Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-14 / 11. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Szakmai továbbképzés gazdasági előnyökkel

A kassai járásban még nem alakult meg a Paraszt szövetség járási bizottsága. Míg az előkészítő bizottság az EFSZ-eknek a szövetségbe való belépését szorgal mázzá — a szervezet érdekvédelmi, társadalmi és kultu rális küldetését — addig a járási mezőgazdasági társu lás teljesíti. Helyi szinten természetesen a jövőbeni alap szervezetekre, az egységes földművesszövetkezetekre há rul ez a feladat.

A JMT körültekintően gondoskodik az EFSZ-ek tagjai nak és funkcionáriusainak szakmai továbbképzéséről is E tevékenység gyakorlati megvalósításáról Filip józse elvtárs, a JMT dolgozója a következőképpen számolt be

— A szövetkezeti dolgozók továbbképzését megkülön böztetett formákban és módszerekkel valósítjuk meg a dolgozók eddigi képzettségének, szakmai felkészült ségének megfelelően. A vállalati szinten szervezett to vábbképzés legfelsőbb foka az érettségi vizsgával ren delkező szakemberek oktatása a hároméves vállalati institúton. A szövetkezeti elnökök, agronőmusok, zootechnikusok, mechanizátorok és ökonúmusok részére külön-külön csoportokban szervezett intézményt járásunkból jelenleg 49 funkcionárius látogatja.

— Milyen formában folyik itt az oktatás?

— A hallgatók minden évben egy hónapot internátusbán töltenek, kilenc hónapon át pedig kéthetenként járnak előadásra. Cjdonságnak számít és az intézmény egyik Iegpozitívebb vonásának tekintjük, hogy a hároméves tanfolyam résztvevői rendszeresen konkrét gazdasági feladatot kapnak, amelyet mezőgazdasági üzemükben kell kidolgozniuk és megvalósítaniuk. E feladatok a legkorszerűbb tudományos-technikai ismeretekkel függnek össze, s a továbbképzés keretében kapott feladat kidolgozása így egyben a legújabb tudományos ismereteknek a termelési gyakorlatban való rugalmas bevezetését is jelenti. Az intézmény hallgatói a hároméves

tanulmányi idő leteltével államvizsgát tesznek és magasabb képesítést nyernek. A szakmai továbbképzés másik, szintén magasabb formája a JMT által szervezett egyéves üzemi iskola, amelynek három különálló csoportjába a legalkalmasabb funkcionáriusokat választottuk ki. Itt a kassai állatorvosi főiskola tanárai adnak elő, mind kitűnően képzett szakemberek, akik közreműködése biztosíték a tanfolyam megfelelő színvonalára. Tavaly 116 funkcionárius végezte el az üzemi iskolát. ,

— Milyen formában biztosítják a közvetlen termelésben résztvevő dolgozók továbbképzését?

— A Szövetkezeti Munkaiskola régi formáit elavultnak tartjuk s igyekszünk azokat újabb, a jelenkor és a mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelő módszerekkel helyettesíteni. Néhány hetes, esetleg egész hónapos tanfolyamokat rendezünk, amelyek keretében a traktorosok, kombájnosok, gépjavítók és további szakemberek magasabb képesítést szerezhetnek, vagy a már előbb kitanult szakmához további szakma alapjait sajátíthatják el. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemeinek 1721 dolgozója vett részt ilyen tanfolyamokon.

A kassai járásban is komoly problémát jelent a fiataloknak a mezőgazdaságba való toborzása. A beavatottak ezt elsősorban az ipari üzemek nagystílű reklámozásának tudják be. Hogy ezt ellensúlyozzák, a JMT a járási nemzeti bizottsággal és a mezőgazdasági üzemekkel igyekszik egységesíteni az ifjúság toborzását és messzemenően gondoskodik a mezőgazdaságban munkát vállaló fiatalok szakmai továbbképzéséről. Azon fiatal dolgozók részére, akik előzetes kiképzés nélkül kerülnek a mezőgazdasági üzemekbe, egyhónapos előkészítő tanfolyamokat rendeznek a kiválasztott mezőgazdasági szakiskolák mellett. Tavaly 78 fiatal végzett ilyen tanfolyamot s nagy részük meg is maradt a földműves szövetkezetekben.

Ua a Csécsre vetődő idegen a ” falu kulturális élete iránt érdeklődik, bevezetésül a panaszok özönét kell végighallgatnia. Sokan abban látják a hiányosságok fő okát, hogy ebben az ezer lakost nyilvántartó községben, ahol a polgárok mintegy 90 százaléka magyar nemzetiségű — nincs magyar tanítási nyelvű iskola. Szerintük ebből következik, hogy nincs itt számottevő magyar értelmiség, amely vezetné, irányítaná a kulturális életet. Kétségtelen, hogy ez a tény kedvezőtlenül befolyásolja, szegényebbé teszi a falu fejlődését.

— Az 1958-as és 1964-es évek között az EFSZ vette át az egyetlen kulturális berendezést, szövetkezeti klubot alapítottunk — mondja Szaniszló ökonómus. — De nem akadt a faluban egyetlen ember, aki műveltsége, képzettsége alapján megfelelő vezetője lehetett volna a klubnak, így a művelődési otthont hat évvel ezelőtt újra a helyi nemzeti bizottság vette gondjaiba. A vezető kérdése azonban ezzel sem oldódott meg. Néhány hónappal ezelőtt végre hosszas rábeszélés után a szlovák tanítási nyelvű kilencéves alapiskola egyik tanítója vállalta az otthon vezetését. Sajnos, eddig még nem mutatkozik semmi eredmény. A faluban továbbra is a tömegszervezetek képviselik a kultúrát, különösen a CSEMADOK és az ifjúsági szervezet tevékenykedik és mutat fel eredményeket.

Koleszár István, az EFSZ zootechnikusa a CSEMADOK elnöke, ö a panaszkodás után az eredményekre tér át:

— Két évvel ezelőtt színjátszőcsoport alakult a helyi szervezet mellett. Tapasztaltabb rendező hiányában magam vezetem a csoportot. Tavaly a „Senki fiát“ gyakoroltuk be és a Járási szemlén a második helyen végeztünk. Idén nagyobb igényességre

Vezető kerestetik

törekedve Tamási Áron: Énekesmadár című színművét választottuk. Csécsen már két ízben szerepeltünk a darabbal és meglátogattuk a közeli falvakat is. Felléptünk Szesztán, Pányban, Makrancon és Görgőn is. A siker sehol nem maradt el. Idén Csécsen rendezik a magyar szinjátszócsoportok járási versenyét, amelyen a tavalyihoz hasonló sikert szeretnénk elérni. Távolabbi terveink között szerepel egy romániai út is, melynek során szeretnénk az együttessel elzarándokolni Tamási Áron szülőfalujába. Az EFSZ messzemenően támogat bennünket, csak így tudjuk anyagilag biztosítani az együttes tevékenységét. Nehéz körülmények között dolozunk, de szerencsére hatékony szakmai segítséget kapunk a CSEMADOK járási bizottsága mellett működő tanácsadó testülettől. Mindez azonban nem ellensúlyozza a helyiséghiányt. Nincs a faluban megfelelő kultúrház, a próbákat is kénytelenek vagyunk a HNB tanácstermében tartani.

Csécsen igénylik a kultúrát és hogy a falu lakói nemcsak passzív élvezői, hanem maguk Is alkotó résztvevői a kulturális megmozdulásoknak, azt az ifjúsági szervezet sokoldalú tevékenysége is bizonyítja. Dienes Sárika, a szervezet elnöknője elismerően beszél a fiatalok két zenekaráról. Különösen a Veres Andor vezetése alatt alakult „Hurican“ nevű beat-együttest kedvelik a fiatalok, de fellépéseivel sok sikert aratott már a Pellegrin Balázs által vezetett jazz zenekar is. A panasz azonban Dienes Sárika beszámolójából sem hiányzik:

— Komoly akadályt jelent, hogy nincs a faluban egyetlen klubhelyiség, ahol rendszeresen találkozhatnánk. A kultúrház nagytermét lehetetlen kifűteni. A teadélutánokon a „Hurican“ zenekar saját szerzeménye, a Rakacca szokta melegíteni az egybegyűlt fiatalokat.

A panaszok és az eredmények feljegyzése után felekerestük még néhány kérdéssel Szaniszló Lászlót, az EFSZ ökonómusát:

— Milyen kilátások vannak Csécsen a kulturális élet hiányosságainak felszámolására és mivel járul hozzá a bajok orvoslásához az egységes földművesszövetkezet?

— A helyiséghiány megszűnik az új kultúrház felépültével. A munkát már a jövő évben megkezdjük, önsegéllyel akarjuk tető alá hozni a négy millió korona beruházást igénylő kulturális berendezést, amelyben a jól felszerelt színpad és mozihelyiség mellett lesz könyvtár és klubhelyiség is. Bár a tanítók támogatásával továbbra sem igen számíthatunk, bízunk benne, hogy a kulturális életet összefogó és irányító vezető kérdése is megoldódik. Hisz az ifjúsági szervezetben és a CSEMADOK-ban egész sor lelkes fiatal tevékenykedik, s közöttük bizonyosean akad olyan is, aki ezt a vezető szerepet magára vállalhatja. A társadalmi élet fellendítése terén sokat várunk a Szlovákiai Egységes Parasztszövetségtől is. A szervezet már alakulóban van a kassai járásban, a csécsi EFSZ is benyújtotta jelentkezését. A járási előkészítő bizottság tevékenysége azonban — nem tudjuk milyen okból — hónapok óta akadozik.

Makranci igények és lehetőségek

A Makranci Egységes Földművesszövetkezetet a legjobb gazdasági eredményeket felmutató mezőgazdasági üzemek között tartják nyilván a kassal járásban. Tavaly 765 hektárnyi területen 34,2 q átlagos hektárhozamot értek el gabonaneműekből az EFSZ dolgozói s a növénytermesztésből tervezett bevételt több, mint 700 ezer koronával teljesítették túl. Hasonlóan jó eredményeket értek el az állattenyésztésben is. Terven felül 105 ezer liter tejet adtak a közellátásra.

A gazdasági eredményekhez igazodik a tagság életszínvonalának emelkedése is. Az elmúlt évben a közös 2 millió 933 ezer koronát fizetett ki bérek és jutalmak címén, további 258 ezer koronát pedig a családi pótlékok, fizetett szabadságok fedezésére. Jól élnek a makranci szövetkezeti dolgozók

Az elnök, Tóth István azonban mégis gondokkal terhesen tekint a jövőbe:

— Megöregedtek már az alapító tagok és nincs, aki a helyükbe lépjen. A fiatalok Inkább a Kelet-Szlová-4 SZARAD FÜLnMDVES

1970. március 14.

kiéi Vasműben keresnek megélhetést, ahol nyilván kedvezőbb feltételek mellett keresik meg a nagyobb pénzt.

A makranci EFSZ bizony lassan a nyugdíjasok szövetkezetévé válik. A tagság átlagos életkora meghaladja az ötven évet. Mindez befolyással van a kulturális élet alakulására. Az idős szövetkezeti tagok e téren igénytelenebbek, inkább passzív konzumensei, mint aktív alkotói a kultúrának. Megelégednek azzal, ha egy évben egyszer tanulmányi kirándulást biztosít számukra a szövetkezet. Ilyenkor aztán megtekintik az ország néhány nevezetességét s élményeikről sokáig elbeszélgetnek a hosszú téli estéken. Tavaly 50 ezer koronát fordított az EFSZ egy Ilyen Szlovákia körüli utazásra. Megelégedéssel könyvelik még el azt is, hogy a szövetkezet előfizeti számukra a Szabad Földművest, vagy az Ü| Szót.

— Telik a közös kasszából, sőt még több is telne, — mondja az elnök. — A zárszámadáskor is 170 ezer koronát helyeztünk a szociális és kulturális alapra.

— Mire fordítják ezt az összeget?

— Befejezés előtt ál! a központi szociális berendezésünk építése. Megérdemlik ezek az idős szövetkezet! tagok, hogy szebb, jobb munkakörnyezetet biztosítsunk nekik. Meg aztán a fiaikról, lányaikról sem feledkeztünk meg, bár azok nagy része már hűtlen lett a szövetkezethez. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy visszatérjenek ők is a szövetkezetbe. Az új központi épületben majd egy klubot is berendezünk, egyelőre a tanácsteremben. A sportszervezetet is támogatjuk. Évente háromezer koronát adunk sportfelszerelések vásárlására. Tavaly kerítést emeltek a futballpálya körül és feltöltötték, elegyenlítették a pálya talaját. Ezekhez a munkálatokhoz térítésmentesen adtunk traktorokat, gépeket. Mindezért cserébe elvárjuk, hogy a fiatalok is többet gondoljanak a szövetkezetre.

— Mi a véleménye a Szlovákiai Egységes Parasztszövetségről, a szövetkezeti dolgozók társadalmi és érdekvédelmi szervezetéről?

— Eddig még csak hallásból ismerjük itt ezt a szervezetet. A Kassai Járási Mezőgazdasági Társulat mellett megalakult már a szervezet előkészítő bizottsága, de valahogy soká tart az előkészület. Pedig nagy szükség lenne egy olyan szervezetre, amely érdemben foglalkozhatna nemcsak a szövetkezetek kollektív érdekeinek, hanem a tagság egyéni jogainak védelmével is. Bízunk benne, hogy ha a szövetség nálunk is megalakul, támaszt találunk benne a szövetkezet társadalmi problémáinak orvoslásában.

Ifjú mezőgazdászok fóruma

Megtaláltam a helyemet

Az alma ebben az esetben sem esett messze a fájától... Édesapja szőlész és gyümölcsész volt, ő sem választott más hivatást. Kiskorától kezdve a gyümölcsösben és a szőlőben töltötte szabad ideje legjavát, nézte hogyan dolgozik édesapja és kollégái. Akaratlanul is elsajátított egyet s mást ebből a munkából. Míg társai a réten kergették a bőrt, ő már az oltásnál, permetezésnél segédkezett.

Ahogy elmondotta, sohasem gondolt más hivatásra. Amikor a 8. osztály után határoznia kellett, hogy hová menjen, a Modor! Szőlészeti Technikumba iratkozott be. Az érettségi után a gyakorlatban kamatoztatta az iskolában tanultakat. Ez azonban teljesen nem elégítette ki, még többre vágyott. Távúton beiratkozott a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára, és sikeresen el is végezte.

— A mérnöki diplomával nem volt nehéz elhelyezkednem, mégis aránylag sok munkahelyet végigpróbáltam, míg sikerült megtalálni az igazit. Pedig nem vagyok vándormadár-típus. Legutóbb a szeszélyesi kísérleti állomáson dolgoztam. Onnan kerültem ide Szentpéterre, ahol végre megtaláltam helyemet, és meg tudom valósítani elképzeléseimet.

— Noha szlovák nemzetiségű vagyok, szívesen Jöttem ide, hiszen több barátom is itt dolgozik. Magyarul nem tudtam, de ez nem jelentett különösebb akadályt, mindig akadt valaki, aki tolmácsolt. Idő közben persze rám is ragadt valami a magyar nyelvből, úgyhogy már magam is boldogulok.

Amikor idejöttem, aránylag sok volt a probléma, de ezeket fokozottan igyekeztünk kiküszöbölni. Persze, gondok még mindig akadnak, de ma már a mechanizáció segítségével lényegesen könnyebb a munkánk, és így természetesen az eredmények is javulnak. Ezerkilencszázhatvankettőben például még csak 35 mázsa volt hektáronként az átlagos szőlőhozamunk, tavaly már 53 mázsa volt a tervezett hozam és 76 mázsát szüreteltünk. Az idén 58 mázsát tervezünk hektáronként, de szeretnénk 60—65 mázsás átlaghozamokat elérni.

— Hogy mivel nem vagyok megelégedve? Elsősorban egy korszerűbb présházra lenne szükségünk. Erre azonban a közeljövőben nem igen van kilátás. Egy másik dolog, amin könnyebben lehet segíteni, az a munkafegyelem. A mi részlegeinken ugyanis sok nő dolgozik és ezek közül nem egy bizony akkor jön a munkába és megy haza, amikor éppen őneki tetszik.

— A múltban eléggé elhanyagoltuk az utánpótlás nevelését, és ez most megbosszulja magát. ötven hektáros gyümölcsösünkben nagyon hiányzik egy szakértő gyümölcsész. A kertészetben hasonló a helyzet. Főkertészünk ímelyi.

Ennyi lenne röviden Jaroslav Križan mérnök vallomásából, aki 1966 óta dolgozik a szentpéteri szövetkezetben mint szakosított agronómus. О. V.

Ahol a lövőre gondolnak

Reste egyszerű kisközség a kassai járás déli sarkában. Alig 470 lakos él a takaros házakban, amelyek díszére válnának bármelyik városnak. Mindez ma már nem újság, a falusi emberek, a EFSZ-ben dolgozók életszínvonalának lendületes fejlődése jellemző vonása az ország minden falujának. Van azonban Restén olyan valami is, ami még sok helyen hiányzik s amiről érdemes néhány sorban megemlékezni. A szövetkezeti ifjúsági klub.

Alig két évvel ezelőtt alakult. Értelmi szerzője Bubenkó András tanító. ö fogta össze a fiatalokat és nyerte meg a klub gondolatának. A keresztapaságot a helybeli EFSZ vállalta. Két év sikeres, eredményes munkája bizonyítja, mennyire gyümölcsöző ez az együttműködés. A klub 38 fiatal tagja megtalálja ebben a jól összeforrt közösségben kulturális és társadalmi igényeinek kielégülését, az EFSZ pedig jelentős anyagi eszközökkel támogatja tevékenységüket. Ma már mintegy 14 ezer korona értékű felszerelés gyűlt össze a kultúrotthon kedélyesen berendezett klubtermében s a klubtagok színvonalas rendezvényekkel hálálják meg az EFSZ anyagi támogatását.

— A restei „Csalogány“-klub nemcsak a TV-készülékkel, rádióval, társasjátékokkal ellátott kis helyiséget jelenti, — világosít fel Lucskay Béla, az EFSZ könyvelője, az ifjúsági klub patrónusa. — A kis kollektíva, amely lényegében az egész falu fiatalságát egyesíti, két év alatt önálló társadalmi szervezetté fejlődött. Nemcsak szórakozási lehetőséget biztosít a fiataloknak, hanem máris jelentős nevelő munkát folytat. A kulturális rendezvények szervezése mellett társadalmi feladatokkal is megbízza tagjait s a vezetőség rendszeresen értékeli, pontozza a feladatok teljesítését. Kedves rendezvényei közé tartozik a klubtagok születés és névnapjainak szervezése. Nemrég is három születésnapot ünnepeltek a klubban. Most egy síbajnokság megrendezésére készülnek, május 9-én pedig közös tábortűz mellett ünnepük meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját.

A restei ifjúsági klubnak külön pozitívuma és érdeme a földműves szövetkezethez fűződő jó kapcsolat. Máris jelentős érdemeket szerzett a fiataloknak a mezőgazdaságban, a földműves szövetkezetben végzett munkára való megnyerése terén. Ezt az együttműködést külön szerződés szabályozza. A tagság lényeges része diákokból toborzódik s közülük eddig hárman írták alá a szerződést, hogy iskolai tanulmányaik befejezése után az EFSZ-ben vállalnak munkát. Olyan érdeme ez a „Csalogány“-klubnak, amelyet csak azon földműves szövetkezetben tudnak igazán értékelni, ahol ma is a fiatal dolgozók toborzása jelenti a legnagyobb gondot.

Elismerést érdemel ez a restet kezdeményezés. Bár a „Csalogány“ klubnak még csupán kétéves múltja van, máris olyan eredményekkel dicsekszik, amelyek példaképül szolgálhatnak az EFSZ és a falusi fiatalság viszonyának hasznos, mindkét fél számára kedvező rendezésében.

Ellátogattunk a kassai járásba, megtekintettünk néhány földművesszövetkezetet, hogy egy olyan járás feltételei között mérjük fel az EFSZ-ek és a járási szervek kulturális-nevelő munkájának lehetőségeit, eredményeit, ahol még nem alakult meg a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség. Tapasztaltuk, hogy a földművesszövetkezetek ma már itt sem csupán gazdasági, termelési egységet képviselnek, hanem egyben a mezőgazdasági dolgozók olyan társadalmi szervezetét is, amely messzemenően kíván gondoskodni tagjai szociális és kulturális igényeinek kielégítéséről. Láttuk azt is, hogy a földművesszövetkezetek egész sor olyan problémával küzdenek e téren, amelyek megoldásában segítségre szorulnak. Ezt a segítséget jelenthetné számukra a Parasztszövetség megalakítása és aktivizálása. Bízunk benne, hogy ez a segítség nem várat soká magára.

Az oldal anyagát összegyültötte és feldolgozta: KOVÁCS ZOLTÄN.