítésére. Az is köztudomású, hogy az indokolt külföldi, leginkább családi jellegű látogatások mellett, tömegével fordultak elő olyan utazások, amelyek mögött nem a családi kapcsolatok fenntartása, hanem az egyéni kapzsiság kielégítése húzódott meg. Ľubomír Štrougal miniszterelnök a rendelet indokolásában megemlítette, hogy a Nyugatra irányuló utazások 76 százaléka — (kb. 460 ezer — az ún. „meghívások“ alapján történt. Ehhez hozzá kell tenni, ami nem titok, hogy a legtöbb esetben nem őszinte indoklásokkal kérték az utazási engedélyt és a hozzá tartozó valutát. Az ilyen és hasonló devizaigénylések kielégítése következtében a turistaforgalom finanszírozásában lényeges passzíva mutatkozott, ami tetemes károkat okozott azzal, hogy sokszor fontos külföldi termékeket nem tudtunk valutával fedezni. Nem beszélve a politikai károsodásról, ami abban nyilvánult meg, hogy polgáraink szűkre szabott pénztárcájukkal szánalmas szerepet játszottak nyugati utazásaik alkalmával éppen azokban az .országokban, amelyek aztán Jó propaganda-érvet kovácsoltak ebből a „szegénységből“ a szocialista rendszer ellen. A hivatalos és tanulmányutak is gombamódra szaporodtak az utolsó két évben, s ha egyenként és alaposan megvizsgálnánk, milyen haszonnal járt az ilyen utaknak nagy része, félő, hogy visszariasztó képet kapnánk. Láthatnánk, hogy ezekben is nagy szerepet játszott az egyéni kedvtelés és a kapzsiság kielégítése. Példákkal tudnánk bizonyítani, hogy még jóval gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy a turisztikából származó devizáik ne fedezzék a kimenő turisztika valutaszükségletét. A múlt évben-még Anglia is kénytelen volt korlátozni a külföldi utazóknak nyújtott font-igényléseket. Ezzél a rendelettel kormányunk a múlt rezsim könnyelmű gazdasági politikájából származó egyik bajt, a valutagazdálkodás terén mutatkozó hiányosságot szándékozik megszüntetni, ami bizonyosan hozzá fog járulni ahhoz hogv a népgazdaság és a fogyasztók számára fontos szükségletekre több külföldi devizát tudunk, biztosítani. Ez pedig megmutatkozik a piacon is, amit minden polgár szívesen és megnyugvással nyugtáz majd. P. E. Átlátszó taktika Politikai megfigyelők mind a mai napig élénk figyelemmel kísérik a kambodzsai fejleményeket. És nem véletlenül... A hirtelen úllamfordulat mögött, szinte mindenki az CIA ügynökeit véli felfedezni. Kétségtelen ugyanis, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami agressziójával függenek össze az események, s minden jel arra mutat: a Pentagonnak egész Indokínára megjött az „étvágya“. Nos, Norodom Szihanuk herceg leváltása, illetve eltávolítása a kulcsfontosságú pozíciókból, úgy tűnik, megteremtette a feltételeket, hogy Kambodzsa is aktivizálódjon a délvietnami agresszióban, jobban mondva, láncszemévé váljon annak a koncepciónak, amelyet „bizonyos“ NATO-körök dolgoztak ki a volt Indokínával kapcsolatban. Szihanuk leváltásának körülményei kétségkívül arra vallanak, s ezt még a japán sajtó sem tagadja, hogy Kambodzsában „jobbratolódásra“ került sor, ami ebben az esetben egyértelmű az amerikabarát politikával. Tény ugyanis, hogy az államcsínyt az USA kellőképpen fedezte, hiszen különben mivel lenne magyarázható, hogy szinte pillanatok alatt megjelent az egyik amerikai flottilla a Sziámi-öbölben, nem is szólva a Dél-Kínai-tengeren folyó „Tengeri kalóz“ fedőnevet viselő SEATO hadgyakorlatról, amely szintén „jól időzített“ akcióként volt betervezve. Mindeddig úgy látszik, hogy az államcsíny „sikeres“ volt, Cheng Chen kormánya, bár páncélosok védelme alatt, de tartja magát. Ugyanakkor beindult a propaganda-gépezet is, elkövetve mindent, hogy Norodom Szihanukot diszkreditálja a lakosság előtt, s az államfordulatnak progresszív szint kölcsönözzön. Ezt a célt szolgálják valószínűleg azok a hangok, amelyek egyre erőteljesebben követelik a monarchia „megdöntését" és köztársasággá kívánják nyilvánítani az országot. Természetesen nem mindig a formai megoldáson múlik egy ország politikai vonalvezetése. Szihanuk pozitív és aktív semlegességi politikáját szeretnék látványos megoldásokkal ellensúlyozni, vitán felül áll ugyanis, hogy ez a koncepció beilleszthetetlen volt az Egyesült Államok terveibe a világnak e térségében. Szihanuk tudniillik elkövette azt a „megbocsáthatatlan“ hibát, hogy lemondott a politikai feltételekhez kötött amerikai segélynyújtásról, megszakította diplomáciai kapcsolatait a határincidenseket provokáló szomszédos rezsimekkel, sőt normalizálta országa viszonyát a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Nehezen képzelhető tehát el, hogy az új vezetés pozitivebb politikát folytat majd, inkább valószínű a japán lapvélemények által is hangoztatott jobbratolódás. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Szihanuk herceg partizánharcokra szólította fel az ország lakosságát. A leváltott kambodzsai államfő pekingi felhívásában hangsúlyozza: „ ... mindazok fogjanak fegyvert, akik nem akarják tovább tűrni, hogy kalandorok igazságtalanul elnvomják a népet, és elég bátorságot, hazafiságot éreznek magukban a haza felszabadítására“. Szihanuk nyilatkozatában Ígéretet tett. hogy gondoskodik az illegalitásba vonuló hazafiak ellátásáról. Ez viszont egyértelmű azzal, hogy tudatában van politikai híveinek erkölcsi erejében, s bízik a fegyveres harc sikerében. Nem érdektelen ezzel összefüggésben megemlíteni, hogy Szufanuvnng herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártja elnöke táviratban biztosította Szihanukot támogatásáról. Lón Nol miniszterelnök tehát hiába nyilatkozik a londoni Timesnak, hiába bizonygatja, hogy a leváltás oka a „semlegesség helyreállítása“ volt. Magyarul az ilyen nyilatkozatra azt szokták mondani: kilátszik a lóláb. S ebben az esetben, úgy véliiik, nngvon helytálló a hasonlat. (p.)
