Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-16 / 33. szám
Bratislava, 1969. augusztus 16. Ära: 1.— KCs XX. évfolyam, 33. szám. Néhány gondolat a párt eszmei és akcióegységéhez ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *t* ♦{♦ *5* *}* *t* *** *** »;«»J» *** **? ♦♦♦ *** ♦♦♦ ♦♦♦ «3* <♦ »3* Miért rossz a húsellátás ? Tavaly hűsfölösleg, az idén hiánycikk O Nem a termelők a hibásak £ Szakszerűbb tervezést # Serkentőbb árpolitikát Ó 1970-ben az érsekújvári járás 100 vagon sertéshússal többet termel. A sajtóban nap — mint nap találkozunk a húsellátás hiányosságait elemző Írásokkal. Sokat foglalkoztatja ez az égető probléma a mezőgazdasági termelés irányítóit. Vajon mi az oka annak, hogy nem tudjuk elegendő mennyiségű és minőségű hússal ellátni a fogyasztókat. Ezekről a hiányosságokról beszélgettünk el VAJDA ISTVÄn mérnökkel, az Érsekújvárt Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatójával. Mint ismeretes a húsellátás terén tapasztalható fogyatékosságok sajnos nem átmeneti jellegűek. Ezen a téren csak jó néhány hónap múlva várható javulás. A hiányosságok okait kutatva megállapíthatjuk, hogy az idén a lakosság részben több húst fogyaszt, és a várt öt százalék helyett majdnem tizenegy százalékkal adott ki több pénzt húsfélékre, mint az elmúlt évben. Például a volt nyugat-szlovákiai kerület 1968 júliusában 3047 tonna húst kapott, az idén ugyanebben a hónapban pedig 3317 tonnát. Bátran ki kell mondani, hogy a húsfogyasztás növekedése nem fedheti a hiányosságok valódi okait, hiszen a mezőgazdasági termelés fő feladata a lakosság igényeinek teljes mértékű kielégítése. A húsellátás terén tapasztalható hiányosságokat Vajda mérnök véleménye szerint az illetékesek helytelen hússzükség1et felmérése és tervezése okozta. Nem a mezőgazdasági dolgozók ludasak abban, hogy a lakosságot nem tudjuk kellőképpen húsfélékkel ellátni. Az érsekújvári járás mezőgazdasági üzemei 1969 első félévi húseladási tervüket 100,2 százalékra teljesítették, vagyis a tervezett 108 ezer 350 mázsa helyett 108 ezer 591 mázsát juttattak a közellátásnak. Az eladási tervet vágósertésből 100,9, vágóbaromfiból 108,9, a vágómarhából 98,8 százalékra teljesítették. Általában a mezőgazdasági üzemek feladataikat a hústermelés terén teljesítették. Szlovákia gazdaságának 1969 első félévi statisztikai adataiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság az egyetlen ágazat, ahol a konszolidálás terén eredményeket értek el. Minden szakaszon sikerült a termelés fokozása. A hústermelésben az első félévben a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 5,8 %-kaI kevesebb húst vásároltak fel, amit számos probléma idézett elő. Ha részletesen elemezzük a húsfelvásárlás bizonyos csökkenését, azt állapítjuk meg, hogy az állatállományok csökkenése idézte elő a fogyatékosságokat. Vegyük például az érsekújvári járást, ahol a tavalyi sertéshús felesleg értékesítési nehézségei következtében 1200 darabbal csökkent az anyakocaállomány. A mezőgazdasági üzemek célja és feladata a termelés, de termékeiket értékesíteni is akarják. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy általában csökkent az állatállomány száma. Szlovákiában a sertésállomány a tavalyihoz képest 93,7 %-ra csökkent. Ugyanakkor a kocaállomány is 5,4 %-kaI kisebb, mint 1988 első felében. A jelenlegi húshiányt tehát a fokozott fogyasztáson kívül főleg a mezőgazdaságban létrejött aránytalanságok idézték elő. Ismét azt kell hangsúlyoznunk, hogy koncepció és a helyes tervezés hiánya okozta a problémákat. Egyszer húsfelesleggel bajlódunk, és az anyakocák számának csökkentését szorgalmazzuk — ennek megfelelően készültek a mezőgazdasági üzemek termelési és pénzügyi tervei — ugyanakkor egy féléven belül már húshiányról beszélünk. Szinte hihetetlen, de valóság. Mégis milyen tervezésről lehet itt beszélni? Vagy az illetékesek képtelenek az ország hússzttkségletét felmérni és ennek megfelelően (bizonyos tartalékok bebiztosításával) a termelést betervezni? Ilyen tervezéssel, mint a húsellátás terén is tapasztalhatjuk, sokra nem vihetjük. Szükséges még az árpolitikáról is említést tenni, amely szintén jelentősen befolyásolta főleg a sertéshús termelést. A jelenlegi felvásárlási árak mellett bizony nem nagyon gazdaságos a sertéshús termelés, ezért a jövőben ezen a téren ismét hatékony intézkedésekre lesz szükség. Konkrét Intézkedésekre van szükség, mert a múlt hibái nem tüntethetők el egyik napról a másikra. Ismét meg kell teremteni a saját nyersanyag bázisunkat. Ehhez megvannak a szükséges feltételek, csak jó szervezés és szakszerű tervezés kell hozá. Az érsekújvári járásban már megtették a kellő intézkedéseket a hústermelés fokozása érdekében. Az anyakocák számát 3000 darabbal növelték, és ennek következtében jövőre 90—100 vagon sertéshússal adnak majd többet a közellátásnak. Látogatásunk alkalmával nagyon találóan jegyezte meg Vajda István igazgató, hogy húst a n ynyit termelhetünk, amenynyire szükségünk van. Ehhez náluk megvannak a kellő feltételek, mert bőséges takarmánnyal rendelkeznek. Ha a járás Csehországból megkapja a hizlalásra előirányzott borjakat (az idén csupán 1000 darabot kaptak), akkor a vágóharha nevelés terén is jelentős javulás várható a közellátásban. A húsellátás megjavítása érdekében már történtek konkrét intézkedések. Szükséges azonban kihangsúlyozni, hogy jobb tervezéssel és szervezéssel ilyen problémákkal nem kellene bajlódnunk és Vajda elvtárs szavaival élve, ha a termelők megfelelően tudják értékesíteni a húst, akkor lesz elegendő hústermékl KAJTOR PÁL Kétségtelen, hogy napjaink legégetőbb problémája társadalmunk vezető erejének, a kommunista pártunk eszmei és akcióegységének mielőbbi helyreállítása, illetve felújítása. Tehát tudatosítanunk kell elsősorban Is azt, hogy a párt vezető szerepének fokozottabb érvényesülését szolgáló törekvések csak akkor hozhatják meg a várt eredményeket, ha a párt tagjai mindannyian — a társadalmunk iránt érzett felelősségük tudatától áthatva — igyekeznek közös nevezőre jutni az alapvető elvi kérdésekben, s ha a bonyolult politikai kérdések és a felgyülemlett gazdasági nehézségek megoldását minél következetesebben elősegítik. Az ezerkilencszázhatvannyolc Januárjától eltelt Időszak — annak ellenére, hogy a szocialista demokráciánk kibontakozását némileg meggyorsította — a fejlődésünkre károsan ható jelenségeknek olyan mennyiségét hozta felszínre, hogy azok minden kommunistát a tanulságok levonására és a pártos helytállás fokozására kötelezik. Az említett időszak a tények egész sorával bizonyította, hogy a pártonbelüli eszmei zűrzavar nemcsak a párt akcióegységét gyengíti, hanem az egész társadalmat a politikai és gazdasági anarchia útjára téríti. Tehát szocialista társadalmunk fejlődését gátló káros jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy mielőbb meg kell teremteni a párt eszmei egységét, mint a tényleges akrióegység legfontosabb előfeltételét. Tudatosítanunk kell, hogy az eszmei egység mellőzésével kierőszakolt akcióegység soha nem volt és soha nem lehet időálló, vagyis hogy az eszmei egység hiányában létrejövő egységnek, illetve öszszefogásnak törvényszerű velejárója a meg-megújuló széthúzás, tehát a látszólagos közös erőfeszítések sorozatos kudarca. A párt eszmei egységét, mint az akcióegység előfeltételét természetesen nem lehet hatalmi szóval, bürokratikus adminisztratív módszerekkel kierőszakolni. S az is természetes, hogy az eszmei egység megvalósítását nem lehet rövidlejáratú programként kezelni, s hogy a szilárd eszmei egység csak állandó jellegű, hatékony politikai nevelő munkával érhető el és tartható fenn. Hiba lenne azt gondolni, hogy a párt eszmei egysége feltételezi, hogy a kommunisták minden kérdésben azonos álláspontot foglaljanak el. Hiszen a kommunisták is emberek. Az embernek pedig, mint gondolkodó lénynek természetes tulajdonsága, hogy a dolgokat, a társadalmi élet .problémáit a sajátos helyzetéből kiindulva, tehát saját „szemüvegén keresztül nézi“. S mivelhogy a kommunisták társadalmon belüli szerepe egyedenként különböző és műveltségük sem azonos színvonalú, s az a tény, hogy a helyzet megítélésében, az adott problémák megoldási módjának keresésében törvényszerűen közre játszik a párttagoknak, mint egyedeknek sajátos egyéni érdeke is, természetszerű véleménydifferenciálődást eredményez, ami a kommunisták gyakori vitatkozásában tükröződik vissza. Ez így van rendjén, mert a vélemények kicserélését és egyeztetését szolgáló alkotó vita a vezetési módszerek tökéletesítésének a motorja. Amikor arra a következtetésre iutunk, hogy a társadalmi életünk fejlődésével járó problémák megoldási módja tekintetében a kommunisták véleménye törvényszerűen differenciálódhat és ténylegesen különbözik is egymástól, egyben azonban tudatosítanunk kell azt is, hogy világnézeti, alapvető elvi kérdésekben a kommunisták csak azonos nézeteket vallhatnak. A marxista-leninista világszemlélet és az alapvető elvi kérdések azonos értelmezése képezi azt a láncszemet, amely a kommunistákat, mint egyedeket a párthoz fűzi, tehát az azonos világnézetet valló embereket a kommunista pártba, mint szilárd harci szövetségbe tömöríti. Ez a tény, mint a párt eszmei egységének szilárd biztosítéka egyben feltételezi azt, hogy az az ember, aki a párttagok sorába lép, avagy már párttagnak vallhatja magát, ténylegesen elkötelezze magát, de ne személyeknek, hanem a marxizmus-leninizmus eszméinek. A marxizmus-leninizmus eszméi világosan meghatározzák a szocialista társadalmi rend tartalmát és a szocialista társadalom fejlődésének, világméretű győzelmének törvényszerű előfeltételeit. Tehát amellett, hogy a gazdasági, a politikai és kulturális élet forradalmi átalakítását és ezzel párhuzamosan a társadalom osztályszerkezetének alapvető módosítását irányozza elő, egyben feltételezi és törvényszerű követelményként rögzíti azt az igényt is, hogy a szocializmusért folyó forradalmi harcban és a szocializmus építésének időszakában következetesen érvényesüljön a kommunista párt vezető szerepe; hogy a szocialista társadalmat építő nemzetek, a nemzeti sajátosságaik tiszteletben tartása mellett respektálják a szocializmust építő további nemzetek és a szocialista világrendszer kollektív érdekeit; hogy a proletár nemzetköziség jegyében ápolják a szocialista nemzetek érdekazonosságának és együvétartozásának tudatát; hogy erős láncszemei legyenek az imperializmus ellen és a szocializmus világméretű győzelméért küzdő nemzetközi kommunista mozgalomnak, illetve proletárfrontnak. A marxizmus-leninizmus tehát arra tanít, hogy a kapitalizmus feletti győzelem és az új társadalom építése megköveteli a haladó forradalmi erők szilárd összefogását és azt, hogy a szocialista országok mindegyike a szocialista világrendszernek szerves része legyen. A múlt év folyamán kibontakozott politikai válság éppen abban tükröződött, hogy nemcsak a pártonkívüli ellenforradalmi elemek, hanem a párton belüli jobboldali opportunista-revizionista irányzatok hosszú időn keresztül megbújt képviselői is nyilvános propaganda hadjáratot indítottak a marxizmus-leninizmus alapelvei: a párt vezető szerepének érvényesülése, a szocialista nemzetek érdekközössége és együvétartozása, vagyis a proletár nemzetköziség szelleme ellen. A válságból kivezető út, a párt eszmei és akcióegységének helyreállítását szolgáló törekvések csak egyféleképpen képzelhetők el: úgy, hogy a marxizmus-leninizmus alapelveinek védelmében megalkuvást nem tűrő politikai harcot folytatunk a nacionalista-revizionista eszmei áramlatok és azok hordozói ellen. Persze nem lenne helyes, ha az egységre való törekvés jegyében azokkal a párttagokkal szemben, akik politikai tisztánlátás hiányában és az események hatására politikai meggyőződésükben némileg meginogtak, most adminisztratív módszereket alkalmaznánk. Az ilyen esetekben előtérbe kell helyezni a politikai felvilágosító munkát, az elvi jelentőségű kérdések tényleges tisztázását, tehát nem ellenük, hanem megnyerésük által kell szilárdítanunk a párt eszmei és akcióegységét. Ugyanis csak így tudjuk elszigetelni a nacionalista-revizionista eszmei áramlatok valóságos képviselőit, mint a pártegység legveszélyesebb ellenségeit. Ne feledjük el, az egységbontók, az opportunizmus és a revizionizmus tényleges prókátorai továbbra sem férnek bőrükbe. Leleplezésük, illetve felismerésük nem okoz a jövőben sem különösebb gondot. A velük szemben folytatott politikai harc — azoktól a pártszervezetektől, amelyeknek a kötelékében ilyen elemek léteznek — komoly politikai felkészültséget követel. A pártegység helyreállításának érdekében megköveteli a kommunistáktól azt is, hogy ne alkudozzanak a végtelenségig a javíthatatlan zavarkeltőkkel, hanem a párt alapszabályzatával összhangban járjanak el. Ugyanis az alapszabályzat értelmében a párt az azonos világnézetet valló emberek, kommunisták harci szövetsége. Tehát aki tagadja a marxizmusleninizmus alapelveinek létjogosultságát, az saját magát zárja ki a kommunisták eszmei közösségéből és így formálisan sem lehet helye a párttagok sorában. A párt akcióegységének teljes kibontakozásához az eszmei egység mellett feltétlenül szükség van arra is, hogy a párt tagjai a demokratikus centralizmus elvét tiszteletben tartsák. A demokratikus centralizmus elve szőkébb értelemben azt a követelményt támasztja a kommunistákkal szemben, hogy a kérdések alapos megvitatása után született határozatok teljesítését minden igyekezetükkel segítsék elő. Még abban az esetben is, ha a határozat nem a teljes összhang jegyében született. Tehát ilyen esetben j a kisebbség köteles alávetni magát a többség akaratának. (Folytatás a 2. oldalon.) Kincset Art egy Jó üveg sör az Idei aratáskor.
