Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-28 / 9. szám

A PRIMŐR BURGONYA FÓLIASÁTRAS ELŐHAjTATÁSA Korai (primőr) burgonya termesztésünk az utóbbi években mennyiségileg kielégítette az igényeket, sőt tavaly a termelési szerződések alapján átadásra került mennyiség egy részét — értékesítési lehetőség hiányá­ban — a felvásárló szervek nem is tudták korai burgo­nyaként átvenni. Ez a körülmény nem irható csak a kereskedelmi szer­vek rovására, mert sok gazdaságban — ahonnan a ter­mést nem korai burgonyaként vették át — nem bizto­sították az alapvető feltételeket sem annak érdekében, bogy ténylegesen primőr, illetve korai burgonyát ad­hassanak át. Gyakorta említik a gazdaságok vezetői azt az érvet, hogy az üzemeknek nincs módjuk megfelelő helyen és módon előbajtatni a vetőgumót. Ebben van is igazság, de jobbára mégis az illetékesek leleményességén, szak­értelmén múlik, hogy e hátrányból mennyit képesek elkerülni. Az előhajtatáson kívül rengeteg múlik a termesztett fajta, s a terület jó megválasztásán, a termőtábla tala­jának tápanyagellátásán, vízgazdálkodási tulajdonságain, a tavaszi talajelőkészítés módján, az ültetés koraiságán stb. is. A kertészeti termelésben, zöldséghajtatásban nálunk is egyre nagyobb méretű a fólia alatti termesztés, s ta­pasztalataim szerint e módszer sikeressége és gazdasá­gossága általában kielégíti az iránta támasztott igénye­ket. A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a keszt­helyi Agrártudományi Főiskola szakemberei elsősorban az NDK-ban szerzett tapasztalatok figyelembevételével kimunkálták a vetőgumó fóliasátras előhajtatásának a bazai viszonyok között alkalmazható módszerét. A té­mával elsősorban a vetőburgonya-termesztésre irányu­lóan foglalkoztak olyan értelemben, hogy viszonyaink között 40 cm széles út maradjon. A ház alakú halom fenntartásának, a vetőgumó elszaporításának alapköve­telménye a vetőgumó előhajtatásá és minél korábbi ültetése. Megállapításaik és módszereik azonban termé­szetszerűleg alkalmazhatók a korai burgonyatermesztés­ben is. Az előhajtatást az e célra készült speciális hajtatókon, átmenetileg ilyen célra berendezett egyéb alkalmas he­lyiségeken (például: csibenevelőn) kívül végezhetjük favázas vagy váznélküli műanyag fóliasátor alatt. A favázas fóliasátor anyagszükséglete körülbelül 0,5 m3, s a favázat a gazdaság ács- és bognármesterei néhány órai munkával elkészíthetik. A favázat s így a sátrakat széltől jól védett helyen kell felállítani, hossz­­tengelyük az uralkodó széliránnyal párhuzames legyen. A sátrat feszesen kell a vázon kihúzni úgy, hogy a két végén zsineggel befűzhető legyen. A fólia alsó széleit földréteggel kell lefedni. A fóliasátor fűtésére a legolcsóbbnak és a célnak megfelelőnek bizonyult az érett lótrágya-talp, ebből sátranként körülbelül 30 q felhasználásával mintegy 30 cm vastagságú tömött réteget készítünk. A hajtatáshoz használt ládákat úgy helyezzük el a sátorban, hogy kö­zépen a hossztengelyben egy sort, az oldalfalaknál két­­két sort rakunk. A ládasor az oldalfaltól és a tetőrésztől legalább 15 cm-re húzódjék. Célszerű a felső sor ládái­ban papírral is letakarni a gumókat, a túlzott fényhatás elleni védelem érdekében. Egy fóliasátorban — ha a ládákban kétsoros rétegbe rakjuk a vetőgumót — 40—50 q burgonya hajtatható. A váznélküli fóliasátor kétféle módja ajánlható. Az első esetben 1600 hollandi rekeszből — amelyben mint­egy 150 q burgonya fér el — széltől védett helyen ház alakú halmot rakunk össze. Ügy rakjuk a ház hosszten­gelyére merőleges kettős ládasorokat, hogy a sorok között 40 cm széles út maradjon. A ház alakú halom alapszélessége 5, hossza 6, oldalaik magassága 2,2, a ház gerincének magassága pedig 2,8 m legyen. A má­sodik esetben mintegy 270 q burgonyát 3360 ládába rakva, KISÁLLATTENYÉSZTÉS. A favázra kifeszített sátor, lent a sátor méretezése. 5 m széles, 12 m hosszú és az előbbivel azonos oldal- és gerincmagasságú ház alakú halomba rakjuk. A ládá­kat észak-dél irányban a fóliaház hossztengelyébe két­­két sorba soronként 10 ládával rakjuk. A következő lá­dasort 40 cm út meghagyásával rakjuk. A ládasor két szélén 15, közepén 19 ládát rakunk egymásra. Ezek sze­rint a kettős sorban 336 láda van, s 10 ilyen kettős sort rakunk be, így fér el a 3360 láda. A ládák alá mindkét esetben fűrészport vagy pelyvát terítünk, ennél a módszernél istállótrágyát nem hasz­nálunk. A ládahalmot 100—200 mikron vastag PVC- fóliával takarjuk, a végeket léccel leszögelve vagy kö­téllel lekötve, oldalait és tetejét vascsövekkel vagy fa­rönkkel leszorítva, az esetleges szélviharok ellen, a föl­dig érő széleket 'pedig szalmabálával rakjuk körül. Az ország különböző korai burgonyatermesztő vidé­kein, más-más éghajlati viszonyok uralkodnak, ezért an­nak megválasztása, hogy melyik módszert alkalmazzuk, nagymértékben függ a sok évi tapasztalata alapján vár­ható márciusi hőmérsékleti viszonyoktól, körülmények­től. Ehhez elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy milyen gyakoriassággal fordul elő az alkalmazás helyén márciusban —5 C foknál alacsonyabb éjjeli léghőmér­sékleti minimum. Ez meghatározza, hogy a fóliasátorban az előhajtatáshoz milyen hőforrásokat használjunk, s azt is, hogy milyen mértékben és módon kell felkészülni a fóliasátrak kiegészítő fagyvédelmére. Ezt — ha éjjel mínusz 10 C fokig várható a lehűlés — a fóliasátor to­vábbi körülrakásával (szalmabálákkal), nádpallós ta­karással stb. oldhatjuk meg. Számítani kell azonban a szokásosnál nagyobb mértékű felmelegedésre is, ilyen­kor a déli oldalon a főlialepel felhajtásával védekezhe­tünk a burgonya túlzott felmelegedése ellen. Általában március 5—15 között kezdhető meg a fólia­sátor alatti hajtatás, s így március végére megfelelő nagyságú erős, zömök fényhajtásokat nyerünk, előnyös gyökérképződményekkel. Annak megítélése, hogy egy-egy üzem melyik mód­szert alkalmazza, elsősorban a helyi körülményeken, továbbá a fóliasátor beszerzésének lehetőségein múlik. Ajánlom, hogy azok a gazdaságok, amelyek még nem foglalkoztak fóliasátor alatti zöldségtermesztéssel, haj­tatással, a burgonya előhajtatásának e módszereit is csak egy-két sátor beállításával kísérleti formában pró­bálják ki, hogy az így nyert tapasztalatok felhasználásá­val a következő években már nagyobb méretben ter­jeszthessék ki ezt a módszert. A fóliasátor alatti hajtatás jelenleg még nem olcsóbb, mint a hajtatóházban vagy egyéb alkalmas helyen vég­zett. Ha azonban aközött kell választani, hogy megfe­lelő előhajtetás nélkül termesszünk-e korai burgonvát, vagy áldozva a fólia beszerzésére, biztosítsuk-e az elő­­hajtatást, s ennek következtében a koraibb, biztosabb és kedvezőbb értékesítést — mindig előnyösebb az utób­bi mellett dönteni. Előzetes kalkulációk szerint a fólia beszerzésére fordított összeg három év alatt visszatérül. Barada Lajos Á gyümölcsfák növényvédelmének kérdései Köztudomású, hogy gyümölcsfáink növényvédelme már ősszel kezdődik és a tenyészidő befejezéséig tart. Munkánk csak akkor járhat sikerrel, ha az év folyamán rendszeresen és szakértelemmel alkalmazzuk azokat a vegyszereket, amelyek az adott be­tegségek fellépését megelőzik, illetve a kártevőket elpusztítják. A gyümölcsfák permetezésének sor­rendje a következőképpen történik: tenyésznyugalom idején az Arborol AC 3,5 százalékos vagy a Nitrosen 1—2 °/o-os oldatát használjuk. Az al­ma és körte esetében rügyfakadás­­kor (egérfül nagyságú szakaszig) Oleoakaritíon 1—1,5 °/b-os oldatával permetezünk. Zöldbimbós állapotban az Arafoszfotion, Foszfotion 0,3 % vagy a Metation 0,2 °/o-os oldatát használjuk a szívórovarok és rág­csáló kártevők ellen, amíg a gomba­betegségeket a Thiovit 0,5 °/o-os, a Karathane 0,1 vagy a Dithane 0,2 %-os oldatával előzhetjük meg. Bizonyos esetekben a vegyszerek kombináltan is használhatók, vagyis egyszerre a rovarok és a gombabetegségek ellen is védekezhetünk. Pirosbimbós állapotban a Thiovit 0,5 °/o-os oldatát alkalmazzuk. A gyümölcsfák virágzása után a permetezést 10—14 napos időközök­ben rendszeresíteni kell. Ebben az időszakban a szívórovarok ellen a Metation 0,2 %-os, az Arafoszfotion vagy a Foszfotion 0,3 %-os oldatát alkalmazzuk. Ugyanakkor a gomba­betegségek ellen a Karathane 0,1 %, a Dithanet 0,2 %, a Thivoit 0,5— 0,75 %, vagy az Orthophaltán 0,4 %-os keverékével permetezünk. Ajánlatos, hogy a felsorolt anyagokat váltakoz­va használjuk. A tenyészidő alatt az utolsó perme­tezést két-három héttel a szüret előtt végezzük, mert a mérgező hatású vegyszerek ártalmasak lehetnek a gyümölcsfogyasztók számára. Mint ismeretes a DDT alapon ké­szülő vegyszereket kizárják a növény­­védelemből. Helyette nagyon alkal­mas a Metation, mely alkalmazása után 10—14 napra elveszti hatását. Fő előnye azonban, hogy a növényre nézve sincs utóhatása. Továbbá ala­csony töménységben (0,2 %) alkal­mazható, hatása mégis biztos és nagymérvű. A gyümölcsfák permetezésekor nem szabad elfelejtenünk, hogy számos esetben mérges vegyszerekkel dol­gozunk. Ezek az anyagok nemcsak a növények betegségeit, kártevőit pusz­títják, de az emberi szervezetre is károsak lehetnek. Ha nem tartjuk be az előírt utasításokat, könnyen az orvosi rendelőben vagy a kórházban találjuk magunkat. A mérgezés első tünete az erős izgalom, a rángató görcs, a végtagok remegése, majd a bénulás beállása várható. A mérge­zést továbbá erős izzadás, nyálelvá­lasztás, hasmenés és tüdővizenyő kí­séri. A nálunk használatos anyagok kö­zül mérgező hatásúak a következők: Foszfotion, Arafoszfotion, Metation, Parathion, Phosdrin, Intration, stb. A mérgezés megelőzése érdekében tartsuk be az alább feltüntetett utasí­tásokat: 1. A dobozon feltüntetett százalék­­arány szerint permetezzünk. A kezelt területekről a várakozási idő eltelte A háztájiban is hasznos a tervezés Tavalyi termelési tapasztalataink felhasználásával el kell készítenünk a három részre bontható termelési tervet. Az első részben vázlat készítésével szükséges megállapítanunk, hogy he­lyileg hová, mekkora területre, mi­lyen növények kerülnek. Ezúttal nem­csak a növények területét kell meg­terveznünk, hanem egy-egy terület­rész növényeinek egymásutánját is (elővetemény, főtermény, köztes ter­mény és utótermény). Figyelembe véve az egyes növények tenyészide­­jét legalábbis kétheti biztonsággal meg kell határoznunk, hogy az egyik növény beérése, betakarítása után milyen növény milyen fajta magvát vagy palántáit ültessük. A növények elhelyezésénél figyelembe kell ven­nünk a zöldségnövények tápanyag- és vízigényét és ennek megfelelően he­lyezzük el frissen trágyázott, vagy vízközeli táblákba. Azt, hogy melyik növényből mekkora területet haszno­sítsunk, mindig a területegységről várható termésmennyiség határozza meg. Az előző évi eredmények alap­ján már ismert a család szükséglete és az értékesítésre maradó termés­­mennyiség. A terület benépesítési ter­vének elkészítésekor legyünk figye­lemmel, hogy az egyes növénykultú­rák főbb munkaideje ne ütközzék egymással és a termelés arányai egyenletes, folyamatos elfoglaltságot biztosítsanak a rendelkezésre álló munkaerő teherbíró-képességén belül. A terv második részében növény­kultúránként ki kell dolgoznunk a havonta szükséges kézimunka meny­­nyiségét, munkafolyamatonként az ehhez szükséges optimális időtarta­mokat és a művelet kezdetének idő­pontját. Továbbá a termelés végre­hajtásához szükséges eszközök, anya­gok mennyiségét és felhasználásuk időpontját is. A terv második részle­tének kidolgozása módosíthatja a terv első részletét, mert a munkafel­­használás szempontjából ütköző fa­jok, fajták helyett más terményeket kell választanunk, amelyek fejlődési ideje az előbbiektől eltérő. A harmadik rész az előkészületi, a termelési és a műveletek befejezési határidejének rögzítéséből — az üzemtervből •*- áll. E rész már a végrehajtandó előírásokat tartalmaz­za. Például: mikor, milyen mennyi­ségben és honnan kell a magvakat beszerezni. A próbacsíráztatás, vetés és áttűzdelés idejét, helyét, továbbá mennyi palántát vell előállítanunk, és mennyi időt vesz igénybe a neve­lés, mikor és hová, milyen mennyi­ségben ültetjük ki a palántákat stb. Gondosan, nagy körültekintéssel készítsük a tervet, ne sajnáljuk az időt a részletszámítások gondos el­végzésére, hiszen kint a szabadban amúgy sincsen munkánk. Így a ter­vezés és a részletek kidolgozása a következő hónapba is belenyúlhat — tehát ne siessük el. A következő év temetésének aprólékos, részletekig menő megalapozásától függ a terme­lés sikere. Azt ma már senki sem vitathatja, hogy a munka termelé­kenységének növelése nem a fizikai munka mennyiségének növelése, ha­nem a szervezettebb, hatékonyabb, gazdaságosabb munkamódszerek ré­vén biztosítható a legjobban. Bármilyen nagy termelési gyakor­lattal is rendelkezzék az ember, alap­számítások nélkül mind a magvak mennyiségének meghatározásában, mind az időpontok betartásában, zsú­folódó műveletek sorrendi meghatá­rozásában stb. könnyen tévedhet. Kétségtelen az is, hogy a terv egyes időpontjait, az időjárási tényezők módosíthatják. Ezzel számolnunk is kell a tervezés során s ezért az egyes munkafolyamatokat nem napokhoz kötjük, hanem 5—10 napos határidő­ben állapítjuk meg. A háztájiban bizonyos mértékben kockázati termelést is be kell iktat­nunk. Ha valamely terményt — a kedvező időjárási körülmények ki­használásával korábban szeretnénk piacképessé tenni — akkor annak palántáit a szokásos időpontnál ko­rábban ültetjük ki. Így például a pa­radicsom, a paprika palántáinak egy részét — a májusi fagyok előtt kiül­tethetjük. A kockázat, amit vállal­nunk kell: ha a késői fagy bekövet­kezik, a kiültetett anyag elpusztul és munkánk kárbavész. Mégis kockáz­tatjuk a munka- és anyagköltséget, mert szerencsés esetben az ezekből származó termés 1—2 héttel koráb­ban kerülhet értékesítésre a szokásos Időben palántázott növényekhez vi­szonyítva. Természetesen, annak, aki ilyen kockázati termelést folytat, a szükségesnél (a tervben megállapí­tottnál) több palántát kell felnevel­nie, hogy az első kiültetés elpusztu­lása esetén a fagyok elmúltával a termelésre kijelölt területét időben pótolhassa. Az ilyen részleteket nem szükséges a termelési tervben sze­repeltetni, ez legfeljebb a vetőmag­vak vásárlásánál okoz az előirány­zottnál valamivel nagyobb kiadást. Dr. Filla Márton előtt ne fogyasszunk semmiféle ter­ményt, illetve gyümölcsöt. 2. Terhes és szoptató anyák ne dolgozzanak mérgező vegyszerekkel. 3. Külön helyiségben, szekrényben tároljuk az említett anyagokat, a hoz­zátartozó növényvédelmi munkaesz­közöket, ruhákat stb., hogy avatatlan kéz ne férhessen hozzájuk. Ebben a helyiségben élelmiszerek vagy takar­mány tárolása tilos. 4. A megüresedett göngyöleget éges­sük vagy ássuk el. 5. Növényvédő ruhák, eszközök használata kötelező. A munka után fürdés és ruhaváltás nem maradhat el. 6. Erős szélben s főleg széllel szemben ne permetezzünk. 7. Munka közben enni-inni és do­hányozni tilos. 8. A permetezőgép szórófejeit, illet­ve gumicsöveit tisztítás közben ne vegyük a szánkba, hogy azt eldugu­láskor kifújjuk. 9. A permetlevet nem szabad zárt helyiségben összekeverni, ezt a mun­kát kint a szabadban végezzük. Ha a megelőző intézkedések elle­nére mégis mérgezés történne, azon­nal hagyjuk el a munkahelyet, men­jünk friss levegőre, mosakodjunk meg, öblítsük ki szánkat és torkun­kat. Ha rosszullétünk nem múlik, azonnal forduljunk orvoshoz. Most pedig ismertetjük a mérgező anyagok hatásának időtartamát az egyes növényekre, gyümölcsre és zöldségre: Intration 28 nap, Foszfo­tion és Metation 14 nap, Soldep 14 nap, Phosdin 7 nap, Karathane és Dithane 7 nap, Sulikol—Thiovit és Sira Sfinx 3 nap, Niroxid—Kuprikol és Bordóilé 7 nap. Arról van tehát szó, ha ezeket a vegyszereket használjuk, akkor a fel­tüntetett ideig a permetezett termé­kek nem fogyaszthatók. Pongrácz Gábor, Somorja Szőlőtermesztők f jgyeimébe! Tavaly mindjárt a tavasz elején számos szőlészetben felütötte fejét a szőlőgubacsatka. A termesztők több­sége ezt a betegséget összetévesztette a peronoszpórával, s annak rendje­­mfidja szerint gombaölő vegyszerek­kel igyekezett megfékezni a beteg­ség terjedését. Ez azonban nem járt eredménnyel, mert az említett beteg­ség ellen a rügyfakadást megelőzően kellett volna védekezniök. Nézzük meg közelebbről, hogy mi okozta a szőlőlevél fonákjának szőrösségét. A hosszantartó tél, majd a bekövet­kezett meleg, száraz időjárás rendkí­vül kedvezett a kártevők nagyszámú elterjedésére. A szőlőtermesztőket is megdöbbentette a levelek fonákén előforduló sűrű, fehér (majd később elbarnuló) szőrzet. Ha tüzetesebben megtekintjük nagyító üveg alatt, lát­juk, hogy a fehér szőrzetet nem a spóratömeg képezi, hanem fehér szőr­csíkok, amelyeket a levél fonákján szívogató szőlőgubacsatka (Eriophyes vitis) idéz elő. Ha megfigyeljük a szőlőlevél színén különböző nagysá­gú, de nem túlságosan nagy, ráncolt dudorodásokat látunk. Ezzel különbö­zik a peronoszpórától és még azzal, hogy a gubacsatka által keletkezett szőrzet a levélről nem törölhető le. Nagy elszaporodás esetén a levele­ket annyira beborítják, hogy ezek életműködése erősen lecsökken, a tő­ke életképessége romlik, így termés­­csökkenést is okozhat. A gubacsatka kicsi, csak nagyítóval látható, fehér vagy sárgás színezetű. Az atkák a szőlőrügyeken telelnek át és közvetlen rügyfakadás után kezdik a szívogatást. Tavasszal elsza­porodik, a szívogatása következtében jelennek meg a fent leírt tünetek. Védekezés: A tavaszi elszaporodást meggátolhatjuk, ha rügyfakadás előtt, tehát a tél végén áztató permetezést végzünk 5 %-os Sulka vagy 5 %-os Poly barit, illetve 1,5 %-os Oleoakari­­tion 10-eI. Ha erős kártételt észlelünk, úgy a tenyészidő alatt 0,15 %-os Thio­­dan-nal permetezzünk, s ezt több íz­ben szükség szerint megismételjük. A károsodást még csökkenthetjük 0,5 %-os Sulikol K, illetve 0,3 %-os Fosfntion-50 alkalmazásával is. jelenleg még nem tudjuk idén meg­ismétlődik-e a gubacsatka kártétele, mert amint a bevezetőben mondottuk, előfordulása az időjárás alakulásától is függ. Ezért tanácsos a rügyfakadás előtti védekezés, különösen azon he­lyeken, ahol tavaly észlelték a kár­tevő megjelenését. (—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents