Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasziszövetseg torima A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség központi bizottságának közgazdasági titkárához, Pastierik Teodor mérnökhöz néhány olyan kérdéssel fordult munkatársunk K u c s e r a Szilárd, amelyek a szövetség jelenlegi munkájával és közeljövőbeni tevékenységével kapcsolatosak a gazdasági vonatkozású problémák megoldásának területén. 9 Miként részesedik a Parasztszövetség Központi Bizottsága az ökonómiai politika formálásában a mezőgazdaság szakaszán 1970-ben? — A Parasztszövetség Központi Bizottságának munkaprogramjában szerepel egy fontos feladat, ami éppen ezzel a kérdéssel függ össze, főként az EFSZ-ek/ valamint az egyénileg gazdálkodók érdekvédelmének kapcsán. Itt tág tere van a tevékenységnek, amelyet a Mezőgazdasági és Közélelmezéstigyí Minisztérium, valamint a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség között tavaly az együttműködés formáiról kötött megegyezés alapján végzünk. Ebben a megegyezésben az a tény dominál, hogy a Parasztszövetségnek lehetősége nyílik együttműködni az ökonómiai és a termelési szabályok kialakításán a mezőgazdaarról szólni, mit készít elő a következő évekre a szövetség a parasztság érdekeinek védelmében. — Ismeretes, (hogy az 1967-ben bevezetett üzemvezetési, ökonómiai rendszer zárőéve 1970. Az eredeti elképzelések szerint feltételezték, hogy 1971-től bekövetkezik az ökonómiai reform elmélyítése, ezért számos vitára és megbeszélésre került sor a minisztérium illetékes szerveinek gyűlésein, a mezőgazdasági intézményekben, valamint az érdekkör! szervezetekben, az ökonómiai rendszer tökéletesítése érdekében, mégpedig olyan értelemben, hogy az „ökonómiai játékszabályok“ méginkább a mezőgazdasági termények alapárának fokozására irányuljanak. Ez egy olyan alapvető kérdés, amely az őstermelőket leginkább érdekli. A vélemény az, LEGFONTOSABB 9 Milyen intézkedéseket tesz a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség az őstermelők védelmezésére a hazai felvásárló vállalatokkal való kapcsolatban, valamint a külkereskedelem terén? — Szövetségünk Inunkatervbe foglalta a mezőgazdasági termékek értékesítésének munkaterületén történő érdekvédelmi képviseletet. Mit tettünk ezidáig? Szakembereink részt vettek és vesznek az árbizottságok munkájában, továbbá az egyes mezőgazdasági termékek minőségi szabványait kialakító bizottságok munkájában, ahol a képviseletet dolgozóink a termelő szemszögéből végzik. Ide sorolhatók a szolgáltatások, valamint a mezőgazdasági gépek árait kialakító bizottságok munkája is, sajnos az árak kialakítása ezen a munkaterületen részvételük előtti időben megtörtént és az árak aránytalanul felszöktek. Tehát mind a mezőgazdasági termékeket felvásárló, mind pedig a szükségleteket gyártó üzemek árkialakítását figyelemmel kísérjük, amely munka során a szövetség tagjainak javaslatait igyekszünk átültetni és kiharcolni. Az árkomissziókban egyrészt az állandó jellegű árakat állapítják meg, másrészt pedig az úgynevezett idényáraket dolgozzák ki. Például részt vettünk a korai burgonya árának kialakításában, továbbá az úgynevezett szabad árcsoportba sorolt árucikkek felvásárlási árainak kialakításában, mint amilyen például a zöldség vagy a gyümölcs. A mezőgazdasági gépek árának kialakítása során szövetségünk a mezőgazdaság részére legelőnyösebb árak kialakítáökonómiai kérdések A MEGOLDÁS UT|AN Ságban, részint azzal, hogy a minisztérium dolgozóival közösen alakítanak ki bizonyos megoldásokat, vagy dolgoz ki és nyújt be az egyes kérdések megoldására. További lehetőség pedig a Parasztszövetség javaslatot a mások által kidolgozott javaslatok megbírálásában van, amely javaslatok véleménynyilvánítás alapján megváltoztathatók. Ezt a gyakorlatot 1970- ben is folytatjuk. A nagynyilvánosság előtt ismert, Ihogy kétéves öászihang- Ihiány meggyöngítette a tervgazdálkodás szerepét a mezőgazdaságban is. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzálátott 1970- ben a mezőgazdásági termékekre vonatkozó össztársadalmi szükségletek előteremtésében nagyobb szerepet biztosítani az állami tervnek, s szükséges volt az EFSZ-ekkel szemben előkészíteni a feltételeket a terv megvalósításának érdekében. Általánosan ismert az is, hogy a direktív irányítás megszüntetése a mezőgazdaságban bizonyos munkaszakaszokon a kezdeményezés fejlesztését jelentette az egyes üzemekben, ami a termelés általános fokozódásában nyilvánult meg. Nem vitás, hogy az 1969-es év a mezőgazdasági termelésben a csúcseredmények egész sorában bővelkedett hazánkban. Az ilyen pozitív tények mellett azonban az állami tervgazdálkodástól való visszalépés néhány munkaterületen zavart is okozott, főleg ami a további fejlődés alapjainak megteremtését illeti. Az állatállomány eddigi létszáma például csökkent, a növénytermesztésben pedig a cukorrépa- és a burgonyatermelés terén jelentkezett hiányosság. Ezért a Parasztszövetség részt vett az 1970-re vonatkozó tervezési módszerek kidolgozásában. Eközben központi bizottságunk azt a nézetet érvényesítette, hogy a tervet, amely tulajdonképpen a szükségleteket jelenti, ne írják szét gépiesen a mezőgazdasági üzemekre, hanem ennek a tervnek ésszerű kihasználása váljon lehetővé az adott természeti és ökonómiai viszonyok között. Ezt a kívánalmat elismerték a minisztériumban, ami abban jutott kifejezésre, hogy az EFSZ-eknek nem írnak elő direktív feladatokat, hanem az elképzelések a Járást mezőgazdasági társulások és a járási mezőgazdasági Igazgatóságok, valamint az EFSZ-ek közötti tárgyalás alapján lesznek megvalósítva. Erről a megegyezésről jegyzőkönyvet készítenek vállalt tervteljesítési feladatok címén, ami alapul szolgál azután az állami felvásárló szervezetekkel történő szerződéskötéshöz. Ismételjen hangsúlyozni szeretném, hogy a terv rendszere, amely bizonyos átalakuláson ment át ésszerű alappal rendelkezik, mivel célja teljesíteni a társadalom kívánságéit olyan módon, nehogy a mezőgazdasági termékek előállítóinak érdekei sérelmet szenvedjenek Mindezt olyan összhangba kell hozni, hogy a mezőgazdasági üzemek termelése a jövőben fokozódhasson és emelkedjék a tiszta jövedelem. 0 Az 1970 évi termelési terv feltételei és teljesítésének szabályai tulajdonképpen már a megvalósulás szakaszába léptek, ezért jelenleg hasznos lenne már a jövőbe nézni és hogy fejlődést csak úgy lehet elérni, ha érvényesülni engedjük mind a terv, mind pedig a piaci keresletkínálat hatását, úgynevezett szimbiózisban. Mind a föderatív szervekben, mind a nemzeti szervekben az 1971- től érvénybe lépő gazdasági irányítási rendszer szabályainak előkészítésén dolgoznak. Sajnos a jelenlegi általános gazdasági helyzetünkre való tekintettel az államnak nem állnak rendelkezésre kívánatos mennyiségben az alapeszközök, hogy sor kerülhessen ezek jogos, új elosztására az eredeti elképzelések szerint. Általánosan ismertek azok az inflációs Jelenségek, amelyek köztársaságunkban hatottak és még hatnak. Erre való tekintettel szövetségi kormányunk olyan határozatot fogadott el, melynek értelmében bevezetésre került az úgynevezett ármoratórium, — vagyis az árak változtatásának, főleg emelésének tilalma. Legfőbb gazdasági szerveink ezen határozata alapján 1971-ig nem lehet nagyobb mértékben emelni az állami pénzeszközökből- a mezőgazdaság számára történő pénzmerítést, költségtérítést. Csupán az eddig megszabott összeg keretein belül lehet esetleges átcsoportosításokat végezni ökonómiai helyesbítés céljával, mégpedig olyan irányban, hogy ez egyes eddigi deformációkat, amelyek az előző ökonómiai rendszerek idején alakultak ki, helyre lehessen hozni. Szükséges lenne, hogy a hasonló körülmények között működő EFSZ- ek hasonló jövedelmezőséggel dolgozhassanak. A társadalom szempontjából fontos termények és termékek árai az előállítási költséggel összhangban kell, hogy legyenek, s így a termelés jövedelmezősége elfogadható színvonalat érjen el. Ezzel kapcsolattan a szövetségi tanács már kidolgozta az ökonómiai rendszer új formájának első változatát. Ez a javaslat még munkában van, így nem lehet végérvényesen véleményt nyilvánítani arról, milyen változásokat várhatunk 1970 után. Egy azonban már ma is nyilvánvaló, mégpedig az, hogy a mezőgazdasági termények alapárainak javítása bekövetkezik. Ez az irányzat a jelenleg dolgozó munkacsoportok javaslataiban már kifejezésre jut. Ami például az állattenyésztési termékek árait illeti, a lavaslat úgv szól, hogy az 1970-ben érvényes alapárakon kívül kihirdetett és fizetett úgynevezett felárak funkciója változzon meg, és a felárakat az alapárhoz számítsák. Ez képezné az új felvásárlási alapárakat a mezőgazdasági termékek eladása során. A további alanelvek, amelyek a mezőgazdaság ökonómiai rendszerében érvényre jutnak majd, pillanatnyilag még nincsenek konkrétabban feldolgozva. Ezeket a javaslatokat szövetségünk központi bizottságának legközelebbi Időre vonatkozó programjába Iktattuk és egyrészt az ökonómiai bizottság foglalkozik majd velük, másrészt az elnökség tárgyalja meg ezeket, mégpedig olyan módon, hogy az egyes pontokhoz saját javaslatokat dolgoz ki, Illetőleg bizonyos esetekben változtatásokat. javasol azzal a céllal, hogy a szövetség tagjainak érdekeit védelmezze. sán fáradozik, a jelenleg adott lehetőségek figyelembevételével. Mindezeknél fontosabbnak tartjuk azonban a hazai mezőgazdasági termények és termékek védelmi elveinek kidolgozását a hazai felvásárló szervekkel, valamint a külkereskedelemmel szemben. Ezzel a kérdéskörrel azelőtt csak elvétve foglalkoztak, de a legtöbb munkaterületen egyáltalán nem. Éppen ezért az 1970-es év első felére áttekintés szerzését vettük tervbe. A mezőgazdasági termékek védelmét mérjük továbbá fel külföldön, amivel kapcsolatban tanulmányozni kívánjuk a szomszédos népi demokratikus országok, -például Magyarország, Bulgária, Románia, Lengyelország és más államok mezőgazdasági áruvédelmi politikáját. Ezek az országok nagyon előrehaladtak ezen a téren. Mindez az ökonómiai és jogi szabályzatok rendszerét foglalná magában. A jogerőre emelt feltételek azután védelmeznék a mezőgazdasági termelést az egyéb hazai minisztériumok hatáskörébe tartozó üzemekkel szemben, főleg a mezőgazdasági termények és termékek behozatalával kapcsolatban. A behozatal ugyanis sok esetben a rendelkezésre álló belföldi árura való tekintet nélkül történik és káros kihatással van a hazai termelésre. Ezzel a témával igen behatóan kívánunk foglalkozni, mert kötelességünknek tartjuk az olyan termények előállításának védelmezését, amelyek termeléséhez megvannak a természetadta feltételeink, valamint termelési hagyományaink. 9 Milyen kérdések megoldásával foglalkozik jelen időszakban a Parasztszövetség központi bizottsága, amelyek a társadalom szempontjából fontosak? — Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azon tevékenységünket, amellyel segítségére vagyunk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak olyan Intézkedések kidolgozásával kapcsolatban, amelyek mindenekelőtt az állattenyésztéssel, a vegyszerek használatával és a gépesítéssel állnak kapcsolatban. Az állattenyésztés vonalán például úgynevezett termék-koncepciókat dolgozunk ki. Ezek a koncepciók alapvetően foglalkoznak majd az egyes kérdéskörökkel, mégpedig nemcsak termelési, de ökonómiái, áruértékesítés! stb. szempontból is és kiutat mutatnak majd a jelenlegi helyzetből. Említsük meg az igen fontos szarvasmarhatenyésztésl ágazatot. Ennek termék-koncepcióját úgy kívánjuk kidolgozni, hogy érvényesüljenek az eddig elért legjobb termelési fokozatok eredményei és megszabjuk a további fejlődés irányát. Azok a termelési eredmények, amelyeket például a dunaszerdahelyl járásban az elmúlt év folyamán elértek, nemcsak az európai színvonallal, de szerénység nélkül a világszínvonallal is öszszeegyeztethetők. A további Irányvonal megszabása során figyelembe vesszük a tudományos kutatás ismereteit is, hogy a gyakorlati eredményekkel egyetemben ezeket a legnagyobb körültekintéssel egész Szlovákia mezőgazdaságában érvényesíthessük. FORMALIZMUSMENTES SZOCIALISTA MUNKAVERSENYT H Még a múlt évben hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére megindult a mezőgazdaságban is a szocialista munkaverseny, a párt, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Szlovákiai Egységes Parasztszővetség Központi Bizottságának felhívására. A verseny főleg a sertéshús-termelés emelésére és általában olyan termelési ágakra irányult, ahol alacsonyfokú volt a termelés vagy pedig kevés volt az árutermelés. Bár a verseny a múlt év végéig több mint 300 millió korona értékű árut hozott terven felül, mégsem lehetünk megelégedve az eredményekkel. Valahogy a verseny lendülete alábbhagyott, vagy, nem kívánt ütemben haladt, s csak részlegeredmények születtek. A vállalások következtében például 11 ezer mázsa sertéshúst, 26 millió liter tejet és 8 millió tojást adtak terven felül a mezőgazdasági üzemek, de ennek ellenére, továbbra is hiánycikkbe hús és más mezőgazdasági áruféléből is szűkében vagyunk. — Mi ennek az oka? — merül fel a kérdés. Elsősorban az, hogy a szocialista munkaverseny nem ver gyökeret minden szövetkezetben és így általában lassú az árutermelés emelkedésének üteme. Járásonként van néhány élenjáró szövetkezet, amely támogatja a versenymozgalmat, de a többség csak amolyan formális vállalást tesz. Maguk a szövetkezeti vezetők sem túl sokat törődnek a szocialista munkaverseny kibontakozásával. Hogy a szocialista munkaversenyt egészséges alapokra helyezhessük, elsősorban tisztáznunk kell, hogy milyen módon tervezzük a jövőt. Egyrészt őrizkednünk kell a túlságosan sok nyilvántartástól, nehogy a versenymozgalmat fékezze a bürokratizmus. A másik oldalon viszont el kell érnünk, hogy a szocialista munkaverseny az irányítás szerves része legyen, ami konkrétan annyit jelent, hogy a szocialista versenymozgalmat a szövetkezetekben is be kell venni az évi termelési tervekbe, tehát számolni kell vele, mint olyan tényezővel, amely a termelést előre lendítheti. A szocialista munkaverseny az egyes termelési szakaszokon olyan jelentős termeléstöbbletet hozhat, ami komoly pénzügyi bevételt jelenthet a szövetkezet számára. Tehát azt már tisztáztuk, hogy a Jövőben országos méretben a szocialista munkeverseny kibontakoztatásáért a gazdasági vezetők lesznek a felelősek. A következő gondolatkör az lenne, hogy milyen szakaszra irányítsuk a mezőgazdaságtan a szocialista versenyt. Természetesen fel kell karolnunk minden olyan kezdeményezést, amely a többtermelésre irányul. Azonban, amint a múlt évi felhívások is hangsúlyozták, a mezőgazdaságban főleg az állattenyésztés dolgozói között kell kibontakoztatni a szocialista munkaversenyt. Ezzel párhuzamosan az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága versenyt hirdetett a tagok szociális életkörülményeinek megjavítására is. Főleg a sertéstenyésztés szakaszán dolgozók között kell felkarolnunk a kezdeményezést a többtermelés érdekében, mert amint tudjuk, az üzletekben kevés a sertéshús. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy aránylag rövid idő alatt is Jelentős fordulatot érhetünk el a sertéshústermelésben. Jőnéhány szövetkezetben körülnéztünk és azt láttuk, hogy például a melacelválasztástan igen eltérőek az eredmények. Vannak olyan szövetkezetek, ahol már az anyakocánként! évi 13—14 malacot is megfelelő eredménynek könyvelik el, ezzel szemben más szövetkezetekben 17—18—19, sőt 20 malacot is elválasztanak évente anyakocánként. Ezeknek a tenyészeteknek a dolgozóitól megtudtuk, hogy sok mindentől függ a malacszaporulat. Például Jártunk olyan szövetkezetben is, ahol az éjjeliőr külön díjat kap azért, hogy éjjel felügyel a malacok szoptatásakor. Hogy a verseny formalizmusát elkerüljük, biztosítanunk kell a feltételeket is. Ha a gazdasági vezetők nem teremtik meg a verseny anyagi feltételeit, akkor a dolgozók kezdeményezése nem járhat eredménnyel. Épp ezért hangsúlyozzák azt, hogy a szoclalista munkaverseny a jövőben az irányítás egyik része lesz, mint már azt a múltban is hangsúlyoztuk, a termelés mozgatója. Tehát a szocialista munkaverseny nem lehet csak egy kisebb kollektíva vagy néhány egyén ügye, hanem azzal naponta kell törődni a vezető funkcionáriusoknak is. Hogy ismét visszatérjünk a sertéshústermelés emelésének lehetőségére, meg kell említenünk egy példát. A szilasi szövetkezetben is több malacot akartak elválasztani, hogy idén néhány vagonnal megtoldják a sertéshúseladási tervet. Azonban az átmeneti anyakocák számára nem volt megfelelő és elég 61. A vezetőség nem ült karbantett kézzel, hanem elhatározta, hogy építkezési csoporttal fialtatőt építenek. Az elhatározást siker koronázta, mert rövid idő alatt átadhatták rendeltetésének a 60 férőhelyes fialtatőt, és így lényegesen sikerült a malacelválasztást emelni. Ilyen ötletek más mezőgazdasági üzemben is sikert hozhatnak. A verseny célja, hogy feltárja a retjett tartalékokat, utat nyisson a lehetőségeknek, s így az eddiginél Jóval többet termelhessenek az egyes gazdaságokban. A szocialista munkaverseny mozgalom nem újkeletű, hisz a szövetkezetekben sok állami kitüntetéssel rendelkező élenjáró dolgozónk van. Csak sajnos, az a baj, hogy az utóbbi zavaros politikai időszakban megfeledkeztünk róluk. Elfeledkeztünk azokról a dolgozókról, akik a mindennapi élelmet termelik. Ezt a hibát Jóvá kell tenni. Újra megfelelő szintre kell emelni a szocialista verseny mozgalmát és meg kell Jutalmaznunk mind erkölcsileg, mind anyagilag azokat, akik élenjárnak a termelésben. A szocialista munkeverseny élenjáróit, győzteseit tehát népszerűsíteni kell a sajtó hasábjain és szemléltető egitációval az üzemek, a Járások faliújságjain. A szocialista munkaverseny kibontakoztatása kell hogy felkarolja a dolgozók munkekezdeményezését és mintegy erkölcsi elismerést adjon azoknak, akik a lehetőségeket felhasználva ügyesebben, ötletesebben többet termelnek. Meg kell becsülnünk a dolgozó embert, mert csakis az 6 kezük nyomán emelkedhet az egész társadalom életszínvonala. Ha új alapokra akarjuk helyezni a szocialista munkaversenyt és ha a gazdasági vezetők tényleg szívügyüknek tekintik majd szervezését, akkor a siker nem manad el. Balia József
