Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-28 / 9. szám
KÖZGAZDASÁG A gazdasági és a társadalmi kapcsolatok konszolidálásának folyamatában jelentős helyet foglal el a bérpolitika koncepciója s az ebből eredő bérfejlődési irányzat. A bérpolitikának e feladata az állam egész gazdaságpolitikájával áll szoros összefüggésben. Alapvetőn befolyásolja a népgazdaság fejlődésének arányait. j Az átlagbérek r ES A MUNKA TERMEL KENYSEGE A gazdasági elemzések az Irányítás módszertanában és eszközeiben, az értékek kialakítását elősegítő folyamatok mennyiségi és minőségi mutatóiban, kölcsönös kapcsolataiban, valamint a kialakított értékek elosztásában és felhasználásában számos visszaságot fedtek fel. Az Irányítás eszközeinek rendszere, felépítése és elégtelen belső kapcsolata, a tervezés funkciójának meggyöngítéso Idején nem tudta biztosítani az állam kitűzött gazdaságpolitikájának maradéktalan megvalósítását. Nem sikerült olyan gazdasági légkört kialakítani az üzemek egyéni és kötetlen döntésének bevezetésével, ami gazdasági tevékenységüket a termelés dinamikus fejlesztésére és a meglevő — a termelés fejlesztése nem beruházás Jellegű tényezőit képező — tartalékok felhasználására ösztönözte volna. így a nemzeti Jövedelem kialakításában mutatkozó többlet a készletekben szinte befagyasztva maradt meg. A kormány intézkedéseinek célja A használati Javak kialakítása és a pénzeszközöknek az egyes üzemek, az állam és a lakosság közötti felosztása során komoly méreteket öltő aránytalanság mutatkozott. Az anyagiakkal nem fedezett pénz és fizetőeszköz nyugtalanságot, feszültséget váltott ki a termelőüzemek körében, de ugyanígy a közszükségleti cikkek hazai piacán, valamint a fizetett szolgáltatások terén is. A hazai piacon az egyre emelkedő vásárlőerő által aránytalanul növekvő nyomás idézte elő a munkaerő-források helyzetével befolyásolt bérképezési irányzatot, melynek során az üzemi érdekek előtérbe helyezése az átlagos bérek megengedhetetlen növekedéséihez vezetett. E negatív, s mondhatnánk káros irányzat leküzdése érdekében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív kormánya, valamint a CSSZK és az SZSZK kormánya az elmúlt év májusában a népgazdaság helyzetének stabilizálását elősegítő intézkedések megtételét határozta el. A bérek alakulása terén döntést hozott arra nézve, hogy a kormány gazdasági irányelvein, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa közötti megállapodáson kívül semmilyen bérrendezést tovább nem engedélyez. A bérek növekedésére ható nyomás lényeges csökkentését segítette elő az érvényben levő gazdasági előírások megszigorítása, amellyel az átlagbérek alakulását a kiindulási alap szerint szabályozták. Ez azt Jelentette, hogy az üzemeknek az átlagbérek növelése esetében az államkasszába a bérnövekedés összegének kétszeresét kell beszolgáltatnia, ha az átlagbérek emelkedése meghaladja az öt százalékot, és az átlagbérek utáni beszolgáltatás összegének négyszeresét, ha a bérek emelkedése több mint hét százalékot képez. A gazdasági kapcsolatok stabilizálást célzó intézkedésekkel foglalkozott a föderális kormány a legnagyobb és legfontosabb üzemek vezérigazgatóival a múlt év október 17-én folytatott közös megbeszélésén is. Az intézkedések meg nem értése olyan aggályokra adott okot, hogy a kormánynak ez a határozata a bérek felső határa megszabásának politikáját Jelenti. A valóságban azonban ez a kormányhatározat semmi ilyen korlátozással nem számol, sőt nem is feltételezi az átlagbérek befagyasztását (tehát azt, hogy a béreket ne lehessen emelni). Megtorló intézkedésekkel csupán az öt százalékot meghaladó béremeléseket büntetik. Az átlagbérek tényleges növekedését az egész üzemben globálisan értékelik ki, nem pedig az egyes munkaágak, illetve az üzemen belüli strukturális szempontok figyelembe vételével. Ez lehetővé teszi, hogy az üzemen belül a bérek ösztönző tényezőjét az átlagbérek növelésének differenciájával az egyes dolgozók érdemel szerint alakítsák. Tehát eszerint, hogy a dolgozó a termelés fokozása által mennyiben segíti elő az üzem gazdasági tevékenységének növelését. Ezekkel az intézkedésekkel kezdődött a bérek arányos alakítását elősegítő folyamat első szakasza és olyan feltételeket alakít ki, hogy az üzem kellő megfontolás után bérpolitikáját maga szabja meg. A munkatermelékenység helytelen értelmezése A nominális béreknek a munkatermelékenység szerinti módosítását célzó szabályozásával kapcsolatos problémák vizsgálata közben egyes módosító tényezők lépnek előtérbe. Ezek egyike a munkatermelékenység mutatójának helytelen és pontatlan értelmezésében kereshető. Arról van ugyanis szó, hogyan lehet a munka termelékenységének növekedését elősegítő folyamatot kimutatni és értékelni a nagyobb munkaaktivttás eredményeképpen mutatkozó növekedést s ugyanakkor elhatárolni attól, amely a termelés műszaki alapjában bekövetkezett minőségi, esetleg strukturális változás eredménye. Az átlagbéreknek a munka termelékenységével összefüggő közvetlen kapcsolata döntően befolyásolja az állam erejének színvonalát és gazdasági hatékonyságának Jellegét. A gyakorlatban a munkatermelékenység színvonalát úgy jellemezhetjük, hogy ez az egy dolgozóra eső teljesítmény része egy bizonyos időszak (hónap, negyedév, év) alatt. Lényegében tehát az élő munka produktivitásának vizsgálatáról és kifejezéséről van szó. Ez a folyamat bizonyos veszélyeket is rejt magában azáltal, hogy nem fejezi ki az egyes aktív termelési tényezők érdemének arányát az üzem gazdasági-termelési tevékenységének színvonalára és fejlődésére. Lehetetlen különbséget tenni a termelésnek olyan növekedése között, amely a munkanap Jobb kihasználásából, valamint a nem beruházási Jellegű tényezők helyes felhasználásából adódik, illetve másrészt a termelés fejlesztését elősegítő beruházási tényezőkön múlik. A munkatermelékenység szempontjából mindkét tényező (a beruházási és a nem beruházás Jellegű) egyenértékű, habár ezeknek vizsgálatakor különböző hatékonysági momentumokkal és az anyagiak iránti igényeséggel találkozunk. Viszont a jutalmazással kapcsolatban e tényezők szöges ellentétben állnak, tekintettel arra, hogy e tényezők közül melyiket alkalmazták a munkatermelékenység növelésére. A nem beruházás Jellegű tényezők alkalmazásakor a termelési növekedés nem követel döntő mértékben komolyabb pénzügyi kiadástöbbletet. A termelés nagyobb mértékének biztosítására az üzem elsősorban is igyekszik felhasználni munkaerő és gép-potenciáljának tartalékait egyes takarékoskodási intézkedések megtételével. Ha erre a tartalékok nem elegendők, úgy az üzemnek kell eldöntenie, hogy további dolgozók felvételével vagy beruházási tevékenységgel oldja meg ezt a kérdést. Az utóbbi megoldás esetében újabb gépeket kell vennie. A tudományos műszaki haladás azonban egyre tágabb teret nyit az üzem számára, hogy a probléma megoldásában a dolgozók számának növelése helyett a gépekkel végzett munkát részesítse előnyben. Ha a gépek vétele mellett dönt, úgy a szükséges termelési növekedést a meglevő dolgozókkal esetleg a dolgozók csökkentett létszámával is elérheti, mintha a termelés növekedését új dolgozók felvételével oldaná meg. A munkatermelékenység színvonalában az üzemnek ilyen Jellegű tevékenysége az egy dolgozóra eső munkateljesítmény növekedésében mutatkozik meg. Ez esetben viszont nem lehet a munkatermelékenység növekedését teljes egészében a dolgozó igyekezetének javára írni, tehát nem lehet ennek alapján megszabni átlagbérének növekedését sem. Ha megfeledkezünk arról, hogy a gépet a bank által nyújtott kölcsönre vettük, illetve olyan anyagi eszközök felhasználásával, amely az üzem rendelkezésére állt s amelyet az üzem a forgóeszközök fedezésére fordíthatott volna az össznyereség felosztásának tervében, feltétlenül számolni kell a megvásárolt és felszerelt gépekre fordított költségtöbblettel. Más szavakkal kifejezve a költségek összetételében bizonyos változás áll be és megnövekszik az anyag és egyéb kiadások számlája. Ha nem akarjuk, hogy ez a strukturális áttolódás a termék nyereségrészének kárára legyen, akkor a bérköltségek rovására kell számláznunk, illetve csökkentenünk kell a termékegységre eső bér arányát. Ez a kölcsönösség annál nagyobb lesz, minél inkább megközelíti a költségleírás összege az átlagos bérek lehetséges növekedésének összegét, amely a munkatermelékenység növekedése során alakult ki. Tehát az átlagbérek növekedésének ez esetben határt szab a munkatermelékenység dinamikája, a műszaki fejlesztésre fordított költségek leszámítása után. Az átlagbéreknek ezt meghaladó növekedési üteme a bér részét képező és az elért gazdasági eredményekből számított prémiumok rovására mehet. Ez azonban annak veszélyét hordozza, magában, hegy a dolgozók anyagilag nem érdekeltek az üzem gazdasági-termelő folyamatainak minőségi és mennyiségi fejlesztésében. A termelő tevékenység minőségében is csökken az anyagi érdekeltség, mellékes lesz az üzem termelési kapacitásának és effektivitásának kihasználását célzó igyekezet. Az összhanghoz vezető út Ä cseh és morva földművesek példamutató kezdeményezése Az elmúlt év utolsó hónapjaiban Znojmo, ez a romantikus dél-morvaországi városka vonta magára a földművesek és a kereskedelmi szakemberek figyelmét. Ugyanis a múlt évben alakult meg Znojmóban Csehszlovákia első mezőgazdasági külkereskedelmi vállalata, azzal a céllal, hogy a cseh és morva mezőgazdasági üzemek termékeit helyezze el a külföldi piacokon. A vállalat hivatalos neve Zemŕdélský obchodní podnik v Znojme (Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat Znojmóban). A külkereskedelmi engedélyt a Cseh Szocialista Köztársaság Külkereskedelmi Minisztériuma adta meg és különböző gyümölcsök, dísznövények és virágok külföldi értékesítésére szól. A znojmúi Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat megalakulása óriási jelentőségű nemcsak a földművesek, hanem egész külkereskedelmünk számára. Ez az első olyan vállalat, amely kizárúlag mezőgazdasági termények kivitelével foglalkozik és teljesen önálló gazdasági szervezet. Saját szükséglete alapján köt szerződéseket és kereskedelmi egyezményeket mind a szocialista, mind a kapitalista országokkal. A vállalat önálló külkereskedelmi számlával rendelkezik és önállóan intézi külkereskedelmi ügyleteit. A cseh és morva földművesek e külkereskedelmi vállalatának jelentőségét növeli az is, hogy olyan árucikkek exportjával foglalkozik, amelyek iránt hazai piacunkon a kereslet ingadozó, illetve amelyekből a kínálat idényenként jóval nagyobb a keresletnél. Tehát terményfelesleg külföldi értékesítését végzi, amely jelentős hasznot hoz. A znojmói külkereskedelmi vállalat főképp gyümölcs, zöldség, erdei gyümölcsök, dísznövények, faiskolai termékek, egyes állattenyésztési termékek, valamint a vállalatba tömörült mezőgazdasági üzemek melléktermékeinek külföldi elhelyezésével foglalkozik. Az olyan termékek eladását pedig, amelyekre engedélye nincs, az erre illetékes külkereskedelmi vállalatok (például a Koospol részvénytársaság) útján értékesfti. A znojmói kezdeményezés szemléltető példát mutat arra, hogy a mezőgazdasági üzemek kereskedelmi lehetőségei, elsősorban külkereskedelme az iparhoz hasonlóan építhető ki. Az ipari üzemek külkereskedelmi tevékenységet már hosszabb idő óta folytatnak. Így könnyebben tudták kellő színvonalú termékeiket a nemzetközi piacokon elhelyezni és az így szerzett devizákért korszerű berendezéseket, gépeket vásárolhattak külföldön. A szocialista mezőgazdasági üzemek eddig kiváló minőségű termékeiket is (amelyek iránt külföldön jelentős érdeklődést mutattak) csak a felvásárló vállalat közreműködésével értékesíthették. így azután korszerű külföldi gépek vásárlására nem is gondolhattak. A Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat eddigi, néhány hónapos működése bizonyítja, hogy a földművesek ilyen jellegű kereskedelmi tevékenysége milyen nagyszerű lehetőségeket tár fel nemcsak az érdekelt mezőgazdasági üzemek számára, hanem össztársadalmi szempontból ítélve is. S ez nem lebecsülendő. Komoly eredménynek számít, hogy kereskedelmi kapcsolatai egyre bővülnek. Eddig sikeres ügyleteket bonyolított le több jó nevű osztrák, NSZK-beli, svájci, svéd, olasz és más külföldi cégekkel. Eredményes üzleti tárgyalásokat folytat a többi skandináv állammal, Franciaországgal stb. Külkereskedelmünk tehát, elsősorban a mezőgazdasági termékek külkereskedelme új színfolttal gazdagodott. Az exportált áruk jelentős deviza értéke lehetővé tette, hogy a kivitelre kerülő termékeket a termelőktől a szokottnál nagyobb áron vásárolják fel. Ezt az alábbi táblázat is igazolja, amelyen összehasonlítjuk a szokásos felvásárlási árakat a Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat által fizetett felvásárlási árakkal: Termék Felvásárlási ár KCs , A Mezőgazd. Külkeresk. Vállalat árai Cseresznye 1,50 3.70 Meggy 2,50 6,50 Fekete ribizli 6,— 13,50 Piros ribizli 4,50 0,50 Hagyma 1,90 2,40 A Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat árait a külföldi piacon elért árak alapján szabja meg. Természetesen levonja a kereskedelmi költségeket, adókat és figyelembe veszi a hazai árakat is. A fenti táblázat bizonyítja, hogy a Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalattal együttműködő mezőgazdasági termelő üzemek kiváló gazdasági partnerre találtak. Például a breclavi járás mezőgazdasági üzemei, ha termékeiket a hazai piacon értékesítik, csupán 080 ezer korona bevételt mutattak volna ki. Viszont a Znojmói Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat által egy millió 30B ezer koronás bevételt, tehát kétszeres hasznot értek el. Társadalmi szempontból a Znojmói Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat jelentősége abban van, hogy kedvezően befolyásolja deviza bevételeinket az ún. dollár elszámolási területről. Hiszen a vállalat devizabevételeinek 85 százaléka az állampénztárba kerül. A vállalat a devizabevétel 15 százalékával rendelkezik csupán. Ennek egy részét a vállalat devizaalapjára helyezik és a fennmaradó összeget osztják szét a kivitelre került áru mennyisége és minűsőge alapján a tagságot képező termelőüzemek között. De még fgy is jelentős bevételtöbblethez jutnak. A Znojmói Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat eredményeinek vizsgálata közben e példa nyomán Dél-Szlovákiával kapcsolatos problémák jutottak eszembe. Teljes joggal feltehetnénk a kérdést, milyen szerep jut majd Dél- Szlovákia szocialista mezőgazdasági üzemeinek az agrokomplexum külkereskedelmében. Véleményem szerint Dél-Sziovákia gyümölcs- és zöldségtermesztését érdemes és haszívps is továbbfejleszteni. Nem hinném, hogy Csehszlovákiában találnánk-e kedvezőbb éghajlati és természeti adottságokat a zöldség- és a gyümölcs termesztésére, mint éppen ezen a vidéken. Hiszen tudjuk, hogy Dél- Sziovákia talaja kiváló, elsőrendűen megfelel a zöldségtermesztésre és víz is van elegendő. A kertészkedés pedig e területen nem is évtizedek, hanem inkább évszázadok hagyományaira tekint vissza. A zöldségtermesztés szempontjából szükséges női munkaerőkből e vidéken szintén nincs hiány. A jelenleg használatos kifejezésmóddal élve úgy is mondhatnánk, hogy ezen a vidéken okvetlenül szükség lenne a zöldségtermesztés rehabilitálására. Tény az is, hogy e téren az utóbbi években egyre több problémával találkozunk. Csökken a zöldségtermesztés gazdaságossága, egyre problematikusabb a zöldség értékesítése, a vetőmagokat nehéz beszerezni — s így sorolhatnám a megoldandó problémákat. Viszont a korszerű zöldségtermesztés óriási távlatot mutat a külkereskedelemben. Meggyőződésem, hogy Dél-Szlovákiában sok olyan kedvező lehetőség adódik, amelynek felhasználásával aktívan és sikeresen vehetne részt mezőgazdasági termékeivel a külkereskedelemben. Ezért örömmel olvastuk nemrég, hogy Szlovákiában is megalakuló félben van az első mezőgazdasági külkereskedelmi vállalat, így remélhetjük, hogy Dél-Szlovákia is elfoglalja majd az őt megillető helyet a Szlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmében. TÖTH ENDRE, mérnök Ahhoz, ho.gy ne bontsuk meg a közszükségleti cikkek kínálatának mértéke, a fizetett szolgáltatások és a vásárlóképes kereslet közötti összhangot, feltétlenül szükséges az, hogy a lakosság pénzbevételének nagyobb hányada (mind a termelési, mind a nem termelési ágazatból) a kiindulási színvonalon maradjon. Az üzemek és az állam financiális gazdálkodásában az egyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen biztosítania az üzemekben (esetleg a lakosságtól) hogy az állami költségvetés utólagos bevételeit megnövelhessék a társadalmi fogyasztás megnövekedett kiadásainak fedezésére. Ezt kétféle módon lehet elérni: a) az átlagbéreket a kiindulási időszak színvonalán meghagyni és a pénzfelesleget az állami költségvetés céljaira bevonni. Ezt az utat — habár elméletileg lehetséges — a gyakorlatban nem lehet felhasználni. Megbontaná a béreknek a takarékosságra ösztönző funkcióját, amellyel a munkaerő Jobb és gazdaságosabb kihasználására törekszünk ; b) megnövelni az üzem dolgozóinak átlagbérét és a Jövedelmi adó progresszív díjszabásával elvonni a bérek növekedésének egy részét az állam költségvetésébe. A gyakorlatban mindkét forma kombinációjával számolhatunk. E nézetek mindegyike kellőképpen megalapozott és logikus. Attól függ csupán, hogy a nézőpontok melyikét hangsúlyozzuk. Viszont a népgazdaságunkban jelenleg uralkodó gazdasági feltételek és kapcsolatok megszabják a bérek korlátozásának társadalmi indokoltságát s ezáltal az alacsonyabb vásárlóerő kialakítását, mint amilyen a munkatermelékenység dinamikája. Az ilyen megoldás mellett szól a kereslet és kínálat közötti ellentét és a még ma is fennálló inflációs nyomás. A bérek növekedésének gyors üteme ezt a negatív állapotot csak tovább súlyosbítaná. —hn— SZABAH FD.'. OKU VÉS 9 1970. február 28.
