Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-21 / 8. szám

KÖZGAZDASÁG. EGY EV TANULSÁGA! A CSKP Központi Bizottsága leg­utóbbi ülésén mélyrehatóan foglalko­zott népgazdaságunk Jelenlegi hely­zetével és gazdaságpolitikánk legfon­tosabb feladataival. A CSKP KB el­nökségének népgazdaságunk múlt évi fejlődését értékelő Jelentését, amit Václav Hflla elvtárs adott elő, kiegé­szíti a Föderális Statisztikai Hivatal átfogó, elemző Jelentése Is, melynek számadatai elgondolkoztetók. Nemzeti Jövedelmünk 6,5 százalék­kal emelkedett, ami az összehasonlít­ható árakban kifejezve nem -Is oly kevés, de még így Is három milliárd koronával kevesebb, mint 1968-ban volt. Csökkent a fejlődés üteme a mezőgazdaságban, az építőiparban, a szállításban s az Ipari termelés csak olyan ütemben fejlődik, mint 1968- ban. Az elmúlt év Igen tanulságos volt számunkra abban, hogy a népgazda­ság önmagától fel nem Javulhat. Szo­ros összefüggés áll fenn a gazdasági fejlődés és a politikai helyzet, a nép gondolkodásmódja, lelktlsmerete és öntudatossága között. Beigazolódott* hogy emeddig a kezdeményezés, vala­mint a gazdaság! fejlődés megváltoz­tatására törekvő tudatos Igyekezet nem hatol el a legkisebb egységekbe, nem tudunk úrrá lenni a helyzeten. A helyes politikai Irányvonal, az em­berek öntudatossága, a vezetők kö­vetkezetessége nyomán sikerült új, pozitív elemekkel gazdagítani ökono­­mlkánk, közgazdaságunk fejlődését. Igazolódott az, hogy a gazdasági fejlődés nem kizárólag a központi ve­zetés ügye, hogy nem elég csak a helyes gazdasági és politikai Irány­vonal kitűzése, hanem az egész orszá­got be kell vonni a gazdaság fejlesz­tésének folyamatába s ebből egyetlen dolgozónk sem maradhat ki. E folya­mat élén természetesen a pártnak kell állnia. A dolgozók munkaközös­ségeinek, kollektíváinak viszont meg kell győződniük a folyamat helyessé­géről és ezt magukévá Is kell ten­niük. Az elmúlt 1969-es év komoly tanul­sággal szolgált abban Is, hogy a szo­cialista ökonómlka objektív tényezői érvényesek, hogy az értékeket csu­pán az anyagi termelés alkotja meg, nem pedig a Javak elosztása, illetve felosztása Jelenti. Ha azt mondjuk, hogy a múlt évben komoly nehézsé­geink voltak a lakosság megnöveke­dett pénzbevételei, anyagi eszközei következtében, amelyek a Jövedelmek ellenértékét kell hogy képezzék, úgy ez Intő Jel a Jövőre nézve. Minden forrást mozgósítottunk, még az 1968-ból a szocialista országokba Irányuló kivitelből fennmaradt négy milliárdnyi értékű kiviteli felesleget is, sőt a közszükségleti cikkek és behozataluk összesen 18,2 milliárdnyi értékét a piaci árualap feltöltésére fordítottuk. Azonban itt mindjárt fel kell tenni a kérdést, vajon a lakos­ság Jövedelmének Ilyen ütemű növe­lése tartósan, sokáig fenntartható-e, ha ugyanakkor növelnünk kell a szén­termelés mennyiségét, az energiater­melést, az építőanyagok előállítását, a korszerű vegyipari termelést, és egyúttal szükséges növelnünk a. beru­házásokat Is, amint azt a kellő anya­gi eszközökkel rendelkező üzemek megkívánják. A közgazdaság alapvető kapcsolatainak arányosságát azonban tartósan nem lehet megbontani. Ezt az elmúlt 1969-es év is igazolta, ta­nulságát meg kell szívlelni. Habár az elmúlt esztendőkben sok vita folyt a munkatermelékenység mutatójának célszerűségéről, amit a nyerstermeléssel mértek le, valamint a névérték szerint bérhez fűződő kap­csolatáról mondtak, vitathatatlan, hogy ezeket a tényezőket sem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Tekin­tetbe kell venni a munkatermelékeny­ség növekedésének kapcsolatát az elsődleges Jövedelemelosztással a bér­alapon keresztül a termelés ágazatá­ban. Amikor az 1969-es év első felé­ben a munkatermelékenység iparunk­ban az 1968-as évvel összehasonlítva 2,9 százalékkal növekedett és ez alatt az idő alatt az átlagos jövedel­mek 7,8 százalékkal emelkedtek (ugyanez volt a helyzet az építőipar­ban is), nem lehet elfogadni azt a nézetet, hogy az Ilyen arányok hosz­­saabb ideig fenntarthatók. A terme­lés, az anyagi Javak előállítása és a szolgáltatások szférájában az anyag­forrás fenntartása nem csak a ter­melés fenntartásához szükséges, ha­nem a harmadlagos szféra fejleszté­sére is, és az a gazda, aki ezt a hely­zetet sokáig kívánja fenntartani, a források közötti arányt kénytelen a szükséges egyensúlyban fenntartani. Az 1969-es év azt Is megmutatta, hogy a csehszlovák népgazdaságnak néhány specifikus különlegessége van. Talán nem Is abban, hogy a múltban fennen hirdették, hogy nálunk, egyes törvények és a szocialista közgazda­ság egyes elvei érvénytelenek, s ná­lunk a szocializmust más alapokon Is építhetnénk mint más országokban. Közgazdaságunk különlegességei vi­szont abban rejlenek, hogy például populációs fejlődésünk egyéni kapcso­latokat teremtett, amelyeket rövid idő alatt képtelenek vagyunk befo­lyásolni. E téren fontos az, hogy a legtermelékenyebb korban levő lakos­ság aránya Igen gyorsan növekedik, s ezáltal a nyugdíjak kifizetésével szemben egyre növekvőek az Igények. Éppen ezért 1969-ben megnövekedtek a nyugdíjra fordított kiadások — egy­részt a nyugdíjasok számának növe­kedése következtében, másrészt a nyugdíjátlag emelése által — éspedig 21 százalékkal, tehát a költségek nö­vekedése olyan mértékben emelke­dett, amelynek párját sepol a világon nem találjuk egy rövid esztendő le­forgása alatt. De a többi kiadás, ame­lyet társadalmunk a lakosság céljaira, a társadalmi szükséglet kielégítésére adott, elérte a 13,3 százalékos növe­kedést és összege 38 milliárd koro­nát tett ki. Ez a tény népgazdasá­gunk fejlődésében hosszabb Időszakra érvényes. Minden tervezéssel foglal­kozó szervnek ezt a tényt feltétlenül figyelembe kell vennie. A lakosság többi Jövedelmét képe­ző eszközöket ezért gondosabban kell megfigyelni mint más országokban, mivel még mindig igen gyors ütem­ben növekedik a lakosság Jövedelme. Ha tudatosítjuk azt, hogy a leg­utóbbi két esztendőben a lakosság pénzbevétele 1968-ban 20,4 milliárd koronával, 1969-ben 22,1 milliárd ko­ronával növekedett — tehát két esz­tendő alatt a növekedés 42,5 milliárd koronát tett ki — ez olyan eddig soha nem észlelt növekedés, amely az elkövetkező esztendőkben Is a ki­indulási alapot képezi majd, mivel a pénzjővedelmek összegét utólagosan nem lehet csökkenteni. Tehát ez azt jelenti, hogy népgazdaságunkra olyan nyomás nehezedik, amellyel méghosz­­szabb Ideig küzdenünk kell. Ezért a helyzetért azoknak a politikusoknak mondhatunk köszönetét, akik népsze­rű politikájukkal Juttattak minket e veszélyes helyzetbe. Lakosságunknak az elmúlt két esz­tendő alatt a pszichológiai nyomással egyenlő vásárlási lázat kellett kibír­nia. A takarékoskodás, amely bizo­nyos mértékben a lakosságnak az államba helyezett bizalmát mutatja, az utóbbi időben kezd Ismét a régi kerékvágásba zökkenni. A takarékos­kodás mértéke 1968-ban 3,5 százalé­kot, 1969-ben 2,7 százalékot tett ki, ami azt Jelenti, hogy a lakosság az összjövedelmének csupán 2,7 száza­lékát helyezte takarékbetétre. E té­ren Is minden szervünk következetes Igyekezetével kell majd felújítani pol­gárainknak gazdaságunkba vetett bi­zalmát, és meg kell teremtenünk szi­lárdságának egyik forrását. Igazolódott azonban az Is — s ez nem csekély tanulság —, hogy a leg­jobb szándékkal kidolgozott gazdasá­gi reformok is, amelyeket 1985-ben igyekeztünk bevezetni, hajótörést szenvedhetnek, ha ezeket nem készít­jük kellóképpen elő, a gyakorlatban nem próbáljuk ki és alaposan nem gondoljuk át. Tapasztalatunk, hogy a kiömlött tejet nem lehet az edénybe vlsszameml, csupán feltörölhetjük. Ezért minden gazdasági Intézkedést Jól meg kell fontolni, mert nemcsak objektív törvényszerűségek léteznek, hanem a gazdasági szervezetben az ökonómiai folyamiatok bizonyos folya­matossága is fennáll. Nem lehet év­ről évre változtatni az alapot képező arányokat, ezeket nem lehet tetszés szerint és bármilyen ütemben meg­változtatni, hanem először Is tökéle* tesen kell Ismerni a belső törvény­­szerűségeket és kapcsolatokat, ará­nyokat, ezeket értékelni kell és csak azután lehet Javasolni a szükséges intézkedéseket. 1969-ben teljes meztelenségében mutatkoztak meg gazdasági refor­munk hibái. Az egységes rendszert nélkülöző számtalan gazdasági ható­erő felszabadítása, a szabad árkép­zés, amely a nyerstermelésben való érdekeltségen alapul, a korlátlan In­fláció lehetővé tétele több gazdasági szakaszon, amit a bérpolitika tökéle­tes megbontása Idézett elő. Az elmúlt 1968-as és 1969-es évek olyan tapasztalattal gazdagítottak, hogy a gazdasági reformokat sokkal következetesebben és helyesebben hajtották végre a Szovjetunióban és Magyarországon. Tehát gazdaságunk további konszolidálása céljából több szocialista ország népgazdaságát kell majd megfigyelnünk, hogy Jószándékú Igyekezeteinket a szükségnek meg­felelően értékelhessük. Az elmúlt év átfogó tapasztalata az, hogy a népszerű politika, a felelősség alól való kibúvás, a rövidlátás, a be­válthatatlan ígéretek nincsenek sem­milyen kapcsolatban a szocialista népgazdaság elveivel, de a szocialista ökonómlka reformjaival sem. Igazoló­dott az, hogy minden gazdasági re­formot, amelyet komolyan gondolnak a szocialista gazdálkodásban érvény­re Juttatni, elsősorban a gazdaság intenzívebbé tételét kell, hogy szol­gálja. Ez megvalósíthatatlan a poli­tikai és ideológiai követelmények tu­datosítása, a fegyelem megszilárdítá­sa, az össztársadalmi érdekeknek a csoport-, üzem-, helyi és részlegérde­kek előtti előnybe részesítése nélkül. Tehát ez teljesen más fejlődést Igé­nyel, mint amilyet társadalmunk a legutóbbi esztendőkben átélt. Ha ma a tervszerű gazdálkodásra térünk át, ez azt Jelenti, hogy nem kívánunk visszatérni a néhai megfontolatlan direktív döntések Időszakába, amikor a központ minden apró részletet előre megtervezett, hogy tervünk számunk­ra elsősorban szilárd és világos táv­latot nyújt az arányosság és az össz­hang keretein kelül. A népgazdaság­ban az összes kapcsolat egybehango­lása az erők meghatványozását Je­lenti. Az egyensúly megbontása, amelynek a legutóbbi két esztendőben tanúi lehettünk, egykönnyen nem számol­ható fel, és az elkövetett hibákat ne­hezen tudjuk majd Jóvátenni, s a Jó­vátétel gyakran hosszadalmas lesz. De az elmúlt Időszakból le kell von­nunk a legfontosabb tanulságot és együttes erővel sikerül majd a hibá­kat megszüntetni. OU A gépállomások dolgozóinak vállalása A gép- és traktorállomások dolgozói még az olyan súlyoz helyzetben, amilyenbe társadalmunk az elmúlt évben került, sem hanyagolták el a kezdeményezés és a munkaigyekezet fejlesztését a szocialista munkaverseny eszközének felhasz­nálásával. 1989 második felében a Gépállomások Gazdasági Szövetsége a többi érdekelt féllel együttműködve meghirdette e mezőgazdaság dolgozóinak üzemközi versenyét, amelynek értékelését most végzik. A verseny a gépállomások általános gazdasági fejlesztését célozta. Dolgozóinkat ezért nem érte váratlanul a CSKP Központi Bizottságának a múlt év szeptem­berében a munkaaktivitás és kezdeményezés fejlesztése érde­kében kiadott felhívása. Jelenleg az 1970-es év tervének összeállítása előtt állunk. E tervet gazdaságunk további konszolidálás! tervének tekint­jük, s a feladathoz ml is a legnagyobb mértékben kívánunk hozzájárulni. Ezért a felhívás nyomán ez alábbi vállalást tesszük: 1. A tervek összeállítása során progresszív feladatokat fü­zünk ki az 1970-es évre. 2. Figyelmünket a mezőgazdasági őstermelésnek nyújtott szolgáltatások további fejlesztésére és fokozására irányítjuk, elsősorban a mezei munkák mértékének és a mezőgazdasági gépek javításának bővítésével igyekszünk elérni, ugyanakkor a mezőgazdasági gépek és berendezések hiánycikket képező pótalkatrészeinek előállításáról is gondoskodunk. 3. Hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 25. évfordulója tiszteletére üzemen belüli és üzemközi versenyt indítunk az 1970-es évre tervezett feladatok teljesítése és túl­szárnyalása érdekében. A szlovákiai Gép- és Traktorállomások Gazdasági Szövetsége közgyűlésének résztvevői MEGJEGYZÉSÜNK Az a szerencsétlen technika Természetesen a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő technikára, a mezőgazdasági gépekre gondolok, mi­vel a mezőgépek körül kialakult helyzet, amely korábban sem volt ró­zsás, ismét komolyabbá vált. S ml több, ezt a fájó pontot maguk a föld­művesek képtelenek önmaguk egye­dül orvosolni, a problémát megoldani. A mezőgépek körül kialakult vitás helyzet bizonyos mértékben intő jel a népgazdaság többi ágazatának is. Példaként hozható fel annak bizonyí­tására, milyen nagy mértékben függ a gépektől, a gépek munkájától a kor­szerű mezőgazdasági termelés. A gépekkel szemben általában — és a mezőgazdasági gépek sem ké­peznek kivételt — egyre növekednek az Igények. Hazai gépgyártó iparunk azonban valahogy igen sántikál. A probléma megoldásában Ismét a zöld asztal körüli szócsaták kerültek túlsúlyba azt taglalva, ki felelős ezért a tarthatatlan helyzetért. Objektív ok bizonyára akad elegendő, hibáztatni is lehet ezt vagy azt az Illetékes kö­zeget. Egy azonban megmásíthatatlan tény: a mezőgazdaság a szükséges technika, a mezőgazdasági gépek ele­gendő mennyiségi és kívánt minőségi választéka nélkül képtelen bibátlannl megállni helyét. Tehát marad a behozatal. A Moto­­kov gépforgalmazó kiviteli és beho­zatali vállalat a szocialista tábor or­szágaiból a szükséges mezőgépek olyan mennyiségét vásárolja, hogy az irántuk mutatkozó kereslet fedve le­gyen. Igaz ugyan, földműveseink ta­lán szívesebben részesítenék előny­ben a hazai gyártmányú gépeket és berendezéseket. Különösen ott és ez olyanokat, ahol hazai gépiparunk gyártmányai minőségileg jobbak, illet­ve a külföldi gépek a mi biztoaságl követelményeinknek, forgalmi szabá­lyainknak, esetleg specifikus terep- és munkakövetelményeinknek nem fe­lelnek meg. Ha az okok mélyére Igyekszünk hatolni, ez az eltérés ért­hetővé válik, mert a KGST országai­ban az állami gyártmány-kísérleti éa ellenőrző intézetek még nem dolgoz­nak egységes módszertani elvek sze­rint. Ezáltal a külföldön gyártott gé­peket hazai viszonyainkhoz és köve­telményeinkhez kell módosítani, át­alakítani, ami — néha jelentősen Is — megnöveli a gépek vételárát. Az utőbbi időben egyre sürgetőbb formában lép előtérbe egy további kérdés: mi lesz a gépek pótalkatré­szeivel? Fájó pont volt ez eddig is, de napjainkban már e kérdés azonnali megoldása is elkésettnek tűnik. Az idén földműveseink a behozatalt intéző vállalatoktól 87 százalékkal több gép-pőtalkatrészt Igényelnek, mint tavaly. Vajon mi az oka ennek? Nehéz egyértelmű választ adni, mert minden sokkal komplikáltabb, mint ahogyan azt talán az első pillanatban látjuk. Az előbbiekben felvázolt kérdések tehát gépgyártó iparunk felé nyílt ki­hívásnak minősíthetők. De ki tudhat­ja, meddig kell majd várni a kielé­gítő válaszra? -n­— Intézetünk so­ron következő leg­­fontosabb kutatási feladata megtudni, ki fedezi majd a lövőben kutatóin­tézetünk tevékeny­ségének kiadásait. (P. Pazderka rajza) MESTERSÉGES HÜS NAGY-BRIT ANNIÄBAN A negy-britanniai vegetariá­­nupsok tavaly az angliai Man­chesterben tartották évzáró gyűlésüket, amelyen alkalmunk adódott a növényi proteinekből (egyszerű fehérjékből) előállí­tott különféle kivitelű mester­séges hús megtekintésére s megízlelésére. Nagy-Brltannlá­­ban már a közeljövőben kap­ható, Protoveg védjegyű új élelmiszer különféle fajtáinak Ize megtévesztően hasonlít kü­lönböző húsok, például a csir­ke- és marhahús, a füstölt dlsz­­nóhús, a szalonna vagy más fiús ízéhez. A Protoveg fogyasz­tása különösen egészségi szem­pontból előnyös. Ez a mester­séges élelmiszer ugyanis nem tartalmaz állati zsiradékot. Egyébként azért Is előnyős, mert rendkívül olcsó: egy font (453,6 gramm) csont- és hulla­dékmentes Protoveg, vagyis mesterséges színhús ára — minden állami hozzájárulás nélkül — csupán 4 shilling (1 font sterling = 20 shilling) lesz. A broilertenyésztők attól tartanak, hogy a növényi fe­hérjékből előállított hús már a hetvenes években verseny­­képes lesz és népszerűségével háttérbe szoríthatja a baromfi­húst. —ár SZABAD FÖI.n-iHvFS $ 1970. február 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents