Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-07 / 10. szám

A második világháború után a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági földterülete több mint 160 ezer hektárral csökkent. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva — úgy abszolút, mint relatív mértékben — megnövekedett. A fejlődés elsősorban a párt és az állami szervek céltudatos munkájának köszönhető, ami a mezőgazdasági őstermelők és a feldolgozó vállalatok közötti kooperációban Is megmutatkozott.

Az állami mezőgazdasági vállalatok a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a szövetkezetek megállapításában fontos szerepet töltöttek be, az NDK mezőgazdaságában jelenleg mégis a szövetkezeti szektornak van döntő jelentősége.

Az NDK-ban jelenleg 11513 mezőgazdasági termelőszövetkezet van, ebből 5759 III. típusú, 5754 pedig I. és II. típusú. A szövetkezeti dolgozók együttes létszáma 957 400 fő. A szövetkezeti szektor 78,8 %-ban részesedik az ország húsellátásában, 92,9 százalékban a tejellátásban, 65,5 °/oban a tojásellátásban, 95,3 %-ban a burgonyaellátásban és 93,2 %-ban a cukorrépa termesztésben. Az NDK mezőgazdaságának leggyorsabb ütemű fejlődése az 1955 és az 1968 közötti időszakra esik, mely idő alatt a növénytermelés növekedésének az indexe kereken 200, a mezőgazdasági termelés átlagos növekedésének az indexe pedig 177,6 volt.

A vállalatközi együttműködés fő szervezési formái

A szövetkezetesítés folyamatában Jelentős szerepet töltöttek be a gazdák önsegélyező szövetkezetei, melyek sok helyen az I. és a II. típusú szövetkezetek alapjait képezték. Az I. és a II. típusú szövetkezetek további együttműködése révén alakultak ki a már koncentrált termeléssel rendelkező III. típusú szövetkezetek. A további fejlődés folyamán a kisebb szövetkezetek nagyobb egységekbe tömörültek, és jelenleg egy termelőszövetkezet átlagos földterülete 676 hektár.

A vállalatok közötti együttműködés elsősorban a szolgáltatásokat nyújtó közös vállalatok fejlesztésére irányult, valamint termelési jellegű közös vállalatok létesítésére. Ennek keretében gyakorlatilag két forma alakult ki, az egyik a szövetkezeti kooperáló vállalat, amelyik főleg a tagvállalatok kooperációs együttműködését van hivatva fejleszteni, a másik pedig a szövetkezetközi társult vállalat, amelyik nagyobb önállósággal rendelkezik kifelé is, és az integrációs folyamat magasabb formáját képezi.

Szövetkezeti kooperáló vállalatok

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, más szocialista szervezetek és kereskedelmi szövetkezetek az állam támogatása mellett közös szövetkezeti vállalatokat hoznak létre. Ezekben a közös vállalatokban koncentrálódik a termelés, lehetővé válik a magasabb fokú szakosítás és a haladó munkaszervezési módszerek bevezetése. Ez a termelési eredmények és a munka termelékenységének a növeléséhez vezet, csökkentve a termelési költségeket és növelve a vállalkozás eredményességét.

A szövetkezeti kooperáló vállalatok típusai az NDK mezőgazdaságában eltérőek a különböző helyi viszonyoknak és adottságoknak megfelelően. Az eltérő szervezési formákat a vállalkozásban való részesedés és az elosztás különböző megoldásai is jellemzik.

A termelési ágazatok szerint a szövetkezeti kooperáló vállalatok három típusát különböztethetjük meg. Ezek a következők:

a) a zöldség- és virágkertészettel foglalkozó vállalatok,

b) szakosított mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalatok,

c) mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó vállalatok.

A szövetkezeti kooperáló vállalatok a betársuló vállalatok önkéntes elhatározása és közös megegyezés alánján jönnek létre, miközben ezek megőrzik jogi és gazdasági önállóságukat. A közös vállalatok a legtöbb esetben csak egyes szakosított termelési ágazatokkal foglalkoznak, pl. sertéshizlalással, malacneveléssel stb. Vannak növénytermesztéssel foglalkozó közös vállalatok is. Az olyan szövetkezeti kooperáló vállalatok, ahol a művelt termelési ágazatok magukba foglalják úgy a növénytermesztés, mint az állattenyésztés egyes szakaszait, a közös vállalkozás rendszerint magasabb szintű szövetkezeti termelési egységgé alakul át, s a betársult vállalatok jogi és gazdasági önállósága is módosul.

A szövetkezeti kooperáló vállalatok termelési eredményeiből a betársult vállalatok az anyagi, technikai és más vonatkozású hozzájárulások, valamint a munkákban való részvétel arányában részesednek, a részesedés formáját a közös vállalat tervében előre kidolgozzák.

A szövetkezeti kooperáló vállalatok legfőbb szerve a közgyűlés. A közös vállalat vezetését az elnök, az ökonómus, az agrotechnikus és zootechnikus, esetleg további technikusok látják el, akiket az egyes tagvállalatok javasolnak. Ezek a vezető dolgozók egyúttal saját vállalatuk ügyeit is intézik, a közös vállalatnak tehát gyakorlatilag nincsen fizetett apparátusa. A közös szövetkezeti vállalatok szervezési alapjául az állami hirdetményként közzétett törvényerejű szabályzati minta szolgál.

Szövetkezetközi társult vállalatok

A szövetkezetközt társult vállalatok között vannak termékeket értékesítő

vállalatok, meliorációs vállalatok, szállító vállalatok, növényvédelmi és tápanyagellátó vállalatok, közös szakintézmények, és szakosított mezőgazdasági termeléssel foglalkozó közös vállalatok.

1968 végén az NDK-ban 765 szövetkezetközi mezőgazdasági szállító vállalat működött saját technikai és gazdasági alappal, 205 meliorációs szövetkezet, továbbá 432 szövetkezetközi mezőgazdasági építkezési vállalat, amelyek az egyes tagsági vállalatokban működő építkezési csoportok és brigádok összevonásával jöttek létre felszerelésükkel együtt. A feldolgozó szövetkezetközi vállalatok közül a burgonya-feldolgozó vállalatok vannak túlsúlyban.

A szövetkezetkor mezőgazdasági vállalatok a közös vállalatokhoz hasonlóan szabályzati minta szerint gazdálkodnak, a lényeges különbség azonban abban van, hogy a szövetkezetközi vállalatok önálló gazdasági és jogi személyt képeznek, melynek az élén az igazgató és fizetett apparátus áll. A szövetkezetközi vállalat nyeresége gyakorlatilag a tagvállalatoknak nyújtott szolgáltatások kedvezőbb tarifarendszerében érvényesül. Amenynyiben a vállalat ebben a formában nem képes a vállalati nyereséget realizálni, akkor azt a tagvállalatok között a vállalt hozzájárulás arányában osztják szét. A hozzájárulást képezheti a költségekhez való anyagi hozzájárulás, munkaerővel való hozzájárulás, termékekkel való hozzájárulás stb. Ezért a nyereségben való részesedést különböző kombinált koefficiensek segítségével oldják meg.

A szövetkezetközi mezőgazdasági vállalatok tagsági vállalatait elsősorban mezőgazdasági és kertészeti termelőszövetkezetek képezik, képezhetik továbbá közös kooperációs vállalatok, állami gazdaságok, kereskedelmi szervezetek és feldolgozó, valamint élelmiszeripari vállalatok. Az utóbbi időszak fejlődésére jellemző, hogy a szövetkezetközi vállalatok bázisán jelentékeny termelési kapacitással rendelkező élelmiszeripari feldolgozó vállalatok fejlődnek ki. Ilyen például a Rostock-i szövetkezetkőzi tejkombinát napi 100 ezer literes kapacitással.

A társult mezőgazdasági vállalatok valamennyi típusa saját alapszabállyal rendelkezik, amit az említett szabályzati minta szerint dolgoznak ki, figyelembe véve a közös vállalkozás saját feltételeit. Az alapszabályok képezik azt az alapvető jogi normát, ami a vállalatok keletkezését és megszűnését, a tagvállalatok jogait és kötelességeit, valamint a közös vállalkozás gazdasági tevékenységét szabályozza.

A mezőgazdasági vállalatok társulásait járási, kerületi és országos szinten a mezőgazdasági termelési és élelmiszeripari tanácsok irányítják és szinte naponta konkrét segítséget nyújtanak a kooperáló vállalatoknak. A mezőgazdasági vállalatok gazdasági együttműködése a szövetkezetesítés egész folyamata alatt jellemezte az NDK mezőgazdasági termelését, a kooperáció már az első szövetkezetek megalakulásának idejében mély gyökereket vert és így a mezőgazdasági

vállalatok vezetői jelentős tapasztalatokkal is rendelkeznek ezen a téren. {Írről tanúskodik az a hatalmas előretörés is, ami a szövetkezetek közötti együttműködés jelenlegi szakaszában mutatkozik, valamint a termelés és a gazdaságosság terén elért kiváló eredmények. pof. ek.

Következik: Mezőgazdasági vállalatok együttműködése Magyarországon.

KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA

Mezőgazdasági vállalatok társulásai az NDK-ban

A gyommagvak élettartama

A vadon növő növények jellegzetes tulajdonsága, hogy magvaik elfekvő állapotban'aránylag hosszú életűek. A szántóföldi gyomnövények közbenső helyet foglalnak el a termesztett és a vadontermő növények között. Egyes gyomnövények az évezredes kiválasztódás révén annyira hozzáidomultak a megfelelő kultúrnövényekhez, hogy csak velük társulva életképesek és nagyon rövid életűek. Rendszerint a termesztett növény vetőmagjával kerülnek a talajba, és a gondos vetőmagtisztítás következtében lassan egészen eltűnnek.

Egyes gyomnövények magvai viszont rendkívül hosszú életűek. így pl. a Nelnmbo nucifera magjának élettartamát, a radio-karbon módszerrel több mint 3000 évben, sőt a Lupinus articus-ét kb, 10 ezer évben állapították meg. Mindkét magot Kanada fagyott talajában találták.

A legtöbb gyommag azonban a talajban 40—80 év alatt elpusztul. A gyommagvak élettartama ugyan fajlagos tulajdonság, de a környezeti tényezők lényegesen befolyásolják. Különösen a mikroorganizmusok a fiatal, egészséges magvakat kevésbé károsítják, mert azok bizonyos védőanyagot tartalmaznak. A védőhatás a korral csökken.

Mélyen a talajban vagy zárt tartályokban a magvak rendszerint tovább életképesek, mint a talaj felszínén. Valószínűleg a levegő СО: tartalma Is hozzájárul a magvak konzerválásához. Befolyásolja a magvak élettartalmát a környezet nedvességtartalma, a trágyázás, a vegyszerezés, a talajnem, a talajlakó állatok stb.

A nedvesség a magvak anyagcseréjét közvetlenül befolyásolhatja. Közvetve pedig úgy, hogy a magvakat a különböző nedvesség! viszonyok között a mikroorganizmusok különböző mértékben támadják meg.

(Koch, W-I

A mag kezelése vetés előtt mágneses vízzel

Az utóbbi években mind gyakrabban találkozhatunk olyan kísérletekkel, amelyek során a vetőmagot vetés előtt mágneses vízzel kezelték.

A mágneses víz — sótartalmától függően — változtatja fizikai és kémiai tulajdonságait, és ezt a változást napokig megtartja. A mágneses vizet úgy készítik, hogy gyenge mágneses pólusok között eresztik át. Először az iparban, orvostudományban, építőiparban használták. A Szovjetunióban a cukorrépa növekedésére, termésére gyakorolt hatását vizsgálták. A kísérleteket 1988-ban kezdték.

A kontroll parcellába szánt magot, vetés előtt két nappal kezeletlen vízben áztatták, majd az eredeti nedvességtartalomig szárították. A mágneses vizet (amelyben a magvakat egy óra hosszat áztatták) a következő eljárással nyerték: egy 20 mm átmérőjű és 1,15 m hosszú alumínium csövet patkó alakú mágnesekkel raktak körül, egymástól 3 cm-re. A cső mindkét végét 10 cm-rel visszahajlitották. Egyik végét tömlő kötötte össze ■ vízvezetékkel. A mágneses mező feszültsége mágnesenként 10 Oersted volt, a víz hőmérséklete 18 °C, áthaladási ideje a mágneses mezőben 1,4 másod! perc. A cső szabad végéhez vfzfelfogó edényt helyeztek.

A kétféle vetőmagot két SZTSZN—BA jelű vetőgéppel vetették el egy napon, és minden agrotechnikai feltétel egyenlő volt. A kísérleti eredmények szerint a kezelt mag után a termés a kontrolihoz képest 1988-ban 17 %-kal volt több. A cukortartalom 1988-ban mindkét változatban egyforma, 1987-ben a kezelt mag után valamivel több volt.

A kísérleteket tovább folytatták különböző erősségű mágneses vízzel. Megállapították, hogy a mágneses víz hatása függ a mágneses tér erősségétől, a víz mozgási sebességétől és a mágnesező készülék paramétereitől.

Lebedik, A. I.—Zolotareva, T. A.

Problémák, eredmények, tervek

a Galántai Állami Gazdaságban

ф Egyre jobb gazdasági eredmények ф Megoldották a lakásproblémát ф Hiányosságok a felvásárlás körül ф Ésszerű tervezés, szakszerű irányítás ф Módosítják termelési profiljukat ф

Szlovákiai méretben is szinte egyedülálló termelési eredményeket érnek el a Galántai Állami Gazdaságban. Ez a gazdaság hat üzemegységből tevődik össze, mégpedig a nagymácsédiból, csepenyiből, alsószerdaiból, neboisaiból, szerediből és a galántaiból.

Benkovlcs Sándor, a gazdaság igazgatója a legjobb üzemegységként a galántait említette. Ezt az üzemegységet Belányi József üzemegységvezető irányítja, aki már két évtizede dolgozik az igazgatóság keretében. Kitűnő munkájáért már többször kapott elismerő oklevelet, négyszer részesült ingyenes külföldi kirándulásban, a különleges prémiumok juttatásáról nem is beszélve. Az üzemegységvezetői tisztséget őt éve tölti be. Azóta munkálkodása révén egyre több rekord eredmény születik.

Ottjártunkkor az üzemegység eredményeiről, gondjairól és terveiről Belányi üzemegységvezető a többi között így nyilatkozott:

— Üzemegységünkhöz öt farm tartozik. A tavalyelőtti tervezett tiszta jövedelmet egymillió koronával sikerült túllépni, tavaly is kétmillió háromszáz ezer korona volt a tervezett, amit ugyancsak túlszárnyaltunk.

Érdekes tény: ez az üzemegység öt évvel ezelőtt ráfizetéssel gazdálkodott, most a helyzet fordított. A technikusok, csoportvezetők, növénytermesztők, állattenyésztők kifogástala nul végzik munkájukat.

Ami viszont az Állami Biztosítót illeti, itt már nem beszélhetünk a dicséret hangján. Az üzemegységvezető elpanaszolta, hogy a kiküldött kárbecslők nem jártak el helyesen, amikor a tavaszi fagykárokat télinek minősítették. A 16,5 hektár magasművelésű szőlő a tavaszi fagyok következtében kárt szenvedett. Ugyanez történt a dohány esetében Is: tavalyelőtt a vihar tette tönkre a termést, tavaly pedig az aszály... Ideje lenne már az ilyen eseteket alaposabban felülvizsgálni, nehogy a mezőgazdasági üzemek fizessenek rá!

A terményfelvásárlás sem zökkenőmentes. Erről így vélekedett az üzemegységvezető:

— Hiányzik a konkurrencia. Az is baj, ha nincs termés, meg az is, ha bőséges. Raktározási hely hiányában húsz kilométernyi távolságra kellett szállítanunk a gabonát.

S mi a helyzet a tejjel? Naponta csak egyszer szállítják el. Így kénytelenek a kitermelt tejet tárolni, — holott a friss tejre olyannyira szükségük van a fogyasztóknak.

Külön említést érdemel a dohány. A sok külföldi cigarettát szívók láttán úgy tűnik, mintha a belföldi dohányszükségletet nem lennénk képesek kielégíteni. Holott csupán Galánta és környéke mezőgazdasági üzemei tudnának annyi dohányt termeszteni,

amennyi elegendő lenne akár a fél ország ctgarettázójának. Csakhogy a kereskedelemnek jobban kellene alkalmazkodnia a termelőkhöz. Mert a gyakorlatban úgy fest a dolog, hogy az alsó három-négy levél eldobódik, a felső négy-öt levél úgyszintén a száron marad. Hogy miért? Hát azért, mert nincs aki felvásárolja.

Szinte leforrázottan mondja Belányi József üzemegységvezető:

— Mi, a mezőgazdasági üzemek dolgozói, irányítói sokszor éjt is nappallá teszünk, hogy milliós értékekkel segítsük népgazdaságunkat. De nemegyszer akaratunktól függetlenül több ezres értékek mennek veszendőbe, jó lenne, ha ennek már csírájában elejét vehetnénk.

Ami a közeljövőt illeti, terveik, elképzeléseik helyesek. A jelenlegi 410—440-es tehénállományt 650—700 darabra szeretnék gyarapítani. Az állatbetegségeket felszámolták, tiszta egyedekkel rendelkeznek. Arra törekszenek, hogy az állomány kiegészítése végett minél kevesebb növendékmarhát kelljen vásárolniuk. Lakás- és istálló-problémáik nincsenek. A külső majorok épületei fő javítást kapnak. Tavaly 12 család részére három szövetkezeti lakás épült, az idén ugyanennyivel számolnak.

— Mi újság a tejtermelés területén?

— Említésre méltó а II. számú farm

dolgozóinak eredménye. Nagy Imre farmvezető és munkaközössége a múlt évben 3100 liter fejési átlagot ért el, míg az üzemegység fejési átlaga 2700 liter. Szükségesnek tartjuk az állattenyésztést az eddiginél jobban összehangolni a növénytermesztéssel. Például a dohány, szőlő, komló, fűszerpaprika, seprűcirok, mák, repce termesztése jövedelmező, de az állattenyésztés részére mellékterméket nem nyújt. Ennélfogva előnyben részesítjük az idén a cukorrépát, mert öntözési lehetőségeink kitűnőek, s a nagyobb hektárhozamok elérésén kívül a takarmányalapot is gyarapítja. Gabonát és kukoricát a szántó 55 százalékán akarunk termeszteni. Az évelő takarmányokat pedig a tavalyi 13 százalékról 20 százalékra akarjuk emelni.

A továbbiakban sem mondanak le a seprűcirok termesztéséről, mert jól jövedelmez, no meg téli időszakban a nők részére állandó foglalkoztatást biztosít. A dohány helyett inkább a fűszerpaprika termesztését szorgalmazzák majd, ami ugyancsak jól pénzelő.

A termelés ilyen módosításaii elkerülhetetlennek tartják ahhoz, hogy az állami gazdaságon belül az üzemegység szorgalmas dolgozóinak munkája nyomán további jó eredmények szülessenek. -béjé-