Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-05 / 27. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK. Munkabiztonságot a mezőgazdaságban (2.) Ártalmas vegíi anyagok a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban nagyon sok vegyi anyagot alkalmaznak. Itt olyan vegyszerekkel találkozunk, amelyek Jellegzetesek az ipari ágazatok számára és természetesen olyan vegyszerekkel is, amelyeket főként a mezőgazdaságban használnak. Ha a tarka összevisszaságba valamilyen rendszert akarunk bevezetni, különböző szempontokból oszthatjuk fel őket: a hatékony vegyi anyag természete szerint, az emberre való ártalmasságának foka szerint, keletkezése vagy alkalmazása szerint stb. Ha alkalmazásuknál, mint a kockázat tényezőjét értékeljük őket, felosztásuk a következő: peszticidek, Ipari trágyák, vegyszerek, amelyeket az állattenyésztésben vagy növénytermesztésben az egyes technológiai operációknál alkalmaznak (ebbe a csoportba sorozhatjuk az ártalmas vegyszereket is, amelyek egyes munkáknál keletkeznek vagy szabadulnak fel, mint a különböző kémiai, biokémiai stb. folyamatok terményei; vegyszerek, amelyeket a segédüzemekben alkalmaznak). 1. A PESZTICIDEK A peszticid elnevezést a szakirodalomban a növényvédelemre szolgáló vegyi készítményeknél használják. A legszámottevőbb, és ami az emberi szervezetre gyakorolt hatásukat illeti a mezőgazdaságban alkalmazott legfontosabb vegyi készítmények csoportját képezik. Ezek biológiailag hatékony, egyszerű vagy kombinált anyagok. Vegyi összetételük különleges tulajdonságokkal ruházza fel őket, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos körülmények között a mezőgazdasági kultúrák kártevőit vagy a növénybetegségek hordozóit pusztíthassák. Aszerint, hogy milyen célt szolgálnak, feloszthatjuk őket: — insecticidekre, rovarirtó szerekre, — herbicidekre, gyomirtó szerekre, — fungicidekre, olyan anyagokra, amelyek az élősködő gombákat pusztítják, — rodencidekre, káros rágcsálók irtására szolgáló anyagokra, — a vetőmagok csávázóira, tehát olyan anyagokra, amelyek a vetőmagon pusztítják a növénybetegségek csíráit. A MÉRGEK Insekticidek: Aredyn — kalcium arzénét alapanyag felhasználásával készült (90 °/o hatékony anyagot tartalmazó) permetező szuszpenz készítmény. A kolorádóbogár pusztítására alkalmazzák. A kalciumarzenát — felhasználása hasonló az aredynéhez. A készítmény 95 °/o hatékony anyagot tartalmaz. Mindkét készítmény a légzőutakon, a bőrön és az emésztőszerveken keresztül kerülhet a szervezetbe. Ha nagyobb mennyiségű anyag kerül a szervezetbe, súlyos mérgezés következhet be. A mérgezés tünetei hasfájás, erős görcsök és hányás. A mérgezett szájában kávéízt, szemében szúrást érez és könnyezik. Vért köhög és erős fejfájás lép fel. Az idült mérgezés tünetei: fogyás, emésztési nehézségek, bőrelváltozások (bőrkeményedés) stb. Az ilyen készítményekkel való munka szigorú egyéni higiéniát igényel. A dolgozókat egyéni védőeszközökkel kell védeni. A légzőszervek védelmére az RC 643 reszpirátor (légszűrő) szolgál. A szemeket archoz simuló szemüveggel kell védeni. Ezenkívül a dolgozó fejfedőt, sálat, köpenyt és porellenes munkaruhát viseljen. Kezét gumikesztyűvel kell védenie. Nikotan — permetező kontakt készítmény, amely 20 % hatékony anyagot, nikotint tartalmaz. A tetűk (levéltetűk) pusztítására alkalmazzák. A könnyebb mérgezés tünetei: fejfájás, szédülés, általános rosszullét, a szív fokozott tevékenysége. További tünetek: nehéz légzés, a test hőmérséklet csökkenése. A nehezebb eseteknél eszméletlenség, görcsök lépnek fel és eláll a lélegzet. Az idült mérgezéseknél étvágytalanság és különböző idegzavarok keletkeznek. A dolgozó a következő egyéni védőeszközt köteles viselni; gumikesztyűt és csizmát, gumiköpenyt, az organikus gőzök ellen védőszemüveget és légszűrővel ellátott légzőkészüléket. A tömény készítmélyekkel végzett munka PM—2 gázálarc viselése szükséges (Av légszűrővel). A foszfor organikus vegyiileteinek, azaz az organikus foszfátoknak szeketív tulajdonságaik következtében jelentős szerepük van a különböző kártevők ellen vezetett harcban; nem hatnak a kártevők természetes ellenségeire és aránylag elég állandóak. Ezen előnyökön kívül azonban az organikus foszfátoknál nem szabad megfeledkeznünk a melegvérű állatokra és az emberi szervezetre kifejtett nagyarányú mérgező hatásukról. A növényvédelmi készítmények alkalmazásánál az egészség veszélyeztetésének lehetősége kisebb, mert ezek a készítmények csak kis százalékban tartalmaznak hatékony anyagokat (organikus foszfátokat), mivel alkalmazásuknál hígítják őket. De ilyen alacsony töménység mellett is be kell tartani az alapvető biztonsági intézkedéseket. Az organikus foszfátos insekticid anyagok blokkolják (inhibálják) a kolineszterézist, aminek következtében ez a szervezetben gyülemlik fel és ezen anyagok hatására (még ha nem is kizárólag emiatt) mérgezés következik be. A kolineszterézis enzim, amely katolikusán bomlasztja a kolinesztereket, szabályozza az acetilkolin töménységét az idegvégződésekben és a gangliákban, amelyekben az acetilkolin az idegingerek közvetítőinek az egyike. Az organikus foszfátkészítmények egyszeri nagyobb adagnál vagy ismétlődő kisebb adagoknál heveny mérgezést okozhatnak. Minden organikus foszfát hatása a szervezetre egyforma. Az egyes készítményeket a bennük tartalmazott toxikus anyagok mennyisége szerint különböztetjük meg. Az egyes készítmények közül ide tartoznak: Az Intration — permetező emulziós szisztémás készítmény, amely a tapadó rovarok és a takácsatka pusztítására szolgál. Mint hatékony anyagot 50 % tiometont tartalmaz. A mérgezés tünetei a fejfájás, rosszullét, szédülés, hasfájás, hányás, a pupilla összeszűkülése, nehezebb esetekben görcsök és eszméletlenség. Az ezen készítményekkel végzett munkánál védeni kell a szájat, az orrot, a szemet és a bőrt. Ezért munka közben gumicsizmát és kesztyűt, RC 643 légzőkészüléket AV légszűrővel és aerosol elleni betéttel, vízhatlan köpenyt és a fejen halászkalapot kell viselni. Zárt helyiségben teljes savvédő ruhában és álarcban kell dolgozni. Ha a nagyobb mennyiségű tömény, vagy már használatra higított oldattal öntjük le magunkat, a leöntött ruhát levetjük és fertőtlenítjük. A használt egyéni védőeszközöket a munka végeztével 3 %-os szódaoldatba kell meríteni, és utána vízzel kell leöblíteni. Majd külön erre a célra kijelölt helyiségekben kell őket kiszárítani. A védőeszközöket nem szabad a ruhatárban szárítani. A munkánál csak jő állapotban levő eszközöket szabad használni; 24 órával az Intration használata előtt ezt a tényt be kell jelenteni a járási higiénikusnak és az állatorvosnak. Az Intrasol 10 — aerosolos szisztémás hatású permetező készítmény, amelyet a komlótetű és komlóatka pusztítására alkalmaznak. Mint hatékony anyagot, 10 °/o tiometont és a szükséges oldóanyagot tartalmazza. Az Intrasol 3 — aerosolos permetező készítmény a szisztémás organikus foszfát alapján. A máktetű pusztítására, a cukorrépa-termesztésben és a burgonyatermesztésben a levéltetű pusztítására alkalmazzák. Hatóanyaga 3 % tiometon. A Fosdrin — permetező emulziós szisztémás inszektida, amely a szívó rovarok és takácsatkák pusztítására szolgál. Mint hatékony anyagot 24 % fosdrint tartalmaz. A Wofatox — 2,5 % metilparatiőnt tartalmazó permetező készítmény: Wofatox porozó készítmény a sziki recéspoloska irtására, 2,5 °/o metilparatiónnal és a Wofatox Spritzpulver 30, permetező készítmény 30 °/o metilparatiónnal, mint hatékony anyaggal. A mérgezés tünetei ezeknél az anyagoknál hasonlóak mint az Intrationnál. A dolgozók védelmének módja is azonos. (Folytatjuk) Intézkedések a forgalmi és béradó kivetésében Ez év május 21-től, tehát a törvény nyilvánosságra hozatalának napjától érvényben van a Szlovák Szocialista Köztársaság Pénzügyminisztériumának 46/1969. számú törvényerejű rendeleie a forgalmi- és béradók terén foganatosított egyes intézkedésekről. E törvény szerint az egységes földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak a nem kimondottan mezőgazdasági tevékenységből származó bevételei (beleértve a másoknak végzett munkákat és szolgáltatásokat is) kiegyenlítő adó alá esnek. Kivételt képeznek az olyan, nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevételek, amelyek az állandó mezőgazdasági dolgozóknak a vegetációs időn kívüli időszakban történő foglalkoztatását célozzák, valamint az olyan tevékenységek bevételei, amelyeket a mezőgazdasági üzem más mezőgazdasági üzemeknek és vállalatoknak, továbbá saját alkalmazottainak és az egyénileg gazdálkodó földműveseknek nyújt, illetve számukra végez. Tehát az ilyen tevékenységből eredő bevétel nem esik kiegyenlítő adó alá. A törvény kimondja, hogy a tenyésznyugalom időszakának terjedelmét az egyes járásokban a helyi adottságok és körülmények figyelembe vételével a járási nemzeti bizottság jelöli ki az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok számára, természetesen a járási mezőgazdasági társulás illetékes képviselőivel történt megegyezés után. Az adóalapot a leszállított készítmények, az elvégzett munka, illetve szolgáltatások ellenértékeként kiszámlázott összeg képezi. Az adóalapot az egységes földművesszövetkezet, illetve állami gazdaság által számlázott forgalmi adó összegével csökkentik. A kiegyenlítő forgalmi adó díjszabása az adóalap 10 százaléka. A forgalmi adóról készített kimutatásban a kiegyenlítő adót a 890100 tételben mutatják ki. Az adókötelezettség alóli kivételt a járási nemzeti bizottság pénzügyi szakosztálya engedélyezheti a járási mezőgazdasági társulással történő megegyezés után, éspedig a hegyvidéki körzetekben melléktermelést folytató mezőgazdasági üzemeknek, vagy gyenge gazdasági eredményeket felmutató mezőgazdasági üzemeknek, tekintettel mezőgazdasági termelésük fejlesztésének szükségességére, a felesleges munkaerők célszerű kihasználására, a társadalmilag fontos érdekekre és a nem mezőgazdasági jellegű tevékenység célszerűségére. A szövetkezetben állandó munkát végző dolgozók, illetve az egységes földművesszövetkezet tagjainak olyan tevékenysége, amelyet a szövetkezet megbízásából idegen megrendelők számára végeznek, s az e tevékenységből eredő bevétel kiegyenlítő forgalmi adó alá esik, ha ezek a személyek ezt a munkát a mezőgazdasági alaptermelést meghaladó mértékben végzik. Tehát az ilyen tevékenységet a munkaviszonyhoz hasonló körülmények között végzett alkalmazásnak kell minősíteni, és az ilyen tevékenység jövedelme béradó alá esik. Annak megállapításában, melyik tevékenység van túlsúlyban, egyes ténylegesen megadott esetben, döntő tényező az illető bérelszámolási időszakban a szövetkezet tagjainak a mezőgazdasági alaptermelésben végzett munkájukért kifizetett jutalom nagysága, összehasonlítva ezt az idegen megrendelőnek végzett munkáért, illetve szolgáltatásért kifizetett munkabérrel. Rokkantak utazási költségeinek megtérítése Rokkant nyugdíjas vagyok. Betegségem gyógyítása megköveteli, hogy rendszeresen bejárjak az egészségügyi intézetbe, amely kb. B km-re fekszik lakóhelyemtől. )ogom van kérni az utazási költségek megtérítését, illetve a rokkantakat megillető, kedvezményre jogosító igazolvány kiadását? Az egészségügyi intézetek a bejérő betegek és a kórházi ápolásra be-, utalt betegek feltétlenül szükséges utazási költségeit térítik meg. Vonatkozik ez továbbá az egészségügyi és az ortopédiai eszközök elkészítésével kapcsolatos költségek megtérítésére is. Az egészségügyi intézetek nem térítik meg a helyi közlekedési eszközök felhasználásával kapcsolatos költségeket, valamint a 8 km-en belüli utazási költségeket (kivéve a különös méltánylást igénylő eseteket, amikor a költségek megtérítéséről az egészségügyi intézetek igazgatója dönt). Javasoljuk, hogy ügyében forduljon az egészségügyi intézet igazgatójához, aki a döntő jelentőségű körülmények figyelembevétele mellett (havi jövedelem, vagyoni viszonyok) dönthet az utazási költségek megtérítéséről. Ami a rokkantak rendkívüli kedvezményeit illeti, a Tt 102/1964 sz. hirdetmény pontosan meghatározza, mely esetekben lehet ezeket a kedvezményeket elismerni. Olyan testi fogyatékosságról vagy betegségről van szó, amelynek következtében a beteg, illetve rokkant nem tud hosszabb ideig állni vagy járni, esetleg kíséret nélkül nem veheti igénybe a rendelkezésre álló közlekedési eszközt. A testi fogyatékosság fokának megállapítása során mindazokat a hibákat, betegségeket és körülményeket figyelembe veszik, melyek kölcsönös összefüggésükben korlátozzák az illető mozgási képességét. Az ilyen polgároknak a járási nemzeti bizottság egyebek közt lehetővé teheti, hogy teljesen ingyen utazhassanak a helyi közlekedési eszközökön (villamoson, trolibuszon, autóbuszon) és hogy félárú jeggyel utazhassanak a vasúton, iletve a rendszeres távolsági autóbuszon. Mikor nem kötelesek a polgárok bírósági illetéket fizetni? A bíróságon tárgyalt valamennyi ügy bizonyos költségekkel jár. Elsősorban a felek és azok képviselőinek készkiadásaira, a bírósági illetékekre, a felek elmaradt munkabérére, a bizonyítékok foganatosításával kapcsolatos költségekre, a tolmácsok díjára, valamint a jogi képviselő, az ügyvéd költségeire gondolunk. Az eljárás költségeinek részét képező bírósági illetékek oly módon vannak megállapítva, hogy az egyik oldalon gátat vessenek az alaptalan pereskedésnek, a másik oldalon viszont lehetővé tegyék a jogos érdekek bírósági védelmét. A törvény felsorolja az okokat, amelyek alapján a fél kérheti a bírósági illetékek elengedését. A bírósági illetékek elengedése elsősorban a kiskorúakról történő gondoskodás, az örökbefogadás, valamint a cselekvőképesség megállapítása iránti ügyekben jön számításba. Persze a jogszabály személyi mentességet is ismer, amely a személyek bizonyos körére vonatkozik (ipari ta-10 «?7:*RAn FÖLDMŰVES 1969. július 5. nulók, kötelező katonai szolgálatot teljesítő személyek). Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen ki köteles fizetni az eljárás költségeit? Az eljárás részvevőit illetően az az elv érvényes, hogy mindenki a saját személyével kapcsolatban felmerült költségeket, valamint jogi képviselőjének költségeit köteles fedezni. A résztvevők tehát fizetik a postadíjakat — amennyiben a beadványokat postán küldik —, az utazás költségeit, valamint jogi képviselőik készkiadásait és az ügyvédi munkaközösségnek járó díjat. £z eljárás költségeinek fedezésétől meg kell különböztetni az eljárás költségeinek megtérítését, ami lényegében azt jelenti, hogy meg kell téríteni azokat a költségeket, amelyeket már más személy fedezett. A bíróság a jog célszerű érvényesítésével vagy védelmével kapcsolatban felmerült költségek megtérítését ismeri el annak a részvevőnek, akinek a perben teljes sikere volt a vesztes féllel szemben. Amennyiben a részvevőnek csak részben volt sikere, a bíróság a költségeket arányosan elosztja (oly módon, hogy az egyik részvevő a másiknak csak a költségek egy részét téríti meg, pl.: ha feljeres 9000 koronát követelt, a bíróság 6000 korona megtérítését ismeri el, ha kétharmad részben volt sikere). Ha a részvevőknek egyenlő arányban volt sikerük a bíróság kimondja, hogy egyik részvevőnek sincs igénye a költségek megtérítésére. A bíróság az egész költségmegtérítésére kötelezheti az egyik részvevőt (tehát nem köteles a fenn említett elv szerint eljárni) akkor is, ha a másik fél csak részletsikert ért el. A házasság felbontásával kapcsolatos eljárási költségeket külön előírások szabályozzák. Ez azzal indokolható, hogy ebben az esetben nem lenne helyes az eljárás költségeinek megtérítését a siker mértéke szerint felosztani. A házasság felbontásának a keresetet mindkét házastárs benyújthatja és teljesen jelentéktelen, hogy melyikük fordul a bírósághoz és milyen perbeli javaslatokat terjeszt elő az alperes. A bontóperben a résztvevőknek nem kell az eljárás költségeit megtéríteni. A törvény viszont a továbbiakban úgy rendelkezik, hogy a bíróság ebben az esetben is elismerheti a költségek vagy a költségek részének megtérítését, ha ezt az eset körülményei vagy a részvevők viszonyai (a feleség a háztartást vezeti, a gyermekekről gondoskodik és nincs jövedelme) indokolják. Természetesen ebben az esetben az is jelentőséggel fog bírni, hogy melyik házastárs okozta a házasság felbomlását. Ami az illetékek elengedését illeti, meg kell még jegyezni, hogy e kérdéseket egyrészt a bírósági illetékekről szóló Tt 116/1966 sz. törvény 11. §, másrészt a polgári bírósági rendtartás Tt 99/1963 sz. törvény 137—151. §-ai szabályozzák. A bírósági illetékekről szóló törvény kimerítő módon felsorolja, mely bírósági eljárások illetékmentesek. A már említett eljárásokon kívül ide tartoznak a gyámsági ügyek, a holttányilvánítás iránti eljárás, a szülők és a gyermekek kölcsönös eltartási kötelezettsége, a hajadon anya terhességével kapcsolatos költségek megtérítése iránti eljárás, a bírósági és a közjegyzői illetékek behajtásáról szóló határozatok végrehajtása stb. Az említett törvény továbbá kimerítő módon felsorolja, mely személyek (személyes mentesség) nem kötelesek illetékeket fizetni. Elsősorban a dolgozók (ipari tanulók, bedolgozók) tartoznak ide, amennyiben az eljárás tárgyát munkaviszonyukból (ipari tanulói viszonyukból) származó igények képezik (kivéve a szándékosan ittas állapotban, bűncselekménnyel, kihágással és vétséggel okozott kár megtérítésével kapcsolatos igényeket). Nem köteles továbbá bírósági illetéket fizetni a felperes a tartásdíj megállapítása, az egészségsértéssel és a törvényellenes határozatokkal kapcsolatban okozott kár megtérítése iránti eljárásban, a fogsággal és a büntetéssel kapcsolatos kártérítési eljárásban és az apaság megállapítása iránti eljárásban (kivéve az apaság megtagadása iránti eljárást) stb. A törvényben felsorolt valamennyi esetben (Tt 116/1966 sz. törvény 11. §) az illetékmentesség a törvényből kifolyólag illeti meg az eljárás részvevőjét. A többi esetben a tanácselnök a bírósági eljárás részvevőjét részben vagy egészben mentesítheti a bírósági illetékek megfizetése alól. A tanácselnök ennek során tekintetbe veszi a részvevő vagyoni és szociális viszonyait, továbbá azt, hogy nincs-e szó a jog önkényes vagy sikertelen érvényesítéséről, illetve védelméről (Tt 99/1963 sz. törvény 138. §).
