Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-28 / 13. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE GONDOSKODNAK Ä SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEKRŐL Naponta egyre több szó esik erről szövetkezeteinkben is. Nem azért, mintha eddig ez a téma „mostohagyerek­nek“ számított volna, hanem inkább azért, mert valahogy ráeszméltünk, hogy hellyel-közzel erről is kell beszélni. Senki nem találta föl. Volt, van és valószínű, hogy lesz ilyesmi a jövőben is. Csupán egyes korszakok szokásai térnek el kissé egymástól. Lám, mégis csak elkalandoztam, mert az előbbi kor­szakokban az emberről való gondoskodás nem volt va­lami meggyőző. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy a lévai járásban jelenleg hogyan oldják meg ezt a kérdést. MÄR VAN, DE MÉG KELLENE Ján Lauko elvtórs, a termelési igaz­gatóság munkabiztonsági technikusa e témára készséges, kimerítő tájékoz­tatással szolgált. Elmondta, hogy a járás szövetkezetei jelenleg mintegy 73 szociális építménnyel rendelkez­nek. Persze, majdnem a duplája kel­lene. Hangsúlyozta továbbá, hogy ezekben az épületekben a dolgo­zóknak hideg és meleg víz áll ren­delkezésükre. A szövetkezetedben van továbbá 82 öltöző, s ezek megfelelnek az egészségügyi követelményeknek. Saj­nos azonban az effajta építmény még mindig kevés. Tehát a szövetkezeti dolgozóknak több mint 55 százaléka nélkülözni kénytelen a munkaruha­váltást. Beszélgetés közben fény derült arra Is, hogy a mezőgazdasági termelés tekintetében országos méretben je­lentős helyet elfoglaló lévai járásban csupán két olyan bölcsődét tartanak számon, mely a szövetkezeti asszo­nyok gyermekeit befogadja. Az igény persze 17-re becsülhető. A kisdedóvóval kapcsolatosan Jobb a helyzet. Ugyanis 40 óvoda áll a kisgyermekek rendelkezésére, a hiány­zó buszát valahogy majdcsak fölépí­tik. Szövetkezeti étkezde persze csu­pán egy van, vagyis a fakóvezekényl szövetkezetben, de a gazdaságok 22-t igényelnének. Ez persze nemcsak igény, hanem egyben pénz kérdése is, s az egész­ben ez a legbonyolultabb, mert a 33 millió és néhány párszázezer koronát, amibe a hiányzó szociális berendezé­sek teljes kiépítése kerülne, nem akaszthatják le a szögről. Előterem­téséért derekasan meg kell küzde­niük a járás szövetkezeteiben dolgo­zó földműveseknek. Mert közben élni, ruházkodni kell, meg aztán lakóháza­kat is kell építeni, hiszen az sem közömbös számunkra, hogy a nagy szövetkezeti családok tagjai hogyan rendezik be életüket a kis családok­ban. NEMCSAK A TÁRSADALOM.. Ján Zrubec elvtárs, a JNB szociális bizottságának elnöke más szemszög­ből világított rá a szövetkezeti föld­művesekről való szociális gondosko­dásra. Elmondta, hogy a szövetkeze­tek megalakulása utáni években a já­rásban több mint ezer idős szövetke­zeti földműves került nyugdíjazta­tásra, s a létszám a múlt év elején elérte a 6090-et. Ezzel összefüggésben természete­sen differenciálódik a helyzet az álla­mi járadékok fizetése terén. Például 1955-ben csupán 2 millió 907 ezer, a múlt évben pedig már 52 millió 806 ezer koronát fizettek a járadékos szövetkezeti tagoknak. Az összeg azért is nagyobb az utóbbi esztendő­ben, mert személyenként átlagosan 45 koronával kiegészítették a havi nyugdíjakat. Véleményem szerint a konkrét szá­mok bizonyítanak a legmeggyőzőb­ben. így igaz ez a nyugdíjak kifize­tése esetében is. Az emberek ugyanis elsősorban azt nézik, hogy mit ikap­­tak kezdetben és mit kapnak ma. Ezért szükségesnek tartom, hogy kiragadjak, helyesebben mondva: megjelöljek egy bizonyos kontroll évet, hogy legyen mihez mérni az előrehaladást. Így például a járás szövetkezeti nyugdíjasai» 1960-ben öregségi járadék címén átlagosan 257,48, rokkantsági nyugdíj címén 276,99, részleges rcflckantMgra 108,99 és özvegyi járadékra pedig 194,05 ko­rona nyugdíjat kaptak havonként. Tón említenem sem kell, hogy az össze­gekből az élet fenntartására nagyon kevés Jutott, s ha a szövetkezetek pénzügyi és természetbeni támogatást nem nyújtanak a rászorultaknak, na­gyon nehéz helyzetbe kerültek volna az embereik. Ugyanakkor 1909-ben a nyugdijak fizetése terén lényeges javulás állt be a szövetkezeti járadékosok körében. Az említett első kategóriában a járási átlag 684, a másodikban 723, a har­madikban 407, a negyedikben pedig 385 korona volt. Az emelkedés tehát jócskán 100 százalékon felüli. Ezzel persze nem azt alkarom bi­zonyítani, hogy most már minden a legnagyobb rendben van. Tény, hogy a szövetkezeti földművesek havon­kénti nyugdíja még mindig alacso­nyabb az ipari dolgozók Járadékánál. A rendezés persze folyamatban van. Sajnos azonban, a közelmúltban le­zajlott események, vagyis a jobboldali elhajlások — amivel a szövetkezeti tagok nem vállaltak érdekközösséget — sok mindent elrontottak, késlelte­tik bizonyos dolgok megoldását, s ezt sajnos társadalmunk becsületes dol­gozói Is megsínylik. Mert adni csak abból lehet, ami van. Ezt mindnyájunknak tudomásul kell vennünk. S ha ismételten lesz miből adni, akkor feltétlenül kiegé­szítik a szövetkezeti földművesek já­radékát is, hiszen a lévai járás 105 szövetkezetéből 102-t máris besorol­tak a magasabb színvonalon gazdál­kodók sorába, s ez is hozzájárult a járadékok jelentős emeléséhez. ...A JÁRÁS IS BESEGÍTETT Az állami járadékélvezőkön kívül, továbbá a JNB költségvetéséből is tetemes összeget áldoznak a szövet­kezeti földművesek szociális támoga­tására. A szövetkezetek dolgozói tehát 1968-ban 22 millió, 1969-ben pedig már 28 millió 670 ezer koronát kap­tak a járás költségvetésében tartalé­kolt összegből. Ebből is látható, hogy egyetlen esztendő alatt több mint hatmillió koronával emelkedett a szö­vetkezeti földműveseknek szociális juttatás címén kifizetett pénzösszeg. Ha Így elnézem jegyzeteimet, azt állapíthatom meg, hogy a többlet ki­fizetése a gazdagabb gyermekáldás következtében s érthetően gyermek­pótlék formájában történt. Ez pedig jó jel. A gyermekszeporulet azt de­monstrálja, hogy 1969-ben a szövet­kezetekben több fiatal család volt, mint 1968-ban. Csupán gyermekpótlék elmén közel 4 millió koronával na­gyobb összeget fizettek, mint az előt­te való esztendőben. MÉG MINDIG HÄTRÄNYBAN! El kell ismerni, hogy a fürdői gyógykezeltetés terén is lényeges ja­vulás állt be az utóbbi esztendőben. A kezelőorvosok javaslata alapján idén a járásban 313 szövetkezeti tag­nak van szüksége fürdői gyógykezel­tetésre. Kis számítgatás és tüstént kiderül, hogy járási átlagban 54,5 szövetkezeti dolgozó tagra, a nyugdíjasok körében pedig 108,8 személyre Jut egy fürdői beutaló, őszintén szólva volt ez vala­mikor rosszabbul is, de végeredmény­ben ez nem lehet érv, mégpedig azért nem, mert a járásban minden 38 ipari dolgozóra jut egy fürdői be­utaló. Ebből is látható, hogy még most is van megkülönböztetés. De ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy a szövet­kezett tagok még nem is oly régen kizárólagosan a téli időszakban me­hettek fürdőbe — és Jó, ha oda el­kerültek —, ma azt kell mondanunk, hogy az elosztás sokkal igazságosabb. A beutalások évszakonként történ­nek, tehát a szövetkezeti tag már nyáron is elkerülhet fürdőbe, ugyan­úgy, mint az ipari munkás. Tény, hogy a Parasztszövetség já­rási képviseletének a jövőben bete­kintést kell majd nyernie ezekbe a dolgokba, hiszen alapjában véve mint társadalmi érdekvédelmi szervezet­nek éppen a szövetkezeti földműve­sekről velő szociális gondoskodás lesz a fő feladata. Hoksza István A gépjavító részlegen is építenek Egy ilyen nagygazdaságban, mint a negyőlvedi szö­vetkezet, a termelés fejlesztésén kívül sok másra is gondolni kell. Például arra is, hogy az emberek a mun­kahelyeken otthonosan érezzék magukat. Hiszen életük nagyobbik felét- ott töltik. TAKÄCS JÖZSEF főkönyvelő számot adott róla, hogy ölveden a munkakultúrára, illetve a higiéniára évente elég nagy összeget áldoznak. Mintegy 100 ezer koronát használnak fel az igények figyelembevételével. A gazdasági központban saját költséggel már régeb­ben födél alá hoztak egy szociális építményt. Zuhanyo­zóval, hideg-meleg vízzel, nagy öltözővel, abban szek­rényekkel. Az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagok munka után megtisztálkodva, átöltözve térhetnek haza a családi fészekbe. A nagyszerű létesítmény jóval több mint 200 ezer koronába került a szövetkezetnek. Ezzel hozzájárult tagja! életkörülményeinek javításához. Ez persze még nem minden. A kővetkező évben a gép­javító központban újabb s talán korszerűbb szociális építményt készít a szövetkezet. A beruházás értékét ke­reken félmillió koronára becsülik. S a beruházáshoz szükséges teljes összegből a belső berendezés körülbelül 100 ezer koronába kerül majd. Ami pedig az emberek életkörülményeivel kapcsolatos kényelmet illeti, el kell még mondani, hogy van a falu­ban a követelményeknek megfelelő üzlethálózat is. Persze, cipőbolt kivételével. Még erre szükség lenne, s remélhető, hogy tesz Is, mert ilyen nagy községben, mint Nagyölved, úgyszólván naponta vásárolni kíván­nak az emberek. Az ölvediek szeretik a tisztaságot és a rendet. Ezt bizonyítja az is, hogy nyáron a lakóházak előtt takaros virágágyásokat készítenek, ami nagyban hozzájárul az egészséges környezet kialakításához. Természetesen, a jól végzett munkát mindig megér­demelt pihenés követi. A szövetkezet költségén évente ellátogatnak valahová, hogy az emberek főifrissüljenek, új erőt gyűjtsenek a sorra következő munkához. Mert az is fontos, hogy a dolgozók lankadatlan erővel végez­zék feladataikat. Ogy dolgozzanak, hogy legyen értel­me. S ez a pihenésre is vonatkozik. Tavaly például 68 szövetkezeti tag pihente fáradal­mait a magyar tengernél, a Balatonnál. Most pedig hat személyre kaptak fürdői beutalót. Két személyre Luha­­őovicére, 2-re Karlové Varyba, 2 személyre piádig Ma­riánské Láznéba. S akár hiszi a kedves olvasó, akár nem, a szövetkezet vezetősége nagyon nehéz helyzet elé lett állítva, amikor kijelölte a hat személyt. Ugyanis az embereket külön-külön meg kellett győznie a fürdői kezeltetés előnyeiről, mert a kijelöltek közül egyik sem akart kimaradni a munkából. Lám-Iám, Ilyenek is vannak. Egyes szövetkezetekben azt panaszolják, hogy nem kapnak fürdőt beutalót, másutt meg gondot okoz, hogy kit küldjenek, s ez nem mindig sikerül. Az ok leginkább az, hogy az illető szö­vetkezeti dolgozó fürdői gyógykezeltetés alkalmával nem keresheti meg azt a bizonyos munkanorma értéket. Végtére azonban az egészségre, helyesebben mondva a további munkaképesség regenerálására is gondolni keli: Ezzel nemcsak magunknak, hanem társadalmunknak, és szűkebb értelemben, családunknak is tartozunk. —H— i A fiatalok a szövetkezetben maradnak A löki szövetkezetét még nem is oly rég eléggé gyengécskének tartották. Amikor aztán KRESZTYANKÓ MIHÁLY elvtárs a JPB-ról odakerült elnöknek, azóta nagyon jelentős változások történtek. Megszilárdult a munkafegyelem, ami hatással volt az ökonómiai helyzet kibontakoztatására. Alapjában véve innen indult el minden a maga útján. Manapság ezt a gazdaságot a lévai járásban úgy könyvelik el, mint a fiatalok szövetkezetét. Mégpedig azért, mert az átlagos élet­kor nagyon kedvező. A fiatalok megtalálták számításukat, mert a vezetőség okszerű szervezéssel, állandó jellegűvé tette a munkát. Így az 55 fiatal nem kívánkozik más tájakra, mert odahaza, saját falu­jában sokkal jobban élhet, mintha távolabbra járna munkába. Erő­sen megjavult a szociális helyzet, s ez a lényeg. A munkahelyeken megtisztálkndhatnak, s aztán mennek haza. Egyelőre a szociális helyiség még nem olyan terjedelmű, mint te­szem azt más gazdaságokban. Jelenleg még kicsi, de már rebesgetik, hogy másfél milliós költséggel födél alá hoznak egy hatalmas szo­ciális építményt. Zuhanyozókkal, kádfürdőkkel, hideg-meleg vízzel, öltözőkkel, szekrényekkel látják el a szociális helyiségeket, hogy a szövetkezeti munkából megtisztálkodás után úgy mehessenek haza, akárcsak a könyvelőség dolgozói. A gazdaság szakosított ágazatai tehát módot nyújtanak a fiatalok megtartására. Ilyen munkahely például a kertészet, a gyümölcsé­­szet, a gépesítési részleg és az építőcsoport. Ezeknek a munkacso­portoknak a tagjait csaknem teljes mértékben fiatalokból válogat­ták össze. Gondoskodnak továbbá a dolgozók üdültetéséről is. Évente mint­egy 150 személy utazik különféle hazai üdülőkbe, 8—10 személy pe­dig külföldre. Idén a lipcsei vásárra például egy kiváló traktorost küldtek. Részint üdülés, részint tapasztalatszerzés céljából. Tavaly a szociális alapból 135 ezer koronát merített a szövetkezet. Ebből az üdültetésre 80 ezer koronát költöttek. Ehhez persze plusz­ként hozzájön még a szociális építkezésekre kifizetett százezer ko­rona is, melyet egyenlőre a folyószámláról térítettek. Természetesen az alacsony járadékélvezőket is segítik. Megkülön­böztetett figelmességgel egy-egy személy szociális igényeinek figye­lembevételével. Havonta 50—200 koronát adnak a rászorultaknak. Ugyanakkor megbecsülik a szövetkezet alapítótagjait is. Ezek sze­mélyenként 300—500 korona egyszeri pénzjuttatásban részesültek. Ezzel egyidejűleg a nyugdíjaztatásra kerülők esetenként 300 koro­na hűségpótlékot kapnak. A löki szövetkezet különleges helyzetben van. Aki ugyanis nyugdíjba megy. az ténylegesen kipihenheti magát, mert a távozók helyére fiatal, friss munkaerők kerülnek. Az idős embereknek 10—15 ár háztájit, s egy köbméter tűzifát ad­nak évente. Segítik továbbá a faluban székelő napközis óvodát. Egy­részt abban, hogy részt vállaltak az épület generáljavltásában, de természetbeni támogatást is adnak az óvodának. —hal— Ahol a szociális gondoskodás már nem távlati terv A nagysallói szövetkezetben jó volt hallani, ahogyan HOLUB MI­HÁLY elvtárs, a gazdaság agronómusa felsorolta mindazt, ami náluk az emberek életkörülményeinek javítását szolgálja. Beszélt többek közt arról, hogy jelenleg három szociális építmény áll a tagság rendelkezésére. Az egyiket a gazdasági udvarban, a má­sikat a dohánytermesztő csoport székhelyén, a harmadikat pedig a kertészeti csoportnál építették fel. A kertészeti csoport szociális építménye nem kevesebb, mint 200 ezer koronába került. Hasonló költséggel a szőlészeti csoport tagjai számára is létrehoznak egy szociális épületet. A nagysallói szövetkezetben évente több mint félmillió koronát költenek az emberek életkörülményeit javító célokra. Ebben az ösz­­szegben benne van minden. Az idős tagok megsegítése, és más téte­lek. A munkában megöregedett szövetkezeti tagok eléggé nagy lét­számot képeznek a faluban. Nem kevesebb, mint 150 nyugdíjasa van a gazdaságnak s ezeknek mintegy harmadrésze ma is részt vállal a közös munkából. A szövetkezet persze nem feledkezik meg az öre­gekről. A kis nyugdíjat élvezők havi járadékát saját eszközeikből kiegészítik. Két személy esetében 850, egy személy esetében pedig 550 koronára. Eddig az öregek két személyre 15 ár háztájit kaptak, s a vezető­ség felülvizsgálta a helyzetet, s úgy látta, hogy ez a földmennyiség nem elegendő. Ezért elhatározta, hogy idén két személyre 30, egy személvre pedig 20 ár háztáji földet juttat a nyugdíjasoknak. A sokgyermekes családokat úgy segítik, hogy a rendes természet­benin kívül többletként minimális vagyis önköltségi áron kenyérga­bonát juttatnak, hogy módot nyújtsanak a fiatal élet fejlődésére. Örvendetes, hogy a faluban van két állandó orvosi rendelő és ki­látás mutatkozik harmadikra is. Ugyanakkor rendszeresen szakor­vosok is látogatják az egészségügyi központokat. Nagy előny az is, hogy a gyógyszereket odahaza válthatják ki. Nagysallót rövidesen központi községgé fejlesztik, hiszen terüle­tén mintegy 4000 ember él. Ez azzal is jár, hogy bővíteni kell a szol­gáltatások hálózatát. Már tervben van egy nagy áruház, és egy egészségügyi körzeti központ építése, s mindez az emberek s köz­tük a szövetkezeti tagok életkörülményeinek javítását is hivatott lesz szolgálni. —h— Úgy mint az iparban Egy alkalommal TIPARI LÁSZLÓVAL, a tompái egyesített szövet­kezet ökonómusával. Léván találkoztam. Csupán pár szót válthat­tunk, mert sietett elintézni a szövetkezeti tagok üdültetésével kap­csolatos ügyeket. Most nyugodtabb légkörben beszélgethettünk, és sok minden szó­ba kerülhetett. Többek közt az is, hogy szövetkezetükben, hasonlóan mint az iparban, már régebben bevezették a fizetéses szabadságot. Évente mintegy 150 ezer koronát fizetnek ki erre a célra. A nyugdíjasoknak személyenként 20 ár háztájit adnak, ha az ille­tők öt évnél hosszabb időt töltöttek el a gazdaságban. A tényleges katonai szolgálatra bevonuló fiatalok 300 korona támogatást kapnak. Napirenden van a szociális helyiségek berendezése is. A katonai gyakorlatra bevonulókat úgy segítik, hogy az előírásos 50 százalé­kos havi fizetéssel szemben a nős tagoknak az átlagos havi munka­díj 100 százalékát, a nőtlen dolgozóknak pedig 90 százalékát fize­tik ki. A felsőszemerédi szövetkezet elnökével arról beszéltünk, hogy belátható időn belül náluk is bevezetik a fizetett szabadságolást. Ez­zel el szeretnék érni, hogy hasonló szociális feltételeket teremtse­nek, mint az iparban, hogy a tagság ne érezze a rossz értelemben vett megkülönböztetést. —in—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents