Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-07 / 10. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE ASSZONYGONDOK HÁROM SZÖVETKEZETBEN w Ahol már több műszakban is dolgoznak az asszonyok ^ Bölcsőde kellene # Az Üzletek is jobban igazodhatnának az asszonyak szabad idejéhez ф Szociális helység kellene Dióspatonyon # Amint már említettük, itt lényegében szabad időt teremtettek ez asszonyoknak. A keresetre sem panaszkodnak. Mint Fillér Júlia elújságolte, 1500 koronát is kapnék havonta, de hozzátette, hogy a lánya is dolgozna, ha lenne a faluban bölcsőde. Ezt hiányolták az irodai munkaerők »is, Kelemen Mária, Hegedűs Mária és Tóth Mária. Mindannyian elmondották nehézségeiket. A gyermeknevelést csak nagymama segítségével lehet megoldani. Panaszkodnak az üzletekre is, mert későn nyitnak és korán zárnak. Reggel sok esetben nem tudnak tejet vagy más élelmiszerféleséget vásárolni. Talán helyesen tenné a szövetkezet, ha minden tag kapna tejet, nemcsak a fejőnők. Az asszonyok gondjait, bajait megvitattam az ökonómussal, majd Misko Józseffel, a szövetkezet elnökével is. Általában az a helyzet, hogy a szövetkezetben az asszonyoknak kereseti lehetőséget biztosítottak, de a munka kultúrájára a jövőben még nagyobb gondot akarnak fordítani. Miskó elvtárs elmondotta, hogy mintegy 600 ezer koronás költséggel a gazdasági telepen szociális helység épül. Az eddigi tapasztalatok alapján igyekeznek még több szabad időt biztosítani az asszonyoknak. A bölcsőde kérdése egyelőre függőben van. Ezt községi méretben kellene megoldani. Az Üj Életben „háztáji pótlékot“ kapnak az asszonyok A köbölkúti szövetkezet után az Oj Élet szövetkezetben kötöttünk ki. A dunaszerdahelyi járás élenjáró szövetkezetében épp az új kultúrközpontot adták át rendeltetésének, amelyben irodahelyiségek, kisebb-nagyobb gyűlésterem, konyha kapott helyet. Az emeleti kultúrteremben ragyogó arccal vigadtak az emberek. Megtudtuk, hogy az asszonyokat itt is nagyra becsüli a vezetőség. Aki igyekszik, az jól Is keres. Holocsl Etelka bérelszámoló viszont olyasmit említett, ami Igazán konkrét segítség. Háztáji pótlékként minden asszony két koronát kapott munkaegységenként. Ezt az évzáró gyűlésen módosították, — mégpedig úgy, hogy aki 100 munkaEgri Júlia, a Nőszövetség dióspatonyi helyi szervezetének elnöknője mint fejőnő dolgozik a szövetkezetben, havonta több mint 2000 koronát keres, de szeretné, ha megfelelő szociális helyiségek lennének a gazdaságban. lió rügyet más üzemeknek is eladunk. Februárban üjna kezdtük a munkát. Persze, ilyenkor tekintettel vagyunk az asszonyokra, és csak délután két óráig dolgozunk, mert nem akarjuk, hogy megfázzanak a hidegben. Az agronómustól még megtudtuk, hogy a szőlészet mintegy 70 ezer korona tiszta hasznot hoz hektáronként. És ez nagyrészben a hangyaszorgalmú köbölkúti asszonyoknak köszönhető, akik úgy vélekednek, mint Szoboszlei Edéné, hogy a szőlő csak akkor fizet, ha mindig a végében dolgozgatunk, ami azt lelenti, hogy a nagy termés érdekében, amikor szükség van rá, mindig a szőlőben kell dolgozni. A baromfikeltetőben Fekete Béla vezetésével dolgoznak az asszonyok. Aki dolgozni akar, egész évben munkát kap a köbölkúti szövetkezetben Átlagosan jó a köbölkúti szövetkezet. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy minden szakaszon jó eredmények születtek. Nem csoda, ha ezek után Kovács Ferenc mérnök, a szövetkezet ökonómusa csak úgy zsonglőrködik a számokkal, összesen 22 millió 544 ezer korona bevételt értek el az 1355 hektáros területen és így a hektáronkénti mezőgazdasági termelés 16 420, a teljes össztermelés értéke 18 510 a pénzbevétel 15 000, a bruttó jövedelem 10 890, a tiszta haszon pedig 4854 korona. Olyan számok ezek, amelyek . magasfokú belterjességről tanúskodnak. Említsünk csak néhány termelési ágat. A kukorica 71 mázsát adott szemesen, a szőlő 66 hektáron 131 mázsát, úgyhogy az átlagos értékesítési ár után a szőlészet minden hektárja 101 ezer koronát hozott. De jó a sertéstenyésztés is, ahol nagy a súlygyarapodás és az anyakocánként! elválasztott malacok száma tavaly 18,6 darab volt. A baromfitenyésztés sem marad le. A keltetőben minden 100 tojásból 88 darab csibe kelt. Amikor az ökonómustól meghallottuk ezeket az adatokat, feltettük a kérdést, hogyan részesülnek a sok pénzből az asszonyok, és milyen mértékben veszik ki munkájukat a közös gazdaságban. — Asszonyszövetkezetnek is nevezhetnénk magunkat — mondotta az ökonómus —, mert a tagok 49,2 százaléka nő. El sem tudnám képzelni a szőlészetet, a keltetőt, a nádfeldolgozást asszonyok nélkül. Milyen az asszonyak kereseti lehetősége? — Természetesen e munkahely szerint változó, a fejőnők 2000 korona körül, a baromfitenyésztők 1500— 1600, a szőlőben dolgozó asszonyok pedig 1100 koronát keresnek átlagosan (havonta. — Hogyan biztosítanak szabad időt az asszonyoknak? — Természetesen csak a lehetőségek között mozoghatunk, de a nádfeldolgozóban két váltás van, a keltetőnél három, a tojótyúkoknál pedig úgy oldottuk meg a- problémát, hogy a gondozók minden második napja szabad. A bevezető beszélgetés után körülnéztünk az egyes termelési szakaszokon. Varga József, a szőlészet és gyümölcsészet szakosított agronőmusa nagyon elégedett az asszonyok munkájával. Kilencvenötén dolgoznak a szövetkezetben, és a férfi munkaerő mindössze tizenegy. Amikor megkérdezem, hogyan oldották meg az aszszonyok téli foglalkoztatottságának problémáját, vidáman világosít fel: — Ilyen probléma nálunk nincsl Aki jelentkezik, az munkát kap. Sőt, még kötelezzük is az asszonyokat, hogy havonta legalább 20 napot dolgozzanak. Csak december közepén fejeztük be a munkát a szőlészetben és gyümölcsészetben. Többek között oltórügyeket szedtünk, mert télen 350 ezer szőlőoltványt készítünk és 1 mii-Dióspatonyban is kultúrközpont átadást ünnepeltek. Ürülnek is neki a lányok. egységet teljesít, az két koronát kap, aki viszont ledolgozza a 240 munkanapot, az három koronát. Így akarják biztosítani, hogy az asszonyok minél jobban kivegyék részüket a munkából. Nagy ajándék az asszonyak számára az új kultúrhelyiség is, mert az Oj Élet asszonyai ugyancsak szeretnek a jól végzett munka után vigadni is. Különösen akkor, ha a vigalomra van idő és pénz is. Ilyen gondok viszont nincsenek az Oj Életben, mert a szövetkezeti könyvelők szerint az évi átlagkereset 30 ezer korona körül mozog és az állattenyésztésben dolgozó asszonyok megkeresik a 1800 koronát havonta. Szociális téren is törődik velük a szövetkezet, a gyerekek korszerű óvodába járnak és még egy újabb épül Tonkházán. Az Oj Élet ugyanis több községből és szövetkezetből létesült. Az Oj Élet asszonyai jól érzik magukat a közös gazdaságban és nekik is nagy részük van abban, hogy a szövetkezet a tiszta bevételt 2 millió koronával túlteljesítette, és a munkaegység értéke elérte a 35 koronát. Városiasodtk már ez a szövetkezet is, mert Muzslai János és Sül Mihály kőművesek vezetésével olyan kultúrközpontot kaptak, ami minden kulturális igényt kielégít. Dióspatonyba „betört“ a város Amikor Dióspatonyon beléptünk a hat és fél millió korona költséggel épült kultúrközpontba, alig akartunk hinni a szemünknek. A tagok valóságos országgyűlési teremben hallgatták végig Kalmár János elvtársnak, a szövetkezet elnökének beszámolóját. A kultúrközpontban tágas moziterem, cukrászda, konyha és büférészleg, valamint irodahelyiségek kapott helyet. Szinte beleszédültünk a nagy pompába. A folyosót is gyönyörűen kivilágították, és úgy éreztük magunkat, mint a bratislavai Dévény szállóban. Kényelmes, a legnagyobb igényeket kielégítő fotelekben ültek a tagok. A nagy boldogságtól az egyik bácsi még arcon is csókolt. Hát erre azt mondhatjuk, hogy Dióspatonyba tényleg betört a város és ezeknek az embereknek igazán van már szórakozási lehetőségük. Kicsit lehűlt a hangulatunk, amikor meglátogattuk a gazdasági telepet. Nem azért, mintha rendetlenség lenne és hátul kullognának a termelésben. Hisz igen magas itt a termelés szintje. A csibék például 56 nap alatt 2,50 kiló átlagtakarmányból híznak 1 kilóra, A tejtermelés is napi 9—10 liter körül mozog. A keresetre sem panaszkodhatnak- sem a férfiak, sem az asszonyok. Egri Júlia fejő, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöknője például 2160 koronát keres havonta és az év végén még további 2 koronát kapott minden munkaegységre háztáji pótlékként. Csak a munkakörülményekre panaszkodott. Egész nap a nehéz, ammóniákkal dúsított levegőjű istállóban kell lennie, és nincs egy olyan helyiség, ahol legalább egy rövid időre meghúzódhatnának. Tehát hiányzik a szociális épület, amelyben ruhát válthatnának és tisztálkodhatnának. Erre panaszkodtak a csibenevelők is, Nagy Rozália, Lelkes Júlia, Végh Mária és Szakái Kató. Szabadidő sincs elég. A gazdasági telep megszemlélése után a káprázatos kultúrteremben több vezető funkcionáriussal is elbeszélgettünk, többek között Kalmár Jánossal, a szövetkezet elnökével is. Maga is úgy vélte, hogy szociális helyiségre nagy szükség lenne. De eddig lefoglalta őket a kultúrközpont építése. Talán két-három éven belül megoldódik a szociális helyiség kérdése is. Egyszerre nem lehet mindent! Egyelőre jó kereseti lehetőséget biztosítottak az asszonyoknak s emelik a háztáji pótlékot és az új évben azok az asszonyok, akik 200 munka-Az Oj Elet szövetkezet tagsága nagy ajándékot kapott: elkészült a minden igényt kielégítő kultúrközpont. táji pótlékot kapnak az év végén munkaegységenként. Hatalmas, gazdag szövetkezet a dióspatonyi. Rendkívül jó termelési eredményekkel, 28 ezer koronás évi átlagos keresettel és szorgalmas tagsággal. A haladó gondolkodású vezetők nem sajnálják az asszonyoktól a háztáji pótlékot, sokat áldoztak a kultúrközpontra is, hogy várost szinten szórakozhassanak a szövetkezet tagjai. Remélhető, hogy a jövőben a munka kultúráját is magasabb szintre emelik. Három szövetkezetben, boncolgattuk az asszonyok helyzetét, munkakörülményeit, a munka kultúrája javításának lehetőségeit és végezetül azt mondhatjuk, hogy jó ötletekkel találkoztunk ezekben a gazdaságokban. Igyekeznek jó kereseti lehetőséget biztosítani az asszonyoknak. A köbölkúti szövetkezetben megoldották az állandó foglalkoztatottságot is, a szabad idő feltételeinek megteremtése azonban még sokszor nehézségekbe ütközik. Jő dolog a háztáji pótlék is, ami a dióspatonyi szövetkezetben az elnök szerint átlagosan 2400 korona évente. Tehát a hagyományos virágcsokrokon kívül konkrét segítséget is kapnak a földművesasszonyok, és tegyük hozzá, hogy ez az az út, ami az asszonyok nagyobb egyenjogúságát biztosítja. Balia József Alighanem a falucska legkorábban kelő asszonyai: Csivíre Lajosné, Buday Jánosné, Tóth Lászlóné, Ŕácz Istvánná, Rajcsányi Frigyesné, Pongrácz Ernőné és még jóegynéhány. A nőknek ahhoz a derékhadához tartoznak ők, akik vajmi keveset alszanak és rendkívül sokat dolgoznak. Hajnali háromkor már talpon vannak, hogy idejében kezdhessék munkájukat a közös gazdaság tehenészetében. Naponta kemény háromszázhatvan perc, heti negyvenkét óra. Ennyi a gépi és kézi fejőssel járó munka. Űgy-ahogy megegyezik a gyárakban, ipari üzemekben dolgozó nőtársaik heti munkaidejével. Igenám, de van jócskán különbség a kettő között. A bélvattai hat koránkelőt egész éven át szombat, vasár- és ünnepnapokon is szólítja a kötelesség. Bármilyen cudar is az idő, a derengő hajnalok, vaksötét esték örök vándorainak menni kell... S ők mennek, rendületlenül. Dolgukvégeztével fáradtan térnek meg övéikhez. Nem is a fejéssel járó munka töri meg őket. Napközben is tele van mindkét kezük tennivalóval. Alacsonytermetű asszonyka Csiviréné. Ötvenöt éves. A tízgyermekes családanya közli velünk: — Ha elérkezik a sürgős dologidő, bizony a határi munkából is kivesszük részünket. — Hát nemcsak a tejtermelésben jeleskednek? Ráczné toldja meg a szót, aki öt gyermek anyja. — Tavasszal cukorrépát egyelünk, kapálunk. S Tóthné zárja a gondolatsort azzal, hogy ősszel pedig kukoricát törnek. Dacára annak, hogy ő is betedmagával ül asztalhoz, a múlt évben ötszáznegyvenhét munkaegységet írtak a javára. Ettől csak Pongrácznéé több fél munkaegységgel, aki három gyerek édesanyja. Arra a kérdésre, mennyit ért egy munkaegység a múlt esztendőben, Budayné válaszol: Bélvattai fejönök — Ogyhíszem, harminchét korona pénzben, s ehhez jön még másfél kiló búza. — Tehát az ön esetében ez annyit jelent, hogy több mint tizenhétezer korona és hét mázsa búza állt a házhoz? — Ez a valósági Megérdemelt fizetség ez, hiszen a tejtermelési tervüket túlteljesítették. Háromezerkétszázhét litert fejtek átlagosan tehenenként az előirányzott háromezeregyszázlhúsz liter helyett. A továbbiak során arról érdeklődöm, a Parasztszövetség alapszervezete miként gondoskodik a munkahigiénia alapkövetelményeinek biztORítá^érö1. ШЩ Fejőnek — a javából. — Panaszra nincs okunk. Fürdő áll a rendelkezésünkre, hideg-meleg vízzel. A külön öltöző, törülköző, munkaköpeny, gumicsizma sem hiányzik. Tiszta ruhában jövünk a munkába, s ugyancsak tisztában megyünk haza ... — válaszolják elégedetten. Bár korán kelnek, későn végeznek, azért nem cserélnék fel munkahelyüket. Egy az, hogy helyben van — mint ahogy mondották —, másrészt pedig napközben elvégezhetik a ház körüli tennivalókat, gondoskodhatnak gyermekeik neveléséről is. Ha valamelyik közülük szabadságol, vagy megbetegszik, pótfejő lép a helyébe. Ez nem annyira megerőltető munka, mintha etetnének és takarítanának is. Mindamellett a jövő egészen más munkafeltételeket szab majd. Mert mégiscsak szükség van az embernek arra, hogy a vasár- és ünnepnapokat pihenéssel töltse. A hajnaltól késő estig való munka, a kevés alvás kimeríti az idegrendszert, legyöngíti az emberi szervezetet, csökken a betegségekkel szembeni eUenállőképesség. © A járás egynéhány haladó gondolkodású szakembere máris azon töri a fejét, miként lehetne vonzóbbá, könnyebbé tenni az állattenyésztési munkát, többszörösére emelni a munkatermelékenységet. Két évtized elteltével mennyire elavultnak tűnnek a jelen gazdasági épületei. Hiába a szakember-gárda, ha a helyzet változatlan. Ebből a megkötöttségből szeretnének kitörni: nem tizenöt, de kilencven-százharminc tehenet gondozzon egy szövetkezeti tag, a gépesítés lehetőségeinek maximális kihasználásával. Mint ahogy erre már van példa a világ számos olyan országában, amely fejlett mezőgazdasággal rendelkezik. S akkor több idő jut majd pihenésre, önművelésre, családnevelésre, szórakozásra és nem lesz az ember önnön rabszolgája. („ki] к
