Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-21 / 8. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Úriás helyett hústípusú nyulak •Néhány évvel ezelőtt Magyarországon még csak otthoni vágás céljából tartották a nyulat, vagy azért, hogy a nyulász büszke lehessen 6—8 kgos súlyt Is elérő állataira. Az utóbbi években a földművesszövetkezetek megszervezték a nyúlfelvásárlást, s ma már tekintélyes mennyiség kerül exportra, ezért új igények alakultak ki: a nyúl legyen szapora, jó takarmányértékesító, háromhónapos korára érje el a vágósűlyt, és jő legyen a vágási kihozatala. (Viszonylag kevés legyen a fej, a lábak, a belsőrészek súlya.) A nyúltartónak sem volt előnyös, ha kedvezőtlen típusú nyulat tartott, vágott, olyat, amelynek hatalmas feje, bélrendszere, toppancsa volt, mert a hatalmas állatnak csak kis része volt emberi táplálkozásra alkalmas. Legalább ennyire hátrányos a feldolgozó iparnak, ha nem megfelelő nyulat kap. A megnyúlt, vé konygerincű, nagyfejű nyúl feldolgozott állapotban nem elég tetszetős, az élősúlyhoz viszonyított húskihozatala kevés. A feldolgozó üzemeknek tehát érdekük, hogy a nyúl ne óriás fajta, hanem hústípusű, zömök, széleshátú, erőteljes combü legyen. A Magyarországon található fajták közül ilyennek tekinthető a csincsilla, a bécsi kék, a magyar vadas, s az utóbbi években behozott világos német nagyezüst, az újzélandi fehér és vörös, valamint a kaliforniai. E fajták tartása előnyös a nyulász számára Is. Az ő kára elsősorban ha elkorcsosult, Jellegtelen, vagy óriás fajtát tart. Ezek ugyanis nem elég szaporák, rossz fióknevelők s az értékesítési súlyhatárt hosszú idő alatt érik el. Ezzel szemben a középnagyságúak jobban értékesítik a takarmányt, szaporábbak, jobb nevelők s ez — amikor a nyúltartás rentabilitása nem utolsósorban attól függ, mennyi utódot nevel fel egy anya az esztendő folyamán — nagyon fontos dolog. Az óriás nyúl nagy takarmány- és helyigénye szintén rontja a nyúltartás Jövedelmezőségét. Helyesen t°«rí tehát a nyúltartó — akár saját szükségletére, akár eladásra tartja nyulait —, ha selejtezi a nem megfelelő külemű és tulajdonságú nyulait. A szövetkezetek és egyéni nyulászok közül már soknak van értékesebb eladó fajtája. Természetes, hogy a megfelelő hűsformájú és kedvező vágősúlyű, húskihozatalú nyulak előállítása nem alapozódhat útmenti füvek etetésére. A nyúlhús fehérjetartalma 20— 21 százalék, fehérjét pedig a nyúl Is csak fehérjéből tud előállítani. Ezt tudnia kell a nyulásznak. Jó minőségű szénára, lucernára, árpára, zabra, kukoricadarára, gyök- és gumós takarmányokra, takarmánykiegészítő anyagokra szükséges szert tennie. —g— Német kosorrú bak, jól látható a hústípusú jelleg. Előzzük meg a kannibalizmust! A baromfitartók időnként kétségbeesetten tapasztalják, hogy kitört náluk a kannibalizmus, a tyúkok csípik, üldözik, sőt valósággal ki is belezik egymást. A jelenség veszedelmes méreteket tud ölteni. Hogy a kannibalizmust pontosan ml váltja ki s az egyes idegrendszerre ható tényezőkből mennyi szükséges ahhoz, hogy valóságos kannibalizmus törjön ki, nem lehet meghatározni, sem kimutatni. Vannak azonban jelenségek, amelyek egy-egy állomány közérzetére, idegességének kialakulására biztosan hatnak • ezek elkerülése fontos tennivaló. A kannibalizmust megelőző csipkedés általában úgy alakul ki, hogy világos helyen, kevés és rosszformájú tojófészket helyeznek el. A tojófészek helye az ól legsötétebb részén van, hiszen a baromfi ezt szereti. Fontos, hogy elegendő legyen a fészek, minden tojni akaró tyúk találjon magának üreset. Általában 4—6 tyúkra kell egy fészket számítani. A fészek ne legyen túlságosan kicsi. Előfordul, hogy a fészek túlzottan kis mérete miatt a benne Slő tyúk farka kilátszik s a fészek előtt álló másik tyúk valósággal lesi a tojás pillanatát, hogy a fészekben ülő kloakáját alkalmas pillanatban csipkedhesse. Nem jó az a tojófészek sem, amelynek nincs eleje. A bebújónyílás a tyúk nagyságához méretezett legyen, vagy fekete függöny takarja el a tyúkot. Idegességet, csipkedést okoz, ha kevés etető és itatóhelyük van az állatoknak. Akár önetetőből, akár vályúból történik a takarmányozás, annyi hely legyen körülötte, illetve mellette, hogy tülekedés nélkül tudjanak enni a tyúkok. Etetőhelyből 10, itatóból 8 cm-t szükséges egy felnőtt tyúk számára biztosítani. Az is helytelen, ha több csirkét, tyúkot akarunk tartani egy bizonyos ólban, mint amennyi odavaló. Ha almozott ólban és kifutó nélkül tartjuk állatainkat, akkor a vágnivaló csirkéből 15—18 darabot, növendék jércéből 22 hetes korig 7—8-at, attól kezdve a tojni kezdésig 5—6-ot tarthatunk az ól minden hasznos négyzetméterén. Két kilón felüli tyúkból csak 5 számítható minden négyzetméterre. Kialakulhat a csipkedés a nem megfelelő ablak miatt is. Mindenféle baromfira káros, ha az ablak átlátszó üveg s az alomra fényfoltok vetődnek. A napfényt kedvelő csirke, tyúk a napsütötte részekre tömörül s az erősebbek csipkedéssel akarják elűzni onnan a gyengébbeket. A szomjas baromfi is csípi egymást s feltöri a tojást is. Víz tehát mindig legyen az állatok előtt. Óvni kell az állatokat a hirtelen zajtól, a kutyaugatástól, ismeretlen személyek látogatásától. Egy-egy érzékenyebb rendszerű tojóhibrid állomány már az ólba lépő személy szokatlan színű ruhájától, hangjától is megijed. -A párás, oxigénszegény levegő, a poros környezet, a bőrviszketést előidéző túlzottan száraz levegő szintén károsan hat az idegrendszerre. A selejtezést, a fejlődésben visszamaradt, vagy beteggyanús egyedeket is mielőbb ki kell venni a többiek, egészségesek, jól fejtettek közül, mert az erősek gyakran üldözik, csípik a gyengébbeket. A tyúkok kannibalizmusának megakadályozását is szolgálja a csőrkurtítás, amit azonban nem akkor kell elvégezni, amikor már termelt egy tyúkállomány, hanem 14—16 hetes korban. Ojabban gyógyszert is készítenek a kannibalizmus kártételének csökkentésére. A galloxazin nevű szer takarmányban adagolva egyes esetekben jól bevált. A kannibalizmus megszüntetésének azonban nincs tökéletes gyógymődszere. A megelőzés, az állatok nyugodtságának, jó közérzetének biztosítása sokkal célravezetőbb. —g— Új készítmények az állatok takarmányértékesítő képességének fokozására Világszerte sok kutatóintézetben keresik azt a kémiai anyagot, amely a takarmányba keverve minden káros hatás nélkül javítaná az állatok takarmányértékesítő képességét. Cél, hogy ugyanannyi takarmányból több hús, tej és tojás legyen. Az eddig ilyen célból használt anyagok: az antibiotikumok, a hormonok és egyéb vegyületek a súlynövelés és a hozam fokozása szempontjából eredményre vezettek, de veszélyt is rejtenek magukban. Az antibiotikumok hatására például a rájuk érzékeny baktériumok fokozatosan elvesztik érzékenységüket és ellenálló kórokozókká alakulnak. Emiatt betegség esetén az antibiotikumok hatástalanok lesznek. A hormonok viszont felhalmozódnak a húsban és az emberi szervezetbe kerülve felboríthatják annak hormonegyensúlyát. Más kémiai vegyületek használata esetén viszont számítanunk kell vagy az állati, vagy az emberi szervezetet károsító hatásukkal. A magyarországi Chinoin Gyógyszergyár kutatógárdájának (állatorvos, vegyészmérnök és orvos) sikerült egy olyan anyagot találnia, amely minden káros hatás nélkül ugrásszerűen növeli a borjak, hízóbikák, sertések és csirkék súlygyarapodását 8—12 százalékkal, a tehenek tejtermelését 8 százalékkal, a tojó állatok hozamát pedig 8—7 százalékkal. Az új készítmény neve: G 1 y p о nd i n. A Glypondin hatását már több országban ellenőrizték és a fentiekhez hasonló eredményeket értek el. A kísérleteket számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben végezték, mégpedig olyan módon, hogy két állatcsoportnak ugyanannyi és ugyanolyan összetételű takarmányt adtak. Az egyik csoportnak a takarmányába Glyipondint is kevertek, a másikba nem. Ez utóbbi volt az ellenőrző csoport, ehhez viszonyították a másik csoport súlynövekedését, tejtermelését, illetve tojáshozamát. Az említett szép eredményeket egy olyan könnyen előállítható és olcsó anyaggal sikerült elérni, amely nem mérgező sem az állati, sem az emberi szervezetre, nem halmozódik fel a húsban s annak minőségét is javítja, az állatok takarmányértékesítő képességét pedig átlagban 10 százalékkal fokozza. Dr. Patus Sándor Ä kislibák érdekében... Általános panasz, hogy egy-egy lúd után kevés liba lát napvilágot. Sokan talán sejtik is, hogy a tojások megtermékenyítésén kívül a már meglevő tojások kezelése, Illetve tárolása Is nagy befolyással van a keltetés sikerére. Szokás szerint a háziasszony megvárja, amíg a lúd lerakja összes tojásait, csak azután kerül sor a libák keltetésére. Ez esetben nem árt tudni, hogy a 7—8 napnál Idősebb tojások nap mint nap veszítenek keltetést esélyükből, ezért különleges gondot kell fordítanunk a tojások tárolására. Elsősorban ügyeljünk a tojéfőszek tisztaságára, hogy a tojás tiszta állapotban kerüljön helyére. Ha netán piszkos lenne, puha ronggyal lehetőleg szárazon törüljük meg. Óvakodjunk a tojás mosásától, s ha ezt megtesszük, langyos vizet használjunk, de utána ne töröljük szárazra. Rossz szokás, hogy a tojásokat a lakószobában gyűjtjük. Ugyanis, ha a hőmérséklet meghaladja a 20 C fokot, a tojásban elváltozások jöhetnek létre, ami nagyban csökkentheti a keltetésl esélyt. Tárolásra legalkalmasabb a 8—10 fok C hőmérsékletű helyiség. Az utolsó tojások lerakása után a lúd rendszerint a fészkén marad, megkotlik. Fészkét lehetőleg ne változtassuk, csak tegyük alkalmassá a keltetésre. Adjunk alá elegendő szalmát, hogy a tojások alulról na fázzanak meg. Ha több ludat ültetünk, úgy tegyünk választódeszkákat a fészkek közé, égyik állat ne zavarja a másikat. Ügy gondoljuk nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy naponta egyszer kukoricát adjunk a fészkén ülő kotlésnak, de azt Igen, hogy a nap egyforma Időszakában etessünk. A pontos Időben történő táplálkozás a lúd nyugalmának megőrzéséhez vezet, mely az embrió fejlődésének fontos előfeltétele. A keltetést Idő második felében nem árt, ha a táplálkozás után a lúd egyet úszik az udvarban létesített medencében vagy közelben levő álló vízben. A fürdés felfrissíti az állatot, továbbá a nedves tollazat párásítja a tojásokat. Több helyütt szokás, hogy a kelés előtti napokon a háziasszony vízbe rakja a tojásokat, ún. vízpróbát végez. Ily esetben a víz hőmérséklete legalább 32 fok C legyen. Amelyik tojásban jól fejlődött, egészséges pipe van, ott a víz színén mozog, ha viszont a tojás lesüllyed a víz fenekére, illetve a víz színén mozdulatlan marad, már nem várhatunk kicsinyeket. A jél kezelt tojások, a jél gondozott kotlé révén a 28—29-lk napon gyors kelésü, egészséges libákhoz jutunk. (—) Az elárvult bárányok felnevelése Minden állatfaj árván maradt Ivadékainak felnevelésére a legjobb módszer a dajkaságba adás. Ennek megvalósítása a gondozó feladata. A tapasztalt gondozók ezzel általában boldogulnak is. Néha szükség lehet arra, hogy az ellenkező dajkákat nyugtatókkal kezelje az állatorvos. Amikor azonban dajkaságra nincs lehetőség, más megoldást kel) választani. A föcstej a bárány számára rendkívül fontos. A mesterséges föcstej csak gyenge utánzata a valódinak, mégis ajánlatos, hogy a juhász tartson magánál üvegben valamennyit. összetétele: fél liter meleg tej, egy elkevert tojás, egy mokkáskanálnyi cukor és fél teáskanálnyl csukamájolaj. Ezt két napon át, naponta négyszer, melegen kell Itatni. Célja ugyan elsősorban a gyenge bárányok segítése, de az árváknak is megfelel. Ezután fokozatosan át lehet térni a négy rész tejből, egy rész meszes vízből, cukorból vagy szőlőcukorból álló keverékre, amiből ugyancsak naponta négyszer, két hétig adagolunk. A meszes vizet úgy készítjük, hogy 1 liter vízbe 1 teáskanálnyi oltott meszet keverünk. ÜgyeTnünk kell arra, hogy az így táplált báránynak ne adjunk sokat, mert a hasmenésnek és az elhullásnak a túltáplálás a leggyakoribb oka. A tojás minőségét befolyásoló tényezők Az ipari és kereskedelmi szempontokat figyelembe véve a tojás minőségét főként a következő négy szempont határozza meg: 1. Jobban értékelik a nagy tojást, mint a kicsit; ez különösképpen a tojás süly szerinti értékesítésekor jut kifejezésre. 2. A törött, vagy lámpatörött tojások számát a termelőnek minimumra kell csökkentenie, mert tekintélyes veszteséget okoz; 3. Kevés legyen a vérfoltos és vérrögös tojás; 4. Tiszte legyen a tojás. Az első három pontot illetően kétségtelenül szerepet játszik az örökletesség, leginkább a tojás nagyságát Illetően, de éppen így a leghorn hajlamos a vékonyabb héjú tojásra, valamint egyes idegesebb típusú állatok, főképpen a nagyobb számú vérfoltosságra. Ezenfelül azonban a tartási, a takarmányozási körülmények, valamint az állatok kom Is befolyásolja mindhárom jelenséget. A TOJÁS HIBÁI Szabálytalan fprmájü tojás. Elsődleges oka lehet az örökletesség. Gyakori azonban mind az első tojások (kétszikű tojások) megrakása idején, mlndpedig a tojástermelési időszak végén. A fertőző betegségek közül a pestis (New Castle betegség] és a fertőző bronchitisz okozhatja. Vékonyhéjú, porőzusos vagy lágyhéjú tojás. Idősebb tojók gyakran raknak Ilyen hibás tojást, és ez a tojóév előrehaladtával mind gyakoribbá válik. 30 °C körüli vagy ennél magasabb hőmérséklet kiváltó körülmény. Lehet örökletes Is. Lehet a takarmány hibája, mész, foszfor, mangán vagy D-vitamin hiány,, avagy foszfor-többlet. Valamilyen nyugtalanító körülmény, ijedtség is okozhatja, ami az állatokat főleg éjjel érhette. A betegségek közül a pestis és a fertőző bronchitisz, de bármilyen más mérgezés vagy erős gyógyszerezés Is okozhatja a lágyhéjú tojások tömeges előfordulását. Durva, szabálytalan tojáshéj. Örökletesség lehet, de gyakrabban a túlzott mészadagolás, a magas antibiotikum — vagy kénes gyógyszer — adagolás, pestis és fertőző bronchitisz válthatja ki. Foltos héj. A hőmérséklet és a relatív páratartalom egymáshoz való viszonya következtében főleg a túl magas és túl alacsony páratartalml viszonyok között fordul elő, de lehet örökletes Is. A tojás szípfoltossága. Fehérhéjú tojást adó tojók esetében örökletes tényező okozza. К rémes-sárgás színárnyalatot okozhat az antibiotikum erősebb adagolása. Mozgó légkamra. Elsődleges oka a tojás durva kezelése, szállításkori rázás stb. lehet. A tárolási Idő előrehaladtával egyre több tojás légkamrája szakad el és válik mozgóvá. Előforduló Jelenség pestis és fertőző bronchitisz esetében Is. A TOJÁSFEHÉRJE Nagyobb arányú lágy tojásfehérje a tojásban. Magas környezeti hőmérséklet; helytelen tárolás és kezelés; öregebb tyúkok tojásaiban több a lágyabb tojásfehérje, vagyis „folyósabb“ a tojás. Lehet örökletes Is, valamint a tojéház levegőjének magas ammónlatartalma is kiválthatja. A betegségek közül jellemző a pestisre és a bronchitlszre. Zöldes árnyalatú fehérje. Ha a tojás egyébként friss, akkor a takarmányban levő riboflavin (Вг-vitám In) okozhatja. Fátyolos színű fehérje. Friss tojásban magas a széndioxidtartalom, amely később eltűnik, Illetve a tojás pérusairtak tömítésével, (olajozásával) tovább megmarad. Rózsaszínű fehérje. Gossypol okozhatja, amelyet a tyúk a takarmányon át vehet fel (például gyapotmagpogácsából). Vérfoltos fehérje. Örökletes lehet, de közvetlen oka: vérzés a tojécsőben. A TOJÄSSÄRGÄJA Vérrög, vérfolt a friss tojásban. Elsődleges ok az örökletesség, a hajlamosság. Az „A“ vitamin hiánya gyakoribbá teszi a vérrög előfordulását. Ugyanúgy előidéző tényező a nagy meleg, az állatok Idősebb kora, a K- vitamln hiánya, ami elég ritkán észlelhető. Kiváltó ok lehet az állatok Idegesítése, megljedése Is. Sötét sárgája. Oka a takarmány túlzottan sok festőanyaga. Platina (fehér) sárgája. Nagyon ritkán észlelt jelenség, feltételezhetően valami Ismeretlen mikroorganizmus okozza. Barnás-zöldes sárgája. Gossypol mérgezés. Piperazin tartalmú, féregűző anyag használatakor Is előfordul. Foltos sárgája. Egyes entioxidánok okozhatják, gossypol mérgezés és ammónia. Ritkábban észlelték nlkarbazin etetésekor. Természetesen foltossá válik a tojás a huzamos tárolás következtében is. Várady Barna (Farmer’s Dig)
