Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-28 / 9. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Számvetés Perbetén Jól szervezett évzáró közgyűlésen volt alkalmunk részt venni a perbetei EFSZ-ben. Számos meghívott vendég közül katonai egyenruhájával kitűnt C h a j k i n őrnagy, a szovjet hadsereg egyik olyan csapattestének parancsnoka, melynek katonái segédkeztek a csúcsmunkák idején az EFSZ-ben. Az SZIKP komáromi járási szervezetének képviseletében Hlaváč mérnök, mezőgazdasági titkár, továbbá B e n у о Mátyás ideológiai titkár vett részt a közgyűlésen. A Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás nevében Dr. Bakos, valamint Retkes Lajos, az SZNT képviselője jelent meg. A vendégek soraiban láttuk ezen kívül azon szervezetek, vállalatok képviselőit, amelyek a szövetkezettel szoros kapcsolatban állnak. Jelentőségében ez elmúlt évi eredmények értékelését Is túlhaladta az az ünnepélyes aktus, melynek sorén a megalakításának húszéves évfordulóját meghitt hangulatban tartó nagy család alapító, valamint későb csatlakozó tagjai az évek hosszú során ót tanúsított odaadó, szorgos munkájukért magas kitüntetésben részesültek. Összesen hetvenegy személy vette át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Egységes Parasztszövetség kitüntetését az emlékéremmel, továbbá az EFSZ nyújtotta ötszáz koronás pénzjutalmat. A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést és emlékérmet vett ót Szabó Erneszt, Jakab Lajos, Gábor Erneszt, Makai Ferenc, Magda Ottó mérnök és Nagy László. Politikai — szervezési munkájáért tiszteletbeli elismerésben részesült Héger Béla, Benyo Mátyás, Cársky Vojtech, Kačan Jón és Seben Ondrej. A perbetei EFSZ elnökét, Nagy Ferencet a szocialista építésben szerzett érdemekért nevű állami kitüntetésre javasolták. Nagy László agronómus nyitotta meg a perbetei EFSZ vezetőinek az elmúlt év gazdálkodásiáról szóló beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy a szokásos vetésterületek változása a terményárak alakulásával, az állammal szembeni kötelezettségek nagyságával, valamint a saját szükségletek számontartásával függ össze. Ilyen alapon növelték például a gabonafélék vetésterületét és csökkentették a hüvelyeseket. Gabonaneműeket a szántóterület 59,8 %-án termesztettek Búzából a 33 mázsás hektárhozammal jó átlagos termést értek el, árpából viszont meglepően sokat, hektáronként 34,40 mázsányít sikerült betakarítaniuk. Itt fontos megemlíteni a fajtaösszetételt, amely túlnyomórészt a Dvoran fajtából, kisebb százalékarányban pedig a Jantár fajtából állt. A komáromi járás átlagtermése ugyanakkor árpából 28 mázsa volt hektáronként. Általában gyengébb bonitású földön gazdálkodnak és a homokos, dombos részek nyilván akadályt jelentenek a terméshozamk fokozásában. Kukoricából 48,1 mázsát értek el májusi morzsolt állapotban hektáronként, persze meg kell említeni, hogy a százhetven hektárnyi kukoricából ötven hektáron LSP csehszlovákiai nemesítésfi kukorlcafajtát termesztenek vetőmagra, ami a különválasztott apai és anyai vonal folytán csökkentett hektárhozamoket, azonban árban az anyai vonalnál mázsánként 350 koronát, az apai vonalnál pedig 250 koronát jelent. Egyébként a jugoszláviai eredetű OPH 98 jelzésű fajtából 70 mázsán felüli hozamot értek el májusi morzsolt állapotban, vagyis 17 %-os nedvességtartalmat számítva. A kertészetben harminc hektáron paradicsomot termesztettek és hektáronként 235 mázsás termést értek el, amit 111 koronás átlagos mázsánként! áron sikerült értékesíteniük. A be nem ért paradicsomot a konzervgyár vette át 90 koronás mázsánkénti áron. A tagoknak feladatul adták, hogy mindenki hét mázsa paradicsomot köteles leszedni. Tizenhét hektáron kapia paprikát szándékoztak termeszteni, de a tervezett 150 mázsás hektáronkénti termés helyett csak 104 mázsát értek el. Ennek oka az volt, hogy a megtermelő és értékesítő vállalat nyitrai részlegétől olyan magot kaptak, amit az agronómus érzése szerint, valahol a konzervgyári feldolgozásnál hulladékként szedhettek össze. Volt benne ugyanis fűszerpaprika, cecei paprika, kosszarvú paprika, paradicsom paprika, különböző édes és erős paprikafajták és valamennyi kapia. A kis paprikahozam elérésében közrejátszott még a vízhiány és a kertészet vezetőjének gyakorlatlansága a paprikatermesztésben. A paprikaültető gép kiültetése hiányos volt, míg a paradicsomot a gép hibátlanul ültette ki. A negyvenhat hektárnyi kertészetben a teljes pénzbevétel hektáronként 27 800 korona volt, ami csak közepes bevételnek felel meg. Mivel a cukorrépatermesztés nem kifizetődő, azért hektárterületét idén a felére csökentlk. A dohánnyal is baj van, de ezt egyelőre meghagyják, mert ígéretet kaptak, hogy helyi viszonyaik közepette legjobban megfelelő fajtát választhatnak. A szövetkezet szántóterülete 2853 hektár, amelynek 33 °/o-án takarmányféleségeket termesztettek. Magda Ottó mérnök, mint zootechnikus többek között megemlítette, hogy a szövetkezet szarvasmarhaállománya 1219 darabot, sertésállománya pedig 1747 darabot számlál. Baromfiállományuk jelenleg 6543 darab. A közeljövőben jelentős fejőstehén gyarapodással számolnak saját nevelésből. A tehenenkéntl évi átlagos tejelékenység 2704 liter, a napi átlagfejés pedig 7,4 liter volt. Ez az 1968-as év eredményeihez viszonyítva tehenenként évi 336 literes tejelékenység emelkedést jelent. Az egy liter tej átlagos előállítási önköltségi ára 2,16 korona, ami bár az előző évhez mérten csökkent, mégis nagy. Tejbeadási kötelezettségüket az elmúlt évben túlteljesítették, a szarvasmarha húseledóst kilencvenöt mázsa híján teljesítették. A hizlaldában a marhaállomány napi súlygyarapodása átlagosan 0,933 kg volt. A sertéstenyésztés munkaterületén főleg a malacnevelésre fektették a fősúlyt. A törzsállomány három sertésfajtából áll, amelyek segítségével úgynevezett haszon keresztezést végeznek. Az anyakocánként elválasztott malacok száma 14,1 évi átlagban. A malacok utáni fokozott kereslet következtében kevesebb sertést hizlaltak a tervezettnél, így a húseladási tervet sem teljesítették. A baromfitenyésztéssel kapcsolatban főleg a tyúkállomány növelésével és a tojástermeléssel foglalkoztak. Kiváló szekszált naposcsibét sikerült szerezniük, mégpedig Nick-Chick típusút, azonban későbbi megbetegedésük miatt az állategészségügyi szolgálat javaslatára hatezer darabot likvidáltak ígv a tervezett egymillió kétszázezer darab tojás eladását száznyolcezer híján sikerült csak teljesíteniük. Az egv tojásra jutó előállítási költség az előző évekhez viszonyítva magasabb, mégpedig 0.66 korona volt, míg az eladási ár tojásonként 0,99 koronára alakult. A saját téglagyár, mint melléküzemág működik, s a belőle származó múlt évi jövedelem közel egymillió hatszázezer korona volt. Varga Richárd mérnök, a szövetkezet ökonómusa szerint náluk tavaly 596 állandó tag és 192 brigádmunkás dolgozott. Egy állandó dolgozó havi átlagkeresete 1464 koronára alakult. A tagoknak az elmúlt évben már fizetett szabadságot is nyújtottak, 50 %-os térítéssel. A szövetkezet telies bevétele megközelítette a tizenkilenc millió koronát, míg a tiszta nyereség meghaladta a hétmillió koronát. A tagoknak év közben tizennégy koronát fizettek ki munkaegységenként. Osztalékként további hét koronát helyeztek kilátásba, amit sikerült három koronával emelniük. A tagok takarékkönyvbe jegyezve vették át az őket megillető összeget. Az elmúlt évben közel egymillió nyolcszázezer koronás állami dotációban volt részük, melynek folyósítása idén megszűnik. Gépállományukat másfélmillió koronás költséggel felújították, vettek egy teherautót és egy autóbuszt. A szövetkezeti tagok keresetének Jelentősebb fokozódását illetően meg kell várni azt az időszakot, amikor az űjjonnan telepített szőlő termőre fordul, ami háromnégy év kérdése. Likér Matej, az EFSZ ellenőrző bizottságának elnöke nevek említésével ostorozta az apró lopásokat. Hibáztatta, hogy nem hengerelték le a cukorrépa vetését és egyes növényekre nem vezették idegben a kiadási naplót. Jegyzetek szerint több paradicsomot leszedtek, mint amennyit eladtak. Ugyanaz a személy nem végezhet egyidőben birkafogást és másutt gödörásást. Figyelmetlenség folytán sok tyúk elhullott a rostély alatti gödörben. Az anyaseirtések alá jobban kellene almozni. A meleg fekhely az új marheistállóban BODIT alkalmazásával szerencsére megoldódott. A hibák eltávolításával szerinte a munkaegység értékét két koronával lehetne emelni. Nagy Ferenc, a perbetei EFSZ elnöke hét éve van a szövetkezetben. A tagok mosolya közepette állapította meg, nem nagyon állíthatjuk, hogy hét kövér tehén áll mögöttünk ebben a hét esztendőben. Az elnök az előtte felszólalók beszámolóihoz fűzött számos kiegészítést. Többek között megemlítette, hogy a munkefegvelem nem javult, és úgylátszik a tagok egy része pénzundorban szenved. Példaként említette, hogy sikerült bekerülniük az ország tizennyolc szőlőoltvány előállító szövetkezete közé. A leszedett kétszázezer korona értékű vesszőből egymillió koronás értéket lehet előteremteni, de a tagok napi 80—100 koronás kereset mellett, amit az oltással meleg helyiségben kereshetnek meg, nem hajlandók ezt a munkát vállalni. Morvaországban egy konzervgyárban sikerült az asszonyoknak munkát szerezni félkészárúk feldolgozására havi 1400 koronás fizetéssel, de huszonegy helyett csak tizenhármán jelentkeztek, pedig autóbusszal bonyolították le az utazást. Ötvenezer csirkével szeretnének indulni ebben az évben, de nem találnak fűtőt. Az elletőbői „tizennégy literes“ tehenek kerülnek ki, de az etetők nem helyezik külön őket és így a többi tehén eleszi előlük a takarmányt, persze eredmény nélkül. Papríkaültetést önként a tagok nem akarnak vállalni, viszont a takarmányrépa egyelését szívesen vállalják és az eredmény itt is az 1024 mázsás hektárhozam. Az építési csoport egy új műhelyt épített, ennek környékét lebetonozták, csatornázták és járási viszonylatban a legjobb helyezést érte el. A vitás kérdések megbeszélését az ünnepélyes évzáró taggyűlést követő évnyitón folytatták. Az ünnepélyes évzáró taggyűlés méltó befejezéseként a Komáromi Magyar Területi Színház és a bratíslavai Nová scéna művészeinek közreműködésével kulturális műsor következett, amit a Csehszlovák Rádió Magyar Adása vett fel közvetítés céljából. KUCSERA SZILÁRD Szilárd lábakon a „Haladás" Részemről nagy érdeklődés előzte meg a tallósi „Haladás“ évzárógyűlését. Ugyanis évről-évre figyelemmel kísérem a közös fejlődését, a vezetők azon erőfeszítéseit, amely a gazdaság szilárdítására, termelési és pénzügyi tervének növelésére irányul. Csöppet sem volt irigylésreméltó a vezetők dolga, mig a szövetkezet a gazdálkodás jelenlegi szintjét elérte. Az első években az indulás nehézségeivel küszködött, később, amikor talpraállt, megizmosodott a vezekényi szövetkezettel egyesült, amely gyönge lábon állt. Az egyesítés nemcsak belső torzsalkodást váltott ki, de kéthárom év is kellett ahhoz, amíg a régi kerékvágásba jutottak. Az utóbbi két évben már nagyon szép eredmények születtek a közösben. Nézzük meg kissé közelebbről, mit mutat a szövetkezet tavalyi mérlege. Jól sikerült a kukorica, rosszul a burgonya A növénytermesztés kiválóan zárta az esztendőt. Ez jó részt annak is köszönhető, hogy Kozák Kálmán személyében talpraesett, sokéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező mezőgazdász irányítja ezt a termelési szakaszt. A burgonyán kívül az összes növény többet adott a tervezettnél. Főleg az árpa (36,2 q), a kukorica (52,11 q szemesen) és az évelőtakermány (66,5 q) fizetett gazdagon. A növénytermesztés területén két említésre méltó dolgot hozott felszínre az évzáró gyűlés. Az első a kukorica vegyszeres kezelése, amit első ízben alkalmazott a szövetkezet. Igaz ugyan, hogy Kozák elvtárs csak kísérletképpen foglalkozott a vegyszeres gyomirtással, de a kiváló eredmények láttán idén nagyobb területen alkalmazzák ezt a módszert. Amíg a kukorica sikeres termesz^ SZAEAU FÖLDMŰVES 1970. február 28. téséért dicséret illeti a növénytermesztőket, addig komoly hiányosság mutatkozott a kései burgonyánál. Az történt, hogy „gyomba veszett“ a termés. A tervezett 150 mázsával szemben 100 mázsájával fizetett hektáronként. Hogy mi volt ennek az oka, elfogadható válasz nem született. Az utóbbi két évben a növénytermesztés fénypontja a kertészet. Nem csoda, hiszen a kert a szövetkezet aranybányája. Szinte hihetetlen, hogy üvegházak nélkül 20 fiatal keze nyomán másfél millió korona került a közös pénztárába a 17 hektáros területről. Csupán a két hektárnyi dughagyma 200 ezer koronát hozott a házhoz. Horváth József, ez az ízzigvérig, örökké mozgó szakember s nem kevésbé a kertészeti csoport méltán érdemel dicséretet, hiszen 420 ezer koronával túlteljesítették pénzügyi tervüket. Jó részt ennek is köszönhető, hogy a növénytermesztők 111 százalékos tervteljesítéssel hagyták maguk mögött az esztendőt. A gépek is nagyobb megbecsülést érdemelnek Németh Imre gépesítő felszólalásában érdekes dolgokra hívta fel a figyelmet. Annak ellenére, hogy a közös gépparkja eléggé kiöregedett, — mégis 72 hektár föld megművelése jut egy-e,gy gépegységre. S ezekkel a gépekkel kell színvonalas munkát végezni, máskülönben nem születnének ilyen kiváló eredmények a növénytermesztésben. Traktoraik nagyobbik hányada Zetor 25-ös. Ehhez pedig egyáltalán, vagy nehezen szerezhetők be az alkatrészek. Hamar Lajos, az alkatrész-beszerző, sokszor bejárja az egész országot, viszi a csúsztatót, de számos esetben így Is üres kézzel tér haza. Az alkatrész-lhiány ezután oda vezet, hogy a traktorosok „elcsennek“ bizonyos dolgokat az olyan új gépekről, amelyekre csak a nyári idényben lesz szükség. Az ilyen és hasonló kényszermegoldások nem vezethetnek eredményhez. Továbbá az a kérdés is felmerült, hogy nincs elegendő gépszín. Megtörténik, hogy a traktoros este leparkolja a gépét valahová, s reggel nem tudja, hova állította. Németh elvtárs nagyon találóan jellemezte a jelenlegi helyzetet. Beszédéből hadd idézzünk egy gondolatot: „A kukorica fontos növény, sietünk a betakarításával, gyors ütemben fedél alá helyezzük mondván, ne veszszen kárba, mert nem lesz takarmány. Ez így is van rendjén. De itt van például a kukoricakombájn, a különböző talajművelő eszközök, ezek nem drágák a közös számára?“ A régi típusú, kiselejtezésre váró traktorok esetében szóba került a védőrámák felszerelésének kérdése. Ugyanis a rendelet értelmében egy traktorról sem hiányozhat ez a védőberendezés. Mivel azonban elkészítése elég nagy összegbe kerül, meggondolandó a felszerelése. Az állattenyésztés is jól szerepelt, de ... Az állattenyésztés múlt évi helyzetét Pápai Gyula zootechnikus boncolgatta. Nagy általánosságban ezen a szakaszon is szép eredmények születtek. A sertéshizlalás és a malacelválasztás vágott be legjobban. Egy-egy anyakocától 17 malacot választottak el átlagosan, míg a hízók napi súlygyarapodása elérte a 0,54 kg-ot. Főleg ennek köszönhető, hogy az állattenyésztők is tetemes összeggel túllépték pénzügyi tervüket. Amellett, hogy a munkaszervezés jónak mondható, s következményeként kiegyensúlyozott a termelés, — mégis bizonyos hiányosság is mutatkozott az állattenyésztésben. Ugyanis nagyobb volt az elhullás a kelleténél annak ellenére, hogy dr. Hlavatý László állatorvos becsülettel helytállt, elvégezte feladatát. A helyzet ily képpeni alakulása összefügg az egyes gondozók munkafegyelmének meglazulásával. További hiányosságként róható fel a tejvizezés, amely nemcsak erkölcsi, de anyagi károkat is okozott a közösnek. Nem kevesebb, mint ч 5600 korona büntetést fizettek a kapzsi fejők cselekedetéért. Remélhető, az esetből mind a szövetkezet, mind az állatgondozók levonták a tanulságot. Nem sikerült akció Általában a mezőgazdaság dolgozói, illetve a szövetkezetek tagjai megállták helyüket az 1968 augusztusi és az ezt követő időszakban. Így volt ez a galántai járásban, így volt Tallóson. Ám bizonyos próbálkozások történtek ebben a két faluból egyesített szövetkezetben. Lehet, hogy éppen a régi sebek újultak ki s azok szították a hamu alatt rejlő parázst, akik még most sem nyugodtak bele a változtathatatlanba. Nem titok, hogy az egyesítés jól sikerült, a szövetkezet kilábalta az ebből származó hiányosságokat, s ennek folytán nincs alapja az elégedetlenségnek, nincs helye a jelenlegi szilárd egység bármilyen formában történő lazításának. Azok a személyek, akik ezt az utat járják, nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás ellenségei, de a konszolidálás fékezői, hátramozdítói. A józan gondolkodású tagoknak ez semmiképpen sem lehet érdekük, hiszen ennek a szövetkezet és saját maguk vallják a kárát. A tagoknak saját érdekük tehát, ha nyilvánosan is leleplezik azokat az egyéneket, akik a közös bomlasztására vagy a munkafegyelem lazítására tesznek különböző kísérleteket. Mindenki megtalálja számítását A közös egységének szilárdítása annál is indokoltabb, mivel a jelenlegi gazdasági eredmények révén mindenki megtalálja számítását a szövetkezetben. Nemcsak a kertészek keresnek nagy összegeket, de a gépesítők, állattenyésztők, . növénytermesztők egyaránt, összesen közel hét és fél milliő korona Jutott munkabérekre az elmúlt esztendőben. Ezen kívül minden 100 koronára még 30 koronát kaptak az évzáró gyűlésen. A közös dolgozóinak tavalyi átlagkeresete 2130 koronára rúgott. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ám nemcsak a munkaképes tagok élvezik a nagyüzemi gazdálkodás gyümölcsét. Ez Karácsony Sándor, a szövetkezet elnökének beszámolójából is kitűnt. Tavaly például a közös 20. évfordulójának ünnepségén 452 ezer korona hűségpénzt osztottak ki a tagok között. Azok a dolgozók pedig, akik nyugdíjba vonulnak, ötszáz koronát, majd minden karácsony alkalmával 200 koronát kapnak ajándékba. Továbbá azoknak az öregeknek, akiknek nincs fél hektár földjük, díjtalanul 280 kg búzát mérnek, hadd boldoguljanak. Ha ehhez hozzászámítjuk az egyéb szociális juttatásokat, alig akad ipari üzem vagy más állami szektor, ahol ily széleskörűen gondoskodnak a dolgozókról, illetve ilyen szép kereseti lehetőségekhez jut a lakosság. Ogy gondolom jó részt ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly 31 új tag jelentkezett a közösbe. Ennek révén 40-ről 38,6 évre csökkent a tagok átlagé ve. Az elmondottakból látható mind gazdaságilag, mind pénzügyi téren szilárd lábakon áll a szövetkezet és minden előfeltétel adva van az eredmények állandó növeléséhez. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés a kívánt szinten mozogjon, a tagok határozott egységére van szükség', nem pedig a torzsalkodásra, amely más irányba tereli mind a vezetők, mind a dolgozók figyelmét. Nem szabad megengednünk tehát, hogy egy-két felelőtlen egyén akadályokat gördítsen az immár kitaposott úton járó „Haladás“ elé. Az évzáró békés hangulata a megfontolt tárgyilagos felszólalásokból ítélve arra a következtésre jutottam, hogy a józan ész győzött Tallóson. Sándor Gábor I
