Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-07 / 10. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség fóruma Hogyan lehetne megjavítani az EFSZ-ekben dolgozó családanyák helyzetét? I I I Minden év március nyolcadikán ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot. Ez a megtisztelés azért természetes, mivel minden nemzet életében, annak jövőbeni létezését tekintve a nőknek sorsdöntőén fontos szerep jutott. A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség központi bizottsága titkárának, V o j á б e k Alojz mérnöknek tett fel ez alkalommal lapunk munkatársa K u c s e r a Szilárd néhány olyan kérdést, melyek a nők, mindenekelőtt a nagy megbecsülést érdemlő családanyák helyzetével, a róluk való gondoskodás elmélyítésével kapcsolatosak. ★ Milyen Intézkedéseket igyekszik tenni a Szlovákiai Egységes parasztszövetség a földművesszövetkezetekben dolgozó nők és mindenekelőtt a családanyák szoctálts gondoskodása tekintetében? — Ez a kérdés Igen széleskörű, mivel magában foglalja az EFSZ-ek összes tagjait érintő szociális-politikai problémákat, melyeken belül szövetségünk gondoskodása a dolgozó nőkre vonatkozóan különös jelentőséggel bír. A nők fontos társadalmiökonómiai helyet foglalnak el az EFSZ-ekben dolgozó nők egyenjogú mezőgazdasági termelés folyamatában elfoglalt szerepük Indokol. Fontosságukat ezen kívül hatványozza családanyaként betöltött szerepük és a gyermekek, főleg első életéveiben betöltött nevelő feladatuk. A földművesszövetkezeteinkben dolgozó nőkről történő szociális gondoskodás főleg a lehető legmegfelelőbb munka- és életfeltételek megteremtésében nyilvánul meg, tekintetbe véve nemcsak az EFSZ-ben végzett munkát, hanem a családi életben betöltött anya szerepét is. ★ Mtben látja a Parasztszövetség szociális politikáidnak jó feladatait és irányelveit az EFSZ-ekben dolgozó nókról történő szoctálts gondoskodással kapcsolatban? — Az ezzel kapcsolatos fő feladatokat három csoportba lehetne sorolni. Elsősorban fontos lenne elérni az EFSZ-ekben dolgozó nők egyenjogú elbírálását a munkafolyamatban, ami a nők egészévi foglalkoztatottságában és a munkához mért havi kereset nagyságában nyilvánulna meg. Másik fontos feladat a nők részére. — különösen a családanyák számára — megfelelő szociális-, kulturális- és munkafeltételeket teremteni, hogy teljes mértékben bekapcsolódhassanak az EFSZ munkafolyamatába. Törődni kell továbbá azzal, hogy az EFSZ-be érkező fiatal lányok az eddig szerzett képesítésükkel egyenrangú munkabeosztást kapjanak, mint a fiatal fiúk.-k A szociális gondoskodás ezen említett jő feladatait és irányelveit a nőkkel kapcsolatban részletesebben is ki lehetne fejteni? — Ezt természetesen megtehetjük. Az 1968-as évre vonatkozó adatok szerint Szlovákia EFSZ-eiben száztízezer nő dolgozott, ami ezekben a szövetkezetekben állandó jelleggel munkát végző személyek teljes számának 41 százaléka. Bár 1960-tól kezdődően az EFSZ-ekben állandó jelleggel dolgozó nők száma és aránya is állandóan csökkenő irányzatot mutat, mégis egyes munkaágazatokban a nők jelentős részt vállalnak, sőt egyes munkafolyamatok végzésében jelenlétük döntő fontosságú. Az EFSZ-ekben állandó munkavtszonvban dolgozó nők közül az utóbbi években a nők számbeli mennyiségének egynegyede az állattenyésztésben, háromnegyed része pedig a növénytermesztésben dolgozik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az idényjelleggel dolgozó személyek közül 66 %-ban nők vállalnak munkát, akik legnagyobbrészt a növényápoló, valamint terménvbetakarítási munkák végzésében segédkeznek, úgy olyan meggyőződésre jutunk, hogy a nők fizikai munkájának igénybevétele nélkül az EFSZ-ek növénytermesztése képtelen lenne sikeresen fejlődni. A gabonafélék termesztésének munkaszakaszán a különféle munkafolyamatok zöme gépesített és az úgynevezett élő munka aránya — főleg a nők részéről — kicsi. A cukorrépa-, a burgonya-, a zöldségtermesztésben, továbbá a szőlészetben és a gyümölcstermesztésben, valamint egyéb növények termesztése során azonban az egyes munkák gépesítésének aránya csekély, és a nők által végzett kétkezi munka nélkül ezek a fontos kultúrák nem lennének kellő mértékben termeszthetők. A nők kétkezi munkája határolja meg a felsorolt termények termesztésének mértékét, mivel a növények kezelése, kultiváciőja és betakarítása nélkül termesztésük az adott helyzetünkben szinte lehetetlen lenne. Ha szemügyre vesszük a traktorosok, a kocsisok vagy az állattenyésztési dolgozók keresetét, ezek 50—100 százalékkal nagyobbak, mint a növénytermesztés zömében a nők által végzett nehéz kétkezi munka utáni keresetek. Nem akarok hangoztatni valamiféle egyenlősdieskedő jutalmazási elveket, de egyes növényművelő és növénybetakarítő munkálatok nincsenek, másféle növénytermesztésben vágy állattenyésztésben végzett munkálatokhoz mérten,' helyesen értékelve. Ráadásul még a növénytermesztésben tevékenykedő nők átlagosan legfeljebb hét-nyolc hónapot dolgozhatnak évente, miáltal havi átlagkeresetük tovább csökken. A nem teljesidejű munkaerő kihasználás következtében a növénytermesztésben szorgoskodó nők alacsonyabb pénzbevételt érnek el, miközben ez a tény hátrányos befolyással van az öregségi járadék kiszámítására. Még 1967-ben is, az azelőtt EFSZ-ekben tevékenykedő nők öregségi járulékát 56 %-ban havi 600 koronáig terjedő átlagos keresetből számították ki, amiből 31 %-ban 400 koronáig terjedő havi fizetési átlagot voltak kénytelenek alapul venni. Így az öregségi járulék nem volt nagyobb havi 300 koronánál. Ez az alacsony öregségi járulék ugvan 1966-ban, olyan esetben, ha ez az illetőnek egyedüli vagy fő megélhetési forrását jelentette, 445 koronára emelkedett, ezzel azonban az EFSZ-ben dolgozó nők öregségi járulékának kérdése nem oldódott meg. Ezért törekedik a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség arra. hogv az öregségi iárulék összege a közeljövőben még fokozódjék. ★ Szó volt arról, hogy a növénytermesztésben dolgozó nők nincsenek az EFSZ-ben egész éven át alkalmazva. Valón törődik-e a Parasztszövetség azzal, hogy ezen nőknek legalább egy részét a melléküzemági termelésben alkalmaznák, főleg a téli időszakban? — Sajnos a legtöbb EFSZ a melléküzemági termelés szorgalmazásakor nem tartja elsősorban szem előtt az EFSZ-ben dolgozó munkaerők teljes foglalkoztatását, főleg az úgynevezett vegetáció nyugalmi időszakban, hanem a melléküzemági termelést mint egészévi tevékenységet gyakorolják, melynek dolgozói az EFSZ-el szemben rendszerint nem tagsági, hanem alkalmazotti viszonyban állnak. Ezért a melléküzemági termelésben alkalmazott nők száma a téli időszakban igazán minimális. Célunk, hogy az ezen a téren példaként elöljáró szövetkezetek tapasztalatait figyelemmel kísérjük és ezeket propagáljuk. ★ A nők megfelelő élet- és munkafeltétele szempontjából milyen jelentőséget tulajdonít a falvakon vagy közvetlenül az EFSZ ekben működő, esetleg a jövőben létesülendő óvodák, bölcsődék és gyermekotthonok szerepének? — Szövetségünk szociális politikája végrehajtása során az összes EFSZ- ben dolgozó nők munkaaktivitásának fokozására törekedik, míg az óvodák, bölcsődék és gyermekotthonok építése mindenekelőtt a gyermekes anyákat érinti. Figyelemmel kísérjük, hogy a Parasztszövetség járási és helyi szervei kellő megértést szenteljenek ennek a kérdésnek. Szerencsére az óvodákat, kevés kivétellel állami létesítményként építik, üzemeltetik a dolgozó anyák gyerekei részére, tekintet nélkül arra, hogy ezek a földművesszövetkezetben vagy más munkahelyen dolgoznak. Dél-Szlovákia falvai egy részének kivételével a mezőgazdasági lakosság már nincsen túlsúlyban. Ezért az EFSZ-ek zöme nem épít óvodát tagjai gyerekei részére, ami semmiesetre sem zárja ki, hogy az építésben, anyagszállításban, anyagbeszerzésben az EFSZ-ek segédkezzenek, kivételes esetekben saját pénzeszközeikből építsenek óvodát. Hasonló a helyzet a bölcsődék építésével kapcsolatban is. Az 1969. szeptember 30-adikai adatok szerint 398 községben építették fel a bölcsődéket az EFSZ-ek hozzájárulásával és további 519 bölcsőde létesítése lenne szükséges. Ez esetben is érvényes az ez elv, hogy ha az szükségesnek mutatkozik, úgy az EFSZ saját pénzeszközökből létesítse a bölcsődét, avagy vállaljon részt az egész község kisgyerekei részére létesülő bölcsőde építésében. Míg a bölcsődék esetében egészévi vagypedig egész munkaidényre szóló üzemelésről van szó, a gyermekotthonok létesítése a lehető legnagyobb mértékben lehetővé tenné az EFSZ-ben dolgozó anyáknak, hogy a munkafolyamatban, főleg idénymunkák esetén, részt vehessenek. Ezért gyermekotthonokat a helyi viszonyoktól függően létesítsenek az EFSZ-ek. A megfelelő munka- és életfeltételek megteremtésével kapcsolatban általános jelentősége van a higiéniai felszerelések építésének minden munkahelyen. Ezekben többek között öltöző, zuhanyozó is lenne. Nagy súlyt helyezünk a munkahely tisztaságára és a munkahely környékének díszítésére, péndául zöldövezet létesítésével vagy virágok kiültetésével. Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik a gazdasági udvarok elrendezése és a tartós, sármentes utak építése is. Egyre nagyobb gondot fordítunk a közös éttermek építésére, a szociális, valamint kulturális létesítmények megvalósítására és a községen belüli különféle szolgáltatások bővítésére, amelyek hozzájárulnak az EFSZ-ekben dolgozó nők munkatevékenységének fokozásához és személyes megelégedésükhöz. ★ Az EFSZ-ben dolgozó nők között végzett szociális politika egyik fő feladatként említette a szövetkezetbe érkező fiatal lányok szakképesítésének kérdését. Milyen módon kívánja a Parasztszövetség a szakképesítés fokozását végrehajtani? — Sajnos az EFSZ-ekben állandó jelleggel tevékenykedő nők száma nem csak hogy állandóan csökken, hanem romlik az életkor struktúrája is. Csupán az 1962—1967 között eltelt időben a 19 évig terjedő életkorú fiatal lányok százalékaránya az EFSZ- ekben átlagosan 3,8 %-ról 3 %-ra csökkent, ugyanakkor az 55 évesnél idősebb asszonyak százalékaránya 21 százalékról 23,6 %-ra fokozódott. Ha azt akarjuk, hogy az EFSZ-ekbe a fiatal fiúkkal egyidőben fiatal lányok is tevékenykedjenek, mint új munkaerők, fontos, hogy egyforma feltételeik és érvényesülési lehetőségeik legyenek. Ez mindenekelőtt egyforma képesítés szerzését teszi szükségessé. A szaktanintézetekben azonban, ahol a fiatalok a szükséges képesítést megszerzik a mezőgazdasági munkák szakszerű elvégzéséhez, a fiúk 80 %ban, a lányok viszont csak 20 %-ban vannak képviselve. Az úgynevezett felépítményi tanulási szakokon a lányok százalékaránya minimális. A lányok kvalifikációjának fokozásában látja a Parasztszövetség a legfőbb lehetőségét annak, hogy a lányok a fiúkkal egyenrangú érvényesülést szerezzenek a munkafolyamatban. Míg a szaktanintézetekben alacsony a lányok számaránya, addig a mezőgazdasági középiskolák tanulóinak 60 százaléka leány. Ez az egyes szakvonalakon túlhaladja azoknak a felelős tisztségeknek a számát, amelyek az EFSZ-ekben rendelkezésre állnak. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán tanuló nők aránya 20 %-os a férfiakhoz mérten. Tehát itt kívánatos lenne a főiskolán tanuló nők számának növelése. Szövetségünk tisztségviselőinek minden fokozaton egyik fontos feladata, intézkedni, hogy megfelelő számú leány kerüljön a mezőgazdasági szaktanintézetekbe, mert a mai fokozott követelmények mellett legalább az alapismeretek elsajátítása szükséges. Mint látjuk, az EFSZ-ekben dolgozó nők és családanyák kérdéseivel a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség az igazi segíteniakarás céljával foglalkozik. A szövetkezeti mozgalom elmélete A Szlovák Tudományos Akadémia kiadóvállalata gondozásában tavaly megjelent tanulmányok sorában minden bizonnyal széleskörű érdeklő* désre méltó dr. Milan Štefanovičnak, a tudományok kandidátusának, a bnatislavai Komenský Egyetem jogtudományi docensének TEÓRIA DRUŽSTEVNÍCTVA (A szövetkezeti mozgalom elmélete) című ismeretterjesztő alkotása. A szerző e 432 oldalas müvében — amelyet a szlovákiai magyar olvasók figyelmébe is ajánlunk — a tudományos kutatómunka fémjelzett módszereit gyiimölcsöztetve rávilágít a szövetkezeti mozgalom eredetének és fokozatos kibontakozódásának eszmei, politikai, gazdasági, valamint jogi indítóokaira. Szakavatott fejtegetéseivel rámutat a szövetkezeti mozgalomnak mind a tőkés, mind a szocialista társadalomban jellegzetes fejlődési folyamatára, illetve annak lényegében azonos és lényegesen eltérő sajátosságaira. Elemzésének kikristályosodott következtetéseként leszögezi, hogy szocialista rendszerünkben úgyszólván felmérhetetlen a szövetkezetek hatóképessége. Közgazdasági küldetésüknek eleget téve országszerte szolgálják a lakosság legszélesebb rétegeit, és közvetve a politikai s ideológiai tömegvonzás eszközei. A szerző minden felesleges szószaporítást mellőző meghatározásokkal érzékelteti a szövetkezeti tevékenység alapelveit és jellegét. Többek között hangsúlyozza, hogy minden szövetkezeti szervezkedés megmásíthatatlan előfeltétele egyrészt az alapító tagok önkéntes elhatározása, másrészt a taglétszám korlátlan volta. A szövetkezetek már a fokozatos utánpótlásra való tekintettel sem zárkóznak el az időnkénti tagfelvétel elől, de nem kötelesek felvenni minden jelentkezőt. Az adott ország társadalmi rendszeréhez igazodó, különféle kategóriájú szövetkezetek (termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, hitelszövetkezetek, stb.) általában csak bizonyos érdekterületen fejtik ki tevékenységüket. A tagság ehhez rendszerint bizonyos összeg (tagsági betét) befizetésével járul hozzá, ami azonban nem minden szövetkezetben — például a nálunk létesült egységes földművesszövetkezetekben sem kötelező. A talajjavító szövetkezetekben mindeddig mellőzhetetlen a tagság pénzbeli hozzájárulása. A különböző pénzügyi feltételek azonban nem másíthatják meg azt az elvi álláspontot, hogy a szövetkezet fennállása mindenkor a tagság szoros együvétartozásán, érdekközösségi kötöttségén alapszik. Az adott EFSZ például akkor is szövetkezet marad, ha szilárd bérezést vezet be a munkaegység szerinti díjazás helyett. A szövetkezeti közösségen belüli jogviszonyok kicsúcsosodása kétségkívül az önigazgatás joga, amely kizárja a szövetkezeten kívüli szervek jogát, hogy fellebbezhetetlen, tehát végérvényes döntésekkel befolyásolják a szövetkezet ügyvitelét. Magától értetődő azonban, hogy mindez nem lehet ellentétes az érvényes törvényekkel, sem pedig az állami irányítással vagy a felsőbb szervek utasításaival. A szövetkezetek és különösen az egységes földművesszövetkezetek, nálunk nem szorítkoznak csupán gazdasági tevékenységre, hanem egyben az adott város vagy község egész lakosságára kiterjedő társadalmi s kulturális jellegű mozgalmi munkát is végeznek. A szerző ily értelemben jellemzi szövetkezeti mozgalmunk gyakorlatát és célkitűzéseit. Egyidejűleg felhívja ez olvasók figyelmét a külföldi forrásmunkákból idézett, rendkívül érdekes adatokra is, amelyek a földkerekség minden táján terjedő szövetkezeti mozgalom sajátosságairól, eredményeiről s feltételezhető jövőjéről tájékoztatnak. A felfigyeltető tartalmú, kiforrott stílusú könyv ára 32 korona. Dr. M. 0. 4 I A galántai járásban is megindul a szövetkezeti munka A galántai járásban nehezen Indult az Egységes Parasztszövetség alapszervezeteinek munkája annak ellenére, hogy a járás 47 EFSZ-e közül 43 jelentkezett kollektív tagnak. A tagság száma elérte a 11183-at, de a szövetség járási bizottságának dolgozói úgy vélik, hogy ez a szóm még nem végleges és tovább fog emelkedni. Az elapszervezetek múlt évi tevékenysége közé tartozott a szövetkezeti mozgalom 20. évfordulójára rendezett ünnepségek megtartása is. Mind a 15 szövetkezetben sikeresen rendezték az évfordulót annál is inkább, hogy a galántai járás szövetkezetei évről évre jobb eredményeket érnek el. Az ünnepségeken a Parasztszövetség járási bizottságának küldöttei köszönőleveleket, becsületbeli elismeréseket és más kitüntetéseket nyújtottak át a veterán szövetkezeti tagoknak. A Peresztszövetség Sókszelőcén egész járási mezőgazdasági kiállítást rendezett, ahol a legsikeresebb résztvevőket oklevelekkel és értéktárgyakkal jutalmazták. A szocialista munkaverseny serkentője is a Parasztszövetség járási bizottsága. A verseny az elmúlt időszakban a gabonaneműek hektárhozama emelésére irányult. A verseny sikeres volt, mert a járás szövetkezetei a múlt évben is elérték gabonafélékből a 30 mázsás átlagos hektárhozamot, sőt, sok esetben 40—50 mázsát is. A verseny a kukoricatermesztésben is jelentős eredményeket hozott. Lényegesen emelkedett a hektárhozam és morzsoltan már 52,06 mázsát termeltek hektáronként. Ez az eredmény nem végleges és idén 60 mázsás átlagot szeretnének elérni. A szocialista munkaverseny a Jövőben újabb szakaszra irányul. Az alapszervezetek versenyeznek majd az állatállomány növelésében és hasznosságának fokozásiában. A versenyt egy külön szakbizottság irányítja és értékeli. A szövetség munkája nemcsak a termelés növekedését segíti elő a szocialista munkaverseny fejlesztésével, de ugyanakkor sokat törődik a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének emelésével is. A galántai járásban ennek érdekében már aránylag sokat tettek. Különböző iskolázásokat és szemináriumokat rendeztek, ahol kitűnő szakemberek adtak elő. Többek között a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanárai és több kutatóintézet dolgozói. Az előadások résztvevői a később megrengj dezett tanulmányi kirándulásokon bővítették és tökéletesítették tudásukat. Főleg sok tapasztalatot szereztek a kukoricatermesztésben, a kukorica és a burgonya korszerű begyűjtésében és az üzemek gazdálkodását is a helyszínen ismerhették meg. Idén a továbbképző intézettel karöltve hasonló szemináriumokat ren; deznek a mezőgazdasági közép- és főiskolát végzett dolgozók számára, j, A továbbtanulás ilyen formája bevált. Bizonyítja ezt az a tény is. hogy a múlt évben 14 érettségizett és 4 főiskolás végzett továbbképző tanfolyamot. Idén igen hasznos tanfolyamokat indítanak a brigádvezetők, gazdasági vezetők és más dolgozók számára. Néhány esetben a tanulást egybekötik külföldi tanulmányúttal. Az emberek szociális problémáival is elég sokat foglalkozik a szövetség járási bizottsága. Nemcsak az idős tagokról gondoskodik, hanem olyan üdülési lehetőségeket biztosít hazai és külföldi vonatkozásban, ami nagyon kedvező a földművesek számára. Többek között tavaly 100 gyermek üdült Magyarországon, 45 pedig Lengyelországban. 95 gyerek pedig Rózsahegy mellett. A szövetségi munka tehát megkezdődött a galántai járásban is. Remélhető, hogy a sikeres start után eredményes lesz a munka. J. S.
