Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-07 / 10. szám

KISÁLLATTENYÉSZTÉS.

A naposlibák h6igénye életük első napjaiban, elég nagy. Kis létszám esetén a kotló biztosítja ezt, ha azonban nagyobb számú növendék libát kíván valaki nevelni, megfelelően száraz, fűthető, fertőtlenített nevelőhelyiség szükséges. A nevelőhelyiség hőmérséklete 18—20 °C legyen, a műanya alatt pedig az első napon 32 °C-ot kell biztosítani. Almozásra szalmaszecskát használjunk 10—15 cm vastagon, amit — ha átnedvesedik — állandóan cserélni kell. A vásárolt napos állatok élénkek, nem ragacsosak, felszívódott köldökűek legyenek. Továbbtenyésztésre legalkalmasabbak az áprilisi keltetésű libák. A korábbi kelésüket pecsenyelibának, a májusban, júniusban kelt libákat májlibának neveljük. A mflanyák fűtését fokozatosan csökkentsük naponta 0,5 °C-kal úgy, hogy a harmadik hét végén a hőmérséklet 18—20 °C legyen. Az első 10 napon éjjel-nappal fütsünk, ettől kezdve a kislibákat fokozatosan szoktassuk a külső hőmérséklethez. Száraz, enyhe időben, a harmat felszáradása után engedjük ki őket. Éjjel azonban fűteni kell vagy a helyiséget, vagy a műenyiákat, mert az éjszakák hűvösek, az állatok fáznak, összebújnak, tapossák egymást és ilyenkor több elhullik.

Ä naposlibáknak első eleségül adjunk finomra darált kukoricát, aprított zölddel keverve és helyezzünk el az almon apró füvű gyeptéglát. 3—4 nap után fokozatosan áttérhetünk a fehérjedús keveréktakermányok etetésére. A második napon kölesszemnél nem nagyobb, szitált kavicsot is adunk eléjük egy külön vályúban. A negyedik héttől kezdve a keveréktakarmányba szemes búzát vagy árpát is keverünk, eleinte csak kisebb mennyiségben. A szemes eleséget gyorsan megszokják és ezután, különösen az esti utolsó etetésre, szemes gabonát adunk. Az első héten kétóránként etessünk, az etetések számát fejlődésük arányában csökkentsük. Két-toárom hetes kor előtt ne engedjük vízre a libákat. Itatójuk se legyen olyan, hogy abban törődhessenek, pihetollukat eláztassák. Ha a libák megszokták a külső hőmérsékletet, egész nap a legelőn lehetnek és a takarmányukat is ott fogyaszthatják. Ilyenkor víz is legyen előttük.

A naposkacsák szállítása körültekintőbb és gyorsabb munkát követel, mint más naposbaromfié. Ez a legnagyobb nehézség egyéb naposállatokkal szemben, amelyek 48 órát is kibírnak, étlen-szomjan. A naposkacsát 24 órán belül meg kell etetni, mert azután már nehéz evésre szoktatni. Az elöregedett kiskacsa lefogy, kiszárad s rövidesen elpusztul. A kászívesen járnak rá, s ott élelmük egy részét megtalálják.

A pulykapipe életének első heteiben igen érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, a leggyámoltalanabb a baromfifajok között. A háztájiban ezért legeredményesebb az egészséges kotlóval való nevelés. A pulykapipék több meleget kívánnak, mint a tyúkcsibék, azért helyes, ha a helyiséget 20—22 fokos hőmérsékleten tartjuk az első hetekben. A műanya

Ä Indák, kacsák, pulykák gyöngytyúkok nevelése a háztájiban

csák rövidebb ideig kívánják a meleget, mint más fiatal állat, a negyedik héttől kezdve már hűvösebb helyen is jól megvannak. Az első héten 30—32 °C, a másodikon 26, a harmadikon 20 °C legyen a hőmérséklet a műanyák alatt, illetve a nevelőhelyiségben. A nevelőhelyiséget kiadósán almozzuk szalmaszecskával, és állandóan gondoskodjunk arról, hogy száraz legyen. Etető-itató edényeiket célszerű tálcára helyezett dróthálóra tenni, ellenkező esetben sok vizet szórnak ki s átnedvesítik az almot. Az első napokban a víz lehetőleg langyos legyen.

A kacsák a pépszerűen elkevert táplálékot fogyasztják legszívesebben. A keverékben sok zöld és némi állati fehérje, (tej, tojás, túró) legyen. Táplálékuk ugyanazon takarmányból keverhető, mint a csirkéké, azonban sok apróra szecskázott zöldet keverjünk bele. A kiskacsákat az első három héten legalább hatszor etessük naponta. Kacsákkal már fiatal korban sok répa és főttburgonya etethető. Ha víz van a környéken, a kacsák

alatt az első napon 35 fok legyen, amit hetenként 2—3 fokkal csökkenthetünk.

Az első napokban figyelni kell arra, hogy minden pipe eszik-e, menynyire telt a bögye. Az ügyetleneket kézből etetjük. Már az első naptól kezdve apróra vágott hagymaszárat, zsenge zöldlucemát tegyünk a darakeverékbe és fölözött tejjel gyúrjuk össze. Az így készült lágyeleséget mindig frissen készítsük és csak anynyit, amennyi egy etetésre elfogy. Ha van, az első hetekben feltétlenül adjunk túrót, keményre főtt vágott tojást. A darakeverék álljon kukoricából, árpából, szitált zabdarából, búzakorpából, borsődarából és 3 % takarmánymészből. Feltétlenül egészítsük ki a keveréket ásványi és vitamin premixszel. Már a második napon gondoskodjunk köles nagyságú, szitált kavicsról. Az első etetéstől kezdve állandóan álljon előttük tiszta, nem túlságosan hideg, friss ivóvíz.

8—10 napos korukig ne engedjük ki a szabadba a kispulykákat, mert nagyon érzékenyek a szélre és a nedvességre. Ezután is csak száraz, szélcsendes időben engedjük az udvarra, a tűző naptól védjük őket. Különösen óvni kell őket öthetes koruk körül, amikor nyaklebenyük nőni, vörösödni kezd. Kéthónapos korukra „kihányják“ a vörösüket, utána már nem érzékenyek.

A gyöngyös tartása ott olcsó, ahol szabadon . kóborolhat, maga keresi meg táplálékának negyedrészét. Általában a tyúk csibéinél könnyebben nevelhető, csak az első és második héten igényesek az elhelyezés, takarmányozás és ápolás szempontjából. A gyöngytyúkok rossz kotlók, ezért a háztájiban inkább tyúk-, pulykakotlót vagy műanyát használjunk a neveléshez. Egy jó kotló alá 30—50 gyöágyöscsibét rakhatunk. Sokan keltetnek és ezt kiegészítik a keltetőből vásárolt csibékkel. Arra ügyeljünk, hogy azonos korúak legyenek, mert a különböző korúnkat a kotló nem mindig fogadja el.

Száraz, világos, tiszta levegőjű helyiség szükséges. A padozatot 10 cm vastagon szalmaszecskával (búza, rozs) vagy gyaluforgáccsal almozzuk. Amennyiben az időjárás engedi, a gyöngyöscsibék minél többet tartózkodjanak a szabadban, füves szérűskertben, gyümölcsösben. Az első kéthárom héten a kotlóst rakjuk borító alá, hogy el ne kóboroljon a csibékkel. A gyöngyösök nevelési időszaka április második felében a melegebb időszakra esik, azonban a külső szabad hőmérséklethez fokozatosan szoktassuk az állatokat. Nedves fűbe eleinte ne engedjük őket, óvni kell a fiatal csibéket a tűző naptól is.

A gyöngyöscsibék begye igen kicsi, ezért 1—2 óránként kell etetni őket. Az első táplálék tojás, tej és darakeverékből álljon. A darakeverékben adhatunk 45—50 % kukoricát, 5—6 % árpadarát, 6 % korpát, 20 % szója-, napraforgópogácsa darát, 4 % lucernalisztet, 2 % takarmánymeszet, 1 % ásványi és 2 % vitamin premixet. A második héttől kezdve rovarok híján finomra szecskázott zöld- és húsvagdalék a legjobb eledelük, de már a kifutóban Is sok táplálékot találnak. Megfelelő területen azonban a gyöngyöscsibék már a második hónaptól kezdve találnak annyi táplálékot, hogy azt csak este kell 5—20 g maggal kiegészíteni.

Rimler Károly

Eredményes baromfihizlalás Alsószemeréden

Az alsöszemerédi szövetkezetben mindig gondot okozott a termeléssel kapcsolatos problémák megoldása. Valahogy a kezdésre kellene visszavezetni az örökös nehézségek okát. Most azonban nem ez a célom, hanem az, hogy elmondjam, mégis van fejlődés.

Évek éta nem, jártam a faluban. Őszintén szólva szándékosan tettem, hogy egy idő után fölmérője lehessek az ottani lassú, de létező fejlődésnek. Lehet, hogy egyesek mosolyognak ezen. Én persze ezt nem tenném. Azért nem, mert alaposan ismerem az ottani problémákat.

Evekkel ezelőtt sok mindennel próbálkoztak a helyzet konszolidálása érdekében, de valahogy nem ment a dolog. Aztán odakerült egy ember elnöknek. A neve nem fontos, — mert akiket illet, úgyis tudják kiről van sző, — hanem az már igen, hogy ez az ember — aki jelenleg is elnöke a szövetkezetnek — sokat gondolkodott a dolgok fölött.

Naponta utazik Gyerkről a hajnali busszal. Az esetek legtöbbjében hamarább az istállókban található, mint a falusi állatgondozók. Figyeli, ellenőrzi, vizsgálja a fejleményeket.

Egy szép napon azzal állt a tagság elé, hogy valami újjal, több hasznot hozóval kellene kezdeni, s tanácsára hozzákezdtek 10 ezer baromfi hizlalásához. Kezdetben a Plymouth Cor-A nyulak ved lése

IDŐSZAKA

A tyúkfélék vedlése gyorsan zajlik le és jól látható jelei vannak, a nyúlé viszont gyakran alig észrevehető. A nyulak évente kétszer váltják prémjüket. A szőrzet főként tavasszal (február—márciusban) és ősszel

(szeptember—októberben) újul meg.

Az őszi vedlés a legfontosabb, mert ezalatt fejlődik ki a téli bunda, amely az állatot megvédi a téli időjárás viszontagságai ellen. A vedlésnek ez az Időszaka eléggé változó, és több tényezőn múlik, mint pl. az örökletesség, az időjárás, a hőmérséklet, a takarmány és az elhelyezési viszonyok. Ha az ősz meleg és száraz, a vedlés később kezdődik. Ha a nyulak betegesek, vagy rosszul tápláltak, a vedlés szintén későbben kezdődik és jobban elhúzódik. Ha a nyulak jól védett

ketrecben vannak elhelyezve, a téli bunda gyakran kevésbé tömött.

JELEI

A vedlésről úgy győződhetünk meg, hogy a nyulakat a szőr ellenében ■hátulról előrefelé végigsimítjuk. Ha a folyamat megkezdődött, szőrszálak válnak le az állatról. A ketrec ajtajához, oldalaihoz tapadó szőrzet is jelzi a vedlést. A bunda színe is elárulja, mert a szőrzet egy része fakó, fénytelen, a váltott része pedig fényes, selymesen csillogó. A vedlés körülbelül egyhónapig tart. A szőrzet lassan és folyamatosan cserélődik ki.

JELENTŐSÉGE

A vedlés természetes jelenség, noha ezalatt az időszak alatt az állat nincs

kondíciója teljében. Ebben az időben tehát a tenyészállatokat gondosabban kell kezelni, s az állatok ilyenkor arra sem alkalmasak, hogy kiállításba küldjük őket. A vedlés után az állatok „kiállítási bundát“ öltenek magukra, ahogyan mondani szokták: a vedlés felöltözteti őket.

GONDOZÁS A VEDLÉS IDEJÉN

A megfelelő bőséges takarmányozásról nem szabad megfeledkezni. A vedlés elősegítése érdekében olajos magvakat, olajpogácsát (napraforgót), ásványi anyagokat, néhány gramm húslisztet, vagy néhány centigramm kénvirógot kell Juttatni az állatoknak, de legegyszerűbb, ha ebben az időszakban keveréktakarmány áll rendelkezésükre. K. 1.

nich fajtát hizlalták. Az eredmény 65 nap alatt 1,10 kg-ns súlygyarapodás volt darabonként.

A második fordulóban és a továbbiakban a Huhhard és a Lóhmann hústípusú fajtát vásárolták. Ezeknél 60 nap alatt elérték az 1,30 kg-os darabonkénti súlygyarapodást. Nem kevesebb, mint 120 ezer darab baromfit fogtak hizlaldába, s ebből a mennyiségből 80 ezret hamarosan piacra adtak, ami természetesen a kiváló minőségű abraktakarmánytél is függött.

Kezdetben két hétig indítótápként a BR—1-es tápot, a hizlalás befejezéséig pedig a BR—2-es hizlalótápot használták. A szövetkezet elnöke és a tagság elégedett az elért eredménynyel, mert az alsöszemerédi feltételek mellett minden kiló baromfihús után 3 korona tiszta haszna maradt a gazdaságnak, amihez hozzájött még a növekedési prémium is.

Az Ipolysági keverőüzemből kapott indító- és hizlalútáppal elégedett a szövetkezet vezetősége. Kiváló minőségű takarmánynak tartják, mert 2,60—2,70 kg abrakkeverékkel elérték az 1 kg-os súlygyarapodást, s ez igen jő eredmény.

Az állatoknak szárazon mindig a szükséglet szerint adagolják a keveréket, hngy a nap minden időszakában táplálkozhassanak. Hiszen a falánk állat úgysem fogyaszt többet a kelleténél, s amit megeszik, az nem vész kárba.

Tavaly a hizlalt baromfiból négy csoportnyit értékesítettek, s a hizlaldák kiürítése után alapos fertőtlenítés következett, hogy az új állomány tiszta, csíramentes környezetbe kerülhessen.

A múlt esztendei baromfihizlalás ugyan haszonnal járt, mégis eléggé drágának bizonyult, mert a szövetkezet kénytelen volt vásárolni a takarmányt. Ezért tavaly ősszel a vetésterületet úgy rendezték — és idén tavasszal is hasonló a szándékuk —, hogy olyan területet vessenek be gabonafélékkel, hogy abrakból önellátók lehessenek. Ez természetesen újabb merész lépés a gazdálkodás konszolidálódása felé, mert eddig az abrakellátás sok gonddal járt.

Végeredményben el kell még mondani, hogy Alsószemeréden az állattefiyésztés több mint 200 ezer koronával túlteljesítette a múlt esztendei pénzügyi tervet, ami nagyon bíztató, s az összeg jé részét a baromfihizlalásból szerezték.

HOKSZA ISTVÁN

A takarmányozás és a to|ás nagysága

Hogy milyen tojásokat adnak tyúkjaink, azt elsősorban a fajta határozza meg. A tojőhibrldek például nagyobbakat tojnak, mint a hempshirek vagy a magyar fajták.

A tyúk kora is döntő tényező. A másodéves tyúkok tojásai nagyobbak, a jércetojások a jércék túl korai ivarérése következtében a termelés első heteiben nagyon aprók Is lehetnek.

Hogy tyúkjaink olyan nagy tojásokat adnak-e, mint amilyeneket fajtájuk és koruk szerint képesek lennének, azt nagymértékben befolyásolja a takarmányozás és elsősorban a vízellátás.

Egy tyúk napi vízszükséglete általában az optimális 12—18 °C-os hőmérsékleten a napi takarmányadag kétszerese. Ez azt jelenti, hogy napi 10—12 dkg takarmányfogyasztás számítva, a napi vízszükséglet körülbelül Vi liter viz , tyúkonként. Nagy hőségben, nyári kánikulában azonban a vízszükséglet a takarmányadag ötszörösére Is növekedhet.

A megfelelő mennyiségű Ivóvíz biztosításával is csak akkor érhetjük el a kívánt eredményt, a szép, nagy tojásokat, ha az ivóvíz hőmérséklete is megfelelő. A tyúkok a 13—18 °C hőmérsékletű vizet kedvelik. A fagypont körüli ivóvíz veszélyezteti a tyúkok egészségét, ezenkívül felmelegítésére a szervezet energiát használ fel, és ez drágítja a termelést. Viszont a kívánatosnál melegebb vizet a tyúk sem szereti: a 30 °C feletti hőmérsékletű vízből a tyúk alig iszik.

Nálunk nincs vízvezeték, — nincs egyenletes vízellátást biztositó önitatő sem. Ha valami ok miatt szűkösebben jutnak ivóvízhez a tyúkok, mindjárt sok az apró tojás.

A takarmány energiaszintje is döntő tényező a tojásnagyság szempontjából. Ha az energiaszint túl magas a takarmány fehérjetartalmához képest, akkor az elégtelen fehérjeellátás következtében a tyúkok keveset tojnak, sőt el is híznak, és ez nem kívánatos. Ha viszont az energiaszint alnacsooy a takarmány fehérjetartalmához képest, akkor a tojáshozam nagy lesz ugyan, de a szervezet túlságosan leromlik.

A nagy termelésre képes tojőhibridek számára magas fehérjetartalmú, de ugyanakkor magas energiaszintű keveréktakarmány szükséges a folyamatos termelés biztosítása s a jő kondíció fenntartása érdekében. A baromfitenyésztésben élenjáró nyugati országokban egyre több olcsó állati zsiradék áll rendelkezésre, ezért ún. zsírdúsítással állítják elő a taka rmá n у keve réke két. H u I led ékzsfrokból ún. zsírport készítenek, s 3—4 %-ot adnak belőle a takarmánykeverékhez.

К is é riet e к be n be igazo I ód o 11, hogy ez az ún. zsírdúsítás növeli a tojást.

Ha hozzájutok olcsó hulladék-zsiradékhoz, évek óta a tojótyúkokkal etetem meg. Kisüzemben leghelyesebb felolvasztani, vízben jól elkeverni. Így darával keverve, egyenletesen jutnak hozzá a tyúkok vagy ledarálva, forró vízben keverem el a zsiradékot. Amikor így néhány napig zsírt etetek tyúkjaimmal, mindig feltűnően nagyok a tojások.

A hulladékzsír etetésének azonban van egy nagyon fontos szabálya: avas zsírt nem szabad etetni! Ennek következtében ut. a takarmányokkal felvett vitaminok egy része megsemmisül, ezáltal vitanimhiány s annak sokféle káros hatása, csökkent ellenállőképesaég és különféle betegségek támadnak.

Cs. I.

A martosi szövetkezetben is egyre gyarapodik a kiscsirkék száma, hogy a tojótyük-állomány utánpótlása ne ütközzék nehézségekbe. Foto: nki