Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-14 / 11. szám

Jobb félni... A mezőgazdasági termelés korszerűsítése, gépesítése követkéz tében megnövekedett a balesetveszély, ezért ennek megelőzésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Szövetkezeteinkben ma­napság a munkakultúra és a balesetelhárítás kérdése egyre jobban előtérbe kerül. A különböző munkaszakaszokon egy percre sem sza­bad lebecsülni a munkabiztonság rendszabályait, mert azok mellő­zése vagy csak felületes betartása súlyos következményekkel vég­ződhet. Komáromban a járási Mezőgazdasági Társulás balesetelhárítási és tűzvédelmi szakelőadója, Hanzsér Zoltán tájékoztatott a baleset­megelőzés érdekében kifejtett tevékenységükről. — Az elmúlt évben 572 balesetről kaptam jelentést. Természete­sen ez a szám magába foglalja az egész egyszerű, kisebb sérülése­ket Is. Járásunkban 54 mezőgazdasági üzemet tartunk nyilván, ebből 48 EFSZ, 'három ÄG, és eg-egy GTÄ, meliorációs szövetkezet és me­zőgazdasági építkezési vállalat. — Tavaly hány üzemből jelentettek balesetet? — összesen 50 mezőgazdasági üzemben volt klsebb-nagyobb bal­eset. Ebből kettő tragikusan végződött. Ifjúságfalván előzetes isko­láztatás nélkül áthelyeztek egy 45 éves dolgozót a négykorongos fűrészhez, ahol munka közben a munkabiztonsági óvintézkedések mellőzése következtében halálos sérülést szenvedett. A baleset itt főleg gondatlanságból történt. Dunamocson a véletlen játszott köz­re, amikor egy 38 éves többgyermekes családapa a takarmánykazal­­ről a hőréteg eltávolítása közben véletlenül lecsúszott, s a pótko­csiba esett. Sérüléseibe belehalt. Amint láthatjuk, az elővigyázatlanság és felelőtlenség, de gyakran a véletlen következtében adódnak tragikus balesetek, amelyekből súlyos erkölcsi és anyagi kár származik. Sokszor pénzben nehéz felmérni az így keletkezett károkat, hiszen a családapát nem lehet pótolni. Tavaly a balesetek a komáromi járás mezőgazdasági üze­meiben 18 431 munkanap kiesést idéztek elő. — Hol volt a legtöbb baleset és mely üzemek a balesetmegelő­zésben az élenjárók? — Bátorkeszln volt a legtöbb, ahol 38 baleset történt, de nem súlyosak. A legkevesebb csupán egy baleset, a következő szövetke­zetekben volt: Bogya, Gadóc, Karva, Pat és Štúrova. — Ha az idő engedi, lassan megkezdődnek a tavaszi munkák. Az első negyedévben is történnek balesetek? — örvendetes jelenség, hogy tavaly az első félévben kevés bal­esetről kaptunk jelentést (az első negyedév balesetmentes volt!) Egyet azonban megemlítek: Gútán lucernakazalozás közben egy dol­gozó a T—172-es rakodógép munkájának figyelésekor hátnalépett és leesett a kazalról. A terménybetakarítási munkálatoknál a szalma­­prés hidraulikája, a gabonakombájn szemtárolója okozott sérülé­seket. — Hogyan kerülhetik el és előzhetik meg a balesetet? — Ennek egy módja van, éspedig a munkabiztonsági óvintézke­dések következetes betartása, mert általában ezek mellőzése okozza a balesetek 80 százalékát. Ez pedig úgy számolható fel, ha a dolgo­zók saját munkaszakaszukon részletesen ismerik az óvintézkedése­ket, amit a szövetkezet vezetői ellenőriznek és a felmerült hiányos­ságokat eltávolítják. Ahhoz természetesen, hogy a vezető dolgozók ellenőrizhessenek és figyelmeztethessenek, elsősorban nekik kell gazdag ismeretekkel rendelkezniük. A komáromi járásban a balesetmegelőzésre nagy gondot fordíta­nak. Már négy évvel ezelőtt bevezették a vezetők és a mezőgazda­sági dolgozók széleskörű iskoláztatását. A balesetmegelőző iskolázá­sokon a szövetkezetek, állami gazdaságok és a meliorációs szövet­kezet vezető dolgozóin kívül részt vesznek a járási mezőgazdasági társulás szakosztályainak vezetői is. Valóban nem lehet lebecsülni a mezőgazdaság nagymértékű gépe­sítése következtében a balesetveszélyt. Ezen a téren példás munkát végeznek a komáromi járásban. Ezt tanúsítja Hanzsér Zoltánnal foly­tatott beszélgetésünk is, mert a közmondás is azt tartja: „Jobb félni, mint megijedni!“ . • K. P. Nemcsak rajtunk múlik Otthonában találkoztam SZŰRI ZOLTÁNNÁL, a madari szövetkezet mechanizátorával. A balesetmegelőzésről és az ezzel összefüggő problémákról beszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy szövetkezetükben tavaly komolyabb baleset nem fordult elő. Egyébként a különböző munkaszakaszok vezetői évenként kioktatják a dolgozókat a munkabiztonsági óvintézkedések betartásáról. Az oktatásról jegyzőkönyvet készítenek, s ezt a részt­vevők aláírják, ami azt jelenti, hogy a dolgozók megismerkedtek a munkabiztonsági előírásokkal, tehát felelősek azok betartásáért. Szűri Zoltán, aki 12 éves korától mindig jó példával jár elő a munkában, jelenlegi beosztásában is példásan végzi kötelességét. Arra figyelmezteti a dolgozókat, hogy a balesetveszélyt nem szabad lebecsülni. A mechanizátor 1954-től 59-ig az ógyallai GTÄ-n mint brigádvezelő, majd ezt követően egy évig elnökösködött a szövetke­zetben, a Galántai Gépészeti Mzsteriskola elvégzése után pedig mint főgépesítő tevékenykedik a szövetkezetben. Tavaly a Kiváló Dolgozó kitüntetést kapia fáradságos és példás munkája elismeréséül. A szövetkezet gépparkját négy DT—54-es és egy DT—75-ös lánc­talpas. 27 kerekes traktor, három gabonakombájn és egyéb mezőgaz­dasági gép képezi. Bizony szükség van itt a jó szervezésre, hogy minden munkát agrotechnikai határidőn belül, balesetmentesen vé­gezzenek el. A főgépesítő a két brigádvezetövel együtt mindent elkövet a ter­melés fokozása és a baleset megelőzés érdekében. Évente iskolázást szerveznek a munkák megkezdése előtt, és ehhez hathatós segítsé­get kapnak Hanzsér Zoltántól, a Komáromi járási Mezőgazdasági Társulás balesetelhárítási és tűzvédelmi szakelőadójától. A gépesílelt brigádban elég sok fiatal dolgozik. Az átlagos életkor 25—30 év között van. Tavaly négy fiatal szerezte meg a traktorve­zetési jugositványt. Madáron törődnek a munkabiztonsági rendszabályok betartásával. Ez nem utolsósorban Sóki Lajosnak, a szövetkezet elnökének is az érdeme, aki szervezi az iskoláztatásokat, a csoportgyűléseken pedig előadásukat tart. — A tőlünk telhetőt megtesszük — mondja búcsúzóul Szűri Zol­tán, — de nagyon sok esetben nem rajtunk múlik, hogy a gépek és a traktorok üzemképesek e, mert a hiányos alkatrészellátás követ­keztében nagyon sok a javítás, ami részben okozza a balesetveszélyt is. Ez az állapot figyelmeztet és még nagyobb óvatosságra inti a traktorosokat, gépkezelőket és a szövetkezetek irányítóit. SZÖVETSÉGI SZEMLE Ha Virten jár az ember, nem kerülheti el a figyel­mét egy modern, befeje­zés előtt álló egyemele­tes épület. Nem kellett sokat kérdezősködni, s megtudtuk, hogy ez lesz majd az új iskola A régi földszintes Alma Mater ugyanis már olyan álla­potban van, hogy igencsak ráfér a nyugdíj. A korszerű „sulit“, mely mellé egy bölcsőde és óvoda is tartozik majd, áprilisban fogiák kolaudálni. Az is-Ikola felépítéséhez, mely terven kívüli akció volt, a szövetkezet 300 ezer koronával járul hozzá, ezenkívül min­dennemű munkát is biztosított. De ezt már a szövetkezet elnökétől és alel­­nökétől, Bielik Gyulától és Polgár Dénestől tudtuk meg, akikhez Idő­közben betértünk egy kis tereferére. Noha csak néhány nappal látogatá­sunk élőt tartották a virtiek az év­záró gyűlést, ezúttal a szokástól el­térően nem az elmúlt esztendőben el­ért eredmények iránt érdeklődtünk, hanem elsősorban a szociális helyzet, a munkakultúra, az emberről való Az új iskola • MINDEN ÉVBEN KIRÁNDULÁSOK • MÉLTÁNYOLJÁK AZ ASSZONYOK MUNKÁJÁT • SZÉP AJÁNDÉKKAL BÜCSÜZTAK AZ ÖREGEKTŐL • ÜJ ISKOLA, BOROZD, STRAND gondoskodás, üdültetés, gyógykezelés érdekelt bennünket. — Nálunk már természetessé vált, hogy a tagok évente különböző ki­rándulásokon vesznek részt. Az el­múlt esztendőben is három nagyobb szabású utunk volt. Jártunk Magyar­­országon, Bécsben és a Tátrában. Autóbuszunkat az Idén is kihasznál­juk. Az utazások ugyanis hagyomá­nyossá váltak és ha elmaradnának, dolgozóink ugyancsak furcsállták. A kirándulások körül tehát nincsen baj, a gyógykezelési kvótánk azonban meglehetősen alacsony. Évente csak két-három dolgozónk kap beutalást, és ez nagyon kevés. — Háromszáztíz szövetkezeti ta­gunk között sok az asszony, akik ugyancsak jő munkát végeznek, ezért évente kétszer — az aratási ünnepé­lyen és Nőnapkor — külön kiemel­jük munkájukat, és megjutalmazzuk őket. Mindegyik női dolgozónknak 450 — 500 korona értékű teszilanyagot veszünk. Ezenkívül természetesen vi­rággal is kedveskedünk nekik. Most, március 8-án is vacsorát, majd tánc­mulatságot rendezünk tiszteletükre. Természetesen a kiadásokat a szövet­kezeti fizeti. Ezen kívül igyekszünk asszonyaink számára megteremteni az optimális lehetőségeket. Bölcső­dénk a faluban már négy évvel ez­előtt alakult, akkor, mikor egyre több asszony kapcsolódott a munkába. Leg­kisebb lakóink az öreg iskolából ha­marosan az újba költöznek, ahol sa­ját óvónő-gárdánk felügyelete mellett töltik el a nap egy részét. Az udva­ron egy külön elkerített hely lesz homokozóval, 'hintákkal stb., úgy hogy a dolgozó anyukáknak napközben igazán nem lesz gondjuk csemetéik­re. Az egész iskola körülötti rész par­kosítva lesz. A falu szépítésére is ki­dolgoztunk egy tervet. — A szolgáltatási hálózat kibőví­téséről sem feledkeztünk meg. Két millió 800 ezer korona befektetéssel a Jednotával karöltve még az idén hozzákezdünk egy korszerű vegyes­­kereskedés és kultúrház építéséhez, melyet már a jövő évben át szeret­nénk adni rendeltetésének. Az épület földszinti részében lesz az üzletháló­zat (hentesáru, vendéglő), az emele­ten pedig egy 280 férőhelyes terem, klubhelyiség könyvtárral, egy vendég­szoba, irodahelyiség, ezenkívül a mel­lékhelyiségek. — A munkakultúrát is igyekszünk évről évre javítani. Az utak karban­tartásán kívül a közelmúltban felépí­tettünk a majorban egy helyiséget, ahol átöltözhetnek és zuhanyozhat­nak dolgozóink. Beszélgetés közben a nyugdíjasokra is szó terelődött. Bielik Gyula el­mondotta, hogy a múlttal szemben ezen a téren is lényegesen javult a helyzet, hiszen mióta rendezték ezt a kérdést, a legalacsonyabb nyugdíj náluk 600 koronára emelkedett. — A pénzen kívül két mázsa gabo­nát is kapnak volt dolgozóink, és csúcsmunka idején még sokan be-be­­járnak segíteni, amit természetesen ugyancsak megfizetünk. Most, az év­záró gyűlésen is elbúcsúztunk né­hány idős dolgozónktól. Azonkívül, hogy megköszöntük sokévi fáradságos munkájukat, a férfiakat egy-egy órá­val, az asszonyokat pedig aranyozott kávékészlet felszereléssel ajándékoz­tuk meg. Persze, az öreg nyugdíjasok nálunk is kevesebbet kapnak, mint azok, akik most vonulnak nyugalom­ba, és ez nem igazságos, hiszen ők többet és nehezebb körülmények kö­zött dolgoztak, mint mi most. De ezen sajnos, mi nem segíthetünk. A tatarozás alatt álló virtl kastélyt is megtekintettük, mely, ha a mun­kálatok befejeződnek, ugyancsak büszkesége lesz a községnek. A pin­cehelyiségben épített igen hangula­tos borozót — melyet többek között néhány régi, a helyszínen feltárt avar sírban talált fegyver is díszít — sok nagyvárosban is irigyelnék. A jó virti borocska, pikáns ízű kolbász és a kandallóban lobogó tűz bizonyára messzi környékről is csalogatja majd a vendégeket. A kastély és a tőle nem messze fekvő ismert halászcsárda között a közelmúltban felépült még valami, amivel ugyancsak kevés község di­csekedhet. Nem tudom, kinek a fejé­ben született az ötlet, de igencsak jó gondolat volt fölépíteni az 50X35 méteres úszómedencét. A strand fel­építésének bizonyára nemcsak a „bennszülöttek" veszik majd hasznát a kánikula idején, de az itt nyaraló vendégek is. Bielik Gyula ugyanis még azt is elárulta, hogy nyáron a szövetkezet szobákat is kiad majd az érdeklődőknek. Tervük ugyanis az, hogy a medencébe a környék gyógy­vizét vezetik majd be, és ha ez az el­képzelés sikerül, úgy bizonyára na­gyon is szükség lesz a kiadó szo­bákra. ORDÖDY VILMOS Czövetkezeteinkben 20 éves * fennállásuk óta sok minden megváltozott. Ha kezünkbe kerül­nek az első években elért ered­mények, terméshozamok, azok a maiakhoz viszonyítva szinte nevet­ségesek. De nemcsak az eredmé­nyek és ezzel együtt természete­sen az életszínvonal is növekedett évről évre, de a munkakultúra, a munkabiztonság, az emberről való gondoskodás is egyre magasabb szintre került. Szövetkezeteinkben napról nap­ra több a mérnök és a szakkép­zett fiatal. A keresetek sem lebe­csülendők. A kultúra és a szóra­kozási lehetőségek is egyre javul­nak. A mezőgazdasági dolgozónak már nem ismeretlen fogalom a szabadság sem, mely a legtöbb esetben nem is akármilyen. Sok helyen külföldi nyaralásokkal ju­talmazzák a legjobbakat. A nyug­díjasok helyzete is összehasonlít­hatatlanul jobb, mint évekkel ez­előtt. Komáromban a termelési igaz­gatóságon Mituch Jozef fel és Tóth Tiborral beszélgettünk, milyen is e téren a helyzet az ő járásukban, hányán járnak üdülésekre, gyógy­kezelésekre stb. MItuch és Tóth elvtársek elmondották, hogy a múlt évben 460 dolgozó vett részt jutalomüdülésen az Agroturiston keresztül. Ebből 120-an külföldön, leginkább Bulgáriában, Romániá­ban, Jugoszláviában, az NDK-ban Sokoldalú gondoskodás és Magyarországon töltötték a megérdemelt pihenőt. Néhány ve­zető görög-, francia- és olaszor­szági tanulmányúton is részt vett. — Az idén még több szövetke­zeti tag utazhat külföldre és is­merheti meg majd hazánk szép­ségeit. Tervünkben többek között egy egyiptomi út is szerepel. Több hazai nyaralás gyógykezeléssel van egybekötve. A gyógykezeléseket tagjaink az orvosi bizonyítvány alapján kapják. A szövetkezeti dolgozók gyermekeiről sem feled­keztünk meg. Űk évenként a pio­nírtáborban töltik a vakáció egy részét. Az idén a „magyar tenger­re“ készülnek. A jelentkezőíveket már szét is küldtük az egyes szö­vetkezetekbe. Az utazási költségek jelentős részét a Parasztszövetség fizeti. A hazai utaknál az árak 50, a külföldieknél pedig 20 százalé­kát téríti. Az említett utakon kí­vül természetesen még maguk a szövetkezetek is rendeznek hazai és külföldi kirándulásokat. — Járásunkban a szociális he­lyiségek kiépítésére, korszerűsí­tésére is nagy gondot fordítanak. A nyugdíjasokról, pártalapító tag­jainkról sem feledkezünk meg. A legalacsonyabb nyugdíjhatár járá­sunkban 500 korona, ezen kívül — a szövetkezet gazdasági eredmé­nyeitől függően — természetbeni juttatásban is részesülnek az öre­gek. oy.-kp-

Next

/
Thumbnails
Contents