Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS Azzal a pszichológiai Jelenséggel kezdeném, hogy általában az a vélemény uralkodik az emberek között, hogy nemzetek mindig voltak és mindig lesznek. Talán ez is az oka, hogy minden nemzet a saját nemzeti kérdését helyezi előtérbe. A valóságban azonban csak egy Illúzióról van szó, habár ennek is van ésszerű alapja és tárgyilagos Indokolása, de történelmi szempontból ez a nézet nem helytálló. Általában ismert tény, hogy a nemzetek viszonylag későn keletkeztek — a kapitalizmus kezdetén. A mai európai nemzetek különféle nemzeti csoportok keveredése folytán jöttek létre. Az olasz nemzet a római, a germán, az etruszk és a görög törzsekből alakult, a francia nemzet a gallok, a rómaiak, a britek és a germánok keveréke. Minden hagyomány, rege és legenda a nemzetek „tisztaságáról“ és „faji felsőbbrendűségéről“ többségében mesterségesen kigondolt és terjesztett, az igazságnak nem megfelelő előítélet és sajnos nem mindig becsületes célokból. A sokmilliós nemzetek önámításának megvan a maga lelki és történelmi alapja és osztálygyökere. Az emberi társadalom fejlődése a kis csoportokból indult és mindig a nagyobb egységek felé haladt. Az alapot a család képezte. Az ősember mindenkit ellenségnek tekintett, aki nem tartozott az ő csoportjába. Még az iskolából emlékezünk arra, hogy az ősember az ellenséget nem táplálta, foglyot nem tartott, hanem legyilkolta. Ennek a kegyetlenségnek tisztára gazdasági okai voltak. Ugyanis az ember nem tudott többet termelni a saját szükségleténél és minden éhes száj felesleges terhet jelentett számára. A helyzet a régi Rómában csak formálisan javult. Itt minden a rabszolgák számától függött, de rabszolgák nem születtek, mivel nem volt joguk családot alapítani. Tehát mindig újakat kellett szerezni és ezt csak erőszakkal, háborúkkal lehetett elérni. Az erőszak együttlhaladt a társadalom osztálytagozódásával. Ebben a kapitalizmus sem képez kivételt. Egyik háború követte a másikat, — megismétlődött az őskor története azzal a különbséggel, hogy már nem a „hús“ megszerzéséről volt sző, hanem a haszonról, a kitermelt javak bekebelezéséről. Az egyén, aki úgy értékeli a jelenségeket, ahogyan azokat az első látásra észleli, szükségszerűen fenyegetve érzi magát a szomszéd nép által. A francia tart a némettől, a német a lengyeltől, franciától stb. Itt is érvényes a tanulság, amelyet olyan nehezen bírunk elsajátítani: hogy a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyeneknek az első látásra mutatkoznak, hanem amilyen a lényegük. Lenin a nemzetiségi kérdést marxista módon közelítette meg. Ennek a hozzáállásnak a lényege az osztályszempont figyelembe vétele. Ez pedig megköveteli, hogy a nemzetiségi kérdést helyesen osszuk be az értékek rangsorába. A kérdés így hangzik: Mi a lényeges a nemzetközi munkásosztály küldetésének és a szocialista forradalomnak a szempontjából? Magától értetődik, hogy az irányadó és döntő az osztályellentétek létezése. Ezért feladata a munkásosztálynak a szocialista forradalom végrehajtása, a tőke uralmának megszüntetése és a kommunista társadalmi rend kialakítása. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lekicsinyeljük a nemzetiségi kérdés szerepét és azt háttérbe szorítsuk. A marxisták nagyon jól tudják, hogy a proletárforradalomnak nemzeti méretekben kell lezajlanía az egyes államok keretében és a munkásosztálynak minden országban a saját burzsoáziája ellen kell a harcot megvívnia. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a nacionalizmus túlsúlyba kerülhet az internacionalizmussal szemben. Hiszen éppen ez a burzsoázia fő célja: kihasználni a nemzeti érzést és az előítéleteket, megosztani a munkásosztályt, legyöngíteni a nemzetközi szolidaritást s egyenként megsemmisíteni a forradalmi erőket. A nemzetköziségnek, mint az osztályharc elengedhetetlen tényezőjének felsőbbrendűsége és a burzsoánacionalizmus elutasítása a marxista tanításban nem valamilyen kieszelt dogma, hanem a társadalom objektív fejlődéséből fakad. Az osztályokat és az osztályharcot nem Marx és Lenin találták ki, ez objektív valóság, csak ők vonták le belőlük a helyes következtetéseket. A burzsoá ideológusok kezdeti dühe és primitív kísérleteik, hogy a szocializmust tudománytalan képzelődésnek nyilvánítsák, már a múlté. Sőt, ma már a szocializmus jogosságát sem tagadják. Most más taktikára tértek át: ki akarnak találni valamilyen kapitalista szocializmust, amely az osztályharcot és a szocialista forradalmat feleslegessé teszi. Hasonló a helyzet a nemzetekre és a nemzetiségi kérdésre vonatkozó nézeteik tekintetében. Amíg a burzsoázia egyrészt táplálja a nemzeti és faji gyűlöletet, másrészt az ipar és kereskedelem fejlődése arra kényszeríti őket, hogy nemzetközileg tömörüljenek. Ha ki akarják használni a modern technikát és tudományt — és ez szükségszerű — kénytelenek átlépni az országok határait és egyetemes társadalmat és piacot, együttműködést kialakítani mindenütt, ahol erre szükségük van. Különféle kereskedelmi egyesüléseket alakítanak ki és nemzetközi intézményeket szerveznek. Ezáltal azonban a burzsoá társadalmi rendszer ellentétei még jobban kiélesednek és tehetetlenségük a társadalmi kérdések megoldására még világosabban mutatkozik meg. Lenin meg volt győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdést egyedül a forradalomban győztes proletariátus oldhatja meg. Ez az egyedüli osztály, amelynek érdeke megerősíteni a munkásosztály egységét és a nemzeteket nagyobb egységekbe tömöríteni. A lenini nemzetiségi politika alapelve: a nemzetek teljes egyenjogúságának elismerése. Ez egyúttal meghatározza a nemzetiségi kérdés megoldásának reális módját is. Emellett a marxisták és Lenin szüntelenül hangsúlyozták, hogy a nemzetiségi kérdést alá kell rendelni az osztályszempontoknak, a nemzeti érdeket az osztályérdeknek. Ez a tétel azonban csak a nemzetiségi kérdés lenini megoldásának feltételei között érvényes. Tanúskodik erről az „Oroszország népeinek jogairól“ szóló nyilatkozat, amelyet a szovjet kormány 1917. novemberében adott ki. Ez az okmány a következő alapelveket mondja ki: 1. Oroszország népeinek egyenlősége és függetlensége. 2. Oroszország népeinek joga a szabad önkormányzatra egészen az elszakadásig és önálló állam megalakításáig. 3. Minden nemzeti vallás előjogainak és egyben korlátozásának megszüntetése. 4. Az Oroszországban élő nemzeti kisebbségek és népcsoportok szabad fejlődése. -pík-A tudományos-technikai forradalom távlatai az NDK-ban Az emberi társadalom küszöbön álló történelmi szakasza vitán felül a tudományos-technikai forradalom kora. Ez természetesen törvényes szükségszerűség, mint ahogy az volt a középkor jobbágyi és kézműves! termelésen alapuló gazdasági rendszere, vagy a kapitalizmus első szakaszában a nagyüzemi gépi termelés kialakulása. A társadalom növekvő igényei mennyiségben és minőségben állandóan növekednek és ez megköveteli a termelő eszközök tökéletesítését, és ami korunkban ezzel egyértelmű, a fejlett tudomány és technika teljes bekapcsolását az ember számára szükséges javak előállításálra. * A Német Demokratikus Köztársaság sikerei a szocialista termelés fejlesztésében ma már világszerte ismeretesek, és ezt még a nyugati kapitalista sajtó sem képes elhallgatni. Ez a 17 millió lakosú szocialista ország ma Európa termelésében az ötödik helyet foglalja el és a világtermelésben a hetedik helyen áll. Ennek a sikernek alkotó tényezői a céltudatos és tervszerű gazdasági fejlesztés a termelés minden ágazatában, a serkentő módon megalapozott verseny, tehát a szocialista rendszer előnyeinek nagyfokú érvényesítése. Természetes tehát, hogy a szocialista országok és a kommunista pártok érdeklődésének előterében áll az a kérdés, hogyan készül fel az NDK a tudományos-technikai forradalomra, milyen módszerekkel akarja érvényesíteni gazdaságában e nagy történelmi jelentőségű szakasz vívmányait. Ezekre a kérdésekre adott választ a IHumanité munkatársának Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az államtanács elnöke. Nyilatkozatát kivonatosan közöljük. A SIKER TITKA Walter Ulbricht mindenekelőtt leszögezte, hogy a dolgozók hatalomátvétele után meg kellett őket tanítani arra, hogy igyekezetüket tervszerűen fejtsék ki, uralni tudják a technika és a tudomány problémáit, meg kellett szervezni s új alapokra fektetni az iskolai tanítást, megjavítani a nemzeti jellegű és szocialista tartalmú kultúrát. A tudományos-technikai forradalom következetes érvényesítésének előfeltétele: a munkásosztály a szocialista gazdasági rendszer segítségével képes elsajátítani az új technikai módszereket, valamint a tudomány és technika korszerű feladatait. Ez a legfőbb jellemzője a tudományos és technikai forradalomnak az NDK- ban. Sikereink titka a tömegek kezdeményező aktivitásában, az alulról jövő önkéntes verseny mozgalomban és az új szocialista iskolarendszerben rejlik. A kapitalista országok főleg azzal számolnak, hogy a tudományos-technikai forradalom problémáit a menedzserek, valamint a mérnökök és technikusok szűk köre fogja megoldani. Természetesen mi is számolunk vezető tudományos dolgozóink legaktívabb részvételével, de egyúttal lehetővé tesszük az új technikai módszerek elsajátítását és ennek megfelelő műveltséget nyújtunk összes dolgozóinknak. Bevezettük a tízéves kötelező politechnikai tanítást. Gyermekeink már az első osztályban matematikát tanulnak. Főiskolai reformunk célja eltávolítani a konzervatív és elavult módszereket. A tanítás az új szellemi és technológiai ismeretek alapján folyik, s a nyolcvanas évek várható fejlődési fokát veszi tekintetbe. Már most előkészítik az ifjúságot a 2000. évre. ELENGEDHETETLEN EGYÜTTMŰKÖDÉS Walter Ulbricht elvtárs lényegesnek tartja a szocialista államok sokoldalú és elmélyült együttműködését. Az NDK sok egyezményt kötött a Szovjetunióval és a többi szocialista államokkal a standardizáció, a normalizáció és a projektumok cseréje területén Majd elmondotta, hogy a népgazdaságot többször is át kellett építeni. Az energianyerés tekintetében a barnaszénről először át kellett térni a kőolajra, majd a földgázra. Több gyárat át kellett építeni és több új üzemet kellett létesíteni. De ezt már évekkel azelőtt előre látták és átképezték a dolgozókat. Lényeges az, hogy ezáltal senki sem vált munkanélkülivé. DEMOKRÁCIA NÉLKÜL NEM MEGY Szocialista demokrácia nélkül, munkaverseny nélkül és a dolgozók kezdeményezése nélkül ezeket a problémákat nem bírtuk volna megoldani. Nálunk a munkások és képviselőik döntenek a tervről, vitatkoznak rajta és előre tudomásuk van a szerkezeti változásokról. A terv nem merev dogma, a terv fejlődik és a tervezés módszerei változnak. Hogy milyen lesz a tudományos technikai fejlődés a következő évtizedekben, hogyan tartjuk be ennek ütemét, milyen problémák merülhetnek fel a kutatás, az iskolázás és a termelőerők fejlődése terén, ezekre a kérdésekre prognózist dolgoztunk ki. Nem a mából indultunk ki, hanem a 80-as, 90-es évek feltételezett realitásaiból. A LEGFONTOSABB AZ EMBER A legfontosabb az, hogy a tudományos technikai forradalom a szociális gazdasági rendszer alapján társadalmunk és minden egyes dolgozó érdekeit szolgálja. Még nem értünk el mindent, de közeledünk a szocializmus végső győzelméhez. A legnagyobb eredmény, hogy e nagy társadalmi fejlődés körülményei között megváltozik az emberek arculata és jelleme. A szocializmus nemcsak azért fejlődik, mert megváltoznak a termelési viszonyok, de azért is, mert a dolgozók tudotosították, hogy ez a rendszer mindenkit kielégít. Ezzel a tudattal együtt a kulturális színvonal is emelkedik. A tudományos-technikai feltételei között a dolgozók egyéniségének új, pozitív jellemvonásai alakulnak ki, amely a társadalmi valóság kifejezése. Ez a változás a mi fejlődésünk fő eredménye, ez a mi legnagyobb sikerünk — fejezte be nyilatkozatát Walter Ulbricht. —p— Olvasóink figyelmébe! Az utóbbi napokban több Olvasónk panaszolta, hogy a Szabad Földművest a hét vége helyett a következő hét első napjaiban kapja meg. Kétségtelen, hogy a panaszok jogosaknak bizonyultak, annál is inkább, mert szerkesztőségünk pár hónappal ezelőtti ígérete alapján feltételezhető volt, hogy ezek a bosszantó jelenségek többé nem fordulnak elő. Tekintettel arra, hogy lapunk nem a szerkesztőség hibájából érkezett megkésve az előfizetőinkhez, a panaszokat kiváltó jelenségek okát a nyomdában és a Postai Hírlapszolgálat expedíciós osztályán kerestük. Megállapítottuk, hogy a lap kései megjelenésének legfőbb oka az volt, hogy a náthaláz — járvány nyomdászainkat sem kerülte el, s így a csökkent létszám mellett képtelenek voltak a szerződésileg megállapított időre elkészíteni a Szabad Földművest. A nyomda vezetőségétől ígéretet kaptunk arra, hogy a jövőben, minden szerdán délután átadja a Postai Hírlapszolgálatnak a kinyomtatott Szabad Földművest, a posta pedig vállalta, hogy csütörtökön reggel útnak indítja lapunkat. Kérjük olvasóinkat, hogy a jövőben is értesítsenek bennünket, ha netalán megkésve kapják a Szabad Földművest. Szerkesztőség A német képlet Kétségtelen, hogy a német kérdés, tehát a két német állam viszonyának rendezése, az NDK nemzetközi jogi elismerése, s nem utolsó sorban a szövetségi köztársaság és a szocialista országok közötti kapcsolatok normalizálása az európai politika egyik kulcskérdése. Ha figyelemmel kísérjük az előbb felvetett problémák megoldására tett törekvéseket, leszögezhetjük, hogy azok gyújtópontjában egyszer s mindenkor az európai realitások elismerése áll. A szociáldemokraták választási győzelme közelebbről vizsgálva szintén itt gyökerezik, a szociáldemokrata vezetők ún. „reálpolitikája“ megtette a maga hatását. Tény viszont, hogy Brandt koncepciója sok kívánnivalót hagy maga után, ugyanakkor természetesen figyelembe kell venni, hogy az ellenzékbe szorult CDU/CSU egyre élesebben támadja az új nyugatnémet kormány pozitívnek minősíthető megnyilatkozásait. Ettől eltekintve, történtek már ígéretes diplomáciai kezdeményezések. Politikai megfigyelők így bizonyos haladásra következtetnek abból a tényből, hogy Egon Bahr bonni államtitkár felújította megbeszéléseit Moszkvában a szovjet vezetőkkel. Mint ismeretes, a tárgyalások fő témája az erőszakról való lemondás, illetve egy ilyen szerződés megkötése. Feltehetőleg, folytatódik majd a lengyel—nyugatnémet párbeszéd is, s amitől tán a legtöbbet vár a közvélemény, az a küszöbön álló Stoph—Brandt találkozó, amelynek technikai előkészítése máris folyamatban van. Megmozdult tehát az állóvíz, viszont becsléseinkben a tárgyalások kimenetelét és általában a német kérdés megoldását illetően óvatosnak kell lennünk. Erre int bennünket az a közös közlemény is, amelyet Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter NDK-ban tett látogatását követően hoztak nyilvánosságra a napokban. Ez a dokumentum hangsúlyozza, hogy az „NDK-nak minden korlátozás nélkül és egyenlő jogok alapján kell résztvennie a nemzetközi együttműködésben.“ Érvényes ez tehát a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyára is, Brandt viszont (emlékezzünk vissza politikai expozéjának kitételeire) ezekben a kérdésekben nem foglalt mindeddig határozottan állást, s kérdés, vajon ki meri-e mondani a végszót. A Hallstein-dnktrína bősz védelmezői, a kereszténydemokraták és keresztényszocialisták politikusai már-már hazaárulással vádolják a Brandt-kormányt, holott tulajdonképpen mindössze néhány bátortalan lépést tett, amelyek az európai realitások, a második világháború utáni status quo elismerése irányába mutatnak. Tagadhatatlan, hogy mindezek alapvetően fontos kérdések. Az Odera—Neisse határ, a két német állam közötti határ, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerésén állhat, vagy bukhat az európai biztonsági értekezlet összehívása, illetve annak kimenetele. A szocialista országok méltán történelmi jelentőségűnek nevezett kezdeményezése ma a világ közvéleménye érdeklődésének a középpontjában áll. Kontinensünk biztonsága általában, a világbéke szempontiából is rendkívüli fontosságú. így azután a feszültség enyhítésére irányuló törekvések útjából — amelyek a szocialista országok külpolitikai vonalvezetésének mintegy gerincét alkotják — mielőbb el kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek léte eleve kilátástalanná teheti Európa nénei és nemzetei álmának megvalósulását. Az utóbbi hónapok erőfeszítése, a szocialista országok fokozott diplomáciai aktivitása meghozta első gyümölcseit. Az atomsorom póegvezmény életbe lépése, mór fontos határozatok a fegyverkezés megakadályozására, mind, mind a szocialista tábor kezdeményezése nyomán valósultak meg. További erűpróbaként tehát a német kérdés, és az ezzel szorosan összefüggő európai biztonsági értekezlet összehívása, annak alapos előkészítése áll előttünk. Viszont az éremnek másik oldala is van. Nem csupán rajtunk múlik! . .. Ebben oz esetben többek között azon is, vajon Brandt kormányának pozitív megnyilatkozásait valóban konkrét és ilyen irányú lépések is követik-e majd. (p) ;K
