Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-28 / 9. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA Mezőgazdasági vállalatok társulásai a Szovjetunióban A Szovjetunióban a kolhozok és a szovhozoa mint a mezőgazdasági termelés nagyüzemi fonnál, lehetővé teszik a legmodernebb nagyüzemi technika és technológia kihasználását, valamint a tudományos-technikai forradalom haladó vívmányainak felhasználását. A termelés belterjességének állandó növelése elősegíti a koncentráció folyamatát, ami viszont vállalatok közötti társulások és közös vállalatok megalakítását teszi szükségessé. Ennek következtében a termelőerők fejlődése, a szakosítás elmélyülése és a társadalmi munkamegosztás, a vidéki életforma és kultúra terén bonyolult feladatok elé állítja a kolhozokat és szovhozokat. Ezekkel a feladatokkal a mezőgazdasági üzemek csak akkor tudnak megbirkózni, ha azokat közös szervezeteken és vállalatokon keresztül, céltudatos hatékonysággal oldják meg. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány már évek óta különleges figyelmet fordít erre az objektív folyamatra, a mezőgazdasági vállalatok közötti kapcsolatok fejlesztésére. A vállalatok közti kapcsolatok fejlődésének konkrét irányai főleg a XXIII. kongresszus határozatában, valamint a kongresszust követő plenáris ülések határozataiban vannak megfogalmazva. A társult vállalatok tevékenysége szervezett, főleg mezőgazdasági építkezésekre, építőanyagok gvártására, a termékek feldolgozására, az állatok hizlalására, továbbá egészségügyi központok létesítésére és szolgáltatási vállalatok létesítésére irányul. A társult vállalatok tevékenysége tehát kulturális és egészségügyi téren is megnyilvánult. A Szovjetunióban jelenleg már több vállalati társuláson alapuló színház, kultúrotthon, bentlakásos iskola, gyermek-üdülőtábor, gyógykezeléssel egybekötött üdülőközpont és egész sor egyéb kulturális és szociális intézmény működik. A vállalatok közti kapcsolatok fejlődésének gyorsasága a Szovjetunió különböző területein eltérő, ami a mezőgazdasági vállalatok termelési és gazdasági színvonalától, valamint a helyi kulturális és szociális fe1- tételektől függ. Megemlítendő az az igen fontos körülmény, hogy a vállalatok tagsági részvétele a közös v lalkozásokban alulról jövő kezdeményezések alapján és az önkéntesség elvének teljes tiszteletben tartása mellett jön létre. A konkrét helyi feltételek kihatással vannak erre a folyamatra, különösen ami a szervezési formát és a tevékenység irányának a megválasztását illeti. Ennek megfelelően a közös vállalkozások fejlesztése terén némileg eltérő alapszabályokkal, illetve szerződést formákkal találkozhatunk. A Szovjetunió területén jelenleg több mint 30 különböző alapszabály és szerződés létezik a társult vállalkozásokkal kapcsolatban, melyek alapvető voriásai azonban megegyeznek. A mezőgazdasági minisztérium kidolgozta az alapszabály-mintát, amit az egyes köztársaságokban az illetékes szervek és hivatalok megtárgyaltak és hozzászólásaik alapján a kolhozkongresszus el is fogadott. ♦ Belső szervezési kérdések A kolhozközi, valamint a kolhoz—szovhozközi vállalatok és intézmények mélyen demokratikus szervezetek. A kolhozok, szovhozok, valamint egyéb állami és szövetkezeti vállalatok be- és kilépése teljesen önkéntes. A társult vállalatok a közös vállalat létrehozásában egyenlő jogokkal rendelkeznek, az alapítás költségeihez vagy földterületük arányában, vagy pedig a létrehozandó szolgáltatásokból való részesedés arányában járulnak hozzá. A társult vállalatok meghatalmazottjaikon keresztül részt vesznek a közös vállalat igazgatási és vezető szerveinek megválasztásában. A kolihozközi vállalatok és szervezetek kidolgozott tervek alapján és a hozrascsot elvei szerint fejtik ki tevékenységüket. Saját alapszabályaik vannak, jogi személyt képeznek, saját pecsétjük van, rövid- és hosszú lejáratú állami kölcsönt vehetnek fel. A kolhozközi vállalatok alapítási és törlesztési alappal rendelkeznek. További alapjaik még a gazdaság szilárdítás! és bővítési alapja, az anyagi ösztönzés alapja, a kulturális és szociális szükségletek alapja, a lakásépítési alap és a tartalék-alap, A közös vállalatok szükség szerint egyéb alapokat is hozhatnak létre a vállalati nyereség forrásaiból. A szarvasmarha hizlalással vagy baromfitenyésztéssel foglalkozó közös vállalatok termékeiket vagy az állami felvásárlási terv javára, vagy pedig szerződéses formában állami és szövetkezeti szervezeteknek adják el. A termékek bizonyos mennyiségét a közös vállalat -> kolhozpiacokon is értékesítheti. A piacokon realizált termékek árait és az értékesítés technikai feltételeit a kolhozközti vállalat tanácsa határozza meg. Az állami és szövetkezeti szervezetek által felvásárolt termékek árait mindkét fél szerződésben állapítja meg. A kolhozközi vállalat nyereségét az alapokba való juttatás és a felsőbb szervezet költségeihez való hozzájárulás levonása után elosztják a társult vállalatok között a részesedés arányában. Termékfeldolgozó közös vállalkozás esetében a nyereségelosztás a feldolgozásra átadott termékek mennyiségének az arányában, hizlalási közös vállalkozás esetében pedig az átadott állatok mennyiségének az arányában történik. Az utóbbi tíz évben a Szovjetunióban tömegesen jöttek létre a legkülönbözőbb tevékenységgel foglalkozó kolhozközti vállalatok és szervezetek, melyek leginkább a kolhozok és szovhozok szükségleteit elégítik ki. A kolhozközi szervezetek tömeges megalakulása és fejlődése szükségessé tette tevékenységük koordinálását és irányítását. Ebből a szükségletből kiindulva területi és kö~társasági vállalatközi szervezetek jöttek létre, emelvek segítik és tanácsokkal látják el a járási és körzeti vállalatközi szervezeteket. Ma a Szovjetunióban több mint 200 ilyen területi társulás fejti ki tevékenységét, melyek 195 építkezési, 102 tervrajzkészítő, 97 áruellátó és értékesítő, 223 építkezési anyagot gyártó, 93 fafeldolgozó és 52 egyéb irányú közös vállalat munkáját irányítják. + Vállalatközi építkezési szervezetek a Szovjetunióban Legnagyobb arányú fejlődést a közös építkezési szervezetek értek el, amelyek a kolhozok építkezési és szerelési munkáinak mintegy 40 százalékát végzik el. Fz az arány egyes köztársaságokban eléri a 70—80 százalékot is. Az első vállalatközi építkezési szervezetek 1956-ban keletkeztek. Tevékenységük fokozatosan fejlődött fel az építkezési munkáktól kezdve a szerelési munkákon és az épületanyag-gyártáson keresztül egészen a tervek készítéséig. E tevékenység oly mértékben elterjedt, főleg az Orosz SZFSZK területén, hogy 1967-ben szükségesnek mutatkozott egy összállami szervezet létrehozása. A vállalatközi építkezési szervezetek álló és forgó alapjai a következő forrásokból tevődnek össze: at a társult vállalatok hozzájárulásaiból a megbízottak közgyűlésén megálapltott összegekben, Ы a közös vállalat saját nyereségéből, cl az állóalap lelrásátból, d) a rövid- és hosszúlejáratú állami kölcsönökből. Az előállított nyereséget rendszerint a közös vállalat fejlesztésére fordítják, a vállalatok között csupán a nyereség egy részét, esetleg a veszteséget írják szét a megbízottak gyűlésén jóváhagyott koefficiensek alapján. ♦ A Moldva Szovjet Szocialista Köztársaság „Mezskolhozotkorm“ nevet viselő ' köztársasági társulása A „Mezskolhozotkorm“, a Moldva SZSZK köztársasági társulása 1966. március 31-én jött létre a szarvasmarhahizlalással foglalkozó kolhozközti vállalatok kezdeményezése alapján. A járási kolhozközti szervezetek megbízottai az első köztársasági kongresszuson Jóváhagyták a Mezskolhozotkorm alapszabályait. Az alapításkor a köztársasági vállalatközti szervezetbe 10 szarvasmarha-hizlaló kolhozközi vállalat (19 200 db szarvasmarhával), 9 sertéshizlaló kolhozközi vállalat (35 000 sertéssel) és 20 takarmánykeverék-gyártó kolhozközi vállalat társult. A társult köztársasági vállalat berendezéseinek összértéke 4,6 millió rubel volt. 1969 kezdetén a köztársasági vállalatközi szervezetbe már 29 járási társulás tartozott, melyek a köztársaság 517 kolhozát foglalták magukba. Az 1969-es évben a Mezskolhozotkorm 25 farmon 168 000 sertés hizlalásával, 10 farmon pedig 20 200 szarvasmarha hizlalásával foglalkozott. A szükséges takarmányalapról 32 kolhozközi takarmánykeverék-gyártó vállalat gondoskodott, melyek együttes teljesítménye egy műszak alatt 550 tonna takarmány volt. A társult kolhozok és a kolhozközi vállalatok kölcsönös viszonyait szerződések szabályozzák. A szerződés formáját a köztársasági vállalatközi szervezet dolgozta ki. A szerződés tartalmazza a hízóba állítandó állomány mennyiségét, fajtáit és a terminusokat, a hízásba fogott állatok minimális beállítási súlyát, a napi súlygyarapodást, a hizlalás befejezésének időpontját és a kitermelt hús mennyiségének az adatait, mely a kolhoz tervének a teljesítését képezi. A kolhozok kötelesek a Jóváhagyott takarményadag alapján kiszámított takarmán-mennyiséget átadni a kolhozközi vállalatnak, melynek az árát a kolhozközi vállalat állami felvásárlási árakban megtéríti. A fiatal szarvasmarha hizlalásához szükséges gazdasági takarmányokat a kolhozközi hizlaldák állítják elő. Ebből a célból a kolhozközi hizlaldák rendelkezésére bocsátottak 20 000 hektár földterületet, melyből 16 500 hektár a szántóföld. A társult hizlaldákba átadott szarvasmarhát a kolhozok a hizlalás befejezéséig és a realizálásig saját nyilvántartásukban vezetik. A hizlalásban elért gyarapodásról a társult hizlaldák negyedévenként jelentést tesznek a kolhozoknak, és a kolhozok negyedévi jelentéseikbe a társult hizlaldákban elért súlygyarapodást is bekalkulálhatják. A kolhozközi társult hizlaldákat és a társult takarmánykeverékeket gyártó üzemeket a Mezskolhozotkorm társult vállalatközi szervezet látja el a szükséges berendezéssel és felszereléssel, úgymint teherautókkal, traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel, építkezési anyagokkal, valamint üzemanyagokkal, a neki kiutalt alapokból. A kolhozközi társulás az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult. Az állóeszközök értéke például az utóbbi három év alatt háromszorosára növekedett. A beruházások együttes értéke ugyanebben az időszakban 21 millió 708 ezer rubellel növekedett, ebből 16 millió 368 ezer rubelt tesznek ki a beruházási kölcsönök. A termelés bővítésének a forrását elsősorban a nyereségből való levonások képezik, 20—25 %-os arányban. A vállalatközi termelés kapacitásának bővülésére je'lemző például a takarmánykeverékeket gyártó üzemek fejlődése. 1966-ban az üzemek együttes teljesítménye 40 ezer tonna takarmánykeverék volt, 1967-ben már 52 ezer tonna, 1968-ban pedig 96 ezer tonna. 1968-ban a Mezskolhozotkorm takarmánykeverékeket gyártó vállalatai a köztársaság takarmánykeverékek termelésből 21 %-ban vették ki részüket. A jelenleg folyamatban levő beruházási építkezések befejezése után a Mezskolhozotkorm termelési kapacitása 225 ezer sertés és 67 500 szarvasmarha hizlalását teszi lehetővé. poľ. ek. Következik: Mezőgazdasági vállalatok társulásai az NDK-ban. c 0) <D V ■o cd (Л k(d ‘iď > N (Л cd > cd b-Az idei tél kimutatta vasfogát, de az időjárás előbb-utóbb melegre fordul, s kezdetét veheti a tavaszi munka. Nem vitás, hogy az elsőként használatos talajművelő eszköz a simító. Vitatott kérdés azonban, hogy milyen talajokon alkalmazzuk először; a bevetésre szánt területeken avagy egyéb helyeken. Ennek eldöntése a helyi éghajlati viszonyoktól, valamint a talaj nedvessségtartalmától függ. Ott, ahol kevés a csapadék, annak megőrzése elsőrendű feladat. Ekkor a simN tózás a vetés elé is helyezhető, jó szervezés mellett azonban párhuzamosan végezhető a vetéssel. A simítók használata nem támaszt különösebb igényt. Minden simító jó munkát végez, ha azt a szántás irányára 45 szögbe használjuk. Természetesen minél mélyebb volt a szántás, annál nehezebb simítókra van szükség. Ez azért is fontos, hogy egy menetben sima területet kapjunk. Azonban nem győzöm eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy a simító egymagában nem elegendő a talajnedvesség megőrzése szempontjából, mivel a barázdaormokról lehúzott földrészt teljes egészében kiteszi az időjárás nedvességpárologtató hatásának, s csupán a talaj mélyedéseit védi az ormókról ráhúzott földdel. Bár sokan húzódoznak a boronák egyidejű alkalmazásától, ezt a munkát mégsem hagyhatjuk el. A borona használata csupán akkor lenne káros, ha a talaj felszín alatti rétege anynyira nedves lenne, hogy fogaira sáros föld ragadna. Ily esetben meg kell vámunk a felső réteg száradását, s csak ezután fogasoljunk. Köztudomású, hogy ez a talajművelő eszköz elősegíti a felső talajréteg gyors pirkadását, illetve lehetővé teszi a korábbi vetést. Ezzel egyidejűleg a hajszálcsövesség megszüntetésével a talajvíz párolgását is megakadályozzuk. A borona munkájának hatása abban is megmutatkozik, hogy a talajt szellőzteti s ezzel a csírázáshoz szükséges levegőt biztosítja. Ezen kívül pusztítja a magról kelő gyomokat, megakadályozza kelésüket, illetve kártételüket a kultúrnövényben. А к óra tavaszi növények esetében a simító, illetve a borona elegendő a jó vetőágy létrehozásához. Ellenben ha a vetéssel megkésünk, s a talaj szárazabbá válik, ügy kultivátor alkalmazásával készíthetünk megfelelő magágyat. Ebben az Időben ugyanis az alulról feltörő vegetatív úton szaporodó gyomokat a fogasborona elpusztítani nem tudja, sőt ha a föld alatt levő gyökereket szétszaggatja, ezek még hatványozottabban fejlődnek. A későbben vetésre kerülő növényeknél, mint például a kukorica, határozottan szükséges a kultivátor használata. Azonban ezt kövesse nyomon a borona, mert a kultivátor a talajt egyenetlenné teszi, hullámos felülettel adja vissza, ez pedig a vetési mélység egyenletessége szempontjából nem kívánatos. Az olyan talajoknál, ahol a hótakaró nyomása vagy a talaj természetes ülepedése a felszínt kiegyenlítette, ott első talajművelésként nem a simltót, hanem a boronát használjuk. Ilyen esetben kultivátor helyett simítóna lesz szükség. Ilyenkor a simító szerepe a talaj egyengetése, de ezt már vetés előtt alkalmazzuk. Vagyis kultivátorozásra, simítózásra és két ízben alkalmazott boronálásra lesz szükség, hogy Jő vetőágyat kapjunk. Több ízben előfordul, hogy túl mély szántásnál az egyszeri simítózás nem elegendő, tehát a borona beiktatása után kell a másodszori simítást elvégezni. Nem szabad lebecsülni a simítók gyomirtó szerepét sem, amiről könnyen meggyőződhetünk a talaj felületén heverő cérnavékony, majdnem fehér színű gyomok tömegéből. Ezeket a simító húzta ki a talajból. Lejtős területeken a helyzet a kisebb rossz elve alapján módosul, mivel az eróziós veszély miatt a simítózást a szántás irányában kell végeznünk. Ennek hiányosságát a mélyebben járó boronálással igyekszünk behozni. A vetőágy előkészítésének lényege, hogy legalább 8—10 cm mélységben porhanyítsuk a talajt az esetben is, ha a mag ennél jóval sekélyebbre Is kerül a földbe. Nagyon fontos, hogy a vetőmag olyan környezetbe kerüljön, ahol a fejlődő csírák a legkisebb talajellenállás mellett energiaveszteség nélkül hatolhassanak a talajba, illetve kapaszkodhassanak hajszálgyökereikkel a talajszemcsék között. E pontnál külön felhívom a figyelmet a vetési mélység célszerű megállapítására. Ugyanis a kelleténél mélyebbre került mag csak lassan, nagy erőfeszítéssel jut a talaj felszínére, viszont a sekélyen vetett magból fejlődő növény ki van téve a szárazság káros hatásának nemcsak csírázás idején, hanem az egész tenyészidő alatt. A répamag nagyon kicsi és az elfásodott növényi burokban, mégpedig a gomolyban található. A répamagot tahát nem sza bad mélyen vetni, s azért kell a talajt erősen hengerezni hogy a magot rejtő burok mihamarabb átvegye a talaj nedves ségét, s a mag a csírázásához szükséges nedvességhez jusson A koptatott répamegot minden esetben sekélyebben vetjük mert ennek vékonyabb a védőburka. A vetés után (kivéve a répát) hengerezni nem kell, még a kukorica esetében sem. Erre csak akkor kerül sor, ha tavaszi szántásba került a kukorica. A tavaszi hengerezés veszélyes, vízfogyasztással jár és szárítja a talajt. Ha a mák vetését korán végezzük, itt is eltekinthetünk a hengerezéstől, de későbbi alkalmazása indokolt. Amint látjuk, ügyelnünk kell a hengerek tavaszi használatára, mert kétélű fegyver. Végül néhány szót a vetés idejének megkezdéséről. Erre nagy gondot kell fordítanunk. Mindig a talaj nedvesség! állapota legyen a döntő tényező. A vetéssel sietni kell, de idő előtt vetni legalább olyan hiba, mint a késői vetés. Ismernünk kell a vetőmag, illetve a növény igényét a talaj hőmérsékletével szemben. Az olyan magot, mely csírázásához melegebb talajt igényel, kár idő előtt a földbe tenni, viszont a csírázáshoz szükséges optimális hőmérsékletet sem várhatjuk meg, mert akkor alaposan elkésünk. Különösen nem siethetünk a burgonya és a kukorica vetésével. Az elmondottak figyelembe vételével készítsük elő a talajt, illetve végezzük a tavasziak vetését, mert ezzel is hozzájárulunk a tervezett hektárhozamok eléréséhez. DR. FRIDECZKY ÁKOS mérnök, egyetemi tanér Я
