Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-07 / 10. szám

• • • • Alapos, minden munkaszakaszt átfogó értékelésnek voltunk tanúi a dunaszerdahelyl Járásban gazdálkodó eperjesi szövetkezet évzárógyűlésén. Manapság ritka Je­lenség, hogy a közös vezetői nevekhez kötik az ered­ményeket, illetve a hiányosságokat. Sajnos, az utóbbi Időben a szövetkezeti „demokrácia“ annyira lábraka­­pott, hogy a beosztott vezetők többsége szemet húny az észlelt hiányosságok felett, gondolván „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Ezt tapasztaltuk a legtöbb évzárógyü­­lésen, ez járja az év közben tartott taggyűléseken. Ennek természetes következménye, hogy a hiányosságok fel­számolása sokat várat magára, s a legtöbb esetben klsebb-nagyobb kár származik belőle. Csóka Istvánt, a pozsonyeperjesl szövetkezet elnökét nem olyan fából faragták, aki megbékél a hiányossá­gokkal, a lazaságokkal, a nemtörődömséggel. Ez kitűnt beszámolójából, amikor bírálóan ecsetelte az elmúlt év eseményeit. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy mind a nö­vénytermesztés, mind az állattenyésztés túlteljesítette termelési és pénzügyi tervét az elmúlt esztendőben. Az előbbi 567 ezer, míg az utóbbi 502 ezer korona értékű áruval adott többet a tervezettnél. Ezt az összeget közel két millióra növelték a többi termelési szakaszból eredő terven felüli bevételek. A tavalyi év sikereit aláhúzza, hogy az 1968-as évvel szemben több mint két millió koronával emelkedett a közös Jövedelme. Most pedig nézzük meg az egyes munkaszakaszok eredményeit, illetve fogyatékosságait. A növénytermesztés területén a búza (42,5 mázsa/haj és a kukorica (60,2 q morzsoltra számítva) fizetett gaz­dagon. Ellenben a lucerna mind magra, mind szénának, valamint a repce és lenrost hektárhozama terven alul maradt. Ezektől azonban szembetűnőbb a lemaradás a kertészetnél. Annak ellenére, hogy tavaly kedvezett az Időjárás a zöldségfélékre, mégis 204 ezer koronával ádősak maradtak a kertészet dolgozói. Ennek oka a szakszerűtlen öntözésben, a növényápolás elhanyagolá­sában, majd a hiányos növényvédelemben keresendő. Az öntözésnél súlyos hibát követtek el, amikor a vízre érzékeny növényeket a déli órákban, illetve 30 fokos hőségben is öntözték. Ily esetben ha a növényeken nem is láthatók a perzselés nyomai, fejlődésükben visszama­radnak, mely a hektárhozam biztos csökkenését vonja maga utón. A gyom elleni harc a növénytermesztés minden szaka­szán becsületes munkát követel, de ez kétszeresen vo­natkozik a kertészetre. Természetes, hogy megelőző intézkedésként akkor kell a növények kapálását végezni, amikor a földet nem verte fel a gyom. Ellenkező eset­ben nemcsak többletmunkát igényel a talaj tisztán tar­tása, de a gyomosodás mérve szerint a növények is kárt szenvednek. Ami pedig a növényvédelmet illeti, sosem hányhatunk szemet, ha a kártevők megjelennek az ültetvényeken. Hiszen akadnak kártevők — például a káposztalepke hernyója — melyek egyik napról a másikra olyannyira elszaporodnak, hogy rövid időn belül értéktelenné te­szik az egész termést. Remélhető, hogy a kertészet dolgozói okulnak az el­múlt év hibáiból és azon lesznek, hogy idén Jobb szer-SZORGALMUK EREDMÉNYE: —-------SZÖVETSÉGI SZEMLE ÉRDÉK vezéssel, szakértelemmel eltávolítják a fent említett és az időközben előforduló fogyatékosságokat. Az állattenyésztők munkájának értékelésekor érdekes számadatok láttak napvilágot. Névre szólóan ismertették például a sertéseknél a napi felhízás, a teheneknél pe­dig az évi, illetve a napi tejátlag eredményeit. Megtud­tuk, hogy Kozmér István 1067 mázsa sertést adott át, s egy kiló súlygyarapodásra 4,35 kg abraktakarmányt használt fel. Tavaly egy kiló felhízáshoz 4,60 kg abrak­takarmányra volt szüksége. Szitás Gyula 3,60 kg takar­mánnyal ért el egy kiló súlygyarapodást, ugyanakkor tavaly 4,05 kg-ot használt fel a kilónkénti gyarapodás­hoz. A tehenészetben a Győri Károly és Balogh Rozália kettős ért el kimagasló eredményeket. Több mint száz­ezer liter telet fejtek az elmúlt esztendőben. Napi fejési átlaguk 11,72 liter. Szorosan mögöttük van Marcell János, Gittler Júlia, Gittier Ferenc és Fodor Irén. de a sorrendben következő tíz fejő napi fejésátlage végül is 8,86 literre zsugorodik. A felsorolt számok nemcsak a statisztikai kimutatást szolgálták. Rajtuk keresztül mérhető fel az emberek szorgalma, munkához való viszony, s végül az egész tagság előtt nyitott könyvként áll az állattenyésztők évi tevékenysége. Annak ellenére, hogv mind a sertés-, mind a szarvas­­marhetenvésztésben kiváló eredmények születtek — amint ezt a fenti számok is mutatták — akad behoznt­­való, főként az alacsonyabb hozamokat felmutató dol­gozók körében. Hiányosságként róható fel néldául, hogy az egyes etetők az állatok hasznosságétól függetlenül egyformán adagolják az erőtakarmányt ahelyett, hogv megkülönböztetett gonddal takarmánvoznák azokat a teheneket, amelyek ezt több téliéi viszonoznák. A hozam szerinti takarmányozás elsősorban a feiő érdeke, hiszen a kitermelt literek után kanlák fizetésüket az állat­­gondozók. Az egyedi takarmányozással láró munkatöbb­let szinte eltörpül azon tej értéke mellett, amelv e módszer termésfokozó hatása révén Jön létre. A közös száméra az is sokat jelentene, ha a gyengébb eredmé­nyeket elérő dolgozók munkájuk megjavításával felsora­koznának az élenjárók mögé.. Az állattenyésztők évi fizetését tekintve ezt logge! el is várhatják tőlük a közös te.giai. Hiszen senki sem tagadhatja, hogy a tehén gondozók, illetve a feiők átla­gos havi keresete 2601 korona, míg az anyakoca gon­dozóké 3082 korona. Ilyen nagy összeg mellett az egyén munkájából kifolyólag nem történhet semmibemfl vissza­élés, amelv az összbevétel csökkenését vonla maga után. Ez annál is indokoltabb, mivel az állattenyésztők mun­kájára nincs különösebb befolyással az Időiárás. amit a növénytermesztők nem mondhatnak el magukról. Az egyes munkaszakaszok reális elemzése ékesszólő bizonyítéka, hogy Jó kezekben van az eperjesi szövet­kezet. Az elmúlt év értékelése, eredményeinek össze­hasonlítása az 1968-as esztendővel pedig arra utal, min­den alapfeltétel megvan ahhoz, hogy az eddigiektől még szebb eredmények szülessenek a termelés minden szakaszán. Ez pedig a tagok és irányítók közös érdeke. Sándor Gábor Gazdag szövetkezet, jómódú tagok NEGYED ÉVSZÁZAD TÜKRÉBEN Ez év januárjában ünnepelte Sol község népe a felszabadulás 25. év­fordulóját. A község országunk észak­keleti részén, a vranovl Járásban fek­szik. Nevét a közelben levő sőforrá­­soktól kapta. Hosszú évekig Sőkút néven szerepelt. Eleinte a Rozgonyl család, majd Nyári István, gróf Csáky és Forgách tulajdonát képezte, ké­sőbb az Andrássy, Fáy, illetve a Ká­rolyi és Lithay család tulajdona lett. A nyomorban és elnyomásban élő la­kosság többször is fellázadt elnyomót ellen. Resztvettek az úgynevezett zempléni lázadásban, melyet Császár Péter vezetett, akit 1632-ben végeztek ki Kassán. A felszabadulás egy ú), boldogabb élet kezdetét Jelentette, amely Igazá­ban 1949. május 15-e után lendült fel, amikor Kelet-Szlovákiában elsőként Itt alakult meg az egységes földmű­vesszövetkezet. A kollektív gazdálko­dás csupáh 392 hektáron kezdődött. A közelmúltban egy Magyarország­ról Jött párt-delegáció kíséretében magam Is megtekinthettem ezt a szö­vetkezetei, és ez alkalommal megkér­tem a szövetkezet elnökét, Demcsák András elvtársat, mondja el a Szabad Földműves olvasóinak, hogyan és mi­lyen módszerekkel jutottak el a ki­váló sikerekhez, mivel érdemelték ki a Munkaérdemrendet? — Földmfivesszövetkezetünk akkor Indult fejlődésnek, amikor vezetősé­günk felismerte az intenzifikácie szükségességét. 1959-ben egy komoly kísérletezés után elkészütt a szövet­kezet meliorációs terve, melynek meg­valósítása alapján 207 hektár lúgos és vizes rétet tettünk termékennyé, amt 1 millió 968 ezer koronánkba ke­rült. Szövetkezetünk 781 hektár mező­­gazdasági földterületen, illetve 658 hektár szántón gazdálkodik. A múlt év folyamán gabonafélékből 34 má­zsás hektárhozamunk volt, ami 87 százalékkal nagyobb az 1950/59-es átlagnál. Míg az ötvenes évek végén ^ -2.V '4 Fftr.nMÍJVES 1970. március 7, és a hatvanas évek elején a búza csupán 40 százalékát képezte a ga­bonafélék vetésterületének, addig ta­valy már 70 százalékban szerepelt. A Pavlovicet, a Kastícet fajtákat 1968- ban a Bezosztája, a Mironovszkája és a Zlatka fajták váltották fel. Az utób­biakból a múlt év folyamán 38,4 má­zsás átlaghozamunk volt. Hasonló eredményt értünk el tavaszi árpából is.' A gabonafélék termesztésénél, il­letve az Ipari trágyák adagolásánál pontosan betartottuk Špaldoft akadé­mikus módszerét, melyet szövetke­zetünkben és a mi viszonyainkra dol­gozott ki. — Ami az Ipart növényeket illett, azt kell mondanunk, hogy az emel­kedő trend ellenére számos növényt kirekesztettünk a termelésből. Leg­nagyobb mértékben lent és cukorré­pát termesztünk. Meg vagyunk elé­gedve a cukorrépatermesztés eredmé­nyeivel is, hiszen az e’műlt évben 520 mázsás átlaghozamot értünk el hektáronként. A múlt év folyamán a szántó 31 százalékán termeltünk ta­karmányféleségeket, melyből 154 hek­tár a lucerna-, illetve a többéves ta­karmányféleség. Ami a burgonyát Illett, mi sem lehetünk megelégedve — Jegyzi meg a szövetkezet agronó­­musa, Tirpák mérnök. — Az utóbbi években csupán korai burgonyát ter­mesztettünk átlag 180 mázsás hektár­hozammal, s ez számunkra bizony nem kifizetődő. Tirpák mérnök elvtárs elmondotta még, hogy a pontos agrotechnika be­tartása mellett nagy gondot fordíta­nak a talaj tápanyag-ellátására Is. Évente a szántó 26 százalékára Jut tstállőtrágya. 1963-tól szakszerűen, a talajelemzésnek és az egyes növény­igényeknek megfelelően kezdték ada­golni az egyes műtrágyákat. Nagy figyelmet szenteltek a növényvéde­lemnek is. 1967-ben gabonaféléknél már száz százalékra kihasználták ' a gyomirtó szereket. Az állattenyésztésben elért sikerek­ről a szövetkezet zootechtnkusa, Or­­lovsiky mérnök számol be: — Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy éppen az állattenyész­tésünk az a részleg, ahol a húsz év előtti kezdet a legnehezebb volt. Pél­dául 1951/58 között csupán 73 tojás Jutott egy tyúkra évente, a tehenek évi tejhozama pedig mindössze 1334 liter volt. A sertéseknél elért napi súlygyarapodás pedig 0,26 kg körül mozgott. 1962-ben már az elismert állattenyésztők között szerepeltünk. Megkezdtük a borjak egalizált tej Jel való nevelését. Szövetkezetünk Jelen­leg a fajtatiszta fejőstehenek és ser­tések neve'ésére van beállítva. Mint melléktermelést ág szerepel a sertés­hizlalás, Az állati termékek előállí­tása terén elért eredményeink alap­ján kelet-szlovákiai méretben a leg­jobbak közé tartozunk. Az 1969-es év­ben átlagban 3525 liter tejet fejtünk tehenenként 4,05 százalékos zsírtar­talommal. A hízómarháknál 1,20 kilo­grammos, a sertéseknél pedig 0,55 kg-os napi súlygyarapodást mutattunk ki. Az egy anyára eső elválasztott malacok száma 20,3 darab. Jelenleg a szövetkezet alapeszközeinek egy tagra eső értéke 71 ezer 600 korona. A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt húsz év, a szövetke­zeti gazdálkodás évei, egy új fejezetet Jelentenek a község életében. A szö­vetkezet dolgozói szívesen dolgoznak a közösben, hiszen megtalálják számí­tásaikat." Az állattenyésztésben dol­gozók havi átlagkeresete 3710 korona, a gépkezelők és a gépjavítók 3130 koronát kapnak havonta és a növény­­termesztők átlagkeresete 1689 korona körül mozog. Az említettekhez hozzá­jön még a természetbeni Járandóság, illetve a havi átlagkereset még 10,5 százalékkal növekszik. Nem csoda tehát, hogy az elmúlt 25 év alatt az egész falu újjáépült, s a 35 autóigénylö mellett már 15-en a saját személygépkocsijukkal Járnak. A szövetkezet gondol a fiatalokra Is, Tavaly például 30 ezer koronát osz­tottak szét építkezés segítése céljából azoknak a fiataloknak, akik a szövet­kezetben dolgoznak. Anyagi támoga­tásban részesülnek a fiatal házasulók. is. — A felsoroltakból világosan kitűnik, hogy a lelkes munka, a Jó és szak­szerű munkaszervezés meghozza gyü­mölcsét. Kertész Pál Az első tíz között Ritkaság, hogy az évzárógyülésnek nó legyen a főszereplője. Ponto­sabban a vásárvámosi szövetkezet zárszámadóján Németh Aranka fő­könyvelő ismertette az elmúlt év gazdasági, Illetve pénzügyi eredmé­nyeit. Hogy Piver Dezsőnek, a hódost szövetkezet elnökének, illetve a Járást pártbizottság küldöttének szavaival éljek, a vásárvámosiak Jó gazdálko­dásuk révén az első tíz szövetkezet között vannak a dunaszerdahelyl Járásban. Nagy szó ez, hiszen a mezőgazdasági termelés vonalán az or­szág legjobb járásáról van szó, ahol már négyezer liter tejhozamról, 40—50 mázsás búzatermésről és 40—50 koronás munkaegységről be­szélnek. Ezek után hadd nézzük meg közelebbről milyenek s hogyan Jöttek létre azok az eredmények, ame’yek ily magas szintre emelték ezt a nagyüzemi gazdaságot. Mindenekelőtt beszélnünk kell a növénytermesztésről. Nemcsak azért, mert a föld a gazdálkodás alapja, de azért is, mert tavaly valamivel jobbnak mutatkozott, mint az állattenyésztés. Lelhet, hogy ez a megha­tározás nem fedi maradéktalanul a valóságot, ám a pénzügyi terv túl­teljesítése, amely egy millió 800 ezer koronára rúg a növénytermesztők részéről, önmagáért beszél. Megjegyzendő, bár az állattenyésztők Is túl­szárnyalták bevételt tervüket, megnövekedőit kiadásaikkal lényegesen a növénytermesztők mögé kerültek. Radtmák János elvtárs, a közös agronömusa jő szakember hírében áll s ez meg is mutatkozik a hektórhozamokban. Felszólalásából egy érde­kes rész ragadta meg figyelmemet. Idézem: „Ne haragudjanak a tag­társak, hogy búzából csak 40 mázsát terveztünk erre az esztendőre (tavaly 42 mázsát terveztek, 43,40 mázsát értek el). Kissé gyöngének láttuk az ősz folyamán a növényt, de felkészültünk arra, hogy a tavasz folyamán rendbehozzuk.“ Azt hiszem Szlovákiában kevés agronómus kér elnézést a szövetkezet tagjaitól azért, hogy „csak“ 40 mázsa átlaghozamot tervezett búzából. Általában megelégszenek a harmincas számjegyekkel már csak azért is, hogy a vezetőségnek legyen néhány korona prémiuma az egyes ter­mékek túlteljesítése után. Vásárvámoson a búzánál Is Jobban fizetett a kukorica. A tervezett 45 mázsa helyett 75 mázsát adott májusi morzsoltra számítva. Örvendetes, hogy egy hazai (hibrid, mégpedig a HTN Topolniky késel az összes kül­földi kukoricafajtát megelőzte. Nem kevesebb mint 85 mázsát (morzsol­­tan) adott hektáronként, pedig nem is kísérleti parcellán, hanem 50 (hektáron termelték. Amíg az elmúlt gazdasági esztendőben 194 vagon szemestakarmánnyal rendelkezett a szövetkezet, Idén 237 vagon Jutott a tekermányalapra. Az abraktakarmányok mellett az évelők is kiválóan fizettek. A lucer­na 98, míg a vöröshere 108 mázsás szénatermést adott hektáronként. A fenti számadatok méltó bizonyítékai annak, hogy tó’-nrmányban nem szenved hiányt az állattenyésztés. Ennek többé-kevésbé még is van a látszata. Tejátlaguk közel négy­ezer liter tehenenként. A hústermelés ugyancsak magas szinten mozog. Átlagon felüli felhízást értek el mind a szarvasmarháknál, mind a hízó­sertéseknél. Ennek következményeként a tervezett 45 vagon hús helyett 49 vagonnal értékesítettek. Hol van tehát a lemaradás, amely a növény­termesztők Javára billenti a mérleget? Az a helyzet, hogy az állat­tenyésztők nagyon erősen túllépték kiadási tervüket. Ez részben indo­kolt, részben a hiányos szervezés következménye. A túlméretezett kiadások között a legnagyobb tétel, hogy a takar­mányvásárlást 900 ezer koronával túllépte a szövetkezet. Kérdés, hogy ez a takarmánymennyiség kamatostól megtérltette-e a befektetett össze­get. Az illetékesek közül többen azt mondják, nem. Az történt ugyanis, hogy amikor megjelent a piacon a magasabb tejelékenységet biztosító takarmánykeverék, s ennek használata eredményesnek mutatkozott, az állattenyésztők ragaszkodtak hozzá azzal nem számolva, hogy mázsán­ként mintegy hatvan koronával többe kerül, mint az előző keverék. Ez nehéz ezrekkel növelte a tej önköltségét. Nagyon ajánlatos lenne, ha az illetékes szakemberek foglalkoznának ezzel a kérdéssel annál Is Inkább, mivel a szövetkezet a tehenészet kibővítésére, Illetve a tejter­melés növelésére törekszik. Ezek után semmiképpen sem lehet mindegy, hogy hány koronát fordítanak a tej literének kitermelésére. A termelési költségek további növelését az állathizlaláshoz használt különféle serkentő anyagok vásárlása Is előidézte. Mi tagadás, ezek az anyagok meghozták a várt eredményt, de itt sem történt felmérés, hogy a befektetett koronák mennyi hasznot hoztak a szövetkezetnek. A felmerült hiányosságok mellett Házi Zoltán zootechnikus célraveze­tőén alakítja az állattenyésztés jövőjét. Tenyészállatok nevelésére, illet­ve értékesítésére törekszik, amelyre minden előfeltétel adva van. Ez a tény is hozzájárult a kiadások növeléséhez. Ugyanis a tervek szerint a borjak felnevelésénél takarékoskodni akartak a tejjel, de mivel apa­állatok és tenyészüszők eladására került sor, ettől el kellett tekinte­niük. Nem titok, hogy a tenyészállatokat Jól fizetik, így a szövetkezet számára sem lehet közömbös, milyen portékát kínál eladásra. E téren a vásárvámosiak már megtették az első lépéseket s ebh-m az esztendő­ben számos tenyészállat eladásával számolnak. Csömör Géza, a szövetkeze* agilis elnöke a jobb s^srvezés mellett szállt síkra, amikor a termelési költségek túllépésének miértjét taglalta. Része van ebben a munkafegyelem lazulásának, a túlméretezett takar­mányvásárlásnak, de nem utolsó sorban a szálas- és terimés takarmá­nyok ésszerűbb felhasználásának. Ha csak egy kevés here vagy síié szóródik ki a vályúból, s a trágyába kerül, az nap-mint nap több mint ezer szarvasmarhánál sokra rúghat. E veszteséget pénzben felmérni ne­héz, de végül kicsúcsosodik valahol. Most, hogy a tavalyi termés Jóvol­tából a takarmányalap biztosítva van, továbbá az eddigi hiányosságok­ból okulva, idén a helyzet Javulását várják az állattenyésztőktől. Az állattenyésztésben elért eredményeket és hiányosságokat felmérve megállapítható, hogy a munkák Jobb szervezésével olyan eredmények születhetnek, amelyekre büszkék lehetnek a közös tagjai. Ezt alátá­masztja a négyezer literes tejhozam, az állomány rendszeres feltöltése nagy tejelékenységű anyáktól származó egyed-ekkel, továbbá a tenyész­állatok nevelése, amely a magasabb színtű szaktudás és a kiváló munka bizonyítéka. П A közös fejlődését tekintve hadd Idézzük újra Piver elvtárs szavait: „A szövetkezet olyan gyors léptekkel halad előre, hegy a gyengébbek­nek az utánzásra szinte nincs idejük. Bátor lépés volt például a 117 hektáros gyümölcsös létesítése, amely már tavaly Is szép összeggel Járult hozzá a közös bevételéhez.“ A gyors fejlődést példázza az Is, hogy amíg 1960-ban 2,5 millió, addig tavaly 7 millió korona volt a gazdaság béralapja. S mivel a beruhá­zásokkal, az üzemviteli eszközökkel Is jól áll a szövetkezet, csupán a tagokon és a vezetőségen múlik, hogy a birtokukban levő 45 milliós korona értékű vagyon az eddigiektől még búsás-abban kamatozzon. (Sándor) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents